Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

 

Boldog sóhajjal ülök fel az ágyban, a mellettem fekvő alvó istenre pillantva majdnem felsikoltok a boldogságtól. Szóval nem álom volt! Kakashi itt fekszik mellettem... - felcsippentem a takarót és bekukkantok alá - félmeztelenül! Háhááááá... ez a világ legszuperebb ébredése!

 
A csúcs-szuper ébredés gatyamentes.
 

Törökülésben ülve könyökölök térdeimre, és kezeimre támasztott állal, méla vagy inkább bamba mosollyal figyelem őt. Arcába hulló ezüst tincseit, légvételeire meglebbenő hajszálakat, felkarján az Anbu tetoválást... sápadt bőrén a rengeteg heget. Mennyi sérülésből épült fel... hihetetlen.

 

Merevedésem sajogva feszül meg a látványtól. Szerencsére én meztelen vagyok, hiszen tegnap este ő maga tépte le rólam a nadrágot, így nem kell a gatya kényelmetlenségeivel számolnom. Szabadon himbizhet a limbi. Bárcsak neki is... ahh még a gondolattól is kis híján elélvezek.

 

Mocorgásomra felébred, ugyanis egy halk sóhajjal emeli fel fejét, és ezüst tincsei mögül pillant rám a felemás szempár. Mellé heverve figyelem ébredezését, a puha párnámra támaszkodva.

 

Kép

 
- Jó reggelt - mosolygok rá félénken.
 
Az első közös reggelünk... Szép az élet.
 

Meglepetten pislog rám, majd lassan elmosolyodik. Hevesen dobogó szívvel figyelem...

 

- Jó reggelt - dörmögi kedvesen. Csuklómat megfogva fordít finoman a hátamra, fölém mászik és...

 

Kép

 
Egy igazi Kakashi-féle jóreggelt-csók...
 
Na most vagyok a világon a legboldogabb...
 

Meglepetten felnyögök, ahogy nadrágján keresztül megérzem merevedését az enyémhez nyomódni. Hát egyértelműen közölte, ezzel mit is szeretne... hehe. De még nem... még korai. Ha hagyom, akkor baromi fájdalmas lesz, hiszen semmi tapasztalata a homokos szexben.

 
Majd... Türelem szerelmem.
 

Elszakítja tőlem a száját, és megnyalva ajkait pillant le rám mohón. Elégedett vigyoromat elrejtve túrok ezüst hajába. Ahh mindjárt sutba vágom az elveimet, széttárom lábaimat és felsikoltok, hogy tégy magadévá Kakashi...!!! Nyugi Iruka. Nyugi.

 

Halk, érzéki nyögéssel kulcsolom lábaimat derekára, és ő elszakítva tőlem ajkait, behunyt szemekkel kapja fel a fejét, hörrentve egyet.

- Ih... Iruka... - suttogja rekedten, egyik kezével végigsimítva combomon. Beleremegek, mélyen elpirulva pislogok fel rá. Imádom ahogy a nevemet mondja... jaj istenem imádom őt! Szeretem!

 

Fenekembe markol keményen, és én összerándulva nyögök fel ismét. Ösztönösen ilyen jó a pasi, vagy csak engem hülyített a tapasztalatlanság-dumával?! Áh kizárt. Ő nem olyan. Ösztönösen ilyen dögös.

 

Hajába markolva rántom le magamhoz egy heves csókra, nyelvem a szájába tör, de két másodperc múlva határozottan átveszi az irányítást. Mire kettőt pislogok, már mélyen a számban van, és már két kézzel gyúrja a fenekemet.

Elengedem azt a dús, selymes haját, és kezeit finoman lefogom. Azonnal kapcsol, fejét mellkasomra ejtve zihál. Akárcsak én.

 

- Nah... - lihegem halkan, átölelve őt. - Sikeresen felhúztuk most egymást.

- Bocs. Nem akartalak letámadni, vagy elsietni a dolgot... csak...

- Tudom, semmi gond.
 

Pár percig még élvezem hogy a karjaimban van, és testsúlya rám nehezedik, ráadásul ujjaim hajtincseivel játszadozhatnak. Legszívesebben most dúdolgatnék örömömben, de a péniszem baromira fáj. Gyanítom nem vagyok egyedül ezzel, mert ő is mocorogni kezd. Feltérdel, és végigpillant rajtam. Pirulva harapok ajkamba izgatottan, és amikor elégedett, öntelt kis pasis vigyorral végigsimítja mutatóujjával hasamat, majd merevedésemet, felnyögve feszülök meg. Ez... ehz már ahztán...

 

De rajtam nem fogsz ki, látom ám, hogy a nadrágodon sátor van! Hehe...

 

- Segítsek? - kérdezi halkan. Nagyra nőtt szemekkel nézek fel rá, majd veszem a lapot. Izgatottan zihálva pirulok el még jobban.

- Most mondtad, hogy...

Belém rekednek a szavak, amikor ujjai merevedésemre kulcsolódnak. Visszanehezedik rám, szinte rám hanyatlik, és éhesen csókol meg ismét. Remegve ölelem magamhoz. Már értem. Repetát akar a múlt éjjelből. Hát... én nem vagyok semmi jónak az elrontója.

