Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Leírás: Sakura - Neji Szerelmes történet. A szokásos... sok érzelem, és boldog beteljesülés. Többször is... ^_^

 

Fejezet 1 by baktimi

"Felejtsd el Sasuke-t."
 
 

- Ő az... - suttogta Lee a csapattársa fülébe. A fiú megvetően húzta el a száját, és halványlila szemei jegesen néztek rá. Hosszú fekete haján megcsillantak az ablakokon beszűrődő napsugarak. Láthatóan nagyon unatkozott. Karba tett kézzel a falnak támaszkodott, és magas, izmos teste mellett a zöld-ruhás, vékony fiú szinte elveszett. Igazán impozáns látványt nyújtott, de ez elvárható tőle, hiszen minden Hyuuga férfi ilyen.

- Hol van? - kérdezte halkan, és lekicsinylően nézett végig a körülöttük állókon.

- Ott... ott jön. - pirult el a fiú, és a folyosó végére mutatott. - Ma megkérem, hogy legyen a barátnőm... - mosolygott, és idegesen pislogott nagy fekete szemeivel.

- Jó, csak siess, mert már nagyon unom a várakozást... - fordult el tőle türelmetlenül Neji. Bosszantotta, hogy emiatt kellett várnia és visszafognia magát. Végül az elsiető Lee után fordult, hogy megnézhesse azt a lányt, akiről a fiú már hetek óta áradozik. "Mégis hogy nézhet ki egy lány rózsaszín hajjal?! Nevetséges... Valószínűleg ugyanolyan félnótás, mint Lee. Összeillő pár. Heh..."

 

Döbbenten nézett a folyosón közeledő törékeny kislányra... Először a halványrózsaszín, puhán aláhulló fürtöket vette észre, majd a csillogó, smaragdzöld szemeket, és a kedves mosolyt. Sakura szégyenlősen állt meg két fiú között, akik a csapattársai lehettek, és tétován körültekintett a sok diákon, akik mind a folyosón tolongtak. Egy pillanatra belenézett Neji halványlila szemeibe, és észrevette, hogy őt nézi a fiú. Szégyenlősen fordult el, hogy az elé siető Lee-re mosolyogjon.

"Lee tényleg nem túlzott... valóban nagyon szép lány..." - gondolta Neji, és halvány mosollyal figyelte, ahogy Sakura visszautasítja a zöldruhás bohócot, és a letört fiú végre visszaballagott hozzájuk.

Kezdődhet a chounin-vizsga.
 
***
 
Évekkel később:
 
 

Sakura sóhajtva lépett el a betegágytól. Páciense már jobban van, így visszamehet a Hokage-hoz. "Ma három éve annak, hogy Sasuke elment." - gondolta szomorúan. Három fájdalommal teli keserves év...

Tsunade jó tanárként sokat segített Sakura-nak, hogy túllépjen szerelmi bánatán, és Ő nagyon igyekezett... Most már Lee is felhagyott a zaklatásával, és keresett magának másik áldozatot... Szép arcán kis mosoly suhant keresztül, amikor eszébe jutott habókos barátja... Aztán elkomorult, ahogy előtérbe tolakodott ellenszenves csapattársának képe. "Olyan arrogáns, beképzelt, lenéző, sznob!" - dühöngött magában. Sosem felejti el, amikor először találkoztak...

A chounin-vizsgán történt.

Meglátta a halványlila szemeket, a szép arcot, a hosszú fekete hajat... Letaglózó volt a kisugárzása... Hosszú percekre elfelejtkezett akkor Sasuke-ről, olyan hatással volt rá a fiú.

De a viselkedése...
"Grrr..."

Aznap nagyon megbántotta... Amikor Sasuke elment, a fiú egyszer beszélgetett vele, és azt soha nem fogja neki elfelejteni... "Jól emlékszem..." - mélázott el, miközben a folyosón sietett a kage irodájába.

 
 
***
 
*****************emlék*************************************************
 

- Sakura-chan... - nézett rá szomorúan Naruto. - Sajnálom, hogy így alakult. Nem tudtam betartani az ígéretem.

- Semmi baj... Most ne törődj ezzel, meg kell gyógyulnod minél hamarabb. - suttogta a lány könnyes szemekkel.

Amikor kilépett a folyosóra, Kakashi-sensei várt rá.

- Hogy vannak a többiek? - kérdezte tőle a lány idegesen.

- Jobban, bár Neji állapota még válságos. - jött a komor válasz.

 

Sakura másnap reggel meglátogatott mindenkit, és végül Neji-hez is bement. Kis virágcsokrot tett az alvó fiú éjjeliszekrényére, és szomorúan figyelte sápadt arcát. "Miattam történt... Ha akkor éjjel meg tudom akadályozni, hogy Sasuke elmenjen..." - lelkiismerete kegyetlenül marcangolta, és egy könnycsepp indult lassú útjára.

Neji ekkor felnézett, egyenesen a smaragdzöld szemekbe. Pár másodpercig némán figyelték egymást.

- Hogy vagy? - törte meg a csendet Sakura.

- Jól. - biccentett a fiú kifejezéstelen arccal, és észrevette a virágcsokrot. - Köszönöm a virágot.

Sakura csöndben figyelte.

- Sajnálom, hogy így alakult...

- Igen, elhiszem. - szakította félbe szárazon Neji. - Nem tudtuk visszahozni neked az imádott Sasuke-dat. Azt biztosan sajnálod. De hogy velünk mi történt... Az nem hiszem, hogy érdekel téged. - fagyos hangjától Sakura megremegett, és meglepetten nézett fel a fiú dühös arcára.

- Miért mondod ezt...? - suttogta könnyes szemekkel.

Neji felült, megragadta a lány karját, hogy megrázza.

- Önző módon megesketted Naruto-t, aki majdnem meghalt, csak hogy betartsa neked az ígéretét... - sziszegte dühösen.

- Én nem... ő akarta... - dadogta Sakura zavartan, de Neji nem hallotta szavait, dühösen rántotta magához, és a lány megbotolva zuhant mellé. Leszorította őt az ágyra, és közvetlen közelről nézett az arcába. Féltékeny volt már évek óta, és most dühös is. Meg akarta leckéztetni ezt a buta lányt.

- Felejtsd el Sasuke-t. - morogta mély hangon, és durván megcsókolta. Sakura döbbenetében lemerevedett, és ellenkezés nélkül hagyta, hogy Neji nyelve a szájába hatoljon, és elmélyítse a csókot. De mikor az egyik keze végigsimított az oldalán, és megragadta a popsiját, rémülten felnyögve kapálózni kezdett. Neji elengedte, és felrántotta Őt az ágyról. Dühösen meredt a szemébe, és Sakura sápadtan hátrálni kezdett az ajtó felé.

- Miért csináltad ezt? - suttogta.

Neji megvetően végigmérte, és elfordult tőle, ő pedig zokogva menekült ki a kórteremből...

 

*****************************emlék vége********************************

 
***
 

Emlékeit felidézve Sakura-n ismét eluralkodott a harag és a szégyen... Megrázta fejét, és puha rózsaszín fürtjei könnyedén ficánkoltak arca körül. Érintésük elterelte a figyelmét, megigazította hajpántját, és belépett a Hokage irodájába.

- Tsunade-sama. - hajolt meg illedelmesen.

- Na végre! - dobolt idegesen ujjaival az idősebb nő íróasztalának lapján.

Sakura döbbenten nézett körül.
- Anya? Apa? Ti mit csináltok itt? - fordult szüleihez.

- Én hívtam ide őket. - szólt komolyan a Hokage, és felállt. - Bizonyára ismered Hizashi Hyuuga-t, mutatott a szoba egyik sarkába, és Sakura felé fordult. A férfit látásból ismerte... A chounin vizsgán, a nézőtéren volt. Neji nagybátyja, és apjának halála után a fiú pótapja lett. Hallott róla, hogy valami konfliktus volt közöttük, de már nagyon jóban vannak, és Neji a Hyuuga klán egyik legbecsesebb tagja lett. Sakura azonnal felismerte, hiszen minden Hyuuga szinte egyforma volt. Neji is ugyanígy néz ki, csak fiatalabb kiadásban. Magas, szép arcán határozott vonások, hosszú fekete haja selymesen csillogva szabadon hullott a vállára, halványlila szemei mintha a lelkébe látnának... Magas izmos alakján a jellegzetes krémszínű ruhaviselettel állt szobormereven, és Őt nézte. Alaposan végigmérte, és Sakura kezdte úgy érezni, mintha egy bolt kirakatában, vevők tekintetének kereszttüzében állna. Kérdően fordult a Hokage felé.

- Mit jelentsen ez? - kérdezte zavartan.

Anyukája elé lépett, és kezeit a vállára helyezve kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Ugyanolyan hajuk volt, és szemük, és Sakura büszkén nézett fel gyönyörű édesanyjára.

- Sakura... Hizashi Hyuuga felkeresett minket egy hónappal ezelőtt, és... apád és én hoztunk egy döntést, amelyet a Hokage is támogat.

A lány meglepetten nézett Hizashi-ra. Gyanakodva összevonta a szemöldökét.

- Miféle döntést? - Ránézett apjára, akin mindig imádattal csüngött, de ő lesütött szemekkel állt, zavartan. "Baj van." - súgták ösztönei.

A Hokage hangja felcsendült, és mindenki ránézett.

