Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


12.
 

- Kabuto... - nézett fel a férfire. - ...még túl gyenge vagyok. Nem fog menni...

- Értem. - sóhajtott. - De ne feledd, hogy én is medi-ninja vagyok, méghozzá az erősebb fajtából. Persze... - mosolyodott el. - ...a nyomodba sem érhetek. De tudok segíteni!

Karjaiba vette, és visszafektette az ágyba.

- Pár perc lesz az egész édesem... Utána jobban leszel. - mosolygott bátorítóan, s kezeivel pecséteket formált.

 

Sakura behunyta szemeit, mikor megérezte a hűvös érintést a homlokán, halkan felsóhajtott. Érezte az erő áramlását, mint az őszi hűvös szellőt, és átjárta testét az energia. Egyre nyugodtabban vette a levegőt, szívverése lelassult, remegése alábbhagyott... Lassan felnyitotta smaragdzöld szemeit, és hálásan, szeretettel nézett Kabuto-ra.

- Köszönöm. - suttogta.

- Induljunk! - nyújtotta a férfi a kezét, és Sakura őszinte bizalommal fogta meg.

 

Gyorsan kijutottak ismét a bázisból, és az erdőn keresztül menekültek. Nagyon sötét volt, még a holdat is felhő takarta el, de Kabuto jól ismerte az utat, ezért viszonylag gyorsan haladtak.

- Most nem készítesz csapdákat, meg elterelő nyomokat? - kérdezte Sakura.

- Nem. Az üldözőnket ezekkel nem lehet megtéveszteni vagy feltartóztatni. Valószínűleg Sasuke-t küldik majd utánunk... Csak abban bízhatunk, hogy minél hamarabb elérjük a homokfalut, különben végünk. Vele szemben nem nyerhetek. És te sem. - válaszolt vészjósló hangon.

Némán ugráltak fáról fára, és nagyon gyorsan haladtak. Sakura úgy érezte, hogy már időtlen idők óta menekültek, amikor Kabuto elkapta a derekát, és lerántotta. Kezét a szájára tapasztotta, és füleltek. Egy test suhant el mellettük nagy sebességgel. Mikor már messze járt, megkönnyebbülten felsóhajtottak.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
- Sasuke! - sziszegte Kakashi.

- Kakashi-sensei... - mosolyodott el a szólított, és kis terpeszben állt meg a 10 fős ki csapat előtt. - Milyen kellemes meglepetés! - gúnyolódott.

- Ne szólíts sensei-nek! - válaszolt az ezüsthajú fagyosan. - Hol van Sakura?

- Jó helyen... - hazudott, és gúnyosan felnevetett. - Az ágyamban. Hallanod kellett volna, ahogy segítségért kiáltozott, és könyörgött miközben a magamévá tettem! - vigyorgott, és elégedetten nézte a dühtől izzó szemeket. - Miután veletek végeztem, visszamegyek hozzá, elmesélem neki, hogy meghaltatok, újra megdugom, és őt is utánatok küldöm. - nevetett. Hangja fülsértően kegyetlen éllel zengett. „Ha elkapom...” - gondolta magában mérgesen.

 

Sasuke teste sárgás-barna volt, haja hosszan lengedezett, arca eltorzult. Erős szörnyeteg formájában állt előttük...

Kakashi kezében már izzott a chidori, Gaara körül a homok hömpölygött vadul, Kankuro bábjai sorakoztak elöl, és Temari, valamit a többi ninja harcállásban vártak.

 

- Lépjetek hátrébb. - zengett Kakashi hangja mélyen. - Ez a mi harcunk. - fúrta tekintetét ellenfele szemébe. Megállt terpeszben, egész lényéből sugárzott a fenyegetés, chidorijának hangja fülsüketítővé vált, és az elszánt dühös szemekben jeges gyilkolási vágy sütött.

Sasuke megborzongott a látványtól, és beléhasított a félelem. Jól emlékezett rá, amikor geninként látta őt harcolni, tudta milyen erős! „De most semmi esélye ellenem...” - vigyorodott el.

- Komolyan azt hiszed, hogy ezzel árthatsz nekem? - gúnyolódott megvetően.

- Itt ma egyikőnk meghal. - jött a hátborzongató válasz, és megfagyott a levegő a tisztáson. Mindenki visszafojtott lélegzettel állt, érezték, hogy itt nagy csata készül...

 

- És te leszel az sensei! - emelte fel kezeit Sasuke, és ő is a chidorit hívta elő. - A saját fegyvereddel végzek veled! - kiáltotta mérgesen. Dühös volt saját magára, amiért ennyi év után is fél volt tanárától.

Néma csöndben álltak egymással szemben, szemeik jegesen fúródtak egymásba, chidori-juk sercegett, sistergett...

 

Valahol az éjszakában felhuhogott egy bagoly, és mindketten egyszerre indultak meg egymás ellen, mintha ez lett volna a jel! Kakashi haja lobogott a futástól, felsőteste messzire előrenyúlt, karjait behajlítva tartotta maga előtt villámgömbjét, szemei elszántan, félelmetesen sugározták a gyűlöletet és a gyilkolási vágyat.

Sasuke is előrevetődött, szemeiből harag és félelem izzott, chidori-ja fehéren izzott. Mikor összecsaptak, hatalmas dörgés hallatszott, és mindent beborított a fehér ragyogás. Gaara-ék eltakarták szemüket a bántó fény elől, majd mikor kezdett alábbhagyni, felnéztek. Egy alak állt terpeszben, kissé meghajolt felsőtesttel, kezében chidori pattogott, és egy test hevert a földön mozdulatlanul...

 
 

Kakashi egy egyszerű mozdulattal eltüntette kezéből a chidorit, és térdre rogyott. Hasán lévő sebből folyt a sűrű, forró vér. Lenézett a földön fekvő Sasuke-ra, és előrehanyatlott.

- Neeeem....! - kiáltotta Sakura, aki akkor lépett ki a fák közül. Mikor látta a férfit lassan a földre esni, kétségbeesetten rohant felé, sápadt arcán és smaragd szemeiben félelem, rettegés, szerelem örvénylett. Térdre vetette magát az eszméletlen férfi mellett, és szorosan ölelte magához.

