Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Lassan, gyengéden simít végig a hátamon, mindazok ellenére... hogy szinte hörgünk már a vad vágytól. Gőzöm sincs mi ez a hirtelen jött vad szenvedély, de nagyon örülök neki...

Mielőtt még felsikítanék kínomban, keményen a fenekembe markol, és ágyékát az enyémhez préseli. Ahh, te szent citrompor! Igen igen igen! Ez egy igazi férfi! És az enyém!

 

Meg is mondanám neki, ha a szám nem lenne tele a nyelvével.

 

Valami kemény nyomódik a fenekemnek, konstatálom szexuális vörös köddel borított agyacskám maradék neuronjaival, hogy ez bizony az asztal. Felpattannak szemecskéim, és eltépem tőle ajkaimat.

- Hahh... Kakashi...

- Hm? - dörmögi, és új célpontjára, a nyakamra veti magát. Kínzóan lágyan harapdálni kezd, nekem pedig kis híján fennakadnak a szemeim, és összecsusszanva kapaszkodom meg vállaiban. Ahh igen, azokban a széles, izmos vállakban!

- Nhh... nhh.... - hűha! Nekem aztán komolyan logopédiára van szükségem. Hm. Nem, inkább egy kiadós dug...

- Hé! - Felsikkantanék, ha nem lenne nagyon nőcis reakció, ugyanis egy könnyed mozdulattal felhajított az asztalra. Halk nevetéssel csókol meg újra, és terpeszbe rántott lábaim közé lép, szinte beleprésel az asztallapba.

- Mit is akartál mondani? - kérdezi vigyorogva. Woah ez a mosoly! Mint egy érzéki, szexi dög... Olvadoook!

- Mit is...? - dadogom fülig pirulva. Felemás szemeiben a tömény vágy zavarba hozott teljesen. - Jah igen...

- Hm? - dörmögi, ágyékomon végigsimítva kezével. Felnyögve vetem hátra a fejem, és már meg sem lepődöm, hogy hajam rég kibontva omlik alá, fejpántom ki tudja merre... Ezt a trükkjét egyszer kilesem, eskü.

- Hogy... hogy... - dadogom - ...ezt ne itt... nhh...

Ajkamba harap finoman, és belemarkol gatyácskám csomagocskájába, igazi szex-nyögést kiváltva belőlem. Nah hát ez már aztán... nhh...

- Igazad van. Menjünk hozzám... - súgja. Nagyra nőtt szemecskékkel pillázok fel rá, és ahogy felegyenesedve mosolyog le rám, olvadt tócsaként viszonzom. Hogy hozzá? Jaj most úúúgy énekelnék valamit!

 
*
 

Az ajtón belépve mélyen magamba szívom otthonának illatát. Mindenből az ő egyénisége árad... Valami hihetetlen... Kakashi lakásában vagyok. Ha valaki ezt egy héttel ezelőtt mondja nekem, hát hülyének néztem volna.

Torkomban dobog a szívem...

 

Behunyt szemekkel, minden érzékemmel rá figyelve hagyom, hogy mögém lépve öleljen magához.

- Üdvözöllek nálam... - súgja, a fejemre támasztva állát. Beleremegek a bennem szétáradó érzelmek intenzitásába.

- Köszönöm - lehelem, és hasamon pihenő kezére simítom az enyémet. Kesztyűjének hideg fémlapját cirógatom ujjaimmal, mélyen elmerülve gondolataimban. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, tényleg... de... Nem terveztem ennyire korai időpontra a szeretkezést vele. Muszáj... tudnom, éreznem kell hogy nem csak szeretőként néz rám.

- Érzem, hogy tétovázol Iruka - ölel szorosabban magához. Meglepetten nyitom ki szemeimet. Nem szabad elfeledkeznem róla, hogy mennyire intelligens, még ha tapasztalatlan is az én világomban. Kinyitom a számat, hogy válaszoljak, de ő hamarabb szólal meg.

- Ha nem érzed még készen magad rá, én megértem. Az igazság az, hogy majd megesz a fene érted, izgulok is, mint egy elsőbálos, azonban van türelmem.

 

Elmosolyodva hajtom le a fejem, ő pedig hajamat nyakamból félresöpörve puszilja meg a fülem alatti érzékeny bőrt. Szaggatott sóhajjal hunyom be szemeimet. Istenem... teljesen levesz a lábamról!

