Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 
 

Belépve Konoha főkapuján, elmélyülve imádott könyvemben, kényelmesen sétálok a Hokage irodája felé. Fáradt vagyok...

- Szervusz Kakashi-sensei - hallom meg az imádott hangot. Ez az, amelyért én magam megyek mindig leadni a küldetések jelentéseit, és nem bízom a geninekre (ahogy mindenki más teszi). Amikor hosszú finom ujjai a kezemhez érnek és rám mosolyog... akkor érzem igazán, hogy élek. Már régóta figyelem őt titokban, és sok információt szereztem róla. Egyszer, évekkel ezelőtt a karjaimban hoztam haza, mert Naruto védelmében feláldozta magát kis híján Orochimaru egyik emberével szemben. Azóta tudom, hogy amit iránta érzek, az nem barátság. Sokkal több. Különös érzés volt szembesülnöm azzal, hogy nem csak a nőket szeretem, hanem a férfiakat is. Helyesbítek. Egy bizonyos férfit. Bárki másról lenne szó, közömbösségen kívül más reakciót nem ébreszt bennem, de ő más.

 

Zavaromat leplezve köszönök vissza neki, és amikor látom hogy beszélgetni akar, elteszem a könyvemet.

 
Jól hallottam, hogy az Onsenbe hívott? Engem? De miért?
 

Nem hagynék ki soha egy ilyen alkalmat, úgyhogy természetesen elfogadom. Már láttam őt egyszer meztelenül, szintén az Onsenben... akkor egy anbu kollégámmal járt éppen. Szörnyen féltékeny voltam... de ő észre sem vett engem. Ahogy idáig is csak keresztül nézett rajtam, szimpla ninjaként kezelt, akár a többi körülötte lévőt. Nem tetszem neki, úgyhogy el is fogadom ezt a tényt...

Hm. Lehet, hogy Genmáról akar információkhoz jutni, ezért hívott el? Nem baj.

 

A fürdőben, amikor vetkőzni kezdünk, hálát adok a maszkomnak, hogy nem látni alatta milyen arcot vágok. Gyönyörű teste van... a bőre akár a tejeskávé, karcsú és izmos. Combjai is ahh milyen hosszúak!

- Előre megyek - menekülök el előle, nehogy meglássa a dudorodó törülközőmet.

 

Természetesen bent sem jobb a helyzet, pláne amikor megmossuk egymás hátát. Behunyt szemekkel élvezem. Igen, pont ilyennek képzeltem el Iruka érintéseit. Gyengéd és finom. Akár a hangja, és a személyisége is. Az anbu kollégák rengeteget pletykálnak róla, oda vannak érte. Minden meleg ninja őt akarja, de nagyon nehezen kapható. Most épp Genmával jár, aki persze nagy mellénnyel büszkélkedik vele. Amíg egyszer be nem töröm az orrát.

 

De nem sokáig élvezhetem a társaságát, mert aztán érdektelenül hagy faképnél, hogy úszkáljon majd dolgozni siet. Szomorúan pislogok utána.

 

Vajon... vajon lenne esélyem nála? Genma természetesen piszok dühös lenne amiért lenyúlnám őt tőle... már ha sikerülne, ami nem nagyon valószínű. Ő olyan szép és népszerű. Bizonyára már rengeteg olyan alakot rázott le amilyen én vagyok.

 

Sokáig tűnődöm, még az utolsó percben is, amikor már a Hokage épületben előtte toporgok, maszkom alatt idegesen összeszorított szájjal.

Már mindenki elment, így kevésbé lesz kínos a visszautasítás. Amikor átadom a tekercsemet, a bent lévő másik két chouninra pillantok. Gyakran látom Irukát ezzel a kettővel, tudom hogy a barátai. Alig észrevehetően intek nekik a fejemmel, és ők azonnal szót fogadnak a jounin parancsnak és elhúznak. Helyes.

Nagy levegőt veszek, és zavartan vakarom meg borzas üstökömet, kócosabb már úgysem lehetek.

Nekiveselkedek, de a frászt hozom rá, pedig csak megszólaltam. Elkapom a tekercset amit ijedtében elhajított, és felé nyújtom. Na akkor újra.

- Te Genmával jársz ugye? - kérdezem tőle.

Elsápad. Sejti bizonyára, hogy mit akarok tőle. Valahogy rossz kedvem támad ettől...

- Te tudtad... egész végig...hogy én...? - dadogja. Bólintok. Mindegy mire gondol, szinte mindent tudok róla. Hogy Genmával jár, hogy meleg, hogy szereti a kakaót, a gyengéd és a kemény szexet is... Hála a pletykás anbu kollégáknak, bőven vannak róla információim.