 
Hirtelen felkapja a fejét és elenged.
 
- Valaki jött.
 

És tényleg. A következő pillanatban hangos kopogás zendül fel a bejárati ajtón. Francba.

 

Zihálva, kipirultan rángatok magamra egy pólót és sortot, és mélyeket lélegezve imádkozom hogy a bő felsőm takarja a kínjaim kínjait: álló hímtagomat.

 

Nem tudom ki az, de ajánlom hogy alapos oka legyen minket megzavarni, különben darálthúst csinálok belőle.  

 

Szisszenve igazítom meg nadrágom sátortartalmát, majd mély lélegzetet véve ragadom meg a kilincset. Még piros az arcom egy kicsit, de majd hazudok valamit.

 

Kinyitom az ajtót végre. Genma az. Csak áll ott, macsós félmosollyal, szájában elmaradhatatlan dobotűje, kezei a zsebeiben, úgy mér engem végig lassan és kényelmesen.

 
- Szia Iru-cica - dörmögi az ajtófélfának dőlve.
- Szia - vonom fel kérdően a szemöldököm.
- Kakashiért jöttem. A Hokage hívatja.

Elhúzom a számat. Meg sem kérdezem honnan tudja hogy nálam van. Hátat fordítok neki és elindulok befelé.

- Mindjárt szólok neki.

- Felesleges, már öltözik szerintem - veti magát otthonosan a fotelbe, kezeit a tarkójára fűzi és vigyorogva néz fel rám világosbarna szemeivel. Anno imádtam ezt a dögös pillantását. - Na és mizujs veletek? Beengedted már a bugyiba?

 
Eleresztem a fülem mellett pofátlan kérdését.
 

- Kérsz egy kávét? - indulok inkább a konyhába, de már ki is lép a hálószobám ajtaján az én ezüsthajú félistenem.

- Yo! - int mosolyogva Genmának, és mellém lép, derekamra csúsztatva kezét. Hm. Kakashi tudja Genma ki volt nekem, és nem is tudom... mintha szándékosan csinálná.

- Főzök egy kávét... megvárjátok még?

Megrázza a fejét, és helyére csúsztatja homlokpántját, hogy takarja sharinganját.

- Sajnos nincs erre idő. Ha visszajöttem, jelentkezem...

- Rendben... - mosolygok fel rá szerelmesen. - Ne ölesd meg magad.

- Igyekszem.

Kapok egy maszkos puszit, és bánatosan bámulhatok utánuk az ajtóból. Hát... máshogy képzeltem el a reggelünket.

Csalódottan indulok a fürdőbe.
 
***
 
Három nap!
 
Három francos hosszú nap és éjszaka!
 
Ő meg sehol!
 

Az hagyján hogy szétaggódom a fejem, de vágytól izzó testemmel se tudok sok mindent kezdeni nélküle, a dekoncentráltságról és ingerlékenységről nem is beszélve.

 
Komoran meredek a diákjaimra.
 

- ...és öt percet kaptok a feladatlapra. Ha valaki puskázni vagy a másikról lesni merészel, az egész délután itt marad, és a chakra koncentrálást fogja gyakorolni! - sorolom frusztráltan.

- Jaj ne má’ Iruka-senseeeeei - nyafogja az egyikük. - Ez az utolsó óra ma... fáradtak vagyuuunk...

- Egy ninja mindig készenlétben van - kezdem monotonon sorolni. - Egy ninja soha nem fáradt, ha pedig mégis, akkor nem mutatja ki. Egy ninja soha nem panaszkodik, és mindig...

 
Kopp-kopp.
 

- Szabad! - mordulok az ajtóra, majd belém reked a levegő ahogy felbukkan az ezüst hajkorona.

- Yo! - int barátságos mosollyal, zavartan megvakarva üstökét. - Elnézést a zavarásért. Azt hittem már vége az óráidnak...

A gyerekek felé fordulok.

- Oké, mára ennyi! Holnap reggel pedig pontban nyolckor megírjuk a dolgozatot!

Boldog sikítással szaladnak a szélrózsa minden irányába, még az ablakon kiugrálva is.

- Hékás! Nem leverni a cserepes növényeket! - kiáltok az egyikre, majd amikor végre kettesben maradunk, ráröppenek az én édes hercegemre. - Szia! - sikkantom halkan, karjaim csápokként tekerednek nyaka köré, és boldogan simulok hozzá.

 
Lehúzza maszkját, és már forró csókot is kapok...
 

Kép

Ahh istenem mennyire hiányzott már! Nyelvünk éhes sirályokként köröznek, táncolnak, légvételeink szaggatottak, kezeinknek képtelenek vagyunk megálljt parancsolni, és már csak azt veszem észre, hogy felültet az íróasztalra és szorosan átölel.

- Nem akartalak leteperni itt a tanterem... közepén... - morogja halkan.

- Hát én sem ezt terveztem... - nyöszörgöm, és hátravetett fejjel sóhajtok fel amikor keze fenekembe markol. Érzem nyelvét végigfutni nyakamon, egész az államig. Finoman meg is harapja állam csúcsát, és mosolyogva csókol meg újra. Mmmfff...

 
Ezt nevezem szenvedélynek...