Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy izzadtságcsepp indult lassú útjára, halántékától alácsordulva, hogy útját a mellkasán keresztül a köldökének árkában fejezze be. Szemeit szorosan behunyta, fogait csikorgatva szívta be mohón a szoba áporodott levegőjét, és a másik testéből áradó édes illatot. Könyökére támaszkodva próbálta tartani magát, de már nem bírta sokáig.

- Naruto... - zihálta, és amikor válaszul a fiú erősebben megszívta péniszét, felnyögve szorította meg ujjaival a lepedőt. Egyszerűen őrjítő volt számára az érzés, ahogy a forró száj kényeztette... Úgy érezte, el tudna olvadni, bele tudna halni... Naruto forróságába.

Az orgazmus előszele végigsimította testét, lúdbőrössé vált tőle a bőre.

- Naruto... - fogta könyörgőre - ...neh...neh csináld...

A napbarnított, izmos vállakra feszítette kezeit, hogy eltolja finoman, de nem sikerült. Nem akarta durván lelökni magáról, soha nem tenne ilyet, nem bántaná meg őt... semmi pénzért, azonban nem engedheti, hogy ez megtörténjen...

- Naruto... Nahruhh...

A szőke fej dühös morranással emelkedett fel, égkék szemek dühösen összeszűkülve meredtek a férfira.

Kakashi azonnal kisiklott alóla, elvégre mégis egy ninja, bármire képes. Zihálva szorította sajgó ágyékára a földről felkapott kispárnát. Minden porcikája, sejtje, szőrszála az ágyon térdelő, meztelen test után kiáltozott, de akkor sem volt rá képes.

 

- Gyere vissza Kakashi-sensei - kérte tőle Naruto, felé nyújtva a kezét. - Szükségem van rád...

 

Már majdnem bedőlt a szép szavaknak, csak éppen az elkenődött beszéd, és a tétován imbolygó felsőtest tartotta vissza.

- Nem fogok lefeküdni veled, Naruto. Soha - dörmögte az ablakpárkánynak támasztva hátát. Jól tudta, hogy mire játszik a fiú, de ő nem adja meg neki.

 

Dühös szisszenést hallott, és a haragosan szikrázó szemeket látva nyelt egyet. Ez a fiú napról napra egyre szebb, gondolta kábán, majd megrázta a fejét hogy helyes irányba terelje gondolatait, de Naruto meredező péniszét látva ez igencsak emberpróbáló feladat volt.

- De miért nem? Hiszen...

A kétségbeesett hangot és a szemekben rezgő könnyeket meglátva ellágyult, mégis tartotta a távolságot. Gondolatai kavarogtak a fejében. Mégis hogyan értesse meg vele, hogy nem teheti? Bőven elég volt, hogy néha segített Narutonak „könnyíteni” magán, így megadta neki a törődést, amit igényelt a lelke, de nem többet. Nem többet. Nem csak azért, mert a tanítványa, hanem mert nem akarja bemocskolni őt... a szívét sem birtokolhatja... Akkor mégis miért lenne méltó rá, hogy Naruto szüzességét elvegye? Na persze tudta ő hogy nem szűz a fiú, de abban a bizonyos értelemben, amely neki számított, nos... abban hótiszta volt. Nem érezte magát méltónak rá, hogy ő tegye meg, és másnak sem engedné soha. Imádta őt... annyira de annyira...

 

Bár visszaforgathatná az időt, és meg nem történtté tehetné azt az estét, amikor kimutatta vonzalmát neki. Azóta folyt ez a huzavona közöttük, és jól tudta, hogy Naruto csak a hiányt pótolja vele, nem viszonozza az érzelmeit, és soha nem is fogja, mert ha nem is tudja, nem jön rá...

 
A szíve azé az Uchiháé.  
 

Kakashi az ezüstösen tündöklő holdsarlóra pillantott. Abban a pillanatban nagyon gyűlölte Sasukét, mert még a túlvilágról is kínozta Narutot... és így is a szívét birtokolta.

 
Visszafordult a fiúhoz.
- Öltözz fel, és menj haza.

- Nem, amíg nem segítesz rajtam... - hallotta a halk sóhajt, és majdnem felhördült a látványtól.

 

Naruto izgatóan hevert el az ő ágyában, barna ujjai végigsimítottak meztelen, szoborszépségű testén, szemeiben vágy csillogott. Másik kezét Kakashi felé nyújtotta hívogatóan.

 

Minden vitájuk így végződött. Kakashi folyton belement a békülésbe. Ahogy most is.

 

Lehullott a kispárna a földre, lábai maguktól vitték őt oda...

 
Narutohoz.
 
