Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Képtelen vagyok kiverni fejemből a múlt éjszakát... és a ma reggelt sem, amikor a fürdőszobában támadott le. Utánam jött a zuhanyzóba, és...


Reccs...

 

Francba... eltört a ceruzám, annyira megszorítottam az emlék miatt. Tétován pillantok körbe, de a tanáriban alig lézengenek páran. Már délután van, a többség haza ment, csak azok maradtak, akik dolgozatokat javítanak. Ahogy én is.

Uhh... na koncentráljunk a munkára.
Büszkén nézem a dolgozatokat. Az én osztályom nagyon jó eredményt produkál. Nem hiába töröm magam. Ilyenkor igazán büszke vagyok.

 
*
 

Kezd sötétedni...
- Iruka, jössz? - fordul felém egy kollégám.
- Persze. - mosolygok rá, és kényelmesen nyújtózkodva állok fel. - Ideje már menni... hosszú volt ez a nap.
Könnyeden beszélgetve indulunk együtt haza. Ruruka régi barátom, még az akadémiára is együtt jártunk.
- Holnap együtt ebédelünk? - kérdezi.
- Rendben. - mosolygok rá kedvesen. - Jó éjt... - intek búcsút, ahogy az útelágazáshoz érünk, és a lakásom felé veszem az irányt.

Ma nem hívott, úgyhogy nem kell elmennem hozzá. Végre egyedül lehetek egy kicsit...

 

Fáradtan nyitom az ajtómat, és nagyot sóhajtva dobálom le magamról a ruháimat. Elgémberedett nyakamat masszírozva lépek a fürdőbe. A forró zuhany azonnal ellazít, és derekamra kötött törülközővel robogok ki a konyhába. Összedobok egy kis vacsorát, mert mindjárt éhen halok...
A hűtőbe nézve felmérem a lehetőségeimet.
- Szia. - hallom a hátam mögül a mély hangot, és rémülten vágom be a hűtőajtót, megpördülve emelem fel az első dolgot, ami a kezembe kerül. Egy üdítős üveget.
Egy erős kéz kulcsolódik a csuklómra, azonnal leejtem fegyverem, s magamhoz térve a rémületből nézem meg a támadómat. Egy ANBU. Naná, hogy Ő az... Ha másról nem is, a magasságáról azonnal felismerem.
Megnyugodva fújom ki a levegőt, és halk nevetését hallva ismét idegessé válok.

 

Miért van itt? Mit akar? És miért van ANBU ruhában? Csak nem akar ma éjjel is...?  

Leveszi maszkját, mélyen a szemembe néz felemás szemeivel, majd tekintete lejjebb siklik meztelen felsőtestemre. Közelebb lépek hozzá, és megcsókolom, ahogy Ő szereti, mert a szeretőnek ez a dolga. Pff.
- Szia. - súgom ajkai közé, és hagyom, hogy nyelve durván betörjön a számba. Vad és domináns csókja szinte fullasztó... de bizsergetően jó. Profi ebben is, mint minden másban.
Igyekszem természetesen viselkedni, nem éreztetni vele, mennyire félek tőle még mindig...
Magához ölel szorosan, és már érzem is hasamon merevedését. Ma éjjel sem úszom meg...
Beleborzongok a vágyba, és felsóhajtok, ahogy végigsimít a hátamon.
Félbehagyva a csókot néz le rám.
- Küldetésre kell mennem. - mondja nagyon komolyan. - Csak egy búcsúcsókért jöttem.

