Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megjegyzés:

Ez is kezdő koromból van.

Kakashi és Hinata romantikus szerelme.

 

 

 

 

 

Viharos szerelem…

 

Kakashi lassan kortyolgatta gőzölgő teáját, és az ablakon keresztül figyelte a sötétedő égboltot. Hatalmas viharfelhők gyűltek Konoha fölött. Feltámadt a szél, és a férfi kinyitotta az ablakot, hogy levegőt eresszen be. Ősz volt, de a levegő egész nap fülledt volt, a közelgő vihar előjeleként. Mélyet szippantott a balzsamos levegőből, és újra belekortyolt teájába. Élvezte a csendet és a magányt. Háza ezért is volt a falu szélén, se szomszédok, se zaj.

Villám világította meg pár másodpercre a tájat, melyet egy hatalmas dörgés követett. Kakashi gyorsan becsukta az ablakot, s abban a pillanatban az esőcseppek ütemesen dobolni is kezdtek rajta. Az eső egyre sűrűbb lett, végül átláthatatlan vízfüggönnyé vált. Kakashi döbbenten figyelte. Ekkor egy alak rajzolódott ki a távolból, futva közeledett, majd a postaládánál megtorpant, kiböngészte a nevet, és az ajtóhoz rohant. Éppen kopogásra emelte kezét, amikor az ajtó feltárult. A férfi meglepetten nézett a bőrig ázott lányra, s gyorsan beengedte, majd az ajtót az erős széllel küszködve gyorsan bezárta.

-Bocsáss meg Kakashi-sensei a zavarásért… megengeded, hogy megvárjam nálad a vihar végét? A közeli gyakorlótéren edzettem, amikor eleredt az eső, és a házunk a falu másik végében van…-dadogta reszketve Hinata. Hosszú, fényes fekete haja a hátára tapadt, ninja overallja csuromvizes volt, víz folyt belőle az előszoba padlójára, de még így, ázott verébként is gyönyörű volt. 17 éves korára ez a lány lett a falu szépe, és minden fiú, illetve férfi szerelmes volt belé. Sokan próbálkoztak már nála, de nem foglalkozott senkivel. Most kérdően emelte gyönyörű, halványlila szemeit a férfira.

-Természetesen…üdvözöllek a házamban Hinata. Gyere, megmutatom a fürdőt, és hozok neked száraz ruhát.

Hinata hálásan dideregve követte.
 
----------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Később mindketten a nappali kanapéján ültek a tüzet ropogtató kandalló előtt, és teát kortyolgattak. Odakint zajosan tombolt a vihar, a szobában kellemes meleg…

Hinatán egy hatalmas fekete póló volt, amely a térdéig ért. Sajnos csak ezt találta neki a férfi az ő szegényes ruhatárában. Haja már megszáradt, és lágyan omlott a vállaira. Lábait maga alá húzva üldögélt, és zavartan nézte a lobogó tüzet. Ennek a férfinek a társaságában mindig zavarban volt…

 

Kakashi lassan kortyolgatta teáját, hogy ne kelljen megszólalnia. Még soha nem beszélgetett Hinatával. Általában csak messziről csodálta, mint néhány barátja.

-Ööö…-törte meg a csendet a lány. Kakashi érdeklődve fordult felé, Hinata elpirult, és félrekapta tekintetét.-…még sosem láttalak maszk nélkül sensei...-rebegte.

A férfi megsimogatta arcán a gyűlölt heget, (amelytől arca csak még markánsabb lett) és sóhajtott.

-Ezt Orochimarutól kaptam. Önmagában még nem is lenne gondom vele, de…

-Gyűlölöd akitől kaptad, és folyton rá emlékeztet…?
Kakashi meglepetten nézett rá.
-Igen…megragadtad a lényegét.-mosolygott.

Hinata elpirult, és minden figyelmét a teáscsésze kötötte le ismét.

 
----------------------------------------------------------------------------------------------
 

A vihar már órák óta tombolt, rég beesteledett. Hinata felhívta szüleit, hogy tudják: biztonságban van, él, nem…nem, rabolta el a hatfejű szörny, nem…nem bántotta senki…

„Hiába…”-sóhajtott. ”Ezek az aggodalmaskodó szülők…”

Miután a kezdeti feszültség feloldódott, átbeszélgették Kakashi-sensei-el az egész estét, és remekül szórakoztak a balszerencsés küldetéseken és egyéb jó történeteiken. Sokat megtudtak egymásról, és tekintetük egyre gyakrabban időzött a másikon…

 

Késő éjszaka volt már, amikor Hinata lassan elálmosodva, ólom-nehéz szemhéjakkal küszködve nézte a kandalló tüzét. Szemei lecsukódtak, és a mellette ülő férfi vállára hajtotta a fejét. Kakashi is bóbiskolt már, de amikor a lány hozzáért, azonnal kiröppent az álom a szeméből.

Odakint még mindig zengett a vihar, az eső sem hagyott alább.

A férfi nagyot sóhajtott, lassan felnyalábolta az alvó lányt, és felvitte a hálószobába. „Milyen kicsi, törékeny…”-gondolta.

Hinata halkan szuszogott, és arcát a férfi széles, izmos mellkasán pihentette. A lépések keltette mozgolódástól, és a férfi vad szívdobogásától kissé magához tért, és tudatosult benne, hogy valaki viszi. Arcát elöntötte a pír, és felnézett a férfire, aki csak gyengéden mosolygott rá, és erős karjaiban tartotta…

A lány, hogy megkönnyítse a másiknak a terhet, a férfi nyaka köré fonta karjait…

Kakashi szíve kihagyott néhány dobbanást, amikor megérezte a lány puha, lágy melleit a mellkasán…

-Tegyél le Kakashi-sensei…tudok menni a saját lábamon…-suttogta reszkető ajkakkal.

-Kakashi.-válaszolt halkan, és arcát a lány selymes, virágillatú hajába temette.-Szólíts így kérlek…

Hinata megremegett, amikor megérezte a férfi forró leheletét a nyakán, és halkan, reszketegen sóhajtotta…

-Kakashi…-a férfi lábai elgyengültek, de karjaival erősen tartotta a reszkető testet. Lassan belépett a hálószobába, gyengéden letette az ágyába a lányt, és lassan felemelkedett.

Tekintetük összeforrt, és alig kaptak levegőt… Kakashi végignézett a lányon, megcsodálta a szétterülő hajkoronát, ami az ő párnáján pihent… a vágytól fátyolos, halványlila szemeket, az érzéki ajkakat, a karcsú nyakat, a fehér, hibátlan bőrt… a formás testet és lábakat…

Remegő kézzel simogatta meg a lány arcát, aki szemeit lehunyva adta át magát az érintés varázsának.

„Mit csinálsz te ostoba?”-kiabált a fejében egy hang.”Nem ronthatod meg ezt az ártatlan lányt!” Keze megállt, és visszahúzta. Hinata csalódottan nézett fel. Olyan csodálatos volt a férfi érintése…

Kakashi felállt, és elfordult.
 
 
 
 
 

-Jó éjt, Hinata…-mondta, s elindult az ajtó felé, de félúton megállította a lány halk hangja.

-Kakashi…

Megfordult, és visszanézett… Hiba volt! Hinata válláról lecsúszott a póló, előtűnt fehér, gömbölyű válla, és mellének lágy domborulata… A férfi felszisszent, két lépéssel az ágy mellett termett, szemeit vágyakozva szegezte a gyönyörű arcra, a fátyolos, szép szemekre.

A lány kinyújtotta kezét a férfi felé, akiben átszakadt a gát… Leült az ágyra, előre hajolt, és lágyan megcsókolta az érzéki ajkakat, erős karjaival átölelte a karcsú derekat…csodálatos volt az első csók!

A férfi finoman végigsimította a lány arcát, haját, karját, derekát, lábát, a pólót egyre feljebb húzva simogatásával. Mikor a lány csípőjénél járt a keze, hirtelen hiányérzete támadt. Felkapta fejét, és kérdően nézett a piros kis arcra.

-Az is vizes volt…le kellett vennem…-motyogta zavartan Hinata.

Kakashi felhördült, és vadul megcsókolta… „Hihetetlen! Ez a kis boszorkány egész végig bugyi nélkül volt!” Hacsak sejtette volna…

Egy vad mozdulattal kettétépte a pólót, s a látványtól levegőt sem bírt venni… Hinata szégyenlősen sütötte le szemeit, a férfi csak bámulni tudta a legtökéletesebb testet, amit valaha látott. Karcsú, törékeny, nőies, lágy domborulatokat látott, csodálatos, almányi melleket, pici, rózsaszín mellbimbóval, szépen gömbölyödő csípőt, és az érzéki köldök alatt…

 

Hinata amikor meghallotta a póló szövetének reccsenő hangját, tudatosult benne, hogy a férfi teljesen meztelenül látja őt… Zavartan sütötte le szemeit, kezei szégyenlősen megindultak, hogy eltakarják szemérmesen a… de Kakashi megfogta őket, és a lány fölé térdelt, kezeit a feje mellé fogta.

-Gyönyörű vagy…-suttogta Hinata ajkaiba két csók között, aki boldogan viszonozta a csókokat, és a férfi testéhez simult.

