Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 


Az erdő rejtekében sötét árnyakat vet az elbújt nap halvány sugarai. Csend van, néma csend, egy bogár zümmögése sem hallatszik, csak pár levél susogása. Egy erősebb széllöket borzolja meg a fákat, a madarak is alacsonyan repülnek, majd betérnek a fák alá... Eső közeleg...
Az első csepp egy nagyobb kő emlékmű tetejére esik, szétfröccsenve vet neki véget, a Harcban elhunytak emlékműve.
Egy ezüsthajú jounin, zsebre vágott kezekkel, hanyagul áll előtte, gondolkodva előre meredve a semmibe nézve. A második esőcsepp az orrára esik, de tudomást sem vesz róla, csak lassan felemeli bágyadt tekintetét az égre, és a sötétlő felhőket kémleli válaszra várva.
„Melyiket kéne választanom?" - teszi fel magában már milliomodjára a kérdést, de még mindig nem lelt feleletet rá.
A hűs esőcseppek egyre tömegesebben hullnak alá a lehűlt konohai levegőbe, felfrissülést hozva a táj és lakosok számára.
Kakashi visszaemeli tekintetét az előtte szobrozó emlékműre, de most... most nem azon gondolkodik, amin mindig, amikor itt van... Most más az, ami aggasztja.
Nem tud választani.
- Te vajon mit tennél? - susogja maszkjába a költői kérdést, majd sóhajt egyet.
Próbál elmerülni emlékeiben, hogy segítsen döntésében, és csak remélni tudja, hogy majd helyesen fog dönteni.
- Iruka... - sóhajtja áhítattal, majd lehunyja szemhéjait, hogy a sötétség előhozza emlékképeit.

********************************************

A szoba félhomályában két kéz ujjai fonódnak össze egy párnát leszegezve az ágy szélére. Egy hófehér váll villan ki a takaró alól, melyet szürkés haj simogat, majd a lepedő egyre lejjebb csúszik, egészen derekáig. Lágy ringását az alatta fekvő fahéj bőrű férfi is követi, testük összesimul, vonaluk akár a kávé és a habja. Íze ugyan olyan keserédes és élénkítő. A jounin arcát nem fedi maszk, lassan csókolja az alatta vonagló testet. Felmorranva hajol feljebb, hogy végigmérje.
A fekete gyémántként ragyogó szemek lassan nyílnak fel egy kéjes sóhaj keretében, fahéj arcbőrét édes pír borítja szép vonású ajkai résnyire nyitva, úgy kapkodja a levegőt.
A látvány csodálatos, és oly izgató, hogy ő sem bírja tovább cérnával, összefont ujjaikat összeszorítja és úgy vált gyorsabb tempóra, fel-felmorranva, de szemét nem levéve a kéjesen felsikoltó Irukáról, ki a mozdulat hevében összeszorított szemekkel veti hátra fejét, és élvezi a rátörő tüzes érzéseket.
Egyre szaporábban kapkodják a levegőt, testükön megcsillannak a gyönyör sós izzadtságcseppjei, s csak lágy mégis gyors ringásban fel felnyöszörögnek, majd egy-egy hangos kiáltással lépik át a mennyek kapuját, s egymást ölelve lebegnek a hófehér hűsítő habok között.

Pár perccel később lenyugodva az ezüsthajú jounin már hátán pihen, egyik keze a tarkója alatt, másik az őt ölelő hátát simogatja.
Iruka fejét Kakashi mellkasán pihenteti, barna haja szétterülve melengeti a hófehér bőrt, ujjaival hasát és mellkasát cirógatja, körkörös mozdulatokkal.
- Szeretlek... - súgja Iruka álmoskás hangon, majd lehunyja ében szemeit, és lenyugodva alszik el...
********************************************

Felnyílik a sötét bágyadt szem lágyan, és mélázva. Még hatással vannak rá az emlékképek.
Enyhén megrázza eső áztatta fejét, pár csepp lehull csatakos fejéről, de ugyan úgy esik még az eső.
Észhez térve filozofál tovább.
- Naruto... - mosolyog maszkjába, majd újra lehunyja most mosolygó szemét, és elmerül emlékeiben.
********************************************

