Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Forróság...


- Ahh...


- Nézz rám Iruka.


Felnyitom elnehezült szemhéjaimat, és a rám nehezedő férfi szemeibe nézek. Szinte megbabonáznak a felemás szemek...
- És most te fogod nekem csinálni. - utasít halkan. - Mindent tégy úgy, ahogy tanítottam neked.
- Igen... - lehelem kábán.
Elégedett mosollyal hever el mellettem. Egész testemben remegve térdelek fölé, és feje mellett megtámaszkodom reszkető kezeimen. Óvatosan megcsókolom, de azonnal számba siklik a nyelve, és hevességétől halkan felnyögve egyik kezemmel végigsimítok széles mellkasán, oldalán... majd a bordázott hasfallal is megismerkedem. Elszakítom tőle a számat, és a nyakát végignyalva lesiklik nyelvem a mellkasára. Zihálását hallgatva a mellbimbóit ingerlem, majd lejjebb csusszanok. Elképesztően izmos... Már a köldökénél tartok, amikor egy erős kéz a hajamba markol, és türelmetlenül lejjebb kényszeríti a fejemet. Behunyom a szemem, ahogy ajkaim közé csusszan a hímvesszője, és összerándulok ettől a furcsa érzéstől. Megfogom, ahogy tanította nekem, és finoman megszívom.
- Iruka... - hallom rekedt, mély hangját. Elkezdem ajkaimmal és nyelvemmel masszírozni, és egyre hangosabb nyögéseit hallgatom. Már nem markolja a hajamat, ujjai lágyan túrnak tincseim közé, játszadozik velük.
Felpillantok, és látom, hogy a felemás szemek engem figyelnek, arcán különös kifejezés...
Elpirulva zárom össze szorosan a szemeimet, és egyre forróbb az arcom...

- Elég. - mondja halkan, és lesütött szemekkel emelkedem fölé újból. Lehúz magához, és forrón, fullasztóan megcsókol, kezeivel a fenekembe markol, majd egyik ujja hirtelen belém csusszan. Felnyikkanok a meglepetéstől, és lenézek rá. Ajkain halvány mosollyal figyel, ahogy egyre jobban elpirulva újra lesütöm szemeimet. Remegnek a combjaim, és Ő pontosan tudja már, hogy hol van bennem az a pont...
- Neh... - nyögök fel, ahogy végigzsizseg rajtam a forró bizsergés. Nem törődik gyenge ellenkezésemmel, már két ujját is érzem magamban.
Hátravetett fejjel halkan felnyögve hagyom, hogy csípőmnél fogva felemeljen, és az ölébe ültessen. Lovagló ülésben várom, hogy tegyen velem bármit. Semmi sem számít már...
Az enyhe fájdalmat érezve összeszorított szemekkel hagyom, hogy csípőmre rászorítva mélyen rányomjon férfiasságára. Hangtalanul tűröm...
- Gyerünk, mozogj... - nyögi halkan.
Karjába markolok.
- Várj... - nyöszörgöm összeszorított szemekkel, hosszú hajam az arcomba hullik, de ő félresöpri.
- Túl sok? - kérdezi halkan. Csípőmre rászorítva még jobban az ölébe szorít, s ahogy hímvesszője mélyebbre hatol, összerándulok. Lassan elkezdem ringatni a csípőmet, és elfordítom égő arcomat tőle. Megtámaszkodom kezeimmel mellkasán, miközben kábán hallgatom halk nyögéseit, saját nyöszörgésemet. Fájdalmat érzek, de kellemes bizsergést is... Szégyellem magam...
Megérzem merevedésemen az ujjainak szorítását, simogatását, és lefagyva nézek le rá.
- Ne állj meg. - néz fel rám kifejezéstelen arccal. Felnyögök a forróságtól és a kéjtől. Mozognom kéne...
- Nem...bírom... - zihálom.
Hirtelen megmoccan alattam, és heves csípőlökésekkel döf belém újra és újra.
- Ne...várj... - nyögöm, és vadul kapaszkodom bele a vállaiba.
- Sajnálom, de már nem tudok tovább várni. - mondja határozott hangján, és egyre gyorsabban mozogva hatol belém újra és újra, egyre mélyebbre és mélyebbre.
Erőtlenül rogyok rá, és a következő pillanatban maga alá teper.
Vadul tesz magáévá, és én kábán kapaszkodom a lepedőbe... egyre jobban elveszítem a kapcsolatot a külvilággal... nem bírom...
- Tarts ki... - zihálja.
- Ahh... Kakashi-sen...sei... - nyöszörögöm, és hátravetett fejjel, hangosan tudatom a külvilággal, milyen csodálatos... ahogy ilyen mélyen bennem van...ez a forró gyönyör... istenem....
- Jó érzés? - hallom a hangját fülem mellett. - Mondd.
Érzem, ahogy a fülembe harap finoman... döfései egyenletesek és erőteljesek... minden mozdulatára nyögnöm kell... Beleőrülök... nem bírom...

- Jó...érzés... - sóhajtom, és egy erős lökést érzek. Felkiáltok a testemen végigömlő lávaforró érzéstől, és behunyt szemekkel feszül ívbe a testem.

