Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A telihold lustán simogatta a széltől borzolt faleveleket, susogásuk akár holt lelkek sóhaja, úgy szállt keresztül a tisztás felett. A csillagok, ezernyi ezüst könnycseppként ragyogtak az éjszaka bársonysötét égboltján. Kakashi megbabonázva csodálta. Soha nem vette észre, mennyire szép az éjszaka... mostanáig. Borzongva hunyta be felemás szemeit, arcán egy verejtékcsepp csordult végig, szétnyíló ajkaiból halk, mély nyögés tört elő.

- Naruto... - zihálta - ...Naruto...

A szőke fej felemelkedett az öléből, és a csinos arcon elégedett mosoly terült szét, miközben rózsaszín nyelvének hegyével megnyalta felső ajkát. Beleremegett a látványba. Naruto égszínkék szemei szinte ezüstszürkének tűntek a holdfényben, a tábortűz lángjai aprócska narancs szikrákként ugráltak ebben a viharszínben. Remegő kezével simogatta meg a fiú arcát, ő pedig válaszul ujjaival finoman megszorította Kakashi nyáltól nedves péniszét.

- Miért állítottál le?
- Mondtam már neked, hogy nem kell megtenned.

Naruto duzzogva csücsörített, aranyszín szemöldökei morcosan húzódtak össze. Kakashi szerint még így is szép volt.

- De mindig csak te csinálod nekem... azt akarom, hogy egyszer neked is jó legyen!

A férfi ajkai halvány mosolyra húzódtak, tekintetével gyengéden simogatta végig a szeretett arcot.

- Engem az tesz boldoggá, ha téged azzá tehetlek. Nincs másra szükségem.

- Ez csak blabla. Az igazat mondd.

Kakashi arca elkomorult, zavarát leplezve pillantott a mellettük lobogó kis tábortűz lángjaiba.

- Te tiszta vagy és csodálatos... Naruto. Nem akarlak bemocskolni az én... vágyaimmal.

 

Ez a huzavona tart már egy hónapja. Naruto telhetetlenként szívta magába Kakashi törődését, szerelmét, mint a csontszáraz talaj az éltető vizet, és ő mindent megadott neki, de nem volt hajlandó eddig elvenni tőle semmit. Úgy vélte, nincs nála boldogabb ember a földön, hogy megérintheti, láthatja, hallhatja gyönyörét és mosolyát.


Naruto végre kezd magára találni... Legalábbis ezzel a reménnyel áltatta magát a férfi folyamatosan.

- Bemocskolni? - suttogta Naruto, harag villant szemeiben. Kakashit meg sem lepte, hiszen a hirtelen hangulatváltozások nagyon gyakoriak voltak a fiúnál mióta Sasuke meghalt. Néha fogalma sem volt, mi jár a másik fejében...

 

Naruto ujjai megszorultak péniszén, majd olyan hirtelen engedte el, mintha megégette volna magát.

- Ezek szerint te mocskos vagy?

- Naruto... - kezdte volna halkan megnyugtatni, ahogy ilyenkor szokta, de látta hogy felesleges. Naruto ha dühös, akkor képtelen odafigyelni bármi másra. Kék szemei szikráztak az indulattól, ahogy felállt és sértetten arrébb vonult.

 

Kakashi sóhajtva igazította meg nadrágját, és szomorúan meredt a tűzre. Mindennél jobban szeretett volna szeretkezni vele, de képtelen lenne elviselni a tudatot, hogy az akit a világon a legjobban szeret... valaki másra gondol közben. Így is, amikor leszopja Narutot és az felsikolt a gyönyör pillanatában, néha meghallja azt a gyűlölt nevet egy elhaló sóhaj formájában...

 
Naruto nem szereti őt, csak használja, és ő hagyja neki.
 

Felpillantott a csillagokra, és elfojtott egy sóhajt. Fájt neki... de nem tehetett mást.

 

Naruto ugyanarra használja a szexet, az alkoholt és a verekedést. A cél mindig a felejtés, ha csak pár másodpercre is.

 

Félig felhúzott térdeire könyökölt, és hosszú percek múlva fordult csak Naruto felé. A szőke hajfürtök még selymesebbnek és még puhábbnak tűntek a narancsszínű tűz fényében, de amitől Kakashi lélegzete elakadt, az a szomorúság a félig lehunyt szemekben. Ne... - gondolta - könyörgöm ne...

 

Félredobta minden észérvét, és remegő gyomorral állt fel. Amióta Naruto közelebb engedte, azóta képtelen volt parancsolni magának.

 
Nem csak a fiú függött... hanem ő is.
 

Átkozta magát amikor mellé ült, átkozta magát amikor a puha fürtökbe túrt reszkető ujjaival, és gyengéden hanyatt döntötte őt... amikor lehúzta a felsőjén lévő cipzárt, és amikor sóvárogva nyalta végig a napcsókolta izmos, szép mellkast. Gyűlölte saját magát, miközben Naruto kéjes sóhajaitól megremegve, lassan lehúzta róla a nadrágot és megadta neki mindazt, amit csak adhatott.

 

- Sasuke... - suttogta a fiú, amikor spermája a férfi szájába csurrant, könnycseppjein megcsillant a hold ezüstje.

 

Kakashi némán emelkedett fel, leült, karját megtámasztotta egyik térdén, és fejét lehajtva hunyta be szemeit. Szíve, szemei és torka égett a heves érzelmektől.

