Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Leírás:
Gaara-Lee yaoi. Bea ajándéka. Már régóta ígértem neki, hogy írok egy olyan történetet ezzel a párossal, amelyben Lee a seme. Nehéz szülés volt, de úgy érzem, megérte... Kellemes szórakozást kívánok hozzá!

 

- Vesztettem... - mondta halkan, földön hajladozó fűszálakat figyelve türkizkék szemeivel. Képtelen volt ezt feldolgozni... életében először történt meg vele, hogy egy csatában a szerencsén múlott az életben maradása. Az a tudat sem vigasztalta, hogy Orochimaru legerősebb ninjája volt az ellenfele.

- Ez nem igaz! - válaszolta azonnal Lee, és a mellette ülő, összetört fiúra pillantott, majd visszatámasztotta hátát a kemény fatörzsnek. - A mesterem azt tanította, hogy a szerencse is része a képességeidnek.
Gaara mozdulatlanul bámulta tovább a fűszálakat, és felidézte maga előtt azt a férfit, akinek kicsinyített mása ült mellette.

- Az az ostoba, aki közbeavatkozott a chounin vizsgán? - kérdezte kifejezéstelen hangon.
Lee felháborodva egyenesedett fel, és ha lett volna még ereje, talán fel is pattan.

- Ő nem ostoba! - kiáltotta. - Azt... azt azért tette, mert én túl gyáva voltam. - idézte fel maga előtt a chounin-vizsgát. Ha akkor Gai-sensei nem ugrik elé, Gaara megölte volna. Tudta jól. De bárhogy is volt a múlt... azóta a homok-ninják Konoha szövetségesei... és ha Gaara nem jött volna, Kimimaro már végzett volna vele. Ezért lecsillapodva fújta ki a levegőt.
- Hálás vagyok a segítségedért, de ne beszélj így a mesteremről! - tette hozzá halkabban.

- Hát te is...? - hallotta a halk kérdést. Értetlenül nézett a mellette ülő különös fiúra. - Amikor azt érzed, hogy a személyt akit tisztelsz megszégyenítik, sértésnek fogod fel és teljesen felbőszülsz. Minél fontosabb számodra az a személy...annál inkább.


Lee visszafojtott lélegzettel hallgatta a fiút. Soha nem gondolta volna, hogy ennek a kegyetlen, hidegvérű de nagyon fiatal ninjának a szájából ezeket a szavakat fogja hallani... Látta, ahogy Gaara mélyen elgondolkodva mered maga elé, és amit mond az már nem neki szól, csak a gondolatait mondja ki hangosan.
- Azokért harcolni... akik fontosak számodra... olyan volt....mint Uzumaki Naruto...
Lee meglepetten vette egy mély levegőt. Ő már régóta tisztelte szőke barátját ezekért, de soha nem gondolta volna Gaararól, hogy ő is értékelni fogja a nemes tulajdonságait.
- De csak azért, mert valaki fontos számodra... még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó is. - tette hozzá Gaara, rávilágítva a lényegre.
- Így gondolod? - nézett rá Lee komolyan. - Nem hiszem, hogy bárkinek is fontos lenne egy gonosz személy.
- Nem. - válaszolt halkan Gaara. - Még akkor is, ha tudják hogy gonosz, az emberek nem győzhetnek a magánnyal szemben. - tette hozzá keserűen.
Magány?
Lee értetlenül pislogott, és a távolba révedő fiú arcát figyelte, amely mindig kifejezéstelen, de most látott sok mindent...

Gaara magányos, ezért értette meg mit érzett Naruto, és Kimimaro. Szomorúan hajtotta le a fejét, és még időben reagált, ahogy a fiú ernyedten dőlni kezdett.
- Jól vagy...? - kérdezte aggódva, ahogy elkapta Gaara felsőtestét, és gyengéden lefektette. Nem látott rajta sérüléseket, de ez még nem jelentette azt, hogy nincs is.
- Kimerült a chakrám. - közölte a fiú tárgyilagosan. - Pihennem kell.
Lee biccentett, és jobb híján a fiú fejét az ölébe téve biztosított neki némi kényelmet.
- Rendben. Ne aggódj, majd én visszaviszlek a faluba, ha egy kicsit jobban leszel. - válaszolta bíztató mosollyal, és behunyt szemekkel visszatámaszkodott a fatörzshöz. Gaara felnézett rá kék szemeivel, de nem válaszolt, csak nézte őt...
A percek lassan vánszorogtak, és Lee el is szundított, majd magához térve riadt fel. Lepillantott, az egyenesen őt bámuló Gaarara.
- Miért nem aludtál? - kérdezte értetlenül.

- Én soha nem alszom. - jött a halk válasz, s a fiú lassan feltápászkodott ülő helyzetbe. Lee segített neki, de ellökte a kezeit.
- Mi a baj? - pislogott rá értetlenül sötét szemeivel.
- Semmi.

Megvonta a vállait, és felállva nyújtóztatta ki elgémberedett végtagjait. Lepillantott a földön kuporgó fiúra, aki fiatalabb, vékonyabb, alacsonyabb és sápadtabb volt mint Ő, és mégis pokoli erőt birtokolt. Megvolt mindene, amire Lee csak vágyott, és mégis magányos volt. Furcsa az élet... - gondolta.
Lehajolt, és lazán a hátára vette a meglepetten elkerekedő szemű Gaarat, és megragadva a kerámia tököt vidám léptekkel indult vissza a faluba.
- Nem kell engem cipelni... - morogta Gaara a füle mellett.
- Ugyan... hiszen ülni sem tudsz. - mosolygott hátra a válla felett kedvesen, és a meglepett arcot látva ő is meglepődött. - Miért vágsz ilyen képet?
Gaara behunyta szemeit és rendezte arcvonásait.
- Semmi...

- Ehh, te mindenre ezt válaszolod? Nem csoda, hogy nincsenek barátaid. Tudod az emberek beszélgetni szoktak egymással! Például Gai-sensei és én.... - kezdett hosszas mesélésbe, és csak beszélt és beszélt, amíg el nem érték a falut. Néha hátramosolygott az őt figyelő fiúra, és közbeiktatott egy-egy kérdést. - Jól vagy? Megálljunk pihenni? - satöbbi.
Meg sem állt a kórházig, ahol egy kórterembe irányították. Gyengéden letette Gaarat egy ágyra, és meleg, barátságos mosolyt ajándékozott neki. Nem igazán értette miért nézi őt annyira a fiú, hogy le sem veszi róla a tekintetét... de nem zavarta különösebben. Levette Gaara cipőit, és betakarta.
- Miért csinálod ezt? - hallotta a halk kérdést.
- Mert egyedül nem tudod levenni jelenleg a cipődet. - válaszolt türelmesen.
- Nem... nem erról beszélek.
Lee értetlenül pislogott sötét szemeivel. Nem értette mire gondol a másik.
- Akkor miről?

- Miért vagy ilyen kedves hozzám?
Lee elmosolyodott, de válasz nélkül hagyta.
- Pihenj csak. Holnap meglátogatlak... - lépett az ajtóhoz, és még utoljára egy meleg mosolyt ajándékozott ennek a magányos fiúnak.


***

10 évvel később...



A Kazekage komoran figyelte az előtte térdelő ninjáit. Amit hallott, az kétségbeejtő volt. Sürgősen jó felderítőkre volt szüksége, amikből Sunanak csak kevés volt. Jobban mondva két ninja.
Ő sajnos már nem volt alkalmas ilyen feladatokra.


Amióta kivették testéből a démont, azóta a Sukaku kifinomult szaglásának képességét sem birtokolta többek között. Félelmetes ereje megmaradt, de a homok már nem védte testét automatikusan, így meg kellett tanulnia az alapvető dolgokat újra... de nem bánta. Végre felszabadultan alhatott, érezhetett és gondolkodhatott. Nem kellett folyton uralkodnia magán, és kordában tartania dührohamait sem. Ez igazi boldogsággal töltötte el.

A falubeliek megbecsülték és szerették erős és tiszteletreméltó kagejukat, ő pedig fürdött a törődésben és szeretetben, amit egész életében hiányolt.

- Mit tegyünk Kazekage-sama? - rángatta ki gondolataiból egyik ninjájának hangja. Mellette álló asszisztenséhez fordult.

- Írj levelet a Hokagenak, és kérj egy nyomkövető-felderítő egységet. - adta ki halkan az utasítást.

Hátradőlt székében, és felsóhajtva túrt bele vörös tincseibe. Komoran nézett maga elé... A kémeket el kell kapni, és meg kell akadályozni, hogy az információkat eljuttassák az ellenséges faluhoz...





