Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Naruto, Sakura és Jiraiya sietett Tsunade után, hogy megakadályozzák a gyógyítást, de már tartott a harc. Orochimaru ezüsthajú asszisztense bőszen támadta a bénultan védekező sanint. Ekkor értek oda Narutoék.

-Kabuto?-értetlenkedett a szőke genin.-Mit csinálsz te itt?

-Szia Kabuto!-intett neki barátságosan mosolyogva Sakura is.

Kabuto lenéző mosollyal nézte őket, és Orochimaru mellé állt, hogy egyértelművé tegye a helyzetet. Jiraiya komoran nézte.

-Ne menj a közelébe Naruto!-kiáltotta.-Nézd a homlokpántját! Ő a hangfalu kéme!-folytatta mérgesen.

Naruto és Sakura döbbenten, tágra nyílt szemekkel néztek a „genin társukra”.

-Ugye ez csak vicc?-heherészett Naruto, és kérdően nézett Kabutora.

-Látom már, hogy miért Sasuke a csapatotok esze…-sziszegte gunyorosan, szemeit Sakurára   függesztve. Rég nem látta a lányt. Sokkal szebb lett a chounin vizsga óta… Smaragdzöld szemei ugyanúgy ragyogtak, de rózsaszín haja hosszabb lett, és lágyan hullámzott a válláig. Alakja nőiesebb lett, és hm… pirult el a férfi egy picit. „A mellei is nőttek…”-konstatálta a szemmel látható tényt.

Sakura zavartan sütötte le szemeit a vizslató tekintet elől. Pedig mennyire megbízott ebben a fiúban…ööö…férfiban. És most kiderült, hogy ellenség!

-Sakura!-mordult fel Jiraiya.-Te vigyázz Tsunade-samára! Enyém Orochimaru. Naruto, te Kabutoval küzdesz meg, De vigyázz, ő egy jounin, és olyan erős vagy erősebb, mint Kakashi! Légy nagyon óvatos!-vette fel a támadóállást.

A harc elkezdődött…

Jiraiya és Naruto vesztésre álltak, amikor Tsunade végre összeszedte magát, és harcolni kezdett. Nagyon nehezen, de sikerült Orochimarut és Kabutot legyűrnie, ezért a gonosz sanin menekülőre vette a dolgot, és eltűnt. Kabuto gondolt egy merészet, Sakura mögött termett, leütötte, az eszméletlen testet karjaiba vette, és köddé váltak.

-Ez baj.-suttogta Jiraiya.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

-Kabuto! Mit művelsz?-sziszegte Orochimaru, mikor beléptek a bázisuk kapuján.

-Bocsáss meg uram, de hoztam magammal egy kis játékot.-mosolygott.

Öblös nevetés volt a válasz, és a vezető néhány szolga kíséretében elsétált.

-Utána végezz vele…-sziszegte hátra a válla fölött.
Kabuto tanácstalanul nézett le a karjaiban tartott lányra.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura lassan ébredezett. Kezeivel megfogta lüktető fejét, és halk nyögéssel felült. Meglepetten nézett körül… Egy szépen berendezett szobában volt, mindenhol könyvek, két fotel, asztal, egy hatalmas ágy alatta…

„Mi történt?” Töredékekben jutottak eszébe a történtek. Orochimaru, Tsunade, a harc… Kabuto…

Dühösen szorította ökölbe kezeit. Emlékezett, hogy Kabuto ránézett, majd hirtelen eltűnt… ütés a tarkóján… sötétség…

Ismét rászorította kezeit sajgó fejére, és mélyeket sóhajtott kezdődő hányingere ellen.

Nyílt az ajtó, és belépett Kabuto, kezében egy kis tálcával.

-Végre magadhoz tértél.-mosolygott. Sakura döbbenten nézett fel rá. Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, mint a chounin vizsgán az erdőben, amikor segített nekik. Fekete szeme barátságosan csillogott, hosszú, ezüst haja copfban, néhány kósza tincs a homlokán…

A lány szemeiben a harag lángjai villantak.

-Te aljas…-suttogta dühösen, de nem tudta folytatni a rátörő hányinger miatt. Rémülten kapta szája elé kezeit, és mélyeket sóhajtott.

-Agyrázkódásod van.-közölte a nyilvánvaló tényt a férfi.-Ne erőltesd a mozgást és a beszédet. Feküdj vissza.-igazította meg elegáns, könnyed mozdulattal szemüvegét.

Sakurában enyhült a hányinger, és lassan hátradőlt a puha párnákra. A mozdulattól újra belenyilallt a fájdalom a fejébe, behunyt szemmel felnyögött.

Kabuto térdei elgyengültek a látványtól… Hogy lehet ennyire erotikus valaki…? Ahogy behunyt szemekkel felnyögött! „Olyan volt, mint ha…” Megrázta a fejét, és a tálcát letette az éjjeliszekrényre.

-Vedd ezt be!-nyújtotta a pohár vizet és a pirulát a lány felé.

Sakura dühösen felpattanó szemekkel nézett a hang-ninjára, és nem méltatta válaszra.

-Így is jó…-sóhajtott a férfi.-Így nehezebben fogsz felépülni, de te tudod.

A lány válasz nélkül nézett Kabutora, szemeibe belesűrített annyi agressziót, amennyit csak tudott. A férfi elmosolyodott.

-Nem mérgezlek meg…segíteni szeretnék.

-Te Oro-chi-maru embe-re vagy.-tagolta lassan, halkan a lány.

Kabuto előre hajolt, de megérezte a lány finom illatát…Inkább visszaegyenesedett, mert így nehéz a beszélgetésre koncentrálni.

-Én a hangfalu ninjája vagyok. Kém-küldetést láttam el, és jól végeztem a munkám. Azt hiszed a te drágalátos jounin-tanáraid nem ugyanezt csinálják az ellenséges falvakban?-mosolygott.

-Ha ellenségek vagyunk… akkor miért mondtad, hogy segíteni szeretnél?-nézett gyanakodva Kabuto szép, fekete szemeibe.

-A falvaink ellenségek ugyan, de nézz magadba Sakura! Te lemészárolnál egy magatehetetlen, kiszolgáltatott, békés embert? Még ha az ellenséges faluba tartozik is?

Sakura bólintott. Igaza van, ő sem tenne ilyet.

-Lehet hogy falvaink ellenségek, de attól mi még emberek vagyunk. Nem kell gyűlölnünk egymást.-folytatta halkan Kabuto.

 Sakura megértően bólintott, és végre eltűnt szép szeméből az ellenszenv.

-És hogy kerültem ide?-nézett körbe óvatosan.
Kabuto újra felé nyújtotta a poharat és a pirulát.

-Vedd ezt be, és ha majd jobban leszel, elmesélem.-mosolygott.                            

Sakura a fölé hajló, kedves arcú férfira nézett, és megrohanták az emlékek… A chounin vizsgán annyit segített nekik…! És vele mindig olyan udvarias, segítőkész volt! Sóhajtott egyet, elvette a poharat és a pirulát. Várt egy kicsit, hogy alábbhagyjon az émelygése, majd gyorsan beküldte a rossz ízű bogyót. Fintorogva adta vissza a poharat az elégedetten mosolygó férfinak.

 

Kabuto boldogan konstatálta sikerét. Hiába, józan érvekkel bárkit meg lehet győzni… A lány szerencsére nem vette észre a pirulását, amikor kezük összeért.

 

Sakura megkönnyebbült sóhajjal dőlt vissza a párnákra, és már érezte is a gyógyszer hatását. Hiába, Kabuto jó medi-nin… Néhány perc múlva elálmosodott, de mielőtt végleg alámerült az álomvilágba, még utoljára felnézett kábultan az ágy mellett álló férfira.

-Köszönöm…-suttogta, és leragadtak a szemhéjai. Utolsó képe a kedvesen mosolygó arc volt, és egy könnyű érintés az arcán.

 

Kabuto gyengéden kisimította a kósza hajtincseket a csinos arcból, és elmélázva figyelte az alvó lányt. „És most mi legyen?”-tépelődött. Kellett neki a lány. Meg akarta kapni, de nem erőszakkal… „Valamilyen ajzószer?”-megrázta a fejét. „Valahogy meg kell győzni.”-bólintott. Kész a terv!

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

-Kabuto!-szólt halkan a karját kötöző férfihoz Orochimaru.-Mi van azzal a lánnyal?

A kérdezett elmosolyodott.

-Jól van. A lakosztályomban tartom. Nem tud megszökni… egy gyenge kis genin. Enyhe nyugtatókat szedetek vele, amelyeknek mellékhatásaként képtelen a chakráját felhasználni…

-Okos…-mosolyodott el a sanin.-Jó ízlésed van, valóban csinos lány.-nyalta meg hosszú nyelvével a szája szélét, és élvetegen nézett maga elé.

Kabuto nem szólalt meg. Ismerte Orochimaru kegyetlen kis kedvteléseit, így jobbnak látta nem kimutatni ellenérzését. Tudta, hogy a férfi már csak szórakozásképpen, hogy őt megbántsa, képes lenne elvenni tőle Sakurát, és megkínozná. Abba pedig ez a kis ártatlan tündér belehalna…

Végzett a kötéscserével, és változatlan mosollyal, várakozóan nézett mesterére. A sanin egy biccentéssel elbocsátotta, és ő megkönnyebbülten sietett vissza lakrészébe. Beesteledett, fáradt volt és éhes. A szolgáknak meghagyta, hogy viseljék gondját az ő kis drágájának, és már nagyon szerette volna látni!

 
 

Sakura a megterített asztalnál ült, és az ablakon figyelte a csendesen hulló esőcseppeket. Nemrég ébredt, s egy idős hölgy segítségével megfürdött, tiszta, fehér, hosszú ujjú, elől-gombolós hálóinget kapott, és az asztalhoz vezették. Még mindig szédelgett, de a feje már majdnem teljesen kitisztult. Látta, hogy két személyre terítettek, ezért türelmesen várt. Amúgy sem volt éhes… Kezeit az ölében nyugtatta kényelmesen, és csendesen merengve figyelte az esőcseppek útját.

 

Kabuto hevesen dobogó szívvel nyitotta ki az ajtót, megtorpant. Sakura az asztalnál ült, hosszú fehér hálóingben, és várt. „Engem vár!” Reszkető kézzel csukta be halkan az ajtót. A lány nem vette észre. Közelebb lépett hozzá, és elgyönyörködött benne. „Olyan szép…”

Sakura végre észrevette a mellette álló férfit, és felnézett rá. Kabuto rámosolygott, és ő kedvesen viszonozta a mosolyt. A férfi szíve hevesebben vert, és leült a lány mellé. Vele szemben terítettek neki, de ő minél közelebb akart hozzá kerülni.

-Szerbusz Sakura!-nézett ismét a szép szemekbe.

-Óh…szia-sütött le szemeit.
-Hogy érzed magad?
-Jobban. Csak gyenge vagyok…

-Akkor vacsorázzunk! Ettől majd megerősödsz.-mondta vidáman és tapsolt egyet. Az idős hölgy, aki Sakurát gondozta, behozott egy nagy tálcát, lerakta eléjük, és Kabuto intésére azonnal ki is ment. A férfi figyelmesen telepakolta a lány tányérját finomságokkal, majd szedett magának is.

Sakura megfogta a kanalát, és reszkető kezekkel kezdett enni. Kabuto aggódva figyelte. „Csökkentenem kell az adagot.”-határozott. Töltött egy kis kávét neki, és belédiktálta. A kézremegés alábbhagyott.

Vacsora után átkísérte a fotelba, és örömmel karolta át a karcsú derekat, hogy támogassa a bizonytalanul ingadozó testet. Leült a szemben lévő fotelba, és csak nézte a birtokába került szépséget. Erre órákig képes lenne…

 

Sakura a férfi testének közelségétől, és a derekára fonódott erős karoktól kissé magához tért. Felnézett a kedvesen mosolygó arcra.

-Egy válasszal még adósom vagy…-mondta halkan.

Kabuto bólintott.

-Mire emlékszel?-komorult el az arca.

-Te és Orochimaru eltűntetek. Utána minden elsötétült.

-Ühüm…-bólintott.-Harc közben csúnyán beütötted a fejed. Társaid halottnak hittek, és otthagytak téged.

-Hazudsz!-pattant fel dühösen Sakura. Azonnal megszédült, és elesett volna, ha a férfi nem kapja el.

Kabuto gyengéden magához ölelte a karcsú testet, és néhány másodpercig képtelen volt elengedni… Óvatosan visszaültette, és letérdelt elé. Mélyen belenézett a könnyes szemekbe.

-Bárhogy is, én meggyógyítalak, ígérem.-mondta komolyan.-És ha jobban leszel, visszajuttatlak a faludba.

-Miért vagy ilyen kedves velem?-szipogott Sakura.

A férfit mosolyra késztette az ekkora naivitás.

-Mindennek meg van az ára… Sakura.-megfogta a remegő kezeket, és lassan az ajkához emelte őket, gyengéd puszikat lehelt az ujjacskákra, közben figyelte a reakciót.

Sakura megborzongott, és megbabonázva figyelte a bizsergő ujjait. „Milyen ár? …Olyan szép szája van… Milyen meleg a bőre…” Lesütötte szemeit. „Hé kislány! Szállj le a földre!”-felkapta a fejét... „ára?”-dübörgött a szó a fejében.

-És nekem milyen árat kell ezért fizetnem?-suttogta értetlenül. Gondolatban felidézte a megtakarított pénzét. „Szép kis összeg, talán elegendő.” Megnevezte, és várta a választ.

Kabuto szétnyitotta a kis kezeket, és most a bársonyos tenyereket hintette lassan apró puszikkal.

-Nem kell a pénzed.-mosolygott a kislányos reakción.

Sakura szemei kikerekedtek.
-Nem értem…-suttogta rémülten.

-Pedig nyilvánvaló.-nézett forrón a szemébe a férfi.

Felegyenesedett, és így egy vonalba került arca az ülő lányéval. Sóhajtott egyet, és lassan, érthetően magyarázni kezdett.

-Megmentettem az életed, sőt, segítek hazajutni. Cserébe néhány szép éjszakát kérek tőled.

 

Sakura elsápadt, majd fülig pirult. „Ez csak valami tréfa! Biztos az! De akkor miért nem mosolyog? Miért ilyen komoly?”

-Nem!-suttogta remegve. Hiszen még soha nem volt férfival! Azt sem tudja, hogyan kell! „És különben is…felháborító!”-pirult el.

-Ne mondj nemet!-figyelmeztette villámló szemekkel Kabuto.-Mert megharagszom, és kénytelen leszek Orochimaru kegyelmére bízni téged! Az pedig tudod mit jelent…-fúrta szemeit a lányéba. Ó dehogy tenne ő ilyet! De hatásos érv, az biztos… Ezt azonnal lemérhette a lány reakcióján. Sakura elsápadt, és rémülten kirántotta kezeit a férfiéből.

