Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Már sötét van... biztos dühös lesz rám, de a kórházban csak most végeztem. A medi-ninja egész délután a kezeimet gyógyította. Kellemetlen kérdéseit egyszerűen titkos küldetésre hivatkozva hárítottam, és úgy tűnt megfelelt neki ez a magyarázat.

 

Mély levegőt véve kopogtatok az impozáns méretű kapun, és az egyik idős szolga enged be. A ház ajtaján belépve azonnal elém toppan Ő.

- Szia. - köszönök neki halkan.
- Szia Iruka. - válaszol, és lehúzza a maszkját. Tudom mi a dolgom... Elé állok, és csókot lehelek a szájára. Elégedetten mosolyogva fogja meg csuklóimat, és húz maga után.
- Sajnálom, hogy késtem... - kezdek bele.
- Tudom hol voltál, és mit csináltál idáig. - szakít félbe, miközben leültet az étkező asztalához. Megfogja a kezeimet, és a rajta lévő kis kötéseket megvizsgálva elmosolyodik.
- Szép munkát végeztek. - konstatálja. Lehajol hozzám, és arcát a tenyereimbe simítja.

Felszisszenek a fájdalomtól... Elégedett mosolyát látva elfutja agyamat a pulykaméreg, de nem mutatom ki.
- Ejnye Iruka... - susogja, és leül szorosan mellém. - Úgy fest nekem kell megetetnem téged...

- Nem szükséges, én... - kezdeném, de pillantása belém folytja a szót.

Játszadozni akar... Lehajtom a fejem, és megadóan biccentek.

Az étel már az asztalon illatozik, és be kell látnom... éhes vagyok. Az elmúlt napok izgalmai miatt a táplálkozási szükségletem háttérbe szorult, és ez most megbosszulja magát.


Kakashi figyelmesen kanalazza számba a levest és a főételt, én pedig engedelmesen eszegetek, közben hallgatom Őt. Valahogy most közvetlenebb, mint máskor. Mesél nekem Naruto fejlődéséről, a közelgő vizsga szervezéséről, és még sok egyéb dologról. Csendben figyelek, és csak a kérdéseire válaszolok.
- Jól laktál, kicsim? - kérdezi, és kis puszit hint az arcomra. Elpirulva biccentek, és hagyom, hogy vállamat átkarolva közelebb húzzon magához. Félelmetes... mintha kicserélték volna, és nem az a kegyetlen, őrült gyilkos ülne mellettem, aki délután megbüntetett.
- Köszönöm... a segítséget. - nézek rá, és arcomra erőltetek egy kis mosolyt. Hát nem lehet valami hiteles, de ez is több mint a semmi. Dühömet elfojtom, és az oldalához simulok.

- Nem vagy rá kíváncsi, mi lesz a desszert? - súgja a fülembe. Nagyot nyelve pirulok fülig.

Valahogy van egy sejtésem...  

Halkan felnevet, és gyengéden a karjaiba vesz.

- Igen... ma csak én fogok nassolni... - búgja érzékien, és kényelmes léptekkel a hálószobájába visz.

Csöndben tűröm, hogy cipeljen, majd könnyedén az ágyra tegyen. Felnézek rá. Mozdulatlanul figyelem, ahogy elégedett mosollyal lassan vetkőzik. Szép izmos teste ezúttal is hatással van rám, ezt le sem tagadhatom, de...
A mai délelőtti események után...
Nem bízom benne.

Félek tőle.

Zavartan fordítom el az arcomat, és érzem, ahogy a súlya alatt besüpped a matrac. Felpillantok, és a komoly, fürkész szempárt látva visszafojtom a levegőt.
- Rettegsz tőlem - konstatálja a tényt halkan.
Remegő kezeimet görcsösen szorítom ökölbe, s a pokoli fájdalom ami a tenyerembe nyilall, észhez térít végre.
- Sa...sajnálom. - motyogom sápadtan.
- Hidd el, okkal tettem. Nem neked szólt, hanem a drága Hokagédnak, aki szó nélkül végignézte. Tudni akarta, hogy megölnélek-e.
Szavai csak lassan tudatosulnak bennem. Tessék? Végignézte? Nézek föl rá meglepetten.
- Bizony. - bólint komoran. - Hagyott volna meghalni téged. Engem tesztelt.
- Miért? - szakad föl belőlem a döbbenet. Még mindig képtelen vagyok elhinni. Kizárt... Lehetetlen... Biztos nem tenne ilyet a Hokage-sama.
Fanyar mosollyal figyeli az arcomon tükröződő gondolataimat, és nem válaszol.