- Látjátok drága tanítványaim? - mosolygott büszkén Lee, és felvetett fejjel mérte végig kis geninjeit. - Így kell ezt csinálni. Na, akkor most lássuk, ti hogyan csináljátok! - intett nekik, és félreállva figyelte, ahogy diákjai a fára felsétálást gyakorolják csupán a talpukba koncentrált chakra segítségével.
Egyik tanítványa egy gyenge, de nagyon lelkes kislány felszaladt lendületből a fa közepéig, és onnan zuhanni kezdett. Lee azonnal kapcsolt, és erős, izmos testével ruganyosan a levegőbe ugorva kapta el röptében a kislányt, majd egy elegáns földet éréssel tette le gyengéden. Hosszú hajfonata szelíden libbenve követte mozdulatait, arcát körülölelő hajtincseibe lágyan beleborzolt a szél...
- Jól vagy, Haruka-chan? - kérdezte kedvesen mosolyogva, s markáns arcvonásai ellágyultak.
- Köszönöm... Lee-sensei... - pirult el a kislány.
- Szívesen. - egyenesedett fel a férfi, és csípőre tett kezekkel pillantott szigorúan kis diákjaira. - Ne feledjétek, hogy a fiatalság ereje a ti oldalatokon áll! Gyerünk gyerekek, tudom hogy képesek vagytok rá! - szorította ökölbe befáslizott jobb kezét, megszállott tekintettel.
- Igen, sensei! - kiáltották egyszerre a fellelkesült kis geninek, és elszántan veselkedtek neki a feladatnak újra és újra. Tanáruk pedig büszkén figyelte őket...


- Lee! - hallotta a senkivel össze nem téveszthető mély hangot háta mögött. Mosolyogva fordult meg, és barátjának, és jounin társának halványlila szemeibe nézett.
- Szia Neji - mosolygott rá kedvesen. - Mi járatban?
Lepillantott a nála fél fejjel alacsonyabb férfira. Na igen. Magas lett, és izmos. A régi kis vesztesből egy 26 éves fess férfi lett, aki után sok nő sóhajtozik Konohában. Lee tisztában volt ezzel, de nem érdekelte. Nem vonzódott a nőkhöz...
- Küldetést kaptunk. Suna. - fejtette ki tömören Neji, és elfordulva tőle indult el.
- Remek! Már úgyis unatkoztam... - vigyorodott el Lee.






- Hát Ő meg mit keres itt? - nézett összevont szemöldöke alól szúrósan a kapuban álló kutyás férfira Lee.
- Nyugodj meg - válaszolt halkan a mellette lépkedő Neji. - Felderítőket kért a Kazekage, és az én szemeimhez kellett egy jó orr is. Kiba pedig klánjának legjobbja.
- Felderítő küldetés? - nézett kérdően barátjára. - Már értem.
Lee az egyik legjobb nyomelemző jounin volt a faluban.


Odaértek Kiba elé. Ellenséges pillantások röpködtek a levegőben.
- Nem örülök neked... - morogta Leenek. Amióta szakítottak, azóta nem tudott megbocsátani a férfinak. Pedig összes bűne csak annyi volt, hogy „Konoha Zöld Szörnyetege” nem tudta viszonozni a szerelmét.
- Sajnálom. - biccentett komoran a férfi. - De azért próbálj együttműködni velem, ha nehezedre is esik.

- ...hn... - biccentett Kiba, és Neji felé fordult. - Szóval, mi lesz a dolgunk?

- Konkrétumot nem tudok. A feladatot majd a Kazekage fogja elmondani személyesen. Nem lehet egyszerű, ha három nyomkövető-felderítő képességekkel rendelkező jounint igényelt.

- Induljunk! - dörmögte végül Lee, és előre lépve pillantott hátra. Hajfonata meglebbenve követte mozdulatát, fekete ninjaruhája és zöld chounin mellénye felett egy egyszerű hátizsákot szorongatott fél kézzel, és lelkesen indult el az élen. Végre találkozhat egy régi ismerősével. Már régen látta Gaarat... talán 7 vagy 8 éve... amikor megmentették az Akatsukik fogságából. Nosztalgikus mosollyal ajkain nézett előre...
Új kalandok és izgalmak várták, és ő boldogan sietett elébük.


- Vigyázzon magára Lee-sensei! - hallották a hátuk mögött, és meglepetten fordultak a vékonyka hangok irányába. Három kis genin hadonászott integetve a kapuban. Lee elérzékenyülten mosolygott rájuk, és mit sem törődve Neji dühös szusszanásával intett vissza nekik. Jól esett neki, hogy a gyerekek ennyire ragaszkodnak hozzá... Elmorzsolt egy könnycseppet, ahogy szeretett mestere eszébe jutott. Gai -sensei büszke lenne rám... - gondolta. Tovább vitte mestere elveit és tanítását, és szerető pótapja lett kis geninjeinek. Olyan kapcsolatot alakított ki velük, amire ritkán akad példa.
- Vigyázok magamra, és hamarosan épségben visszatérek! Ez egy ígéret. - mutatta fel hüvelykujját, és egy széles mosollyal villantotta ki szép fogsorát. - Aztán szorgalmasan gyakoroljatok! - emelte fel tetetett szigorral mutatóujját, és kis tanítványai jófiú pózban villantották fel szintén fogaikat.
- Ígérjük! - zengték egyszerre.
Búcsút intett nekik, és társai után szaladt. Tudta jól, hogy Nejit irritálja ez a szokása, de mióta mesterük elhunyt, azóta nem teszi szóvá. Talán ilyenkor fájdalmat is érez... ki tudja... - gondolta Lee, és barátjának kifejezéstelen arcára pillantva sorolt be mellé.


Eszébe jutott a Kazekage. Vajon hogyan néz most ki? Amikor legutóbb látta, nem volt túl jó bőrben... Bizonyára a haja és szemszíne nem változott meg. Ezen kívül... hát, mivel Ő Suna kageja, biztos nagyon erős és magas... Bár ha emlékei nem csalnak, Gaara mindig alacsony, sápadt és vékony volt. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott, milyen képet vágott a fiú, amikor meglátogatta őt a kórházban és még virágot és édességet is vitt neki. Lee tudta jól miért... Hiszen majdnem megölte őt. De nem bánta, hiszen soha nem volt haragtartó típus. Nejinek is megbocsátotta minden gorombaságát, mára pedig a legjobb barátja lett. És különben is... Gaara jóvátette bűnét azzal, hogy megmentette Őt Kimimarotól. Frissen operálva, legyengülve esélye sem volt azzal a hang-ninjával szemben... De jött Gaara, és egy pokoli harcban legyőzte. Akkor, életében először látott saját szemeivel ilyen magas-szintű küzdelmet... Lenyűgözte, mire képes az a látszólag törékeny kisfiú.





Gaara döbbenten nézte az előtte térdelő három jounint. Nem gondolta volna, hogy Konoha ilyen erős ninjákat küld... és ami legjobban megrázta...
A jobb szélen térdelő férfi volt.

Rég nem látta, talán 8 éve is már... de soha nem tévesztené össze senkivel. Magas volt és erős... haja fekete, sűrű és csillogó, már nem bilifrizura. Hosszú hajfonata meglepte, és az arcát lágyan körülölelő fekete hajtincsek is, de határozottan tetszett neki ez a változás. Kemény, férfias arcvonások... és a régen oly ártatlan szemekben bölcsesség és szigor.

- Üdvözöllek benneteket Sunaban. - válaszolt halkan a köszönésükre. Felállva az asztaltól intett, hogy ők is tegyenek így, majd egy tekercset nyújtott át, önkéntelenül is Lee felé. Összeért a kezük, és a férfi meleg bőrét érezve felelevenedtek benne az emlékek.


- Gaara-kun... - mondta egykor a furaruhás fiú, ahogy belépett a kórterembe. - Hoztam neked édességet. - nyújtotta át széles mosollyal a kis dobozt. Nem nyúlt érte, csak döbbenten nézett rá.
- Miért? - kérdezte halkan.

- Ne kérdezz butaságokat. - dorongolta le a fiú, miközben fesztelenül leült az ágy szélére. Kibontotta a dobozt, és egy bonbont kivéve belőle a szája elé tartotta.

Gaara elkerekedett szemekkel nézett rá. Fogalma sem volt mit gondoljon. Még senki nem beszélt vele így, és nem bánt vele hasonlóan sem. Mégsem akarta bántani, ami még meglepőbb volt. Pedig ennél kevesebbért is ölt már meg embert.

