Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Eltelt két teljes nap, és Kakashi-sensei nem jelentkezett. Meggondolta volna magát? Remélem igen, mert eléggé nehéz így a tanításra koncentrálni…




Véget ért ez a nap is, én pedig az akadémiai könyvtárba megyek, hogy visszavigyek pár olvasmányt. Ilyenkor késő délután már csak néhányan lézengenek itt, és én kezdek kissé paranoiás lenni… Igyekszem gyorsan lerendezni, hogy minél kevesebb időt kelljen ebben a sötétben töltenem. A jounin támadása óta valahogy tartok a hasonló helyektől.

Leveszem a harmadik könyvet is a polcról, és megkönnyebbülten felsóhajtva fordulok meg, de beleütközöm valakibe, és a könyvek a padlóra szóródnak.
- Bo…bocsánat… - nézek fel, és a látványtól rémülten hátrálni kezdek, leverve a polcról további köteteket.
- Már mindenhol kerestelek… - lép közelebb hozzám, és halkan felnevetve pillant a rendetlenségre.

Óvatosan mérem végig. A szokásos jounin viseletben van, maszk az arcán, ezüst haja csillog a félhomályban… félelmetes.
- Nem is köszönsz nekem, Iruka? - hajol közelebb, és lehúzza a maszkját. Megteheti, a hatalmas könyvtár egyik kihalt részében vagyunk…sehol senki. Elsápadok a gondolatra, és még hátrébb akarok lépni, de a polcok útban vannak. Szinte felkenődök a szekrényre. Vigyorogva figyel… Nagyot nyelek…
- Szia… - mondom halkan, pedig legszívesebben sikítoznék, mint egy buta liba. Rémes vagyok… Nincs elég vér a pucámban. De vele szemben állva, bárki hasonló cipőben járna szerintem…
- És az üdvözlőcsók? - kérdezi halkan, és elkomorodik az arca.
- Hogy mi…? - kapaszkodom rémülten az egyik polcba. Ő kissé előre hajol, hogy dühösen villogó fekete szemét láthassam.
- Csókolj meg. Egy szerető csókkal üdvözli a társát…
Nagyot nyelve szedem össze maradék energiámat. Most komolyan csókoljam meg? Ezt az aljas zsaroló szemétládát? Na neeeem… Megrázom a fejem, és dühösen nézek rá. Tudom, hogy nem kéne, mert esetleg magamra haragítom, de egy csókból csak nem fog problémát csinálni…

Gúnyos mosollyal felegyenesedik, és lassan végignéz rajtam.
- Hogy van Naruto? - kérdezi mélyen a szemembe tekintve. - Holnap elviszem gyakorolni a…
Nem tudja befejezni a mondatot, mert ajkaim beléfojtják a szavakat… Bármit, csak Narutot ne… Inkább megkapja azt a francos csókot, ha kell…
Meglepett nyögéssel öleli át a derekamat, és azonnal számba hatol a nyelve. Élvezettel, lassan csókolózik velem, szorosan magához húz. Néhány perc múlva elszakítom tőle az ajkaimat, és kezeimet a mellkasának támasztva eltolom magamtól. Dühömet palástolva, nem nézek a szemébe, csak az arcom ég nagyon.

- Csak nem vagy mérges…? - kérdezi gúnyosan. Nem válaszolok, inkább elhátrálok tőle.
- Te nem az lennél a helyemben? - kérdezem tőle, miközben leguggolva összeszedem a széthullott könyveket.
- Nos, valószínűleg igen. - hallom mély hangját, de nem pillantok fel rá. - Viszont nem vagyok a helyedben szerencsére…
Valami nagy erő talpra ránt… Ő az… milyen hihetetlen ereje van… Magához szorít.
- Mit csinálsz? Azonnal engedj el… - nyögöm rémülten, és próbálom eltolni magamtól.
Letépi rólam az ingemet, és a gombjaim a földön koppanva gurulnak szét.
- Megőrültél…? - kapálózom a kezeimmel, majd próbálom megütni, de könnyedén kivédi.

Leteper a földre, az ingemet felrántja, csuklóim köré tekeri, és egy kunai késsel keresztüldöfi, ezzel szegezve "bilincsemet" a padlóhoz. Mozdítani sem bírom a kezeimet…








- Amikor először csináltuk, nem ellenkeztél ennyire… - duruzsolja, és rám nehezedve néz pár centiről az arcomba. - De nem baj, nekem most ez is megfelel… de csak most, mert már nem bírok magammal.

