Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 
 
 
Három hónap.
 
Három hónapja halt meg Sasuke.
 
 

Kakashi felpillantott alkalmi táborhelyükön pattogó tűzről a csillagos égre, és halkan sóhajtott.

- Naruto megint sétál - jegyezte meg halkan, csak úgy magának. Amióta együtt vannak, a fiú minden este egy órán át eltűnik a sötétben. Kakashi egyszer követte csak, hogy megtudja mit művel. Semmit. Olyankor Naruto kiválaszt egy fát, és leül a tövébe.

Csendben, mozdulatlanul... mintha halott lenne. Talán az is.

Gyorsan megrázta a fejét, hogy elhessegesse a sötét gondolatokat fejéből, és egy gallyat dobott a lángok közé. Figyelte ahogy a tűz mohón felemészti, míg nem maradt más belőle, mint egy parázsló csík.

 

A fák között egy bagoly búgott fel az éjszaka csendjében, majd egy ág roppant Kakashi háta mögött. Oda sem fordította a fejét, hiszen a chakrát ezer közül is felismerné.

Tekintetét a lángokra szegezve, látszólag érdektelenül figyelt minden idegszálával a mellé letelepedő Narutora. Térdein pihenő kezét felemelte, hogy a mellette lévő tányért odaadja neki.

- Köszönöm.
Nem válaszolt, csak csendben hallgatta ahogy a fiú eszik.
- Sensei... - csámcsogta Naruto.
- Hm?
- Mikor érünk legközelebb egy faluba vagy városba?
- Talán szükséged van valamire?
- Ühm...

Kakashi oldalra fordította a fejét, hogy ránézhessen Narutora.

- És mi lenne az? - kérdezte, miközben próbálta figyelmen kívül hagyni a látványt. Naruto aranyszőke tincsein játszadozott a lángok fénye, hajnalkék szemeiben visszatükröződött a táncuk, és a bőre...

- Ramen! - szakította ki mélázásából a fiú hangja. Elmosolyodott.

- Holnap betérünk egy faluba, és ehetsz.

Gyönyörű mosolyra húzódtak a rizstől maszatos ajkak, Kakashi szíve pedig dübörögni kezdett.

 
*
 

A faluban maradtak néhány napot. Kakashi úgy gondolta, egy kis kényeztetés jár nekik, úgyhogy kivett egy szobát kettejüknek.

 
- Hová mész? - kérdezte az ajtó felé induló Narutot halkan.

- Az onsenbe. Egy jó forró fürdőt akarok venni. Ero-senninel mindig is ott lógtunk, ha megszálltunk valahol. Te is jössz, sensei?

A gondolattól, hogy a meztelen Narutot fogja látni, minden erő elszállt a végtagjaiból. Kifejezéstelen tekintettel pillantott az ablak felé, végül igent válaszolt.

 
Bár ne tette volna.
 

A napbarnított, gyönyörűen izmolt testen gyöngyöző, csillogó vízcseppek látványa több volt, mint amit ő el tudott viselni. Amikor a fiú belépett mellé a medencébe, és szokásához híven a derekán lévő kis törülközőt a földre hajította... Kakashiban a levegő hirtelen megszorult. Nem és nem akart sem ki-, sem befelé menni.

A hosszú izmos combok, a kerek fenék látványa semmi volt ahhoz képest, amelyet a lábai között látott, göndör kis aranyszínű pihékkel körülölelve.

Naruto egy elégedett sóhajjal merült el mellette, és behunyta ragyogóan kék szemeit.

- Igen... ez jó... - suttogta. Kakashi nem tudott válaszolni, de nem is akart. Semmi mást nem akart ezen a világon, csak bámulni őt. Elkapta róla a tekintetét, és kínzóan lüktető merevedésére koncentrált, hogy lohadjon le. Nem örült volna, ha Naruto felfedezi.

 

Amikor kitámolygott végre az onsenből, Naruto vidáman ugrándozva körülötte követelte a neki kijáró rament, mint minden este, amióta csak itt vannak.

 

Vacsora közben sokat beszélgettek, az Akatsukiról, Sakuráról és Ero-senninről.

