Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


- Iruka! - kiált utánam Ruruka barátom, és megtorpanok. Épp indulni készültem haza, hisz a dolgozatokat is végre kijavítottam. Mi lehet az?

- Igen? - vonom fel bosszúsan a szemöldököm.
- Várj meg, én is végeztem. - fut mellém. Ja, az más. Kedvesen rámosolyogva indulok el újra.
- Haza mész? - kérdezi. Biccentek. Ma nem kell Kakashi-senseihez mennem, nem hívott. Biztos megint elfoglalt. Nem bánom, néha pihenhetek is egy kicsit, nem igaz? Az elmúlt hónapokban teljesen hozzászoktam már a kiszámíthatatlanságához és a szeszélyeihez, így fenn sem akadok azon, ha napokig nem jelentkezik, és azon sem, amikor napokig itthon marad, és néha engem sem enged sehova, még dolgozni sem. Előfordul, hogy össze is veszünk emiatt, de mindig én húzom a rövidebbet... Elég egyoldalú a vitánk ilyenkor. És a vita lezárása is fantáziátlan. Én hason fekve végzem az ágyban, Ő pedig... szóval...


Szerencsére a Hokaget nem zavarja, és a kollégáim sem szólnak éppen emiatt. Azt hiszik a Hokage küldetéseit hajtom végre ilyenkor. Pedig a valóságban már nagyon régen voltam küldetésen... mert Kakashi-sensei ezt sem engedi. Azt mondta, nem akarja hogy bajom essen. Hát kösz. Szétunom a fejem.

 

- ......hogy Kakashi-senseijel jársz? - hallom a távolból, és meglepetten torpanok meg.
- Tessék?
- Jól tudom, hogy Kakashi-senseijel jársz? - ismétli meg mosolyogva a kérdést. Elsápadva nézek rá. Honnan veszi ezt?

- Ugyan, hisz mindenki tudja... - vonja meg a vállát.
- Mindenki...? - hápogom.
- Ühüm... - biccent, és rövid fekete hajába túrva mosolyog le rám. - Akkor kezdődött, amikor elvitt téged egyszer ebédelni a szombati-szolgálat közepén, igaz?

 

Hát igen... és azóta sokszor felbukkant az akadémián is. Elvitt ebédelni és khm... mást is csináltunk. Olyankor mindig „ártalmatlan” jouninként jött el hozzám... Mondjuk egyértelműen ki lehet ebből következtetni a köztünk lévő kapcsolatot...

 
Tulipiros fejemet elfordítva indulok el újból, és ő mellém besorolva hajol be látóterembe mosolygó arcával.
- Ugyan, hisz ebben nincs semmi szégyellnivaló... - közli természetes hangon, és én még pirosabbá válok. Még szerencse, hogy este van... még szerencse. Remélem az utcalámpák fényében nem látszik izzó képem.
Elérünk a házamhoz.
- Öhm... jó éjt... - motyogom, és már bemenekülnék az ajtón, de megfogja karomat.
- Iruka... bocsáss meg, nem akartam indiszkrét lenni. Csak... kíváncsi voltam. Ennyi az egész...

- Miért? - fordulok hirtelen szembe vele. Elvégre hiába vagyunk gyermekkori barátok, ehhez akkor sincs köze. Kérdőn nézek rá, és kezdek már dühös is lenni...
- Mert... én csak... - kezd dadogni, és megszánom.

”Nem beszélhetsz rólam senkinek, csak elismerheted, hogy a szeretőm vagy, semmi több.”


- Kakashi-sensei és én... szeretők vagyunk... - szólalok meg halkan, de nem merek ránézni. - Ez minden.

Nem válaszol, ezért felpillantok rá. Arckifejezése és szemei...
- Iruka... - hallom halk sóhaját, és kezemet megfogva hint rá egy kis puszit. Pirulva rántom el tőle. Mi a fene ütött ebbe?
- Mi az? - csattanok fel piros arccal. Gyengéden néznek rám a zöld szemek.
- Kár, hogy olyan gyáva voltam... - suttogja. - ...és nem mertem hozzád közeledni.
- Ho... hogyan...? - hebegem, arcom már cékla árnyalatokkal vetekedhet.
- Mindig csak távolról csodáltalak, ahogy a többiek is... mert gyáva vagyok... - nyúl az arcomhoz, hogy megérintsen, de hátrébb lépek, így leejti a kezét. Szomorúan néz rám.
Jézusom!

Rám tör a menekülési vágy.
- Nem tudom mit mondjak... - habogom, és az ajtókilincsem felé nyúlkálok vaktában. - Jó éjt!
Elfordulok tőle, és a kulcsomat a zárba dugom sietve.
- És jól megvagytok Kakashival? - kérdezi hirtelen. Megdermed a kezem.