- Sakura Haruno! - kezdte hivatalosan. - Mától a Hyuuga Klán, és a Haruno család közös megegyezésével Neji Hyuuga menyasszonya vagy. Házasságotok fél év múlva lesz.

Sakura néhány másodpercig a nőt nézte, és azon tanakodott, hogy épelméjű-e.

- Tessék? - kérdezte végül zavartan.

Hizashi mellé lépett, és egy tekercset nyújtott át neki. Remegő kézzel vette el tőle, és átolvasta. Szerződés volt, ami róla szólt. "Kényszerházasság?" Hitetlenkedve felnevetett.

- Ugyan már... Nem a középkorban élünk. - dobta hanyagul az íróasztalra. - Természetesen nem egyezem bele. - tette hozzá.

A Hokage komoran nézett rá, barna szemei fenyegetően megvillantak.

- Senki nem kérte a beleegyezésedet. - csattant fel.
Sakura elsápadt.
- De hát... nem kényszeríthettek engem ilyesmire! - vitatkozott.

- Sakura... - szólt rá édesanyja halkan. - Apád és én így döntöttünk. Sajnálom, de azt kell tenned, amit mondunk.

- Miért? Mi történik, ha nem teszem? - nézett fel dacosan rá.

Hizashi hangja fagyosan vágott keresztül a szobán.

- Akkor jogosan hívhatom párbajra szüleidet. És nem kétséges a kimenetel. - nézett a lány szemébe. A Klán harcosai híresek voltak kegyetlenségükről...

- Micsoda? De... hogy lehetséges ez? És... miért? Mi szükség van erre? - kérdezte kétségbeesetten Sakura.

Apja végre ránézett, és kedvesen mosolygott rá.

- Miattam... - suttogta. - Sakura, a mi családunk genetikai felépítése nagyon jó. És a Hyuuga Klánnak erre van szüksége, hogy megerősödjön a vérvonaluk. Ezért keresett fel engem Hizashi.

Sakura tudatát elborította a harag... Mérgesen nézett fel anyjára.

- És nektek mi hasznotok van ebből? - kiabálta.

Hizashi az ajtóhoz lépett, és halkan hátravetette a válla fölött.

- Nagyon jól jártak, elhiheted. Holnap este várunk a Hyuuga rezidencián az eljegyzési vacsorára. Ne késsetek. - csukta be maga után az ajtót. Ránézett a folyosón várakozó unokaöccsére, és elkomorult. - Mindent hallottál?

- Igen bácsikám. Erre számítottam. - nézett kifejezéstelen arccal az ugyanolyan magas férfi arcába.

 
Fejezet 2 by baktimi
Az eljegyzési vacsora
 
 

- Sakura, igyekezz már! - kiabált be édesanyja az ajtón. A lány kétségbeesetten nézte magát a tükörben...

- Nem, nem és nem! - nyafogott. - Én így ki nem teszem a lábam az utcára!

Végül édesapja hangja is felzendült.

- Kifelé, kisasszony! - ennek már engedelmeskednie kellett, nincs mese...

 
***
 

Neji komoran állt a Hyuuga rezidencia ajtajánál, ahol az érkező vendégeket fogadták bácsikájával, annak feleségével, és lányaikkal. A főkaput és a bejáratot összekötő kikövezett utat lampionok díszítették, és a díszteremből kellemes zene szivárgott ki a kertbe. Sóhajtva nézett körül... Már este volt, és a csillagok szikrázóan ragyogtak a sötét égbolton. Hallotta a szép kertjük szökőkútjának halk csobogását, és a tücskök éjjeli énekét. Behunyta a szemeit, és mélyet szippantott a kellemes, balzsamos virágillatból...

Ma eljegyzi Sakura-t...
 

A hírt először Lee-nek árulta el, mert ismerte az érzéseit, és mégis csak ő a legjobb barátja... A fiú szomorú volt, de megértő, és biztosította, hogy már nem szerelmes a lányba. Egyébként is már egy másik lánynak udvarol, aki ugyanolyan medi-nin, mint Sakura.

- Jönnek. - szakította félbe gondolatait Hizashi, és Ő várakozóan fordult a főkapu irányába.

Levegőért kapkodva, tágranyílt szemekkel figyelte a jelenséget...

- Neji... csukd be a szád. - hallotta Hinata kuncogását maga mellett, és gyorsan összeszedte magát, úgy figyelte tovább az érkezőket.

 
 
***
 

Sakura félénken lépett be a hatalmas kapun szülei mögött. Sokszor járt erre, amikor Hinata elé jött, mert valami közös programot terveztek, de még sosem látta belülről. Egy hatalmas japánkertbe toppantak, igazán impozáns látvány volt... Egy keskeny, fehér kavicsokkal kikövezett, és lampionokkal feldíszített út vezetett a főépület ajtajáig.

Megérezte, hogy nézik... Felpillantott, egyenesen Neji szemeibe. A kifejezéstelen arc és tekintet már sok volt neki. Dühösen fújt egyet. "Ez az alak..."

 

Miután sikerült rendszereznie arcvonásait, Neji ismét elmerült Sakura tanulmányozásában. Gyönyörű, halványlila színű ünnepi kimonóban volt, amelyet sötétlila inda-szerű mintázatok díszítettek, tejfehér bőrét és törékeny, karcsú alakját kihangsúlyozva. Halványrózsaszín hajtincsei lágyan feltűzve, néha felragyogott közöttük egy-egy kis csillogó drágakő, amelyeket a fürtök közé rejtettek... Smaragdzöld szemei szikrázóan ragyogtak, és duzzadt ajkai csókra hívogatták a nézelődőket.

Elképesztően szép volt.......és dühös.
 

Sakura mérge határtalan volt. Ehhez a hűvös, arrogáns alakhoz kell feleségül mennie! "Grrr..." Végignézett rajta, és... "...hát azt kell ismernem, hogy jól néz ki..." Magas, izmos, szélesek a vállai... "Eszméletlenül jól áll neki a krém-színű ünnepi viselet..." Hosszú fekete haja lágyan hullott a hátára, elöl egy-egy tincs a vállain, halványlila szemei szinte megbabonázták... És olyan jóképű...

Neji hidegen nézett vissza rá, és Sakura hirtelen megsajnálta. "Mivel egyébként sem kedveljük egymást, biztos neki is kellemetlen ez az egész... És lehet, hogy együtt majd kitalálunk egy jó tervet, hogyan úszhatjuk meg az esküvőt." - bizakodott. Megállt a Hyuuga család előtt, és illendően üdvözölte őket, és (csoda) még Neji-hez is kedves volt. De mosolyogni... azt nem bírt.

 

A férfi képtelen volt elszakítani szemeit a látványtól... Amikor Sakura felé fordult és köszönt neki, majdnem elfelejtett visszaköszönni. A smaragdzöld szemekben felvillanó haragtól hirtelen magához tért, és udvarias meghajlás helyett inkább elé állt, mélyen a szemébe nézett, és a lány legnagyobb döbbenetére arcon csókolta Őt. Elvégre most már megteheti....

 

Sakura ettől a váratlan fordulattól mélyen elpirult, és hátralépett. Arcán érezte a perzselő ajkak nyomát... "Ezt meg mi a fenéért csinálta?" - dühöngött magában. "Élvezi, hogy kínozhat? Még mindig haragszik rám, amiért majdnem meghalt miattam?" - kavarogtak a gondolatai. "Vagy kényszerből...?"

- Sakura... - édesanyja hangja szakította félbe eszmefuttatását, és felnézett. Neji még mindig előtte állt, és a karját nyújtva várakozott.

- Bekísérlek. - hallotta mély hangját. Tétován bólintott, és kis kezét a férfi izmos karjára tette. Arcpírja ismét megjelent, nem tehetett róla... Most, hogy megérezte a ruha alatt Neji testének melegét, izmainak keménységét, újra eszébe jutott az a csók... Lesütött szemekkel hagyta, hogy Neji bevezesse...

 

A férfi hosszan csodálta a kipirult kis arcot, amelyről a legszebb hamvas barackok jutottak eszébe. Gyönyörű... nincs rá más szó.

 

Ahogy beléptek a terembe, hangos ováció fogadta őket, és csodáló tekintetek meredtek a szép menyasszonyra.

Neji a hosszú asztalhoz kísérte, és végre kezdetét vette az ünnepség. A két családfő beszédeket tartott, majd a többi családtag is. Sakura meglepetten nézte a sok embert... A saját családtagjait, akik önfeledten mulatoztak, az ő kényszer-eljegyzésén. "Hogy merészelik...?" - dühöngött magában.

Hinata behozott egy kis fehér, szaténbevonatú párnát, amelyre két karikagyűrűt erősítettek szalagokkal. Sakura meglepetten nézte... "Ezek szerint a Hyuuga-k a hagyományos eljegyzési sémát követik." Bal kéz gyűrűsujjra kis karika, mint az összetartozás jelképe. Barátnője mosolyogva tette le eléjük, és Sakura-ban ismét fellángolt a düh.

- Legalább ne vigyorogj... - sziszegte barátnőjének.
- Bocsi... csak örülök neked... - suttogott vissza.
 

Neji mindent hallott, és kifejezéstelen arccal nézett maga elé. Mély levegőt vett, hogy megnyugodjon, majd felállt, és a kezét nyújtotta a lánynak, hogy felsegítse. Amikor végre a tenyerébe simult a karcsú, kezecske, elámult a ténytől, hogy mennyire remeg. Sakura sápadtan nézett fel rá... Neji észrevétlenül sóhajtott egyet, és bíztatóan szorította meg a törékeny kis ujjakat, és felsegítette Őt.