Kabuto felállt, arcán a szokásos kedves mosoly volt ismét.

-Most magadra hagylak egy kis időre. Mire visszajövök, tudni akarom a választ!-indult az ajtó felé.-Ja, és ne próbálkozz szökéssel! Innen lehetetlen…-csukódott be utána az ajtó. Elégedetten mosolyogva ment a laborba, újabb adag fájdalomcsillapítót kell kikevernie Orochimarunak.

 
 

Sakura bénultan nézett maga elé. Lehetetlen, hogy ő ilyen helyzetbe került! „Gondolkodj!”-ordítozott az agya. „Gyenge vagyok. Erőm teljében sem lennék képes a szökésre.” Ő pedig segítene. „De hihetek vajon neki?” Elkeseredetten hajtotta le a fejét. „Nincs más választásom…”-törődött bele némán.

Bágyadtan felállt, és az ágyhoz lépett. Ránézett a párnákra, és fülig pirult.

AZT fogják csinálni!

Sokszor elképzelte már, hogy milyen lesz az első alkalom, és hát… Álmodozásai közben általában Sasuket képzelte el, néha Kakashi-senseit is, és egyszer… Na igen… A chounin vizsgán ismerte meg Kabutot, és hát… egyszer-kétszer vele is elképzelte. Még jobban elpirult, aztán elsápadt. Leült az ágy szélére, kezeit a térdeire fektette. „Túléled Sakura!”-bíztatta magát. „Ninja vagy! Erős vagy! Gondolj arra, milyen jó lesz otthon!” Bólintott egyet, és ökölbe szorította remegő kezeit. Körülnézett a szobában, de csak egy kislámpa égett az éjjeliszekrényen, így nem sokat látott. Félni kezdett egyedül…

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kabuto egy szolgára bízta az elkészült gyógyszert, és lakosztálya felé indult. Lassan, kényelmes tempóban lépkedett- „Csak semmi kapkodás!” Képzeletben lejátszotta Sakura reakcióit, válaszait… Kiabálás, sírás, pofon, repkedő tárgyak…

Kezében ismét kis tálcán vitte a pohár vizet, és egy gyenge nyugtatót, ami már csak chakra-blokkolásra kellett.

Az ajtó elől elküldte az őröket és belépett. Sakura az ágy szélén ült, és feszülten várakozott.

-Ezt neked hoztam kedvesem…-lépett közelebb.

-Kö…köszönöm…-bevette a pirulát, és mélyet sóhajtott. Kezdett enyhülni a feszültsége. Kabuto leült mellé, és ő ijedten rezzent össze.

-Felteszem, a válaszod igen-mosolygott Kabuto kedvesen az ijedt kis geninre.

Sakura lesütötte szemeit, haja az arcába hullott, eltakarva az arcpírt. Enyhén biccentett, és a hálóingét kezdte babrálni idegesen a combjainál. Kabuto elégedett sóhajjal állt fel, megállt vele szemben, és megfogta a reszkető kezeket. Belenézett a zavart kis arcocskába.

-Ne félj tőlem Sakura…-suttogta, mikor meglátta a zöld szemekben a rettegést.-Sosem tudnálak bántani téged!-mosolygott. Felegyenesedett, és lassan vetkőzni kezdett. Végig a lány arcát figyelte, várta a reakciókat. Kibújt fekete mellényéből, fehér pólójából. Mikor már félmeztelen volt, levette alkarvédőjét, szemüvegét, homlokpántját, s kibontotta haját…

Sakura szemei elkerekedtek, és csak úgy itták be a látványt! Gyönyörű, izmos, kidolgozott testet látott a lámpa félhomályában, és a férfi elképesztően jóképű volt! Amikor kibontotta a haját, és várakozóan ránézett, a szíve olyan erővel kezdett dübörögni, hogy megijedt…nehogy meghallja…

Zavartan kapta el tekintetét a széles mellkasról, és még pirosabb lett. Ezek szerint neki is vetkőznie kell… Kezei megindultak a hálóing gombjai felé, amelyek a nyakától a melle aljáig sorakoztak. Lassan kezdte kigombolni, reszkető kezeit csak nehezen tudta palástolni…

 

Kabuto visszafojtott lélegzettel figyelt minden mozdulatot… Szaggatottan felsóhajtott, és egész teste fellángolt, amikor meglátta a hófehér mellek domborulatát… Az ágyhoz lépett, és gyengéden megsimogatta a lány szép arcát.

Sakura az érintéstől felnézett, meglátta a férfi vágytól izzó tekintetét, közeledő arcát. Behunyta szemeit, és azonnal megérezte a csókot. Kabuto lágyan, élvezettel vette birtokba ajkait, és Sakurának a gyomráig hatolt a forró bizsergés…

Kabuto kezei a lány arcáról a karcsú nyakon át a gömbölyű vállakra siklottak, s lágy mozdulattal lesöpörték a hálóinget. Gyengéden hátradöntötte Sakurát, de a csókot egy pillanatra sem szakította meg. Egy rántással letépte a hálóinget, a kis fehér bugyit és felnézett. Elakadt a lélegzete… A lány teste tökéletes volt! Gömbölyű, szép mellek, kis mellbimbókkal, lapos, bársonyos bőrű has, édes kis köldökkel… „és a …” elégedetten elmosolyodott a vénuszdombon göndörödő kevéske rózsaszín pihe láttán. Sakura szégyenlősen eltakarta magát kezeivel, de a férfi megragadta a csuklóit, és a feje mellé téve lefogta. Fölé térdelt, és újra megcsókolta. Ezúttal kissé hevesebben, de hát ez nem meglepő… A csuklókat még mindig fogva tartva ajkai felfedezőútra indultak. Mélyeket lélegzett a csodálatos illatból, és szája a karcsú nyakra siklott, forró nyálcsíkokat és köröket rajzolva rá. Ezután áttért a dekoratív kulcscsontra, és mielőtt leért a mellekhez, felnézett. Gyengéden rámosolygott Sakurára, akit nem hagyott hidegen a kényeztetés. Smaragdzöld szemei elhomályosultak a vágytól, és amikor Kabuto ónix-fekete tekintetével találkoztak, az ajkába harapott. „Hiszen megzsarolt! Nem illendő ezt élveznem!”-viaskodott. A férfi elmosolyodott, és lassan, érzékien megcsókolta, amíg teljesen megtört az ellenállás. Nyelve visszatért a kulcscsontra, és elérte a melleket. Mikor szájába vette az egyik mellbimbót, a lány halkan felsóhajtott, és szorosabban simult a férfihoz. Kabuto meglepetten megtorpant egy pillanatra, majd folytatta tovább tevékenységét. Mikor már mindkét mellecskét duzzadtra és keményre ingerelte, újra megcsókolta szépséges szeretőjét. Sakura készségesen nyújtotta felé ajkait, és a férfi elégedett mosollyal konstatálta sikerét. Elengedte a csuklókat, és mikor megérezte az őt ölelő karokat, simogató kezeket, halkan felnyögött… Lecsapott az ajkakra, és csípőjét a lány combjai közé préselte, ágaskodó péniszét a lány vénuszdombjához nyomta, és szerencse volt, hogy a nadrágját nem vette le, mert önuralom híján képes lett volna erőszakosan beléhatolni… Megdicsérte magát előrelátásáért, és ismét lehajolt a csodás mellekhez, nehogy elhanyagolva érezzék magukat. Nyelve némi élvezkedés után továbbsiklott a gusztusos kis köldökhöz, és örömmel rajzolt köré virágszirmokat. A halk sóhajok jelezték, hogy nem hiába dolgozik ilyen keményen… felnézett a gyönyörű, fátyolos szemekbe, és ajkai lecsaptak a legérzékenyebb testrészre! Finoman szétválasztotta orrával a nagyajkakat, majd nyelvével megkereste az érte duzzadó kis csiklót, a kéj apró nyilacskáját… Apró körökkel lágyan körberajzolta, és időnként egy-egy erősebb nyelvcsapással is kényeztette. A szűk kis hüvelyről sem felejtkezett el, finoman körözött a bejáratnál, hogy a lány szokja az érzést. Mikor Sakura először nyögött fel, Kabuto meglepetten nézett rá. Elmosolyodott, és visszatért izgató tevékenységéhez, és boldogan hallgatta az őt jutalmazó hangokat.

 

Sakura, amikor megérezte a forró kincsén kutató férfinyelvet, testét forró hullámokban árasztotta el a kéj, és ajkai közül önkéntelenül nyögések szakadtak fel… Kezeit szégyenlősen forró arca elé kapta, és képtelen volt türtőztetni magát… csípője ösztönösen megmozdult, és lágy ringatózásba kezdett a szakértő nyelv hatására. Mikor már elviselhetetlen volt a gyönyör, egész teste ívben megfeszült, és végigfutott rajta a görcsös, forró zsibbadás… Felsikkantott, remegő, lüktető teste elernyedt, és ő halkan pihegve nézett csodálattal a férfire.

 

Kabuto mosolyogva felemelkedett, és megcsókolta a csodálkozó szépséget.

-Életed első orgazmusa?-suttogta érzéki hangon a fülecskébe. A lány megborzongott, és átölelte a nyakát, szorosan hozzásimult, ajkával a férfiét kereste… Kabuto a szenvedély ilyen heves megnyilvánulását látva halkan felnevetett. Nem gondolta volna…

Ledobta magáról az utolsó felesleges ruhadarabokat, és újra a lány fölé kerekedett. Mélyen belenézett a vágytól homályos gyönyörű szemekbe, és lassan beléhatolt. Mikor megérezte a szűzhártya kis ellenállását, hevesen megcsókolta nyögdécselő kedvesét, és lassan mélyebbre hatolt. Sakura összerándult, és ő megállt. Figyelmesen várta, hogy a remegés alábbhagyjon, majd folytatta útját a hüvely legmélyéig. Kezeivel erősen belemarkolt a lepedőbe, fogait összeszorítva uralkodott magán. A lány hüvelye nagyon szűk volt, és olyan csodálatosan szorongatta péniszét, hogy a kínok kínját kellett elviselnie, de akkor sem vadulhatott be! Nagyon lassan mozogni kezdett, és a lány készségesen vette föl vele az ősi ritmust. Halk nyögései a legcsodálatosabb zene volt a füleinek, és amikor megérezte a derekán a lány összekulcsolódó lábait, hangos nyögéssel elvesztette maradék önuralmát… vad vágtába kezdett, és egyre hangosabb sóhajaik összemosódtak… Mikor megérezte a hüvely ritmikus összehúzódásait, az ő teste is ívben megfeszült, és hangos nyögés kíséretében magja kilövellt az őt készségesen szorongató hüvelybe…

 
„Úgy érezték, meghaltak, és ez a mennyország…”
 

Gyönyörtől lebegő, reszkető testük boldogan simult össze, és édes csókokkal, szavakkal becézgették egymást…

Mikor testük és lelkük lenyugodott, összebújtak egy takaró alatt, és boldog álomba merültek.

Kabuto szorosan magához ölelte Sakurát, és érezte hogy elveszett…

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
2.
 

Sakura felült, és ijedten nézett körbe, majd megnyugodva visszazuhant a párnák közé. Kabuto már elment, csak az illatát hagyta hátra a párnákon, a testén... Behunyta smaragdzöld szemeit, mélyen magába szívta, s testén kellemes borzongás futott végig. Felkelt az ágyból. Érezte, hogy már sokkal jobban van. Kicsit összpontosított a testére, de chakráját nem érzékelte még mindig olyan jól. Csalódottan sóhajtott, és bement a fürdőbe, rendbe tenni magát. Megtalálta a ruháit is, amelyek kimosva, kivasalva feküdtek egy széken. Felvette, és az ajtóhoz lépett. Zárva volt. Dühösen rácsapott nyitott tenyerével, és visszafordult. Körülnézett, meglátta a megterített asztalt, és nagyot sóhajtva leült reggelizni. Várt. Mi mást tehetett volna?!

 

Kabuto elégedetten mosolyogva haladt Orochimaru szobája felé. Nem tudta mi olyan fontos, hogy ilyen korán hívatta, de nem is érdekelte. A múlt éjjel járt a fejében, és az ő kis szeretője. Alig várta már, hogy visszaröppenhessen a puha kis karok ölelésébe...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kabuto remegő térdekkel lépett be saját lakosztályába. Sápadt volt, és kétségbeesetten nézett körül. Sakura arcán kedves mosollyal lépett felé, de a férfi arca megállásra késztette.

-Mi történt?-sápadt el.

Kabuto megrázta a fejét. Képtelen volt megszólalni. Leült a fotelbe, kezeit összefonta maga előtt, és meredten bámulta a padlót. Sakura óvatosan leült vele szemben, és várt.

A férfi leszegett fejjel, halkan megszólalt.

-Ma éjjel foglak hazajuttatni Sakura. Nagyon óvatosnak kell majd lennünk...

Sakura visszafojtott lélegzettel hallgatta. Szomorúságot érzett, pedig tudta, hogy örülnie kellene. Lehajtotta fejét, és szomorúan nézett a kezeire.

Kabuto felnézett, és ezt látva szívét elöntötte a boldogság. Lassan felállt, elé lépett és letérdelt vele szemben, megfogta a reszkető kis kezeket, és kedvesen puszilgatni kezdte. Forró szeretet sugárzott szemeiből a lány felé...

Sakura szomorúan elmosolyodott, előre hajolt és gyengéd csókot lehelt a meglepett férfi ajkaira.

-Hiányozni fogsz...-suttogta a szemeibe nézve.-ha elválnak útjaink, ismét ellenségek leszünk...

Kabuto megrázta a fejét.

-Soha nem lennélek képes bántani téged Sakura. Soha.-mondta komolyan.

Sakura fátyolos tekintettel nézett rá.

-Én sem téged…-suttogta reszkető ajkakkal. Átölelte a szeretett férfi nyakát.-Szökjünk meg együtt! Gyere velem Konohába… maradj velem…-bújt hozzá remegve.

Kabuto behunyta szemeit, és szorosan magához ölelte az ölébe sikló testet. Óh, hogy vágyott ezekre a szavakra! Konohában kivégeznék. A kapcsolatuk halálra van ítélve. Arcát beletemette a puha hajzuhatagba, és mélyet sóhajtott. Nincs rá mód, hogy ők ketten együtt maradjanak. Nem tarthatja itt tovább, mert Orochimaru a lányt akarja. Hogy miért? Rejtély. De Sakurának ez a halált jelenti... és hogy mit tesz ő vele a sanin, ha majd holnap megtudja, hogy a lány megszökött, az már mellékes. Megölni nem fogja, mert szüksége van rá, legfeljebb csak megkínozza. Ő, pedig már annyi mindent átélt, ezt is túl fogja élni!

 
 

Sakura szorosan a férfihoz simult, és halkan felsóhajtott. Mélyen beszívta csodálatos illatát, és karjait szorosabban a nyaka köré fonta. Testén forró bizsergés terjedt szét.