A fiú egymás után hajtotta fel a rizspálinkákat. Ez nem tetszett Kakashinak. Egyik ilyen mozdulat közben végül rátette kezét a pohárra, hogy megakadályozza az ivást.

- Elég volt mára az alkoholból, Naruto.

- Miért? - kérdezte lassan forgó nyelvvel. - Most ehhez van kedvem.

Kakashi nem engedte el a poharat, csak komoran nézett a kék szemekbe, amelyekben formálódni kezdett a harag.

- Amióta itt vagyunk, minden este leiszod magad. Az alkohol nem megoldás semmire sem. Nem oldja meg a problémáidat, és nem vígasztal meg. Ez csak önpusztítás.

- Ch...
- Naruto.

- Ne szólj bele! - pattant fel hirtelen az asztaltól, hangoskodására mindenki felfigyelt a kis étteremben. - Semmi közöd...

Kakashi szeme elsötétült a haragtól, és végre Naruto észbe kapva harapta el a mondatot. Hiába tette, már kiszöktek a szavak szájából, visszaszívni pedig nem lehetett. Mielőtt a férfi bármit is válaszolhatott volna, kiszaladt a helyiségből, vagy inkább kiviharzott. Igen, ez a megfelelő szó rá. A lengőajtó sokáig nyikorgott utána, még akkor is, amikor Kakashi a számlát rendezve elindult megkeresni őt. Sajnos elfeledkezett pár percre arról a tényről, hogy Naruto a tanítványa, így a rejtőzködés mestere is. Ha nem akarja hogy megtalálják, akkor nem fogják.

 
*
 

Kakashi késő éjjel, a szállodai szobájuk ablakában ücsörögve várt. Érezte a levegőben a hajnali pára kesernyés illatát, és tudta hogy hamarosan közeledik a hajnal. Csend volt a faluban, csak néha lehetett egy-egy éjszakai állat hangját vagy szárnyainak csapkodását hallani. A hold sarlója el-eltünedezett a felhők között.

 

A folyosóról tompa puffanások zaja szűrődött be. Nyílt az ajtó, és betámolygott rajta... a csontrészeg Naruto. Ruhája gyűrött volt és rendezetlen, haja kócosan hullt arcába, a fejpánt a felkarjára volt kötve. Már olyan hosszúak voltak a szőke hajtincsek, hogy szinte az orráig eltakarták arcát. A falnak vetette vállát, és az tompán puffant a súlyos, izmos test alatt.

Szóval innen származtak a zajok. Naruto faltól falig közlekedve támolygott el idáig.

Kakashi felállt az ablakpárkányról, ahol idáig ült, és komoran mérte végig tanítványát.

- Mit bámulsz? - morrant a fiú, hajába túrva. - Nem láttál még részeget? A tökéletes sensei... - kuncogta, és tétován vetkőzni kezdett.

Kakashi résnyire szűkült szemmel figyelte. Hogy érti hogy tökéletes sensei? Mire akar célozni ezzel? Gondolatai kavarogtak, de egyre inkább háttérbe szorultak, amikor felszabadult a fiú izmos felsőteste, és bőrét a hold sugarai simogatták végig.

- Hol voltál idáig? - kérdezte, ugyanis nem jutott eszébe jobb.

- Szerinted? Csa... - kezdte, de nyelve megakadt. Újra nekiveselkedett, miközben az ágyára ülve kezdte lerángatni magáról a nadrágot. - Csajozni...

- Oh értem. És sikerült?

Naruto az érdektelen hangsúlytól felhorkant és hanyatt vágta magát a matracon, karjait a feje alá gyűrve.

- Semmi közöd hozzá!

Kakashi behunyta a szemét, és felsóhajtott. Egyre rosszabb közöttük a kapcsolat. Nem hogy nem javult a közösen együtt töltött idő alatt, hanem hatványozódva romlott. Pedig ő nem ezt akarta, nem. Ő közelebb akart kerülni hozzá, mégis egyre távolabbról, kívülállóként kell néznie ahogy a fiú tönkre teszi magát.

A földön heverő matrac mellé lépve nézett le a hátán fekvő, kipirult arcú Narutora. Leguggolt, és a behunyt szemeket, a sűrű sötétszőke szempillákat figyelve ellágyult a tekintete.

Amikor így beszél vele, legszívesebben megfojtaná, de... soha nem tudná bántani.

- Naruto... - suttogta szomorúan. Érzelmei forrtak a felszín alatt, kitörésre vágyva. Torka összeszorult a félelemtől, mert mindennél fontosabb volt neki Ő... aki itt hevert meggyötörve, összetörve.

Nem akarta elveszíteni, de így egyre inkább úgy festett, hogy egyszer majd... Naruto nem tér vissza hozzá egyik ilyen éjjeli kimaradása után soha többé. Nem... nem akarta elveszíteni. A gondolat, hogy többé nem nézheti őt evés közben, nem láthatja a mosolyát és nem hallhatja a hangját... bénító volt. Ledermesztette teljesen, akár ha jégbörtönbe zárták volna.

- Naruto...

Mire feleszmélt, maszkja a földre hullt, a fejpántjával együtt, és levegőért kapkodva hajolt az imádott arc fölé. Érzékeny orrával magába szívta Naruto testének napfény-illatát, a rizspálinka édes aromáját. Csak egy csók. Csak egyetlen apró érintés, hogy érezze milyen. Semmit több. Naruto észre sem fogja venni, neki pedig mindennél többet jelentene...

 
Tétován hajolt le hozzá, de soha nem érte el őt.
 

Felnyíltak a kék szemek, és csodálkozva kerekedtek el. Néhány hosszú, végtelennek tűnő másodpercig csak nézték egymást. Kakashi meg sem mert moccanni, majd a szíve is megszűnt dobogni, amikor egy remegő, bátortalan kéz simogatta meg az arcát.

- Sasuke... Sasuke... - suttogta, majd hangosabban folytatta tovább, karjait a férfi nyaka köré fonva. - Tényleg te vagy az? Sasuke, Sasuke, Sasuke...

A könnyes szemeket hirtelen szem elől vesztette, amikor döbbenten lemerevedve hagyta hogy Naruto a nyakába csimpaszkodva rántsa le magához, és fuldoklóként kapaszkodjon belé, szinte a levegőt is kipréselve tüdejéből. Forró teste tapadt az övéhez, illata teljesen elsöpörte józan eszét, és ítélőképességét, amire most nagy szüksége lett volna.

 

- Naruto... ne csináld... - nyögte, és próbálta lefejteni magáról a karokat. - Nem én vagyok az... Kakashi vagyok, emlékszel?

 

Olyan hirtelen lett csönd, és vált mozdulatlanná minden, mintha megállt volna az idő.

 

A nyakába csimpaszkodó karok erőtlenül hanyatlottak le, és végre felemelhette a fejét, hogy lenézzen a könnyben úszó arcra, és a reszkető ajkakra. Fájdalom mart a szívébe, pláne amikor meghallotta a sírós suttogást.

- Miért hasonlítasz rá ennyire...? Ez... gonoszság...  
- Sajnálom.

Felé lendült a fiú ökle, de könnyedén kapta el a csuklóját és az ágyra szorította, szinte már gyengéden. Szomorúan figyelte a dühösen vergődő fiút.

- Naruto. Sasuke halott. Fogadd el végre, és lépj tovább... Különben belehalsz.

A fiú megdermedve pislogott fel rá.
- És az miért érdekel? Semmi kö...

- Naruto - mordult fel Kakashi halkan. - Ne mondd soha többé, hogy nincs közöm hozzá. Hozzád. Nekem van a legtöbb, mert ha bajod esne...

 
Ijesztő csend telepedett rájuk, szinte megfagyott a levegő.
 
- Akkor mi történne? - suttogta a fiú.
 

Nem élném túl - gondolta magában a férfi, de nem szólalt meg. Az egyetlen dolog amit tett, csupán egy mozdulat volt. Ősi és egyszerű.

 
 

A hold előkúszott egy aprócska felhő mögül, és a szobát ismét elöntötték az ezüst sugarak, függöny csipkés mintázatát rajzolva a sötétben csókolózó két testre.