Néma csönd volt körülöttük, mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte kettejük nagy pillanatát...

 

Szembefordultak egymással, és a smaragdzöld tekintet elmerült a halványlilában. Neji még mindig fogta a kezét, és mély hangján elmondta a betanult szöveget. Sakura kábán hallgatta... képtelen volt elhinni, hogy ez vele történik. Elveszett a férfi szemeiben.

- ...családunk...utódaink...szerelmünk...eljegyezlek téged... - hallotta a távolból a férfi mély hangját, de nem jutott el a tudatáig a szavak jelentése.

Megérezte, hogy a meleg kezek gyengéden körülölelik bal kezét, és Neji felhúzza az ujjára a gyűrűt. A hideg fém érintésétől megremegett...

 

Neji befejezte, és várakozóan nézett a sápadt arcra. Kezét még mindig fogta, és érezte, hogy mennyire remeg...

 

Sakura mély levegőt vett, és halkan elmondta Ő is a betanult szavakat, majd felvette kezébe a gyűrűt, és enyhén reszkető kézzel felhúzta Neji ujjára. "Milyen szép keze van!" - csodálkozott rá az erős, férfias kezekre, és a hosszú ujjakra.

 

Neji csendben gyönyörködött menyasszonyában, ahogy hűséget fogadott, és boldogságot ígért neki. Bár... csak betanult szöveg volt... de ígéret. A smaragdzöld szemek teljesen megbabonázták...

 

Sakura a gyűrűt felhúzta Neji ujjára, és felnézett rá. "Most mi jön?" A halványlila szemek rabul ejtették a tekintetét, hosszú másodpercekig csak néztek egymás szemébe szótlanul... Nem látták a családtagok elégedett mosolyait. Neji arca egyre közeledett a lányéhoz, aki tágranyílt szemekkel nézett fel rá. "Meg akar csókolni?" - rémült meg. Érezte, hogy fel kellene háborodnia, de inkább izgatott lett. Behunyta szemeit, és azonnal megérezte a férfi meleg ajkait...

 
...az arcán.
 

Hangos ováció és taps töltötte be a termet, és Sakura kábultan nézett fel. Neji kifejezéstelen arccal nézte Őt, és Sakura zavarában mélyen elpirult. Lesütött szemekkel állt, és szidta magát. "Mégis mit képzeltél? Hogy a lábaid elé borul? Hiszen utál téged, ahogy te is Őt!" - vitatkozott magában némán.

És egy ilyen férfival kell leélnie az életét... A boldogtalan házasság gondolatára mély szomorúság vette át az izgatottság helyét, és elsápadt. Ő soha nem így képzelte el a jövőjét... Egy másik rideg, érzéketlen férfiról álmodozva tervezte meg ezeket a pillanatokat... Erre a gondolatra keserűen elmosolyodott. "Sasuke..." Már nem szereti Őt. Nem, ezen már túljutott. Beletörődött abba, hogy a szerelem többé nem létezik, és úgy gondolta, élete végéig jó medi-ninjaként fogja majd Konoha-t szolgálni. Sosem gondolta volna, hogy a Hokage "tenyészállatként" nagyobb hasznát veszi... A gondolattól ismét dühbe gurult...

 
Nem tudta, hogy minden rezdülését figyelik...
 

- Sakura. - hallotta meg a mély hangot, és felemelte a fejét. Beazonosította nagy nehezen a hang forrását, és vőlegényére nézett.

- Tessék... - suttogta, közben körülnézett. A vendégek már majdnem mind elmentek. "Ennyire elgondolkoztam volna?" Szórakozottan nézett maga elé, az érintetlen tányérjára...

- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Neji.

- Persze. - bólintott. Elfogadta az erős és meleg kezet, és felállt. Sóhajtva követte a férfit a hátsó kertbe, amely nagyobb és szebb volt az elülsőnél is. Egy szép szökőkút mellett álltak meg, és csendben néztek egymás szemébe.

- Sajnálom... - suttogta Sakura. - Gondolom neked is szörnyen kellemetlen ez az egész... - mosolygott szomorúan, és elfordult tőle. Felkészült rá, hogy a férfi rázúdítja a haragját, amiért Őt kell feleségül vennie, és nem mást... akit szeret.

 

Neji megbűvölve figyelte a szép szemeket... és a haja... úgy csillogtak a benne lévő kövek, mintha a csillagos égboltot rejtették volna el a hajtincsek közé.

De amit mondott... és az a keserű mosoly...

Neji jól emlékezett arra a pillanatra, amikor rájött, hogy mennyire fontos neki a lány... A chounin-vizsgán kezdődött minden. Először a szépségével bűvölte el, aztán a személyiségével. Éppen Lee-t kereste, amikor meglátta egy tisztáson a többieket. Lee és Sakura társai eszméletlenül hevertek a földön, néhány hang-ninja pedig a lányt szorongatta. Már éppen a megmentésére akart indulni, amikor a lány barátai, egy másik csapat a megmentésükre sietett. Aggódva figyelte a csatát, és a közbeavatkozást várta. De nem volt rá szükség.

Később, amikor látta, ahogy pirulva támogatja az Uchiha-fiút, rájött, kiért dobog a kislány szíve... Féltékeny volt.

De most már nincs itt Sasuke... Csak a szívében. Jól látta odabent a lány arckifejezését, és az áramló érzelmeket. Biztosan akkor is arra az árulóra gondolt... haragja dagadt és duzzadt.

- Mit szeretnél mondani? - szakította ki gondolataiból a lágy hang. Sakura szomorúan nézett fel rá, és biztos most is arra az alakra gondol... Képtelen volt megszólalni, annyira dühös volt.

 

Sakura végül felnézett Neji-re, és azt látta amit várt. Dühös szemeket. Igen, valószínűleg a férfi rosszul van a gondolattól is, hogy őt kell feleségül vennie, aki miatt majdnem meghalt... "Nagyon gyűlölhet engem..." - döbbent rá. "Miattam majdnem meghalt, és most még a boldog jövőjét is tönkretettem." Elszomorodott, és lehajtott fejjel fordult el tőle. Nem akarta látni... Egy erős kéz megragadta, és visszafordította, és közvetlen közelről bámultak a szemébe a gyönyörű halványlila szemek.

- Ne merészelj elfordulni tőlem! - mondta halkan a férfi, és chakrája dühösen fellángolt körülötte.

 

Sakura felháborodott. Ami sok, az sok. Mégis mit képzel ez az alak? Hogy csak neki rossz?

Smaragdzöld szemeiben fellángolt a harag, és dühösen szegte fel az állát.

- Azt csinálok amit akarok! - sziszegte. Neki nem mondhatja meg senki, mit tehet és mit nem. - Nem csak neked rossz, hidd el. - próbálta meg lefeszíteni a férfi erős kezét a karjáról, de nem sok sikerrel járt. - Talán sikerül megúsznunk, együtt kitalálhatnánk, hogyan... - mondta feszülten. - És akkor mindenki mehet a maga útjára.

Neji felhördült. "Sasuke után?" - dühöngött magában. Jól emlékezett, hányszor próbált a lány elszökni az Uchiha után.

- Eressz el... ez fáj! - próbált szabadulni Sakura, de ezzel csak a férfi dühét szította.

- Neki nem kéretnéd magad mi? - köpte a szavakat. Sakura meglepetten nézett fel rá. "Ez meg mit jelentsen?" A halványlila szemek elsötétültek a haragtól, és érezte, ahogy a férfi magához rántja, és a következő pillanatban megérezte a csókját...

Domináns, vad csók volt... Sakura úgy érezte, mintha forró vízzel öntötték volna le. Bizsergés indult ki onnan, ahol a meleg ajkak hozzáértek, és végigcikázott az egész testén... Megremegett, és megpróbált kiszabadulni az ölelésből, de az erős karok még szorosabban fonódtak derekára. A csók olyan szenvedélyes volt, olyan vad... Elgyengültek a térdei, és megadóan nyíltak meg kis ajkai a beléhatoló nyelvnek...

 
 
 
Fejezet 3 by baktimi
"Nem gyűlöllek."
 
 
 

Neji forró szája követelőzően tapadt a lány ajkaira, erős karjaival átölelte karcsú derekát, és szorosan magához préselte a remegő kis testet. Sakura képtelen volt megmozdulni, ellenkezni... Testén izgatott borzongás futott végig, sóhajtva engedett a férfi akaratos nyelvének, és halkan felnyögött... Soha nem érzett még ehhez foghatót... Térdei elgyengültek, ezért megkapaszkodott a széles vállakban, különben összeesett volna.

 
Csodálatos volt ez a csók.
 

Neji a lány megadását érzékelve egyre gyengédebb lett, és egyik kezével finoman végigsimított a hátán, boldogan tudomásul véve a karcsú test remegését... és ekkor Sakura viszonozta a csókját... Nyelve óvatos játékba kezdett az övével, és ez annyira izgató volt... Szíve majd kiugrott a helyéről, olyan heves dübörgésbe kezdett... Nagyon nehezen tudta csak visszafogni ösztöneit, mert legszívesebben......