- Szeretnéd...? - kezdem akadozva, de képtelen vagyok folytatni. Megérez valamit, mert vállaimat megfogva fordít maga felé. Lángoló arccal kezdem fixírozni zöld mellényét. Jé, ott egy szakadás.

- Halljam, kicsim.

 

Belém reked a levegő.

 

Kicsimnek nevezett...

 

Kakashi... becézget!

 

Még pirosabb arccal, csillogó szemekkel nézek rá. Komoly tekintetével a lelkemig belém pillant, úgy érzem. Halvány mosollyal cirógatja meg arcomat, majd kezei közé veszi és közelebb hajol.

- Olyannak ismersz engem, aki képes lenne kihasználni másokat? Téged?

Hatalmasat dobban a szívem, és vad dübörgéssel akar kiszakadni mellkasomból. Torkom összeszorul, valahonnan pedig belenő egy gombóc is...

- Nem... - suttogom halkan, félénk mosollyal simítva kezeimet mellkasára. Valóban, ő nem olyan. Jó néhány érzelemmentes kapcsolat van már a hátam mögött, és ha bárki másról lenne szó, nem izgatnám magam ezeken a felesleges dolgokon, de... ő Kakashi. Az egyetlen szerelmem. Nem akarom elrontani, bár kezdem már érezni, hogy túl sokat görcsölök ezen, amely akár a vesztemet is okozhatja. Igen, a vesztemet. Ha elveszíteném őt... abba belepusztulna a lelkem.

- Bárcsak tudnám mire gondolsz most... - suttogja. Arcára pillantok, nagyon komoly. Tétován simítom végig mellkasát.

- Csak... komplikálom a dolgokat... - válaszolom habozva. - Ahhoz nagyon értek.

Rávillantok végre egy Narutós vigyort, de ő csak félmosollyal viszonozza.

- Gyere, készítek neked egy teát - lép hátra.

 

Paff. Kinyírtam a hangulatot. Remek...

 

Sóhajtva követem a konyhába, és az asztalhoz telepedve figyelem. Leveti mellényét, a szék háttámlájára hajítja és egy vízforralót a tűzhelyre tesz. Megbűvölve figyelem, mennyire otthonosan mozog a konyhában. Aki egyedül él, az kénytelen megszokni ezt...

- Főzni is tudsz? - teszem fel a legfeleslegesebb kérdést a világon, hiszen a vak is láthatja, és az értelmi fogyatékos is tudhatja, hogy ő bármire képes. Ő Kakashi a másoló ninja.

- Igen. Mindjárt készítek is magunknak vacsorát. - Rám pillant. - Ugye nálam maradsz éjszakára?

Mélyvörös pofival bólintok, és visszafogom magam, így nem sikítok fel a boldogságtól.

 

Percekkel később már a nappaliban ülünk, hagyományos alacsony asztal mellett. A párna nagyon kényelmes, és igazán jól esik üldögélni rajta. A forró teába kortyolva végre ellazulok. Nem is értem minek görcsölök annyit, mikor én egyáltalán nem vagyok ilyen.

Kakashit hallgatva helyezkedem még jobban kényelembe. Amikor már a harcról mesél, mindenről elfeledkezem...

 

A gondolat, hogy az élete veszélyben forgott, amíg én itt gondtalanul tanítgattam az akadémián... Elsápadok.

 

- Iruka? Mi a baj? Jéghideg a kezed - kérdezi kedvesen. A fenébe is.... nem tudok megszólalni... Lepillantok. Nem is vettem észre mikor fogtam meg a kezét. Szinte görcsösen kapaszkodom belé. Ez nem lesz így jó... Elengedem, és lehajtom a fejem.

- Én csak... - suttogom összeszorult torokkal. A következő pillanatban valami nagy és erős sodor magával, és a párnán landolok. Halk nyögéssel hunyom be szemeimet, amikor rám nehezedik egész súlyával.

 

Kép

http://imagerz.com/QEQTXktvAwIBVVIbQwVR

 

- Iruka... - zihálja a fülembe, apró puszikkal borítva arcomat. - Ne aggódj értem. Ígérem, hogy vigyázok magamra... csak ne nézz rám így soha többé.