- Már nem - válaszolja halkan. - Ő kért meg rá, hogy beszélj velem?

- Nem, én csak... - válaszolom meghökkenve. Ez új... amikor két nappal ezelőtt elmentem a küldetésre, még együtt voltak. Ez jó hír! Örömömben megkukulva nézem őt.

 
Szabad préda...
 

És én most akkor is lecsapok rá, még ha fogalmam sincs hogyan kell... akkor is.
Életemben nem voltam még fiúval, nővel sem, de nem számít. Őt nagyon akarom. Mindennél jobban.

- Szeretnél még valamit mondani? - szakít ki gondolataimból lágy hangja. Szép arcán ezúttal semmi mosoly. Zavartan köszörülöm meg a torkomat és kinyögöm végre.

- Velem vacsorázol ma este?
 
Álmomban sem gondoltam volna, hogy igent fog mondani.
 
*
 

A vacsora alatt egész végig édes és bájos. Ahogy halványan elpirulva viszonozza pillantásaimat, valami észbontó. Nem csodálom, hogy úgy odavan érte mindenki.

 

Vacsora után bedobok egy könyvben olvasott trükköt, és megpuszilom a kezét. A pirulás és a félénk mosoly tökéletes jutalom érte. Megbeszélem vele a másnapi ebédet és búcsúzom. Éjszaka ügyeletes kapitány vagyok az anbu központban. Nem baj, üres óráimban lesz miről álmodoznom.

 
*
 

Alig várom már, hogy dél legyen. Noha kések egy kicsit, nagyon igyekszem hogy időben odaérjek az akadémiába. Ő már vár rám, arcán kedves mosollyal.

- Yo! - intek neki barátságosan.
- Szia Kakashi-sensei.

- Csak Kakashi. Indulhatunk? Melyik étterembe szeretnél menni?

- Csomagoltam bentot - mutatja félrebillentett fejjel. Elcsodálkozom. Utoljára gyerekkoromban készítettek nekem bentot, még édesanyám volt. Már csak arra emlékszem, hogy csodálatos íze volt...

 

Egy nagyon szép, eldugott helyre visz engem. Nocsak, anbu létemre mégsem ismerem elég jól Konohát.

 

Kedvesen beszélget velem, egyszerűen elbűvölő, ahogy figyelmesen elfordul amíg eszünk. Remélem nem gondolja azt, hogy valami ronda sérülést rejtegetek. Egyszerűen egy genetikai hibát takarok el. Apám gyűlölt arcát. Egy rohadt gyilkos volt, aki a szemem láttára ölte meg az anyámat, mert annyira szerelmes volt belé, hogy a féltékenység az eszét vette.

De félre a sötét múlttal... Inkább foglalkozom Irukával, aki épp lábával az enyémhez ér, és kis híján felcsuklok.

- Nagyon jó idő van, ugye? - kérdezi halkan, és nagyot nyelve figyelem ahogy kigombolja ingének felső részét. Látom kulcscsontjának lágy vonalát, és felszabadul karcsú nyaka is. Elkalandozok rajta, de észhez térek. Azért a nyelvemet nem fogom itt lógatni...

Inkább beszélgetünk tovább, mindegy miről.

Szóba kerülnek az ő képességei is. Mondjuk olvastam az anbu főhadiszálláson az adatlapját már, amit betéve is tudok, de rákérdezek. Őszintén válaszol.

- Mutatok valamit...

Felemeli kezeit, és érzem erejének simogatását. Hát igen, nem egy erős ninja. Az én chakrám ereje szúrósan fájdalmas amikor használom. Az övé csak fuvallat.

A pecsét formájából már tudom, hogy genjutsu lesz, ezért átadom magam neki, nem gátolom meg a létrejöttét, és nem oldom fel. Megéri. Gyönyörű kis jutsut rittyent körénk, a rengeteg virágszirom körülöttünk kering, cirógatva arcomat és kezeimet. Ránézek Irukára, és finom mosolyát, kakaóbarna szemeinek melegségét százszor szebbnek vélem.

- Szép - mondom mosolyogva. Nemhiába vannak oda érte... elképesztően csábító tud lenni. Én sem bírok ellenállni neki... de nem is akarok. Megcirógatom ujjaimmal arcát, kissé bizonytalanul, félve az elutasítástól. Várom, hogy ellökje kezemet, de belesimítja arcát, és behunyja a szemeit, majd nagyon lassan ismét felnéz rám. Konoha szent hegyére... ez a pillantás egy bikát is megvadítana... vagy bármit... bárkit...

Érzem ahogy arcomat cirógatja, de nem húzza le a maszkomat. A hajgumija és fejpántja a puha fűben landol nesztelenül, aláomló gesztenyebarna hajtincseibe borzol lágyan a szirmokkal teli szél. Ha igazi szirmok lennének, a hajába akadna néhány... biztos gyönyörű lenne...