Kakashi megszakított a csókot, felállt, és ledobott magáról minden ruhát, majd visszatérdelt a lány fölé. Nem mert ránehezedni, annyira kis törékeny…

 

Hinata a vetkőző férfi láttán elfelejtett lélegezni. A férfi magas volt, erős, és rendkívül izmos. Felkarján meglátta az ANBU tetoválást, és szemei kikerekedtek… Csak a legjobb, legerősebb harcosokból lehetnek ANBU-k! Kilétüket titok övezi…

Csodálattal nézett a férfi szép, markáns arcába. Mikor az már teljesen meztelen volt, a lány lenézett az ágaskodó férfiasságra, és még forróbban égett az arca. Sosem gondolta, hogy valaha is ilyen közel fog kerülni ehhez a férfihoz, akinek a közelségétől mindig zavarban volt. És most itt áll előtte egy szál…hm…tetoválásban.

A férfi visszatérdelt fölé, és ő a hasán megérezte a kemény péniszt…-reszketegen felsóhajtott, s újra csókban forrtak össze.

 

Kakashi lágyan csókolgatta a karcsú nyakat, nyelvével a szerelem jeleit rajzolta rá, majd lejjebb csúszva a gömbölyű, lágy melleket kényeztette…finoman körözve ébresztgette a kis mellbimbókat, akik hálásan ágaskodtak felé…

Ajkai elindultak a kis pocak felé, és némi körözés után leértek a lány legféltettebb kincsének közelébe.

Hinata zavartan zárta össze lábait…remegve kapaszkodott a férfi izmos vállaiba. Kakashi felnézett, tekintetével rabul ejtve a lány szemeit. Feltérdelt, és kezeivel lassan széttárta a lány combjait, a szemeit mélyen belefúrva a lányéba. Gyengéden végigsimított a gömbölyded vénuszdombon, amitől Hinata reszketegen felsóhajtott, és szemeit szorosan lehunyta.

Kakashi csak erre a megadásra várt…

Gyengéd csókokkal hintette a lány combjait, kezeivel simogatta őket, és a gömbölyű csípőt. Nyelve körkörösen kalandozott az édes, bársonyos bőrön, majd megérkezett a lány legérzékenyebb, finom piheszőrrel borított testrészéhez. Finoman széthúzta a nagyajkakat, hogy feltárja a gyönyör édes kelyhét… Lágyan végig simított a nyelvével rajta, Hinata pedig halkan felnyögött… Kakashi meglepetten felkapta a fejét. „Tehát ilyet is tudsz?”-somolygott magában, és visszatért feladatához. Minden nyelvcsapást érzéki nyögések jutalmazták, és ő kishíjján beleőrült a visszafojtott vágyaiba. Elképesztő mennyiségű akaraterőre volt szüksége, hogy visszafogja magát. A kezeit a kerek popsi alá simította, hogy megtartsa a lány lágyan hullámzó, gyönyör-táncot járó csípőjét. Pénisze forrón lüktetett, és legszívesebben orángután-ordítással vetődött volna erre a gyönyörű, szexi lányra, de visszafogta magát. Inkább élvezte azt, amit csinált. Hinata verejtékben fürdő, gyönyörtől remegő testét figyelte közben…

A lány halkan nyögdécselt, kezeivel a férfi vállait szorította, majd ezüstös, csillogó hajába túrt, csípője felemelkedett, teste ívben megfeszült, és egy gyönyörű, érzéki nyögés hagyta el ajkait.

Kakashi elégedetten térdelt a lány fölé, karjaival a feje mellett megtámaszkodva, és arcán gyengéd mosollyal nézte a félig alélt, pihegő szépséget.

Lágy csókot lehelt ajkaira, majd a lány mögé feküdt, erős karjait a derekára fonva. Takarót dobott magukra, és hagyta, hogy Hinata elaludjon. Boldogan szorította magához, kemény férfiasságát a lány popsijához érintve.

Nem akarta elvenni ennek a gyönyörű, tiszta szépségnek az ártatlanságát. Nem érezte rá méltónak magát.

Szereti Hinatát… Ha majd a lány egyszer szintén így fog érezni, s viszonozza érzéseit, akkor majd…

 
Folytatása következik!
 
 

Hajnalodott… a felkelő nap sugarai halványan világították meg a hálószoba bútorait. A kert fáin élő madarak is még halkan pityogtak, próbálgatták hangszálaikat több-kevesebb sikerrel.

Kakashi már ébren volt, de mozdulatlanul feküdt Hinata mögött. A lány kifliként kuporodott a férfi hasához, kerek popsija egy bizonyos testrészhez… Kakashi fogait összeszorítva szenvedett… olyan merevedése volt, hogy úgy érezte, szétrobban! De nem mert mozdulni, mert olyan jó érzés volt a lányt a karjaiban tartani…Élete végéig el tudná viselni.

Hinata megmozdult, mert álmában is érezte a kényelmetlen keménységet, ami a fenekének nyomult, és próbált kicsit változtatni helyzetén, de a derekát ölelő erős karok nem engedték. Lassan ébredezni kezdett… Halkan sóhajtott, és olyan békés boldogságot érzett, amilyet még soha.

Mikor mocorogni kezdett, a kemény dolog eltávolodott tőle…”Úristen!”-jutott eszébe a tegnap este. Lassan, óvatosan fordult meg, és amikor meglátta a férfit maga mellett, döbbenten nézett végig rajta… Kakashi behunyta szemeit, hogy menekülési lehetőséget biztosítson, ha esetleg Hinata megbánta volna amit tett.

De a lány nem menekült. Sőtt, csillogó tekintettel nézte ezt a szép férfit, csodálta szép vonásait, izmos testét, erős karjait… „Belé szerettem…”-gondolta szomorúan. „Most hogyan tovább?” Egy ilyen komoly férfi nem akarhat semmit egy ilyen kis butuska lánytól…akinek semmilyen tapasztalata nincs…”a tegnap este kivételével…”-és fülig pirult. Kakakashi bizonyára egy tapasztaltabb, érettebb nőt szeretett volna az ő helyében tudni…

„Meg kell tudnom, hogyan érez…” Lágyan megcsókolta a férfit, hogy az felébredjen.

 

Kakashi belül reszketve várta a lány reakcióját, és csak remélni merte, hogy nem zokogva vagy sikoltozva fog elszaladni… Mikor megérezte a lágy csókot, szíve hevesen verni kezdett, karjait a lány derekára fonta, és szorosan magához húzta.

-Jó reggelt…-köszöntötte őt Hinata.

-Mmm…neked is…-vettette magát az édes kis nyakacskára. A nyak tulajdonosa halk sóhajjal simult a szeretett férfihoz, és kezei vándorútra indultak. Az érintett meglepetten nézett fel a piros kis arcra, majd boldog mosollyal jutalmazta a szorgalmas diákot. Finoman, gyengéden csókolgatta, simogatta a lányt, és boldog nyögéseket kapott jutalmul, amelyek teljesen megőrjítették. A lány fölé térdelt, pénisze a lány hüvelyének bejáratánál megállt…

„Nem, még nem!”-ordította az esze. Lassan beljebb tolta egy majd két centivel, de megint megtorpant. Felnézett a lány piros arcára, aki felhevülten mosolygott, és észbe kapott végre. Óvatosan visszavonult a forró kis kehelyből, amelybe annyira vágyakozott, hogy már minden porcikája fájdalmasan sikoltozott…

Felállt, és berobogott a fürdőszobába…hidegzuhany…hidegzuhany…hidegzuhany…

 

Hinata a rohanó férfi után bámult, nem értette… Felkelt, és a ruhái után nézett. Magára kapta a trikóját és bugyiját, amikor a férfi arcán üdvözült mosollyal bejött végre. Derekán egy semmi kis törülközővel… Hinata éhes szemekkel nézte a kis törülközőt, mire Kakashi hátraarcot vágott, és visszarobogott a fürdőbe. Hidegzuhany…hidegzuhany…hidegzuhany…

 

A lány már tényleg nem tudta ezt mire vélni, így vállat vont, és a földszinti zuhanyzóba ment, majd felöltözött.

Reggeli közben csendben ültek, majd Hinata elindult a bejárathoz, s a férfi kikísérte.

-Kö…köszönöm, a segítséget…-motyogta zavarban, arcát pír borította, nem mert felnézni a férfira.

Kakashi legszívesebben ordított volna, de csak halkan tudott megszólalni.

-Ami köztünk történt…-A lány felkapta fejét, és remegő ajkakkal figyelte a férfi arcát.-…sajnálom Hinata…nem így képzeltem el…én …–nyelt egyet-…nagyon kedvellek, és …

-Akkor holnap? Sétálunk az új parkban a Hokage rezidencia mögött?-kérdezte félénken a lány.

Kakashi szemei elkerekedtek. „Randi?” Fülig pirult, álmaiban sem merte ezt gondolni, hogy ezek után is még szóba áll vele a lány, és most randira hívja…őt! Szíve hevesen vert, remegő kézzel simogatta meg a lány szép arcát, lágy csókot lehelt az ajkaira, és a nevét suttogta halkan.

-Hinata…biztosan ezt akarod? Ne érezd kötelességednek, hiszen tegnap éjjel…nem történt olyan dolog közöttünk…úgy értem…-motyogta.

-Ami köztünk történt…az csodálatos volt. Vonzódom hozzád, úgy, ahogy még senkihez sem. Kakashi-sensei…

-Kakashi.-javította ki a férfi.

-Kakashi…ne taszíts el magadtól…-bújt a férfihoz, aki boldogan ölelte magához a gyönyörű lányt. Szíve pillangóként verdeset mellkasában, és mélyet sóhajtott. Hogyan is taszíthatná el, amikor szerelmes belé! De vajon a lány viszontszereti?

 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

-Küldetésem van számodra Kakashi!-dörmögte a Hokage. A szólított lehajtott fejjel hallgatta. A küldetés veszélyes volt, és hosszadalmas, és ő az ilyeneknek mindig örült, de most… Szomorúan gondolt az elhalasztandó találkozóra.