- Nyisd ki a szádat. - hallotta Lee hangját, és meglepetten meredt az arca elé tartott barna golyócskára.
- Mi ez? - lehet hogy méreg? Gondolatai hevesen cikáztak a fejében.
Lee szemei elkerekedtek.
- Még nem ettél csokoládét?
- Csokoládé...? - ismételte meg a szót. Igen, hallott már róla sokat, amikor Temari és Kankuro beszélgettek gyerekkorukban. Áradoztak róla, de Ő maga soha nem kapott még ilyet. Lee közelebb tartotta az arcához, és türelmesen mosolyogva figyelte ahogy Ő megszagolja.

- Kóstold meg, nagyon finom. Látod? - mosolygott bíztatóan, majd egy golyócskát bekapva majszolni kezdte. - Fincsi édes íze van... - folytatta teli szájjal nyammogva.
Gaara végül kinyitotta a száját, és hagyta neki, hogy megetesse. Kellemes édes íz terjedt szét nyelvén, és elcsodálkozott. Tetszett neki. A dobozba nyúlva vett még belőle, és a vadalmaként vigyorgó fiúra villantotta jégkék szemeit.
- Minek örülsz ennyire? - morogta.

- Tőlem kaptad életed első csokiját. Ez különleges dolog Gaara-kun. - válaszolta. A megszólítás amit megengedett magának vele szemben pofátlannak tűnt, de most... ez sem zavarta. Bekapott egy újabb szem csokit, és elégedetten hátradőlt a párnákra. Csendben figyelte, ahogy Lee mesélni kezdett magáról és vicces kalandjairól, mesteréről és csapattársairól...meg még ki tudja miről...

Végigfuttatta tekintetét a mellette ülőn, és életében először nem érzett mást, csak kellemes nyugalmat. A démon sem mocorgott.




A emlék olyan elevenen élt benne, hogy elcsodálkozott. Belenézett a sötét szemekbe, amelyek őt figyelték, és aztán a tekercsre, amit még mindig fogott, ahogy Lee is. Elengedte gyorsan, és hátralépett.
- Küldetésetek lényegében egyszerű. - kezdte kifejezéstelen hangon, és visszaült íróasztala mögé. Nem nézett többé a férfira, mert zavarban érezte magát. Igen, zavarban. Meglepő, mert ilyet utoljára gyermekkorában érzett. Mikor is? Amikor Lee elbúcsúzott tőle Konoha kapujában.

Kiléptek a kapun, de valaki kiáltozva szaladt feléjük olyan gyorsan, hogy alig lehetett követni. Gaara rögtön felismerte, és megtorpant.


Lihegve állt meg előtte a fiú, és kedvesen vigyorgott rá.
- Ég veled Gaara-kun! - mondta vidáman, és egy kis dobozt nyújtott át neki. A fiú döbbenten nézett fel a szemébe. Nem értette. Lee bosszúsan sóhajtott. - Ez egy búcsúajándék. Fogadd el! - tolta az arcába türelmesen mosolyogva. Elvette, és azonnal rájött mi az. Csokoládé...
Zavartan nézett fel újra, és életében nem érezte még így magát.
- Köszönöm - válaszolta végül, hosszas csend után. Lee biccentve húzta szélesebbre mosolyát.
- Jó utat, és sok szerencsét! Aztán majd látogass meg, ha újra Konohában jársz, és ígérem, hogy én is meglátogatlak majd ha Sunában járok! - emelte fel hüvelykujját, és kacsintott egyet barátságosan.

- Jó - biccentett Gaara. - Viszlát.

Elfordult, és testvérei után indult, akik dermedten figyelték idáig a jelenetet, de nem szóltak egy szót sem.
Ahogy távolabb értek, még visszapillantott, és a neki integető fiút látva meghökkent.
Hiányozni fog. - gondolta.
És ezen még jobban meglepődött.




Befejezte a küldetés ecsetelését, és egy intéssel elengedte a ninjákat. Az előtte heverő papírhalomra szegezte tekintetét, hogy zavarát palástolja. Amikor becsukódott végre az ajtó, felpillantott, és az előtte álló magas férfi sötét szemeibe meredt. Miért maradt itt? Mit akar tőle?

- Rég láttalak Gaara-kun... - hallotta mély orgánumát, ami még az övénél is erőteljesebb volt. A régi megszólítást hallva megdobbant a szíve. Nem gondolta volna, hogy valaha az életben még fognak találkozni...

Biccentett.
- Legutóbb nem volt alkalmunk beszélgetni, ezért most mondom: gratulálok a kinevezésedhez. - mosolygott le rá melegen a férfi, és ez a gesztus is olyan fájóan ismerős volt...

- Köszönöm - mondta halkan, és szemeivel csak úgy itta magába a férfi arcának látványát. Most büntetlenül bámulhatta, hisz csak kettesben voltak.

- Hallottam, hogy jó Kazekage vagy, és szeret a néped. - folytatta fesztelenül. - Büszke vagyok rád.
Gaara felkapta a fejét, és elkerekedtek a szemei a közvetlenségen, de nem szólt semmit, mert.... jól esett neki.

- Ha visszatértünk a küldetésről, feltétlenül ebédeljünk egyszer együtt, és mesélj el nekem mindent... - mosolygott szélesen Lee, majd az ajtóhoz lépve nézett vissza a válla felett. - Rendben?
- Hát jó... - biccentett a Kazekage. - Ha épségben visszatérsz.
- Úgy fogok... - fordult vissza jókedvűen Lee, és hüvelykujját felmutatva villantotta rá a régi, kisfiús vigyorát. - Megígérem.
Becsukta maga után az ajtót, és ekkor...
Gaara elmosolyodott.





- Lee jól vagy? - hajolt fölé Neji, arcán és fakó szemeiben őszinte aggodalommal.

- Remekül... - krákogta elhalón, és elmosolyodott. Nejiből ritkán lehet kicsikarni bármilyen emberi reakciót, ezért ez most jól esett neki. Elfogadta a segítő jobbot, és feltápászkodott, fájó hasára szorítva kezét. - Ez a fű-ninja szívós egy jószág volt. - köpte ki a szájába gyűlt vért a homokos talajra.

- Vajon miért ölte meg a kémeket? És hová tehette a jelentést, amit elvett tőlük? - lépett közelebb Kiba, arcán egyértelmű rosszallás jeleivel, ahogy végigmérte a több sebből vérző, hosszú hajú férfit. - és mi a francért nem vártál meg minket? Azért, mert olyan nagyképű vagy, hogy azt hiszed egyedül is el tudsz velük bánni, kockára tetted a küldetés sikerességét! Több eszed is lehetne.

Lee elfintorodott. Számított erre, hisz Kiba egész úton ilyen kedves volt vele, így ezúttal is válasz nélkül hagyta. Elfordult a dühösen csillogó szemektől, és a holttest fölé guggolva alaposan átvizsgálta. Végül talált egy összehajtott papírlapot, a tetem bal cipőjének lábszárába rejtve.
- Nocsak... - motyogta. Neji kezébe nyomta, mint csapatvezetőnek.
- Ez lesz az - jött a megállapítás. - Indulhatunk vissza.





Ahogy beléptek a Kazekage irodájába és meghajoltak, Lee szája kiszáradt az izgalomtól. A múltkori találkozás óta csak Gaara járt a fejében, és a tekintet ahogy néhány nappal ezelőtt ránézett... bőrének érintése, illata... Még soha nem vonzódott ennyire egy férfihoz sem, pedig bőven volt már tapasztalat a háta mögött. Ha belegondolt, rá kellett jönnie, hogy amióta Gaarát megismerte, azóta érez vonzódást a szép fiúk iránt, és tudat alatt mindenkit hozzá hasonlított.
Nahát... - lepődött meg. Hogy erre nem is gondolt!

A Kazekage felpillantott rájuk, és ahogy tekintete végigsiklott rajtuk, Lee megborzongott a vágytól. Igen, akarta Őt. Mindig is akarta.

- Üdvözöllek Kazekage-sama - hallotta Neji hangját, és társait követve hajolt meg. Átadták a papírokat, és amikor végre kettesben maradtak, kivillantva ezer karátos mosolyát lépett közelebb.

- Szervusz Lee.
- Szervusz Gaara-kun... - üdvözölte fesztelenül, a régi megszólítást alkalmazva, és bár tisztában volt vele hogy mekkora merészség ez, nem érdekelte. - Indulhatunk ebédelni?