Hogy jól megvagyunk?

Hát lehet valaki „jól meg” egy olyan emberrel, aki kizsarolta hogy a szeretője legyen? Kényszerítette...?

Aztán elcsábította, majd megmentette, és teljesen beleavatkozva az életébe megváltoztatta azt erőszakosan és pofátlanul...?
És emellett még pokoli jó vele a szex...

Ja, és azt mondtam már, hogy pokoli jó vele a szex?

- Jó éjt... - válaszolom, és a kilincsemet megragadva hagyom faképnél.

Egy erő ránt vissza, és a hátam az ajtóhoz szorul, testemhez pedig Ruruka. Szája vészes közelségben az enyémhez, szemeiben vágy lobog. Ajaj... ezt a pillantást ismerem...

- Járj inkább velem... - zihálja. - Én bármit megadok neked... mindent!

- Eressz el! - lököm el magamtól, és dermedten bámulok fel rá. - Mi a fenét művelsz?

 

- Azt én is szeretném tudni. - hallunk egy mély baritont, és Ruruka megpördülve néz szembe a tőlünk nem messze álló férfival. Magas és izmos, zsebre vágott kezekkel, jellegzetes testtartásával áll, arcán elmaradhatatlan fekete maszkja, s ezüst haja tompán csillog a holdfényben...

Megdobban a szívem, és elpirulok. Mindig ilyen hatással van rám... nem tehetek róla.

Lassan, kényelmesen lép közelebb, és végigméri Rurukát. Tekintete fagyos, mint a havas táj.

Szoborrá merevedve bámuljuk, ahogy mellénk ér.
- Ruruka... - mondja halkan, és végigmarja hátamat a hideg zúzmara.

 

Honnan tudja a nevét?

 

Ja igen... hiszen amikor megzsarolt, bizonyára előtte lenyomozta a barátaimat. Hiszen többek között az ő életükkel is sakkban tart...

 

Ruruka is meglepődik. Kakashi-sensei felemeli lassan a kezét, szemében a halott hidegséget észrevéve megrémülök.
- Ne! - ragadom meg hirtelen a csuklóját, és közéjük állok. Felém fordul a sötét szem, és én sápadtan viszonzom pillantását. - Kérlek... - nyögöm halkan. Leengedi a karját.
Megkönnyebbülten felsóhajtva fordulok meg.
- Menj most el - nézek Rurukára komoran.
- Akkor holnap - biccent, és még egy utolsó kakaskodó pillantást vet a mögöttem állóra.

 

Idióta! Menj már a búsba! Fogalmad sincs milyen veszélyben vagy...!

Mintha meghallotta volna gondolataimat, sietve elindul végre és magunkra hagy.
  

Félénken fordulok újra Kakashi-sensei felé. Mi lesz most?

 

Lehúzva maszkját hajol le hozzám, és engedelmesen csókolom meg.
- Szia... - súgom ajkaiba, és nyaka köré fonódnak karjaim. Már két napja nem láttam...
Éhesen viszonozza csókomat, nyelve számba hatolva veszi birtokba. Hosszan, élvezettel csókolózunk... mmm...

 

Egymást átkarolva sétálunk be a házamba. Már nem zavar az ilyen mértékű intimitás... az elmúlt hónapokban hozzászoktam, ahogy a váratlan felbukkanásaihoz, és mocskos szájához is. Elképesztő mennyire szókimondó szex közben... Baromi izgató, de néha még most is zavarba jövök tőle.

 

- Most érkeztél? Nem vagy éhes? Fáradt? - kérdezem ahogy belépünk az ajtón, és kattan mögöttünk a zár. Nem válaszol, csak a hálószobám felé indul, derekamnál fogva tol engem is előre. Hát, ma sem úszom meg... Nem mintha bánnám.


Odabent az ágyra lökve mászik fölém, halkan felmordulva harap az ajkamba. Beleremegek a gyönyörűségbe és a várakozás izgalmába...

Hirtelen feltérdel, és homlokpántját is levéve túr a hajába. Szép arcában gyönyörködöm, de...
Mi az?
- Mi a baj? - kérdezem halkan.
- Bosszant az a kis féreg. - válaszolja kifejezéstelen hangon. Jeges rémület árad szét bennem...


”Egyszerűen csak gyilkolni támadt kedvem.”

„Hogy tehetsz ilyet...? ...Megölsz valakit vagy megmented... csak mert unatkozol...?”