 

Sakura megérezte a hasán Neji vágyát, és ez azonnal kirángatta a boldog kábultságból. Rémülten tépte ki magát a férfi karjaiból... "Ez meg mire volt jó?" - háborodott fel.

- Ne használd ki a helyzeted... - zihálta mérgesen, majd hirtelen elsápadt. - Szóval... ez a terved...? - nézett fel Neji kifejezéstelen arcára.

 

Neji hevesen dobogó szívét és remegő végtagjait igyekezett kordába szedni. Csak remélhette, hogy... "Francba. Lebuktam?"

 

- De ez aljas ötlet Neji! - kiáltotta Sakura. - Egy megbecstelenített nőt valóban el lehet utasítani, de tekintettel lehetnél rám... - folytatta kissé higgadtabban.

Neji néhány másodpercig csendben nézett rá. Gőze sem volt, miről beszél ez az esztelen nőszemély, de aztán rájött... Ajkai körül halovány mosollyal figyelte az egyre pirosabb lány dühöngését.

 

"Mégis hogy képzelte? Leteper a hátsó kertben, hogy rajtakapjanak, aztán mint megbecstelenített nőt elűzzenek és felbontsák az eljegyzést? Micsoda szégyen lenne... De hát mégis mire számíthatok egy ilyen alaktól? Érzéketlen barom! És mi az, hogy még mosolyogni is merészel?!" - dühöngött magában, és mérgében toporzékolni kezdett.

- Töröld le a vigyort az arcodról Neji! - sziszegte paprikavörösen.

 

Neji csendben figyelte kis menyasszonyát, aki egyre jobban belelovallta magát a dühébe.

- Nyugodj meg. - válaszolt kimérten, immár mosolytalanul. - Hiszen élvezted nem?

Sakura meglepetten nézett fel rá, és mélyen elpirult.

- Csöppet sem... - motyogta lesütött szemekkel, aztán hirtelen észbe kapott. - Hazamegyek. Jó éjt! - és villámgyorsan faképnél hagyta meglepett vőlegényét. Talán kicsit túl gyorsan is...

 

Neji hosszan bámult utána... Nézte a ringó csípőjét, szép alakját, halványrózsaszín hajában megcsillanó kis köveket a lampionok gyér fényében... Olyan gyönyörű... és az övé... lesz. Megérintette ajkait, amelyek még őrizték a lány finom ízét és melegségét, s felsóhajtott a sóvárgó vágytól, amely belemart a bőrébe.

- Sakura... - lehelte az éjszakába. "Ma éjjel sem fogok tudni aludni."

 
 
***
 
 

- Kislányom, hol voltál ennyi ideig? - fedte meg anyukája a kapuban.

- Bocsánat... - motyogta Sakura zavartan, és udvariasan elbúcsúzott a házigazdától. Hizashi mosolyogva nézett rá.

- Neji-től is elbúcsúztál? - kérdezte apja.

- I...igen. - pirult el mélyen, és lesütött szemekkel a kapu felé lépett édesapja után. Nem látta a felnőttek arcát, és hogy milyen pillantást váltottak...

 

Szokatlan csendben tették meg az utat hazáig, és Sakura azonnal a szobájába sietett. Mikor végre becsukhatta maga után az ajtót, vadul körülnézett, és megtalálta amit keresett. A váza hangos csattanással érkezett a padlóra, és millió darabra tört szét, de ez még kevés volt. Kellett valami. Ahá! Diadalmasan nekiesett lila kimonójának, és letépte magáról, majd kivégezte. Mikor az apró ruhacafatok utolsó darabjai is lehullottak a padlóra, és Sakurán már csak egy kis selyem kombiné maradt, sírva vetette magát az ágyára. Forró könnyeit felitatta kedvenc kispárnája, amely már hozzászokott az évek során ehhez, mégis ez az alkalom különlegesnek számított... mert ezúttal nem Sasuke miatt folytak a kis könnycseppek. Hanem más miatt... és nem fájdalomból, hanem dühből fakadtak...

- Ez az utolsó aljas fráter... - mérgelődött. - ...mintha csak neki lenne rossz, hogy belekényszerítenek minket... Olyan aljas... Mi lett volna ha...? Ezt a szégyent nem éltem volna túl...! Ő bezzeg csak elégedetten mosolyoghatott volna a pöffeszkedően fennhordott orra alatt, és dicsérgette volna magát, hogy Ő milyen ügyes... Én meg ezek után hogyan nézhettem volna az emberek szemébe?! - bokszolt bele a párnába.

- Sakura a ledér nő... a könnyűvérű... Ino biztos megölt volna... - kesergett. Mérges volt nagyon Neji-re, de a legjobban saját magára haragudott, mert jól esett neki a férfi csókja, és kis híján a karjaiba omlott...

- Hogy lehettem ilyen ostoba...? - suttogta, mielőtt elaludt.

 
 
***
 
 

- Sakura... Sakura... Sakura! - ébresztgette Őt anyukája. - Kislányom kelj fel...

- Mindjárt... - lehelte félálomban, és a fejére húzta a takarót, de lerántották róla. Pokoli éjszakája volt, és még pihenni sem hagyják! Ez már mindennek a teteje... Mérgesen felpattant, és a fürdőbe robogott. Halk sikollyal vette tudomásul, hogy a tükörben egy rózsaszín hajú szörnyeteg lakik, majd bevágódott a zuhany alá...

Sóhajtva lépett ki a fürdőből, miután megszabadult a hajába tűzdelt csillogó borzalmaktól, és felöltözött. Nyűgös volt. "Remélem ma nyugalmam lesz..." - puffogott magában, és tekintete véletlenül az ujjára tévedt. A gyűrű, mintha gúnyosan rámosolygott volna...

- Francba... - motyogta, és még rosszabb lett a kedve. Levette az ékszert, és a fésülködő asztalra tette...

 
Az ajtóból fordult vissza érte. Maga sem tudta miért, de...

"Udvariatlanság lenne, ha levenném... és a Hyuuga Klán valószínűleg zokon venné." - füllentette magának az indoklást, és képzeletben befogta a belső énjének ellenkező kis száját. "Viszont lehet, hogy Ő nem hordja, és ha meglátja rajtam, téves következtetéseket vonna le..." - bizonytalanodott el. Végül zsebre vágta a karikagyűrűt, és elindult a kórházba.

 
 
***
 
 

- Sakura-chan... - nyitott be az irodájába Naruto, fülig érő vigyorral. - Most hallottuk a jó hírt! Gratulálok! - lépett a lányhoz, és mackós ölelésébe fojtotta.

- Kö...köszi. - motyogta piros arccal. - De... - akart magyarázkodni, de a fiú félbe szakította.

- Tsunade-öreghölgy hívat téged.
- Rendben... - sóhajtott bosszúsan.
 
 

- Nos, kedves 3-as csapat... - nézett végig Sakura-n, Kiba-n, Shino-n, Hinata-n, Naruto-n és Kakashi-n. - ...mától nem Kakashi lesz a csapatvezető jounin.

- Micsoda??? - háborodtak fel egyszerre többen is, és éppen dühös ellenkezésbe kezdtek volna, de Kakashi-sensei közbeszólt.

- Hallgassátok végig a Hokage-t, és mutassatok nagyobb tiszteletet! - fedte meg őket.

Tsunade elégedetten sóhajtott, és bólintott asszisztensének, aki szó nélkül kinyitotta az egyik oldalajtót.

- Íme az új csapatvezető jounin. - mondta halkan a nő. Nagyon örült ennek a fejleménynek, mert a Hyuuga család tagjai nem szoktak részt venni a küldetésekben. Rendkívül erősek, de nem folynak bele a falu ügyeibe, csak a Klánnal és a belpolitikával foglalkoznak. De Neji-t sikerült megnyernie, ami azt jelentette, hogy egyel több rendkívül erős jounin felett rendelkezhet. Hurrá!

Igaz, hogy szabályellenes egy szerelmespárt egy csapatba tenni, de... csak így volt hajlandó Neji beleegyezni...

 

- Teeee...? - hördült fel Naruto piros fejjel. - Nekem te nem leszel a vezetőm! - dühöngött.

- Naruto. - válaszolt a férfi, és jegesen nézett rá halványlila szemeivel. - Mi kifogásod van ellenem?

- Nem vagy elég erős... - sziszegte a fiú. - Hogy tiszteljek egy nálam gyengébb vezetőt?

- Naruto! - vágott közbe Tsunade. - Egyszer legyőzted a chounin vizsgán, de már messze alulmaradtál vele szemben. Ő a falunk egyik legerősebb jounin-ja. Azt ajánlom, válogasd meg a szavaidat!

- Ch... - mérte végig megvetően Naruto. - Én nem látok különbséget... - és hirtelen beléakadt a szó, mert ebben a pillanatban Neji elengedte a chakráját, amit elrejtett. Minden erős jounin képes erre, hogy ne érezzék őt meg az ellenséges ninják. Most fellebbentette róla a "palástot", és szétrobbant a szobában a hatalmas energia. Levegőért kapkodva rándultak össze Naruto-ék, és döbbenten néztek fel rá. Amikor Neji végre látta Naruto-n a hatást, újra lefedte a chakráját.

Tsunade elégedett mosollyal figyelte az erődemonstrációt...

- Nos, amint látjátok, még Kakashi-senseinél is erősebb vezetőtök lett. Legyetek erre büszkék chouninok! - mondta határozottan. - Elmehettek. Ma még nem kaptok küldetést.