- Szerelmem... - zokogta, ringatta a testet, és kétségbeesetten könnyezett. Finoman lefektette, kezei felizzottak, és a has fölötti nagy seb fölé helyezte őket. - Nem veszíthetlek el! Kérlek...

Érezte, ahogy chakrája fogyatkozik, és a szövetek mégsem regenerálódnak.

- Kabuto... - kiáltotta kétségbeesetten. A szólított letérdelt mellé. - ...segíts kérlek! - sírta felé fordulva.

- Nem tehetsz semmit. Túl nagy a seb... sajnálom Sakura. - rázta meg szomorúan a fejét.

- NEEEEM!!! - ordított kétségbeesetten, kezeit a feje fölé emelte, teste hirtelen fényesen felizzott, haja örvénylett az arca körül, és mindent betöltött a fehér ragyogás, amely ezúttal a testéből jött. Színe lassan rózsaszínűre szelídült, smaragdzöld szemei kristályként csillogtak, belőlük zöld fény vetődött Kakashi arcára, és a lány előre hajolva csókolta meg szerelme ajkait. A rózsaszín fény felerősödött, majd átáramlott a férfiba. A teste felizzott, és közös ragyogtak tovább.

 

Kabuto kikerekedett szemekkel figyelte a jelenséget, és felpattant. A közeledő ninják felé fordult.

- Ne menjetek a közelükbe! - tolta őket távolabb. - Veszélyes lehet.

- Mit csinál? - kérdezte Temari.

- A teljes életerejét, nem csak a chakráját használja. Nem tudom mi lesz ebből, de ez veszélyes, mert a körülöttük lévő emberekből is hirtelen kiszippanthatja... 

 

Sakura teste immár a földön hevert Kakashi mellett, rózsaszínűen sugárzott, a férfi pedig fehéren. A többiek tátott szájjal, és biztonságos távolságból figyelték ezt a csodát.

Fényük lassan halványodni kezdett, és Sakura már csak halványan derengett, Kakashi ezüstösen csillogott. Egymás kezét fogták, és a férfi magához húzta a lány testét, átölelte, gyengéden megcsókolta... Gyönyörűek voltak!

 
„Ezüst és Rózsaszín...”
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Mikor fényük kihunyt, és a többiek odafutottak hozzájuk, megnyugodva látták, hogy mindketten mosolyognak. Kakashi felállt, és karjaiba vette fáradtan pihegő kedvesét. Boldogan néztek egymás szemébe, szerelmük sugárzó szépsége bearanyozta környezetüket. A többiek elkerekedett szemmel nézték a férfi arcát, amin már nem volt maszk.

Naruto boldogan felnevetett, és átölelte Gaara vállát. Temari könnyes szemekkel nézte őket...

 

Kakashi boldogan ölelte magához kedvesét, és le nem tette volna semmiért sem. Sakura fáradtan mosolygott fel rá, karjait a nyaka köré fűzte, arcát a széles mellkasba temette. Mélyen magába szívta a szeretett férfi illatát... Elindultak haza.

 
Kabuto szomorúan nézett utánuk, és csendben eltűnt...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
 
 
13.
 
 
 

Néhány napig még a homokfaluban maradtak. Sakura és Kakashi minden időt együtt töltöttek, de a lány nagyon fáradékony volt, mert chakrája megint kimerült. A férfi gyengédséggel és figyelmességgel vette őt körül azokban a napokban, és sokat beszélgettek. A lány elmesélt neki mindent, ami Orochimaru rejtekhelyén történt, és a férfi megkönnyebbülten csókolgatta szerelmét.

Mikor Sakura felépült meleg búcsút vettek barátaiktól a homokfalu kapujában, és útra keltek. A falu lakosai, is kivonultak búcsút inteni a híres rózsaszínhajú medi-ninjának, akinek az életüket köszönhették.

 
Gaara és a lány hosszan néztek egymás szemébe.
- Sajnálom, hogy elmész... - sóhajtott a férfi.

Sakura átölelte, és szomorúan nézett fel a gyengéd, türkizkék szemekbe.

- Én is... és bocsáss meg nekem, hogy nem téged választottalak...

Gaara a dereka köré fonta karjait, és magához húzta.

- Még mindig szeretlek Sakura. - suttogta a fülébe. - Hozzám bármikor visszajöhetsz...

Sakura észrevehetetlenül gyorsan egy búcsú-puszit hintett a férfi ajkaira, és kiszakította magát a forró ölelésből. Gaara még látta a gyémántként ragyogó kis könnycseppet, mielőtt elfordult tőle.

- Isten veletek! - integetett a kis csapat, és Naruto-val az élen kiléptek a kapun.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kakashi megfogta a lány kezét, és egész úton boldogan küldözgettek egymásnak forró pillantásokat, Naruto pedig diszkréten előfelderítést végzett, jócskán előttük haladva...

Mikor beléptek a homokfaluba, a Hokage sietett eléjük, és légcsere nélkül hosszan szapulta Sakura-t az öngyilkos-jutsu miatt. Mikor lila fejjel kidühöngte magát a mosolygó lányon, hevesen megölelte.

- Örülök, hogy élsz! - sóhajtotta megkönnyebbülten.

Barátaik is örömmel siettek eléjük, és szeretettel üdvözölték, ölelgették a hős kis csapatot. Már mindenki tudta, hogy Sasuke meghalt...

 

Sakura visszalépett Kakashi-hoz, és hozzábújt, a férfi pedig boldogan ölelte át derekát barátaik legnagyobb meglepetésére, és őszinte örömére.  

Kedvesen elköszönt a párocska, és elindultak. Mikor hallótávolságon kívülre kerültek, egyszerre 25 ember vetődött Naruto-ra, aki mosolyogva fogadta a faggatódzást...

- Igen, szerelmesek egymásba! Biiizony! - vigyorgott vidáman.
 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Hazakísérlek. - nézett Kakashi a lányra. Egy kedves mosoly volt a válasz...

 

Esteledett... A csillagok fényesen ragyogtak Konoha fölött, és halványan visszatükröződtek Kakashi fekete szemében. A férfi gyengéden ölelte magához kedvesét, és lassan andalogtak egymás mellett. Sakura rózsaszín hajába belefújt egy kis szellő, és édes virágillat töltötte be a levegőt körülöttük. Mikor felértek a folyón átívelő hídhoz, a férfi megállította a lányt, szembefordult vele, és megfogta kezeit.