Gaara kissé kínosan érezte magát, mert ritkán fordult elő vele, hogy valaki ennyire közvetlenül beszélgessen vele. Talán Kankuro viselkedik néha így, de ő is csak ritkán. Lassú, megfontolt léptekkel haladt a cél felé, és lopva pillantott néha oldalra türkizkék szemeivel a mellette kényelmesen lépkedő férfira. Lee magasabb és izmosabb lett mint Ő, de ez nem lepte meg, hiszen a közelharca specializálódott ninják mind ilyenek. Végigfuttatta tekintetét rajta, és felidézte magában hogyan nézett ki régebben. Már nem hordja azt a fura ruhát, és megnövesztette a haját is. Jól áll neki - állapította meg.

Lee könnyed csevegését hallgatta, de nem figyelt oda a szavaira, csak a hangjára. Mély, érzékeit megborzongatóan bársonyos, és mégis férfiasan karcos volt. Tetszett neki, és ezen meglepődött. Aztán azon is meglepődött. Pedig tudta jól, hogy Lee mellett mindig olyan különös, szokatlan élmények és ingerek érik.

Nem törődött az őket bámuló emberekkel, hiszen hozzá szokott már az extra figyelemhez, ami személyét övezte körül. Azonban azzal már igen, amikor a mellettük elhaladó nők és bizonyos férfiak elismerően végigmérték Leet. Valami különös érzés fojtogatta. Ne bámuljátok! - akarta mondani, és újra ámulatba esett. Ugyan miért zavarná őt, ha mások így néznek Leere? Irigy lenne? Nem, hisz őt nem érdeklik a pillantások, vagy mások elismerése. Nem, őt az zavarta, hogy más is megbámulja azt, akit ő is egész nap csak nézegetne.
Nézegetne? Most komolyan bámulni akarja?
Igen, mert hiányzott neki, és különben is.
Ő a barátja. Az egyetlen.


Leültek az étterem egyik félreeső asztalához, és Lee már rendelt is nekik, határozott, férfias mozdulattal. Gaarát ez zavarta. Mindig, minden helyzetben ő volt a domináns fél, aki parancsokat osztogatott vagy utasított, erre most jön ez a férfi, aki mellesleg a barátja, és fölé kerekedik. Kifejezéstelen arccal nyelte le a békát.

- Milyen érzés Kazekagenek lenni? - fordult felé a jóképű, markáns arc, és a meleg, barátságos mosolyt, a gyengéd tekintetet látva elkapta bámuló szemeit és az étterem berendezésének tanulmányozásába fogott. Mégis mit válaszoljon erre? Jellemző Leere, hogy ilyen buta kérdésekkel traktálja...
- Nagy a felelősség - jött ki belőle az őszinte válasz.

- Szóval akkor nem olyan leányálom, ahogy Naruto elképzeli? - hajolt közelebb mosolyogva hozzá a férfi. Habár egy asztal volt közöttük, Gaara mégis szinte érezte a testéből áradó melegséget, és kifinomult szaglásával érzékelte a másik illatának fűszeres esszenciáját. Kifejezéstelen maszkjával leplezve zavarát nézte az asztalon nyugvó erős, férfias kezeket, a kemény, harcedzett bütyköket... másik kezén még mindig fásli volt. Jól emlékezett rá, hogy ő zúzta össze azt a kezet, és Lee egyik lábát is egy vad harc közben. Azóta már ezerszer megbánta.

Érezte magán a férfi zavarba hozó tekintetét. Miért vagyok zavarban? - dühödött fel, de csillapította érzéseit.
- Mi a baj? - kérdezte tőle Lee, hangja kedves volt. Meglepően az. Hökkenten nézett a sötét szemekbe, és a bennük lévő gyengédség letaglózta. Még soha nem nézett rá így senki...


- Parancsoljanak! - lépett melléjük egy pincér, és a tányérokat eléjük téve hajolt meg tisztelettel Gaara felé. - Jó étvágyat Kazekage-sama.




Lee csalódottan sóhajtott fel. Ha a pincér csak egy percet is később érkezik, megérinthette volna Gaara kezét. Ó hogy mennyire vágyott már rá, hogy hozzá érhessen! Végül megelégedett azzal, hogy jó étvágyat kívánva belapátolja magába az ételt, és közben a vele szemben ülő férfiben gyönyörködött. Egyszerűen lehengerlő a látvány. Gaara magas lett, és karcsú, izmos teste ruganyosan hajlékony volt. Bőre sápadt és hibátlan, arca arisztokratikusan szép, finom vonásai sajnos kifejezéstelenek. Pedig jól állna neki a mosoly - gondolta belemosolyogva a kanalába. Szemei kéken ragyogtak, akár a nyári égbolt, és néha zöldes árnyalat festette meg, a fekete kontúr pedig már szinte teljesen eltűnt. A démon eltávolításának köszönhetően valószínűleg már többet tud aludni - konstatálta. Tekintete a dús, lágyan göndörödő vörös hajtincsekre siklott, melyek lágyan kunkorodtak arca köré, csodás keretbe foglalva a tökéletes arcot. Lélegzetelállítóan szép! - gondolta.

Szíve szerint ki is mondta volna, de Gaara-kunt ismerve valószínűleg nem tudott volna mit kezdeni egy bókkal. Ahogy a reakcióit figyelte, rájött, hogy régi barátja semmit sem változott. Örült is meg nem is. Ha nem változott, az csak jó, mert ez azt jelenti, hogy még senki nem került hozzá olyan közel, amennyire ő szeretne lenni. És hogy miért rossz? Mert a férfi tapasztalatlansága és merev elutasítása komoly akadályt jelent. Talán áthatolhatatlant.

Pedig ő át akart hatolni azon az akadályon, nagyon is. Áthatolni, feltörni, betörni, beléhatolni, mozogni benne, magáévá tenni és vele együtt felordítva eljutni a csúcsra... hogy aztán gyönyörködhessen az alatta fekvő izzadt, csatakos, bemocskolt de mégis gyönyörű testben...

Ahogy elképzelte a jelenetet, kis híján félrenyelt. Nadrágjában feléledt férfiassága, és lesütötte gyorsan tekintetét, nehogy Gaara kiolvassa belőle vágyát.

- Na és mi a helyzet a lányokkal? Van már valakid? - folytatta látszólag érdektelenül a csevegést, de titkon visszafojtott lélegzettel várta a választ. A fejrázás megnyugtatta. Hál isten... Nem akart konkurenciát.

- És neked? - kérdezte hosszabb hallgatás után tőle, és kis híján félrenyelt.

- Hogy nekem? Nekem nincs... - mosolygott, belül pedig újongott. Gaarát érdekelte, hogy foglalt-e. Ez csak jót jelenthet! Aztán elszontyolodott. És ha csak udvariasságból kérdezte?


Befejezték az ebédet, és ahogy az utcára kiléptek, tátva maradt a szája néhány másodpercig. Ahogy a napsugarak megcsillantak a vörös hajtincseken, és felragyogtak a rá pillantó óceánkékségű szemek... leírhatatlan volt a látvány. Szívfájdítóan szép - gondolta, és vágyakozva bámulta.



Gaara érezte magán a férfi tekintetét, és érdeklődve fordult felé. Mi az? Talán összemaszatolta az arcát evés közben? Soha nem csinált olyat, mert mindig lassan étkezik, kis falatokkal.
- Mi a baj? - kérdezte gyanakodva összehúzott szemekkel. Ez a pillantás zavarba hozta.
- Semmi - vágta rá azonnal a jounin. - Elkísérhetlek az irodádig?

Biccentett. Persze, hiszen bármennyire is szokatlan ez az egész helyzet, élvezi a társaságát. Kár, hogy már vége a küldetésüknek, és ma délután már el is mennek...

- Meddig maradtok? - fakadt ki belőle hirtelen a kérdés, és alaposan meglepődött saját magán.

- Neji tervei szerint már délután elindulunk, de ha szeretnéd, akkor maradhatok még néhány napot - válaszolt Lee, és ahogy Gaara lépteinek ritmusát felvéve mellette haladt, karja hozzáért az övéhez, ezzel bizsergést és furcsa érzéseket kiváltva belőle. Meglepetten pillantott fel az őt figyelő éjsötét szemekbe.

Végül is... nincs abban semmi rossz, ha egy régi barátját még egy kis ideig maga mellett szeretné tudni nem igaz? Biccentett, és a kage épület előtt megtorpanva fordult szembe Leevel, aki közelebb hajolva, már-már intim közelségből nézett a szemébe. Finom, zöld növényekhez és tiszta forrásvízhez hasonló enyhén kesernyés illata az orrába kúszott, és önkéntelenül is mély levegőt véve szívta magába. Finom...