Sóhajtva simítja végig tenyerével a mellkasomat, és élveteg mosollyal méreget.
- Gyönyörű bőröd van... mint a tejeskávé... olajbarna... - hallom mély hangját, és pirulva fordítom el az arcomat tőle. Nekem nem szoktak ilyeneket mondani… zavarban vagyok.
- Amikor először megláttalak… ott az erdőben, azonnal megkívántam ezt a szép testet. - hajol le hozzám, és a nyakamba csókol.
- Életemben nem élveztem még akkorát… - teszi hozzá vigyorogva, s halk kuncogását hallva mélyen elpirulok.
- Perverz disznó… - motyogom zavartan.
- Igen… lehet hogy az vagyok. De élvezem… - fordítja maga felé az arcomat, és puhán megcsókol.
- Mmm… finom… - susogja. - Fél éven át minden éjjel eszembe jutottál Iruka… Áldottam a szerencsémet, amikor megpillantottalak végre a Hokage irodájában…

Egy vad mozdulattal letépi rólam a nadrágomat is, és már teljesen meztelen vagyok. Úristen…
- Ne…ne csináld… kérlek… - kapkodok levegő után, és szégyenlősen próbálom lábaimmal eltolni magamtól, de ő csak halkan nevet rajtam.
- Miért ne? Nincs itt senki… Kettesben vagyunk… - susogja remegő ajkaimba, és egyik kezével a fejem mellett megtámaszkodva néz mélyen a szemembe. - És különben is… te tehetsz róla. Túlságosan szexi vagy Iruka…
- Ez… ez…olyan megalázó… - próbálok valami észérvet keresni, hátha lebeszélhetem róla, ha már a fizikai erőfölény magasan nála van.
- Na és ha az…? - kérdezi vigyorogva, majd dühösen fúj egyet. - Túl sokat beszélsz. Ne feledd, hogy feltétlen engedelmességgel tartozol nekem.
Fenyegetően magasodik felém, én pedig meghunyászkodom. Igaza van. Nem tehetek semmit.

Behunyom a szemem, és elsápadva hagyom, tegyen velem amit csak akar.
- Látni akarom a gyönyörű szemeidet. - mondja halkan, és figyelmeztetően belemarkol a kibomlott hajamba.
Még szorosabban összezárom szemhéjaimat… én ezt látni sem bírom… gusztustalan…
- Nézz rám! - csattan a hangja, és fájdalmasan megrántja a tincseimet. Azonnal felpillantok rá, és dühös arca kisimul.
- Jól van. - bólint elégedetten. - Fogadj szót, és hamarabb túl leszel rajta.

Végre felfogom… Ezt most nem úszom meg. Itt a könyvtárban fog magáévá tenni! Dermedten hagyom hogy megcsókoljon, simogasson… mintha nem is az én testem lenne.
Nem csókolok vissza, nem reagálok semmire.
- Iruka! - kapja fel dühösen a fejét, és letépi a homlokpántját, hogy két szemmel nézhessen rám mérgesen. - Ne dühíts fel! - sziszegi, és egy kunai-kést tart a nyakamhoz.
Nem válaszolok.
- Ó nem… nem foglak megölni, arról ne is álmodj… de ha továbbra is játszod itt a farönköt, akkor alaposan megkínozlak… hidd el, értek hozzá.
Elhiszem neki… Az ANBU-k kínzási-vallatási módszerei messze földön híresek.

-Bocsáss meg… - suttogom, mert félek, hogy különben sikítanék. Felemelem a fejemet, és az arcunk közötti pár centiméternyi távolságot áthidalva megcsókolom Őt. Elégedetten felsóhajtva döfi kunai kését a padlóba, és belefúrja ujjait a hajamba. Szorosan hozzám simul, szinte a padlóba présel… Nyelve a számba hatol, és csókja egyre szenvedélyesebb. Nem tehetek semmit, viszonzom.

Levegőért kapkodva tépi el ajkait tőlem, és a nyakamra vetődik, lassan végignyalja, majd megharapdálja. Behunyom a szememet, és meglepetten felnyögök, ahogy bizseregni kezd a bőröm. Képtelenség, hogy így reagálok rá! Felpattannak a szemhéjaim, és meglepetten elkerekedő szemekkel nézek rá.
- Finom ugye? - kérdezi buja mosollyal, miközben kezei a mellkasomon cikáznak, majd megállapodnak a mellbimbóimon.
- Neh… - lehelem mélyen elvörösödve, ahogy kényeztetni kezdi őket, és testemen újra és újra végigcikázik a kéj. Ajkaival, nyelvével nedves csíkot rajzolva halad egyre lejjebb, végül finoman kényeztetni kezdi a mellbimbómat, amíg már csak remegni és nyögdécselni vagyok képes égő arccal.
- Micsoda szégyentelen test… - suttogja csodálattal, és lassan végignyalja a hasamat, amibe beleremegek... Forró és nedves... - Már az erdőben is tudtam, hogy különleges vagy… Csodálatos szerető leszel… mindenre megtanítalak…

Zavartan fordítom el a fejemet, de amikor megérzem ajkait a péniszemen, felnyögök a gyönyörtől, és szétrobban bennem az élvezet… őrület… Finoman megszívja, közben egyik kezével lágyan masszírozni kezdi…
- Iruka… - utasít ridegen. - Nyisd ki a szemeidet, és nézd mit csinálok!