- Szeretlek Sakura. - nézett mélyen a smaragdzöld szemekbe.

- Én is szeretlek Kakashi. - válaszolt egyszerűen és őszintén. Szíve a torkában dobogott, érezte, hogy mélyen elpirul...  reszketve simult a meleg férfitesthez. Sokáig ölelkeztek, nem akarták hogy véget érjen ez a meghitt pillanat.

Kakashi könnyedén lerántotta maszkját, és megcsókolta. Ajkai gyengéden simogatták a lányét, majd lassan, finoman birtokba vették. Szívük hevesen dübörgött, vérük forrón cikázott ereikben, és levegőért kapkodva kapaszkodtak egymásba.

- Sakura... - tépte el ajkait a lányétól hevesen. - Gyere hozzám feleségül... kérlek...

A lány pár másodpercig pihegve nézte a szeretett férfi arcát, és elmosolyodott.

- Hozzád megyek! - ugrott a nyakába boldogan, és felkacagott, ahogyan boldogan megpördültek.

- Holnap megvesszük a gyűrűt... - suttogta a fülébe Kakashi, és boldogan csókolta meg kis menyasszonyát.

- Menjünk haza. - nézett rá komolyan Sakura. A kimondatlan ígérettől, ami a smaragdzöld szemekben izzott, forróság borította a férfi testét, és levegőt sem bírt venni a vágytól. Némán bólintott, és karjaiba kapta a lányt, villámgyorsan megérkeztek Kakashi házához. Sakura behunyta szemeit, és a férfi nyakához szorította arcát, beszívta bőrének férfias illatát...

Puhát érzett maga alatt, a férfi letette őt az ágyába. Körülnézett...

Szép otthona volt kedvesének, és nagy ágya. Kényelmesen hátradőlt, és hagyta, hogy a férfi gyönyörködjön benne. Lassú, erotikus mozdulatokkal kigombolta blúzát, és felült. Lágyan lecsúsztatta vállairól a ruhát, és nézte, ahogy a férfi levegőért kapkodva bámulja felszabaduló vállait, és a halványzöld csipkemelltartóba rejtett kebleit. Elmosolyodott...

- Segítesz? - fordított hátat neki, haját felemelte, hogy láthatóvá tegye a kapcsot. Érezte, a remegő kezeket, majd melltartója kilazult, és ő könnyedén félredobta. Visszafeküdt az ágyba, és várakozóan nézett Kakashira.

 

A férfi végignézett a tökéletes női testen, és teste lángolni kezdett... Halk kiáltással, párducként vetődött szerelmére, heves csókokkal borította, szenvedélyesen, perzselően.

Sakura a férfi vad vágya láttán ijedten próbált visszahúzódni, de Kakashi megérezte visszakozását, és testével ránehezedve a matrachoz szögezte.

- Ne... ne félj! - lihegte a fülébe, miközben a nyakát csókolgatta. - Csak már oly rég óta vágyom rád... Mióta először megláttalak kis geninként, ahogy Sasuke után futkostál, és számomra elérhetetlen voltál... Mindig figyeltelek, vigyáztam rád, és csak rólad álmodoztam. És most itt fekszel előttem, a menyasszonyomként... olyan boldog vagyok! Szeretlek! - csókolta meg ismét a lányt.

Sakura szíve hevesen dobogott. Eszébe jutottak pillanatok, jelenetek, amikor furcsának találta a sensei viselkedését, de most már megértette...! „Milyen ostoba is voltam... egy karnyújtásnyira volt tőlem a boldogság!” - gondolta.

- Szeretlek Kakashi! Őszintén, tiszta szívből... - suttogta.
 

A férfi boldogan felnyögött, letépett magáról minden ruhát, és lecibálta Sakura-ról is a kis fekete nadrágot, és a halványzöld csipkés bugyit, amiben pár másodpercig elgyönyörködött, majd ismét a lányhoz fordult. Végig nézett a meztelen testen, és Sakura behunyt szemmel adta át magát a forró tekintetnek. Kakashi mozdulatlanul nézte. Képtelen volt elhinni, hogy egy ilyen kivételes szépség az ő ágyában, előtte fekszik...

Sakura felnézett rá, és smaragdzöld szemeiben a vágyat látta tükröződni. Remegő kezekkel simította végig a hosszú combokat, a gömbölyű csípőt, a lapos hasat, a kemény, formás melleket, és a halk nyögdécseléseket hallva ráomlott a lányra, forró testével hozzá tapadt, vadul csókolta. Szájával felfedezte a lány bőrének édes ízét a nyakán, mellein, lapos hasán, és forró nyálcsíkot húzva maga után leért a vénuszdombhoz. Beletemette arcát a mámorító forróságba, és néhány másodpercig behunyt szemmel élvezte a forróságát, majd erotikus nyelvcsapásokkal játszadozott a kis csiklóval, és a hüvely bemenetével. Sakura halk nyögései és sikolyai csak tovább szították benne a szenvedélyt, vérre egyre forróbban keringett ereiben. Úgy érezte, eszét veszti, ha azonnal nem teheti magáévá!

 

Sakura szinte elolvadt a gyönyörtől, amit a férfi okozott neki... úgy érzékelte, hogy az egész teste egy forró, bizsergő vágygombóc, amely mindjárt felrobban. Beletúrt a férfi sűrű, ezüst hajkoronájába, arra késztetve őt, hogy felnézzen.

- Kérlek... - lihegte akadozva.

Kakashi soha ilyen gyönyörűt nem látott még életében! A lány őt nézte, s vágytól elhomályosult smaragdzöld szemeivel könyörgött neki... Testén izzadtságcseppek ragyogtak, mint ha kristályokkal lenne telehintve... Felhördült, és fölémászott. Gyengéden megcsókolta, és péniszét a bejárathoz érintette.

Sakura türelmetlenül fellökte a csípőjét, és vadul magába fogadta Kakashit. A férfi a behatolás gyönyörétől felhördült, és elvesztette maradék önkontrollját is! Vad, heves ritmusba kezdtek, őrjöngve csókolták, falták egymás testét, lihegéseik, nyögéseik, kiáltásaik betöltötték kis világukat...