- Elég lesz Naruto, pihenjünk egy kicsit... - dörren lágyan Kakashi hangja.
Egy erdő széli tisztáson állnak, a napi kihagyhatatlan edzés folyik épp, már reggel óta. Már javában elmúlt dél, a nap csodásan ragyog, egy felhő sincs az égen.
- De én még... - vágná rá a szőke hajú, de egy szúrós pillantás, és máris elhallgat.
- Csak pár percet... - sóhajtja végül a jounin, és előveszi zsebéből kezeit, majd kis könyve után matat.
- Hmm... - grimaszol gondolkodón Naruto, majd körbekémleli a terepet. Egy hűs tavacska melyet egy csordogáló patak táplál, épp a közelben csillogtatja a nap fényeit - én megyek úszni! - jelenti ki vidáman, majd futásnak is ered.
- Rendben... - szólal meg Kakashi a maszkja mögül, már félig könyvébe bújva, és vakon követi Narutot.
Leül a tó melletti fának a tövébe, hogy hűs árnyékban olvashasson, de a csobbanó vízre ő is felkapja tekintetét mélázó lassúsággal.
A látványtól elkerekedik egyetlen kikandikáló szeme.
A második csobbanásnál egy vizes szőke üstök villan fel a kristálytiszta víz alól, hátracsapva fejét csillámlik körülötte a rengeteg vízcsepp, kidolgozott, mégis szép vonású testén, hófehér bőrén szintén felszikrázik a nap fénye, ahogy egyre több bukkan elől a víz alól belőle, egészen derekáig.
Naruto kiegyenesedve borzolja meg haját, kirázza belőle a vizet, majd egy rókavigyorral és csillogó tengerkék szemeivel Kakashi felé int, hogy a vízbe imitálja őt is.
- Nagyon kellemes a víz! - teszi hozzá, majd nyakig elmerülve kezd úszkálni.

Kakashinak több sem kellett, szó nélkül tette vissza könyvét kunai tartó tokjába, majd lassan öltözni kezdett. Teljesen mezítelen testtel, csak a maszkkal az arcán merül be ő is a hűsítő vízbe, egyenesen a szilának támaszkodó Uzumaki felé úszik.

Naruto megérzi jelenlétét, és hirtelen megfordul, majd kipirult arccal néz a felé magasodó férfira.
A jounin egyik ujját beleakasztja maszkjának szélébe, és kínzó lassúsággal kezdi lehúzni, míg nem teljesen láthatóvá nem válik arca, s halványan mosolyog.

A tengerkék szemek elkerekednek, s csodálattal mérik végig az elé táruló látványt.
- Kakashi... sensei... - suttogja elhalón, félig lehunyt szemekkel, ahogy közeledik felé a mosolygó arc, majd hagyja, hogy puha ajkaik finoman összeérjen, és egy finom csókban egyesüljön.
A csók lassúból egyre vadabbá kezd válni, Naruto rámarkol a jounin nyakába csúszott maszkjára, és egy gyors mozdulattal tépi le. Szuszogva folytatják a vad csókot, ágyékuk összedörzsölődik a víz alatt, ezzel csak fokozva a szenvedélyt.
Kakashi végigsimít az előtte lévő kis testen, majd keze lecsúszik a feszes fenékre, és belemarkol, hogy feljebb emelhesse, és a sziklára ültethesse.
A kis kezek közre fogják Kakashi arcát, hogy a csillogó tenger szemekbe nézzen, majd nyakára irányítja, s Kakashi habozás nélkül kezdi csókolgatni és szívni.
A kis testből felszakad egy sóhaj, és kipirult arccal veti hátra fejét, arany hajából még mindig repkednek a vízcseppek, élvezi a testét bebarangoló simogató kezeket.
Gondolva egyet csúszik vissza a hűs vízbe, és hátat fordítva Kakashinak, dörgölőzik hozzá, aki elkerekedett szemekkel nézi a kis genint, aki teljesen felkínálva magát simul hozzá, akár egy kiscica.
Felmorranva öleli magához tovább kóstolgatva nyakát, majd arcát hátra terelve falja ajkait, és úgy hatol belé.
Naruto összeszorított szemekkel nyöszörög a csókba, majd lökve egyet magán gyorsítja fel a folyamatot, s a sziklába kapaszkodva tartja magát, és együtt ring a vele egyesülő testtel, mindaddig, míg a beteljesülés el nem éri őket.
********************************************
Kakashi felnyitja még mindig bágyadt szemét. Ezek az emlékek semmit sem segítettek... Sőt... Most még bizonytalanabb, mint eddig volt.
Mindkettő olyan szép, s mégis más. Az egyik heves, a másik édes.
Egy mély sóhaj, majd megrázza fejét, melyből a hideg esőcseppek vadul záporoznak le a más amúgy is vizes fűbe.
Az eső már elálló félben van, de a sötét felhők még az égen tanyáznak, amik mögül a nap erősen küzd az áttörésért, s fél sikert aratva sugároz át a fellegek között pár csíkot, mely csak a reményt táplálja az újabb napos időre.
A tanácstalan jounin újabb válasz nélküli délutánt maga után hagyva fordul meg, s lassú léptekkel veszi az irányt, először háza felé.
Csak két név susog a fejében felváltva, s nem tudja, hogy melyik is lenne az, akire igazán vágyik. Vajon az érzelgősség a nyerő, vagy a vad szenvedély?
Felvillan szemeiben egy mosolygó arc, melyet barnán csillogó haj keretez, fekete szemekben annyi érzelem.
Aztán egy tengerkék szempár, egy széles vigyor, s egy felkacagó hang...
Egy halk kuncogás...
Egy elhatározott tekintet...
Olyan nagy ellentétek...