 

Kábán, megalázottan, legyőzötten térdelt fel mellé a matracra, simította végig sápadt ujjaival a fiú izmos hasfalát. Annyira utálta, hogy egy játékszert csinált sajátmagából.

 

Mielőtt szájába vette volna Naruto lüktető merevedését, belenézett az elégedetten csillogó szemekbe.

 

Meg fogom bánni, gondolta komoran, mégsem tudott megállj-t parancsolni. Egyszerűen ő indította el ezt a lavinát... amely ki tudja mekkora pusztítást fog végezni az ő lelkében. Nem tudta... csak azt, hogy annyira szereti a fiút, hogy meghalna érte.

 
 
 

 

***

 
 
 

Egy hónappal később, Kakashi már elérte azt, hogy Naruto nem járt folyton a nyomában, csak néha-néha bukkant fel nála. Olyankor mindig részeg volt. Tudta jól, hogy az ösztönök vezérlik a fiút, azok vezetik el hozzá őt, mert tőle megkapja azt a törődést, amire a legnagyobb szüksége van... de Kakashi gyűlölte ezt. Nem bírta elviselni, hogy csak ennyi köze lehet hozzá... mégsem bírta elküldeni, csak hárította a próbálkozásokat, amelyek ilyenkor általánosak voltak. Ha Naruto józan volt amikor találkoztak, látszólag a régi jókedélyű viszonyban voltak, de a felszín alatt mindig ott parázslott a vágy és az elutasítás.

 

Legalább lemondott a bosszúról. Legalábbis úgy tűnt. Ez volt a legfontosabb.

 
 

 

*

 
 

Kakashi sóhajtva hunyta be szemeit, úgy egyezett bele Sakura kérésébe. Rég volt már kikapcsolódni, végülis ráfért a lazítás. Egy kis tánc és némi alkohol igazán lazító tud lenni.

- Na és hova szeretnél menni? - mosolygott le kedvesen a lányra, majd tekintetét végigfuttatta a gyakorlópályán, ahol Sakura rátalált. Épp gyakorolt egy kicsit, magányosan.

- Igazából nem csak én jönnék... Hinatát is szeretném hozni... de egyedül nem merünk menni.

- Hűha - pillantott fel a felhős égre, képzeletben már a falba verte a fejét. Sejtette mi következik.

- Szóval a... Tűzgödörbe - nyögte ki Sakura végre, amit Kakashi várt. Elhúzta a maszk alatt száját, de biccentett. Egy menő klub, Naruto törzshelye. Remek.

- Igazad van Sakura-chan, oda nem mehet két ilyen fiatal lány egyedül. Természetesen elkísérlek titeket, ha szeretnéd.

Felragyogott egy boldog mosoly a vidám arcon, de Kakashinak valahogy nem volt kedve viszonozni.

- Köszönöm, sensei!

Csak biccentett válaszul. A „szívesen” szót nem válaszolta volna, hiszen az imént egyezett bele, hogy végigasszisztálja Hinata próbálkozásait Narutonál. Még a gondolattól is rosszul lett, holott tisztában volt azzal, hogy Naruto nagykanállal falja a nőket. Nem akarta látni, mégis kénytelen lesz.

 

- Francba... - súgta halkan a maszkjába, miután egyedül maradt. A kezében csillogó shurikent elhajította, és felemás szemeivel figyelte halálbiztos, pontos útját, egészen amíg keresztül nem hatolt három fatörzsön, hogy végül egy sziklatömbben landoljon.  

 
 

 

*

 
Dumm.dumm-dumm...
 
- ...itt sensei?

Kakashi nem hallotta Sakura kérdését a hangosan dübörgő zenétől, a körülöttük táncoló, tombolóktól pedig az arcát sem látta rendesen a villogó színes fényekben, hogy legalább leolvashassa a szájáról. Mielőtt egy hevesen ugráló páros közéjük került volna, egy erős mozdulattal magához rántotta a lányt, és a füléhez hajolt.

- Mit kérdeztél? - Fülcsere, és most ő hallgatta a fülébe üvöltött szavakat.

- Azt kérdeztem, hogy jártál már itt, sensei?

- Régen. - Hátrapillantott, majd visszafordult Sakurához. - Hová tűnt Hinata?

- Jesszusom, elsodorták! - sikkantott, és felhevülve, dühös vicsorral fordult a tömeg felé. Többen félrehúzódtak a veszélyes, rózsaszínhajú démon elől, majd a tömeg elnyelte a lányt is.

Kakashi sóhajtva követte, de a bárpulthoz érve inkább módosította az irányt. Sakura és Hinata erős ninják, nem szorulnak az ő védelmére, egyszerűen csak nem volt illendő, hogy kísérő nélkül jelenjenek meg itt. Hinata valószínűleg Naruto keresésére indult, Sakure pedig előbb-utóbb feladja majd a hajkurászását.

