Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 



 
 

Kurvára utálom, ha kidobnak. Nem szoktam hozzá. Én szoktam csábítani, megtartani és aztán szakítani, ha úgy tartja kedvem.
Kőkeményen megharcoltam azért, hogy Irukát megkaphassam, és egyszerűen csak úgy kidob. Még csak meg sem indokolta miért... Arhhgg...

 

Világosbarna szemeim dühösen szűkülnek össze, amikor meglátom felém közeledni. Ideje volt, már fél órája állok itt az akadémia előtt, őt várva.

Sármos félmosolyomat arcomra varázsolva fogadom. Gyanakodva pillant rám, még ajkával is csücsörít. Kis édes...

- Szia Iruka - szólalok meg mély, rekedtes hangomon. Számban megcsillan a hosszú dobótű, ahogy kiköpöm. Eddig ha találkoztunk, köszönés helyett a falhoz szorítottam és a torkáig ledugtam a nyelvem. Hát ennek most vége. Picsába.

- Mit akarsz, Genma?

Felé lépek, hátha... de sajnos nem lehet. Kár. Bosszús sóhajjal nyugtatom le magam.

- Szóval komolyan gondoltad ezt a szakítás-dolgot...

- Véresen.

- De miért? Megbántottalak valamivel, vagy mi?

Csak megrázza a fejét, és csinos pofiján halvány mosoly jelenik meg. Na így máris sokkal jobb.

- Te nem tehetsz róla Genma, ne emészd magad.

- Most jön az a szöveg, hogy barátok még lehetünk? - morgom mély hangomon. Ellágyul az arca. Olyan kurva szép.

- Ha azt mondom, hogy mást szeretek... akkor megértőbb lennél? Hidd el, nem tehetsz róla, te egy nagyon szép és szexi pasi vagy...

Elmosolyodom. Imádom ezt a kis rafinált dögöt, mert az. Egy kis rafinált, de imádnivaló dög.

- Na és ki az? - firtatom lezserül a falnak dőlve.

- Titok...

Felhúzom egyik szemöldököm, és végigpillantok rajta. Egy anbu kapitány előtt akarsz titkolózni? Ugyan már... kicsi szívem.

- Most épp Kakashit bolondítod ha jól tudom. Légy vele kíméletes, Iru-cica. Ne csinálj belőle akkora hülyét mint belőlem, mert nem biztos hogy ő tűrni fogja.

Bizony. Ő a felettesem, és én aztán tudom, hogy vele nem lehet baszakodni. Bár meglep a hír, hiszen nem tudtam hogy meleg.

- Gyengéd leszek... - válaszolja lágy hangját szexisen elmélyítve. Ezzel tudott mindig is az őrületbe kergetni szex közben. Felnevetek halkan. Micsoda kis dög! És még mindig csodásan néz ki... Hhhrr... de megmutatnám neki, mennyire nem lennék vele itt és most gyengéd.

- Mennem kell. Légy jó... - kacsint rám és elriszálja édes kis seggét.

 

Komoran, fogamat szívva sétálok el.

 
 
***
 
 

Este küldetés.

Konoha főkapuja mellett áll kis csapatunk, a sötétben, észrevétlenül. Jön is a másik csapat, vezetője Farkas. Hehh... itt hagyod egész éjszakára Irukát? Mekkora pazarlás.

Kilépek a sötét takarásból, és hagyom hogy észrevegyenek. Mögöttem társaim várnak.

Elém lép, mély hangja a maszk alól szűrődik ki.

- Instrukciók?

Szótlanul nyújtom felé a tekercset, hogy átolvashassa. Biccent ahogy megértett mindent. Pár szóval egyeztetünk mit csináljanak embereink, és útra kelünk.

 

Az idegen faluban hamar megtaláljuk a missing-nint, és némi harc után legyőzzük. Sajnos belehal, pedig Tsunade jobban szereti ha élve visszük vissza őket, de hát ez van.

 

- Maradunk még felderíteni a falut, hátha voltak társai - mondja Kakashi. Hát jó.

 

Naná hogy semmi.

 

Amikor visszafelé tartunk, mellé sorolva ugrálok én is fáról fára. Oldalpillantást vetek rá. Kár hogy nem láthatom a kerámia maszktól őt.

- Tudom mit akarsz mondani - szólal meg, mély hangja kifejezéstelen.

- Valóban? - húzom el a számat.

- Nem vettem el őt tőled, amikor először hívtam meg ebédelni, már nem jártatok.

- Ez nem újság - morranok halkan. - Ha úgy történt volna, most nem ugrálnék ilyen békésen melletted. Inkább benned... a beleiden pattognék, haver.

Megrázza a fejét, és halk nevetését hallom. Elvigyorodom én is. Húzzuk egymás agyát, hisz tudom jól hogy igencsak valószínűtlen lenne a dolog. Kakashit legyőzni és a belein ugrálni... olyan, mintha Tsunadét akarnám megkopasztani. Szép álom.

