Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

~Örökkévalóságig~


Kategória: Anime, Naruto

Szereplők: Sasori, (saját szereplő) Zakuro

Korhatár: 18

Műfaj: Dráma, Sötét

Figyelmeztetések: Nincs

Befejezett: Igen

1. fejezet: Gyermekkor

2. fejezet: Ifjúkor

3. fejezet: Viszontlátás

 

 

Rövid leírás:

A történet központjában, a kitalált szereplő, Zakuro áll, egy lány. Kicsi kora óta ismerik egymást Sasorival, mindig együtt voltak, később már több is kialakult, de Sasori egyszer csak szó nélkül elhagyta a falut.
Újra találkozásukkor a lány furcsa tényekkel találkozik, s ezzel meg kell birkóznia.
És hogy hogy folyik ez az egész? Olvasd el :)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

istenem *-*

(timcsiikee, 2010.03.27 16:22)

nyáá *-*
Ez a fic az én szívemnek legcsücske! Életem első igazi drámai írása, s nem csak ezért fontos, hanem azért is mert "imádatom" egyik tárgyáról írtam. Igaz ez a történet még a kiforratlan időmből származik, de szörnyen szeretem úgy ahogy van. Ismételten megköszönöm a dicséreteidet, ettől/ ezektől most nagyon meghatódtam, és látom értelmét annak, hogy egyre több ficet is írjak *-* rendesen meghatódtam, most komolyan először szavakat sem találtam *-* ígérem sokat fogok még írni, és szokásomhoz hívem "játszom majd az érzelmekkel" :P
chuuu~ *-*

TE JÓ ÉG!!!!

(juli, 2010.03.18 17:25)

Annyira fájdalmasan szép, annyira borzongatóan gyönyörű, az élet-halál kettősége és az ÖRÖKKÉVALóSÁG.
Miközben olvastam a levegő belémrekedt, a szemeim szárazra sírtam mert már lassan nem maradt több könnyem, és a szívem is egy kicsit belehalt.
Mondtam már, hogy ISTENNŐ vagy nem győzőm elégszer hangoztatni köszönet, hogy ennyi érzelemmel gazdagabb lehettem. SOHA NE HAGY ABBA AZ ÍRÁST ha kérhetem mert ez a te életed.
sayonara sasori4ever :)

nyűűű :'3

(timcsiikee, 2010.01.10 18:00)

jaj kicsinyeim *-* annyira meghatódtam a kritikáitoktól *-* komolyan. Ez - mint tudjátok - egy nagyon szívem csücske történet. Nem csak azért mert Sasori imádó vagyok, hanem azért is mert valamelyest Zakuro karakterét magamból alkottam, szinte a részem az egész történet. És... És... örülök hogy (AFS-el ellentétben) nem úgy fogjátok fel, mint egy szomorú befejezést. Szeretem az egyedi ötleteket, egyedi történetet és befejezéseket. és... hogy én példakép? *vörösen rázza fejét* nekem ahhoz még sokat kéne fejlődnöm. De igyekszem, hisz nagyon szeretek írni. nem is tudok többet mondani hisz nem jutok szóhoz *-*
szeríí :'3

kriti. :3

(ruru-chan., 2010.01.09 22:20)

Timcsi, én már mondtam, hogy példakép vagy. Nos ezekután.. mégjobban.
Nem vagyok nagy naruto fan, nekem már elég nyúzott ez az egész. Így mikor megláttam a képet nem gondoltam volna, hogy megsirat.
Nagyonnagyon szép. A téma a szerelem, ami mindnehol jelen van, de mégis megunhatatlan. És áh. imádtam. Nem fogadtam meg a tanácsod, és úgy kellett zsepi után rohangásznom.
És, az ahogy rájönnek, hogy szeretik egymást..annyira jó. Teljesen átéreztem az egészet. A lánc ami nem szakad el, de mégis megpróbál kiszökni egy kis szem. De ezt Zaku nem engedi.. Harcol, azért, hogy élete teljes legyen.
Érzelmekkel teli írás. Rosszat nem lehet róla írni, legalább is én nem tudok.
Gratu hozzá.<3.

kritika ^^

(Blacky, 2010.01.09 11:49)

Timcsii.. én.. igazából nem is tudom, hogyan kezdjek ehhez hozzá.. mert.. úgy érzem, hogy minden mondat mögött ott rejlik az, amit az egész alkotásod képvisel. Én tudom mi ez, és azt is, hogy tudod te is. De... nem vagyok képes megfogalmazni ezt az egy szót. Ezt az érzést...
Hatalmas eszmei és érzelmi értéke van minden leírt szónak... minden érzésnek... *könnyeit törli*
A műved gyönyörűen ábrázolja kettejük boldog, és vidám gyermekkorát, amikor még minden felhőtlen... és azt is, amikor az átkozott sors egy szörnyű kárhozatot ró rájuk. A szüleik elvesztését... majd az idősek elvonulását... Magukra maradnak, s mégis boldogok, mert ott vannak egymásnak... :) És mindezt így megfogalmazni... minden elismerésem.
Majd egyszer el jön a nap, az időszak, amikor még ennél is többek leszek egymásnak... a mindenség. Ők voltak a legboldogabbak.
És mikor Sasori elmegy, és Zakuro belesüpped a hitvány mindennapok túlélésébe... a fáradságba, és a szomorúságba... a magányba... Annyira de annyira sírtam....
Képes volt otthagyni mindenkit és mindent, mert számára még annyi idő után csak egy valaki volt... aki igazán fontos. Sasori.
És végül a vad reményt keltő találkozás... ami után el kell fogadnia a végzetes sorsot...
Nem.
Az örökkévalóságot...
Ez olyan gyönyörűen drámai... és annyira szépen átadja nekünk az egész történet lényegét... hiszen...
Zakuro számára a világ élhetetlen, ha Sasori nincs mellette... Nem egész, nélküle nem tud teljes életet élni... A világ, melyben él, rideg, és hűvös... nem érez illatokat, sem meleget, hideget.. durvát vagy selymeset... ízeket sem...
De.. nem is kell. Neki csak egy valaki kell, és kellett mindig is. És most már vele lehet... az örökkévalóságig...
Gyönyörű. Imádom. Gratulálok!! *ismét eltörik nála a mécses* Gyönyörű mű... légy magadra nagyon büszke! :') Én is az vagyok...