Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nap első sugarai tompán szűrődnek be az ablak függönyén keresztül. Figyelem lassú útjukat, hallgatom a hajnalt üdvözlő madarak csicsergését, s a hátamhoz simuló férfitest felől hallatszódó egyenletes légvételeket.

 

Az elmúlt napokon illetve éjszakákon képtelen vagyok túltenni magamat. Miért érzek nyugalmat és boldogságot ebben a pillanatban? Annyira bizarr ez az egész.
Nem lehet, hogy beleszerettem... kizárt.

Nincs rá okom... ha csak a múlt éjszakát nem számítom, amikor kedves és gyengéd volt velem.

Előtte viszont...

A fenébe is, hiszen megzsarolt, megfenyegetett, bántott és kihasznált!

Biztos van valami lelki problémám, hogy ennek ellenére mégis ilyen közel kerültem hozzá...

Talán mert a szüleim korán meghaltak, és mindig is a kötődést, valahová tartozást kerestem...

Ő ezt nyújtja nekem.

 
De milyen áron...?  
 

Végre kezd visszatérni a józan eszem... már fortyog is bennem a düh. Ez az alak nem csak a testemet, hanem a szívemet is birtokolni akarja?! Hát abból nem kap.
Zsaroló.

Gyilkos.
 

Megmoccan mögöttem, karja szorosabban fonódik derekamra, közelebb húzódik hátamhoz és a hajamba szuszogva alszik tovább. Behunyom a szemem, ahogy megérzem fenekemen a reggeli merevedését, és elmosolyodom saját reakciómon. Bizsereg az egész testem, szívem kalimpál... Hát ennyire a rabjává váltam volna?
Lehetséges...

 

- Szia... - súg a fülembe, leheletével borzolva érzékeny bőrömet.
- Szia... - válaszolom, és behunyt szemekkel fészkelődöm jobban a karjaiba.

Ajkai nyakamra siklanak, merevedése fenekemhez nyomul... Megremegve sóhajtok fel, és Ő fölém mászva nehezedik rám . Hanyatt fordulok, s kábán ölelem magamhoz. Őrület...
Megcsókol... forrón és szenvedélyesen. Mintha nem is reggel lenne, hanem fülledt éjszaka. Ujjai hímvesszőmre kulcsolódnak, felnyögve felejtkezem el a napszakról. Talán a saját nevemről is... ahh Kakashi-sensei...

 

...miért vagy rám ilyen hatással...miért?

Belém hatol, és élvezettel morran mély hangján a nyakamba. Felkiáltok a fájdalomtól... végigkarmolom a hátát. Zihálva próbálom ellazítani magam, és néhány másodpercnyi mozdulatlanság után elmúlik... csípőm magától moccan meg, hogy mélyebbre vezessem magamba Őt. Mosolyogva csókol meg újra, majd ajkamba harapva hördül fel, ahogy lábaim derekára fonódnak.  

Combomba markol erős kezeivel, és vad vágtába kezd. Pénisze ki-be csusszan belőlem, minden alkalommal újra és újra telítve engem... feszít és kitölt... És mindez olyan eszméletlenül jó érzés... ahogy bennem mozog...rám nehezedik...erős karjaival a fejem mellett megtámaszkodik...dagadnak az izmai...arcán az élvezet...

Csak nyögni, sóhajtani és lihegni vagyok képes...
Hajába markolva húzom le magamhoz egy heves csókra, nem törődve mosolyával. Tudja ez a szemét, hogy milyen hatással van rám... tudja és élvezi, a fene essen belé...
Nyelve a számba siklik, és péniszét leutánozva húzogatja ki és be... amíg vadul rá nem harapok fogaimmal. Felmorranva vágja mélyen belém magát, és felsikoltva jutok el a csúcsra...

Utállak....ahhh...
 

Zihálva gördül le rólam, behunyt szemekkel ölel magához. Hozzá simulva próbálok úrrá lenni remegésemen, miközben kezemmel végigsimítom izmos mellkasát, hasát, és... Ő nem élvezett el? Kemény pénisze kezemhez ér, és ráfonom ujjaimat. Felnyögve markol a hajamba, vadul megcsókol...

Masszírozni kezdem... azt akarom, hogy neki is jó legyen. Nem fair, hogy csak én élveztem el... Biztos megint hamar jutottam el a csúcsra. Előfordult már. Olyankor önző módon folytatta velem, amíg neki is orgazmusa nem lett. De most nem...

Viszont most már én akarom, hogy neki is jó legyen.

Herezacskójával is gyengéden eljátszadoznak ujjaim, és figyelem, ahogy behunyt szemekkel élvezi amit vele teszek. Piszok jó érzés, hogy hatalmam van felette.
Megcsókolom, és ajkába harapok finoman. Felsóhajt. Finom ugye? Végigharapdálom a nyakát, és mellbimbóját nyalogatva gyorsítom péniszének masszírozását.
- Iruka... - nyögi mély hangján, és vállamba harapva vadul remegni kezd. Már közel jár... jól van.
Lök rajtam egyet, és minden olyan gyorsan történik...

Már a hasamon fekszem, ő a hátamhoz simul, kezeivel a csuklóimat szorítja, fogja le az ágyra. Enyhe fájdalom, és már mélyen bennem van ismét. Hörögve, nyögve temeti arcát a hajamba, és vadul mozogni kezd.
- Nem akartam...de...te...ahh... - hörgi. Nem értem mire gondol, de nem is érdekel, mert kéjes sikolyaim teljesen kitöltik a tudatomat. Forró teste a hátamon, kemény pénisze bennem, fogai és ajkai a nyakamon... ahh istenem...
Durván, vadul döngöl bele az ágyba, és a fene essen belé... marhára élvezem.