Mihelyt kiér az erdőből, egy gondolata támad. Hogy választását segíteni próbálja, megpróbál beszélni velük, s mivel Iruka lakik közelebb, így inkább felé folytatta tovább útját.
A nap végül teljesen ragyog már, csak pár felhő tarkítja az eget. Megáll a chuunin házának ajtaja előtt, de mielőtt még bekopogna, vesz egy nagy levegőt.
Választ nem kap még a harmadik kopogás után sem, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve helyezi kezét a kilincsre, aminek lenyomásával kitárul előtte a bejárat, s halk nyikorgással ereszt be a szobába napfényt.
- Iruka? - kérdez halkan fejét bedugva az ajtón, de még mindig nincs válasz. Beljebb lép, és bezárja az ajtót. Leveszi cipőjét, de összeszűkült szemmel kémleli a másik két pár cipőt, ami most a sajátja mellett pihen. Apró neszt hall az emeletről, íny néma léptekkel lépked fel lassan a lépcsőn.
Ahogy a hangok tisztulnak, úgy veszi ki kép alak sóhajait, s finom cuppanásokat. A résnyire nyitva hagyott ajtó előtt megpillant egy levetett ruhadarabot, egy zöld chuunin mellényt, mely élettelenül hever a földön. Ahogy felemeli tekintetét, meglátja az ajtó mögött „rejtőző" két alakot, kik az ágyon fekve összebújva csókolják egymást finoman.
Egyszerre túrnak a karcsú ujjak a barna, s szőke hajba, mindkettő leengedve.

Kakashi visszafojtott lélegzettel figyeli némán a két alakot, mely nem más, mint két ukéja egy ágyban.
„Hihetetlen"
Vágya ebben a pillanatban lángol fel a látottaktól, s remegő kezekkel nyúl ruhái után, hogy lassan és halkan szabadulhasson meg mindentől, csak az alsónadrágját hagyja meg.
Halkan kinyitja az ajtót, de a két alak nem reagál semmit, csak tovább folytatják egymás kényeztetését. Míg egyik kezük a másik arcát simítja, addig másik kezük a takaró alatt látszólag a másik merevedését fogva kényeztetik egymást.
Kakashi némán felnyög, egy újabbat nyel, majd halkan köhécsel párat, mire a két alak szétrebbenve az ágy két szélére kapja rá azonnal tekintetét.
- Kakashi...
- Kakasni-sensei! - hangoztatják egyszerre meglepődésüket, de Naruto hangjából már rögtön az ingerültség is süt.
Az említett csak élvetegen mosolyogja el magát, csípőre tett kezekkel, és végigméri a két karcsú testet, melyeket csak félig fed takaró.
- Ti mit csináltok itt? - dörmögi lágyan, szinte virágzó arccal. Ez az a megoldás, amit keresett, s a mire soha nem gondolt volna... A kettő együtt...
- Sakkozunk... Szerinted mit? - háborodik fel rögtön a szőke, s feljebb húzza magán a takarót, amivel azt éri el, hogy Irukáról kerül lejjebb. de az rögtön utána nyúlva akadályozza meg, egyre vörösebb arccal.
- Mindent tudunk Kakashi... - suttogja a barna hajú, felézve a jövevényre, ezzel mindent elmondva neki. Több szó sem kell, mindent le tudnak olvasni egymás tekintetéből.
A mérhetetlen szeretetet, a vágyat, a megbocsájtást, az elfogadást és szerelmet.
Iruka Naruto felé fordul sejtető tekintettel, aki csak elmosolyodva biccent, s kimászik a takaró alól.
A barna hajú ugyan így tesz lassabb mozdulatokkal, és mind a ketten Kakashi elé állnak, mellkasához feszítve kezüket és testüket.
Mindkettejük hátát egy-egy erős kéz simítja végig, és magához vonja őket. Hol egyik, hol a másik ragyogó szempárba néz, s jólesőn, fellélegezve sóhajt fel.