Sakura önkívületi állapotban simogatta, csókolta, karmolta szerelme testét, a gyönyör szinte eszét vette. Érezte a benne mozgó forró hímvesszőt, a hozzá tapadó testet, a kéjt, a mámort, amely a férfi minden mozdulatával egyre csak fokozódott... Úgy érezte ez a vég... Öle szinte kigyulladt, és testén hatalmas robbanással cikázott végig a gyönyör, az orgazmus.........!!!!

 

Kakashi megérezte a lány testének összerándulását, és a hüvely szorongató, édesen kínzó ritmikus összehúzódásait... néhány heves döfést követően hangos kiáltással elélvezett, forró magját a lány édes hüvelyébe spriccelve. Az átélt gyönyörtől félájultan zuhant a lányra, és percekig csak egymás kapkodó légzését, szívdobbanását figyelték.

- Szeretlek... szeretlek... - suttogta Sakura öntudatlanul.
- Én is szeretlek téged... nagyon...

Még sokáig simogatták, becézgették egymást, és lassan álomba szenderültek, a közös jövőről ábrándozva...

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
14.
 

Teltek múltak a boldog jegyességben töltött hónapok, és Sakura boldog volt. Igazán boldog! Kakashi gyengéd szerető volt, és nagyon figyelmes. Elhalmozta szeretetével, törődésével.

Sakura mégis sokat gondolt Gaara-ra, maga sem értette miért... Gyakran álmodott vele, és nap közben is sokszor eszébe jutott, hogy vajon mit csinálhat éppen a férfi.

 
 
 

Sakura korán reggel a Hokage irodájába tartott, és a felkelő nap sugaraiban gyönyörködött. Megállt pár másodpercre, és magába szívta a friss, hajnali levegőt. Kicsit álmos volt még, hiszen későn feküdtek le aludni Kakashival, mert... Pír öntötte el az arcát, és az eljegyzési gyűrűjére nézett, amelyen a zöld smaragdkő szikrázott a nap sugaraitól. Mélyet sóhajtott az éjszakai élményekre gondolva, és folytatta útját.

 
- Szia Sakura! - vigyorgott rá Naruto, amikor belépett.
- Ó, szia! Tsunade-sama? - nézet körül.
- Mindjárt jön. Átment a másik szobába valami tekercsért.

Sakura szórakozottan bólintott. „Mi lehet olyan fontos, hogy még Kakashit sem értesítették?”

- Áh! Sakura... - zavarta meg a gondolkozásban egy női hang.

- Jó reggelt Tsunade-sama. - hajolt meg tisztelettudóan, és várt.  

 

- ........ezért az általam összeállított különítménynek sürgősen el kell indulnia a homokfaluba! - fejezte be hosszas magyarázatát. - Orochimaru emberei mindenáron meg akarják szerezni a tiltott tekercset, ezért ott már nincs biztonságban. Odamentek, egy hamis tekercset elvisztek magatokkal, addig egy másik csapat a valódit eljuttatja tűzföld urához. Veszélyes küldetés lesz, készüljetek fel.

- És Kakashi-sensei? - vágott közbe Naruto.
Tsunade bosszúsan nézett a fiúra.

- Ő a másik csapatban lesz. - Sakurára nézett, és felsóhajtott. - Nem lehettek egy csapatban, ez szabályellenes, és veszélyeztetné a küldetést is...

Sakura megértően bólintott. Tudta ő nagyon is jól, de amikor arra gondolt, hogy kedvese milyen veszélyes feladatot kapott...

- Sakura! - szakította félbe gondolatmenetét a Hokage. - Ne aggódj... - lágyultak meg a barna szemek. - Ő falunk egyik legjobb ninjája. Nagyon erős, nem lesz baj...

A lány megkönnyebbülten bólintott, lelki szemei előtt megjelent a homokfalu... és egy arc. A türkizkék szemek gyengéden néztek rá, a kedves mosolytól átmelegedett a szíve... Rémülten hessegette el a képet!

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Sakura lélekszakadva futott Kakashi házába, és az ajtón berontva belefutott a félmeztelen férfiba, aki éppen a fürdőből lépett ki. Falatnyi kis törülközője igazán csábosan lengedezett a csípőjén, izmos testén vízcseppek csillogtak. Szívdöglesztő volt a látvány, mint mindig, és Sakura tátott szájjal megállt, elfeledve mondandóját...

- Sakura...? - lepődött meg a férfi az antré láttán. (antré franciául látványos belépő - a szerző)

- Kakashi... - ugrott a férfi nyakába. - Azonnal indulnom kell, de még előtte látni akartalak! Mióta tudod?

A férfi elkomorult.

- Tegnap este hívatott a Hokage. De nem mondhattam el neked. Sajnálom... - ölelte magához a lányt.

- Ígérd meg... ígérd meg... - suttogta könnyezve Sakura.

- Vigyázok magamra szerelmem. Ígérem. - nézett a gyönyörű szemekbe. - te is ígérd meg...

- Ígérem! - Simult szorosan a férfihoz, ajkaik összeforrtak, és forró szerelmük átjárta szívüket....

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Siess már Sakura! - kiáltotta Lee a futva közeledő lánynak. Gai-sensei mosolyogva figyelte a rózsaszínhajú szépséget. Örült, hogy legjobb barátja végre megtalálta a szerelmet. Előző este Kakashi személyesen kereste őt fel, és megkérte, hogy nagyon vigyázzon az ő kis menyasszonyára a régi barátságukra való tekintettel. Gai jófiú-pózban ígéretet tett erre, és elszántan készült a küldetésre. Neji és TenTen elmosolyodtak a hevesen integető Naruto láttán, aki szintén fennhangon bíztatta csapattársát.

Elindult végre a hat fős kis különítmény. Elöl haladt Lee és Sakura, mögöttük Naruto és Gai-sensei, hátul Neji és TenTen. Gyorsan haladtak, feltűnő nyomokat hagyva, jól látható helyeken keresztül haladva. Céljuk az volt, hogy diszkréten ugyan, de magukra vonják a kémek figyelmét.

 

Estére értek a homokfaluba. Maga a Kazekage fogadta őket a bejáratnál, mellette álltak a már jól ismert barátok, Temari, Kankuro és Gaara. 