Felsikoltva jutok el rövid időn belül már másodszor is a mennybe...

 

- Iruka... - kiáltja a nevem, és vadul rázkódva, nyögdécselve nehezedik rám.

Behunyt szemekkel, levegőért kapkodva próbálok magamhoz térni...
Ez eszméletlen jó volt... jézusom...

 

Legördül rólam, és mellém fekszik, szintén hasra. Fejét a párnámra teszi. Olyan közel van arca az enyémhez, hogy orrunk szinte összeér. Szeret nézegetni szex után, és már egyáltalán nem zavar. Tudom, miért csinálja... bennem gyönyörködik.
Párnán pihenő kezemre teszi a sajátját, és ujjainkat összefűzzük.

 

Kábán mosolygok rá... nem értem saját magamat. Mi több, Őt sem értem már.

 

- Mennem kell... - mondom halkan. - Vár az iskola...tanítanom kell.
- Velem reggelizel előtte? - kérdezi. Aprót biccentek, amitől orrunk összeér. Egyszerre mosolyodunk el, és szívem hevesen kezd kalimpálni... Ilyenkor mindig olyan gyengéd...

 

Felkelünk. Én kiszaladok a fürdőbe, és mire befejezem a zuhanyzást, felöltözöm és lemegyek az étkezőbe, a reggeli már az asztalon van, Ő pedig fekete ANBU ruhában, maszk nélkül vár rám.

Mellé telepedve kezdek rágcsálni egy pirítóst, de pár perc múlva nem bírom ki... közelebb csusszanok hozzá. Itt ülök mellette, de érezni akarom... mint egy függő... aki vágyának tárgya után ácsingózik...
Leteszi a kávéscsészéjét, és vigyorogva néz rám.
- Ülj az ölembe nyugodtan... - duruzsolja. Lángvörös képpel nézek rá.
- Én... én nem... - dadogom zavartan, de Ő halkan felnevetve fogja meg pirítóst szorongató kezem csuklóját, és egy erőteljes mozdulattal ránt az ölébe. Hozzásimulva sóhajtok fel. Igen, erre vágytam... Karjaival magához ölel... mmm...
- Na ugye...? - súgja mosolyogva, és szájához emelve kezemet, elcsen egy falatot a reggelimből. Továbbra is pipacs pirosan, de két fokkal boldogabban majszolom tovább a pirítóst. Mosolyogva figyel, de nem eszik. Miért nem? Alig evett valamit... így akar menni küldetésre? Tányérjába nyúlok, és egy újabb adagot elvéve etetni kezdem.
- Egyél, mert ha éhesen mész küldetésre, nem fogsz tudni koncentrálni... - mondom halkan. - ...és akkor bajod eshet...

Nevetve fogad szót, és én félénken mosolygok fel rá.

 
*
 

- Iruka - hallom a hátam mögött, és a dolgozatokat letéve fordulok az ablak felé. A tanáriban alig néhányan lézengenek... ki az?
Egy idegen nő áll ott, jounin egyenruhában. Egyforma magasak vagyunk, rövid kékesfekete haja van, és szigorú, barna szemei.
- Tessék - állok fel tisztelettel, ami egy jouninnak kijár.
- Anko vagyok. A Hokage parancsát teljesítem. Kövess kérlek - mondja határozott hangján. Biccentek, és ahogy kiugrik az ablakon, még hátrapillantok a többiekre. Intek nekik, és tudják már ennyiből is, hogy valakinek helyettesítenie kell engem a mai órákon.

Követem az előttem haladót, és az egyik eldugott gyakorlópálya felé indul. Furcsa... azt hittem a Hokage irodájába visz.
- Hova megyünk? - kérdezem, de nem válaszol. A kis mezőn már várnak minket. Öt másik jounin. Mi folyik itt?
- Ő lenne az? - kérdezi egyikőjük, egy magas férfi, fényes, sűrű hajkoronával, vastagon burjánzó szemöldökkel. Szúrós fekete szemei alaposan végigmérnek.
Az Anko nevű nő biccent, és egy magas férfi lép elém. Haja borzas, arcán ritkás szakáll, szájában pedig egy égő, füstölő cigaretta lifeg.  
- Miről lenne szó? - kérdezem udvariasan. Egy hosszú barna hajú nő felé fordulok, szemei pirosak. Őt látásból ismerem, genjutsu specialista. Felemeli a kezét, és minden elsötétül.
- Vigyük... - hallom a távolból. Na nem eszik olyan forrón a kását. A genjutsu történetesen nekem is az egyik erősségem. Feloldom egy gyors mozdulattal, és hátraugorva kerülök ki vészes közelségükből. Rémülten nézem őket.
- Mi ez az egész? - kérdezem, és levegőért kapkodva, sápadtan nézek végig rajtuk. - Miért támadott meg?

- A Hokage parancsa. Sajnálom fiam. - rázza meg fejét a bozontos szemöldökű.
Egyszerre lendülnek támadásba, fájdalom nyilall a tarkómba, megfordul a világ, és rongybabaként zuhanok a földre. Mielőtt elájulnék, még látom ahogy körbe vesznek...

A Hokage... paran....csa......?