Engedelmeskedem, és a látvány… felnyögök tőle. Mélyen a szemembe fúrja felemás tekintetét, és lassan kényeztetni kezd…




Érzem ujjait is a bejáratomnál… nem fáj amit csinál, csak furcsa… szokatlan… Amikor elér egy bizonyos pontot bennem, a gyönyör végighullámzik testemen újra és újra… Csak nyöszörögni és rángatózni vagyok képes…
- Áh, szóval itt van… - hallom elégedett hangját a távolból, de már képtelen vagyok megszólalni… annyira csodálatos, amit velem művel…
- Ahh… nehm bíhrom… - nézek rá könyörögve, ő pedig elégedetten elvigyorodik.




- Jól van… - mászik fölém, és néhány gyors mozdulattal levetkőzik Ő is. - …már úgy sem bírtam volna sokáig visszafogni magam… - susogja, és megcsókol. - Őrjítően tudsz nyögdécselni… - vigyorog.

Egy gyors mozdulattal szétfeszíti lábaimat, befészkelődik közéjük. Kőkemény péniszét az ágyékomhoz dörzsöli, és egyszerre nyögünk föl…
- Lazíts, ez egy kicsit kellemetlen lesz… - zihálja, és abban a pillanatban enyhe fájdalmat érzek az altestemben, ahogy belém hatol. De ennél sokkal erősebb az élvezet, amiben részem van, ahogy megérzem magamban hosszú és vastag férfiasságát mozogni. Óh istenem, milyen kemény és forró… Lábaim önkéntelenül is a derekára fonódnak, és csípőm felveszi a Kakashi által diktált iramot. Kezdetben lágyan, lassan… mintha táncolnánk… Behunyt szemekkel nyögdécselek, sóhajtozom, és élvezem teljes testemmel ahogy csókolgat és simogat…

Egyre gyorsabban mozgunk, egyre szenvedélyesebbek és vadabbak a mozdulataink, csókjaink… hevesen marcangolom ajkait, ahogy ő az enyémeket, és izzadva, remegve tapadunk egymáshoz… Kioldja kezeimet...
Karjaimat a nyaka köré fonom, ahogy hirtelen ölbe kapva feltérdel, és már az ölében is ülök, combjaimmal átölelem a derekát… Minden eddiginél mélyebbre hatol belém, én pedig hátravetett fejjel kéjesen nyögdécselek… hosszú hajamba beletúr fél kezével, és a nyakamat csókolgatja, harapdálja.
Egyre gyorsabban és gyorsabban mozgunk… már nem tudjuk hol kezdődik az egyikünk, és hol a végződik a másikunk… tökéletes egyesülés…
Körmeimmel végigszántok a vállain és a hátán, ő pedig mélyen, rekedtes hangján belenyög a csókunkba.
- Csináld még! - mordul rám, és erősebben magához szorít, majd egy durva mozdulattal mélyen belém döfi péniszét. Több sem kell, a kéjtől felkiáltva karmolom őt véresre újra és újra… nyögéseink és kiáltásaink összemosódnak…
- Tudtam… tudtam…hogy…megéri… - hörög a nyakamba, és a bőrömbe harap finoman.
- Ka… Kakashi…senhhsei… ahh… - nyögdécselem kábán. - Nem bírom… nem bírom…

Ég és lángol a testem, már minden porcikám kielégülésért kiált…
- Könyörögj nekem Iruka… - zihálja, és vadul a fenekembe markolva fogja vissza a tempót.
- Te…tessék…? - nézek fel a szemeibe kábán, amelyek elszántan csillognak le rám.
- Gyerünk! - hatol belém mélyebbre, és én már teljesen a hatása alatt állok…
- Miért…csinálod…ezt… ahh… - próbálok ellenkezni… Miért könyörögjek én neki, amikor Ő kényszerít engem erre az egészre?

Visszafektet a földre, és újra rám nehezedik.