- Iruka... - hallom a távolból a nyögését, és a belém spriccelő sperma forróságát érezve, ajkaim közül újra kitör az orgazmus hangja...


Hajladozom a szélben... lebegek és megszűnik a külvilág...


Csókokat érzek, és kábán viszonzom őket...


...nem tudom már hol vagyok és kivel...


...csak a felemás szempárt látom, amely engem figyel különös csillogással...





***


- Az ott a fürdőszoba? - mutatok egy ajtóra, miközben felülve magam köré tekerem a takarót. Köntöst sehol sem látok, lehet hogy nem is használ ilyet...
- Igen. - válaszol halkan, és sóhajtva simítja végig a hátamat, ahogy kimászom mellőle az ágyból. Beleborzongok... és elszégyellem magam, amiért jól esik az érintése.

A fürdőszobában lezuhanyozom, és a hűs víz igazán jól esik duzzadtra marcangolt ajkaimnak. A tükör előtt látom a sok kis foltot és harapásnyomot. Mélyen elpirulva tanulmányozom a nyakamat, amelyen bőven akad mindkettőből. Francba, ezeket hogyan fogom elrejteni? Megjelölt, mint egy billogozott tehenet...

Megtörülközöm, és egy fésűvel kibontom kócos fürtjeimet. Egy törülközőt a derekamra tekerve lépek ki az ajtón, és az ágyon kényelmesen fekvő Kakashi-senseire nézek. Elégedetten mosolyogva pillant végig rajtam, és szemei megpihennek „remekművein” is. Tele vagyok apró foltokkal... franc.
A földön heverő ruhacafatjaimat figyelem, és összerezzenek, ahogy elsétálva mellettem finoman végigsimít a hajamon. Nem láttam amikor fölkelt az ágyból, olyan gyors volt... Ajkain halvány mosollyal lép a fürdőszoba felé, szemeim önkéntelenül is végigfutnak meztelen testén. Mintha művész faragta volna... minden izom kidolgozva és a megfelelő helyen...
Becsukódik az ajtó. Lehajolok a ruháimért. Mindent szétvagdosott... Nincs ruhám...
Hogy megyek így haza? Izé... ha vége a hétvégének? Jézusom... egy egész hétvége kettesben.

Még mindig zsong a fejem az elmúlt órák történései miatt, főleg az utasításai borítottak ki teljesen. Mégis mit képzel...?

Az ablakhoz lépve meglepetten pillantok fel a sötét égboltra, és a tompán ragyogó csillagokra. Észre sem vettem, az idő múlását... Már éjszaka van...
A holdat egy kis felhő homályosítja el, és csak a csillagokat látom. Milyen szép ma az égbolt... Kellemes lágy szellő simogatja az arcomat, és a hajamba túrva megtáncoltatja tincseimet...

Újra kibújik a hold keskeny sarlója a felhőcske mögül, és felnézek rá.

„- A hold… gyönyörű ma este nem igaz?”

Ezt mondta akkor este, amikor először találkoztunk, és megmentette az életemet. Mintha évek teltek volna el azóta...

Hátamhoz simul egy meleg test, és erős karok átölelik a derekamat. Megmerevedek pár pillanatra az ijedtségtől, de aztán elernyedek. Lassan kezdem megszokni a hirtelen felbukkanásait.



Megadóan simulok az ölelésébe, és csendben tűröm, hogy állát a vállamra támasztva nézze velem együtt a csillagokat...
Intim és meghitt lenne a hangulat, ha igazi kapcsolat lenne közöttünk, nem kierőszakolt... Talán Ő még így is élvezi, mert ujjaival gyengéden cirógatja a hasamat, és mélyet sóhajtva hint apró puszikat a nyakamra.
- Nem vagy éhes? - súgja halkan. Megrázom a fejemet. Egy falat se menne le a torkomon.
- Gyere, bújjunk ágyba. - húz magával finoman. Engedelmesen követem. Tompuló tudattal hagyom, hogy átöleljen, magához húzzon és betakargasson. Mélyet sóhajtva temeti arcát a hajamba, majd a párnára hanyatlik a feje...

Csendben hallgatom egyenletes légvételeit, amelyek egyre lassabbakká, mélyebbekké válnak. Elaludt...
Behunyom a szemem, és próbálok ellazulni, de nem megy. Képtelen vagyok... Hogyan is alhatnék nyugodtan, amikor ez a gyilkos megzsarolt, és az én életemet is tönkretette?
Megölni nem tudnám, és nem csak azért, mert hihetetlenül erős, és ezért semmi esélyem ellene... hanem azért is, mert még soha nem öltem levélninját... falumbelit.

Annyi minden történt már közöttünk... megmentette az életemet, és... már többször is lefeküdtem vele. Valljuk be őszintén: nagyon jó vele a szex. Mondjuk nincs viszonyítási alapom, de minden alkalommal eszméletlenül jó volt... és ha hozzám ér vagy megcsókol... nem csak a félelemtől remegek bele. Szégyellem magam a gyarló testemért... nagyon is... Már ég is az arcom. De legalább őszinte vagyok magammal.

Bárhogy is...

Ez egy kegyetlen gyilkos.

Még nem tudom mikor és hogyan, de meg fogok tőle szabadulni.