Sakura nagyon örült barátainak, akik kedvesen megölelték őt, kivéve egy valakit... Ő hátrahúzódva elfordult, és arcát is elfordította. A lány sápadtan nézte őt. Nem számított ilyen hideg fogadtatásra. Kérdően nézett Temari-ra, aki némán jelezte, hogy majd később beszélnek.

Ismét elszállásolták őket, a fáradt utazók lepihentek, Sakura Temari-val sétálni indult.

 

- Temari... Miért viselkedett így Gaara? Hiszen barátokként váltunk el... - nézett szomorúan.

A szőke lány lehajtott fejjel lépegetett mellette. Sakura sóhajtva nézett fel a csillagos égre, és értetlenül gondolkozott a lehetséges magyarázatokon. Nyilvánvaló, hogy megbántotta valamivel a férfit...

- Annyira szerelmes beléd... - suttogta Temari. - ...soha nem láttam őt ilyennek.

Sakura megtorpant, és levegőért kapkodva nézett barátnőjére. Képtelen volt megszólalni. „Hiszen megbeszéltük... és barátokként váltunk el...” -akart szabadkozni, de csak tátogni tudott. De ekkor eszébe jutottak a férfi búcsúszavai...

 

„- Még mindig szeretlek Sakura. - suttogta a fülébe. - Hozzám bármikor visszajöhetsz...”

 

Fájdalom nyilallt a mellkasába a gondolattól, hogy mennyi szenvedést okozott ennek a csodálatos férfinak. Szívből sajnálta. Ha nem lett volna Kakashi...

 

- Mikor megtudta, hogy jön egy levélfalu-csapat, és te köztük leszel, nagyon kiborult. - szakította meg a csöndet Temari. - Darabokra törte az irodájában a bútorokat. Soha nem láttam még ilyenek Sakura... - nézett kétségbeesetten a lányra. Régen, mielőtt megváltozott volna, akkor viselkedett hasonlóan, de az a démon műve volt. Most a szerelem teszi tönkre... - sóhajtott, és elfordult, de Sakura látta szemében a neheztelést.

Sakura lehajtott fejjel állt, szomorúan idézte fel maga előtt Gaara mosolygó arcát. Szívét fájdalom facsarta, de nem tehetett semmit...

- Sajnálom... - suttogta.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Sakura végignézett a néma utcán, és lassan elindult szállása felé. Fejében kavarogtak a gondolatok, nem tudta mitévő legyen. Beszéljen Gaara-val, vagy inkább nem? „Mi lenne a helyes? Ha beszélnék is vele... mégis mit mondjak? Hogy sajnálom? És ezzel mit érnék el? Csak még több fájdalmat okoznék... Sajnálom, hogy így alakult, mert Gaara csodálatos férfi, kedves és oly gyöngéd a tekintete...” - idézte fel maga előtt az arcát, mosolyát, csókjait.

Lábai önkéntelenül is a férfi háza felé vezették, és mire gondolataiból felocsúdott, az ajtó előtt állt. Kopogásra emelte kezét, de az erőtlenül lehanyatlott. „Képtelenség! Éjszaka van!” - fordult vissza, de egy rideg hang megállította.

- Mit akarsz?
Sakura szíve hevesen dobogni kezdett.

- Én csak... - nézett a hang irányába, de a sötétben csak a férfi körvonalait látta. Tudta ki az, ezt a hangot nem lehet senki máséval összetéveszteni. - ...beszélni szerettem volna veled, de...

Gaara előre lépett, s az utcalámpák halvány fénye megvilágította arcát. Komor volt. Türkizkék szemei hidegen villantak, és a lány szemébe fúrta őket.

- Sejtettem. Láttalak Temari-val. - mély hangja halk volt és fenyegető.

 

Sakura életében először félt tőle... Óvatosan hátrálni kezdett, de képtelen volt elszaladni...

- Sajnálom Gaara... - suttogta, szemeiből önkéntelenül kibuggyantak a forró könnyek. - ...ha tudtam volna, hogy ennyi fájdalmat okozok neked...

- Szóval beismered, hogy csak játszadoztál velem? - mordult a férfi hangja, előtte termett, csuklóit megragadta, és közelről meredt a smaragdzöld szemekbe. Arca dühös volt, egész lényéből fenyegetés áradt, és a lány az érintésétől, meg a félelemtől megremegett. Nem tudta mi volt rá nagyobb hatással...

Nem válaszolt, csak bénultan nézett rá. Érezte, hogy a szorítás erősödik, és a férfi egyre dühösebb lesz. Fejében lázasan kavarogtak a gondolatok, nem tudta mit válaszoljon. Nem játszadozott, hiszen egy ideig komolyan szerelmes volt a férfibe. Még most is... érzi...

- Soha nem játszadoztam veled! - hirtelen villámként csapott belé a felismerés. - Szerelmes vagyok beléd... - suttogta meglepetten. Rémülten hunyta be szemeit!

„Hogyan lehet valaki két férfibe szerelmes?” - döbbent rá. „Miért nem tudom a döntésemet az érzelmeimmel követni?” - a gondolattól megrémült. „Miért okozok mindenkinek csak fájdalmat?” - sikoltott magában. Könnyei némán folytak szemeiből, és összeomlott. Kitépte kezeit a férfi szorításából, és elszaladt. Szívébe pokoli fájdalom mart. „Képtelenség!” A falu határában egy domb mögött térdre rogyott, és keservesen sírt. Gyűlölte magát! Mérgesen csapkodta a földet kis ökleivel, és szívének minden keserűségével bőgött. Mikor teljesen kimerült, véres kezeit ökölbe szorítva felállt. Sápadtan nézett maga elé.

„Most mit csináljak?” Kábultan kucorodott össze, és a csillagokat nézte.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
15.
 

Gaara tátott szájal nézett a szaladó lány után. Lábai földbe gyökereztek, és képtelen volt felfogni a lány szavait... „Soha nem játszadoztam veled... Szerelmes vagyok beléd...” - visszahangoztak az édes szavak a fülében, szívében. Legvadabb álmai váltak valóra az elmúlt percekben, de... Sakura már egy másik férfi menyasszonya! „Szerelmes vagyok beléd...” Hatalmasat dobbant a szíve, amikor végre tudatosult benne. „Szeret!” - mosolyodott el.