Megfogja a péniszemet, és fél kézzel kényeztetni kezdi, csodákat művelve vele, közben lassan mozog… Remegek már, mint a kocsonya… képtelen vagyok ezt már elviselni…
- Gyerünk… - hallom rekedt hangját, és vadul ölelem magamhoz, már nincs bennem semmi ellenkezés…csak sóvárgás…
- Kérlek… Kakashi...sensei…kérlek… - nyöszörgöm, és piros arcomat a nyakába fúrva fojtom magamba a hangokat. Legszívesebben felnyüszítenék a vágytól, a kielégületlenség kínjától…
- Jól van… - mosolyog elégedetten, és gyengéden magához ölel szorosabban, majd felgyorsítja a lökéseit…

Gátlástalanul nyögdécselek, és simogatom, karmolom, csókolom, harapdálom ahol csak érem… Már nem számít semmi…
- Iruka… - nyögi, a hajamba temetve az arcát. Vadul a fenekembe markolva mélyen belém döf, s ebben a pillanatban szinte egyszerre kiáltunk fel, ahogy a gyönyör szétrobban bennünk, kiáradva testünkből, hogy megszűntesse a világot, majd a fekete űrbe vákuumként szippantson be minket…






Ez hát a gyönyör… a beteljesülés, a kéj, az élvezet… a mámor…

Soha nem éltem még át ilyet… Csodálattal nézek fel, egyenesen az arcomat figyelő felemás szemekbe...










***
***

Még kába vagyok, de halványan érzékelem, hogy lemászik rólam és öltözködni kezd. Arcomat a kezeimbe temetve próbálok magamhoz térni... hihetetlen ez az egész...
Felkelve magamra kapkodom a ruháimat, összekötöm kibomlott hajamat, majd a földre hullott könyveket felmarkolom remegő kezeimmel. Elindulnék...menekülnék.
- Hova mész? - ránt vissza egy erős kéz, és a hátamhoz simul izmos testével. Megremegek...
- Haza... - válaszolom zavartan. Halk nevetését hallva mélyen elpirulok.
- Azt hitted, hogy csak ennyi az egész? Ma éjjel nálam alszol... már ha lehet ezt alvásnak hívni... - kuncog kéjesen.
- Nem. - válaszolom határozottan, és kitépem karomat a szorításából. Elindulok előre, de ő hirtelen előttem terem, és elzárja az utat. Arcán gúnyos vigyor... egyik kezében egy kunai,amit azonnal a torkomnak szegez. Szereti ezt csinálni...
- Ejnye Iruka... azt hittem több eszed van ennél... - susogja, és lejjebb hajol, hogy szemeink egy vonalba kerüljenek. Szinte megfagy ereimben a vér ettől a jeges tekintettől...
- Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy elutasíts engem. - simít végig az arcomon és a nyakamon a kés hideg pengéjével.
- De nem alhatok nálad... Mi lesz, ha megtudják...? - kérdezem zavartan, ő pedig elégedetten elvigyorodik.
- Tudják csak meg... bánom is én. - válaszolja, és elrakja végre a kunait.
Elsápadok...
- Ezt nem mondod komolyan...! - háborodom fel.
- Az enyém vagy. - szakítja félbe dühös szóáradatomat, és vigyorogva húz magához. - Nem árt, ha ezt mások is tudják... legalább nem kell aggódnom, hogy esetleg valaki szemet vet az én kis szeretőmre.
Nagy levegőt veszek, de betapasztja a számat egyik kezével, mielőtt megszólalnék.
- Elég volt ebből. - dörren rám, és rémülten elhallgatok. - Velem jössz, vagy...? - mosolyodik el gonoszul, és jól tudom mit akar mondani.
Rémülten biccentek egyet. Inkább vele megyek a fene vigye el... Remélem nem fog kitudódni, hogy Ő és én...
- Helyes... - duruzsolja, és elengedi a számat, hogy megcsókoljon. Ajkai puhán siklanak végig az enyémeken, miközben halkan susogja:
- Rengeteg bepótolni valóm van... le sem fogok mászni a csodás kis testedről egész éjjel...

Ég az arcom szégyenemben.

Egy sólyom száll be az ablakon, és hangos vijjogással telepszik az egyik nagyobb könyvespolc tetejére. Kakashi-sensei elmorzsol egy csúnya szót,és a madárra néz.
- Ezt most megúsztad. - mondja halkan, és újra felém fordul. - Még jelentkezem.
Döbbenten nézek a hűlt helyére, majd az ablakon kiröppenő madár után bámulok bambán. Ezeket a sólymokat a Hokage-sama is használja, ha a jouninokat küldi valahová... és valószínűleg az ANBU-k is.

Zakatoló szívvel, levegőért kapkodva figyelem, ahogy a könyvespolcok egyre magasabbak lesznek, és én egyre kisebb... meglepetten pillantok le erőtlen térdeimre, amelyek képtelenek megtartani remegő testemet, és lassan a földre rogyok.

Kihullnak a könyvek is kezeimből, melyeket idáig kétségbeesetten szorongattam.

Tenyerembe temetem arcomat.

Ez nem velem történik...