 

Fejét lógatva kullogott Hinatahoz a gyakorlópályára, ahol edzeni szokott. Mikor meglátta a lányt, megdobbant a szíve. Hinata a jounin vizsgára készült, de csak félgőzzel. Nem különösebben izgatta, hogy sikerül-e neki. A klán ügyei sokkal jobban lekötötték, és a családja is inkább ebbe az irányba terelgette, mert kiváló diplomáciai érzéke volt, aminek apja már rengeteg alkalommal vette hasznát. A harcban nem volt kifejezetten erős, a chounin vizsgának is többször neki kellett rugaszkodnia, mire sikerült. De Hinata ezt is csak a klánja kedvéért tette. Amikor Kakashi meglátta, éppen a pironkodó Narutoval gyakorolták a thai-jutsut… vagyis verekedtek. A küzdelem egy oldalú volt, Hinata ütött, a fiú zavartan védekezett…

 

A lány unottan püfölte Narutot, és közben a múlt éjjelre gondolt… A vad csókokra, a férfi csodás testére… Hirtelen megérezte, hogy valaki figyeli. Körülnézett, és meglátta őt… Karjai leestek, arcát pír borította, és a döbbent fiút faképnél hagyva sietett hozzá…

Pironkodva nézték egymást, s megtartották a karhossznyi távolságot, a lány jó híre miatt… de a szemeik… ha Naruto látta volna, ordítva menekül a zavartól!

Lassan, egymás mellett sétáltak, miközben gyakorlótéren mindenki őket nézte.

-Választott…-suttogta Kiba. A mellette álló Neji dühösen morrant egyet. Még neki is tetszett kis unokahúga…

 

Hinata boldogan lépkedett a férfi mellett, és saját szívdobogására figyelt. Nem akarta, hogy túl hangosan doboljon, nehogy meghallja a másik…

Kakashi hálát rebegett, hogy a maszkja elrejti pironkodását, és lépteit az erdő felé terelte. A lány boldogan követte, és amikor már kettesben voltak, selymes kis kezét a férfiébe csúsztatta, és közelebb lépett hozzá.

Kakashi megtorpant, lerántotta maszkját, és éhesen vetette magát a lágy, érzéki ajkakra…nyelvével felfedezte minden centiméterét, és birtokba vette. Testével egy fatörzshöz szorította, de vigyázott, hogy ne okozzon fájdalmat. A lány átkarolta a Kakashi nyakát, lábaival pedig a csípőjét, s mikor megérezte a férfi merevedését, halkan felnyögött, és hozzádörgölőzött…

Kakashi felhördült, és gyorsan eleresztette Hinatát.
-Bocsáss meg, kicsit túl heves voltam…

A lány kedvesen mosolygott, piros kis arcát felé fordította, és csókra nyújtotta ismét ajkait.

 

Mikor lehiggadtak, Kakashi mindent elmondott Hinatának, aki szomorúan szemlesütve hallgatta… Hát ezért jött a megbeszéltnél korábban…hogy lemondja a délutánt…”Lehet hogy ez csak kifogás, és valójában…”

Kakashi hirtelen két keze közé fogta a lány arcát, gyengéden megcsókolta…

-Ilyenre ne is gondolj! Fontos vagy nekem! Én…-halkult el a hangja. „Nem! Nem szabad egy szerelmi vallomással elijesztenem! Szegény még nem tisztázta magában az érzéseit. Ez túl nagy felelősség lenne számára.”-…visszajövök, és ott folytatjuk, ahol abba hagytuk. Ígérem!

 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Hinata bánatosan nézte szendvicsét, és hallgatta Kiba magyarázatát a kutyaszőr ápolásról, amikor senseiük sietett hozzájuk.

-Küldetést kaptunk srácok! B-típusú! Ilyet ritkán kapunk, úgyhogy gyorsan kapjátok össze magatokat! Egy ládát kell elvinnünk, s az ellenség uralta erdőn keresztül leszünk kénytelenek áthaladni. Nem valószínű támadás, de a biztonság kedvéért B-kategóriát kapott. Az Akatsukik talán nem vesznek észre minket. Miért néztek ilyen döbbenten? Gyerünk!  

-De sensei…miért megyünk csak négyen?-szólt közbe Shino.

-Kevés, látszólag ártalmatlan chounin, és a jouninjuk nem kelt gyanút. Félre vezető, és azt is gondolhatják, hogy valamilyen D-, vagy C-típusú küldetésen vagyunk.

-Mi lesz a ládában?-kérdezte Kiba. Kurenai-sensei sötéten nézett rá.

-Minél kevesebbet tudtok, annál nagyobb esélyetek van rá, hogy életben maradtok, ha fogságba esünk…

 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

A kis csapat már harmadik napja utazott, amikor beértek az Akatsukik erdejébe. Egy tó partján táboroztak le, de nem gyújtottak tüzet. Felváltva őrködtek, gyors mosakodás után Hinata és Kiba kezdték az őrködést. Hinata szorongva hallgatózott, és Byakugan-ját folyamatosan használva pásztázta a terepet. Akamaru nesztelenül járkált körbe a tábor körül, és a szagokat figyelte. Kiba pedig egy fa tetején leskelődött.

Eseménytelenül telt el 3 óra. Váltottak, és Hinata mély álomba merült. Kakashival álmodott… egy csók, egy ölelés…egy mosoly…

-Psszt!-hallotta. Azonnal felébredt, felült, és figyelt. Shino kézjelekkel adta tudtukra, hogy 3 alak közeledik északról. Gyorsan beugrottak a fák közé, és vártak.

Az idegenek Akatsuki ruhában voltak, jól látható volt a holdfény félhomályában a fekete köpeny a piros felhővel. Lassan besétáltak a kis tisztás közepére, és halkan beszélgettek. Hinata megnyugodott, látszólag nem fedezték föl jelenlétüket. „De mit kereshetnek itt az éjszaka közepén?” Gyanús volt. Nem látta jól az arcukat, de mindhárman felnőtt férfiak voltak a hangjuk alapján. Ekkor meghallotta…

-Démoni illúzió: árnyékklón jutsu!-hallott egy határozott, mély férfihangot. Rémülten nézett körbe, mindenhol fekete köpenyes alakok voltak, visszafordult, kunai kései után kapott. Ekkor megérezte, hogy valaki megragadja hátulról…

-Byakugan…-suttogta, kezeivel megérintette a nyakára fonódott karokat, amelyek érett barackként hullottak le róla. Megfordult, és ártalmatlanította a klónt a kunai késével. Körülnézett, s látta, hogy túl sokan vannak.

-Hinata! A ládát! Szaladj, a ládának oda kell érnie!-kiáltotta Shiba.

A harcoló senseihez futott, felkapta a ládát, és hatalmas szökkenésekkel futásnak eredt. Fáról fára ugrott, és időnként vaktában hajigálta maga mögé a shurikeneket. Halk pukkanások jelezték a találatait, de kevés volt. „Túl sokan vannak…”

Egy kis tisztásra ért, elfogytak a fegyverei. Egy kunai kése maradt… Nagy levegőt vett, és elszántan megfordult. Ötven egyforma férfi közeledett futva felé. Hinata kivette a ládából a tekercset, kabátjába rejtette, és felvette a harci állást. „Megvédem az életem árán is!”

-Byakugan…-suttogta, szemei kivilágosodtak, körülötte kidagadtak az erek. Sok chakrát pazarolt, már gyenge volt, de annál elszántabb. A futva érkező klónok neki ugrottak, de ő kaszabolta őket ahol érte. Sok pukkanás jelezte hatékony tevékenységét, de rohamosan fáradt. Nem tudta ki a forrás, de őt kellett megtalálnia! Felugrott, hogy körülnézzen, és látott egy magányos alakot a tisztás szélén. Röppályát módosítva felé ugrott, aki meglepetten nézett a közeledő lányra. Fekete hajú férfi volt, homlokán a levélfalu pántjával, fekete köpenyben.

Hinata földet ért, és megtorpant egy pillanatra.

-Sasuke…?-suttogta döbbenten. A férfi előre hajtotta fejét, s elmosolyodott. Felemelte kezét… Hinata szeme előtt minden elsötétült.

 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Itachi meredten bámulta a földön fekvő eszméletlen lányt. Gyönyörű volt, törékeny… és mégis milyen keményen és elkeseredetten harcolt… Felsóhajtott. Már nem is emlékezett rá, mikor volt utoljára nővel… Egy kézmozdulattal eltüntette a klónokat, a lány mellé lépett, és karjaiba vette. Közelebbről is megcsodálta „…hm…jó fogás.” Benyúlt a kabátjába a tekercsért, amikor gömbölyű, formás melleket tapintott… „Kár lenne érte.” Kivette a tekercset, és az eszméletlen Hinatával elindult a többiekhez.

 

-Itachi-san! Elkaptuk az egyik chounint, de a másik kettő elmenekült.-suttogta letérdelve az egyik embere. „Rossz hír.” Mérgesen nézett társaira.

-Menjünk vissza. Hozzátok a másik fogjot.-dörmögte, és elindult. Az emberei összenéztek.

-És ő?-kérdezte az egyik embere. Itachi nem fordult meg, csak halkan, fenyegetően szólt.