-Ez az utolsó éjszakánk... -suttogta forrón Kabuto fülébe. Válaszul szenvedélyes ölelést kapott, és heves csókokat. A férfi felállt, ölében a lánnyal, akinek lábai a derekára fonódtak, intim mozdulattal. Mosolyogtak egymásra, és szemeik, ajkaik falták egymást. Az ágyra huppantak, és vadul tépték le egymásról a ruhákat… Sakura a meztelen férfit hanyatt döntötte, és fölé mászott. Lovagló ülésben helyezkedett el a hasán, lehajolt egy csókra, majd ajkaival leutánozta Kabuto múlt éjjeli tevékenységét... felfedezte a nyakát, erotikus nyelvjátékával halk nyögéseket csalva ki a másikból. Egyre lejjebb haladva kényeztette, felfedezte az izmos mellkast, kezeivel lágyan simogatva a bőrét. Ajkai követték kezeit, kényeztetve a kis mellbimbókat, a bordákat, az izmos hasfalat, és elakadó lélegzettel vette kézbe az ő érte ágaskodó férfiasságot. Kitapogatta, felfedezte, alaposan megnézte, és csodálattal figyelte keménységét, bársonyosságát. Felnézett Kabuto kéjtől homályos szemeibe, és nyelvével lágyan végigsimított a teljes hosszán. A férfi hangos nyögéssel ívbe feszítette testét, szemeit lehunyta és remegett mint a nyárfalevél... Sakura elmosolyodott, és finoman nyalogatta tovább. A csúcsára csókot lehelt, majd csókja elmélyült, és lassan becsúsztatta ajkai közé. Nem igazán értette mit tesz, de látta, hogy Kabuto mekkora gyönyörét leli benne, hát folytatta.

Kabuto felemelkedett, és tágra nyílt szemekkel, meglepve nézett kis szeretőjére. A lány arcának látványtól majdnem elélvezett, ezért inkább összeszorított fogakkal visszazuhant a párnák közé, és teljes erejével markolta a lepedőt maga alatt.

Sakura gyengéden megszívta, és a kéjes felhördülést hallva megismételte.

-Sakura... kérlek...-könyörgött a férfi. Izmai pattanásig feszültek, szemeit összeszorítva remegett a vágytól... Mikor Sakura ismét mélyen a szájába engedte, kis szívással, Kabuto felkiáltott, és hirtelen felült, megragadta Sakura karjait, maga alá gyűrte... Remegve, hörögve fogta vissza magát, percekig csak átölelve tartotta, és lihegett, mint aki maratonit futott. Mikor ismét ura volt légvételeinek és cselekedeteinek, gyengéden megcsókolta kedvesét, és elmerült a smaragdzöld szemekben. Forró csókokkal hintette a szeretett testet, ajkaival ismét felfedezve hibátlan szépségét, a rejtett kincsig. Nyelvével a mennyországba repítette Sakurát, és boldog szívdobogással hallgatta a számára oly kedves hangocskákat, amelyek az érzéki ajkakból szakadtak fel önkéntelenül...

Mikor már eszét vette a vágy, lassan fölé mászott, és vadul beléhatolt. Egyszerre kiáltottak fel a gyönyörtől, és vad vágtába kezdtek. Egymás nevét nyögték, lihegésük, sóhajaik betöltötték a szobát... Mikor testüket majdnem felemésztette a tűz, egyszerre jutottak el az orgazmusig, egymás nevét kiáltva, remegve, levegő után kapkodva...

Sokáig mozdulatlanul feküdtek, szorosan egymáshoz simulva, és mikor már egyenletesen tudtak lélegezni, Kabuto visszavonult a lányból, elfeküdt mellette, és gyengéden ölelte át. Adományozott maguknak egy kevés pihenést, mielőtt elkezdi előkészíteni a szökést...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
3.
 

- Sakura... ide! - intett Kabuto, és a lány követte. A férfi előrelopakodott, majd ismét intett. Lassan, de biztosan haladtak előre. Végülis ismerte minden tégláját Orochimaru titkos várának, és az összes csapdát ő maga helyezte fel! Viszont az őröket kijátszani már bonyolultabb volt, de nem lehetetlen! Ismerte az összes gyenge pontot, elvégre ezt is ő szervezte. Röpke fél óra alatt már a rejtekhely melletti sötét erdőben haladtak előre. Fáról fára ugráltak, Kabuto időnként elterelő csapdákat, és megtévesztő nyomokat hagyott hátra. Gondosan ügyelt arra, hogy a nyomok kizárólag a lányról árulkodjanak, rejtve maradjon az, hogy nem egyedül szökött meg. Mikor elérték tűzföld határát, már hajnalodott. A nap még nem mutatkozott, de a reggeli szürkület már megjelent. Mindent beborított a csillogó harmat, az ázott fű illata keveredett a rothadó avar édes aromájával. Kabuto megállt a lánnyal szemben, és hosszan gyönyörködött benne. Örökre meg akarta őrizni szívében a látványt...

 

Sakura szomorúan nézett fel a férfira. Torkát gombóc szorította össze, szemeibe könnycseppek gyűltek. Olyan sokat jelent neki ez a férfi! Igaz, hogy alig ismeri, de... Ők már összetartoznak! Közelebb lépett hozzá. „Itt a búcsú ideje...”

- Kabuto... - suttogta.

A férfi szorosan átölelte, és ajkaira halvány csókot lehelt. Szomorúan elmosolyodott...

- Isten veled szerelmem... - hajolt a füléhez, majd hátralépett, és eltűnt.

Sakura felkiáltott fájdalmában, és térdre rogyott. Szíve ezer képzeletbeli sebből vérzett, forró könnyei elárasztották arcát... „Ez hát a szerelem?”

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Konoha ajtajában őrködő ninják egy női alakot láttak a hajnali párából kibontakozni. Mikor közelebb ért, meglátták hajában a levélfalu pántját. Értesítették a Hokaget, és hozzá vezették. Gyorsan terjedt a hír, hogy Sakura előkerült, és hamarosan a kage irodájában toporgott egy kisebb tömeg... Naruto boldogan vetette magát a lányra, és ezúttal nem kapott újabb púpot a fejére merészségéért. Mindenki csodálkozott furcsa viselkedésén. Csak szomorúan nézett maga elé... Válaszolt a kérdésekre, de mintha ott sem lenne. Tsunade összehúzott szemekkel figyelte.

- Hagyjatok magunkra minket. - Utasította a zsivajgó társaságot.

Hosszadalmas vizsgálatokat végzett rajta, és elégedetten sóhajtott fel.

- Nos, úgy tűnik, volt egy agyrázkódásod... bár még egy kicsit gyenge vagy...  

Sakura némán bólintott. A Hokage felsóhajtott.

- Mesélj el mindent. Látom, hogy valami komoly dolog történt Sakura... Fizikai bántalmazás jelét nem látom rajtad. Nem nyúltak az elmédhez semmilyen tudatmódosító jutsuval ugye? Hiszen te ezeket mesterien el tudod hárítani...

- Jól vagyok Tsunade-sama. Csak pihenésre van szükségem. Holnap már csatlakozom is az edzéshez, illetve a küldetéshez! - hajtotta le a fejét.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

A hetes csapat ismét a hídon várakozott az örökké késő senseire. Naruto és Sasuke a szokásos marakodással edzették egymás idegeit, Sakura pedig csendben állt mellettük, mélázva figyelve a híd alatt csordogáló patakot. Felnézett, és meglátta az őt figyelő Sasukét. Általában ettől a tekintettől fülig pirult, és zavarba jött, most csak bosszantotta. Kérdőn nézett vissza válaszul, és a fiú meglepetten vette észre a dühös csillogást. Ekkor megjelent Kakashi.

- Elnézést gyerekek a késésért, de egy macska ment előttem az úton, és...

- hazudsz! - ordította Naruto hevesen. Sakura elmosolyodott, és gyengéden nézett kedves tanárára. Az ezüst haja Kabutora emlékeztette... „Kabuto!” - nyilallt belé a hiány.

 

Kakashi érdeklődve nézte a lányt. Tsunade arra utasította, hogy figyelje minden lépését, és próbálja kideríteni, hogy mi történt vele, amiről nem beszélt senkinek. Mikor Sakura ránézett, a szemeiben olyan érzelmeket vélt felfedezni, amelyektől teljesen zavarba jött. Tanítványa még sosem nézett rá így...! Zavartan fordult el, és elindultak a szokásos gyakorlóhelyükre. Mára nem kaptak küldetést, a kage még korainak gondolta.

Könnyed edzéstervet dolgozott ki, csak chakra összpontosítást gyakoroltak. Sakurának még nem ment valami jól, de megértőek voltak vele a többiek.

Mikor elbúcsúztak, Sakura is elindult hazafelé. Kakashi mellészegődött, és könnyed beszélgetést kezdeményezett. Naruto képességeiről, az új Hokageről beszélgettek, Lee gyógyulásáról... Sakura szomorkás mosollyal nézett időnként rá, és a szemében mindig ott volt az a zavaró csillogás...

- Sakura... - kezdett bele kis sóhajjal, amikor megérkeztek a lány szüleinek házához. - Mondd el... mi megvédünk, nem kell félned! - szorította meg a keskeny kis vállakat.

Sakura összerándult az érintéstől, és hátralépett. Szemeit lesütötte, és elfordult.

- Nem... nem értené meg senki. - suttogta. Letörölt egy könnycseppet, és faképnél hagyta a meglepett jounint.

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

 

Már hónapok teltek el a fogsága óta, és Sakura ismét magára talált. Nagyon hiányzott neki a férfi, és minden éjjel vele álmodott, sokat gondolt rá, de élte tovább az életét. Kezdett megbékélni a fejleményekkel. Sasukera már csak barátként tekintett, és ezt meglepetten tapasztalták a többiek.

A hetes csapat ismét sok küldetést vállalt, és egy hosszabb küldetés során Sasukét sérülten hozták haza. A fiú találkozott a klánját elpusztító bátyjával, és teljesen megváltozott. Tekintetében már csak haragot, és vad indulatokat lehetett látni...

Sakura és Naruto minden nap meglátogatta, de látszólag nem foglalkozott velük.

 

Egyik délután Sakura és Naruto ismét Sasuke kórtermében időzött a kórházban, amikor a fiú kiverte a lány kezéből az almát, és csapattársának ugrott. Felmentek a tetőre megmérkőzni egymással. Úgy tűnt, ezúttal is csak rivalizálás folyik. „Majd verekednek egy kicsit, és lenyugszanak a kedélyek.” - gondolta a lány. Rosszul esett neki, a fiú mozdulata, de nem vette zokon tőle. Sokszor belegyalogolt a lelkébe akkor is, amikor nagyon szerelmes volt, és akkor jobban fájtak neki ezek a dolgok. De már nem számított...

Követte őket a tetőre, és meglátta az elszántan, dühösen csillogó fekete szemeket. „Ez nem lesz így jó...” - gondolta rémülten. Mikor egymásnak estek, és verekedni kezdtek, másképpen tették, mint azelőtt... Rémülten vette észre, hogy Sasuke kezében megjelent a Chidori!

- Hagyjátok abba! - kiáltotta kétségbeesetten. Naruto is megidézte a Rasengant, és most egymás felé ugrottak.

Sakura feléjük futott. „Butaságot csinálok... de nem bírnám elviselni, ha meghalna valamelyikőjük...” - száguldoztak a gondolatok a fejében. Szorosan behunyt szemekkel vetődött közéjük, és felkészült a testébe csapódó fájdalomra...

 

Erős karok ölelték át, és megállították. Rémülten nézett fel, és még látta, ahogy a fiúk nekivágódnak egy-egy víztartálynak. Fejét felemelve ébredt rá, hogy Kakashi-sensei öleli őt. Ő avatkozott közbe...

Az átéltek hatása alatt volt még, és remegve bújt a férfihoz. Képtelen lett volna megállni a lábain...

Kakashi dühösen nézett Sasukera, és halkan mondta el neki, amit gondol róla. A fiú fekete szemeiben düh és harag csillogott. Felugrott, és elszaladt, Naruto pedig kábultan nézett maga elé...

 

Sakura érezte, hogy a férfi a hátát simogatja vigasztalóan, és remegve bújt szorosabban az ölelésbe. Könnyei megállíthatatlanul potyogtak...

- Ne aggódj Sakura. Minden rendben lesz. - hallotta az optimista hangot. Felnézett, és a mosolygós szem láttán megnyugodott.

- Köszönöm... Kakashi-sensei. - rebegte hálás tekintettel.
 

Kakashi a fiú után eredt, hogy megeresszen egy fejmosást, de még utoljára visszapillantott a lányra. Sakura annyira más, amióta kiszabadult Orochimaru fogságából... „És néha olyan furcsán néz rám...” - gondolta. „Mintha... de hát soha nem adta jelét azelőtt, hogy vonzódott volna hozzám...” - rázta meg a fejét.

 

Sakura némán nézett a férfi után. „Kabuto...” Annyira hasonlít rá a férfi... a haja... a szeme... Olyan kedves, mint ő... Szorosan behunyta szemeit, és felidézte maga előtt a férfi arcát. Annyira hiányzott neki! De már nem érez olyan ürességet, mint kezdetben...

 
 
4. A rivális megjelenése
 

- Sasuke! Kérlek, ne menj el! Maradj! - könyörgött Sakura a háttal álló fiúnak. Hosszas győzködésének eredménytelenségét látva kétségbeesetten könnyezni kezdett.

Ekkor a fiú mögötte termett, és elsötétült minden...
 

- Hé kislány! Ébredj! Nem szabad az utcán aludni, mert megfázol! - hallotta a távoli hangokat. Kinyitotta szemeit, és az egyik chounin tanárt látta.

- Sasuke! - ült fel rémülten.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

A Hokage mikor meghallotta, hogy Sasuke megszökött, éktelen haragra gerjedt. Hívatta Shikamarut, és megparancsolta, hogy hozza vissza a szökött ninját. Az ifjú chounin összeverbuvált egy kis csapatot, és elindultak.

Sakura elbúcsúzott Narutotól, aki megígérte, hogy visszahozza legjobb barátját, bármibe is fog kerülni. A lány némán könnyezve nézte a távolodó alakokat...

 

Néhány nappal később súlyos sérülésekkel hozta haza Narutot Kakashi...

Sakura rémülten sietett eléjük, és kísérte őket a kórházba. El sem mozdult a fiú ágya mellől, és mikor Naruto végre magához tért, boldogan ölelte át.

- Úgy aggódtam érted! - sírta reszketve. Naruto szomorúan nézett rá, és viszonozta az ölelést.

- Elbuktam... - mondta lehajtott fejjel. - Elment Orochimaruhoz. Engem meg akart ölni... a legjobb barátom, és meg akart ölni! - sziszegte dühösen.

Sakura rémülten nézett rá. „Ez lett hát Sasukeból...” Próbált néhány vigasztaló szót kipréselni magából, és szomorúan hajtotta le a fejét. Elengedte a fiút, és tetetett jókedvvel mosolygott rá.