 

Hevesen dobogó szívvel indult a lány keresésére. Nem volt nehéz dolga, a homok elárulta hol van Sakura. Mikor a falu szélén elérte a homokbuckát, óvatosan bekukkantott mögé, és bénultan figyelte a holdfényben csillogó könnyeket... Lassan mellé lépett, és letérdelt elé. Mikor a smaragdzöld szemek ránéztek, fájdalmat látott bennük. Gyengéden megfogta a lány remegő kezeit, és észrevette rajta a sebeket, a vért. Gyengéden átölelte Sakurát...

 

Mikor letérdelt elé a férfi, és belenézett a türkizkék szemekbe, mindent megértett. Nem tehet semmit. Döntenie kell... A vigasztaló ölelésben végre feloldódott benne a görcs, és szabadjára eresztette fájdalmát...

- Sakura... - sóhajtott a férfi. - Maradj velem! Én boldoggá tehetlek, és mellettem elfelejtheted a fájdalmas múltat! - ölelte szorosabban magához, és remegő kézzel simogatta a selymes hajtincseket.

- Képtelen vagyok... - suttogta a lány. - ...dönteni...Nem tudom kit szeretek jobban... Őt vagy téged. - zokogott fel ismét, és a férfi ruhájába kapaszkodott görcsösen.

 

Gaara maga felé fordította a lány arcát, és forrón megcsókolta. Úgy csókolta, ahogy eddig soha... tele szenvedéllyel és szerelemmel. Sakura lélegzete elakadt a heves érzelmektől, és ajkai önkéntelenül megnyíltak a férfi nyelvének. Csodálatos volt ez a perc, de gyorsan elszaladt, mert Gaara elszakította magát tőle, felállt, és elfordult.

- Akkor válassz! Vagy mi döntjük el egymás között, és akkor egyikünk meghal. - szólt hátra mély, fenyegető hangján, és köddé vált.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Gai-sensei! Nincs sehol! Már mindenhol megnéztem! - kiáltotta Lee.

- Ez a szobájában volt. - mutatta Naruto a levelet, és a tanár ijedten kapta ki a kezéből.

„Ne aggódjatok miattam. Folytassátok a küldetést nélkülem. Majd jelentkezem. Sakura.”

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Kakashi döbbenten olvasta el újra és újra a levelet. Már este volt, és mikor megérkezett csapatával a faluba, meglepetten látta, hogy Gai-ék még ott vannak, és rájuk várnak. Értetlenül nézte a papírost, és rajta Sakura kézírását.

- Igen, ezt ő írta, semmi kétség. De miért? - nézett fel barátjára.

Temari lépett hozzá, és félrevonta. Kakashi tágranyílt szemmel hallgatta... Egyre dühösebb lett, és indulatosan gyűrte össze a levelet. Vadul feltépte az ajtót, és a Kazekage irodájába futott. Dühösen berúgta a bejárati ajtót, és a csöppet sem meglepett Gaara jeges szemeibe nézett.

- Mit műveltél Sakurával? - sziszegte a jounin.
A férfi komolyan nézett rá.

- Tudtad, hogy engem is szeret? - kérdezte halkan. Nyugalma kizökkentette Kakashi-t dühéből.

- Téged? - csodálkozott. „Vele olyan... felszabadult vagyok. Majdnem boldog...” - jutottak eszébe a lány szavai.

- Igen... de azt hittem...
- Hogy elfelejtett engem, igaz? - vágott közbe Gaara.
- Mit műveltél? - nézett fájdalmasan rá.

- Azt mondta, képtelen dönteni, mert mindkettőnket szeret. - jött a rideg válasz.

Kakashi térdre rogyott. „Sakura...” Szívét fájdalmas tőrök szabdalták minden szó hallatán.

- És te választásra kényszerítetted! - suttogta döbbenten.

Gaara szemei szomorúan megvillantak, és elfordult Kakashitól.

- Meg kell értened... halálosan szerelmes vagyok belé. Ha csak egy kis esélyem van...

- Ahogy én is! - dühödött fel Kakashi újra. - Vak vagy? Már választott! Nem láttad a jegyűrűjét?

Gaara dühösen megrázta a fejét.
- Nem számít! - fordult el.
- És most mi legyen? - nézett rá Kakashi fájdalmasan.

- A tekercset el kell vinni tűzföld urának. Addig én megkeresem őt, és visszahozom.

A jounin bólintott, és felállt.

- Ha visszatértem Gaara, te és én lerendezzük ezt az ügyet, végleg. - nézett vissza fenyegetően.

Gaara némán bólintott.
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Sakura? - nézett döbbenten a Hokage. - Mit keresel te itt? A homokfaluban kéne lenned!

A lány lehajtott fejjel állt mestere előtt.
- Mi történt veled kislányom? - lágyult meg a hangja.

- Egy időre szeretnék elutazni Tsunade-sama. Szeretném tisztázni az érzéseimet. - nézett föl, és a nő elsápadt a zöld szemekből sütő fájdalomtól. Megértően bólintott, és egy egyszerű felderítő küldetésről szóló tekercset írt neki egy békés vidékre.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Egy hónap telt el, és Sakura szorgalmasan végezte küldetését. Nappal a célterületet járta be, jegyzeteket készített, és edzett, éjjelente pedig álomba sírta magát.

Látogatói is voltak... Néha Naruto is eljött hozzá, hogy híreket hozzon, de titokban tartotta búvóhelyét. És még valaki volt nála...

 

Egyik délután egy frissen gyógyított madárfiókát rakott vissza fészkébe, egy magas fán, amikor lefelé mászva megcsúszott. Rémülten kapott egy vastagabb ág után, de hasztalan volt, zuhanni kezdett. Szorosan behunyta szemeit, és felkészült a fájdalmas becsapódásra, amikor valami puha felfogta, és könnyedén letette a földre.

Felnézett, és egy türkizkék szempár bámult vissza rá gyengéden, amitől ő bénultan feküdt, és szíve a torkában dobogott...

- Szia Sakura... - hallotta a mély hangot, és fülig pirult. Zavartan elfogadta a segítő jobbot, és megremegett a férfi érintésétől...