 
Félt, imádott és haragudott...
 
Gyűlöllek... Sasuke.
 

 

***

 


 

 

 
- Sensei.
- Hm?
Kakashi felpillantott a könyvéből.

- Mikor megyünk vissza Konohába? Már jó ideje nem találtunk semmit az Akatsukikról, szerintem nem is jó irányban keressük őket.

Kakashi biccentett. Naruto már elég jól van, visszamehetnek.
- Holnap reggel hazaindulunk.
 

 


 ***

 

Az élet nem áll meg, még ha te úgy is szeretnéd.

 

Ez egy örök igazság. Kakashi maszkja alatt mosolyogva lépett be a rameneshez, és a vidáman bohóckodó Narutot látva elégedetten sóhajtott fel. Leült Shikamaru mellé, aki unott képpel hallgatta Kiba és Naruto vidám marakodását, ahol röpködtek az anyázások és egyéb bájos jelzők.

- Jó hogy visszatértetek - dörmögte Shikamaru, oldalpillantást vetve a férfira. Erős jounin volt már a fiú, és nem kevésbé veszélyes, mint ő. - Nehezen ment?

- Nehezen.
- Fontolgatja még a bosszút?

Kakashi elgondolkodva figyelte fél szemével Narutot, aki vidáman vigyorogva tette le az asztalra üres tányérját, a többi mellé.

- Ki tudja...

Valójában fogalma sem volt róla. Ahogy együtt töltötték az időt, rádöbbent, mennyire kiszámíthatatlanná vált a fiú.

- Nem ártana szemmel tartani ebben az esetben. Kellemetlen, de sajnos szükséges.

- Igen.
- Megteszem én, ha gondolod...

- Nem - vágta rá halkan, majd zavartan elhallgatva borzolt ezüst hajába. - Majd én...

 

Felállt az asztaltól, úgysem vacsorázni jött, csak látni akarta Narutot, hogy tudja minden rendben van vele.

- Jó éjt, fiúk - borzolta meg mosolyogva a két civakodó haját. Jobb keze kissé tovább időzött a szőke hajfürtökben, mint a másik barna tincsein.

- Jó éjt! - jött a szinkron-válasz. Zsebre tett kezekkel sétált haza a sötét utcákon át, és a délutáni beszélgetését idézte fel magában, amely a Hokage irodájában zajlott. A nő valósággal tajtékzott, amikor elmesélte neki, mi minden történt a faluban és azon kívül a távollétük alatt. Kakashira nagy szükség volt most, mert az a kevés felderítő aki Konoha csapatát erősítette, mind elfoglalt már. Új csapat garázdálkodott a környéken, céljaik ismeretlenek és nagyon kevés információ állt rendelkezésükre róluk. Néhány kém Orochimaruról suttogott, de ezek csak spekulációk, nem tudni mi folyik ott.

 

Belépett lakásának ajtaján, és abban a pillanatban, hogy néhány másodperccel később meztelenül beállt a zuhany alá, hirtelen húsz évvel öregebbnek érezte magát. Kimerült volt, fájtak a régi sebesülései, a mellkasa... a szíve.

 

Meztelenül sétált a hálószobába, az áporodott, állott szagtól elfintorodott és kinyitotta az ablakot. Felpillantott az ezüstösen ragyogó holdsarlóra, melynek sugarai végigsimogatták meztelen, izmos és sápadt, hegekkel telerajzolt testét.

 

A dohos szagú ágyneműt lehajította az ágyról. Na igen, ha valaki ilyen sokáig nem jár a saját lakásában, ott a por és a doh felcsapja a fejét. Mondhatni.

 

Csak egy tiszta lepedőt dobott az ágyra, és a hátára fekve feje alá fűzte karjait. Tekintete a plafonra szegeződött, gondolatai messze jártak.

 
- Hali!
 
Meglepetten fordult az ablakpárkányon guggoló alak felé.

- Naruto? Mit keresel itt ilyenkor? - könyökölt fel hirtelen, és az alatta lévő lepedő szegélyét megragadva az ágyéka elé húzta.

- Gondoltam meglátogatom a kedves, öreg senseit - vigyorgott rá a fiú, a következő pillanatban már felette is térdelt, kezeivel Kakashi feje mellett megtámaszkodva.

- Te részeg vagy - konstatálta halkan a férfi a tényt. A rizspálinkától édes lehelet forróságát, és Naruto izgató közelségét igyekezte kizárni tudatából több-kevesebb sikerrel.

- És aztán?

- Naruto - morogta, ezüst szemöldökét összehúzva. - Menj haza. Most azonnal...

Belerekedtek a szavak, amikor a fiatal férfi a lepedőt lassan lehúzta róla, és végigfuttatta szemeit a testén. Libabőrös lett ettől a pillantástól...

- Sensei... mindig lenyűgözött, mennyi heg van rajtad. Csoda hogy élsz... - suttogta Naruto. Egyik kezével végigsimított a sápadt mellkason, ujjai egy nagyobb heget követve jutottak el köldökéig, de nem álltak meg, ráfonódtak merevedésére.

- Na-Naruto... - Nyögéséhez a fiú halk kuncogása társult, a rizspálinka édes illata felerősödött, ahogy megérezte a fiú száját a nyakán.

- Nem akarod te azt... hogy most hazamenjek. Valld be, sensei...