 

Sakura egész idő alatt sápadtan állt, és meglepetten nézte a körülötte zajló eseményeket. A férfi hihetetlen ereje félelmet keltett benne...

- Sakura. - hallotta meg Neji rideg hangját. - Beszélhetnénk?

Ha lehet, még jobban elsápadt, ahogy belenézett az őt figyelő halványlila szemekbe. Olyan ridegen néztek rá... Mintha a tegnap esti Neji soha nem is létezett volna...

Csak bólintani bírt, és csendben követte Őt a másik szobába. Halkan becsukódott mögötte az ajtó, és ekkor hirtelen erős kezek ragadták meg, és a férfi felé fordították. Közvetlen közelről nézhetett bele ismét a dühös szemekbe.

- Hol van? - kérdezte halkan a férfi.

"Micsoda?" - nézett fel értetlenül. "Mit akar tőlem?"

 

- A gyűrűd! Miért nem hordod? - szorította Neji egyre erősebben a törékeny kis karokat. Hihetetlenül mérges volt.

- Miért? - suttogta sápadtan a lány. - Te hordod? - nézett le a férfi kezére, és a gyűrűt meglátva elpirult. Neji szemeiből sütött a harag, és Sakura egyre jobban zavarna jött tőle.

- Nem értem miért vagy ilyen dühös... - nézett fel rá értetlenül. - ...hiszen te is jól tudod, hogy...

- Azonnal vedd fel, különben... - sziszegte Neji, és még erősebben szorította.

- Különben mi? - vetette fel mérgesen a fejét, és a szemeibe nézett. - És egyébként is, mit számít ez? - a férfi felhördült, és Sakura rémülten hátrálni kezdett. Megérezte maga mögött a falat... - Ez fáj... - suttogta.

Neji azonnal elengedte Őt, és hátralépett.

- A menyasszonyom vagy, tetszik vagy sem. Hordanod kell a gyűrűt, különben a Klánom szerződésszegésnek véli viselkedésedet. - halk hangon beszélt, de olyan vad erő sugárzott belőle, hogy Sakura torkát összeszorította a félelem. Még soha nem látta Őt ilyennek.

- Rendben, felveszem... - előkotorta a zsebéből, és felhúzta az ujjára. Mérges volt, ugyanakkor a férfi reakciója nagyon meglepte. "Nem kéne rajtam levezetni a dühét. Csak mert ráerőltették ezt az eljegyzést..." - ...de nem viselkedj velem így. Megrémítesz...

 

Neji nézte, ahogy a reszkető kezeivel újra felveszi a gyűrűt, és a lány szavaitól elakadt a lélegzete. Nem akarta megijeszteni, de amikor nem látta az ujján a jegygyűrűt, borzasztóan dühös lett. Sakura az övé! Nézte a sápadt arcát, érezte a félelmét... Gyengéden ujjai közé fogta az állát, és felemelte a fejét, hogy a szép smaragdzöld szemekbe nézhessen.

- Bocsáss meg. - suttogta. Lenézett a duzzadt kis ajkakra, és ismét elvesztette az önuralmát...

 

Sakura elolvadt a halványlila szemek perzselésében... Most először fordult elő, hogy Neji bocsánatot kért tőle, és ez nagyon jól esett neki, ugyanakkor érzett egy kis félelmet is... és még valamit... Ahogy a férfi meleg lehelete az arcát csiklandozta, eszébe jutott az a csodálatos csók, amit az eljegyzésen kapott, és ajkai sóvárogva lüktetni kezdtek... Most, hogy ilyen közel volt hozzá ismét, érezhette finom illatát... kiszáradt a szája a vágytól. Tekintete lesiklott a határozott vonalú, szép ajkakra, és őrülten kívánta... Nagyon is. Hirtelen zavarba jött. "Miért érzem ezt? Hiszen Ő... és én... köztünk... nincs..." Idegesen megnyalta ajkait, és a következő pillanatban megérezte ismét azt a vad, heves csókot. "Nem szabad! Nem szabad! Ez egy csapda!" - ellenkezett az esze, és szabadulni próbált, de a lábai és karjai nem engedelmeskedtek neki. Csak felnyögni volt képes, de ez sem hangzott valami meggyőzően, sőt. Neji a hang hallatán hevesen hozzásimult, és a falhoz préselte Őt, kezeivel pedig felfedező útra indult. Lágyan végigsimította az arcát, nyakát, az ernyedten lógó karjait... Megfogta a csuklóit, és lazán a saját vállaira vetette a karokat. Sakura azonnal szót fogadott, és átölelte a férfi nyakát, ezzel egy időben megnyíltak az ajkai, hogy beengedje Neji nyelvét egy vad csatározásra.

 

Neji eszeveszettül esett neki a lánynak, már nem volt képes irányítani a mozdulatait, gondolatait... Csak ez a puha, formás test számított, amely megadóan simult hozzá, és viszonozta a maga édes kis módján a csókjait... Kezeit végigfuttatta a formás csípőjén, majd rásimította a kemény, feszes popsira, és megragadva azt az ágyékához préselte a csípőjét. Egyszerre nyögtek fel a vágytól... A lány édes hangja csak olaj volt a tűzre, és ő felemelte a karcsú kis testet, hogy még közelebb kerülhessen hozzá... Sakura készségesen fonta lábait a dereka köré, és ekkor....

 
Kopogtattak.
 

- Francba. - szisszent fel Neji, és elengedte a kábult lányt. Lenézett rá, és elmosolyodott... A lány arca piros volt, ajkai duzzadtak és vörösek a csókjaitól, fátyolos szemekkel nézett fel rá, haja kócosan hullott alá, ruhája gyűrött... Gyönyörű...

- Egy pillanat... - szólt ki mély hangján, és megigazította magán a ruháját.

 

Sakura végre észbe kapott, és rémülten elsápadt. Felnézett az elégedetten mosolygó férfira, és agyát elöntötte a lila köd.

- Ez meg mire volt jó? - suttogta. Nem mert hangosan beszélni, mert tartott tőle, hogy különben ordítana. Arca pipacs-piros színű lett, és egy oldalajtóhoz sietett. Hátat fordítva igazította meg gyűrött ruháját, és remegő kézzel nyúlt a kilincshez.

- Várj... - kérte Neji halkan. Sakura keze megállt a levegőben.

- Nem fair amit csinálsz Neji. Ha ennyire gyűlölsz, akkor állj a nagybátyád elé, és kérd, hogy bontsa fel a szerződést. - hajtotta le a fejét szomorúan, és már csukódott is mögötte az ajtó.

Szörnyen érezte magát... Könnyek gyűltek a szemébe.
 

Neji bénultan állt a szobában... letaglózta Sakura reakciója. Igen, óvatosabb is lehetett volna... a hevessége miatt lehet, hogy mindent elrontott.

- Nem gyűlöllek... - suttogta.
 
 
Fejezet 4 by baktimi
"Az enyém vagy Sakura. Szokj hozzá a gondolathoz."
 
 

Sakura idegesen sietett végig a folyosón, és bevetődött kis irodájába, amelyet két másik medi-ninnel osztott meg. Szerencsére egyedül volt. Sikerült összeszednie magát, majd dühösen toporzékolni kezdett.

- Buta...buta...buta vagyok! Hogy eshettem már megint ebbe a csapdába? Ha Tsunade-sama meglát minket... azt a szégyent nem élném túl... - sápadt el.

Megérintette duzzadt ajkait, és eszébe jutott Neji forró csókja, finom illata. "Igen, olyan finom illata van.... mint a nyári zápor... és a nedves fű..." Reszketegen felsóhajtott, és mélyen elpirult. "Nem illendő ilyesmikre gondolnom." - korholta magát.

- Távol kell tartanom magam tőle. - határozott hangosan.
 
 
***
 
Egész délután Naruto-val gyakoroltak a tanpályán...

- Sakura-chaaaan... - nyafogott Naruto. - Éhes vagyok... meddig edzünk még?

A lány elmosolyodott, és elhajította az utolsó shuriken-t is.

- Mehetünk... én is éhes vagyok. - nézett barátjára gyengéden. Szerette Naruto-t... Csak Ő maradt neki, miután Sasuke elment...

Elindultak a ramenes-hez, és vidáman tervezgették, milyet fognak enni, amikor valaki megszólalt a hátuk mögött.

- Sakura. - zengte a mély hang. Meglepetten fordultak meg. Hizashi Hyuuga állt szobormereven mögöttük.

- Hizashi-sama... - hajolt meg a lány sápadtan. "Mit akarhat?"

- Edzeni voltatok?
- Bííízony! - vigyorgott Naruto, és a férfi arca elkomorult.

- Miért nem Neji-vel gyakorolsz? - fordult újra a lány felé. - Ez nagyon sértő. - vonta össze fenyegetően a szemöldökét. Sakura először elsápadt, aztán dühösen elpirulva felszegett állal nézett a férfi félelmetesen jeges szemeibe.

- Naruto a csapattársam, és én vele szoktam edzeni.

A férfi arca elsötétedett, hátat fordított neki, de a válla fölött még visszaszólt.

- Mától csak a vőlegényeddel gyakorolhatsz. - mondta megvetően, és faképnél hagyta a döbbent chounin-okat.

 

Sakura kétségbeesetten nézett Naruto-ra, nem tudta eldönteni, hogy most sírjon, vagy dühöngjön...