 
Észreveszi és meglepetten pislog rám.
- Hogy csináltad? - mosolyodik el finoman.

- Egyszerű trükk volt... - Megmorzsolom meg egyik hajtincsét ujjaimmal. Milyen selymes...
- Megtanítasz rá? - súgja, orrát az enyémhez dörgölve. Nagyot nyelek izgalmamban.

- Talán egyszer. De most... szeretnélek megcsókolni - jelentem ki határozottan, és maszkomat lehúzom. Talán tíz éve már, hogy az enyémen kívül másik emberi szem látta arcomat, mégsem zavar. Hogy teljes legyen a kép, a homlokpántot is feltolom a homlokomra.

Amíg ő bennem gyönyörködik, én őbenne. Elnyíló ajkaiban, csillogó szemeiben és az arcpírban. Mintha csak álmodnék...

- Gyönyörű vagy... - suttogja csodálattal. Milyen édes... Ez inkább rád igaz. Nos, utoljára nagyon régen csókolóztam, lássuk mire emlékszem ebből.

Előre hajolok, és számat az övéhez érintem. Puhák, lágyak és nedvesek az ajkai. Szomjasan vetném rá magam, de gyengéd vagyok. Az alsó, duzzadtabbat megszívom és szelíden fogaim közé véve cirógatom meg nyelvemmel. Sóhajtva simul hozzám, ahogy hátát végigcirógatom tenyeremmel. Érezni akarom édes forróságát. Nyelvemet felbátorodva dugom ajkai közé, már érzem is ahogy az övének a hegye megcirógatja az enyémet. Lassú körözéssel játszadozik velem, minden egyes mozdulatára ágyékom megremeg, vészesen fogy a levegőm is. Szívem olyan hevesen dübörög, hogy szinte kiszakad a mellkasomon keresztül. Legszívesebben szabadjára engedném ösztöneimet, de akkor megrémíteném. Nem hibázhatok, mert megvesznék, ha elveszíteném. Nem mintha most az enyém lenne, de legalább van némi esélyem rá, hogy megszerezzem.

 
Olyan finom illata van...
 

Elválok ajkaitól, és mélyen magamba szívom. Ez nem lehet a genjutsu része, ez a sajátja. Mint a finom jázmin és a tulipán könnyű egyvelege. Nagyon érzékeny az orrom, de az övét egyszerűen imádom, alatta pedig érzem testének sajátságos eredeti aromáját, a pézsmát és húsának finom savanykás illatát.

Nem merem szorosan magamhoz ölelni, csak körülfonom karjaimmal, de így is érzem.

- Remegsz... - suttogom torkomban dobogó szívvel. Ugye nem rontottam el? A fenébe is... - Ugye... ugye nem félsz tőlem?   

Felpillant rám, szemei egyszerűen gyönyörűen csillognak, és ez a mosoly... 

- Nem... Soha nem féltem tőled.

Visszahúzza a maszkomat. Tompán lüktet fülemben a saját szívem.

A meghitt percek kellemesen telnek, de aztán elhúzódik tőlem.

- Én vagyok neked az első férfi akit megcsókoltál... - jelenti ki. Nem kérdezi. Nincs értelme hazudni, nem is szokásom.

- Igen.

Már nem mosolyog... Csak nem azért fog kidobni, mert tapasztalatlan vagyok? Mondjuk érthető is lenne, hiszen ő nagyon válogatós és finnyás ízlése van. A fenébe is.

- Ugye nem azok közé tartozol, akik csak ki akarják próbálni milyen egy fiúval? Nem viselem jól ha próbababának használnak, Kakashi.

Kifejezéstelen arccal mered a semmibe, már a genjutsu is megszűnt. Fagyossá vált egy csapásra a hangulat. Igen, ő nem tűri ha játszadoznak vele, ezt egyértelműen tudatta most.

 

Nekem ő cseppet sem játék. Soha nem vágytam így még semmire és senkire, ezért most feltárulkozom neki, zárkózott természetemet félretéve egy kicsit. Ha ezek után kidob, akkor is elmondhatom, hogy én mindent megpróbáltam.

- Már régóta szerettem volna közeledni feléd, de mindig foglalt voltál... ami nem is meglepő, hiszen...

Belém rekednek a szavak, mert már mosolyog is rám kedvesen.  
- Nos, most éppen szabad vagyok.

- Már nem, ha te is így szeretnéd - csapok le végre, és egy megkönnyebbült sóhaj tör fel mellkasomból amikor oldalamhoz simul. Óvatosan ölelem magamhoz, nehogy elriasszam.

 
Sikerült!