- Hozok neked valami finom harapnivalót jó?
Naruto bólintott, és visszadőlt az ágyba.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Sakura! - lepődött meg Kakashi, amikor találkoztak. A lány kezében egy csomagot vitt, és a kórház felé sietett.

- Óh, szia Kakashi-sensei... - mosolyodott el.
- Narutohoz mész? Elkísérlek! - nézett rá kedvesen.

Sakura elpirult és bólintott, a jouninnak pedig leesett az álla.

 
 
 
 
A kórházból kijövet elindultak a Hokage irodája felé.
- Sakura...
- Hm?

- Olyan furcsán viselkedsz mostanában... - nézett rá a férfi.

A lány megtorpant, és zavartan fordult felé.
- Én nem... - pirult el.

Kakashi előre hajolt, hogy közelebbről tudjon a szemébe nézni.

- Nekem elmondhatsz mindent... - nézett a smaragdzöld szemekbe. - Bármi is történt veled, segítek neked. Ígérem!

Sakura zavartan bólintott, és elindultak a közeli emlékműhöz, hogy nyugodt körülmények között beszélgethessenek. Leültek egymással szemben a fűre, és zavartan nézték a szobrot.

 

- Amikor fogságba estem... - kezdett bele zavartan Sakura. Kakashi visszafojtott lélegzettel hallgatta, szemei egyre inkább elkerekedtek, és teljesen ledöbbent. Képtelen volt elhinni, hogy hogyan lehet valaki ennyire aljas... „Kihasználni egy ártatlan, tiszta lányt! Szegény Sakura...” - nézett szomorúan ifjú tanítványára.

- De én szerelmes vagyok belé... érzem! - sírta el magát. Kakashi gyengéden átölelte, és vigasztaló szavakat suttogott neki, de tudta hogy nincs értelme. Ez a seb csak az idő múlásával fog gyógyulni...

Sakura belesimult az ölelésbe, és sírástól reszkető teste hamarosan megnyugodott... Mikor megérezte az erős karokat a derekán, a gyengéd simogatást a hátán, testén forró bizsergés futott végig... Felnézett a férfira.

Kakashi mikor meglátta a vágyat csillogni a smaragdzöld szemekben, lebénult. A tekintet teljesen rabul ejtette... A lány keze elindult az arca felé. „Lehúzza a maszkomat!” - gondolta bénultan, de képtelen volt megmozdulni...

Sakura gyengéden beletúrt a sűrű, ezüst hajtömegbe, szemeit lehunyta... „Kabuto...” Reszketegen felsóhajtott, és ismét felnézett. A tanár sötét szemében ugyanaz a vágy csillogott, mint akkor este a szerelmének tekintetében... Mégjobban belesimult az ölelésbe, és a férfi mellkasára fektette szép fejét. Hallgatta a másik szívének heves dübörgését...

- Sakura... - sóhajtott fel Kakashi. Mikor a lány újra ráemelte vágytól izzó szemeit, elszakadt a cérna. Hátradöntötte, és hozzásimult egész testével. Arcát beletemette a rózsaszín hajzuhatagba, és reszketve szívta magába a csodálatos illatot... A lány halkan felsóhajtott, és hozzásimult. Csodálatos érzés volt! Felnyúlt a férfi arcához, és lassan lehúzta a maszkot. Gyengéd mosollyal találkozott, és a férfi szép arcát látva Sakura halkan felnyögött...

 

Kakashi a halk, kéjes nyögéstől elvesztette maradék önuralmát is, és lecsapott a kívánatos ajkakra. Kezdetben gyengéden simogatta szájával, majd egyre mélyebben, hevesebben csókolta, teljesen birtokba véve őt. Mikor megérezte a nyaka köré fonódó karokat, felsóhajtott, és szorosabban magához vonta, s kezeivel gyengéden simogatta karjait, oldalát, combjait. Ágyéka forrón felizzott, és felnyögött a vágytól... Sakura a lábait széttárva húzta közelebb magához, és amikor megérezte a férfi merevedését a hasán, halkan felnyögött...

A hang hirtelen kijózanította Kakashit, és hirtelen felpattant. Maszkját visszarántotta az arcára, és remegve állt meg a lánytól tisztes távolságra.

Sakura a férfira nézett, és felállt. Arcán még mindig sötét pír terjengett, és zavartan kulcsolta össze reszkető ujjait. Képtelen volt megszólalni, szemeit lesütötte szégyenében, és egy könnycsepp gördült le az arcán. „Mit tettem?” - sírt némán. Véget ért egy barátság. Kakashi-sensei soha többé nem lesz már vele olyan mint eddig... Ez a csók áttörhetetlen falat emelt közéjük...

 

- Sajnálom... - mondta a férfi halk, rekedt hangon. - Te még nagyon sérülékeny vagy, és én ezt kihasználtam. Sajnálom... - hajtotta le a fejét. Óvatosan ránézett a lányra, és észrevétlenül felsóhajtott. Még soha nem érzett ilyen heves vágyat!

Sakura szemeiben mély fájdalom és szomorúság tükröződött.

- Ne mentegetőzz sensei. Én vagyok a hibás... - gördült le egy könnycsepp a szeméből. - ...annyira hasonlítasz Kabutora... és én...

Kakashi felé lépett, de megtorpant. Sakura a férfi tétovázását látva lehajtotta fejét, és lerogyott a földre.

- Hagyj magamra, kérlek... - suttogta. Ekkor megérezte a férfi erős karjait...

A jounin ölbe vette őt, és elindult vele lassan. Értetlenül nézett fel rá.

- Hová viszel?

- A kórházba. Ezt az érzelmi sokkot egyedül nem tudod feldolgozni. Segítségre van szükséged. És ha majd felépülsz... - „Innen folytatjuk!” Folytatta tovább gondolatban.  Elmosolyodott a maszk alatt. Jó feleség lenne ebből a gyönyörű lányból... és ő megszerzi magának!

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
5.
 

Sakura fél éven keresztül járt minden nap kezelésekre egy speciális medi-ninjához, aki a lelki sérülésekre specializálódott. Lassan túltette magát a megrázkódtatásokon, és Kabutora már csak távoli emlékként gondolt. Szíve mélyén még mindig érzett valamit a férfi iránt, de mélyen eltemette magában. Egyre felszabadultabbá vált, és Tsunade tanítványa lett. Szorgalmának és intelligenciájának köszönhetően rohamosan fejlődött, és jó medi-ninja lett belőle.

Kakashival néha találkoztak a Hokage irodájában, és a férfi úgy viselkedett vele, mintha semmi sem történt volna köztük... de nem beszélgettek, csak köszöntek egymásnak. Sakura örült neki, mert nagyon szégyellte magát... Kabuto helyettesítésére kihasználta a tanárát... ez megbocsáthatatlan...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Hívatott Tsunade-sama? - kérdezte halkan Kakashi, mikor belépett a Hokage irodájába.

- Uhm...- bólintott a kérdezett.

- Üdv sensei! - köszöntötte őt mosolyogva Sakura. A férfi szíve nagyot dobbant, és biccentett a lánynak. Szemeik egymásba fúródtak, és egy hosszú pillanatig képtelenek voltak megmozdulni...

A Hokage észrevette, és elmosolyodott. Kakashi mindent elmesélt neki, és nem volt ellenére, ha a két fiatal egymásra talál...

- Küldetésem van a csonka 7-es csapat számára! A homok-faluba kell mennetek, a legjobb szövetségesünkhöz, aki segítséget kért, és egy jó medi-ninját. Sakurának ugyan még nincs meg a vizsgája, de most már nagyon erős, jól képzett, és hasznukra válik majd. Naruto és te, pedig egy kockázatos feladatot láttok el, segítenetek kell a homok-ninják egyik küldetésében. Tegnap kaptam egy tekercset a Kazekagetől, és eleget teszek a kérésének. A többit majd ők fogják elmesélni. - Intett.

 

Kakashi meghajolt, és kilépett az irodából, Sakura követte. A folyosón megálltak egymással szemben. Azóta az eset óta nem beszéltek...

- Hogy vagy Sakura? - kérdezte halkan, mélyen a smaragdzöld szemekbe nézve. Tekintete végigsiklott a lányon. A hosszú hónapok alatt kissé megváltozott. Fogyott egy keveset, és a haja hosszabb lett. Szomorkás és titokzatos aura vette körül... Nem csoda, hogy a falu férfijai bezsongtak tőle... A gondolat mosolyt csalt az arcára, de szerencsére a maszk mindent elrejtett.

- Jól köszönöm... - válaszolt halkan, szíve hevesen dobogott. - csak... én... sajnálom...

Kakashi kérdően vonta fel szemöldökét.

- Óh, ne emészd magad. Felejtsük el... Véletlen volt. Egyikünk sem volt jó passzban akkor...

Sakura szemében fájdalom villant fel egy pillanatra, és lesütötte szemeit. Bólintott, búcsút intett, és ellenkező irányba indult.

A férfi hosszan nézett utána... nézte a tökéletes alakot, a lágyan ringó csípőt... Ágyéka megsajdult. Kifújta lassan a levegőt, és gondolkozni kezdett. A fizikai vonzalom, amit egymás iránt éreznek nagyon kellemes, és tetszik neki a lány. Ami az imént történt, bizonyítja, hogy nem közömbös vele szemben Sakura. Nem lesz könnyű, mert még szerelmes abba a Kabutoba. „De ez idővel elmúlik!” - bíztatta magát.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

A nap első sugarai lágyan csillantak meg a harmatcseppeken. Az erdőben a korán kelő madarak halkan csiripeltek, ébresztgetve az erdő lakóit. Három alak ugrált villámgyorsan fáról fára, nagy sebességgel haladva. Kakashi ment elöl, mögötte Sakura, a sereghajtó az álmos Naruto volt.

Egész délelőtt úton voltak, délben megálltak egy rövid pihenőre. Sakura szétosztotta a szendvicseket, majszoltak egy keveset, majd lehevertek a fűbe. Kellemes kora őszi idő volt, lágyan melengette a nap a hátukat. Kakashi szándékosan a lányhoz közel feküdt, és álmodozva figyelte a felhőket. Oldalra nézett...

 

Sakura behunyt szemmel pihent, karjait a feje alá fonva. Mikor megérezte a férfi ismerős illatát, oldalra nézett, egyenesen a férfi szemébe. Zavartan fordult el, arcán halvány pírral. Még mindig érzett fizikai vonzalmat a férfi iránt, és már nem úgy tekintett rá, mint egy Kabuto hasonmásra... vagy pótlékra. Kabuto már a múlté... De láthatatlan falként tornyosul előtte az a kellemetlen esemény. Nem akarta, hogy rossz véleménnyel legyen róla a férfi... „Nem vagyok egy céda, hogy rávessem magam minden férfira...” - gondolta szégyenkezve.  

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Hálásak vagyunk, hogy ilyen hamar ideértetek! - üdvözölte őket kedvesen Kankuro. - ha nem gond, megkérnélek Sakura, hogy most azonnal gyere velem a kórházunkba! - fordult a lányhoz.

- Persze! - bólintott.
Temari elkísérte a csapat többi tagját a szállásukhoz.

- A legutóbbi küldetésen Gaara súlyos sérüléseket szenvedett. - tájékoztatta őt Kankuro. - és a mi medi-ninjáink nem sokra jutottak eddig vele. De Tsunade-sama, vagy a legjobb embere talán tud rajta segíteni... - sóhajtott fel szomorúan.

Sakura némán bólintott.
 

Mikor beléptek az ajtón, döbbenten torpant meg. Gaara sápadtan, eszméletlenül feküdt az ágyon, testén rengeteg kötéssel. Gyorsan kezet mosott, és az átázott kötéseket lebontotta a férfiről. Két évvel idősebb volt nála a férfi, de most sokkal idősebbnek tűnt. A sebek mélyek voltak. „Csoda, hogy Gaara még él...” - sóhajtott gondterhelten.

Halkan sorolta a mellette álló medi-ninjáknak, hogy mikre van szüksége. A legsúlyosabb sérülés a férfi hasán volt. Pecséteket formált, és fehéren izzó kezeit a seb fölé helyezte. A medi-ninják kimentek, hogy beszerezzék, amiket kért, Kankuro pedig a falnak dőlve figyelte Sakurát. A lány keményen összpontosított, chakrája egyre mélyebbre hatolt, a belső szövetek lassan de biztosan regenerálódni kezdtek. Elégedetten sóhajtott fel, és mosolyogva fordult Kankurohoz.

- Jól van, sikerülni fog. A gyógyulás elkezdődött.

A férfi arcán boldog mosoly terült szét, és közelebb lépett. Ránézett öccsére, és halkan megszólalt.

- Engem és Temarit mentett ki egy halálos csapdából, akkor sérült meg... - mesélte komoran. Sakura bólintott, és ismét teljes figyelmét a sebre fordította. A medi-ninják visszatértek a kért felszereléssel, és a lány halk utasításait követték. Mikor elkészült a gyógykör az ágy körül, a gyógynövényeket is összekeverték, és a sebekbe szórták. Fölsorakoztak az ágy körül a megfelelő helyeken, és Sakura megállt az ágy fejénél.

Ekkor lépett be a szobába Temari, Kakashi és Naruto. Meglepetten néztek körül. A falakra és a padlóra bonyolult ábrákat rajzoltak a medi-ninják, és most ágy körül alkottak kört, kezüket pecsétformákban rögzítve.

Sakura biccentett az érkezőknek, majd ismét Gaara felé fordult. Kezei közé fogta a férfi sápadt arcát, szemeit behunyta, és hagyta, hogy ereje felkavarodjon. Felizzott körülötte a nagy mennyiségű chakra, és körüláramlott a szobában. Mindenki megborzongott, és tágra nyílt szemekkel figyelték az eseményeket. Sakura chakráját Gaara-ba zúdította, amitől a test erősen megrándult. A többi medi-nin lefogta a rázkódó testet, Sakura teste felizzott, haja örvénylett az arca körül, mint ha viharos szél fújta volna. Átszellemült arccal koncentrált. Gyönyörű volt... Tátott szájjal figyelte mindenki.

Gaara teste is felizzott, és egyre szemfájdítóbb fehérré váltak ők ketten. A testén lévő sebek szemmel láthatóan húzódtak össze, és nemsokára eltűntek. A fény lassan halvány sugárzássá szelídült, és Sakura kinyitotta smaragdzöld, sugárzó szemeit. Lenézett Gaara arcába, aki nyitott szemekkel nézett fel rá. Soha ilyen gyönyörűt nem látott még életében... A lány kedvesen elmosolyodott, és kezeivel végigsimított az arcán. Az utolsó sebet, amely az ajkait szelte ketté gyengéden megsimogatta ujjaival, és azok azonnal összeforrtak nyom nélkül. A férfi megremegett az érintéstől...