-Az enyém.
 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Hinata ébredezett… Pokolian fájt a feje…Lassan kinyitotta szemeit, és megint Sasuke arcát látta. Mikor végre elmúlt a homály szemei elöl, észre vette, hogy a férfi idősebb, mint az, akinek hitte. A haja is hosszabb, az arca pedig szép volt ugyan, mint Sasukénak, de szemei jegesek voltak, ajkai kegyetlen vonásúak. Ördögien jóképű volt, de félelmetes is. Éppen fölé hajolt, amikor Hinata felnézett. „A többiek…a tekercs…” Hirtelen felült, de a férfi visszanyomta. Körülnézett gyorsan, hátha valami fegyvert talál, de döbbenetére egy szobában volt, egy nagy ágyon. A férfi félmeztelen volt, csak egy fekete nadrág volt rajta. Izmos testét egy gyertya fénye világította meg… éppen fölé térdelt, kezeivel lefogta a lányét, és az ágyra szorította.

-Ki vagy te? Mit…-suttogta remegve Hinata. A férfi előre hajolt, és ajkaival végig simította a lány ajkait, de ő félrefordította a fejét. Sebaj, megkóstolta a kecses, bársonyos nyakívet, s közben rekedten suttogta:

-Uchiha Itachi vagyok. Téged hogy hívnak szépségem?

Hinata remegve próbált szabadulni, de a férfi erősen megszorította a csuklóját, amitől felszisszent, és lenyugodott.

-Hyuga Hinata…eressz el kérlek…- suttogta reszkető ajkakkal. A férfi mosolyogva gyönyörködött benne…

-Hát persze…ezek a szemek…sejthettem volna.-nevetett halkan.-Nos, kis Hinatám… van még kérdésed? Most tedd föl, mert később már nem lesz rá alkalmad, aztán pedig kedved…-vigyorogta magabiztosan.

-A társaim…?-nézett a szemébe reménykedve. Itachi ellágyult ezektől a szép, halványlila szemektől… gyengéden megcsókolta a reszkető ajkakat, de a lány most nem húzódott el. A választ várta…

-Csak az agyaras barátodat kaptuk el. De a tekercs volt a lényeg. Éppen pihen...-vigyorgott.

Hinata szemei könnybe lábadtak „Jaj el ne kezdjen nekem itt sírni!”-…él még!

A lány megnyugodva csukta be szemeit, és sóhajtott. Az Uchiha fölé kerekedett, térdeivel széttárta a formás lábakat, és befészkelődött Hinata combjai közé. Merevedését keményen a lány csípőjéhez dörgölte, ami a ruhán keresztül is tisztán érezhető volt…

Hinata elkerekedett szemekkel nézett fel a férfira, akinek elszánt, vágytól izzó tekintete teljesen lebénította. „Most mit csináljak?” A férfi sokkal erősebb nála, egy mozdulattal intézte el a harc közben. „Még azt sem tudom mivel, annyira gyors volt…” Ezekből a satu-szerűen szorító kezekből nem szabadul. A férfi szeretkezni akar vele, ez nyilvánvaló. És ha nem talál ki valamit gyorsan, akkor…akkor…

-Neeeem!-sikoltott elkeseredetten, de a férfi egy vad csókkal fojtotta belé.

-Ha hagyod magad, nem fog fájni annyira…-suttogta a férfi lihegve. Már nagyon kemény volt…Nem bírja sokáig…A lány kezeit feljebb húzta, és a lány feje fölött egy kézzel megtartotta. Szabad kezével letépte róla a hosszú ujjú fekete pólót, és csókolgatta, nyalogatta a szép fehér bőrt a lány nyakán, mellkasán, leért a mellekhez. Letépte a halványlila melltartót is, majd megcsodálta a szép halmokat, és boldogan szopogatta, nyalogatta. Ekkor meglepetten hallotta meg a világ legédesebb hangját…A lány nyögdécselt! „Élvezi!”-dobbant meg a szíve. Forrón megcsókolta, és Hinata viszonozta a csókot… Az Uchiha belenézett a szép szemekbe…megadást látott benne. Elmosolyodott, és lassan elengedte a karcsú kis csuklókat. Simogatása gyengédebb lett, csókjai felforrósodtak. Ekkor a lány is elkezdte őt simogatni, csókolgatni, a férfi mély hangon felnyögött... Letépte magáról a maradék ruhadarabokat is, és visszatért a lány kényeztetéséhez. Hinata a dereka köré kulcsolta lábait, és nyelvével izgató köröket rajzolt a férfi mellbimbója köré. Itachi majdnem eszét vesztette a gyönyörtől… Csípőjét ütemesen dörzsölte a lányéhoz, de pénisze megakadt a lány nadrágjában. Gyorsan a lány övéhez kapott, hogy orvosolja a problémát, de a lány keze megállította... Hinata rákulcsolta kezét az ő forró, lüktető péniszére! Felhördült, és hanyatt vágódott. Magával rántotta a lányt, aki lovagló ülésben elhelyezkedett a férfin. Gyengéden nyalogatta, simogatta annak mellkasát, és fél kezével péniszét fogva tartotta. Az Uchiha behunyta a gyönyörtől szemeit…

-Byokugan…-hallotta a halk hangot, és egy ütést érzett a mellkasán. Felnézett, és a lány fakó, fehér tekintetét látta. Fel akart ülni, hogy újra elkapja, de a teste nem engedelmeskedett.

-Mit csináltál velem te kis vadmacska?-nyögte rekedten. Meg sem bírt mozdulni.

 

Hinata reszketve magára kapta szakadozott pólóját, és reménykedett benne, hogy a bénítás még kitart néhány percig.

-Hol van a tekercs?-kérdezte halkan, és fenyegetően hajolt a férfi fölé. Kezében a férfi kunai késével.

-Azt hiába keresed édesem…üres volt. Ti voltatok a csali! Beáldoztak titeket!-mondta halkan, fenyegető hangon az Uchiha.-…de ha még egyszer elkaplak, nem úszod meg!-szemei félelmetesen megvillantak, és pirosra váltottak. Hinata tudta, hogy a Sharingannal hipnotizálni is lehet, ezért elfordult, és az ajtóhoz szaladt. Kinyitotta az ajtót, és búcsúzóul visszanézett a férfira. Majdnem elvette tőle azt a drága kincset, amit a szeretett férfinak akar ajándékozni. Szemei könnybe lábadtak…

Az Uchiha mikor meglátta a könnyeket, keserű szájíze lett. Minden gondolatát látta a lánynak, és átérezte a félelmet és a keserűséget. Volt idő, amikor ő is ismerte ezt az érzést…De ez a lány…”Kell nekem!” Felordított.

-Őrség!-Ekkor már érezte, hogy végtagjaiba visszatér az erő. Lassan felült, de még gyenge volt. Kevés ember járt ilyen közel ahhoz, hogy meg tudják ölni őt, de a lány nem tette meg. „Vajon miért?”

Néhány ninja jelent meg az ajtóban.
-Hozzátok vissza! Épségben!-csikorgatta fogait.
 
 

Hinata reszkető lábakkal lapult a falhoz, és rejtőzködő-jutsut alkalmazva várt. Az őrök elszaladtak mellette, és ő tovább tudott sietni. Leszaladt egy kis lépcsőn…az alsó szinten több szoba is volt. Óvatosan bekukkantott mindenhová, a jutsujának köszönhetően nem vették észre. Végül megtalálta Kibát, aki több sebből vérezve a földön hevert, szája kipeckelve, karjai és lábai összekötözve. Hinata a zsákmányolt kunai késsel elvágta a köteleket, és felsegítette társát. A fiú megkönnyebbülten mosolygott, de lábsérülése miatt csak a lányra támaszkodva tudott menni. Hinata kettőjükre terjesztette ki a jutsut, és reménykedett, hogy nem találkoznak jó képességű jouninnal, aki kiszúrhatná őket. Épségben kijutottak az udvarra, de a kapu oly messze volt még… Ordítozást hallottak a hátuk mögött, és felgyorsították lépteiket. Elérték a kaput, de zárva volt…Kiba egy mozdulattal eltörte a lakatot, és óvatosan kiosontak. Futva folytatták az utat, de így is csak lassan haladtak, vérnyomokat hagyva maguk után... Az ellenség hangjai egyre közelebb értek, és a lány remegve, végső erőtartalékait felhasználva felugrott Kibával egy fára. Fáról fára ugrálva haladtak tovább, hogy minél kevesebb nyomot hagyjanak hátra.

Kiba egyre nehezebben igazította ugrásait a lányéhoz, aki ekkor már az ő súlyát is tartotta…

Hirtelen fekete foltok suhantak el mellettük, és furcsa hangokat hallottak. Hinata és Kiba megfordultak, és látták, hogy falubeli ninják, jouninok harcolnak az ellenséggel. Hinata és Kiba megkönnyebbülten ugrottak le a fáról, és folytatták útjukat az érkezők irányába.

Ekkor mellé ugrott egy jounin, ANBU maszkban, felkapta őt, és szorosan átölelte.

-Hinata…istenem…már azt hittem…szerelmem…-suttogta. A lány boldogan ismerte fel a szeretett férfi hangját, és reszketve simult a karjaiba. Iruka-sensei is odaért, felkapta Kibát, és elviharzott a vérző fiúval.

 

Kakashi mikor meglátta a lányt, szíve boldogan dobbant, és a csatáról elfeledkezve kapta karjaiba. Boldogan ölelte magához, örömében azt sem tudta mit beszél, csak a kedves arcot látta, és…”Mi ez?” A lány ruhája megtépázva… Nézte a reszkető testet, a horzsolásokat…

Úgy érezte, hogy egy világ omlik össze benne… Gyengéden Neji karjaiba fektette, és elfordult. Kezei ökölbe szorultak, forró gyűlölet árasztotta el mellkasát…nem bírta vissza tartani…Felordított szíve minden keserűségével…

Hihetetlenül gyorsan az ellenség irányába szaladt, mikor odaért egy óriási villámgömböt gyűjtött, és az ellenségre dobta.