- Velem vacsorázol? - hallotta a kérdést, de nem figyelt oda, mert forró lehelete arcát cirógatta, szépen ívelt ajkainak mozgása pedig teljesen elbűvölte, amelyek lassan mosolyra húzódtak, és ahogy végre észbe kapott, hátralépett a bódító közelségből. Összezavarodott, még ha nem is látszott rajta. Csak egy biccentésre tellett neki, és halkan elköszönve hagyta faképnél a mosolygó Leet.





Lee csendben figyelte a lába előtt elterülő utcák forgatagát, majd sötét íriszei a lenyugvó naptól búcsúzó vörös horizontra siklottak. Eltűnt a napkorona utolsó kis sugárzó millimétere, és ő könnyedén, egy nagymacska ruganyosságával ugrott az utcára. Elégedett mosollyal arcán pillantott fel a Kazekage ablakára, és a kiszűrődő halvány fényt látva felsóhajtott. Helytelen, hogy ilyenkor is dolgozik. Néha pihennie is kéne - gondolta. Tsunade-sama bezzeg ilyenkor már vidáman szakézik valahol. Egy hangtalan ugrással érkezett a kerek ablak párkányára, és elakadt lélegzete a látványtól...
Gaara az asztalnál ült, gyertyák fényében olvasott egy tekercset. Arcát és haját selymesen ölelte körül a pislákoló lángok halvány fénye, földöntúli szépséget sejtetve. Gyönyörű kék szemei egészen sötétnek tűntek, és ragyogva emelték ki sápadt bőrének hibátlan szépségét. Ahogy felpillantott, egyenesen az ő szemébe nézve, Lee szíve hevesen kalimpálni kezdett, szinte fülében is hallotta saját szívdobbanásait.

- Szia - ocsúdott fel, és a puha szőnyegre lépve sétált közelebb az íróasztalhoz. Izgult... nagyon izgult. Utoljára ilyet a jounin vizsgán érzett. Gaara visszaköszönt neki, azonnal letette a kezében lévő pennát, és felállt. Éhesen mérte végig, mert ezúttal nem a mindent elrejtő kage köpeny volt rajta, csak egy sötétbordó tunika a hozzá illő bőszárú nadrággal. Elfojtott egy sóhajt, és ajkába harapott.

- Indulhatunk - mondta Gaara mély hangján, és a türkizkék drágaköveket megszégyenítően csillogó szemek ránéztek. Lee képtelen volt ellenállni a kísértésnek, ahogy mellette elhaladt...

Óvatosan, pillangószárny-szerű érintéssel futatta végig ujjait a másik kézfején. Muszáj volt hozzáérnie, mert úgy érezte, belebolondul ha nem teszi meg. Érezte ahogy Gaara összerándul az érintéstől, de nem tudta megmondani, hogy az érintés varázsától, vagy esetleg más miatt. Annyit látott, hogy zavartalanul folytatva útját lépett az ajtóhoz, és azt kinyitva pillantott vissza várakozóan, kifejezéstelen arcáról semmi sem volt leolvasható.


A vacsora kellemes hangulatban telt, mert ezúttal Gaara kezdett kérdezősködni, ha már ő nem volt hajlandó mesélni magáról, legalább a másikat beszéltesse. Leenek nem is kellett ennél több. Boldogan mesélte el a vele történteket, kezdve attól a pillanattól, amikor Gaara kisétált Konoha kapuján réges rég. A vizsgáit, izgalmas küldetéseit, mestere halálát... Csak egy dologról nem beszélt. A szerelmi és egyéb hasonló kapcsolatairól. Úgy érezte, nem lenne helyes, de azt maga sem tudta miért.

Élvezte, hogy figyelnek rá a türkizkék szemek... magán érezte vizsgáló pillantásait, és némelyik humorosabb történetnél mintha vidáman csillant volna komoly tekintete, és Gai-sensei halálának története során, amikor Lee elmerült a fájdalmában, újraélve néhány másodpercre a szörnyűséget, megérzett valamit.

Beleremegett, szíve hatalmasat dobbant, és a levegő is belérekedt...




Gaara meglepetten engedte el Lee ujjait, hogy döbbenten meredjen sajátjaira. Mi ütött belé, hogy csak úgy megfogta egy másik férfi kezét? Felpillantott, és hasonlóan meglepett arcra számított, de egy gyengéd mosoly és kedves pillantás fogadta.
- Köszönöm Gaara-kun - hallotta a férfi kellemes hangját.

- Mit köszönsz? - kérdezte halkan, és zavartan pillantott le üres poharára. - Nem csináltam semmit.

- De igen. Sokat tettél, még ha nem is érted - válaszolt türelmesen neki Lee, és kezdte úgy érezni, hogy kioktatják mint egy tudatlan gyermeket. Határozottan nem tetszett neki. Mintha Lee megérezte volna mire gondol, újra megszólalt.
- Gyere, sétáljunk egyet. Suna biztosan gyönyörű ilyenkor...
Megnyugodva biccentett.

Kisétálva az étteremből, felpillantott az ezüstösen fénylő holdsarlóra, s gondolataiba merülve indult Lee után. Az imént megfogta egy férfi kezét. Mégis miért tette? Mi ütött belé? Lee az egyetlen barátja, de ez nem magyarázat, hiszen ilyet nem tesznek egymással a barátok. Lee után ugrott a magas kage-torony tetejére, és karba tett kezekkel pillantott végig faluján.
Igen, ő a Kazekage. Senki, még Naruto sem értheti, milyen hatalmas felelősség ez... Ha Hokage lesz egyszer, talán megérti. A szél arcába fújta vörös tincseit, ezért beletúrva söpörte félre. Kissé erősebben érzékelte Lee chakráját, és meglepetten fordult oldalra, a közvetlenül mellette álló felé. Különös tekintete, orrába kígyózó finom, friss illata lebénította, és mozdulatlanul tűrte, hogy a férfi arca egyre közelebb kerüljön az övéhez. Nem értette a helyzetet, de ez nem a pillanat volt, amiben képes lett volna tisztán gondolkozni.

- Gaara-kun... - súgta Lee. - Csókoltál már meg valakit?
Néhány másodpercig gondolkozott a válaszon. Nem szokott hazudni, így a válasz kézenfekvő, mégis a kérdés... túl intim.
- Miért kérdezed?

- Kíváncsiság. - jött a válasz. Ez elfogadható indok, de nem magyarázza meg a túlzott közelséget. Azonban különösebben nem zavarta, hiszen Lee volt már ennél közelebb is hozzá, na és az sem elhanyagolható tény, hogy bizsergetően kellemes érzés, hogy ennyire merész. A világon senki nem mert még úgy beszélni vagy viselkedni vele mint Ő.
- Nem - válaszolt egyszerűen a kérdésre végül.
Lee csendben figyelte őt, és halvány mosollyal cirógatta meg ujjhegyeivel az arcát. Még soha nem simogatta meg senki... furcsa érzés volt. Nem, kellemetlen semmiképpen sem, csak... furcsa. Meglepettsége kiült arcára, és a sötét szemekbe pillantott egyenesen.

- Szeretnélek... - hallotta a mély hangot. - ...megcsókolni.
Elgondolkodtató szavak. Miért akarja őt megcsókolni Lee? Különös. Hallott már arról, hogy férfiak férfiakkal és nők nőkkel szeretkeznek, együtt élnek, a faluban is vannak homoszexuális ninják, tudja kik azok. Lee is ilyen lenne?
- Férfiak vagyunk - jelentette ki egyszerűen a tényt, de nem utasította el vagy lökte el magától. Kíváncsian figyelte Lee arcát, mit válaszol. Gyengéd mosoly sugárzott rá.
- Igen, azok vagyunk. Talán a nőket szereted...? - kérdezte halkan.
- Nem tudom, még soha nem gondolkoztam el ezen.
Lee halkan nevetett fel, mély hangja kellemesen csiklandozta fülét.
- Akkor tegyünk egy próbát... - súgta. - Megengeded?
- Igen - válaszolt néhány percnyi csendes töprengés után. Végül is egy próbát tehet...