Sakura ellépett az ágytól, és Kakashihoz támolygott. Átölelte a nyakát, és eszméletlenül hullott a karjaiba. A férfi felkapta őt, és gyengéden szorította magához. „Elképesztő... olyan erős medi-nin, mint Tsunade!” - nézett a szép arcba.

 
Gaara felült az ágyban, és rájuk nézett.

- Köszönöm. - mondta halkan. Még mindig az átéltek hatása alatt állt. Kankuro elégedetten felnevetett.

- Nem semmi volt! Azt hittem sikítani fogok... - vigyorgott.

Temari elmosolyodott.

- Elkísérlek titeket a szállásotokhoz. - mondta. - Sakurának pihenésre van szüksége. Valószínűleg rengeteg chakrájába került az iménti kis mutatvány. - nézett a lányra hálásan.

Kakashi bólintott, és elindultak.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
6.
 

Sakura furcsa hangokat hallott. Lassan kinyitotta a szemét, felült és körülnézett. Az ablakban egy madár csicsergett hangosan. Erre ébredt... Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Valószínűleg ez most az ő szállása. Idehozták miután elaludt. Sok chakrát használt el, de... megérte! Büszkén elmosolyodott. „Leesett volna Tsunade-sama álla, ha látja...” Nemsokára megy vizsgázni, és végre hivatalosan is medi-ninja lesz! Megkapja szorgalmának jutalmát! Alig várja már, hogy magára ölthesse a jellegzetes fehér karpántot...

Óvatosan kimászott az ágyából, és szédelegve megkereste a fürdőszobát. Miután felfrissült, átöltözött, és elindult megkeresni a többieket. Még nagyon gyenge volt, de nem akart a szobájában gubbasztani egész nap.

Naruto éppen ekkor lépett be az épület bejáratán, és vidáman integetett neki.

- Yo, Sakura-chan! Hogy érzed magad? - nézett rá vidám kék szemeivel.

- Jól, bár még egy picit szédülök... és éhes is vagyok.

- Gyere, nézzünk valahol egy ramenest, vagy hasonlót! - invitálta a fiú. - Utána mennem kell a Kazekagehoz, Kakashi-sensei és én megkapjuk a feladatainkat.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura Naruto karjába kapaszkodva ment, és hevesen ellenkezett a fiú jótanácsai ellen.

- Jobb lenne, ha visszakísérnélek a szobádba Sakura-chan. Még gyenge vagy!

- Nem...nem...jól vagyok!

Találtak egy kis éttermet, és békésen megvacsoráztak. Kezdett sötétedni, és a forróság enyhült végre.

Mikor végeztek, Sakura is kissé jobban lett, már egyedül is tudott menni.

A Kazekage irodája előtti váróban már mindenki ott volt. Kakashi a lány elé sietett, és gyengéden átölelte a derekát, hogy egy székhez támogassa. Sakura hálásan mosolygott rá, arcpírja alig észrevehető volt...

Ekkor lépett be Temari, Kankuro és Gaara. Gaara szeme a látványtól összeszűkült, és dühösen megvillant, lassan végigmérte Kakashit.

- Szerbusz Gaara... hogy érzed magad? - hallotta meg Sakura édes hangját. Azonnal feloldódott a feszültsége. Kifejezéstelen arccal válaszolt mély hangján.

- Jól, köszönöm. A hasamon lévő seb még fáj, és nem vagyok éppen erőm teljében... Ezért ma nem mehetek a többiekkel.

Sakura bólintott, és válaszra nyitotta ajkait, amikor kivágódott az ajtó, és belépett a Kazekage. Egy idős férfi volt, az előző kage. Miután a legutóbbit Orochimaru megölte, az előző kage vette át a feladatait ideiglenesen, amíg nem talál méltó utódot magának. Biccentett a társaságnak, és bement az irodájába. Mindenki követte, Sakura kissé nehézkesen feltápászkodott, és megingott, de Kakashi éberen elkapta. Könnyed pirulás... Gaara figyelmét semmi nem kerülte el.

- Ha ilyen gyenge vagy, miért nem maradtál a szállásodon? - nézett hideg, türkizkék szemeivel a smaragdzöld szempárba.

- És te? - mosolygott rá a lány.

Gaara biccentett - jelezve, hogy igaza van -, és előre engedte őt az irodába. Mikor Kakashi elment mellette, némán néztek farkasszemet néhány másodpercig...  

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- ...azonnal indulnotok kell! Az Akatsukik nem juthatnak ennél távolabb! - fejezte be mondandóját az idős kage. Némán bólintottak.

 

Később Gaara kísérte haza Sakurát, mert mindenki elment. Némán sétáltak egymás mellett. A férfi nem volt valami bőbeszédű... Sakura sóhajtva nézett körül. A sötét égen csillagok ragyogtak, és a sápadt hold világította meg az épületeket. Az ablakokon kiszűrődő fényben jól láthatóak voltak a gömbölyű formájú házak, és a rendkívül homokos környezet. A maga nemében igazán különleges volt ez a falu, és nem sokkal maradt el méreteiben Konohától.

Felnézett a holdra, és ismét szédülés fogta el. Óvatosan megkapaszkodott a meglepett férfiba... aki azonnal reagált, és ölbe kapta.

- Ne... ez nem szükséges... tényleg... - ellenkezett zavartan. - Még te sem vagy jól... ne emelgess engem...a sebed!

- Kutya bajom. - volt a rövid és határozott válasz. Sakura a fagyos hangtól megszeppenve hagyta magát cipelni. Ismét nagyon elgyengült, és fejét a széles mellkasra hajtotta. Mikor meghallotta milyen hevesen dübörög Gaara szíve, mélyen elpirult. „Valószínűleg nem sok lányt tarthatott eddig a karjaiban...” - elmélkedett. A chounin vizsgán ismerte meg, és tudta hogy a férfi milyen erős és kegyetlen harcos... és nagyon agresszív démon van a testében lepecsételve...ezek a tények valószínűleg nem teszik túl népszerűvé a nők körében. Régen azt hitte róla, hogy gonosz. De most már tudja, hogy félreismerte. Nem rossz ember... a testvérei szeretik, és a falubeliek is tisztelik.

 

Gaara szorosan ölelte magához a karcsú női testet. Életében először tartott lányt a karjaiban... Nagyon furcsa, de kellemes érzés volt. Amikor megérezte a kis fejet a mellkasán, szíve hevesen dobogni kezdett. Lenézett a kedves arcra, és látta hogy Sakura behunyt szemekkel pihen. Kissé előrehajtotta fejét, és mélyen magába szívta könnyű virágillatát... Lelassította lépteit, hogy minél tovább tartson ez az érzés. Időnként lopva nézegette... „Nagyon szép lány. Nem csoda, hogy még Kankuro is rajong érte.” -gondolta, és felidézte a gyógyítását, amikor magához tért és meglátta, ahogy fölé hajol, bőre sápadtan világított, smaragdzöld szemei ragyogtak... elállt a lélegzete annyira gyönyörű volt! „Ilyenek lehetnek az angyalok...” - gondolta.

Ekkor Sakura halkan megszólalt.

- ...rózsaszirom... látod? Kérsz fagyit...? - motyogta alig érthetően. Gaara meglepetten nézett rá, és elmosolyodott. „Beszél álmában!” Fejét ráhajtotta a szép fejecskére, és örömében megborzongott. „Vajon csak ő egyedül ismeri ezt a kis titkot? Hogy cserfes éjszakánként ez a kis szépség?” - nevetett magában. Mégjobban lelassította lépteit, és boldogan hallgatta, ahogy Sakura kakaóról, macikról és karkötőkről mesél... „Milyen békés az álma!” - sóhajtott.

Mikor a lány szobájához értek, óvatosan kinyitotta az ajtót, majd hangtalanul becsukta maguk után. Lefektette az ágyra, leült mellé, és hosszan gyönyörködött benne. Az ablakon beszűrődő holdfény sápadt glóriaként ölelte körül csodás sziluettjét... Finoman kisimított egy hajtincset az arcából, és végigsimított a szép arcon. Óvatosan előrehajolt, és lágyan végigsimította szájával a lány kívánatos ajkait. Halk sóhaj volt a válasz, és puha karok fonódtak a nyaka köré. Gaara megremegett, bizsergető forróság áradt szét a testében, és ezúttal valódi csókot hintett a kívánatos szájacskára. Szemeit behunyva élvezte ezt a csodálatos percet, szíve hevesen dübörgött, egész teste remegni kezdett. Karjai a lány derekára fonódtak...

 

Sakura hihetetlenül édes érzésre ébredt. Forró csókot érzett, és gyengéd simogatásokat. Reszketeg sóhaj fakadt ki belőle, és viszonozta a csókot. Csodálatos volt! Karjait a férfi nyaka köré fonta, félig öntudatlanul álom és ébrenlét között lebegve simult hozzá.

A csók kábító volt, és bizsergetően forró... egyre hevesebbé vált, és érezte a derekán az erős karokat, a másik testéből áradó vágyat...

Rémülten ült föl, de nem volt a szobában senki. „Csak álom volt?” - érintette meg duzzadt ajkait.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
7.
 
KOPP-KOPP.
 

Sakura álmosan felült, kicsusszant popsival előre a puha meleg paplan alól, és az ajtóhoz támolygott...csukott szemmel! Szélesre tárta az ajtót, és az ajtófélfának dőlt. Szemei még mindig csukva voltak.

- Khm... - hallotta félálomban. Megdörzsölte szemeit, és lassan felnézett. Az erős napfény teljesen elvakította... Mikor végre felfogta, hogy az ajtóban áll, magához tért. A vele szemben álló férfi hideg türkizkék szemeibe nézett.

- Ó... - pirult el. - Szia...

- Szia. - mérte végig Gaara a lányt. Csöppet sem nevezhető szexinek a hálóruha összeállítása, de így is nagyon vonzó volt álmos arcával és kócos hajával. A süni-mintás póló és a falatnyi rövidnadrág igazán bájos volt... - Azt hittem már el is készültél. - Mondta kimérten.

- Ó, persze! Gyere be! Pár perc és elkészülök! Addig foglalj helyet... ööö...kérsz egy...ööö... nincs is konyhám. - sopánkodott, és lázasan turkált a táskájában tiszta ruha után.

Gaara megállt a szoba közepén, és a mérgezett egérként szaladgáló Sakurát figyelte.

- Foglalj helyet! - intett a lány, és eltűnt a fürdőszobában.

Gaara sóhajtva nézett körül, de minden ülőalkalmatosságon valamilyen ruhadarab, könyv vagy fegyver hevert. Az ágy volt csak üres, de rendezetlen volt, összetúrt. „Valószínűleg még meleg.” - gondolta. Szemeivel végigfutott a lány testének nyomain, amelyet jól megőrzött a lepedő...

Kivágódott a fürdőszoba ajtaja, és a friss, fitt Sakura lépett ki rajta. Az ágyhoz lépett, pár gyors mozdulattal megigazította, felcsatolta fegyvereit, és várakozóan nézett a férfira.

Gaara biccentett, és elindultak.
 
- Van hír a többiekről? - fordult a hallgatag férfi felé.
- Nincs.

Sakura csöndben folytatta útját Gaara mellett. Zavarta a kínos csend...

- Köszönöm, hogy tegnap hazakísértél... - mondta halkan, szemlesütve.

- Ühm. - morrant a válasz.
Csend.
- Hogy aludtál?
- Jól.
Csend.
„Ez kibírhatatlan!” - visított Sakura gondolatban.
- Mi lesz a mai program? - próbálkozott megint.

- Reggeli nálunk, aztán a kórházba megyünk. Vannak még ellátandó betegek bőven. - nézett lopva a lányra.

- Nálatok? - nézett kíváncsian a férfira. A férfi biccentett, és egy nagy házra mutatott a fő utcán. Beléptek az ajtón, és egy idős hölgy fogadta őket. Házvezetőnő volt, udvariasan bemutatkoztak egymásnak a lánnyal, és beljebb invitálta őket. Asztalhoz ültek egy nagy étkezőben. Sakura nem győzte kapkodni a fejét, annyira tetszett neki ez az új élmény. Láthatja a homok-ninják otthonát! Szuper!

- Itt laksz a testvéreiddel? - csevegett fesztelenül.

Biccentés volt a válasz. Sakura felsóhajtott. Hát igen... Gaara ugyanolyan, mint amikor megismerte a chounin vizsgán. „Vagy mégsem? Tegnap nem volt ennyire merev...”

Mikor beértek a kórházba, már feladta a próbálkozásait Sakura. Képtelen volt beszélgetni a férfival... Eléjük jött egy medi-ninja, és elkísérte. Gaara addig követte tekintetével, amíg el nem tűnt a szeme elől a folyosó kanyarulatában. Ekkor a rózsaszín fej újra felbukkant, és ő lelepleződött. A smaragdzöld szemek rákacsintottak, és ismét eltűntek.

Gaara teljesen lemerevedett. Értetlenül nézett ki a fejéből, és nem tudta mit jelentsen ez az egész. Nem, biztos nem jött rá, hogy ő lopott csókot tőle este... hiszen aludt! „Akkor meg?!”   

 

Sakura rájött. Zavarban van Gaara! Észre vette, hogy időnként lopva őt figyeli, és beleborzongott... Szeme sarkából figyelte reggelizés közben, és el kellett ismernie, hogy vonzó férfi... A társaságában nincs olyan érzése, hogy megfullad... mint Kabuto vagy Kakashi esetében. Felszabadultabb volt. Még ha Gaara nem is valami jó beszélgetőpartner... de kihozta belőle a flörtölős, játékos Sakurát. Mikor merészen visszakacsintott rá a kórházi folyosón, kuncogva temette száját markába, és úgy érezte, feldobták a napját! Újult erővel vetette bele magát a munkába, és jókedve mindenkire átragadt.

 

Néhány óra leforgása alatt ellátott minden nehéz esetet, amire megkérték, és útja a Kazekage irodájába vezetett.

- Szabad! - hallotta. Benyitott, és rácsodálkozott az asztal mögött ülő Gaara-ra. A férfi éppen egy tekercset olvasott, és amikor felnézett, megdobbant a szíve. Sakura mosolyogva belépett, és kérdően nézett rá.

- Van hír a többiekről? - fejrázás volt a válasz. - Öhm... megkérdezhetem, mit csinálsz itt?

- Én vagyok a helyettes. - jött a tömör válasz. Sakura komolya arccal bólintott.

- Végeztem a kórházban. Van még valami teendőm? - Fejrázás a válasz. - Megnézhetem a hasad? - kérdezte félénken Sakura.

Gaara meglepetten nézett fel. Arcára rá volt írva, hogy...

- Neeem... - kacagott fel Sakura. - A sebet akarom ellenőrizni. - „Annyira cuki amikor zavarba jön...”