Mindenki döbbenten nézte... Egy mozdulattal elpusztított száz ellenséges ninját…

 

Kakashi visszavette Nejitől kimerülten alvó szerelmét, s becsomagolta a fekete ANBU köpenyébe… boldogan vitte haza. A többiek is összekaparták a sebesülteket, majd néma csendben indultak utána.

 
 -------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Mikor Hinata felébredt, a saját szobájában volt. Boldogan mosolygott fel szüleire, akik aggódva figyelték. Kifaggatták, puszilgatták, és sírtak…

Hinata mindent elmesélt, az Itachival történteket is, a cselt…a menekülést...

-Drágám! –szólt édesanyja-Van itt valaki, aki látni szeretne. El sem mozdult volna mellőled, ha mi nem zavarjuk…-mosolygott.

Ekkor belépett Kakashi, és Hinata boldogan kiugrott az ágyból, hogy a karjaiba vesse magát. Szülei megértő mosolyal visszavonulót fújtak, és magukra hagyták a szerelmeseket.

-Hinata…kicsi Hinatám…-suttogta lágy hangon a férfi.

-Szerelmem…-rebegte reszkető ajkakkal a lány.-Végig rád gondoltam, és tudtam, hogy erősnek kell lennem…-Boldog csókban forrtak össze ajkaik.

-Az az állat….ugye nem?-nyögte a férfi. Hinata rázta a fejét. Kakashi sóhajtva ült le az ágyra, a lánnyal az ölében. Beburkolta őt a takaróval, és szorosan ölelve tartotta, gyengéden ringatta közben.

Hinata pedig újra elmesélt mindent. Az Itachival történteket csak nagy vonalakban, mert nem akart neki fájdalmat okozni…

Mikor már nem volt több mondanivalójuk egymásnak, összebújtak a lány kis ágyában, és hallgatták egymás szívverését…Hosszan nézték egymást, csókoloztak…

-Szeretlek Hinata…-suttogta halkan a lány ajkainak. A lány arcát pír lepte, levegőt sem bírt venni. Olyan boldog volt!

-Én is szeretlek téged…-szoros ölelésben nyomta el őket az álom.

 
 
 
 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
 
 
 
 
 

Három hónap telt el békében, boldogságban. Hinata és Kakashi kapcsolatáról tudott az egész falu, és mindenki örült boldogságuknak. Még azok a hoppon maradt férfiak is, akik szintén a lányra pályáztak, de a szerelmesek boldogsága annyira nyilvánvaló volt, hogy még az ő szívüket is meglágyította.

Hinata folytatta felkészülését a jounin vizsgára, senseije irányítása alatt, Kakashi is sokat segített neki, így rohamosan fejlődött. De nem mindig sültek el a kedvesével tartott edzéseik úgy, ahogy szerették volna… Gyakran csak csókolózásban és nevetgélésben végződött a két fiatal legnagyobb örömére…

 

-Byakugan.-kiáltotta Hinata, és támadásba lendült. Kakashi könnyed tánclépésekkel lépegetett félre a támadás elől, és unottan nézegette kedvenc könyvét. A férfi hátsó udvarában gyakoroltak, ahogy szoktak délutánonként. Hirtelen felnézett…

-Van egy ötletem! Most én foglak elkapni téged, és te védekezel…

Hinata elpirult, védekező állást vett fel, intett kezével, hogy felőle jöhet…amikor a férfi hirtelen eltűnt. Döbbenten nézett körbe… megérezte az illatát. Mögötte állt! Gyorsan megfordult, de már késő volt. Kakashi felkapta, megperdítette, és forró csókkal tapasztotta be tiltakozó ajkait…

Nagyot nevettek, ledőltek a fűre, és ajkaik ismét utat találtak egymás felé. Kezeik kalandozni kezdtek…Hinata felnyögött…

 

A férfi felpattant, és remegve hátrálni kezdett. Hinata meglepetten nézett fel rá.

-Mi a baj?
Kakashi csöndben nézett maga elé, végül nehezen kinyögte.

-Nem tudod, hogy micsoda pokol számomra, hogy mindig vissza kell fognom magam…Hinata.-suttogta.- Őrülten kívánlak, de te még ártatlan vagy…és én…

A lány felállt, és átölelte a férfit, akit szeretett.
-Szeretlek. Miért lenne baj, ha…

-Úgy érzem, nem vagyok rá méltó…-suttogta lehajtott fejjel Kakashi. Hinata lehúzta magához a férfi fejét, és megcsókolta.

-Pedig én csak neked tartogatom magam. Senki másnak.-nézett határozottan a szemébe.

Kakashi felkiáltott, karjaiba kapta a lányt, és pillanatokon belül már a hálószoba ajtaját rúgta be lábával…

Gyengéden lefektette az ágyra, majd magáról letépett minden ruhát…

Hinata pironkodva figyelte a tökéletes férfitestet…az erős karokat, a széles mellkast, a kidolgozott hasizmokat, hosszú combokat…

Hogy várt erre a pillanatra! Ő is vetkőzni kezdett, de remegő kezeivel csak lassan ment...

Kakashi megbabonázva figyelte a lány minden mozdulatát. Örjítő volt! Hinata lassan gombolgatta fekete ingét, fokozatosan tűnt elő fehér, bársonyos bőre, halványlila, csipkés melltartója… A férfi felhördült, a lányt hátradöntötte az ágyon, és egy mozdulattal letépte az inget. Gombok repkedtek és koppantak körülöttük. Rávetette magát a lány érzéki ajkaira, minden centiméterét birtokolni akarta…Vadul csókolta, és egész testében remegett…Nyelvével kényeztette a karcsú nyakat, ajkai leértek a melltartóhoz. Remegő kezekkel bíbelődni kezdett a kapoccsal, de a lány a segítségére sietett, így felszabadultak a csodaszép halmocskák, az érte ágaskodó mellbimbókkal. Boldogan csókolgatta, kényeztette őket, és élvezettel hallgatta a lány kéjes nyögdécseléseit… Mikor már úgy érezte, hogy nem bírja tovább, Hinata felült, kibújt nadrágjából, és Kakashi meglátta a legszexisebb dolgot a világon! Fehér bugyi volt rajta, halványlila csipkével, és tökéletes keretet alkotott gyönyörű popsijának… A férfi hasra fordította Hinatát, hogy hátát kényeztesse…akin folyamatosan ingázott a borzongás fel-és-le… Szemeit behunyta, átadta magát teljesen a férfi csókjainak, simogatásának. Kakashi leért a bugyihoz, fogaival megragadta, és letépte volna, ha hirtelen nem kap észbe. „Azért nem kéne…” -lelkében az állat ordítozott, hogy „wáááá”, de ő mély lélegzetet vett, és remegő kezekkel lehúzta a kis tüneményt…közben nyelve elkalandozott a finom domborulatokon… Lassan megfordította Hinatat, és ismét forró csókban forrtak össze.

A lány egész teste tűzben égett… úgy érezte, hogy ezt már nem lehet fokozni…

Kakashi hirtelen alábukott, és ajkaival rávetődött Hinata combjai között rejtőző legféltettebb kincsére. Lágy nyelvcsapásokkal ízlelgette, simogatta, és a csodás nyögdécseléseket hallgatta…

Mikor már kishíján eszét vesztette, fölé térdelt, és gyöngéden megcsókolta a lányt.

-Biztos…biztos…hogy…?
-Igen…igen…igen…kérlek…mhh-nyögte Hinata.

Kakashi péniszét a tűzforró hüvely bejáratához érintette, és megremegett. Mélyeket lélegzett, belemarkolt a lepedőbe, amin támaszkodott, karjain megfeszültek az izomkötegek, szemeit behunyta… Lassan, óvatosan vezette be vágytól kőkemény férfiasságát a szűk, forró és nedves gyönyörkehelybe. Hinata halkan felnyögött, a férfi pedig lassan és mélyen megmártózott benne. Érezte a szűzhártya átszakadását, és egy pillanatra megtorpant.

-Ne…ne hagyd abba….-lihegte a lány. Kakashi elgyengült, ráborult a lányra, és ütemesen mozogni kezdett. Mikor érezte, hogy a szűk hüvely már nem szorítja annyira, bátrabb lökéseket kezdeményezett, és az édes nyögések jelezték neki, hogy jó úton jár. Forrón csókolták egymás ajkait, vállát, mindenét. Kakashi egy halk hörgéssel elvesztette maradék önuralmát, és vad vágtába kezdett…Hinata követte minden mozdulatát, s egymás piros arcát nézték, csodálattal csókolóztak… hirtelen bizsergő forróságot érzett, amely felemésztette egész testét, szétáradt benne… a férfi megérezte a hüvely erős összerándulásait, és egy nagy nyögéssel eljutott ő is az orgazmusig...

 
„…a mennyekben jártak, és az angyalok csak nekik énekeltek…”
 

Mikor visszatértek a földre, ajkukon áhítatott mosollyal nézték egymást, szorosan összebújtak.

-Szeretlek Hinata…
-Én is szeretlek…
Egész éjjel suttogták egymásnak szerelmüket, boldogságukat…
 
 
 
Vége(?)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
-Miért? -Kérdezte elkeseredetten Kakashi.

-Mert te vagy a legjobb ninjám.-válaszolt a Hokage.-Tudom, hogy nem kértél küldetést, mert Hinatával eljegyeztétek egymást, és nemsokára esküvő, de nincs más, akire rá merném bízni ezt a küldetést. Viszont a 8-as csapat is veled megy!

-Azt már nem! Ez túl veszélyes lenne nekik!-ellenkezett.

-Nos, rendben. De rád mindenképpen számítok Kakashi!                                    