Biccentek, és szájára tekintek. Nem bánnám, ha még egyet adhatnék neki... Utálom, de őrülten vonz magához, mint egy mágnes.
- Ha így nézel rám, akkor nem csak csók lesz belőle. - búgja elmosolyodva, és azonnal lángolni kezd az arcom.
Újra megcsókol, és már érzem is a hátam mögött a kemény hűtő hűvös fémlapját. Forró bőrömnek nem esik jól. Felszisszenve markolok ezüst hajába, és egyik lábamat felemelve a derekára kulcsolom. Végigsimít combomon... ah istenem de jó... Imádom amikor simogat...
- Nincs most...hhh...erre időm... - zihálja, és ágyékát az enyémhez dörzsölve harap az alsó ajkamba.
- Kakashi-sensei... - sóhajtom kábán, és teljesen öntudatlanul kapaszkodom belé. Lángol az egész testem... már nem számít semmi... érezni akarom bőrét az enyémen...
Fekete ingét kezdem kigombolni remegő kezeimmel, de megragadja őket, és a nadrágjához vezeti. Kigombolom hát azt. Nekem mindegy, csak érezhesselek...
Nadrágjába nyúlva azonnal tenyerembe simul kemény férfiassága, és egyszerre sóhajtunk bele a csókba...
-Ahh...Iruka... - hallom, és elszakad tőlem. Egy vad mozdulattal lesöpri konyhaasztalomról a vacsorámat. Erős rántás, és már az asztalon hasalva nyögök fel kéjesen, ahogy végignyalja a hátamat, majd bejáratomat nedvesíti meg nyelvével. Nem fog tágítani...fájni fog...
- Neh... - nyögök fel hangosan, ahogy belém hatol egy erős csípőlökéssel. Nyöszörögve szívom be a levegőt, és remegve kapaszkodom az asztallapba.

Hörögve harapdálja a vállamat, de nem mozdul. Legalább annyi tekintettel van rám, hogy hagy egy kis időt lazulni... Legszívesebben megfojtanám, amikor ennyire heves!
Lassan megmozdul, és kijjebb húzódva belőlem egy erős lökéssel mélyebbre hatol.
- Ahh... - nyögök fel, ahogy eléri bennem pénisze azt a pontot, amitől csillagokat látok. Pokolian fáj, de mégis annyira jó... ez a kettősség... még soha nem éltem meg ilyen intenzíven. Mélyeket lélegezve igyekszem ellazítani magam, és az erős lökések ritmusát fölvenni. Már nem fáj annyira, sőt...egyre jobb. Lassacskán nem a fájdalomtól nyögdécselek, és ezt ő is érzi...egyre gyorsabban és vadabbul mozog bennem. Ahogy kitölt... szinte szétszakadok... és mégis megőrjít, olyan jó érzés.
- Iruka... - hörgi, és erősen megragadva a csípőmet erősödnek döfései.
- Kakashi-sen...hhh..seihhh... - zihálom kábán, és felnyögök a kéjtől, ahogy a vállamba harapva hangosan nyögve mélyen belém mélyeszti férfiasságát.
- ...mondd hogy hiányozni fogok... - követeli zihálva, egy mély döfés kíséretében. 
Nem a fene egye meg. Nem fogok hazudni... ah istenem... de jó...
- Miért? - nézek rá a vállam fölött. Komoly az arca.

Felkiáltok a testemet végigmaró gyönyörtől, és hátravetett fejjel adom át magam a fehér lebegésnek...
Érzem ahogy a vállamba harapva, hörögve jut el Ő is a csúcsra.
Szívének dobogása egy ütemben ver az enyémmel...
Hátamra borulva zihál a fülembe, és még ez is annyira jól esik... megborzongva hunyom be szemeimet.
Hagyom, hogy karjaiba vegyen, és nyakát átölelve hajtom fejemet vállára. Lefektet az ágyra, azonnal magamra húzom a takarót. Hiába látott már engem meztelenül sokszor, még mindig szégyenlős vagyok.
- Mennem kell. - mosolyog rám kedvesen. Szeretem, amikor ilyen... de csak szex után látom ezt az arcát.
Biccentek, és ajkamat nyújtom. Futó csókot kapok.
- Nem tudom mikor jövök újra el hozzád. - mondja komolyan, arcáról semmi érzelmet nem tudok leolvasni, mint általában.
- Veszélyes lesz? - kérdezem halkan. Nem válaszol. Visszaveszi maszkját az arcára, és az ablakhoz lép. Már ismerem Őt annyira, hogy tudjam, megérzésem igaz. Lehet, hogy utoljára látom.
- Vigyázz magadra... - csúszik ki a számon. Felém fordul a kerámia maszk, nem látom milyen arcot vág. A szemeit sem látom...
Biccent, és már el is tűnt.
Sokáig nézem a nyitott ablakban lágyan himbálózó függönyt, és képtelen vagyok elhinni, hogy ezt én mondtam...

...ennek az aljas gyilkosnak.