Irukához hajol egy finom csókért, Narutot jobban magához vonva, aki az előtte álló nyakát kezdi el kóstolgatni. A fahéj színű, s a hófehér kéz, egyszerre nyúl az utolsó akadály után, és lassan kezdik el lehúzni.
- Kis komiszok... - mosolyodik el lágyan a jounin, majd tovább folytatja a csókot. A szőke tincsek már vállát simogatják, mikor tulajdonosuk ajkai mellkasát cirógatják már, egyre lejjebb haladva.

Kakashi kissé megemelve mindkettőt kezd el hátrálni az ágy felé, és finoman lefekteti a kis testeket, közéjük mászva. Belenéz a mélykék szemekbe, s most az ő ajkairól lop csókot, közben Iruka kezd el tevékenykedni az izmos testen, végigkóstolva minden porcikát, végignyalva a mellbimbón, a has minden egyes kockáján fogait is végighúzva, majd tétován húzza végig forró nyelvét a merev hímtagon.
Kakashi felmorranva vadítja be a csókot, amit a kis genin örömmel viszonoz ugyan olyan hevességgel.
Naruto gondolva egyet mosolyogva hajol el a jounintól, ki értetlenül pislogva néz a mosolygó alak után, aki egyre lejjebb és lejjebb hajol, míg el nem éri Iruka szintjét.
A kőkemény férfiasságot tövénél megfogva emeli fel, majd egyszerre nyalnak rajta végig két oldalt, végig Kakashi arcát nézve, ki egy mély hörgéssel veti hátra fejét, de szemét egy pillanatra sem veszi le a két őt kényeztető alakról, hisz nem mindennapi látványban és élményben lehet része.
A fürge kis forró nyelvek serényen nyálazzák be majd ajkukat húzzák rajta végig oldalt, egyre jobban fokozva a kéjt.
Kakashi már a lepedőt markolva fogja vissza magát, egyre jobban zihálva élvezi mind a látványt, mind a kényeztetést.
A két uke felváltva veszik szájukba fokozatosan a merevedést, közben egyikük kezével segít rá, s azzal ritmusosan kényeztetik a megtört, ziháló jounint, ki fékezhetetlen gyönyörrel issza magába az élvezetek csúcsát.
Szapora csuklómozdulat, forró nyelvecskék tánca, halk cuppogás, majd egy feltörő mély és kéjes hörgés vet véget ennek, s a felspriccelő anyag jut mindkét arcocskára, kik egy mosollyal nyugtázzák tevékenységük végét.
Kecsen mozdulatokkal másznak feljebb letörölve magukról a fehér anyagot, és a ziháló Kakashi mellé fekszenek, a karjába bújva két oldalt.
Felhúzzák magukra a takarót, s megadón simulnak az izmos karokba, fejüket az erős vállakra hajtva.
Kakashi hol egyik, hol másik üstökre tereli tekintetét, miközben légzését szabályozza, s mosolyogva, mint mind két buksira egy-egy puszit, majd úgy hunyja le szemeit lenyugodva.

 

„Az én ukéim"