A férfi szomorúan lehajtotta fejét…

-Igen, uram.-Meghajolt, és kiment. Hokage elkeseredetten nézett utána. Nem nézte jó szemmel, hogy a legerősebb embere ennyire visszavonult életet él újabban. Csak mert szerelmes…

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

-Miért?-kérdezte elkeseredetten Hinata.-Azt ígérted, hogy az esküvőig már nem mész küldetésre…

-Sajnálom, a Hokage nem tűrt ellentmondást.

A lány bánatosan hajtotta le szép fejét, és szomorúan nézte kis kezén a gyűrűt. Szép, lila drágakő csillogott benne, Kakashitól kapta az első forró éjszakájuk után. Most a kő is bánatosan csillogott…

-Mikor érsz vissza? Tudod, hogy egy hónap, és…-pirult el.

-Azért a saját esküvőmről csak nem fogok elkésni!-mosolygott a férfi. Felkapta, és megindult vele a hálószoba felé.-Az én kicsi kincsem az első nekem!

 
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kakashi már egy hete távol volt, és Hinata egyre szomorúbb volt nélküle. Nagyon szenvedett a hiányától…

-Hinata!-kiáltotta Naruto. A Hokage hivat téged!

A lány szapora léptekkel tartott a kage irodájába. Meglepetésére ott voltak csapattársai is, és a sensei. „Csaknem kapunk küldetést?” Meglepődött volna, hiszen 3 hét múlva esküvője lesz. Ilyenkor békén hagyják a ninjákat.

A Hokage komolyan ült íróasztalánál, mikor beléptek az irodájába. Nagy iroda volt, a falakon jelképes zászlók, fegyverek díszelegtek. Meghajoltak, és várakozva tekintettek vezetőjükre.

A kage ránézett Hinatára.

-Sajnálom gyermekem, hogy a közelgő örömteli eseményt be kell árnyékolnom, de a homokfalu Kazekageja jött hozzánk látogatóba, és fontos üzenetet akar eljuttatni falujába. A saját ninjái viszik az üzenetet, de egy csapatot én is biztosítok neki, mert az udvariasság ezt diktálja. Viszont mindenki éppen foglalt, csak ti nem. Ez egy három-négy napos küldetés lesz, C-típus. A homok ninják erős, jó harcosok. Ha történik is valami út közben, ti akkor sem lesztek kifejezetten veszélyben. Csak protokollnak számít jelenlétetek a küldetés során.-Intett, és kérdően nézett a senseire.

Kurenai-sensei bólintott, meghajoltak, és távoztak.
 

A homok-ninják mind maszkot viseltek, és nagyon keveset beszéltek. Hinata senkit sem ismert fel közülük, igaz, hogy csak három homokfalu-béli ninját ismert…

A vezetőjüknek fehér maszkja volt, s némán mutogatva adta ki az utasításokat, jól összeszokott csapat volt. Hinataék megszeppenve figyelték a profizmusukat. Éjszakára letáboroztak az erdőben, másnap korán folytatták útjukat. A 8-as csapatnak tényleg nem kellett semmit sem tenni, még őrködni sem.

Ismét beesteledett, ezúttal egy tóparti tisztáson pihentek meg. Hinata a vízbe gázolt, és élvezte a kellemes fürdőt, amikor zajokat hallott. Gyorsan magára kapta ruháit, és a fákhoz osont… A pihenőhelyükön a homok-ninják néhány feketeköpenyes alakkal küzdöttek. A lány azonnal felismerte a jellegzetes felhős viseletet. Rémülten felnyögött, előkapta kunai kését.

-Byakugan-suttogta. Szemei elfehéredtek, és az erek kidagadtak a halántékán. Óvatosan nézett körbe. Kevesebben voltak, mint ők, de mind jó harcos volt, látszott a mozgásukon. Óvatosan lopódzott a fák között, és készenlétben tartotta kését. Ebben a pillanatban egy nagy csapat klón támadta meg a tisztást, és a lány előlépett rejtekéből. Kiba mögé ugrott, és leszúrta a támadót, aki hátulról próbálta meg elkapni a fiút. Kiba hálás fintort dobott felé, majd egymásnak vetett háttal harcoltak tovább. Az ellenség nem fogyatkozott, ellentétben velük. Hinata már számolni sem tudta, hányan vesztek el a csapatukból, senseit és Shinot sem látta sehol. Egyszer csak az ellenség megtorpant, és lassan körbe vették őket. Hinata megdöbbenve vette észre, hogy már csak ők maradtak talpon!

-Hinata! Maradj szorosan mögöttem…-suttogta Kiba a reszkető lánynak. A kör bezárult, mindenhol fekete köpenyes ninják álltak, arcukon maszkot viseltek. Félelmetesen villogó tekintettel figyelték őket. Egyszerre vették fel a harci állást, de nem mozdultak.

Az egyikük kivált közülük, és közelebb lépett.

-Semmi esélyetek. Ha békésen megadjátok magatokat, akkor megkönyörülünk rajtatok. A földön fekvő testekre mutatott.-Ellenkező esetben ti is így végzitek. A Kazekage nagyon óvatlan volt. Ti pedig ostobák vagytok, ha azt hiszitek, van esélyetek ellenünk!-dörömögte rendkívül mély hangon.

-Hinata…-suttogta Kiba.- Igaza van…! Ha megadjuk magunkat, mit tesztek velünk? Hagytok szabadon elmenni?-kérdezte a fiú hangosan.

-Aki életben maradt, az mind távozhat!-Jött egy mély hang a ninja-sorfal mögül. A ninják félre álltak, és besétált Itachi. „No lám, no lám…”-gondolta mosolyogva.-Kivéve téged kicsi Hinata. Te itt maradsz…-vigyorgott. Fekete szemei hidegen villantak, és elégedetten nézte a sápadt kis arcot.

Kiba felkiáltott.

-Azt már nem te szemét!-és neki rontott. Itachi eltűnt, és mögötte jelent meg. Egy hanyag mozdulattal ütötte le a fiút. Lassan megfordult, és Hinata felé sétált. Hinata remegő kezekkel emelte fel a két kunai kést, és harci állásba állt.

-Jaj ne nevettess…drágaságom. Nekem te nem vagy ellenfél.-suttogta a férfi.-felemelte a kezét, mint múltkor. A lány hátraugrott, és ezúttal elkerülte az elme-sokkoló csapást. Itachi elvigyorodott.-Látom fejlődtél kicsikém…-suttogta.

-Byakugan…-szólt, és fenyegetően nézett a férfira kifakult szemeivel. Látta a chakra pontokat, eltette a kunai késeket, harci állást vett fel.

-Hmmm… szórakozzunk!-Itachi is felvette az állást. A lány támadásba lendült, de nem tudta megérinteni a férfit, aki könnyedén eltáncolt előle, majd hirtelen eltűnt… „Pont, mint Kakashi!” A felismerést követően villámgyorsan megfordult, de Itachi megragadta a csuklóit.

-Ügyes…-suttogta mosolyogva, és Hinata üdvözölte a már jól ismert sötétséget…

 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Az Uchiha elkapta az ájultan összeeső lányt, és remegő térdekkel a karjaiba vette. „Végre!” Mióta várt erre a pillanatra! Boldogan lépegetett a bázis felé, és lopva gyönyörködött az édes kis arcban. Harcosai némán követték.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Hinata a fájdalomra ébredt…

Kipattantak a szemei, és körbe nézett. Ugyanabban a hálószobában volt, amelyikben Itachi fogva tartotta legutóbb. Borzalmasan fájtak a csuklói…felnézett, és látta, hogy kezeit összekötözték, és az ágy fejrészéhez rögzítették. Rémülten körbe nézett, de a szobában nem volt senki más. Megkönnyebbülten sóhajtott, és minden figyelmét a kötélre fordította. Vastag volt és erős, ráadásul bonyolult csomóval! A durva anyag horzsolta az érzékeny bőrét…erre a fájdalomra ébredt…!

Erős fejfájása ellenére oldalra fordult, és a csomó bogozásával kezdett foglalatoskodni, amikor egy erős férfikéz megragadta a vállát, és durván visszafordította a hátára…

 
 

Mikor Itachi belépett a szobájába, kis angyalkája már a csomóval bíbelődött. Elégedetten elvigyorodott…

Visszafordította Hinatát, s beitta szemeivel sápadt arcát, félelemtől reszkető ajkait. Párducként ugrott áldozata fölé, és közelről nézett a gyönyörű lila szemekbe.

A lány érezte forró leheletét az arcán, s szívét összeszorította a jeges félelem…

Az Uchiha elégedetten mosolygott.

-Üdvözöllek újfent szerény hajlékomban.-suttogta az érzéki ajkaktól néhány milliméternyire.-Emlékszel mit mondtam neked múltkor?

„Ha még egyszer elkap, nem úszom meg…”-gondolta Hinata. Rémülten nézett a fagyos fekete szemekbe…Torkát gombóc szorította össze, nem bírt megszólalni. Kinyitotta reszkető ajkait, hogy könyörögjön, de a férfi szomjasan csapott le rá…szinte felfalta. Birtokolni akarta az egész testet, amelyre azóta vágyott, amióta először meglátta Hinatát… Tisztán emlékszik arra a pillanatra… Átugrott a klónjain egyenesen felé… fekete haja lobogott a szélben, halványlila szemei őt nézték elszántan. Gyönyörű volt… Abban a pillanatban megbabonázta… Emlékezett készséges csókjaira, simogatására, és a szökésére… a saját kielégítetlen testének sóvárgására…

De most újra itt van vele, és ezúttal sokkal óvatosabb lesz! Nem becsüli alá a lányt, mint legutóbb!