Ahogy Lee arca közeledett felé, kíváncsian figyelte meg arcának minden részletét. A markáns arcvonásokat, ajkai körül bujkáló mosolyát...
- Hunyd be a szemed. - utasította halkan a férfi, és ő szót fogadott. Valami meleg és nedves ért a szájához, lassan végigsimítva, majd kis köröket rajzolva rá kényszerítette gyengéden, hogy résnyire nyissa ajkait. Aha, ez egy nyelv. A szájába csusszant, és lassan, óvatosan simította végig a szájpadlását, fogait, az ő nyugodtan pihenő nyelvét. Érezte ahogy egy kéz a derekára simul és hagyta hogy Lee magához vonja, átölelje és elmélyítse a csókot.
Nedves volt, forró és különös érzés. Érezte Lee szájának ízét... az imént elfogyasztott gyümölcslevének édes zamatát, orrában a másik testének illatát... a hajába túró ujjakat. Kellemes volt.
Lee lassan visszahúzódva szakította meg a csókot, és mosolyogva nézett le rá. Csendben figyelték egymás arcát néhány percig, egyikük sem szólalt meg.

- Jó érzés volt? - kérdezte halkan. Gaara válasz nélkül nézett mélyen a szemébe, majd hosszas hallgatás után alig észrevehetően biccentett.

- Te vonzódsz hozzám? - szegezte neki a kérdést, kifejezéstelenség maszkja mögé rejtve izgalmát. Még soha nem érzett ehhez hasonlót. Fontos volt neki a másik válasza.
- Igen, nagyon. És te hozzám?

- Nem tudom.
- Mit szólnál még egy próbához? - mosolygott le rá gyengéden a férfi, és finoman megcirógatta ujjaival az arcát. Behunyta türkizkék szemeit, és kiélvezte az érintést. Még senki nem simogatta meg... Milyen kellemes. Megfogta Lee kezét, és belesimította az arcát kísérlet képen, és ugyanazt a kellemes csiklandozó érzést érezte.
- Rendben, de ne itt. - mondta végül, és közel lépett Leehez, derekát átölelve teleportálta magukat a házába.



Lee érezte ahogy összepréseli egy erő és kiszorítja belőle a levegőt, és amikor a körülöttük örvénylő homok elcsitult, körülpillantott. Szíve nagyot dobbant a látványtól. Gaara hálószobája! Tágra nyílt szemekkel szívta magába a látványt, még ha nem is volt benne semmi különös. Egyszerű berendezés, csak egy ágy és néhány alapbútor. Egy árva virág, vagy élénk szín sem volt látható. De ez akkor is az Ő hálószobája, ahová mindig is vágyott...
Torkában dobogó szívvel fordult újra az őt figyelő szépséges, gyönyörű férfi felé. Elmerült szépen csillogó kék szemeiben, és óvatosan derekára simította egyik kezét. Mivel nem ütközött ellenállásba, kissé remegő térdekkel hajolt le hozzá, és finoman végignyalta puha ajkait. Gaara sóhaját hallva és érezve, összerándult a gyomra. Képtelen volt felfogni, milyen csodálatos ez... hogy így érintheti, csókolhatja...
Nyelvével meleg szájába csusszanva ismételte meg az előbbi csókot, de ezúttal bátrabban. Tudta, hogy már nem riasztja el Őt. Hozzásimulva ölelte át szorosabban, és elakadó lélegzettel folytatta hevesebben a csókot. Már olyan merevedése volt, hogy szinte fizikai fájdalmat okozott neki a sóvár vágy. Ágyékát Gaaráéhoz dörzsölte, és érzékien felnyögött ahogy testét végigmarta a lávaforró kéj.
Amikor megérezte hogy Gaara kezei mellényébe kapaszkodnak és közelebb simul hozzá, zihálva szakította el ajkait hogy lepillantson rá. Elgyönyörködött szép arcában, behunyt szemeiben. Beletúrt a vörös fürtökbe...
- Gyönyörű vagy... - súgta halkan. Felnyíltak a szép szemek, és elmerült bennük. Keze végigsimított a hátán, de a kerámiaedény útban volt. Egy gyors mozdulattal kioldotta a bőrmellény csattjait, és könnyedén, fél kézzel letette a súlyos darabot. Gaara nem ellenkezett, csak őt figyelte.
- Gaara... - ölelte magához újból, és felsóhajtott a boldogságtól. - Ha tudnád mennyire vágytam erre... Amikor először a szemedbe néztem, azonnal a rabod lettem.
- Meg akartalak ölni.
- Tudom, de az akkor volt, és van rá mentséged. Tudom, hogy te egy érzékeny lélek vagy... és nincs tapasztalatod ezen a téren, ezért őszinte leszek hozzád. Kívánlak. Őrülten és szenvedélyesen... szeretkezni akarok veled. Adj nekem egy lehetőséget Gaara-kun... csak egy éjszakát kérek tőled, semmi mást.
- És aztán?

- Aztán... - bizonytalanodott el. - Aztán kérhetsz tőlem bármit. Ha akarod azonnal elhagyom a falut... és eltűnök örökre. Senki sem fogja megtudni ami kettőnk között történt...
Megfogta Gaara kezét, és arcához vonva puszit lehelt a karcsú ujjakra, majd komolyan pillantott az őt figyelő kifejezéstelen szemekre. Tudta jól, hogy az érzéketlen külső mögött érzelmek, gondolatok cikáznak ebben a pillanatban, ezért türelmesen várt...



Gaara csendben figyelte Lee sötét szemeit. Tudta, hogy őszinték a szavai, hiszen nem csak kiválóan ért mások testbeszédéhez, de őt ismerte már hosszú évek óta. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen érzelmek izzanak a férfiban. Mi több, azt sem gondolta volna soha, hogy őbenne is hasonlók dúlnak. Átgondolta pro és kontra, milyen következményekkel járna egy esetleges „igen”. Tudta jól, hogy ha két férfi szeretkezik, akkor gyakorlatilag mi zajlik. Tapasztalatlan volt, de nem tudatlan.

- Rendben. - válaszolt végül, és Lee arcán felragyogott egy boldog mosoly. Azonnal megérezte forró csókját, és hajába túró ujjait, de elhúzódott. Lee nem erőltette, csak figyelmesen, mosolyogva nézett le rá.

- Mit szeretnél? - kérdezte türelmesen. Gaara kissé zavarban volt, de nem mutatta. Ezt mindenképpen tisztázni akarta előtte.
- Ki lesz felül?
Lee ellágyult tekintettel nézett le rá, finoman megcirógatva porcelánszépségű arcát.
- Én, mert nekem nagyobb tapasztalatom van. - Gaara összeszorította a száját, ezért gyorsan hozzá tette: - Mindenki így kezdi Gaara-kun. Ha majd megtanulod hogyan kell, engedem neked hogy te is megcsinálj velem mindent amit én veled.
Gaara lesütötte szemeit. Elbizonytalanodott.

- Hé... - hallotta Lee lágy hangját, és ujjait érezte állán, ahogy felemelve fejét kényszerítette a szemkontaktusra. - Bízz bennem. Nem okoznék Neked fájdalmat soha...
Néhány hosszú másodpercig gondolkozott. Megtehetné, hogy elutasítja, mi több, akár meg is erőszakolhatná Leet, hiszen erősebb nála sokkal. De... előbbit nem szeretné, utóbbira pedig soha nem vetemedne.
Tekintete a férfi szépen ívelt szájára siklott, tenyerét a mellényére simította. Érezte még a vastag anyagon keresztül is, milyen hevesen és gyorsan ver Lee szíve. Tetszett neki. Keze feljebb csusszant, és ujjai megcirógatták a napbarnított bőrt a nyakán. Forró bolt a bőre. Még nem érintett így senkit, és az új élmény teljesen hatása alá vonta.
Lee lassan lehajolt hozzá, és ellenkezés nélkül tűrte éhes, sóvár csókját. Levegőért kapkodva váltak el, és elakadó lélegzettel figyelte ahogy a férfi vetkőzni kezd, az ő arcát fürkészve sötét szemeivel. Lehullott a földre a zöld mellény, a fegyvertartó táska és a kunai tartó, a fejpánt, majd az inget kezdte kigombolni. A felbukkanó bőrfelületben gyönyörködött, és ahogy teljesen láthatóvá váltak az izmos karok, mellkas és has, kiszáradt a szája. Még nem méregetett és bámult így senkit, de nem zavarta különösebben.
- Megérinthetsz nyugodtan... - súgta Lee halkan. Némi tétovázás után Gaara közelebb lépett, és ujjaival megsimogatta egyik karján duzzadó izomköteget. Lee mosolyogva fogta meg bizonytalan kezét, és puszit lehelve rá simította mellkasára, majd lassan de határozottan végigsimította vele magát. Elakadó lélegzettel hunyta be szemeit, amit Gaara csodálkozva figyelt. Rá sem volt hatástalan az érintés, mert ujjai alatt elsuhanó izmok érintése izgató volt. Ágyéka felforrósodott, és érezte ahogy merevedése kezd éledezni.
Lee szabad kezével kigombolta nadrágját is, és szégyenlőség nélkül vetette le alsónadrágjával együtt. Gaara halkan felsóhajtva mérte végig. Életében először látott ágaskodó péniszt, ami nem a sajátja. Ráadásul a férfi gyönyörű teste is szédítő látvány volt...