 

- Kakashi... - nyögöm, de csak ennyire futja. - Ha... ha bajod esne... én...

 

- Tudom... tudom...

 

Forró, szenvedélyes csókunkban még fogaink is összekoccannak, de nem számít már semmi sem.

 

Csak ő számít...

 

Bőrének illata az orromban, testének súlya az enyémen... Kezének bársonyos érintése oldalamon és hasamon...

 
Kakashi...
 
*
 

Csak nyöszörögve, remegve figyelem őt félig lehunyt szemeimmel, ahogy felhúzza felsőmet, és végigsimítja lapos hasamat. Szemeivel követi ujjainak útját, arcán halvány mosollyal. Sápadt keze barna bőrömön gyönyörű kontrasztot alkot. Hüvelykujja köldököm körül játszadozik, szemei pedig rám villannak. Rubintpiros íriszében megcsillannak az ablakon besütő lenyugvó nap narancs sugarai. Ezüst hajtincsei sápadt, jóképű arcába hullnak, amikor újra arcom fölé hajol egy csókért. Mosolyogva adom meg neki, majd engedelmesen emelkedem fel egy kissé, hogy megszabadítson fekete ingemtől.

 

Furcsa érzés... Kakashi reakciói kiszámíthatatlanok. Néha vad és heves, mégis gyengéd és kedves... és van amikor csak lágyan mosolyog, látszólag semmi komoly, aztán már csak pislogni van erőm, úgy hajít fel az asztalra és markol a fenekembe durván. Különös, és mégis... annyira izgató.

Most például nem vad, és nem heves. Tényleg teljesen kiszámíthatatlan...

 

Ujjaival mintha ábrákat rajzolna mellkasomra, úgy cirógat. Feltérdel lassan, végigsiklik tenyere rajtam egyre lejjebb és lejjebb...

- Nagyon szép bőröd van. A tested elképesztő... karcsú és izmos vagy.

Halkan felnyögök hangjától, ágyékom pedig szinte belerezonál minden egyes szavába. Az ő szájából hallani ezeket a bókokat felér bármivel... bármivel. Pedig különbeket is mondtak már nekem, mégis most szárnyal a lelkem.

- Ha ilyeneket mondasz... - pihegem -, nem vállalok felelősséget a tetteimért...

Mosolyogva emeli fel a fejét, és mire észbe kapnék, egy vad mozdulattal rántja le rólam a nadrágomat. A szövet hasadása jelzi: inkább tépte mint lerántotta. Nyögve ejtem vissza fejemet a párnára. Elképesztő ez a pasi! Vad és szenvedélyes, mégis gyengéd és figyelmes...

- Ez az én szövegem volt... - dörmögi széles vigyorral, mutatóujjával számat cirógatva. Fogaim közé kapva merülök el tekintetében, és figyelem ahogy megbűvölve figyeli ajkaim között eltűnő ujját. Megnyalintom ujjbegyét, megismertetem fogacskáim finom karcolásaival is, majd halk cuppanással engedem ki a számból. Elakadó lélegzettel húzza végig mellkasomon, mellbimbóim köré rajzolva nedves köröket vele, végig a zihálástól remegő hasfalamon, majd alsónadrágom dudorán.

- Szabad? - kérdezi halkan, komolyan. Szexisen mosolyogva simítom végig mellkasomat és hasamat. Szemeiben és légvételeinek felgyorsulásában lemérhetem a hatást, de ami igazán boldoggá tesz... az a halvány arcpír. Imádom őt. Istenem imádom!

- Igen...

Figyelem ahogy ujjait alsónadrágomba akasztja, és lassan húzza lefelé. Merevedésem alhasamhoz simulva már, teljesen tettre készen.

- Iruka... - nyögi, és türelmetlenül rántja le rólam teljesen a kis ruhadarabot, és felemelkedik. Mellettem térdelve bámul engem megbűvölve, és ettől a pillantástól szinte lángra gyúlok... Őrjítő... Ilyen vad vággyal és szenvedéllyel még senki nem bámult engem.

Hasra fordulok, és csábító mosollyal pillantok rá.

- Megérinthetsz nyugodtan... de előbb te is vetkőzz le...