- Semmi baj Sakura-chan... - mosolygott rá kedvesen barátja. - Végül is, Neji nagyon erős jounin, aki mellett sokat tanulhatsz.

Lehajtott fejjel fordult el a fiútól...

- Neji gyűlöl engem, Naruto. Nagy teher számára ez az eljegyzés, és most még edzenie is kell... Ezért biztosan még jobban fog utálni. - mondta halkan.

- Sakura... - fordította maga felé a fiú, gyengéden megölelte, és Ő szomorúan hajtotta fejét a vállára. - biztos vagyok benne, hogy tévedsz...

- Nem tévedek... - suttogta szomorúan.
 

Nem sejtették, hogy egy halványlila szempár minden mozdulatukat látja...

Neji összevont szemöldökkel figyelte őket a távolból, és a féltékenység gyilkos lángja lobbant fel mellkasában.

Már mindenhol kereste Sakura-t, és amikor meglátta, hogy nagybátyjával beszélget, majd milyen szomorú lett, inkább nem akarta zavarni. De amit most látott... Álmában sem gondolta volna, hogy Naruto-val szerelmesek egymásba. Ez megmagyarázza, hogy a fiú miért nem akarta elfogadni őt vezetőjének...

- Naruto... - suttogta mérgesen, és belemarkolt egy fatörzsbe, erős ujjainak mély lenyomatát hagyva rajta.

 
 
***
 
 

Aznap éjjel szomorúan hajtotta álomra a fejét Sakura. Hirtelen gyökeresen megváltozott az élete, és kisiklott az irányítása alól... Kispárnája ezúttal száraz maradt.

 

Másnap reggel szomorúan ébredt, és egy frissítő zuhany után kedvetlenül indult el a kórházba.

- Kislányom... nem reggelizel? - szólt utána édesanyja.

- Nem, köszönöm... - válaszolt halkan, és becsukta maga után az ajtót. Szülei döbbenten néztek egymásra.

 

Szerencsére a gyógyítás mindig lefoglalta, és ez most sem volt másképp. Jókedve nem lett tőle, de legalább elterelte egy kicsit gondolatait a délutáni edzésről, ami várt rá. Az ebédről is lemondott... Nem volt kedve semmihez...

 

Amikor kilépett a kórház ajtaján, egy pillanatra elbizonytalanodott. "Mégis hol találom ilyenkor Neji-t?" Tétován elindult a Hyuuga-rezidencia felé, és már éppen kopogásra emelte a kezét, amikor meghallotta a férfi mély hangját.

- Engem keresel?

Meglepetten perdült meg, nem is vette észre, hogy állnak mögötte.

- Szia... azért jöttem, hogy veled gyakoroljak. - nézett fel vőlegényének komor arcára. A dühösen csillogó szemeket látva lehajtotta a fejét. - Bocsáss meg, nem én akartam így... - próbált mentegetőzni, hiszen látta Neji arckifejezésén, mennyire ellenére lehet a dolog. - De ha nem érsz rá, akkor... - fordult el tőle, hogy magára hagyja, de egy erős kéz kulcsolódott a csuklójára.

- Ráérek. - jött a szenvtelen válasz, és Sakura meglepetten nézett fel az ismét kifejezéstelen arcra.

 

Neji elindult, nagy léptekkel, sietősen, és rongybabaként rángatta maga után a meglepett lányt. Dühös volt... mert látta Sakura-n, mennyire megviselte, hogy nem lehet együtt Naruto-val. Sápadt volt, és elesett. Neji pedig dühös... mérhetetlenül dühös. Féltékenységének köszönhetően majdnem felrobbant...

Észre sem vette, hogy merre járnak, csak ment előre rendíthetetlenül.

- Ez fáj... - hallotta a lány édes hangját, és ettől végre kijózanodott. Meglepetten engedte el a törékeny kis csuklót, és körülnézett. A közeli erdő egyik kis félreeső tisztásának közepén álltak. Öntudatlanul is a kedvenc helyére hozta Sakura-t... A tisztást keresztül szelte egy lágyan csörgedező patak, amelynek csobogása mindig megnyugtatta, és ez most sem volt másképpen... Sóhajtva nézett menyasszonyára. Még soha nem vesztette el ennyire a híres önuralmát...

Sakura gyönyörű szemei hívogatóan csillogtak a napfényben, hajába belekapott a lágy szellő... "Olyan gyönyörű..." - szorult össze a szíve. "És mást szeret." - lobbant fel benne újra a harag.

 

Sakura rémülten nézte a dühösen csillogó halványlila szemeket, és hátrálni kezdett.

- Miért hoztál ide? - kérdezte, és csak remélhette, hogy nem remegett meg a hangja.

Neji elfordult tőle, és a patak vizében fürdőző madarakat nézte.

- Gyakorolni fogunk. - válaszolt halkan. - Mivel közelharcban gyenge vagy, ezért elsősorban ezzel foglalkozunk a mai napon.

Szavaitól a lány meglepetten nézett fel. Mellé lépett, hogy oldalról láthassa az arcát, de rossz ötlet volt, mert még mindig ingerültnek tűnt a férfi.

- Ne légy dühös kérlek... - érintette meg a férfi karját. - Ha nincs hozzá kedved, akkor majd Naruto-val...

- Elég! - hördült fel a férfi, és megragadta a karján pihenő kis kezet. - Ne emlegesd nekem azt a kis szőke pipogyát! - hajolt közelebb a lány arcához.

Sakura a lila szemekben lángoló haragtól ezúttal igazán megrémült, és félni kezdett. Ugyanakkor úgy érezte, meg kell védenie a barátját.

- Ő nem pipogya... miért mondod ezt? - suttogta tágra nyílt szemekkel.

- Tudom mi van köztetek! Mióta tart? - sziszegte a férfi.

Sakura meglepetten nézett fel a férfira. "Még hogy én és Naruto? Féltékeny lenne?"

- Neji... engedj el. - suttogta. - Naruto-val csak barátok vagyunk...

- Akkor miért ölelgetett téged Konoha főutcáján fényes nappal? - rázta meg Sakura-t. Hiba volt, mert megérezte finom illatát, és kezdte elveszteni az önuralmát. Kívánta... nagyon... és haragudott rá.

- Csak megvigasztalt engem! - kiáltott fel, és könnyes szemeit látva Neji kijózanodott. Hátralépve hirtelen elengedte Őt.

- Szóval nincs köztetek semmi? - kérdezte higgadtabban, újra kifejezéstelen arccal.

Sakura végre magához tért most, hogy kikerült Neji bűvköréből, és dühösen elpirult.

- Mégis miket feltételezel te rólam? A menyasszonyod vagyok! Természetesen hűséges vagyok hozzád. - vágta a képébe, és morcosan dörzsölgette fájó csuklóját.

 

Szavai hallatán Neji szíve hevesen megdobbant, önkéntelenül Sakura felé lépett, és átölelte Őt. Gyengéden mosolygott le rá...

- Sakura... - olyan jó érzés volt, hogy ezt az Ő szájából hallhatta...

 

Meglepetten nézett fel a kedvesen mosolygó férfira, akinek szemeiből különös érzelmeket vélt kiolvasni.

- Ezek szerint te féltékeny voltál? - suttogta meglepetten. - Azt hittem, gyűlölsz engem a kényszerházasságunk miatt...

Neji finoman végigsimított ajkaival a lány arcán, És Ő felsóhajtva borzongott meg az érzéstől..

- Nem gyűlöllek... soha nem gyűlöltelek. - válaszolt halkan, majd gyengéden megcsókolta. Finoman vette birtokba az édes kis ajkakat, amelyek azonnal készségesen megnyíltak.

 

Sakura a férfi szavainak hallatán levegőért kapkodott, és meglepetten akart még kérdezni valamit, de a férfi sóvárgó csókja beléfojtotta a szót. Heves vágy hullámzott végig a testén, és önkéntelenül engedett utat a forró nyelvnek. Olyan csodálatos volt ez a csók... Egész teste remegett a vágytól, és még többet akart érezni a férfi forróságából... Karjait a nyaka köré fonta, beletúrt a hosszú fekete hajába, élvezve, hogy a selymes tincsek az ujjai körül tekergőznek. A férfi finom illata betöltötte az orrát, és halkan felnyögött.

- Nem szabad... eressz el, kérlek... - lehelte a férfi ajkaira kábán.

 

Neji hevesen dobogó szívvel szorította magához Őt, és egész teste, ágyéka sajgott a visszafogott vágytól... Lassan elengedte, és sóhajtva lépett hátra.

 

Sakura pihegve próbálta visszanyerni önuralmát, és egy gondolat formálódott a fejében.

- Akkor nem értem... és az eljegyzésünk? - nézett fel Neji-re bizonytalanul. - Neked nincs ellenedre, hogy feleségül vegyél engem?

Neji elfordult tőle, és lehajtotta a fejét.

- És te...? - kérdezte halkan. - Képes lennél feleségül jönni hozzám? Tudnál...

 

Sakura meglepetten hallgatta a férfit, és várta, hogy folytassa, de csöndben maradt. Jó kérdés. Ahogy megcsókolta, és amilyen szemekkel nézett rá imént Neji, már nem is tűnt olyan borzalmasnak a gondolat, hogy... "Várjunk csak....!"

- Ez most egy csapda? Mit találtál ki megint? - pirult el mérgesen, és védekezően hátralépett.