Könyökömre támaszkodva nézek fel rá, torkomat jeges gombóc szorongatja... Képes lenne megölni őt. Képes lenne...
- Ne foglalkozz vele... - nyögöm elsápadva. - Ő csak...
- Iruka, Iruka... - rázza meg a fejét, arcán halvány mosollyal, amitől megremegek. Ismerem ezt az arckifejezést... - Csak nem aggódsz érte?
Sápadtan viszonzom pillantását. Hogy a fenébe ne aggódnék érte, amikor ő az egyik legjobb barátom? Még ha ostobán is viselkedett az imént...
- Ne félj... nem bántom. - súgja a hajamba markolva. - Feltéve, ha többé nem kísérget téged haza, és távol tartod magad tőle. Ha megtudom, hogy...
- Megígérem! - vágom rá azonnal. Bármit, csak ne bántsa...
- Jól van. - biccent, és mellém fekszik. - Ahh nehéz napom volt... Fáradt vagyok. - terül szét szokásos perverz vigyora az arcán, és én azonnal elpirulok. Tudom mit jelent ez, ezért levetkőzöm, hagyva hogy legeltesse rajtam szemeit, majd engedelmesen mászom fölé, és lassú mozdulatokkal őt is vetkőztetni kezdem. Ajkait csókolom, majd nyakát, mellkasát, mellbimbóit... végignyalogatom és harapdálom, egészen a nadrágig. A holdfényben, sápadt és izmos teste csodaszép látvány...

 

Csípőjét megemelve segít, hogy lecibáljam róla a nadrágot és az alsót is, és merev hímtagja ahogy előbukkan, elfolytok egy halk sóhajt. Őrülten izgató...
- Szeretem amikor így nézel rám... - kuncogja érzékien, és én észhez térve vörösödöm el. Fölé térdelve ülök a combjaira, majd megmarkolva péniszét nézek felemás szemeibe.

Hosszú hajam az arcomba hullik. Gyengéd mozdulattal söpri félre, hogy szemembe nézhessen.    
- Mit szeretnél? - kérdezem engedelmesen, halkan. Elmosolyodik, és karjait a feje alá fűzve, kényelmesen elhelyezkedik.
- Most csak egy kis szopást... - válaszolja. Engedelmesen biccentek piros arcommal, és megcsókolom, majd lassan, határozottan végignyalom a testét, egyetlen nedves csíkot rajzolva nyakától egészen péniszének tövéig. Felsóhajtva hunyja be szemeit, ahogy a számba veszem, és halvány mosollyal dorombolni kezd.
- Erősebben... - utasít, és én szót fogadok. - Ez az...
Halk sóhajait hallva folytatom tovább, és egyre erősödő nyögései, testének remegése jelzi nekem, hogy már nem tart sokáig. Behunyt szemekkel szopom, és érzem magamon izzó tekintetét. Imádja nézni ahogy csinálom neki...    

Hajamba markol, és mély hangján rekedten felnyögve jut el a csúcsra.

- Iruka...
Szokásos mozdulattal ránt fel magához, és nevemet susogva nyalogatja le ajkaimról kicsordult magját, majd vad csókcsatával vezeti le a feszültséget.

Amikor lecsillapodik végre, magához szorít, én karjaiba vackolódom, és arcát hajamba temetve mászik szinte rám. Szeret így aludni...

Csendben hallgatom lassuló légvételeit, és vágytól sajgó testem is kezd lenyugodni. Nem aggódom, az ő étvágyát ismerve... Amikor együtt alszunk, és csak szájjal elégítettem ki, olyankor mindig felébreszt az éjszaka közepén, hogy szexeljünk...
És én imádok a csókjaira ébredni...

 
 
*
 
 

Mosolyogva ölelem magamhoz, és kábán pillantok fel rá, fogadom csókjait, érintéseit. Szokásos ébresztgetés... Pedig most jól jönne, ha kipihenhetném magam. Fáradt vagyok. Sok volt az izgalmakból mára...

Ajkai péniszemet körülölelik, és felnyögök.
Ahh kit érdekel a fáradtság...? Kéjesen nyögdécselve élvezem kényeztetését, és engedelmesen fordulok hasra, amikor kell. Végignyalintja hátamat, bejáratomon köröz egy keveset, majd fölém mászik. Merevedése a fenekemhez simul, és felkészülök a behatolásra, de nem történik semmi.
- Kívánsz engem? - kérdezi halkan, hangja alapján mosolyogva.
- Igen... - válaszolom rekedten. Hajamat félresöpörve csókol a nyakamba.
- Mennyire? - folytatja higgadtan a diskurzust, tojva rá, hogy egész testemben remegek a vágytól.