Egy bárszékre telepedve intett a csaposnak, majd a tömeg felé fordulva támaszkodott könyökeivel az asztallapra, úgy figyelte a táncolókat. Még csak keresnie sem kellett Őt, azonnal kiszúrta, és képtelen volt többé szem elől veszíteni.

 

Naruto a táncolók között vonaglott, félmeztelen testén csillogott az izzadtság, haja nedvesen tapadt arcába, mosolya és tekintetében a csillogás szédítő volt. Két lány derekát ölelte egyszerre, mindkét combjára szinte ráültette a szemérmetlenül vonagló partnereit. Hol egyikre vigyorgott őrjítően, hol a másikra. Láthatóan kiválóan érezte magát.

 

Kakashi mellkasa összeszorult, amikor a napbarnított ujjak az egyik lány fenekére siklottak, majd végig a formás combon. Ebben az apró, szinte természetes mozdulatban annyi szexualitás és intimitás volt, hogy még a levegő is felforrósodott körülöttük. Nyilvánvalóan a barnahajút választotta, mert a másik ellépett tőlük, és egy férfi nyakába akaszkodva táncolt tovább.

Testük összesimult, mozdulataik lágyabbakká és lassabbakká váltak, egyértelműen látható volt a szexuális töltet bennük.

 

Kakashinak hirtelen nagyon melege lett és kiszáradt a szája. Megbűvölten figyelte ahogy egy könnyed mozdulattal Naruto megfordította a lányt, és a hátához simulva ölelte magához ismét. Kábán mosolygó áldozata élvezettel hunyta be szemeit, amikor keze végigsiklott combjának külső felszínén, majd előre csusszanva eltűnt a szoknya alatt.

Kakashi nagyot nyelt, szeme meglepetten tágult ki. Most komolyan benyúlt a szoknyája alá? Ami ezután következett, arra késztette, hogy keresztbe tett lábbal folytassa az ücsörgést, és hálát adott a sorsnak, amiért fekete bő nadrágban jött ide.

Az ismét előkerülő kéz, már csillogott a nedvességtől. Kakashi hümmögött. Nyilván nincs bugyi a lányon, vagy csak valami tanga, amely mellett vígan meg tudta ujjazni.

Naruto a lány hátára támasztva tenyerét előrehajlásra kényszerítette őt, és a zene ütemére...

 

Kakashi levegőért kapkodva fordította el arcát róluk. Ez... ez már sok volt. Úgy érezte elfogyott a levegő, és hirtelen hőhullámok törtek rá. Menekülési kényszerén uralkodva fordított hátat a táncolók között szexelő Narutonak, és az előtte álló italt megragadva húzta le félig maszkját, hogy egy hajtásra felhajtsa.

- Senseeeeei! - kiabálta valaki a fülébe, és enyhe szívrohamot, majd röpke fuldoklást követően fordult a diadalmasan vigyorgó Sakura felé.

- Áh... - krákogta - Sakura. Megtaláltad Hinatát? - Előkukkantott a lány háta mögül a nevezett hölgyike, és zavartan mosolyogva biccentett Kakashinak.

- Nehezen, de sikerült őt kimentenem egy nyomulós pasi karmaiból - hencegett Sakura, öklét meglendítve. Kakashi látatlanul is sajnálta azt a férfit, majd aggodalom töltötte el. Nem kéne Hinatának látnia Naruto kis műsorát, gondolta. Későn.

 

A falfehérre sápadt Hyuuga ivadék megtántorodva markolta meg Sakura vállát, szemeit elfutották a könnyek, és mielőtt bármit tehetett vagy mondott volna Kakashi, kiviharzott.

 

- Hinata! - kiáltott utána barátnője, és végre ő is észrevette a műsort. Először csak leesett állal figyelte Narutot, szemei tágranyíltak, majd amikor végre felfogta mit is lát, sötét indulat szaladt keresztül szép arcán. Egyik kezét ökölbe szorította, a másikkal feltűrte ingujját, és elindult volna hogy móresre tanítsa csapattársát, egy agresszíven elmordult „Naruto” hörgéssel, de Kakashi a vállára tette kezét, és erősen, figyelmeztetően szorította meg.

Sakura döbbenten fordult felé.

- Sensei...? - Egy sötét pillantásból megértette, és lehiggadva fújta ki a levegőt. - Akkor is megérdemelné...

Kakashi megrázta a fejét.

- Semmi közöd Naruto magánéletéhez - hajolt a lány füléhez. - Hinata pedig nagylány már, nem szorul a segítségedre.

Fejét Naruto felé fordította. Bár ne tette volna, mert sikerült pont azt a pillanatot kiválasztania, amikor a jóképű arcon egy elkenődött mosoly terült szét, az égkék szemek lecsukódtak, és ajkai elnyíltak.