 

Neji meglepetten fordult újra felé, és a haragját látva benne is fellángolt a düh.

- Tetszik vagy sem, a feleségem leszel. - rántotta ismét magához, és vadul megcsókolta. Heves szenvedélye szinte már elemésztette sóvárgó testét.

- Eressz el... azonnal! - szakította el ajkait tőle Sakura.

Neji ismét rátapasztotta a száját, benyúlt az inge alá, végigsimítva a hátát, majd kezei lesiklottak a popsijára, szorosan a saját csípőjéhez préselte a lányét. Sakura megérezte a kemény hímtagot, rémülten, levegőért kapkodva kezeivel megpróbálta eltolni Őt, de sokkal gyengébb volt...

- Az enyém vagy. - zihálta Neji, és birtokba vette a karcsú, fehér nyakat, nyelvével felperzselte, kényeztette.

- Miért...? Miért mondod ezt? - suttogta Sakura kábán.

Neji elszakította ajkait finom bőrétől, és újra a szemébe nézett.

- Hát még mindig nem érted? - mondta halkan.

- Mit kéne értenem? Annyit látok csak, hogy ránk erőltettek egy eljegyzést, ami alól valahogy szeretnénk kibújni. De ahelyett, hogy segítenél, és közösen találnánk ki valamit, te csak mész a saját fejed után... És engem próbálsz folyton kompromittálni. Ez jó terv, csak éppen engem teszel tönkre vele... - sziszegte.

Neji ajkain megvető félmosollyal hallgatta a lányt, majd közbe vágott.

- Én feleségül akarlak venni téged, Sakura. Eszem ágában sem volt nehéz helyzetbe hozni téged. Egyszerűen csak... - vonta meg a vállát, s elfordította el a fejét, nehogy kiolvassa a lány a szemeiből az igazságot.

Sakura elsápadt. Ezt az információt alaposan meg kellett emésztenie...

- Ez... ez... meg...hogy lehet? - dadogta. - Neked nem számítanak az érzések? Mások érzelmei...? Szerelem nélkül... ezt...nem...Sasuke... - motyogta összefüggéstelenül. Ő Sasuke-t szerette, ő volt számára az első szerelem, mindig azt képzelte, egyszer majd az ő felesége lesz. Már nem szerelmes belé, de nem érzi ugyanazt, de még csak hasonlót sem senki iránt.

Neji meghallva a fiú nevét felbőszült.

- Mit tudsz te a szerelemről? - sziszegte az arcába. - Egy üres bábot szerettél, aki még csak rád sem nézett soha, csak megbántott téged minden nap. Úgy bánt veled, mint egy kis idegesítő pincsi-kutyával. - rázta meg a vállainál fogva.

Sakura könnyezve hallgatta. Igaza volt.

- Ez kell neked? Hogy így bánjak veled én is? Talán mazochista vagy? Szenvedésre vágysz? - nézett le rá Neji dühösen, és arcán kegyetlen mosoly terült szét. - Akkor majd én megadom neked... - "Ha ez kell, hogy belém szeress..." - fejezte be gondolatban, és durván megcsókolta. Sakura tehetetlenül hallgatta, bénán nézte a hidegen csillogó szemeket, amelyekből néhány perce még meleg gyöngédség sugárzott.

- Az enyém vagy Sakura. Szokj hozzá a gondolathoz. - suttogta a férfi, és leteperte a földre. Ajkai rátapadtak nyakának bársonyos bőrére, perzselően csókolta, kényeztette. Szenvedélye teljesen elborította... Sakura csak az övé. Többé senki nem veheti el tőle...

Egyik kezével lefogta mindkét csuklóját a feje fölött, a másikkal pedig felfedező útra indult a pompás testen... Egyszerre nyögtek fel, ahogy megérintette a gömbölyű melleket a ruha anyagán keresztül, majd lassan, ujjainak körkörös simogatásaival ingerelte az egyik kis mellbimbót. Sakura remegve sóhajtott fel, és Neji nyelve végre besiklott édes kis ajkai közé, hogy szenvedélyesen játszadozhasson az övével...

A lány halkan felnyögött a vágytól, és öntudatlanul hagyta, hogy a férfi feltűrje az ingét, majd benyúljon melltartója alá. Ahogy a csupasz bőrét megérintették a meleg ujjak, ívbe hajlított testtel halkan felnyögött. Olyan csodálatos érzés volt... Neji elszakította ajkait az övéitől, és nyelvét végigfuttatta a nyakán, majd lesiklott a mellkasára. Lerántotta róla a melltartóját, és ajkai rátapadtak a vágytól ágaskodó mellecskékre. Érzéki nyelvcsapásokkal ingerelte, kényeztette Őt, és bódultan hallgatta az édes kis nyögéseket... Olyan izgató volt... Egyik lábával szétfeszítette a lány combjait, befészkelődött közéjük, ágyékát a csípőjéhez nyomta... Sakura megérezte ruhán keresztül a férfi kemény péniszét, és tudta, ha nem lenne közöttük néhány textildarab...akkor... a gondolat hangos nyögésre késztette... Neji izgatottan felhördült... és önkéntelenül csípőlökéssel akart közelebb kerülni hozzá. Ahogy Sakura megérezte a hüvelyének nyomódó férfiasságát, megremegett, és kijózanodott.

- Ne... kérlek...ne... - nyöszörögte elfúló hangon, és remegve próbált meg kiszabadulni a férfi alól.

- Miért ne? A menyasszonyom vagy, senkinek sem tűnne fel, ha nem szűzen veszlek feleségül. - suttogta forrón a lány formás kis fülébe.

- Nem akarom... - próbált meg elhúzódni.
Neji jegesen nézett a szép szemekbe.

- Nem kérdeztem tőled, hogy mit akarsz, Sakura. - mondta ridegen.

 

"Miért mondja ezt? Miért ilyen kegyetlen?" Sakura könnyei eleredtek, az apró kristálycseppek szivárványosan felragyogtak a napfényben. "Az előbb még olyan gyengéden mosolygott rám..."

 

Neji némán nézte néhány másodpercig, végül sóhajtva elengedte, és felállt.

Elfordult tőle, hogy ne lássa a lány, mennyire szomorú valójában. "Hibát hibára halmozok... " - gondolta keserűen. "Így soha nem fog megszeretni..."

- Mára vége az edzésnek. - vetette hátra. - Menj haza pihenni, este vacsorára vagy hivatalos hozzánk. Ne késs. - majd hirtelen eltűnt.

 

Sakura lassan feltápászkodott, megigazította ruháját és sápadtan nézett maga elé. Ez az új fejlemény teljesen letaglózta.

Neji-nek nem számítanak mások érzelmei, még a sajátjai sem, csak a klán érdekében cselekszik. És ha már így alakult, kihasználja a helyzetét is... "Menyire aljas...kegyetlen és...' - dühöngött keserűen, könnyei megállíthatatlanul potyogtak. És ezzel a durva férfival kell leélnie az életét? Vele kell megosztania az ágyát... gyermeket szülni neki...? A gondolattól, hogy egyszer majd szeretkezni fognak, megborzongott... de nem tudta megmondani, hogy a félelem vagy az izgalom miatt...

Behunyta a szemeit, felidézte Neji csókjait, érintéseit... borzongatóan jó érzés volt... Még ha nem is szerelmes belé, nagyon vonzódik hozzá. "De olyan gonoszul viselkedik! Miért mondta, hogy mazochista vagyok?" De tény, hogy a férfi kegyetlen, és mégis szenvedélyes viselkedése nagyon megdobogtatta a szívét... Olyan érzelmeket ébresztett benne, amelyeket még soha nem érzett. Félelem és vágy... Ez a kettősség összezavarta.

"Ez nem maradhat így tovább!" - határozott. "És most mi legyen? Hogyan bújok ki az eljegyzésem alól, ha Neji nem segít? Ki kell találnom valamit..." - szorította ökölbe kis kezeit, majd tétován pislogni kezdett. "Elsősorban azt, hogy mi a fenét vegyek fel a vacsorához?!"

 
 
Fejezet 5 by baktimi

"...csak megtörhessem végre a makacs ellenállását..."

 
 

- Sakura... kislányom! Igyekezz a készülődéssel, megjöttek érted! - lépett be szobájába az anyukája. Döbbenten nézett fel rá, még a fésű is kihullott a kezéből.

- Értem...? - kerekedtek el szép szemei.

- Bizony! Úgyhogy siess... - intett sürgetően szülője, és felkapta a fésűt a földről, majd néhány mozdulattal laza kontyot készített lányának, odafigyelve, hogy néhány tincs érzékien kiszabadulva kunkorodjon a nyakánál. Végre elkészültek, és kituszkolta a szobából hevesen ellenkező csemetéjét, hogy az döbbenten földbe gyökerezett lábbal torpanjon meg Neji láttán.

 

A férfi leendő apósával beszélgetett udvariasan, amikor kinyílt a nappali ajtaja, és belépett Sakura. Elégedetten futtatta végig rajta szemeit, hiszen a halványlila kimonó a kis virágmintákkal igazán jól állt neki... Eszébe jutott milyen szép melleket is takar ez a ruha, és máris kissé nehezebben szedte a levegőt... Belenézett a gyönyörű szemekbe, és a benne kavargó érzelmek mosolyra késztették.