Lee keze arcára simult, és lágyan csókolta meg őt. Behunyva szemeit adta át magát a különös, új érzéseknek, és hagyta hogy szakértő kezek lesimogassák róla a ruháit. Amikor már az alsónadrágra került a sor, teste kissé megfeszült és a férfi kezei azonnal megtorpantak, és hátára simulva cirógatták lassan a bőrét.
- Pont ilyennek képzeltelek - hallotta a lágyan doromboló mély hangot, és kinyitva szemeit nézett fel Lee kedvesen mosolygó arcára, csodáló szemeire. Füléhez hajolt, és forró nyelvével lágyan cirógatta meg érzékeny bőrét, s forró lehelete perzselte.
- Nem láttam még nálad szebb fiút Gaara... álomszép vagy... - súgta. Elgyengülve sóhajtott fel, és behunyt szemekkel kapaszkodott meg az erős karjaiban, ahogy megérezte nyakán az érzéki csókokat és finom harapdálást. Úgy érezte, lángoló kis örvények hatolnak be bőre alá, ahol csak hozzáért...


Kábító és különleges élmény volt... Lábai elgyengültek, és az izmos férfitesthez simulva támaszkodott meg. Erős karok fonódtak derekára, és ahogy merevedése Lee péniszéhez ért, forró bizsergés cikázott végig testén...
Halkan felnyögve vetette hátra a fejét...



Perzselte egész testét a vágy... Soha nem érzett ehhez foghatót...
Lee egy gyors mozdulattal lába alá nyúlt, és karjaiba véve sétált vele lassan az ágyhoz. Bizonytalanul, pihegve figyelte a közeledő fekvőalkalmatosságot, de hagyta neki, hogy gyengéden lefektesse, és felegyenesedve áhítattal pillantson végig testén.



Lee ajkába harapva fojtotta vissza mély nyögését, vagy hörgését. Egyre megy. A látvány mindent megért... Ahogy Gaara előtte feküdt az ágyon, meztelenül, karcsú, izmos testével... sápadt bőrén az éjszakai félhomályban pislákoló gyertyák fénye játszadozott, szikrázó táncra kélve a csillogó izzadtságcseppekkel... Néhány égővörös hajtincse izzadtan tapadt arcára, türkizkék szemei szinte ragyogtak... bennük egyértelműen kiolvasható vággyal...
Életében először sajnálta, hogy ninja és nem festőművész. A látvány annyira megkapó és szépséges volt, amely festővászonért és ecsetért kiáltott.
Lassan, óvatosan mászott fölé, hogy ne riassza meg vagy rémissze el, és kedvesen mosolygott le kedvesére. Úgy érezte mondania kéne valamit, de képtelen volt megszólalni. Gaara olyan hatással volt rá, mint eddig még senki. Helyette inkább újra megízlelte finom ajkait, amiből soha nem elég, és végigcsókolta csodálatos testét. Halk sóhajok és nyögések jutalmazták, amikor lassan, türelmesen nyalta végig a lapos hasfalat, letérve a legérzékenyebb területre. Csak finoman rálehelt, majd kikerülve a lényeget, végigharapdálta finoman a csípőjét, és óvatosan szétfeszítve combjait mászott közéjük. Felpillantott az őt figyelő türkizkék szemekbe, és fogva tartva a tekintetét nyalta végig nagyon lassan combjának érzékeny belső felszínét, egészen a herezacskóig. Gaara hangos nyögéssel vetette hátra fejét, és ő is felnyögött a látványtól.

- Olyan gyönyörű vagy... nehezebb lesz visszafogni magam, mint gondoltam... - búgta mély, érzéki hangján, és lassan kalandozott nyelve az ágyék és a comb találkozásának érzékeny hajlatában.
- Lee... - nyögte Gaara, és dú, fekete hajába markolva vezette fejét merevedésére. A férfi türelmes mosollyal adta meg neki amire vágyott, és szájába vette merevedését. Lágyan, gyengéden kezdte masszírozni és szívogatni, majd ahogy az alatta rázkódó test remegése fokozódott, a nyögések hangosodtak, úgy gyorsította és fokozta az élményt. Életében először partnerének gyönyöre mindennél előbbre való volt...

Megérezte, hogy Gaara közel van már a csúcshoz, így elengedte, és gyengéden hasra fordította. Mosolyogva figyelte, ahogy zihálva, nyöszörögve kapaszkodik kezeivel az ágyneműbe, remegő testével pedig törleszkedik hozzá, követelve érintését. Boldogabb nem is lehetett volna ebben a pillanatban.



Finoman belecsókolt nyakának érzékeny hajlatába, majd ajkait rátapasztva az érzékeny bőrére, simította ágyékát a kemény, kerek fenekéhez. Felnyögve fogta vissza magát... Még korai lenne...
Mégis kiélvezte az élményt, majd nyelvével lassan lejjebb haladva kóstolta végig az összes csigolyát a tökéletesen ívelt háton, és leérve azonnal a tárgyra tért. Zihálva szorította össze fogait, mert már fájdalmai voltak a vad vágytól. Gyengéden cirógatva a formás félgömböket, nyelvével közéjük kalandozott, és egyik kezével Gaara hasa alá nyúlva fonta meleg ujjait merevedésére. Jól tudta mit csinál, mégis elbizonytalanodott. Nem akart fájdalmat okozni neki, de már nincs visszaút. Már nincs.

Nyelvével kéjesen körözött az izomgyűrűn, tágította és nedvesítette... Gaara nyögései és sóhajai szinte eszét vették...

- Lee... - hallotta a sóhajt, ami szinte már parancsnak hangzott. Talán az is volt. Halk hördüléssel mászott fölé, és kedvesének állát megfogva fordította arcát maga felé. Vad csók... igen, ez jól esett neki. Fájdalmasan lüktető péniszét megfogva kedvese bejáratához igazította.
- Próbálj meg ellazulni... a behatolás kellemetlen lesz - zihálta, és arcáról egy izzadtságcsepp hullott Gaara vállára, elvegyülve a többi ragyogó cseppel. Megbűvölve tapasztotta rá ajkait, és behunyt szemekkel, lassan, finoman kezdett előrenyomulni. Érezte ahogy megfeszül az alatta fekvő test, és megtorpant, várt egy keveset és folytatta tovább. Ahogy makkja bejutott, már nem kellett visszafognia magát annyira, és csigalassúsággal de határozottan merült el mélyen benne.

- Ahh istenem... Gaara... Gaara... - nyögte, hörögte és sóhajtotta áhítattal, csodálattal. Olyan csodálatos érzés volt benne lenni, amilyenben még soha nem volt része! - Ugye... uhhgyehh nem fáj...?

- Nem, csak kellemetlen egy kicsit - hallotta az imádott hangot, és ettől boldogan elmosolyodott.
- Mindjárt jobb lesz... ígérem.

Türelmesen várt, majd lassan, óvatosan húzódott kicsit vissza, hogy lassan visszasüppedjen az imádott testbe. Lágyan ringatózva tágította, amíg már úgy vélte, jó lesz. Ekkor céltudatosan mozgott tovább, becélozva azt a bizonyos pontot, amit jól ismert. Amikor először nyomta és masszírozta meg az érzékeny kis prosztatát péniszével, Gaara felnyögve, kéjesen vetette hátra a fejét. A látványtól, az érzéstől és a bőréből áradó finom, érzéki illatától végigcikázott testén a forróság, és felnyögve ragadta meg teljes erejéből a párnákat. Homlokát hátára simítva torpant meg, hogy levegőhöz jusson, és ne élvezzen el. Vészesen közel járt hozzá... Vészesen.

Újra megmozdult, és egy erőteljes lökéssel nyomult ezúttal beljebb, és ahogy Gaara prosztatáját erősen megnyomta, teste összerándult alatta, és rémülten ragadta meg a mellette támaszkodó kezet, körmeivel véres csíkokat karmolva rá.
- Ssss... - nyugtatta Lee türelmesen. - Semmi baj.