Gyorsan felállt, leporolta magáról a homokot, amely azonnal visszafolyt a férfi hátán lévő agyagedénybe.

- Szia... - nézett fel félénken. - Hogy találtál meg?

- Nem számít. Visszajössz velem? - lépett közelebb a férfi, és kezei közé fogta a szép arcot. Sakura megremegett...

- Ne kérj erre... - nézett fel könnyes szemekkel. - Még nem készültem fel arra, hogy visszamenjek.

- Döntened kell Sakura!
A lány kiszakította magát a karok közül, és elfordult.
- Szeretlek Sakura... - suttogta Gaara a lány hátának.

A smaragdzöld szemekből könnycseppek gördültek végig a szép arcon, és némán hullottak a szomjas földre. Lehajtott fejjel állt, és képtelen volt megszólalni. „Már döntöttem!” - akart megszólalni, de nem bírt.

Ekkor erős karok megragadták, és felkapták.
- Gaara... mit csinálsz? - suttogta rémülten.

- Csak segítek neked dönteni. - jött a rideg válasz, és a férfi fagyos, türkizkék szemei jegesen villantak rá. A tény, hogy a férfi a karjaiban tartja, mély pirulásra késztette...

- Ez a ház a szállásod igaz?

Sakura pirulva bólintott, és zavartan pislogva figyelte, ahogy Gaara határozottan berúgja az ajtót, belép vele és körülnéz. Hangulatos kis viskó volt a semmi közepén, csodálatos kilátással a tavacskára. A szoba berendezése egyszerű volt, és a nagy ágy... Sakura arca még vörösebben lángolt, amikor Gaara felfedezte a fekvőhelyet.

- Ha emlékeim nem csalnak, sosem pirultál el Kakashi érintésétől, és ő rá sosem néztél így. - suttogta a férfi, miközben gyengéden lefektette őt a puha párnák közé. - Ha velem vagy, eszedbe jut ő egyáltalán? - fúrta vágytól izzó szemeit a lányéba, aki levegőért kapkodva figyelt rá.

A férfi minden szava célba talált...
 

Gaara remegő kezekkel vetkőzni kezdett, és vadul kalimpáló szívvel nézte az őt figyelő lányt. A smaragdzöld szemeket, a piros, zavart kis arcot, a reszkető ajkakat, a párnán szétterülő rózsaszín hajzuhatagot. Őrülten kívánta! Párducként ugrott fölé, és tekintetével rabul ejtette...

 

Sakura remegve figyelte a meztelen, izmos testet, és egész testén vad bizsergés cikázott végig.

- Elfeledtetek veled mindenki mást! - nézett mélyen Gaara a szemébe, és forrón megcsókolta.

A vad szenvedély egyszerre futott végig testükön, és meglepetten néztek újra egymásra.

 

Gaara rövid, mély hangot hallatott, és megint megcsókolta Sakura-t, aki szenvedélyesen harapta a száját, és beletúrt a vörös, dús hajtincsekbe...belemélyesztette kezeit, kétmaroknyit erősen tartva, míg felfedezték egymás száját.

Gaara a szabad kezével megpróbált belenyúlni a ruha kivágásába, hogy elérje a gömbölyű melleket, de az túl szoros volt, így megfogta a ruhát, és vad mozdulattal letépte róla, míg végül a melltartóba csúszott a keze.

Sakura a mellét érő érintéstől visszarántotta a fejét, és halkan felnyögött. Gaara a nyakát csókolta, a szájával egyre lejjebb siklott a bőrén...

A lány testén forró hullámokban terjedt szét a kéj, és meglepetten nézett le a vágytól homályos türkizkék szemekbe. Soha ilyen erős kéjt nem érzett... „Hogy lehet ez?” - döbbent meg. Gaara finoman megharapta az idő közben szabaddá tett mellét, ezzel szertefoszlatva koncentrációját. Ahogy beszívta szájába a mellbimbóját, Sakura felnyögött, és újra lenézett rá. Úgy érezte, mintha a szájával egy forró vonalat húzott volna, ami a melleitől az öléig ér. Levegő után kapkodott, és megvonaglott a férfi érintésétől. Úgy érezte, egész teste idegvégződések halmazává vált, és már képtelen volt gondolkozni, csak érezni.

A férfi lehúzta róla a maradék ruhadarabokat is, és újra fölé került. Sakura végignézett a férfi testén, és szemei megakadtak merev hímtagján. Egy pillanatra elállt a lélegzete, a vágy eszét vette....

A férfi ajkai lágyan, perzselően kényeztették ismét mellbimbóit, majd lesiklottak a lábai közé.

- Gaara... - emelkedett fel, de már késő volt. A férfi ajkai lecsaptak szemérmére, és a nyelve őrjítő köröket rajzolt vágyának apró indítógombjára...

Sakura hátrahanyatlott az ágyra, gerince megfeszült, és az ujjai a lepedőt kaparták. Úgy érezte, mintha a bőre megdagadna, feszítené a vágy, mintha a világ csak arra szűkülne le, hogy Gaara hozzá érjen, tartsa és megkapja őt. Semmi más nem számított, csak a férfi, és ő.

Kinyújtotta kezeit Gaara meztelen teste felé, aki nyögve ráborult. Érezte, ahogy férfiassága a hüvelyéhez nyomódik... azt akarta, hogy benne legyen, jobban akarta, mint bármi mást.

- Szeretlek Sakura. - hallotta a távolból, és felnézett a gyönyörű türkizkék szemekbe.

- Én is szeretlek Gaara. Nagyon. - válaszolt mosolyogva, és boldog könnycsepp gördült le arcán. Szorosabban magához vonta a férfit, és megcsókolta. Teste ismét vadul fellángolt, és érezte, ahogy Gaara elkezdett belényomulni. Sakura combjai szétnyíltak, hogy a férfi jobban belé tudjon hatolni...

Akarta, kívánta, hogy benne legyen, hogy érezze meztelen testét!

Hangos nyögéssel egyesültek, és döbbenten hagyták, hogy az ősi ösztönök átvegyék testükön az irányítást.... Vad, ritmikus táncba kezdtek, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva a gyönyör bugyraiba. Sakura nyögései és sikolyai betöltötték a házat, és aláfestésként a férfi hangja is visszhangzott a falakról.   