Naruto... az orgazmus pillanatában a legszebb, konstatálta ismét.

Szíve vad dübörgését az üvöltő zenén is túl hallotta saját fülében, és néhány hosszú másodperc múlva csillapította le kapkodó légvételeit. A látvány is ilyen erős hatással volt rá. Idegesen túrt egyik kezével szürke hajába.

- Én megyek - vetette oda Sakurának, és zsebre vágott kezekkel indult a kijárat felé, faképnél hagyva egykori tanítványát. Nincs értelme maradni, nem is akart. Az egyetlen amire vágyott, hogy friss, hűvös levegőt szívhasson tüdejébe, és lehűtse magát.

 

Egy kéz ért az övéhez, és ujjak fonódtak mondhatni finoman a csuklójára. Megtorpant, mi több, szoborrá merevedett, szeme tágranyílt. Szíve úgy dörömbölt mellkasában, hogy szinte kizuhant a bordáin keresztül, levegője pedig egyáltalán nem maradt. Nem és nem mert oldalra pillantani, csak tűrte hogy hátához simuljon egy izmos, meleg test, és valaki lábujjhegyre állva nyújtózkodjon amíg a vállára nem támasztotta állát.

Dermedten állt, kezei ernyedten lógtak teste mellett, de hosszú-hosszú másodperceken át nem történt semmi. Csak álltak mozdulatlanul.

Kakashi lassan kifújta a levegőt, és hátán érezte a másik szívverését, amely szintúgy verdesett, akár az övé, de ennek ezer oka lehetett, nem feltétlenül az ő jelenléte.

Valamit tennem kell, lüktetett fejében a késztetés, de eltervezni és megcselekedni a dolgokat nem ugyanaz.

A napbarnított kezek mellkasára simultak. Ez a spontán, szinte ártatlan érintés is olyan heves reakciót váltott ki testéből, hogy elszégyellve hajtotta le a fejét, szemét behunyva. Utálta, hogy ennyire ostoba áruló teste van. Ha Narutóról van szó, sosem engedelmeskedik a parancsainak. Nem indul másfelé, nem löki el őt, nem marad higgadt és érzéketlen. Csak reagál. Mindenre, amit Naruto tesz vagy mond, vagy mutat. Gyarló test.

 

A fiú lehelete a maszk alól kikandikáló nyakának bőrét cirógatta, finom illata az előbbi lány parfümjével és izzadtságszaggal keveredett. Ha lehet ilyet mondani, még izgatóbb volt mint egyébként. Tömény feromon-felhő.

Próbálta kizárni tudatából, hogy a félmeztelen, csodás test őhozzá simul, de hát... talán a holdra ugrani helyből könnyebb lenne.

Tett egy tétova, félszeg mozdulatot, és megérintette Naruto egyik kezét. Talán eltolni akarta, ki tudja, már ő sem volt biztos benne, mert abban a pillanatban ujjaik összefonódtak. Egy enyhe lökést érzett, majd újabbat, aztán felfogta, hogy éppen... táncolni próbál vele a fiú, vagy legalábbis finoman ringatózni. Egy másodpercre behunyt szemmel hajtotta hátra a fejét, reszketeg, mély sóhajjal megadva magát az érzésnek, de hirtelen kijózanodott. Fejét megrázva húzta ki kezét Narutoéból, és egy határozott lépéssel kitépte volna magát a karjaiból, de ekkor meghallotta a fiú dörmögését a füléhez közel.

- Végig téged figyeltelek. Tetszett, ahogy elélveztem? Tudom hogy imádod nézni...

 

Kakashi ledermedt. Hogy... hogyan? Naruto végig tudta, hogy ő figyeli? Hálát adott a maszkjának, így nem láthatta senki mély zavarát. Szégyellte magát. Ide jött, és kileste őt. Mégis hová tette a józan eszét?

- Sakurát kísértem el - szólalt meg látszólag higgadtan. - A kis műsorodat pedig a fél klub végignézte, nem csak én.

- Deh... nem nekik szólt, csak neked.

Összeráncolta ezüst szemöldökét, majd kibontakozott végre az ölelő karokból, és ellépett. Ez nevetséges, gondolta. A legröhejesebb pedig ő maga volt amiért ide jött, holott tudta jól, mekkora hibát fog elkövetni ezzel.

A zene olyan hangos volt, hogy a beszélgetést csak összebújva, intim közelségből lehetett volna folytatni, de ezt nem akarta megkockáztatni. Inkább intett egyet az őt figyelő félmeztelen, szőke álomképnek búcsúzóul, és a kijárat felé indult.

 

Ha tovább maradt volna, ki tudja mi történik. Naruto gátlástalan...