 

Gaara felállt, és elé lépett. A testének közelsége már nem volt vicces... Rémülten nyelt egyet. A férfi szemeit az övébe fúrta, és lassan elkezdte kigombolni a mellényét, majd a fekete ingét. Sakura fülig pirult ettől az intim pillanattól... Hátralépett, mert túl közel álltak egymáshoz. Mikor meglátta az izmos mellkast és a kockás hasfalat, még pirosabb lett, nem mert Gaara szemébe nézni... A férfi felült az íróasztalra, és várakozva nézett a lányra. Őrülten kívánta... amikor meglátta hogy elpirul, vissza kellett fognia magát.

Sakura belenézett a türkizkék szemekbe, és közelebb lépett. Kezét a gyógyuló sebre helyezte, és az érintéstől mindketten megborzongtak. A lány fél kezes pecséteket formált, keze felizzott, és behunyta szemeit. Erősen koncentrálnia kellett.

 

Gaara nézte a lány arcát, ami alig pár centire volt az övétől. Képtelen volt levenni róla a szemeit... az érzéki ajkak őt hívogatták, és a keze... forróság indult ki az érintésétől, és szétterjedt egész testében.

Mikor Sakura az utolsó simításokkal is végzett, elégedetten nyitotta ki szemeit, és meglátta arcától pár centire a férfiét. Tekintetük összefonódott, lélegzetük felgyorsult. A türkizkék szemekből vágyat olvasott ki. Heves vágyat... amilyet ő is érzett!

- Te csókoltál meg tegnap este. - suttogta a lány, tágra nyílt szemekkel. - Azt hittem álmodtam, de az illatod felismerem Gaara... - nem tudta folytatni, mert egy forró csók beléfojtotta a szavakat. A férfi meleg ajkai hevesen birtokolták az övét, és egész testén bizsergés futott végig. Kezei önkéntelenül beletúrtak Gaara sűrű, vörös hajába, és remegve simult az izmos testhez. Megérezte a karokat a derekán, és reszketegen felsóhajtott.

Gaara egyre szorosabban vonta magához, és megrészegülve csókolta. Soha többé nem akarta abbahagyni... Egész teste lángolt a vágytól... Soha nem érzett még ilyet!

Kezei felvándoroltak a lány hátára, végigsimították, letévedtek a formás popsira, és erősen belemarkolt. Élvezte az érintését... Sakura halkan felnyögött, és a férfiban elszakadt a cérna. Villámgyorsan felpattant, és a lány már az ő helyén ült az asztalon, és forró teste szorosan tapadt az övéhez. Sakura a kezeivel lágyan simogatta az izmos karokat, a széles hátat, és amikor a férfi a csípőjét az övéhez szorította, megérezte a kemény hímtagot.

 

Jeges-vízként érte a felismerés. Ijedten ugrott ki a férfi karjaiból, és remegve hátrálni kezdett.

- Ez nem helyes... - dadogta, de a férfi vágytól elsötétült szemekkel követte őt, hiába hátrált előle. A falba ütközött... Gaara már előtte állt, kezeivel elzárva a menekülés útját, és hozzásimult. Ajkai forrón tapadtak nyakára, és nyelvével őrjítően ingerelte bőrét. Sakura elgyengült térdekkel csúszott lefelé, de az erős karok felkapták, és az irodai kanapéra tették gyengéden. Gaara feltűrte a pólót a lány hasán, és lágyan csókolgatni kezdte a puha bőrt, majd kezei besiklottak a póló alá. Fennakadtak a melltartón, de hamar leküzdötte ezt az akadályt is, és végre belesimultak kezeibe a kemény kis halmok, a vágytól ágaskodó mellbimbókkal. Sakura felnyögött, és szemeit behunyva adta át magát az élvezetnek. Varázslatos volt a férfi érintése! Soha ilyet nem érzett még!

Gaara felemelkedett, és fölé térdelt, kezeivel megtámaszkodott a lány feje mellett két oldalt, és mélyen a szemébe nézett. Tömény vágy és ígéretek csillogtak tekintetében... Sakura felemelkedett és megcsókolta a férfit. Remegve simult hozzá, kezei szünet nélkül simogatták izmos testét... Szeméremdombját a férfi keménységéhez dörzsölte, és halkan felnyögött. Gaara hitetlenkedve nézte az alatta fekvő gyönyörű nőt, aki kívánja őt. Őrá mosolyog, őt simogatja... Álmaiban sem gondolta volna... és most itt van! Boldogan felsóhajtott, és ajkai körül halvány mosollyal élvezte minden cseppjét együttlétüknek. Csókolta a szép ajkakat, a bársonyos, karcsú nyakat, és elkezdte kibújtatni Sakurat a pólójából, amikor... kopogtattak.

 

Rémülten ültek föl, az ajtóra szegezték tekintetüket, majd egymásra néztek. Kapkodva felöltöztek, egymásnak dobálva a szétszóródott ruhadarabokat. Gaara visszatelepedett az asztalhoz, Sakura pedig leült az egyik fotelba. Mély levegőt vettek...

- Szabad! - szólt ki közömbösen a férfi. Nem látszott rajta semmi, de kezeit összekulcsolta, mert remegtek ám!

- Uram! Egy ninja-kutya hozta ezt a tekercset! - lépett a ninja az asztalhoz. „Kakashi egyik kutyája.” - gondolta Sakura. A tekercset Gaara gyorsan átfutotta, és a lányhoz fordult.

- Kakashi küldte. Utolérték a tolvaj Akatsukit, és visszaszerezték a tiltott tekercset. Úton vannak visszafelé. Naruto megsérült, de nem súlyosan. - számolt be tömören a férfi.

Sakura megkönnyebbülten sóhajtott fel, és egy szép mosollyal ajándékozta meg Gaarat, akinek szíve ismét hevesen vert. Egy intéssel elbocsátotta a hírnököt, a lányhoz lépett, kezét nyújtotta neki, és felhúzta magához. Átölelte karcsú derekát, s mélyen a szemébe nézett. Sakura viszonozta a kérdő pillantást... „Most mi legyen?” Kívánta a férfit, de a fizikai vonzalom nem elég. És ha megtörténik, amire mindketten vágynak, akkor mi lesz azután? És ha a férfi csak játszadozik vele? Hiszen alig ismeri...

 

Gaara látta a kételkedést és a tétovázást a lány szemeiben, és felsóhajtott. Túl szép volt, hogy igaz legyen... Csalódottan elfordult a lánytól. Mit tehetne? Nem tud felajánlani a lánynak semmit a szívén kívül... Ő homok-ninja, a lány levél-ninja. Egy világ választja el őket. És nagy valószínűséggel Sakura és Kakashi között van valami. Látta a férfi viselkedésén! Vagy tévedett? Ekkor megérezte a kezébe sikló karcsú ujjakat. Az érintéstől megtorpant, és megmerevedett. A lány a hátához simult, és puha karjai átölelték őt.

Sakura az arcát a férfi hátához szorította, és mélyen beszívta az illatát. „Ő más... érzem!” - gondolta boldogan. Elmosolyodott, amikor megérezte Gaara remegését.

- Maradhatnék még egy ideig... hogy jobban megismerjük egymást... - suttogta a lapockának. A férfi kezei rásimultak az övéire, és gyengéden megszorították. Így álltak hosszú percekig...

- Írok a Hokagenak. - bontakozott ki az öleléséből. Megfordult, és lágy csókot lehelt az ajkaira. Sakura kedvesen mosolygott rá, és ő elmerült a gyönyörű smaragdzöld szemekben...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
8.
 
 

Kakashi gyengéden helyezte Narutot a kórházi ágyra, és várakozóan nézett körül. Kankuro és Temari is beléptek a kórterembe, mögöttük jött Sakura és Gaara is. Sakura arca boldogan ragyogott, és Naruto fölé hajolt.

- Hogy vagy? - mosolygott csapattársára.

- Sakura-chan... Sakura-chan... - nyafogta. - Éhes vagyok! - megpróbált felülni, de felszisszenve esett vissza. A lány alaposan megvizsgálta.

- Hm... néhány bordád eltört, és tele vagy zúzódásokkal... - sorolta lassan. Pecséteket formált, kezei fehéren felizzottak, s a sérült testrészek fölé tette őket. Néhány perc múlva Naruto már nem vágott fájdalmas grimaszokat, és békésen mosolygott a lányra.

- Jól van. - fejezte be. - Egy-két nap pihenés, és újra a régi leszel. Hozok neked rament. - mosolyodott el.

- Meg is etetsz, Sakura-chan? Olyan gyenge vagyok... - nyekergett. Mindenki felnevetett, és Kankuro az ágyhoz lépett.

- Majd én megetetlek! - vigyorgott gonoszan.

- Sakura-chan ments meg! - színészkedett Naruto a többiek nagy derültségére, és belekapaszkodott a lány kezébe.

- Elég ebből. - szólt komoran Kakashi-sensei. - Beszélnem kell a Kazekage-val. Kankuro elkomolyodott, és bólintott. Elindult a kis csapat a kage irodájába.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Sajnálom Kakashi-sensei, de még maradnotok kell. Valójában csak a medi-ninja csapattagotokra van szükségem, de Tsunade-sama ragaszkodott ahhoz, hogy akkor az egész csapat marad. - dörmögte a vén Kazekage.

Kakashi bólintott.

- És előreláthatóan meddig kell maradnunk? - nézett az öreg szemébe.

A kage Gaara-ra nézett, és válasz nélkül elfordult.
- Távozhattok. - szólt ridegen.
 

- Ebben a te kezed van? - sziszegte Kakashi halkan a vörös-hajú ninja fülébe, amikor kiléptek az előtérbe. A többiek már nem voltak sehol, csak ők ketten álltak egymással szemben. Fekete ónix meredt a türkizre... Szemükben indulat villant. - Szállj le Sakura-ról! Ő az enyém...

- Engem választott. - jött a hűvös, kimért válasz.

- Nem olyan biztos. - vágott vissza a jounin, és mérgesen kiviharzott a Kazekage épületéből.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Szia! - repült Gaara karjaiba Sakura, amikor este végre eljött érte. Nagyon csinosan öltözött fel, mert szép akart lenni az első igazi randevún... Halványszürke ruhát vett fel, amelyen rózsaszín indamintázat tekeredett, kihangsúlyozva szép formáit. Haját feltűzte, és szép kontyot formázott, amelyből néhány tincs kikandikálva rendkívül érzékivé varázsolta megjelenését. A férfi némán gyönyörködött a kivételes szépségben, és a neki szóló édes mosolyban.

- Szia... - hajolt le egy csókért, és gyengéden magához vonta a lányt.

Sakura a férfi csodáló tekintetét egy forró csókkal jutalmazta, és boldogan simult az izmos testhez. Ölelkezve indultak el, és most először látott Gaara arcán egy gyengéd mosolyt... A fiú a hagyományos fekete ruhájában volt, de most nem volt bőrmellény, és homoktartó edény.

- Nem hoztad a homokot? - rémült meg. „Védtelen nélküle!”
A férfi meglepetten nézett rá.

- Itt mindenhol homok van Sakura... - válaszolt kedvesen. - Nekem ez is elég.

- Óh... - pirult el. - ...értem. - bújt vissza megnyugodva a férfihez. Lassan indultak tovább, élvezve az esti szellő hűs simogatásait, a friss levegőt.

 

Gaara egész este úriemberként viselkedett, az étteremben egy félreeső nyugodt helyen vacsoráztak, a helyiek lopva pillantgattak feléjük, de ők nem foglalkoztak vele. Kellemesen elbeszélgettek, még ha a férfi nem is volt sokkal bőbeszédűbb a szokottnál, azért igyekezett. Amikor elindultak a lány szálláshelyére, már teljesen feloldódtak, és kéz a kézben beszélgettek. Sakura gyermekkori csintalankodásaival szórakoztatta a férfit, és boldogan zsebelte be a kis mosolyokat, amiket kiváltott...

 

Az ajtó előtt csalódottan megtorpantak, és Gaara egy könnyed mozdulattal maga felé fordította a lányt. Türkizkék szemeivel gyengéden nézett le kedvesére, és lágyan megcsókolta. Sakura lábujjhegyre emelkedett, hogy a magas férfinak ne kelljen olyan mélyre hajolni, és viszonozta csókját. Szorosan összesimultak, szívük hevesen dübörgött mellkasukban, remegő kezekkel simogatták egymást...

Sakura hátra lépett, és kedves mosollyal köszönt el udvarlójától...

Gaara izzó tekintete addig követte, amíg be nem lépett az ajtón, majd lassan elindult haza. Gondolatai a lány körül kavarogtak, és szívét melegség töltötte el. Jó érzés volt...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Sakura! Ez egy könyörtelen gyilkos. - hallotta meg a lány a halk hangot, mikor becsukta az ajtót. Megperdült, és a szoba közepén álló Kakashi-ra nézett. - Nem gondolhatod komolyan, hogy vele... - némult el, amikor tudatosult benne, hogy milyen csinos ma este.

- Ne mondj ilyet! Ő egy jó ember! És tiszták a szándékai! - villantak a smaragdzöld szemek dühösen.

- És? - vágott vissza a férfi dühösen. - Gondolod, hogy majd feleségül vesz? Téged? - köpte dühösen.

Sakura tágranyílt szemekkel nézett rá. Nagyot nyelt, s érezte, hogy mindjárt sírni kezd.

- Miért mondod ezt? - kérdezte reszkető ajkakkal. Kakashi a szájába harapott. „Nem, nem úgy gondoltam...”

- A homok-ninják nem kezdenek levél-ninjákkal Sakura. - folytatta lágyabban. - Népeink hiába szövetségesek, az ellentétek akkor is nyíltan jelen vannak. A Kazekage és a Hokage sem egyezne bele.

Sakura hátat fordított a férfinak, és az ablakhoz lépett.

- Távozz a szobámból. - suttogta hidegen. Ekkor megérezte az erős karokat a derekán, és a forró ajkakat a nyakán. Forróság csapott végig a testén, és megremegett. Szemeit behunyta, és minden ellenállás megtört benne. „Miért van rám ilyen erős hatással ez a férfi?” - Ne kérlek... - nyögte halkan.

- Látod? Még mindig vonzódsz hozzám. Le sem tagadhatod! - lihegte a lány fülébe, ezzel az érzékeit borzongatva. Kezei feljebb kúsztak, és lágyan becsusszantak a ruha kivágásába, rásimultak a kemény kis halmokra, Sakura teste ívben hátrahajolt, a férfitesthez simult megadóan. Mikor megérezte popsiján a férfi merevedését, halkan felnyögött.

- Ne... ne... - lihegte, de érezte, hogy elveszett.   
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
9.
 
 
Kakashi a karjaiba kapta, és az ágyhoz vitte.

- Ma éjjel az enyém leszel... - suttogta az illatos fürtökbe forrón, lágyan lefektette, ráfeküdt, s testével a matrachoz préselte Sakura-t. Vadul csókolta, simogatta a kábult lányt, és szíve hevesen dübörgött... Arcuk ugyanolyan piros volt, szemeikben heves szenvedély izzott... Remegő kezekkel gombolta ki Sakura ruháját, és a felszabaduló hófehér bőrre vetette magát, nyelve érzéki játszadozásba kezdett...