Egyetlen vad mozdulattal letépte róla az összes ruhát, a cafatokat az ágy mellé dobta. Hinatán csak a melltartója és a bugyija maradt, rémülten felsikoltott. Itachi felállt az ágy mellé, és lassan vetkőzni kezdett, közben szemeit legeltette a látványon. Ugyanolyan gyönyörű volt, mint álmaiban!

-Ne…kérlek…-suttogta a lány könnybe lábadt szemekkel.

Az Uchiha keze megállt. Nem, nem lenne képes bántani őt… Leült az ágy szélére, és lehajtotta a fejét. Ha valahol máshol, más időben találkoztak volna…

 

Kezeit ökölbe szorította. „Kell nekem! Az enyém! Addig marad velem, ameddig csak akarom!” A lány fölé ugrott, kezeit megtámasztotta annak feje mellett.

 

Mikor Hinata meglátta a férfi piros szemeit, megfagyott a vér az ereiben… A Sharingan… hipnotizálni fogja őt… Gyorsan becsukta szemeit. Forró csókot érzett…

-Nyisd ki a szemeidet kicsi Hinata…-suttogta rekedten a férfi-…hadd könnyítsem meg számodra ezt az éjszakát…

Hinata lélekben felkészült az elkerülhetetlenre…

Felnézett, a férfi piros szemeibe. Más volt, mint Kakashié…sokkal pirosabb, félelmetesebb…

Lassan oldódott a feszültség a végtagjaiból, tudta, hogy nem fogja őt a férfi bántani, hiszen kedvesen mosolygott rá, és gyengéden simogatta… „Milyen jóképű… szép izmos teste van, és érezni körülötte valami vibrálást…nagyon erotikus…”

 

Az Uchiha feszülten figyelte a lány arcát, várta a hatást. Mikor Hinata kedvesen elmosolyodott, boldogan dobbant meg a szíve… „Ez az!” A mosolya most nekem szól…

Lágyan megcsókolta a hipnotizált lányt, aki viszonozta csókját. Remegő kézzel oldozta ki a karcsú csuklókat, és mellkasában pillangók kezdtek verdesni, mikor megérezte az ölelő karokat… Lelkében forró boldogság áradt szét… Annyira vágyott már erre…

Gyengéden megcsókolta a lányt, és hosszas csatában olvadtak össze ajkaik. Itachi kezei bejárták Hinata testét, majd elindult szájával is felfedezni a gyönyörű domborulatokat. Óvatosan kikapcsolta a gusztusos fehér, csipkés melltartót, és a kibuggyanó mellekre vetette magát. Gyengéden simogatta, nyelvével kényeztette az érzékeny bimbókat, és csodálattal hallgatta az édes kis nyögéseket… Nyelve lejjebb siklott, a köldököt is megkóstolta, de a halk kuncogást hallva inkább tovább haladt. „Kis csikis…”-mosolygott elégedetten.

Lágyan végigsimította a karcsú lábakat, és ajkaival folytatta tovább tevékenységét. Elidőzött a formás bokánál, nyelve végigsiklott a vádlin, az érzékeny térdhajlaton, a comb belső falán, és elérte a szép kis fehér bugyit. Egyszerű bugyi volt, kis lila csipkedíszítéssel, de Itachi számára ez volt az elmúlt évek óta a legszebb dolog… Finom csókokkal hintette tele, és lágyan ízlelgette rajta keresztül a lányt… Hinata feje hátrahanyatlott, és halk, érzéki sikolyokkal jutalmazta a férfi tevékenységét. Mikor a bugyi teljesen elázott, Itachi gyengéden lehántotta róla, és arcát beletemette a lüktető forróságba. Gyönyörtől borzongva simogatta nyelvével, ujjaival, és érezte, hogy egész teste vágytól tüzel. Lassan felemelkedett, és újra megcsókolta a pírtól rózsaszín arcú szépség kívánatos ajkait.

Hinata visszacsókolt, majd ajkai kalandos útra indultak. Finoman ízlelgették a férfi bőrét, az izmos karon, mellkason. Körbetáncolták a férfi kis mellbimbóit…

Itachi hátán villámcsapás-szerűen futott végig a zsibbasztó forróság, fogait összeszorítva felnyögött… Befészkelődött a lány forró combjai közé… Hinata kezei végig simítottak az izmos vállakon, karokon, mellkason, a széles, erős háton, kezei leértek az izmos fenékhez… rövid élvezkedés után újra elindultak, és végül megállapodtak a férfi ágaskodó, forrón lüktető péniszén. Itachi felkiáltott a meglepetéstől, szemit behunyta, és reszketve várta a folytatást…

Hinata gyengéden masszírozta, közben halkan sóhajtozott… A férfi önuralma teljesen felmondta a szolgálatot, megragadta a lány csuklóit, és visszatette a feje mellé… Péniszének makkját a hüvelyhez érintette, és belenézett a vágytól fátyolos, gyönyörű szemekbe. Erre várt, amióta csak megismerte őt… minden cseppjét élvezni akarta… A lány arcát figyelve lassan vezette be elég nagy péniszét, és időnként vissza-vissza vonult, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon, mert nagyon szűk volt…Mikor végre teljesen meg tudott mártózni a hüvely gyönyörében, hosszan felnyögött. Egész teste egy forró, lüktető, vágytól izzó gyönyörgóccá vált... Hinata édes nyögései csak még jobban fokozták számára ezt a tökéletes élményt… Ráborult, csípője vad ritmusba kezdett, hörgései az erotikus nyögésekkel vegyült, és mikor megérezte a lány hüvelyének lüktető összerándulásait, kiáltva jutott el ő is az orgazmusig...!

 

Lenézett Hinata kéjtől ellágyult arcára…percekig csak gyönyörködni tudott benne. Úgy érezte, hogy hazaért... Mindig erre vágyott, mindig ezt akarta! Gyengéden megcsókolta, hanyatt feküdt, és a mellkasára vonta kedvesét. Boldog volt…nagyon boldog…

-Örökre velem maradsz…szeretlek…-suttogta az illatos hajfürtök közé. A megbűvölt Hinata felnézett rá, és kedvesen mosolygott…

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

-Sajnálom Kakashi-sensei.- szabadkozott a Hokage. –Nem hallottunk felőlük semmi hírt, amióta elmentek a homok-ninjákkal.

A férfi némán, lehorgasztott fejjel állt, kezeit ökölbe szorította…

Hát ezért kockáztatta az életét, hogy ezt tegyék vele?!

Dühösen nézett fel a kagera. Az elmúlt napokban az Akatsukik búvóhelyét kutatta, és a levélfalu ninjái készenlétben várták. Kazekage is felkészítette csapatait, amelyek csak az utasítást várták, hogy útra keljenek. Megsemmisítő csapást akartak mérni közösen az ellenségre... Az üzenet odaért, Kurenai-sensei és Shiba vitték oda, súlyos sebektől vérezve.

A csapatok útra keltek, és a tervek szerint ma éjjel támadnak.

Hinata már három napja nincs meg… A felderítők megtalálták a homok-ninják holttesteit, és a sebesült Kibát, de a lány sehol… „Itachi…” Szorította ökölbe ismét kezeit a férfi.

 
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Itachi úgy érezte meghalt, és ez a mennyország! Már két napja van nála a lány, és ő ki sem tette a lábát lakosztályából. Minden percét együtt töltötték, sokat szeretkeztek, és a férfi órákon át gyönyörködött Hinatában… Csókolgatta…összebújva aludtak…együtt ettek finomságokat…ismét szeretkeztek…

Beszélgetni nem nagyon tudott vele, mert a hipnózis miatt a lány csak a kérdésekre válaszolt, de így is csodálatos volt!

Éppen a fürdőszobában lévő nagy kádban üldögéltek kettesben a forró habok között, amikor durranást hallott. Gyorsan kipattant a vízből, magára kapkodta ruháit, és kiszaladt.

Hinata lassan felkelt, megtörölközött, és felvette lila hálóingét, amit kapott. Csöndben leült egy székre, és várt…

 

Itachi mérgesen szaladt a hang forrása felé, amikor meglátta a több száz ninját és ANBU harcost. Döbbenten torpant meg. Az emberinek ordított utasításokat, és megidézett 200 klónt. Elkezdődött a harc. A ninják keményen harcoltak, és az akatsukik sorai vészesen fogyatkoztak. Itachi felugrott a tetőre, és onnan figyelte a csatát. Tűz-főnix jutsuval pusztította a sokaságot… Ekkor puffanással megérkezett mellé Kakashi. Az Uchiha kaján vigyorral fordult felé.

-Hol van Hinata?-kérdezte fenyegetően, egyik kezében gömbvillámmal. A kérdezett gőgösen mosolygott.

-Ő már az enyém barátom…

Kakashi dühe táptalaja volt a gömbvillámnak, amely egyre csak növekedett kezében…

-Ha-ha-ha…-nevetett mesterkélten Itachi. Nekem te nem vagy ellenfél…-köpte megvetően, és félreugrott a csapás elől. Tűzgömbökkel viszonozta a támadást, és közben beszámolót tartott a lánnyal töltött csodás éjszakáikról…

-…ő fogja nekem fenntartani a klánom vérvonalát…velem marad örökre…nem választhatsz szét minket…ő is szeret engem…-és egyéb összefüggéstelen szavakat hordott össze.

Gai-sensei is megérkezett, és már ketten harcoltak az erős ninja ellen. Látta, hogy Kakashi a dühtől elvesztette az önkontrollt, ezért jött segíteni barátjának, s elhárította azokat a támadásokat, amelyeket Kakashi nem vett észre.