- Nagyon... - nyöszörgöm. - Kérlek... kérlek...
Halkan kuncog. Imádja ez a szemét, amikor könyörgök neki...

- Akarod, hogy megdugjalak? - harap finoman a fülembe. Felnyögök...
- Ahh igen...
Lassan hatol belém, kínzóan lassan. Ez is egyike a kedvenc játékainak... és én imádom.
- És hogy szeretnéd? Lassan és gyengéden, vagy durván? - hallom mélyen duruzsoló hangját, és ebbe is beleremegek. Nyöszörögve lökném feljebb a csípőmet, hogy felgyorsítsam a dolgokat, de az ágyra szorítva akadályozza meg.    
- ...ahh...Kakashi-sensei...
Halkan nevetve simítja végig a hátamat lágyan, de csak kínzóan lassan mozog bennem.

- Tudod... - kezd el szórakozottan csevegni velem. - ...amikor megláttam, ahogy az ajtóhoz szorít, legszívesebben megöltelek volna titeket...

Ledermedek, és jeges félelem cikázik végig testemen. Jézusom...!

 

Hajamat félresimítja, és államat megragadva fordítja maga felé a fejemet. Jegesen csillognak a szemei, arcán kegyetlen mosoly.
- Ha nem lököd el magadtól, már halottak lennétek... Ő legalábbis biztosan. Te pedig... most sikoltoznál, de nem a kéjtől...
Válasz nélkül nézek rá. Csak rontanám a helyzetem, ha bármit is mondanék neki. Kedvesen mosolyogva figyeli az arcomat, és gyönyörködik félelmemben és dühömben. Ez a szemét...
- Te az enyém vagy, ezt a leckét már megtanultad. Vagy tévedek...? - kérdezi, olyan barátságosan, ami már megtévesztő lenne, ha nem ismerném ennyire.

Elengedi az államat, és behunyt szemekkel fektetem fejem vissza a párnára. Félek tőle... annyira félek... Hónapokig nem láttam ezt az arcát, és már kezdtem elfelejteni milyen is valójában...

Újra megmozdul, és mélyen belém hatol.
- Ahh... - fakad fel belőlem a nyögés, ő pedig gyengéden simogatja végig a testem.
- Te az ÉN szeretőm vagy...csak ÉN dughatlak, és csak ÉN tehetek meg veled bármit... - mondja halkan, és minden „én”-t egy durva lökéssel hangsúlyozva mozog bennem.
Ah istenem...
Élvezettel nyöszörögve kapaszkodom a párnákba, annyira jó érzés..., pedig most legszívesebben sírnék a tehetetlen dühtől... Ez a mocsok... Bárcsak ne lennék úgy oda érte...

 

- Megértetted? - kérdezi hirtelen megtorpanva, és ajkaival a fülemet simogatja lágyan. Szuszogásába és leheletének forróságába beleborzongok...
Behunyom a szemem. Gyűlölöm, hogy megteheti velem... hogy bármit megtehet velem... ez olyan borzasztó...
Kezeimet hirtelen hátracsavarja, és csuklóimat összefogva nyom bele erősen az ágyba.

- Megértettem! - nyögöm rémülten. Nem okos dolog feldühíteni... Még nem bántott szex közben, de ez nem azt jelenti, hogy nem képes rá. Tudom...

Elengedi a csuklóimat, és csípőmnél fogva felránt térden álló helyzetbe, és ahogy végignyalja hátamat, megkapaszkodom az ágy vasrácsában, és felkészülök. Izgatottan nyöszörögve vetem hátra a fejem, és ahogy elkezd bennem erős lökésekkel mozogni, kéjes nyögéseim és sóhajaim teljesen elnyomják gondolataimat, érzéseimet. Egyre vadabb és gyorsabb... istenem de csodálatos... imádom amikor ilyen féktelenül csinálja... ahh...
Mély morgásai és nyögései végigbizsergetik gerincemet újra és újra... káprázatos...

- Iruka... Iruka... - hörgi újra meg újra, és összerándulva nehezedik rám hirtelen. Hosszan remegve, nyögdécselve présel a matracba, megérzem fenekemből kicsorduló spermáját és egy halvány sóhajjal követem, ahogy a perzselő forróság szétárad tagjaimban...

Lebegek a hullámok tetején, reszket egész testem a gyönyörtől...

 
 

Legördül rólam, és mellém fekve húz magához. Befészkelődöm karjaiba, a szokásos helyemre, és ahogy megérzem a ránk terülő takarót, azonnal elmerülök a fáradt álom langymelegségében....

 

Már gondolkozni sem vagyok képes, annyira a hatása alatt vagyok már...

 
Kakashi-sensei...