- Ne... kérlek... - ellenkezett a lány lihegve, és karjaival próbálta eltolni a férfit. - Eressz...

Kakashi megragadta a törékeny csuklókat, fél kézzel lefogta a lány feje fölött, s vadul megcsókolta újra, beléfojtva az ellenkezést.

 

Mikor a férfi szájával elérte a kis rózsaszín mellbimbókat, Sakura testén forró hullámok csaptak végig, és megremegett. Heves mozdulattal lelökte magáról Kakashit, és kiugrott az ágyból. Ruháját összefogta magán, és remegve, lihegve, rémülten hátrálni kezdett.

- Ne... - nyögte, amikor a férfi vágytól izzó, sötét tekintettel elindult felé. Sakura az ajtó irányába szaladt, de hirtelen a semmiből termett előtte a jounin, leteperte a földre, lefogta, s közelről nézett az arcába.

- Sajnálom Sakura... - sóhajtotta. - Megőrjítesz... - csapott le újra a kívánatos ajkakra, és testével szilárdan tartotta, moccanni sem tudott a lány. - Gyere hozzám feleségül... én boldoggá tehetlek, hidd el! - suttogta két csók között.

- Kérlek... - rebegte könnyezve Sakura.

Kakashi felnézett a smaragdzöld szemekbe, és elsápadt. Bénultan csúszott le róla, és remegő kezekkel simogatta a könnyes arcot. A lány már nem védekezett, felült, és a férfi szemébe nézett.

- Szeretlek Sakura... bocsáss meg...
A lány megsimogatta kedvese arcát.

- Én azt hittem, hogy szerelmes vagyok beléd... de már magam sem tudom... - hunyta be fájdalmasan szemeit, és elfordította a fejét. - Időre van szükségem, hogy tisztázzam az érzéseimet Kakashi...

- És Gaara? - suttogta a férfi.

- Nem tudom. Vele olyan... felszabadult vagyok. - suttogta. - Majdnem boldog...

Kakashi felállt, szomorúan nézett le Sakurára.

- Ha döntöttél, tudod hol találsz meg... - csukta be maga után az ajtót.

Sakura némán könnyezve nézett maga elé.
 
„Hol rontottam el az életem?”
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Kakashi-sensei! Miért hagytátok Sakurát egyedül a homokfaluban? Ellenszegültél a parancsomnak! - zengte a Hokage az előtte álló lehajtott fejű jouninnak. Az ajtó mellett álló Naruto értetlenül kapkodta a fejét, semmit sem értett. Csak annyit látott, hogy tanára szótlan és szomorú volt, mióta elindultak haza este. Tsunade-nak is feltűnt a férfi furcsa viselkedése.

- Jól vagy Kakashi? - kérdezte halkan. A jounin bólintott, és elindult az ajtó felé. - Néhány napig nem kaptok küldetést. Pihenjétek ki magatokat. - szólt utána Tsunade, s döbbenten nézett a csukódó ajtóra.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura a heves kopogásra ébredt. Ránézett az órájára, de még nagyon korán volt. Az ajtóhoz ugrott.

- Sakura-sama! - lihegte egy fiatal genin fiú. - Jönnie kell gyorsan!

Villámgyorsan felöltözött, és a fiú után szaladt.

A felkelő nap sugarai halványan világították meg homokfalu utcáit, és a sok riadtan rohangáló embert. Nem értett semmit...

Temari már várta a Kazekage háza előtt. .
- Mi történt? - lihegett Sakura.

- Orochimaru emberei megtámadták a falu nyugati részét. - mutatott a távolba a szőke lány. - Én is most oda megyek, neked a sérülteket kell ellátnod a háttérben...

Sakura bólintott, és a siető lány mellé szegődött.
 

Mikor meglátta a lerombolt falat, és a sok idegen harcost, elakadt a lélegzete.

- Oda! - mutatott Temari egy kis területre, ahol sérült ninják hevertek. Chouninok és geninek cipelték oda a sebesülteket, és néhány medi-ninja ténykedett rajtuk. Sakura odasietett, és azonnal munkához látott. Kizárólag életmentő elsősegély-beavatkozásokat végzett, mert spórolnia kellett a chakrájával. Sok sérült lesz még... Idegesen kapkodta fejét, és a többieket figyelte. A homok-ninják elszántan harcoltak, és egyelőre kiegyenlített volt a küzdelmük.

 

Szorongva figyelte, mikor bukkan fel a tömegben Gaara, de nem volt sehol... Idegesen felnézett, és meglátta! Egy homokfelhőn állt, és egy erős harcossal küzdött, kezeivel pecséteket formált, és vadul támadta az ellenséget. Szemei hidegen csillogtak, arca és egész megjelenése, kisugárzása bénítóan félelmetes volt... Hamar legyőzte az idegen ninját, és könyörtelenül kivégezte. Sakura gyomra apró gombóccá zsugorodott. Most látta először gyilkolni Gaara-t, és őszintén sokkolta ez az élmény. Nem ért rá mélázni, örült hogy él a férfi, de a betegek az elsők.

 

Szorgalmasan dolgozott, sok ninja életét mentette meg, de egyre fáradtabb lett. A vele együtt dolgozó medi-ninják már eszméletlenül hevertek mellette, végső chakra-tartalékaikat is felélték, de ő még bírta... Felnézett, és egyre több sérültet látott a harcmezőn... Egy maroknyi csapat küzdött még. Vesztésre álltak!

Elszántan felállt, és előre sétált. Megállt középen, kis terpeszben rögzítette lábait. „Bocsáss meg Tsunade-sama, de meg kell tennem!” -sóhajtott.

 

Felemelte karjait a feje fölé, és behunyta szemeit. Két keze között egy fénygömb kezdett el növekedni, minden chakráját ebbe koncentrálta.

- A lányt! Öljétek meg, mielőtt befejezi! - hallotta, de folytatta tovább. A gömb a kezében egyre nagyobb lett, fehéren, vakítóan világított, mint egy kis nap. Erős fényétől testének sziluettje is lassan eltűnt, végül már semmit nem lehetett belőle látni. Sakura felnézett, és látta, hogy körülötte félkörben homok-ninják óvják őt saját testükkel. Szíve megsajdult, és erősebben koncentrált. Mikor megérezte, hogy elérte végső erőtartalékait, lassan letérdelt, és a földre helyezte a gömböt. Kezeit föléemelte, pecséteket formált, majd széttárt kezekkel bocsátotta a magasba, amíg fölötte nem lebegett. Felállt, s szemeit behunyva bőre is ragyogni kezdett. Kezeivel irányította a gömbből kitörő sugárnyalábokat, amelyek minden földön heverő sebesült testbe becsapódtak, és a sebek azonnal beforrtak. A ninják feltápászkodtak, s harcoltak tovább... Egyre több és több ninja tápászkodott fel a földről, meglepetten tapogatták ép testüket, majd újult erővel vetődtek a csatába.

 

Sokáig kitartott a gyógyító-jutsu, és a harc eldőlt... A homok-ninják az így nyert túlerővel visszaverték végleg a támadást.

A gömb egyre kisebb lett, s amikor elfogyott, Sakura állt a harcmező közepén egyedül, teste fehéren sugárzott, egyre sápadtabb fénnyel, mintha a bőre alá rejtették volna a holdat... Haja az arca körül örvénylett, szemeit becsukva hátravetette fejét, és egy utolsó fényimpulzust kilökve magából még felragyogott, gyönyörűen, szívet fájdító szépséggel, majd hirtelen kihunyt, és összeesett... Gaara óvó karjaiba.

A csata véget ért, és a falu összes ninjája körülöttük állt. A lánynak köszönhetően, minimálisak voltak a veszteségeik. Hálásan, csodálattal nézték a sápadt szépséget.

- Köszönöm. - suttogta Gaara. Óvatosan a karjaiba vette, és a kórházba indult vele. Emberei némán álltak sorfalat kettőjüknek...

    
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
- Kabutoooooo! - ordította Orochimaru.

A férfi besietett a bázisuk nagy termébe, és udvariasan meghajolt mestere előtt.

- Hallottam a híreket uram. Valóban elképesztő...

- És a tekercset sikerült legalább megszerezni? - morgott a sanin.

Kabuto megrázta a fejét, és felnézett. Sasuke kifejezéstelen arccal állt Orochimaru mögött, és jeges szemekkel nézett rá.

- Ki volt az a medi-ninja? Tsunade? - kérdezte a sanin.

- A kémeink kiderítik uram, és én magam végzek vele. - mosolyodott el Kabuto.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
10.
 
 
Sakura lassan ébredezett. Szemei nehezen nyíltak...

- Felébredt! - hallotta a távoli hangot. Kinyitotta szemeit, de mindent ködösen, homályosan látott. Érzékelte, hogy arcok hajolnak fölé, de nem látta jól őket. Egy kéz érintette meg a homlokát, érezte, hogy valaki chakrát áramoltat belé. „Egy medi-ninja.” - ismerte fel. Látása feltisztult, és végre felismerte az arcokat.

- Élek...? - suttogta meglepetten. Felnézett a barátaira.

- Persze hogy élsz! Nagyon is! - válaszolt neki Temari könnyes mosollyal. - A mi kis hősünk... - szipogta. A többi arc mind örömöt sugárzott felé... Kankuro, Temari, Gaara...

- Az nem lehet. - válaszolt rekedten Sakura. - Ez egy önfeláldozó jutsu volt. Meg kellett volna halnom... - fáradtan lehunyta szemeit, és ismét elmerült a puha öntudatlanságba.

A többiek sápadtan, döbbent arccal néztek össze.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura már egy hete lábadozott, de még mindig nagyon gyenge volt. A medi-ninják minden nap kezelték, követve az ő utasításait, de csak kevés eredménye volt. A lány továbbra is sápadt volt, és gyenge. Gaara minden szabadidejét vele töltötte, de nem tudták az együtt töltött perceket élvezni, mert Sakura még a beszélgetéstől is hamar kifáradt...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Szia! - mosolygott Sakura a belépő vörös-hajú férfira, aki viszonozta, majd puszit lehelt a homlokára. Már csak szoros barátság volt közöttük. Mindketten elfogadták ezt, és nem maradt bennük harag vagy neheztelés.

 

- Szia. Levelet kaptam a Hokage-től. Megírtam neki mindent, és ő ezt írta. Felolvasom: „Csoda hogy Sakura él. Összesen két ember élte túl eddig ezt a jutsut. Ő és Én. Hosszú ideig tartó felépülésre számítsatok, sajnos nem tudok most odamenni. Küldök majd gyógyszert, ha sikerül elkészítenem, de addig is a homokfalu medi-ninjái pótolják a chakrát folyamatosan, szünet nélkül, ugyanis Sakura teste nem képes tárolni azt, hanem elfolyik belőle. Ezért mindig legyen mellette egy medi-nin, és még védőőrizetet is javasolnék. Néhány nap múlva odaküldöm a saját embereimet egy gyógyszerrel, ami lezárja a chakra-szivárgást. Sakura! Ha újra találkozunk, jól fenéken rúglak! SOHA TÖBBET NE MERÉSZELJ ILYET TENNI!!!!” - Gaara felnézett, és szája körül huncut mosoly bujkált.

- Ne merészelj nevetni! - emelte fel mutatóujját Sakura.
Gaara arca elkomolyodott.

- Megmentettél minket, és az életedet áldoztad volna a falumért Sakura. Soha nem felejtem el neked... - nézett a szemébe.

A lány kezét nyújtotta a férfinak, és közelebb húzta magához. A gyengéd ölelés többet mondott a szavaknál...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

A medi-ninják pontosan követték Tsunade javaslatát, és Sakura már a harmadik napon jobban lett. Képes volt felülni, és a kezeit rendesen használni. Barátai minden nap meglátogatták, néha ölbe vette Gaara, és kisétált vele a kórház kertjébe. Ilyenkor, ha valakivel találkoztak, mindig tisztelettel és kedvesen bántak vele. A falubeliek hálája és szeretete nagyon érezhető volt. A szobája tele volt virágokkal, ajándékokkal...

De ezek a kis séták rövidek voltak, mert ha nem kapott medi-ninjától sokáig chakrát, ismét nagyon elgyengült...

 

- Gaara-sama. - szólt egy fehér ruhás medi-ninja férfi. - Lejárt az idő...

A férfi felsóhajtott, és a karjaiban tartott sápadt lányra nézett. Lassan, óvatosan vitte vissza a szobájába, gyengéden lefektette, betakargatta. A medi-nin azonnal Sakura mellé lépett, és kezeit a homlokára helyezve fehéren izzó kezekkel töltötte chakráját belé. A lány rögtön elaludt a fáradtságtól.

Ekkor valaki nagy lendülettel bevágta az ajtót.

- ...mit jelentsen az, hogy nem zavarhatjuk Sakura-chant? - ordított Naruto, és beviharzott, hiába kapaszkodott belé két homok-ninja. Mikor meglátta a sápadt, alvó lányt, rémülten torpant meg. - Sa...Sakura-chan? - Nézett értetlenül.

- Naruto? - vonta össze szemöldökét Gaara. - Kérlek, ne kiabálj! Egyedül jöttél?

- Kakashi-sensei is velem jött. Most a Kazekage irodájában van... Az őrök nem engedték egyből ide jönni. - nyögte a fiú. Elővett a zsebéből egy üveget, amiben zöld színű folyadék lötyögött. - Ezt Tsunade-öreg hölgy küldte. Azt mondta, hogy azonnal igya meg Sakura az egészet! - nyújtotta a medi-ninjának.

Óvatosan felébresztették, és Naruto boldogan ölelte meg csapattársát, karjaiban tartotta, amíg a többiek óvatosan belediktálták a kábult lányba az egész orvosságot.

Utána Sakura ismét álomba merült. Barátai némán nézték, szemeikből aggodalom sütött.

Pár perc múlva a lány bőre halványan fényleni kezdett, mint a kora-esti fakó hold... A medi-ninja chakrájának töltődésével egyre fényesebben világított... Sakura kinyitotta smaragdzöld szemeit, és a sugárzás alábbhagyott. Lassan felült...

- Most már nem szökik ki testemből a kapott chakra... Érzem, hogy feltöltődöm. - sóhajtotta. - Köszönöm Tsunade-sama! - hunyta be boldogan szemeit. 

 

Ekkor rontott be a szobába Kakashi, belé is két homok-ninja kapaszkodott. Gaara némán intett, és mindannyian kimentek, hogy kettesben lehessenek...

A férfi döbbenten állt a kórterem közepén, szemében aggodalom, rémület, félelem és még ezer más érzelem kavargott. Sápadtan nézett szerelmére...

Sakura behunyt szemmel feküdt, fehér arca szinte eltűnt a hasonló színű párnán...