Csendben haladunk tovább.

- Nem is tudtam, hogy a férfiakat szereted - jegyzem meg mellékesen.

- Én sem... - válaszolja halkan, és satufékkel állok meg. Szinte füstölög a talpam.

- Mi a fasz? - morranok halkan. Megáll ő is, és szembe fordul velem. Embereink messze előttünk vannak már.

Végigmérem.

 

A nagy Kakashi. A Halálos Farkas. Buzi szemmel szűztiszta?! Na ne. Ez röhej.

 

- Iruka tudja már? - Ha megtudja barátom, neked annyi. Úgy kivág, mint macskát szarni, Őfinnyássága ugyanis igencsak igényes.

 

- Igen.

 

Akkorát koppan az állam a földön, hogy még Orochimaru is meghallotta szerintem a rejtekhelyén.

 

- Bazd meeeeg... - súgom, és leülök a faágra. - És nem dobott ki?

 

Megrázza a fejét, és leguggol velem szemben. Maszkjának fehér kerámiája kísértetiesen világít a lobkoronák között átszűrődő holdfényben.

Halkan felnevetve vakarom meg a tarkómat.

 

- Öregem... - krákogom.

- Mi olyan vicces? - hajtja félre a fejét, kifejezéstelen hangjának mégis van egy olyan mellékzöngéje, amitől már nincs is kedvem mosolyogni. Egyszer már mosott be nekem edzés közben, nem kívánok beleszervülni a fatörzsbe egy újabbtól.

- Bocs haver. Ne is foglalkozz velem. Azért örülök, hogy megcsípted, de azt ajánlom kösd fel a gatyád.

- Fel fogom - biccent, még mindig engem figyelve. A belőle áradó enyhe fenyegetés nem változott. Akar még valamit. Kíváncsian figyelem mivel rukkol elő.

 
*
 

Nem hiszem el, hogy képes voltam saját magamtól felajánlani neki! Hát tiszta hülye vagyok...

Megigazítom fekete ingemet, és a bár zsongató, lágy zenéjét hallgatva felhajtom a poharam tartalmát. Komor oldalpillantást vetek a mellettem ülő ezüsthajú, maszkos pasira. Na jó, nem vészes. Elvégre nem egyszer mentette meg az életemet, ez a kis szívesség igazán nem nagy probléma. Csak az bassza a csőrömet, hogy az én előző kedvesemet birtokolja, és én még segítek is neki. Picsába.

 

Koppan az üres pohár a pult márványán, és a füstös helyiségben szétpillantok. A táncolók tömegéből már ki is szúrok egy szép példányt. Ismerem a srácot, egy chounin. Szőke, vállig érő haja van, és szép zöld szemei. Ritka párosítás, pláne itt Konohában.

Laza mozdulattal ellököm magam a pulttól, és a számban lévő dobótűt eltéve indulok felé. Puha, ruganyos léptekkel közelítek, akár egy vadászó puma. Akár az is lehetnék... hehe.

- Szia őzike... - súgom a fülébe, és hátulról átölelem. - Levadászhatlak?

 

Fél órányi táncolás és ingerkedés után már kint is vagyunk a szabadban. Egy fának támasztom a hátam, és mosolyogva figyelem ahogy cuppogva szopja a farkamat. Elégedett morranással hunyom be szemeimet. Zavar a tudat, hogy Kakashi figyel, de az élvezet értékét nem csökkenti.

 

Amikor már ütemesen csattogva csapódik bőröm a srác seggének, miközben dugom, arra sem emlékszem ki is figyel.

 

Halk morranással élvezek el.

 

A srác egy búcsúcsókot ad a számra, és visszariszál a bárba. Mosolyogva pillantok utána, és felhúzom a sliccemet.

 

- Elégedett vagy? - hasít az éjszaka csendjébe karcos, mély hangom. A lombkorona levelei zizzennek egyet, és ő nesztelenül, puhán ugrik le mellém.

- Azt hiszem - bólint. - Kösz haver.

- Mondanám, hogy szívesen, és tanácsokat is adhatnék amivel megkönnyíthetném a dolgodat, de kurvára nincs kedvem hozzá - válaszolom őszintén. Világosbarna szemeimmel vetek rá egy oldalpillantást, hogy értse a célzást. Biccent, és köddé válik.

 

Belerúgok a fatörzsbe.

 

A tudat, hogy én segítettem neki, nem épp felemelő. Iruka az enyém volt, és kibaszott sok melómba került megkapni. Mi a picsát eszik ezen a palin?

 

Én százszor jobb vagyok nála.

 

Lábamat a fatörzsnek feszítve hagyom rajta pár centi mélyen a lábnyomom, majd elvigyorodom.

 

Iruka hamarosan kiteszi a szűrét úgyis, hiszen ki nem állhatja a bénázást az ágyában. És én akkor... résen leszek.

 

Hehe.