- Nem hiszel nekem. -mondja halkan, és szájával éhesen simít végig ajkaimon. - Nem számít. - súgja. - Majd akkor elhiszed, ha Ő személyesen végez veled.
Felnyögök rémületemben.
- Miért tenne Ő ilyet? Hiszen...
- Szeret téged? - vág a szavamba dühösen. - Azt hiszed? Iruka... - kuncog halkan . Nagyon naiv vagy. Ezért is tetszel annyira...
Vad csókkal fojtja belém a kikívánkozó szavakat, és óvatosan kibontja görcsös ujjaimat, majd rásimítja tenyerét a kezemre. Furcsa bizsergést érzek, és elszakítva tőle ajkaimat oldalra pillantok. Kezei kéken izzanak, Medi-jutsu? Elképesztő. A fájdalom azonnal megszűnik. Felnézek mosolygó arcára, és ezúttal engedelmesen viszonzom csókjait, s elégedett sóhajait hallgatva ölelem át a nyakát immár teljesen ép kezeimmel.


Nem hiszek neked.
 
 

***

- Mmhh... - sóhajtom a külvilág felé.

Félek tőle, gyűlölöm...de ha csak megérint, elveszítem a józan eszemet...
Kuncogva simítja végig meztelen testemet, merevedésemet, és gyengéden cirógatja gömbölyded herezacskómat.
- Iruka... - kuncog érzékien. - ...csak hozzád értem.
Szégyenkezve nézek fel rá. Elképesztő hatással van rám...Hihetetlen.
Nyelvével lágyan végigsimít péniszemen. Remegve markolom a lepedőt.
- Kakashi-senhhhshhei... - sóhajtom kéjesen.
Ezt én csinálom? Tényleg én csinálom...?
- Mit szeretnél? - susogja lágyan, és ujjaival lassan körözve a bejáratom körül vár.
- Az... az... - nyögöm piros arccal. - ...az...ujjadat...szeretném...

Buja mosollyal nyalja végig a mutatóujját, és a következő pillanatban már érzem is magamba csusszanni, miközben ajkaival egyik mellbimbómat kényezteti.
- Óh...mmhhh... - túrok bele behunyt szemekkel az ezüst sörénybe. Gátlástalanul élvezem a gyönyört...
Újabb feszítő érzés...még egy ujj.
- Igen...ahh... - nyöszörgöm, ahogy újra és újra megérinti bennem azt a pontot, amitől testemen áramütésszerűen szikrázik végig a kéj.
- Beszélj... hallani akarom az édes hangodat... - duruzsolja a fülembe, és nyakam érzékeny bőrébe harap.
- Ih...ihmádom...ahh...az ujjaidat... - nyögöm, és minden szavamat csodás kéjhullámmal jutalmazza. Nyögéseim teljesen beborítják tudatomat, és csal a távolból érzékelem ahogy engem figyel.
Kihúzza ujjait, majd elégedett mosollyal térdel fölém, érzéki mosollyal végigsimítva merevedésén, amiről képtelen vagyok elszakítani szemeimet.
- Nem vágysz valami vastagabbra? - kérdezi susogva.
- Mmhh... - nyafogom kábán, és kezeimmel érte nyúlva zihálok a kielégítetlenség gyötrelmétől.
Halkan felnevetve nehezedik újra rám, és puha csókkal fojtja belém nyöszörgésemet.
- Akkor beteszem a farkam ebbe az édes kis lukba... - súgja a fülembe. Ebben a pillanatban hirtelen belém csusszan, és a testemen végigbuzog a jeges bizsergés...
Felsikoltva vájom körmeimet a hátába.
- Igen... - leheli mosolyogva, majd megmozdítja a csípőjét, és mélyebbre hatol belém.
- Nehh... - sikoltom ívbe feszült testtel, behunyt szemekkel rángatózva fogadom magamba az orgazmust.

Szállok...

Ilyen nincs...

Soha nem éreztem még ilyet...

Távolból hallom, ahogy felnevet érzékien mély hangján.
Felnézek az elégedetten csillogó felemás szemekbe, levegőért szomjazva, zihálva kapaszkodok széles vállaiba.
- Iruka...te kis perverz... - kuncogja. - Csak megmozdultam, és te már el is mentél...
Élénkvörös arcomat elfordítva sütöm le szemeimet.
- ...mert...mert...annyira felizgattál... - motyogom szemrehányóan.
Nevetve csókol meg újra, és lassan megmozdulva tapasztja száját a mellbimbómra.
- Ne hagyj így, félkészen - súgja.
Hanyatt fekve ültet az ölébe. Felnyögve fogadom magamba újra, és lassan ringatni kezdem a csípőmet. Az iménti orgazmustól még kábán remegek, de összekaparom maradék energiámat, és kezeibe kapaszkodva gyors vágtába kezdek.
Ujjaink összefonódnak, ajkaink egymást kutatják...
Bódultan sóhajtozom a nevét, és elgyengülve figyelem arcán a tiszta élvezetet...
- Iruka... - nyögi hangosan, és felsóhajtok, ahogy megérzem magamban forró magját.
Zihálva hanyatlok le rá.

Fejemet széles mellkasán pihentetve próbálom összekaparni maradék józanságomat.

 

- Te vagy a gyengepontom... - hallom halk sóhaját, ahogy hajamba temetett arccal susog.
Felnézek rá... Komoly az arca.
Ez hát a válasz a kérdésemre...


” Ha megtalálnánk a gyengepontját, akkor a Tanáccsal összefogva meg tudnánk szabadulni tőle...”