- Sakura... - suttogta Kakashi, és térdre esett az ágy mellett. Remegő kezeibe vette a lány sápadt ujjait. Szívét a kétségbeesés szorongatta görcsösen, levegőt is alig bírt venni. Nem lehet, hogy így veszíti el... hiszen haraggal váltak el... nem tudná elviselni...! Kétségbeesetten hajtotta le a fejét, és némán, könnyek nélkül sírt.

 

- Kakashi... - hallotta a világ legédesebb hangját. Felkapta fejét, és a gyönyörű szemekbe nézett. A lány mosolygott rá, ujjaival megszorította a kezét. - Ne félj, meggyógyulok. Tsunade-sama gyógyszere nagyon hatásos volt.

A férfi boldogan pattant fel, és gyengéden ölelte meg a törékeny szépséget.

- Úgy aggódtam érted... szerelmem... egyetlenem... bocsáss meg, hogy így hagytalak itt. Majdnem megőrültem az aggodalomtól... Azonnal jönni akartam, ahogy megtudtam, de Tsunade őrizet alatt tartott... Erőszakkal tartott vissza engem. - hadarta.

- Semmi baj... semmi baj... - suttogta Sakura könnyes szemekkel. Kakashi hátrébb húzódott, hogy a szemébe nézhessen.

- Igaz, hogy ez egy önfeláldozó jutsu volt? Ami a használó halálával jár? - kérdezte komor arccal. A lány némán bólintott. - Hogy tehettél ilyen ostobaságot? - ölelte meg újból, remegő kezeivel simogatva őt.

- Kénytelen voltam... Különben már mindenki halott lenne a faluban. - válaszolta halkan. - De tudod... mielőtt elájultam, és azt hittem itt a vég, rád gondoltam Kakashi. - nézett a szemébe.

 
- Rám...? - suttogta remegve a férfi.

- A halál torkában lejátszódott szemem előtt az életem, és felismertem benne az igazi értékeket. Szeretlek... - suttogta könnyes szemekkel. - Mindig csak téged szerettelek. Még amikor Sasuke után futottam kislányként, akkor is te voltál az a férfi, akire felnéztem, és fontos volt nekem...igen... fontos voltál nekem, de nem ismertem fel, hogy mennyire! Kabuto-ban is csak téged láttalak, ezért azt hittem, hogy őt szeretem. De oly sokszor bántottalak, és kínoztalak... Nem hiszem, hogy boldogok lehetnénk együtt... A szíved mélyén sosem fogsz nekem megbocsátani a sok gyötrelemért. - hajtotta le fejét szomorúan. Úgy érezte, lelke egy görcsös fájdalomgombóccá vált...

 

Kakashi percekig mozdulatlanul, a döbbenettől lebénulva meredt a lányra. Képtelen volt felfogni azt, amit az imént hallott. Agyában visszhangzottak a szavak. „Szeretlek... mindig csak téged... bántottalak... nem hiszem... szeretlek... szeretlek...”

 

Sakura a férfi néma hallgatását látva szomorúan vette tudomásul, hogy igaza volt. Kakashi már nem szereti őt... Némán könnyezett tovább, és próbálta elképzelni nélküle az életét. Szánalmasan üresnek találta...

 

Két kéz simult az arcára, és ő felnézett. Szíve hevesen megdobbant, amikor a férfi maszk nélkül mosolygott rá, szeméből gyengéd szeretet, odaadó szerelem sugárzott...

- Szeretlek Sakura... - suttogta, és ajkai szorosan rátapadtak az övére, forró csókjuk elmosott minden fájdalmas emléket, csak a tiszta szerelem és a boldogság maradt...  

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Késő éjjel volt már, amikor a férfi a medi-ninják unszolására végre elment, hogy hagyja pihenni Sakura-t. Az éppen soros medi-ninja is végre magára hagyta, és ő fáradt sóhajjal hanyatlott vissza a párnáira. Ajkain boldog mosollyal merült alá az álomvilágba...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Kabuto hidegen nézett a halott homok-ninjákra, akik az ajtót őrizték. „Túl könnyű volt őket elintézni. Gyanús.” Óvatosan körülnézett, de nem voltak sehol sem csapdák, vagy további őrök. A kém által megjelölt kórtermet könnyű volt megtalálni, az őrök pont előtte álltak. Néhány gyors mozdulat, és tompán puffantak a holttestek a hideg márványkövezeten. Elégedett mosollyal lépett keresztül rajtuk, és halkan benyitott. Kunai-kését a kezébe vette, óvatosan az elfüggönyzött ágyhoz lépett. Lassan, csendben húzta el a fehér textíliát, és lenézett a fekvő alakra...

- Sakura...? - suttogta tágranyílt szemekkel.
 
 
11.
 

- Sakura...? - suttogta tágranyílt szemekkel. Földbe gyökerezett lábakkal állt az ágy mellett, és szemei mohón itták magukba a tüneményes látványt. Nem látta őt már egy éve... Sokszor gondolt rá, szinte minden nap, főleg éjjelenként. El is felejtette, mennyire gyönyörű... Nézte a sápadt arcot, és mellkasában hevesen dübörgött a szíve...

„Szóval medi-ninja lett.” Elmosolyodott, és Sakura fölé hajolt. Kését elrakta, és kezeivel gyengéden megsimogatta a sápadt kis arcot. Lassan felnyíltak a smaragdzöld szemek...

 

Sakura lágy simogatásra ébredt, és felnézett. „Kabuto?” - gondolta döbbenten. „Biztos csak álmodom....” Némán nézett a jelenésre, de amikor a férfi gyengéd mosollyal csókot lehelt ajkaira, végre tudatosult benne az igazság.

- Te...? - nézett fel reszkető ajkakkal. Kabuto gyengéden átölelte, és forró csókokkal borította szép arcát, nyakát. Mélyet sóhajtott, beszívta a csodálatos illatot...

- Úgy hiányoztál... - suttogta a fürtök közé. Sakura remegve simult a férfihoz, és behunyt szemekkel adta át magát a csodálatos élménynek. „Kabuto...” Olyan boldog volt! Ekkor felvillant szemei előtte Kakashi arca.

- Kabuto... eressz el, kérlek... - férfi megérezte Sakura tétovázását..

- Mi a baj kedves? - mosolygott rá gyengéden.
- Miért jöttél?
A férfi arca elkomorodott. Elengedte a lányt, és elfordult.

- Nem számít. De... - nézett vissza sugárzó arccal. - ...most, hogy végre itt vagy, nem hagyom, hogy bárki közénk álljon még egyszer szerelmem! - visszalépett a lányhoz, és ismét át akarta ölelni.

- Ne... - nyögte Sakura, és próbált elhúzódni tőle.

- Miért...? - ejtette le karjait sápadtan a férfi. Fekete szemeiben fájdalom villant. Percekig néztek egymásra, Sakura szemében bocsánatkérő csillogással felelt a férfi csalódottságára.

 

- Mást szeretek... őszinte szerelemmel... Bocsáss meg Kabuto! - suttogta a lány.

 
Csönd.
 

Kabuto összerándult, mint ha ráordítottak volna. Elfordult, és lassan az ajtóhoz lépett. Lehajtott fejjel megállt egy pillanatra.

- Azért jöttem, hogy megöljelek... Mindegy. Légy boldog Sakura! - csukta be maga után az ajtót.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura némán nézett maga elé, és mikor elég erőt tudott végre gyűjteni, lassan kicsúszott az ágy szélére. Hosszú, fehér hálóinge kissé akadályozta a mozgásban, de azért sikerült felállnia. Kezeivel támaszkodva minden lehetséges helyen elindult az ajtó felé. „Nem maradhatok itt!” - zakatolt a fejében. „Ha ő nem teszi meg, akkor Orochimaru küld majd másokat!” Kilépett az ajtón, és meglátta a halott őröket. Föléjük hajolt, de már nem lehet rajtuk segíteni. A falnak támaszkodva araszolt a kijárat felé, amikor meghallotta a hangokat.

- Te mit keresel itt? - sziszegte Kabuto.

- Utánad küldött a mester. Elvégezted a feladatodat? - válaszolt egy hideg, félelmetes hang. Valahogy ismerős volt Sakura-nak...

Rémülten fordult a másik irányba, és sietve szedte lábait. Időnként meg kellett állnia pihenni, mert olyan gyenge volt még.... Szíve hevesen verdesett, egész teste remegett. A folyosók üresek voltak, az ajtók bezárva, sehol senki... remegve próbálgatta a kilincseket. Nem találta a kiutat!

Lépteket hallott! Rémülten fordult a hangok irányába, de a folyosó üres volt.

- Hová sietsz? - sziszegte egy hang a fülébe, megérezte a mögötte álló testet, majd ütést érzett a tarkóján, és minden elsötétült.

  
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Hideg... jéghideg... Sakura fázva húzta össze magát, és dideregve remegett. Lassan kezdett magához térni. Felült, és rémülten nézett körül. Egy hideg cella padlóján feküdt. A falak nyirkosak voltak, az egyik oldalon széles vasrács egy ajtóval. Feltérdelt, és szédülve kapaszkodott a síkos, fekete téglafalba. Óvatosan felhúzta magát, és remegő térdekkel a rácshoz lépett. Vékony fehér hálóinge szakadozott volt és mocskos. Körülnézett. Cellája teljesen üres volt, a folyosón egy fáklya világított, gyenge fényénél látta, hogy nincs ott senki. Megkapaszkodott a rácsban, és kétségbeesetten gondolkodott. „Orochimaru búvóhelyén vagyok valószínűleg. És a föld alatt...” - nézett körül. „Sehol nincs ablak.” A rács zárja egyszerű szerkezetű volt, ezért megpróbálta chakrájával kilendíteni a zárnyelvet. Halk kattanás jelezte sikerét, de az ajtót továbbra sem bírta kinyitni. Rémülten nyögött fel. Még túl gyenge volt ehhez is! Remegő kezei lassan lecsúsztak a rácsról, és összerogyott, ellepte tudatát a félhomály.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
- Sakuraaaa! - ordította kétségbeesetten Kakashi.
- Elvitték! - szaladt felé Naruto.
Gaara sápadtan toppant eléjük.

- Összeállítok egy csapatot, és együtt megkeressük! - nézett vigasztalóan a jouninra.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura a vasrács nyikordulására ébredt. Fejét felemelve nézett a belépőre, de nehezen fókuszált szemeivel. Az alak a lány elé toppant, és felrántotta őt álló helyzetbe, közvetlen közelről nézve az arcába.

Sakura rémülten nézett a fölé emelkedő magas, erős és félelmetes férfira. Fekete haja hosszabb volt, ónix-fekete szemei hidegen néztek rá, arca is férfiasabb lett, de kétségtelenül ő az!

- Sasuke...? - suttogta.

- Szia Sakura... - válaszolt mély hangján, és arcán ördögi mosollyal megragadta a lány nyakát, lassan előrébb lépett, és a falhoz szorította a remegő testet. Fekete szemei végigsiklottak a szép arcon, az érzéki ajkakon, a mellek lágy domborulatán, a karcsú derékon, gömbölyű csípőn és a formás lábakon. Elégedetten nézett ismét a rémült, de szép smaragdzöld szemekbe. - Azt hittem unalmas lesz téged kivégezni, de most már látom, hogy jól fogok szórakozni... - hajolt közelebb.

- Ne tedd ezt... barátok voltunk! - suttogta a lány, és forró könnyei kibuggyantak. Annyira félelmetes volt ez a férfi, akibe gyermekként szerelmes volt! Hogyan változhatott meg ennyire?

- Barátok? - nevetett fel gúnyosan Sasuke. - Nekem nem voltak barátaim. Te futottál utánam, mint egy kis pincsikutya... - mosolyodott el. - ...igen. Az én kis pincsikutyám! - nevetett fel ismét.

Sakura a megalázottságtól megszólalni sem tudott.

- Szerettelek! - suttogta reszkető ajkakkal, és behunyta szemeit... nem akarta látni ezt a visszataszító férfit..

- Tudom. - komolyodott el Sasuke.

Sakura ebben a pillanatban érezte meg ajkain a férfi durva csókját. Próbálta elfordítani a fejét, de semmi esélye nem volt az erős kezekkel szemben... Kézzel-lábbal próbált védekezni, de Sasuke a falhoz szorította egész testével. Szövetek reccsentek, és a lány meztelenül, védtelenül, kiszolgáltatva vergődött a férfi kezei között... Sikított, könyörgött, de már nem volt visszaút. Mikor megérezte a férfi kezeit a mellén, és a lábai között, felzokogott, és még vadabbul kapálódzott. Sakura a heves ellenkezés következményeként ájulásig kifáradt, így boldogan süppedt bele a sötét, puha öntudatlanságba, s nem kellett látnia, éreznie semmit...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sasuke a rongybabaként összeeső lányra nézett, és elkapta. Teste még mindig remegett az izgalomtól... Soha ilyen csodálatos élményben nem volt még része! De ha eszméletlen, akkor nincs benne élvezet... így nem folytathatja tovább...

Sakura könnyes, sápadt arcát látva lelkében kis szánalom ébredt iránta. Meg kellett volna ölnie, de nem volt rá képes. Olyan szép, vonzó, és még annyi örömét lelhetné benne! Vállára dobta a tehetetlen testet, a szobájába vitte, lefektette az ágyára, majd őröket állított az ajtaja elé.

„Majd később befejezem, amit elkezdtem!” - gondolta elszántan.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
- Sasuke! - sziszegte Orochimaru. - Végeztél vele?

- Még nem. Gondoltam játszom vele előtte egy kicsit... - húzta mosolyra ajkát.

A sanin kifejezéstelen arccal nézett rá.

- Valamit tudhat ez a lány, hogy a két legjobb emberem mindig a pártját fogja... - nyalta meg száját a hosszú nyelvével, s a földön fekvő, eszméletlen Kabuto-ra nézett. Sasuke követte a pillantását.

- Megölted?
- Nem, még szükségem van rá. De jó lecke volt ez neki...

Kabuto nyögve tápászkodott fel, szemeiben gyűlölet és félelem izzott.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
- Sakura! Sakura! - suttogta egy férfihang.

A lány szemei rémülten pattantak fel, és sikításra nyitotta száját, amikor egy erős kéz betapasztotta azt. Felnézett, és Kabuto állt az ágya mellett.

- Hoztam neked ruhát. Öltözz! Kiviszlek innen! - suttogta a férfi, és ruhadarabokat szórt az ágyra. A lány remegve felöltözött a férfi segítségével, és az ajtóhoz léptek. Kabuto szomorúan nézte a sápadt szépséget. A sok horzsolás és a foltok a testén... „Az az állat!” - szorította ökölbe kezeit. - Megerőszakolt?

Sakura lehajtott fejjel nemet intett.

- Csak akart, de elájultam... - suttogta. Kabuto melegen átölelte.

- Nyugodj meg kedves... Kijuttatlak innen! - vigasztalta. Sakura némán könnyezett a meleg karok között.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------