„Ez a szemét hozzá mert érni…” Borult el a férfi agya. „Az én menyasszonyomhoz…!” Kezei remegni kezdtek a benne fortyogó hatalmas dühtől. Felordított, és neki rontott a másiknak. Legurultak a tetőről, és a földön dulakodtak tovább. Itachi nagyon erős volt, de Kakashi felül kerekedett rajta, és amikor a másik nem figyelt oda, egy lefogó jutsuval a földhöz bilincselte. Körülötte a csatamezőn már csak néhány akatsuki-tag küzdött, a levélfalu és a homokfalu nyerésre állt.

A Hokage és a Kazekage néhány ANBU-val odamentek hozzájuk, és közrefogták Itachit, így senki nem látta mi történik…

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kakashi félőrültként rohant végig a folyosókon, mindenhová benézett, Gai is segített neki, de nem találták a lányt… Ekkor Lee hangját hallották.

-Kakashi-sensei! Gai-sensei! Itt van!

Villámgyorsan ott teremtek, és döbbenten néztek mindhárman… Hinata egy széken ült, kezeit illedelmesen az ölében tartva. Csöndben nézett maga elé, és nem mozdult.

Kakashi berontott hozzá, felkapta, csókolgatta, ölelgette… nevetett és sírt egyszerre…

De a lány nem mozdult. Rongybabaként lógott a férfi karjaiban…

Gai közelebb lépett, Kakashi óvatosan lefektette Hinatát a földre, és elkeseredetten nézte szerelmét.

-Mi történt veled, szerelmem…?-suttogta elkeseredetten. Gai közelebb hajolva belenézett a homályos szemekbe.

-A Sharingan…hipnotizálta. Nincs magánál! Gyere, vigyük magunkkal, és a Hokage majd segít!-Kakashi reszketve szorította magához a lányt, és sietve elindultak haza.

 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Remegő kezekkel várakozott a folyosón… Legjobb barátai gyűrűjében várta a híreket. Naruto, Sakura, Gai, Lee, Iruka, Hinata szülei…mind vele együtt vártak, és izgultak. Vigasztaló szavakat mormoltak, és reménykedtek benne, hogy a férfi nem fog összeroppanni, ha rossz híreket kap.

A Hokage és a Kazekage kijöttek a kórteremből, és a várakozók felé fordultak. Kazekage bólintással búcsúzott, és elment. A többiek várakozóan néztek a Hokagera.

-A sharingannal hipnotizálta, ez most már biztos. Sajnos nagy kárt okozott vele Itachi… Ki tudtuk hozni a hipmózisból, de a memóriája megsérült. Sok mindenre nem emlékszik. Csak Itachi tudná helyre hozni, de őt már kivégeztük. Nincs több élő Uchiha, aki segíthetne. Meg kell várnunk, amíg magától helyrejön… Kakashi! A te sharinganod sem lenne képes rá…ne is próbálkozz, csak ártanál vele! Itt már csak az idő segíthet. Sajnálom fiam…-halkította le a hangját, és elindult a többiekkel. Csak Gai maradt az összetört férfi mellett.

 
 

Hinata a nyikorduló ajtó felé fordult. A belépő férfiakat nézte, és összezavarodottan figyelte a magasabbikat, az ezüst haját, fekete maszkját, gyöngéd tekintetét. Meghatározhatatlan szomorúság sütött ebből a különös férfiből. Az ágyhoz lépett, és letérdelt mellé. A kezei után nyúlt, de Hinata óvatosan arrébb húzodott. „Mit akar ez a fickó?” Zavartan nézett a másik férfira, és az ablak felé fordult. Nem látta a könnyeket…

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Fél év telt el…

Kakashi nem látogatta meg többé a lányt a Hokage javaslatára. Minden nap titokban leste őt, nézte, hogyan telnek hétköznapjai. Hinata lassan gyógyult, és fokozatosan tértek vissza emlékei. Ismét eljárt az edzésekre, foglalkozott klánja ügyeivel, sétálgatott barátaival… Sokat nevetgélt, szerencsére Itachira sem emlékezett, így a lelki egyensúlya a régi volt.

Kakashi viszont visszahúzódóbb lett. Minden idejét a küldetésekkel töltötte a Hokage legnagyobb örömére, és ha otthon volt, a lány után járkált, hogy kínozza saját magát.

 

Egyik délután otthon volt, és teázgatott, amikor kitört a vihar. Bezárta az ablakot, kezei megremegtek. „Pont, mint akkor éjjel…” Könnyezve fordult el az ablaktól, és a háló felé indult.

Kopogtak…
„Nem, nem, biztosan a képzeletem játszik velem…”
Kopp-kopp…
Kakashi feltépte az ajtót…
-Hinata!-suttogta remegve.

A lány felnézett rá, és belépett. Bőrig ázott, és reszketve csöpögött ruhájából a víz.

-Bocsáss meg Kakashi-sensei a zavarásért… megengeded, hogy megvárjam nálad a vihar végét? A közeli gyakorlótéren edzettem, amikor eleredt az eső, és a házunk a falu másik végében van…-dadogta reszketve Hinata.

A férfi bólintott, és becsukta az ajtót. Ugyanúgy megmutatta neki a fürdőszobát, adott neki törülközőt, pólót, leült a kanapéra és várt…

A lány bejött, leült mellé, elfogadta a felkínált teát és süteményt, zavartan nézte a csészéjét, a kandallóban ropogó tüzet… A férfi észrevette a gyűrűt… „Még mindig hordja…”-dobbant meg a szíve.

-Ööö…-törte meg a csendet a lány. Kakashi érdeklődve fordult felé, Hinata elpirult, és félrekapta tekintetét.-…még sosem láttalak maszk nélkül sensei...-rebegte.

A férfi szomorúan nézett a csészéjébe, amikor csörrenést hallott. Felnézett, és könnyes, lila szemekbe nézett…

-Kakashi…-suttogta Hinata, és felzokogott. A férfi nyakába ugrott, és csak sírni tudott… Milyen ostoba volt… végig érezte, hogy ez a férfi olyan más…mindig zavarba jött tőle, ha találkoztak, furcsa érzések kerítették ilyenkor hatalmukba… és az a gyűrű amit az ujján talált amikor magához tért…-…szerelmem!-suttogta boldogan.

A férfi szorosan magához szorította, és forró könnyekkel áztatták egymás ruháját, arcát, sós könnycseppeket csókoltak le egymásról…

-Szeretlek Hinata…
-Én is szeretlek téged…

Szenvedélyesen csókolóztak, Kakashi a karjaiba kapta, és felvitte kedvesét a hálószobába. Egész éjjel szeretkeztek, és boldogan tervezték a közös jövőt. Volt mit behozniuk…

 
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Három hónappal később…
 

-Siess már Hinata! Lekésed a saját esküvődet?-kiáltott kishúga.

Hinata felkapta hosszú fehér mennyasszonyi ruhájának szoknyáját, és lesietett az emeletről. Hirtelen megbotlott, de Neji a lépcső alján elkapta, s szorosan magához ölelte.

-Sajnálom…-suttogta a lány.-Ügyetlen voltam.
A fiú némán nézte.

-Gyönyörű vagy…-suttogta rekedten.-Ez nem igazság…Nekem kellene az oltárnál állnom…-elengedte a lányt, és csalódottan elfordult.-Annyi bánatot okoztam neked gyermekkorunkban… nem csoda hogy semmi esélyem nem maradt nálad…

Hinata döbbenten nézte. Igen, valóban nem ellenezte volna a klán… sőtt, üdvözölte volna kettőjük kapcsolatát, hiszen a vérvonal … De Neji sokat bántotta őt, az elnyomottak elkeseredésével. Sajnos mély szakadék volt köztük…

-Sajnálom Neji…de őt szeretem. Mindig őt szerettem. Már kislányként is. Ha másképp alakul kettőnk kapcsolata, akkor is őt választottam volna.-mondta halkan.

A fiú döbbenten fordult meg, s amikor az elszánt szemekbe nézett, elmosolyodott. Karját nyújtotta, elkísérte a hintóhoz, amely a híres virág-lugasba vitte az ifjú arát.

 

Maga a Hokage eskette össze őket, s a csókot a lány fátyolfüggönye rejtette el.

Gyönyörű esküvőjük volt…
 

Kakashi boldogan a karjaiba kapta a lányt, beléptek a házukba, hogy közös jövőjüket elkezdhessék. Felvitte a lépcsőn a már jól ismert hálószoba felé... Hinata arcán egyre sötétült a pír…

 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
7 évvel később…
 
 

-Anya, anya, anyaaaaaaaaa……..!!!! –kiabált egy ezüst hajú, 5 éves kisfiú.-Gyere, siess…! Nézd mit talált nekünk apa!

Hinata mosolyogva tette le kezéből a tányérokat, és kisietett a hátsó udvarba. Férje körül ugrándozott két gyermekük.

-Anya! Apa tajájt nekem sünit!-selypítette 3 éves kislányuk, aki pont úgy nézett ki, mint az édesanyja.

Kakashi mosolyogva mutatta gyönyörű feleségének a kis állatot, majd mindannyian együtt visszavitték a bokrokhoz, hogy visszatérhessen a süncsaládjához. A gyerekek boldogan figyelték, az apa pedig gyengéden ölelte át hitvese derekát. Hinata rámosolygott, forró csókot váltottak…

-Délután elviszi őket anyukád?
Hinata mosolyogva bólintott.

-Hmm… akkor mit szólnál még egy kislányhoz…vagy kisfiúhoz?-kérdezte élveteg mosollyal Kakashi, és belecsókolt a karcsú nyakacskába…

 
 
 
VÉGE