Gaara értetlenül figyelte a testében zajló különös érzéseket. A benne mozgó hímtag először fájdalmas volt kissé, de egy shinobinak ez meg sem kottyan. Később pedig... elviselhetetlen volt és mégis jó. Úgy érezte, szétrobban a teste, és ahogy Lee hirtelen mélyen beléhatolt, az hihetetlen volt. Hiába nyugtatta meg őt halkan, ezt akkor sem volt képes tovább elviselni...! Jó volt és mégis annyira különös...
Egy mozdulattal le akarta vetni magáról a férfit, de erős kezek kulcsolódtak csuklóira, és lefogták.
- Nyugodj meg... ez csak az izgalom... - hallotta füle mellett, de nem jutott el tudatáig. Úgy érezte csapdába csalták, és átverték. Teste lángolt és őrjöngött, és nem csak a teste, a lelke is. Felmorranva harapott Lee csuklójába, és a sós vér ízétől csak még inkább tombolt benne a különös érzés.
- Gaara... - nyögte Lee, és heves mozgásba kezdve hatolt belé újra és újra... nyögve és zihálva. Dühösen nyalta le a kiserkenő vért, és összeszorított szemekkel nyögött fel minden egyes döféstől. Moccanni sem tudott, olyan erősen fogta le őt a férfi, így lassan megadva magát ejtette fejét a párnára, és ahogy gyorsult a tempó, úgy érezte megőrül... Feszítette belülről valami, ami ki akart törni... robbanni, tombolni és pusztítani...
- Lee... nem... bírom...nem bírom tovább... - nyöszörögte. - Mi történik...velem...?

- Szeretkezünk... - búgta a mély hang füle mellett. - Ne félj... nemsokára orgazmusod lesz. Meglátod... csodálatos lesz... és ezt a csodát... együtt fogjuk átélni...
- Lee...

- Gaara... - hallotta a kiáltást, és egy erős lökést érezve jeges hideg összpontosult alhasában, hogy aztán szétrobbanva áradjon szét testében, mint ezernyi apró tűszúrás.

Felkiáltva feszült ívbe teste, ahogy kiáramlott belőle a felgyülemlett hatalmas feszültség...


Hosszan lebegve lovagolta meg a gyönyörűségesen szép fehérséget, az üres semmit, a tökéletes harmóniát és belső békét...






Ahogy magához tért Lee, lepillantott az alatta heverő kába, kipirult arcára, és szíve szinte forrt mellkasában a boldogságtól. Lehengeredve róla vonta magához, fájó, véresre harapott csuklójával mit sem törődve. Felsóhajtott, ahogy kedvese hozzásimult, és lepillantott rá. Gaara az ő karjaiban, kipirulva, csatakosan és kábán... szex után. Ilyen lehet a karácsony.
Mosolyogva hintett apró puszit a homlokán pirosló kis írásjelre. A szeretet jelére. Pont jó. Szerelmes csók a szeretett személy szeretet jelére. Milyen frappáns... Halkan felkuncogva simította félre Gaara homlokába hulló csapzott égővörös hajtincseket, és a kábán csillogó kék szemekben elmerülve sóhajtott fel ismét.
- Szeretlek - mondta ki azt a szót, ami akkor fogalmazódott benne meg először, amikor a hátán vitte sok-sok évvel ezelőtt a legyengült kisfiút, és válla felett hátrapillantva látta meg szemében azt, amit soha senki. Azt, hogy Gaara különleges...
Nem kapott választ, de nem is számított rá. Gyengéden magához ölelte inkább, és álomba merült.





Türkizkék szemeit behunyva, kimerülten pihentette fejét Lee karján. Hagyta, hogy a férfi szorosan maghoz ölelje, simogassa és így aludjon el. Még mindig kába volt az átéltek után, de kábaságának ködén keresztül is tisztán felfogta azt az egy szót, amit még soha nem hallott senki szájából.
Múltak az órák, és a hajnal egyre közeledett, de Gaara nem aludt, pedig megtehette volna. Többek között ez az előnye is megvolt a démon nélküli életének: büntetlenül alhatott, amennyi csak jól esett neki. Hosszú idő óta azonban most először képtelen volt rá. Befelé figyelt... az érzéseire.

Lee szereti őt. Valahol mindig is sejtette, hisz a meleg szempár ha csak rápillantott, sütött belőle. Őszinte férfi.
És hogy ő mit érez? Nem tudta pontosan, mert a saját érzelmeinek megfogalmazásához sosem értett. Nem volt eddig rá szükség. Csak annyit tudott, hogy fontos neki ez a mellette heverő ember. Máskülönben soha nem engedte volna neki, hogy szeretkezzen vele. És ez éppen elég.


A függöny fehér csipkéjén keresztül bekúsztak a hajnali napsugarak nyalábjai, és Gaara felkelt. Zuhanyzás után nesztelenül felöltözött, s magára hagyta az ágyában alvót. Milliónyi dolga volt, nem lazsálhatott, Kazekageként soha nem engedett magának lazítást, kivéve a tegnap estét és az éjszakát...


Dél körül kopogtattak irodájának ajtaján, de a chakrából már rég tudta ki áll ott.
- Szabad - szólt ki egyszerűen. Felpillantott a belépőre, és a kedvesen mosolygó arcot látva oldódott belső feszültsége. Egész délelőtt csak a férfire gondolt... és ez különös volt számára.
- Szia Gaara-kun - lépett közelebb, és bár szavaival nem adta meg a kagénak járó tiszteletet, gyengéd pillantása többet nyújtott, s udvarias meghajlása sem maradt el.

- Szia - viszonozta, és egy székre mutatva kínálta hellyel Leet, aki csak a fejét rázta válaszul.

- Búcsúzni jöttem. Betartom ígéretem, elmegyek és... - kezdte, de a Kazekage felemelte egyik kezét.
- Nem - szólalt meg néhány hosszú másodpercnyi gondolkodás után. - Ne menj el.
Lee elmosolyodott, de nem szólt semmit. Csak figyelt.

- Miért? - kérdezte Gaara végül. Nem tudta máshogy feltenni a benne kavargó kérdéseket.
- Mit miért?
- Miért mondtad azt, hogy szeretsz? - kérdezte végül halkan.
- Mert ez az igazság.
- Nem, nem erre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy miért mondtad ki? Az emberek nem beszélnek az érzelmeikről - fűzött hozzá magyarázatot. Amióta csak a világra jött, azt tanulta, hogy az érzelmek azok a dolgok, amik egy shinobit gyengévé tesznek, ezért el kell azokat nyomni, amíg maguktól meg nem szűnnek létezni.
- Gaara... - súgta szeretettel Lee, és ő beleborzongott. - Ha nem mondom ki, akkor honnan tudtad volna meg? Talán... talán nem esett jól? Mert nekem jól esett kimondani, és ha szeretnéd, újra és újra elmondom neked.
Lesütött szemekkel kezdte zavartan nézni az íróasztalán lévő tárgyakat, és gondolatai hevesen cikáztak a fejében. Jó érzés volt, határozottan, és ha nem lenne büszke Kazekage, arra kérné, hogy mondja ki megint... Hogy miért? Csak.

Egy kéz simult az arcára, és a belőle áradó melegség kellemesen áradt szét a testében. Behunyt szemekkel sóhajtott fel...

- Túl sokat gondolkodsz kedvesem... - hallotta a simogatóan lágy, mély baritont. Meglepetten pillantott fel.

- Kedvesem...? - lehelte kábán. A néhány centire lévő, sötéten ragyogó szempárra nézett, visszafojtott lélegzettel. A merészség nem számított, csak ez a szó... ez... ez...

- Igen. Mert mától a kedvesem vagy, bármi is lesz ezután. Örökké szerelmemnek, kedvesemnek foglak téged tartani, és szívem legközepén fogom őrizni a múlt éjszaka emlékeit...

A választ hallva még lélegezni is elfelejtett néhány hosszú másodpercig. Érezte Lee puha csókját az ajkain, és hagyta hogy átölelve felhúzza magához. Csak álltak az íróasztal mellett, egymást ölelve, behunyt szemekkel...

- Lee... - törte meg Gaara kellemes hangja a csendet, és ő lepillantott.

- Tessék...

- Tőlem ne várj ilyen szavakat...
- Nem várok el tőled semmit. - nyugtatta meg mosolyogva. - Csak melletted maradok, ameddig tehetem, ameddig engeded.

Homlokát az övéhez támasztva, szeretettel figyelte az imádott arcot, a ragyogóan csillogó kék szemeket, és hirtelen hatalmasat dobbant a szíve.









Gaara mosolygott.










VÉGE

Fejezet végéhez tartozó megjegyzések: