Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Figyelte férfi behunyt szemeit, kissé eltátott száját, miközben halkan cuppogva elégítette ki. Kezeivel Orochimaru combjain támaszkodva érezte finom remegését, majd hangos nyögése után, szájában spermájának sós ízét. Felemelte a fejét, hagyva hogy ajkainak sarkából kicsorduljon az ondó.
Genmának még soha nem tette meg, pedig a férfi nagyon vágyott rá... hát most megtette egy olyan embernek, akit még csak nem is kedvel. A hallgatás ára... ahogy Orochimaru fogalmazta az imént.
 
Felnyíltak a fehér szemhéjak, az ijesztő aranysárga szemek fekete, óraüveg alakú pupillái szinte kerekké tágulva fürkészték az ő arcát. A férfi kígyó-szerű mosolyától megborzongott.
- Tehetséges vagy - simogatta meg őt a férfi, hangja lágy volt és kedves. Hűvös ujjai arcán szétmázolták a spermát. - Azt hiszem egy igazi kincsre sikerült szert tennem. Ami a legörömtelibb számomra, hogy mindezek után, hogy ilyen profin kielégítettél, még mindig képes vagy a pirulásra.
Hinata lehajtott fejjel tűrte a férfi gúnyos kuncogását, szemeibe könnycseppek gyűltek.
Mindezt Narutoért teszi, gondolta magában. Csak őérte. Ha Orochimaru hallgat, és Sasukét is sikerülne hazavinnie, Naruto végre felszabadult lenne és boldog... és hálás Hinatának. Talán akkor végre elcsábíthatná... és örökre magához láncolhatná azt a gyönyörű mosolyú, szőke fiút, akinek a látványától is pillangók röpködnek a gyomrában.
 
Naruto...
 
 
***
 
 
Miután Orochimaru végzett a fürdéssel, és pucéran lépett be a hálószobába. Hinata nesztelenül osont el mellette az ajtón, hogy ő is megtisztálkodhasson. Tudta jól, hogy mi vár rá éjszaka, hiszen már volt része benne bőven. A férfi egyszerűen telhetetlen volt, és keveset aludt. Pont mint Genma, kapcsolatuk kezdetén. Borzasztóan nehéz volt megoldania, hogy kiosonhasson a férfihez éjjelenként, de a hajnal előtti szabadulása is kész rémálom volt. Sokszor közel járt a lebukáshoz a jounin mohósága miatt.
 
Alaposan megmosakodott, miközben tekintetét képtelen volt elszakítani a fekete márványpadló ezüst erezetéről. Próbált nem gondolni arra, mit érezhet most Neji és Genma, tudván hogy elveszett az erdőben, talán fogságba esett vagy meghalt. Unokabátyja bizonyára magában szenved, Genma pedig biztosan nagyon dühös. Hinata bele sem mert még gondolni, mi lesz majd, ha végre sikerül Hinatának közel férkőznie Narutohoz. Hogyan fogja elviselni a szakítást...?
Megrázta a fejét, és a törülközőért nyúlt. Előbb jusson el odáig, hogy Sasukét visszavigye, és élje is túl... akkor majd ráér ezzel a problémával foglalkozni.
 
Köntösbe burkolózva, öklöcskéjét félénken a szája elé szorítva, torkában dobogó szívvel lépett ki tétován a fürdőszobából, de megtorpanva simult az ajtófélfához. Halvány szemeivel zavartan kezdte mereven bámulni a szőnyegmintázatot. Egy porcikája sem kívánta azt, ami most következik...
Orochimaru lustán elnyújtózva hevert a fekete ágyneműben, a félhomályban bőre szinte világított, akár a fakó hold. Hinata felé fordulva könyökölt fel, fejét tenyerére támasztva. Arcán szórakozott mosollyal figyelte a lány tipródását, majd másik kezével tett egy laza csuklómozdulatot, afféle hívó jelzést. Látszólag tetszett neki a helyzet, és amikor Hinata közelebb érve lecsúsztatta magáról a köntöst, már a merevedésén is látható volt, mennyire kedvére való.
Aranyszínű, kígyószemei a karcsú, szép testet fürkészték, és ahogy a lány felmászott mellé az ágyra, sápadt ujjaival végigsimította saját merevedését.
- Mondd csak Hinata - búgta lágyan, és leszorítva őt fölé hengeredett. Amikor a lány engedelmesen széttárta lábait, szélesebben elmosolyodott.
- Igen...? - suttogta félénken.
- Ha azt mondanám neked, hogy Sasukét visszaküldöm Konohába...
 
Hinata szíve nagyot dobbant.
 
- ...és cserébe azt kérem tőled, hogy maradj itt őhelyette... mit válaszolnál?
 
A döbbenettől szólni sem tudott. Hogy ő itt maradjon ezzel a férfival? Soha!
Könnyek gyűltek a szemeibe, ajkába harapott hogy szinte fájt. Mit tegyen? Könyörögjön, hogy ne tegye ezt vele? Vagy mit kéne tennie?
Kétségbeesés hullámzott végig egész testén, az arcát összeszűkült szemekkel fürkésző Orochimaru tekintetének súlya alatt. Szeretett volna sikítani, vagy bármit... de mozdulni sem bírt.
 
Kétségbeeséséből a férfi hangos nevetése térítette magához.
- Természetesen tréfáltam, kedvesem.
Hosszú-hosszú másodpercek múlva fogta csak fel a szavak jelentését. Megkönnyebbülés majd harag váltotta fel ezt az érzést.
- Olyan... kegyetlen vagy... Orochimaru-sama... - suttogta reszkető ajkakkal, könnye is kicsordult.
- Nem vagyok kegyetlen, Hinata. Az emberek saját magukkal bánnak kegyetlenül, amikor vágyaikat hajszolva olyan dolgokat visznek végbe, amellyel saját maguknak ártanak, vagy szeretteiknek.
 
A férfinak igaza volt. Ha nem kergetné folyton légvár-álmait, Naruto árnyékképét, akkor most nem itt lenne, hanem odahaza. Talán épp Genma alatt feküdne így, és sikoltozna a gyönyörtől, ahogy a férfi keményen mozogna benne. De most... itt ül nyakig a bajban, mindezt csak azért, mert...
Megrázta a fejét. Orochimaru manipulálni akarja a gondolatait és az érzéseit. Játszik vele. Ezt nem hagyhatja, nem veszítheti el életének egyetlen célját a szemei elől. Soha.
 
Narutot... bármi áron.
 
***
 
- ...hrr...
 
Orochimaru mélyről jövő hörgéssel rogyott az átizzadt testre. Lélegzete, zihálása súrolta Hinata érzékeny bőrét.
Úgy érzete, mintha megrágták és kiköpték volna. A férfi egész éjjel használta őt, tekintet nélkül az ő állóképességére. Fájt mindene, és a lába között is. Ez egyszer örült, hogy partnerének pénisze nem nagy... Ha Genma vagy Iruka méreteivel rendelkezett volna a férfi, akkor ennél is csúnyábban kisebesedett volna.
Így is, valószínűleg szüksége lesz gyógynövényes fürdőre és kenőcsökre...
 
Miközben Orochimaru magához szorította és lágyan sugdosva játszadozott a hajával, ő csendben eltervezte, hogy reggel hogyan fog alaposan megtisztálkodni, aztán szerez majd Angyalfüvet, amelyet kifőzve felhasználhat a kisebesedésére...
- Anetha... Anetha... édes szerelmem...
De talán Kabutotól is kérhet, hiszen ő medi-ninja. Igen, majd őt megkéri. Bizonyára segítségére lesz, hiszen Orochimaru szeretője.
- ...olyan szép vagy... - susogta tovább a férfi szerelmes szavait az ő fülébe, amelyek nem neki szóltak. Hosszú percek múlva a szavak elhalkultak, és az ölelés szorítása is enyhült, amikor a sanin végre álomba merült.
 
Hinata kiosont a fürdőszobába, hogy egy gyors tisztálkodással megszabadítsa magát nem csak a combja belső felén végigcsorduló ondótól, hanem a nyáltól is, amelytől ragadt a bőre. Normál esetben nem zavarta volna, de hát lássuk be... ez nem az volt.
Amikor pár perccel később visszaosont, a férfi azonnal magához vonta őt, és birtoklóan mászott szinte rá. Álmában is őt szólította... akiért még mindig dobogott a szíve, holott az a nő már régen elporladt...
 
Hinata lenyelte a könnyeit. Vajon Naruto fogja őt valaha ennyire szeretni? Mert ő igen... ő haláláig úgy fogja imádni, ahogy ez a férfi azt a nőt. A szerelem olyan szép és csodálatos, de csak amíg azzal lehetünk, akit szeretünk. Ha elveszítjük őt...
Hinata könnyezve fúrta a párnába arcát. A jövő egyre sötétebb és borúsabb lett számára.
 
***
 
Félénken kopogott a vastag tölgyfaajtón, és épp csak meghallotta amikor a túloldalról kiszűrődött Kabuto hangja.
- Szabad.
Benyitott, és meglepettségét igyekezvén palástolni, inkább lesütötte szemeit. A helyiség igazi laboratórium volt, felszereltebb, mint a Hokage-samáé, ami nagy szó. Néha meglátogatta Sakurát ott, hátha híreket tudhat meg Narutoról, akkor volt alkalma látni azt, de ennek a nyomába sem ér.
 
Kabuto egy asztal mellett állt, egy kémcsövet tartott ujjai között, amelyben lila folyadékot lötyögtetett.
- Áh szerbusz Hinata - mosolygott rá az üveg felett, szemüvege megcsillant a mozdulattól. Sötétszürke szemei pár pillanatig fürkészve nézték, majd figyelmét ismét a folyadék kötötte le.
- Szerbusz Kabuto - utánozta az udvariassági formulát halkan, és óvatosan becsukta maga mögött az ajtót. Ujjait tétován emelte fel, és összeérintve két mutatóujját gondolkozott, hogyan is álljon elő kérésével.
- Fáradj beljebb, és meséld el, minek köszönhetem a látogatásodat? - A férfi mézes-mázos hangja és kedves mosolya megnyugtatta, holott belül mélyen tudta, hogy nem őszinte. De mégis, a kedvesség ritka kincs volt a ninja-világban, és ő élvezte minden cseppjét, akkor is ha nem őszintén adták.
- Szeretném... megkérdezni... - habogta félénken, de nem tudta folytatni, szörnyen zavarban érezte magát, kezecskéjét szája elé szorította és lesütötte szemeit. Mégis hogyan álljon elő ezzel? Annyira kínos volna!
Kabuto letette a kémcsövet, és az asztalra tenyerelve, várakozóan fürkészte az arcát. Látszólag várta a folytatást, de Hinata nem bírt megszólalni. Végül egy sóhajjal tolta fel orrán a szemüveget, és behunyt szemekkel elmosolyodott.
- Medi-ninja vagyok, nekem elmondhatsz bármit, de sejtem mit szeretnél. Vad Jamszgyökér őrlemény ha jól sejtem, nem igaz? 
Az egyik szekrényhez lépve kezdett kutatni a polcokon, és máris megtalálta.
Hinata döbbenten nézett az elé rakott üvegcsére. Még vörösebbé vált az arca, amikor felfogta, hogy a férfi fogamzásgátlót adott neki.  
- Már vártam, hogy felkeress - mosolygott rá a férfi.
Hinata megrázta fejecskéjét és leengedte végre szája elől kezeit.
- Igazából erre nincs szükségem - dadogta, a férfi értetlen arckifejezését látva nagy levegőt vett és folytatta tovább. - A Hyuugák ezt... másképpen oldják meg.
- Valóban? - vonta fel egyik ezüstös szemöldökét a férfi. - És megkérdezhetem, hogyan?
- Mi... nők... a petefészekre is tudjuk használni... a képességünket... befolyásolva a...
- Peteérést - fejezte be mosolyogva a férfi. - Nagyon okos.
Megigazította ismét a szemüvegét, és végigpillantott a lányon.
- Akkor mégis mit szeretnél tőlem?
- Angyalfű főzetre lenne szükségem - hadarta el gyorsan, és lángoló arccal kezdte fürkészni az asztallábat.
- Hm... - jött a válasz, mély dörmögéssel. Felpillantott a férfira, aki ezúttal nem mosolygott. Komoly tekintete félelmetes volt.
A rájuk telepedő csend méginkább.
 
- Akkor tudsz esetleg...? Vagy valami hasonlót...? - motyogta, és már megbánta hogy bejött ide. Tétován az ajtó felé pillantott, eltervezve hogy mivel is mentse ki magát. Kabuto nyilvánvalóan nem akar neki segíteni.
- Öhm... azt hiszem jobb ha megyek... - lépett egyet tétován.
- Nem. Itt maradsz.
Megdermedt a parancsoló hangra, pláne amikor az ismét mosolygó arcot meglátta.
- Megvizsgállak és ellátom a sérülésed, ugyanis pontosan tudom már, mi is a baj.
Hinata arca lángra gyúlt.
- Azt... azt nem lehet... - dadogta, az ajtó felé hátrálva. - Én azt hiszem inkább...
Mellette csattant a falapon Kabuto tenyere, ahogy hirtelen előtte termett, és megakadályozta ezzel, hogy a befelé nyíló ajtón kimehessen, mellesleg karjaival is elállta az útját.
- Néhány perc az egész. Le sem kell vetkőznöd, ha nem akarsz. Ha úgy van ahogy sejtem, akkor jobb ha szót fogadsz, ugyanis ha estére nem jössz rendbe, és nem tudsz Orochimaru-sama kedvére tenni, akkor nem lesz elragadtatva a boldogságtól. Remélem érted mire célzok...
Értette, hogyne értette volna. Sápadtan biccentett.
- Jól van. Gyere, feküdj fel ide - lépett el tőle a férfi, és egy hosszúkás asztalra mutatott. - Nyisd szét a lábaidat.
Felizzott a férfi keze, halványzöld színben. Most vizsgálja a szövetek állapotát és a chakraáramlást, gondolta Hinata. Látta sokszor, amikor Sakura ezt csinálta. Ő egyszerűen csak ránéz a Byakugannal a testre, és azonnal meg tudja mondani, de oda le nem lát el, így nem tudja milyen állapotban van.
- Véreztél is? - kérdezte Kabuto halkan. Kezén a jutsu halkan surrogott közben.
- Egy keveset... - suttogta, arcát a kezecskéibe rejtve. Borzasztóan szégyellte, hogy erre kényszerül...
A surrogó hang megszűnt.
- Jól van, csak néhány felszíni horzsolás, semmi egyéb. Orochimaru-sama vigyázott rád, hogy ne tegyen kárt benned.
Hinata kikukkantott ujjai közül, és a mosolygó arcot látva megnyugodva eresztette le kezeit.
- Köszö... - kezdte volna, miközben felült, de a férfi visszanyomta.
- Várj, meggyógyítom még, aztán elmehetsz.
- Re-rendben...
A férfi erős kezei megragadták a térdeit és szétfeszítették, pont azzal az ősi férfias mozdulattal, ahogyan Genma szokta, de nem ellenkezett, hiszen nadrágban volt, csak ez az ismerős gesztus... elpirult tőle ismét. A férfi szájának sarkában a gunyoros kis mosolyt látva idegesen ajkába harapott, de nem mozdult meg. Tudta, hogy Kabuto nem kockáztatná Orochimaru haragját. Márpedig a sanin haragudna, ha Kabuto...
Nem?!
 
Összerándult amikor megérezte a gyógyító jutsu bizsergetését pont ott... ott lent. Ujjaival az asztallap szélét megragadva harapott az ajkába, szemeit összeszorította de még így is égette bőrét a férfi tekintete, ahogy az arcát fürkészte közben.
Egyre elviselhetetlenebbé vált az érzés, légvételei felgyorsultak, szíve hevesen kezdett verdesni mellkasában. Érezte, ahogy felforr a vére a vágytól...
- Kabuto-san... - nyögte halkan. - Kérlek fejezd be...
- Mindjárt kész - jött a szenvtelen válasz, de így is hallani lehetett hogy a férfi mosolyog. Mozdult a keze, hogy ellökje a férfiét, amely néhány centiméterre lebegett ágyéka felett, de abban a pillanatban gyönyör remegtette meg az egész testét.
 
Összerándulva hanyatlott hátra, fejét oldalra dobva, hosszan, kéjesen nyöszörögve fújta ki a levegőt.
 
- ...nnhhh...
 
Lassan múltak az orgazmus görcsei, és ő pihegve, kábán pillantott a fölé hajló mosolygó arcra. Halvány szemei ködösen gomolyogva merültek el a sötétszürke íriszekben
- Ez pedig a kezelés... hm... mellékhatása volt. Nem szükséges megköszönnöd, részemről a gyönyör - vigyorodott el Kabuto, és szemüvegét orrára visszatolva egyenesedett fel.
 
Mire Hinata összekaparta magát és kibotorkált az ajtón, ő már régen a kémcsöveivel szöszmötölt, hátat fordítva neki.
A lány nem láthatta azt a mosolyt az ajkain, különben sikítva menekült volna.