Hörögve ölelkeztek, és Gaara döfései egyre vadabbak és szenvedélyesebbek lettek, míg végül remegve, görcsbe rándulva kiáltották egymás nevét, és a férfi forró magja mind a lány gyönyörtől görcsölő hüvelyébe spriccelt.

Hatalmas orgazmusuk volt, és félájultan levegőért kapkodva, remegve kapaszkodtak egymásba hosszú perceken át...

Csókjaik és gyengéd pillantásaik csak nekik szóltak, csak értük szóltak, és senki és semmi nem számított már soha többé...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
Mikor Gaara magához tért, rémülten pattant ki az ágyból.
- Sakura! - nézett körül a lányt keresve rémülten.

- Itt vagyok. - lépett be mosolyogva az ajtón, testét körül ölelte a lenyugvó nap vörös fénye, keretbe foglalva szépségét. A férfihoz lépett, és átölelte. - Döntöttem Gaara. - suttogta behunyt szemekkel.

A férfi mélyet sóhajtott, és felkészült a válaszra. Szemei a távolba révedtek, a kristályosan csillogó tó felszínét pásztázták, a virágokat a réten... „mindig szeretni fogom őt, ha másé lesz, akkor is...” - gondolta szomorúan.

 
Sakura lassan hátralépett, és mélyen a szemébe fúrta tekintetét.
- Szeretsz még engem? - kérdezte sugárzó szemekkel.
- Szeretlek. - válaszolt egyszerűen a férfi.

- Én is szeretlek téged... - simult hozzá Sakura, és Gaara lélegzete elakadt. Forrón csókolta kedvese lágy ajkait, és szeméből kibuggyant egy könnycsepp. A boldogság könnycseppje!

- Borzasztó feleség leszek... - motyogta pirulva a lány. - ...nem tudok rendesen főzni.

Gaara felnevetett.

- Majd megtanulsz! Akármilyen borzalmat is teszel majd elém, ígérem hogy megeszem! De lagalábbis megkóstolom... Jó?

Sakura felkuncogott, átölelte a férfit, és arcát a széles mellkasra fektetve felsóhajtott.

Gaara elkomorult.
- És ő...? - kérdezte halkan.

- Már beszéltem vele. Megértett engem, és békében váltunk el. Néhány nappal ezelőtt volt itt...

A férfi meglepetten nézett le rá.

- Igen,,, téged vártalak. Kakashi mondta, hogy te is erre jössz. - bólintott a szépség, s kedves mosolya elbódította őt. Hevesen lecsapott a kívánatos kis ajkakra, és levegőért kapkodva kérdezte:

- Miért én?
Sakura elkomorult, lehajtott fejjel, halkan válaszolt.

- Kakashi mellett azt hittem, hogy boldog vagyok, de mégis mindig csak rád gondoltam... Minden nap, minden éjjel... - halkult el hangja suttogássá. - Ha veled vagyok, igazán boldognak és felszabadultnak érzem magam. Szeretlek Gaara...

A férfi karjaiba kapta a lányt, és boldogan forgatta meg a levegőben, nevetett, és türkizkék szemei örömmel telve szikráztak a lemenő nap sugaraiban. Sakura elbűvölve figyelte ezt az új Gaara-t. Boldog volt. Igazán boldog. A nyaka köré fonta a karjait, és megcsókolta.

- Még egy kérdés... - nézett rá komolyan a férfi. - Ha már napok óta tudod, hogy engem választottál, akkor miért nem mondtad el azonnal? Miért hagytad hogy...

- Akartam szólni, de nem hagytál rá időt...
- De hiszen azt mondtad, hogy...

- Hogy még nem készültem fel arra, hogy visszamenjek. - vágott a szavába. - Még maradni szeretnék. Veled... ezen a csodálatos helyen... csak mi ketten... - csókolta meg ismét, és hozzásimult.

Gaara felsóhajtott, és szorosan magához vonta.

- Rendben, maradunk egy ideig, és utána azonnal feleségül veszlek. Nincs ellenvetés. Ezt én parancsolom, a Kazekage.

Sakura meglepetten nézett fel.

- Hogyan...? - kerekedtek el smaragdzöld szemei, és felnézett a férfira, aki mosolyogva bólintott. - Gratulálok! - ugrott a nyakába, és csilingelő nevetése bódítóan körüllengte őket.

- Szeretlek Sakura.
- Szeretlek Gaara.

Ajkaik forró csókban egyesültek, és nem létezett már számukra semmi a világon, csak ők ketten...

 
 
 
Epilógus:
 
7 évvel később...
 

- Apuuu!!! - rontott be a Kazekage irodájába egy ötéves kisfiú. Dús, borzas, rózsaszín haja lobogott a sietségtől, és hatalmas türkizkék szemeit Gaara-ra meresztette.

- Hm? - nézett fel szórakozottan az elfoglalt férfi egy halom papírkötegből.

- Tsugumi már megint elbújt, és nem találom sehol!

- Óh, hát nézz körül jobban. - mosolyodott el. Ekkor halk kuncogással egy három éves forma kislány négykézláb mászott elő a kage köpeny földig érő alja alól, és felnevetett édesapjára. Vörös haja és smaragdzöld szeme élénken csillogott, rosszcsont kis pofikáján csokoládéfoltok, ruháján pedig egyéb maszatok éktelenkedtek.

Gaara gyengéden beletúrt a selymes kis fürtökbe, majd ölébe kapta a kislányt.

- Hol hagytad anyut? - kérdezte gyengéden. Kis karok fonódtak a nyakára, és édesen csengő kacagás töltötte be a szobát.

- Itt vagyok! - lépett be egy gyönyörű nő, karcsú testén elegáns, ezüstszürke ruhában, rózsaszín haja dekoratív kontyba tűzve, smaragdzöld szemei gyengéden néztek férjére és gyermekeire. Férjéhez lépett, és lágy csókot hintett ajkaira, majd átvette a boldogan kapálódzó kislányt. - Ideje fürdeni te kis huncut! - mosolygott, és búcsú-puszit küldve elindult az ajtóhoz.

- Várj! - csattant fel Gaara hangja. Mind rá néztek várakozóan. - Segítek... - állt fel mosolyogva, és feleségét átkarolva lépett ki vele az ajtón.    

 
 
VÉGE