 

"Ajaj, ez Neji.... Miért néz rám így? Mit tervez már megint? Hű de jól néz ki... Hé, kislány, miket gondolsz?!" - kavarogtak a zavart gondolatok a fejében. Végignézett ezen a pompás hímpéldányon, és... "Pompás hímpéldány?! Miket gondolok én?!" - dühöngött magában, és zavartan elpirult. "Most meg miért mosolyog? Hogy merészel rajtam szórakozni?" - bőszült fel még jobban, de mégsem volt képes elszakítani a szemeit róla... Neji igazán jól festett... krémszínű kimonójában, bő szárú nadrágjában. Hosszú fekete haja lágyan csillogott, szép arca szoborszerű... És a halványlila szemek Őt nézték, leplezetlen vággyal...

Sakura mélyen elpirult, mert eszébe jutott, mit is csináltak legutóbb, amikor Neji így pillantott rá...

 

Tétován lépett közelebb, és idegesen megtorpant a férfi előtt.

- Sakura... - hajolt közelebb a férfi, és udvarias puszit lehelt az arcára. Tette mindezt olyan közvetlenül, mintha...

Mélyen elpirult, és kissé hátrahőkölt, de Neji megfogta remegő kis kezét, majd udvariasan elbúcsúzott a szülőktől, kihúzta maga után az utcára. Ő pedig a férfi kezének melegségétől, és az iménti puszi hatása alatt kábán hagyta magát...

Ahogy elindultak a sötét utcákon, a kellemesen hűvös levegőtől kissé magához tért.

Megpróbálta kiszabadítani a kezét, de csak annyit ért el, hogy a férfi vessen rá egy oldalpillantást, és még szorosabban tartsa fogva.

- Neji... engedj el... - suttogta zavartan.

- Nocsak... - gúnyolódott rideg hangon a férfi. - Talán zavar? Ma délután nem úgy tűntél, mint aki ellenezte az érintéseimet...

Sakura mélyen elpirulva nézett fel Neji kifejezéstelen arcára. Erre nem tudott mit válaszolni...

De azért nem hagyhatta szó nélkül.

- Én csak... én csak... - motyogta, és lehajtotta a fejét, nem vette észre a férfi halvány mosolyát, és a pillantást, ahogyan ránézett ekkor.

- ...én... fáradt voltam, és.... - motyogta még pirosabb arccal. Ekkor megtorpantak, Neji elengedte és Ő meglepetten nézett fel. A Hyuuga rezidencia kapuját tartotta nyitva előtte, hogy beléphessen, közben pókerarccal nézett le rá.

Nagyot sóhajtva sietett el a férfi mellett, lesütött szemekkel gondosan elkerülve a tekintetét...

 

- Sakura! Szia! - sietett elé Hinata, és boldogan mosolyogva ölelte át. - Már annyira vártalak... Nagyon csinos vagy ma este... - csicsergett, és elégedetten nézte.

- Köszönöm... te is nagyon csinos vagy... - dicsérte meg, hiszen a lányon tényleg nagyon jól állt a rózsaszín kimonó.

- Hozzád öltöztem. - vigyorgott gyermetegen rá.

- Én meg hozzád. - viszonozta. Egyszerre kuncogtak fel, és ölelték meg egymást.

- Sakura. - csattant a férfi mély hangja, és meglepetten kapta fel a fejét. Neji a kezét nyújtva várakozott rá, halványlila szemei szigorúan néztek rá. Zavarta, hogy nem vele foglalkozik a lány... Legszívesebben kettesben lenne vele, de Hizashi akarta ezt.

Egy karcsú kis kéz belesimult erős tenyerébe, amitől testén ismét végigfutott a már jól ismert borzongás... Ha a lányhoz ér, mindig ez történik. Észrevétlenül felsóhajtott, és bekísérte a házba.

Hizashi és felesége kedvesen üdvözölték a vendéget, de csak ők voltak jelen és Hinata, mert a többi családtag most nem volt hivatalos. Sakura illendően köszöntötte őket, és zavartan elpirult, ahogy Neji nagybátyja elégedetten végigmérte. Egy férfi tekintete volt ez, nem egy rokoné... és a felismeréstől félelem szorította össze a torkát...

Neji meglepődött bácsikája reakcióján, de megnyugtatta magát. Sakura olyan szép nő, hogy még Hizashi is megnézte. Ennyi, nincs több e mögött.

Végre asztalhoz ültek, és csöndben étkeztek. Hinata néha megtörte a feszült csöndet, és Sakura igazán hálás volt ezért... Végül már olyan kedélyes beszélgetésbe merültek, hogy csatlakozott Hizashi felesége is. A gyógyítói tevékenységéről, néhány küldetésről, ruhákról és egyéb érdekességekről beszélgettek. Neji halvány mosollyal hallgatta csicsergő kedvesét, és néha rajta felejtette a szemeit kipirult kis arcán, lágyan csillogó halványszín hajfürtjein...

 

- Mi visszavonulunk... - állt fel Hizashi, és kifejezéstelen arccal nézett Neji-re. - ...kísérd haza Sakura-t fiam. - intett, és feleségét követve az ajtóhoz lépett. Sakura és Neji udvariasan elköszöntek, és amikor a lány felnézett, az idősebb férfi szemeivel találkozott a tekintete... a benne égő leplezetlen vágytól elsápadt. Csak egy pillanat volt az egész, mert már kint is voltak. "Lehet, hogy csak én képzeltem?" bénultan hagyta, hogy Hinata megölelje, és halkan elköszönt tőle is.

 
Neji is észrevette.
 
És nem tetszett neki.
 

Sosem gondolta volna, hogy bácsikája ennyire nem képes uralkodni az érzelmein... De megvonta a vállát, és elhessegette a gondolatot, majd menyasszonyára nézett, aki kissé elpirulva állt mellette, lesütött szemekkel. Megfogta remegő kis kezét, és gyengéd puszit lehelt rá, s látva az ellenkezés hiányát, megpuszilta az arcát, s szájával pillangószárny-szerűen simította végig a hamvas bőrt... az ajkaira vándorolt... és finoman, gyengéden, szerelmesen csókolta meg... ahogy eddig még soha... Mosolyogva emelte fel fejét, belenézett a gyönyörű szemekbe.

- Sakura... - kezdte húzni maga után a kábult lányt. - ...hazakísérlek. - susogta.

 

A Haruno család házának kapujában akkor éjjel Neji Hyuuga csókot lopott menyasszonyától...

 
 
 
***
 
 
 

- Sakura kislányom! Ébredj! - kopogott anyukája az ajtón. - Küldetésre kell menned nem?

- De... - lehelte kábán, és kikászálódott az ágyból. Ahogy eszébe jutott az előző esti vacsora, és az azt követő események... elpirult. "Olyan vagyok, mint egy szerelmes bakfis..." - gondolta szégyenkezve, és rácsodálkozott mosolytól ragyogó tükörképére a fürdőszobában. "Ez én vagyok?"

 
 
***
 
 
Némán várakozott a kis csapat Konoha főbejáratánál.

- Hol késik már ennyit? - dühöngött Naruto. - Mintha nem is kaptunk volna új jounin-t... pont olyan, mint Kakashi-sensei.

- Jaj hallgass már! - torkolta le Kiba, Akamaru helyeslő morranásával kiegészítve.

- Jön már... - szólt félénken Hinata, és mind az öten a mutatott irányba fordultak.

Neji komótos léptekkel haladt feléjük, hűvös tekintetével végigmérve őket. Látszólag nyugodt volt, de belül forrongott benne a düh. Tsunade-val veszekedett idáig, ugyanis a küldetéshez több emberre lett volna szükség. De hát majd megoldják...

 

Biccentéssel üdvözölte az azonnal köré gyűlő társaságot. A legközelebb álló Shino-nak átnyújtotta a tekercset, hogy körbeadja, majd halkan beszélni kezdett.

- Nem lesz könnyű küldetés. Egy falut megtámadott egy rablóbanda néhány nappal ezelőtt, és egy értékes ereklyét vittek el. El kell fognunk őket, és visszaszerezni a tárgyat. Komoly problémát jelent, hogy a banda igen nagy létszámú, és erős harcosokból áll. Az sem kizárt, hogy missing-nin is van köztük... - kezdett magyarázni, és lassan, higgadtan osztotta ki az utasításokat, és magyarázta el a stratégiát.

 

Sakura csendben figyelte, de gondolatban máshol járt... Amikor a halványlila szemek ránéztek, elpirulva fordította el arcát, és zavartan nézte a földet. Neji pedig önkéntelenül is elmosolyodott ezen az édes kis reakción...

 
 
***
 
 

- Naruto vigyázz! - kiáltotta Sakura kétségbeesetten, és a fiú felé vetődött, hogy lerántsa a felé repülő kunai-kések zápora elől. Ekkor egy alak termett előttük a semmiből, és örvényt kavarva minden fegyvert kivédett, majd támadásba lendült. Sakura levegőért kapkodva feküdt a földön a félájult Naruto-ra borulva, és remegve figyelte, ahogy Neji keményen, kíméletlenül harcol azzal az ellenféllel, aki legyőzte őket. Vele nem bírtak el, de a bűnöző vezér társai már holtan hevertek a földön...

 

Neji mélyen magába fojtotta fortyogó dühét, és jegesen hűvös kegyetlenséggel győzte le a ninját, majd egy mozdulattal eltörve a nyakát kivégezte. Tudta, hogy erre nincs szükség, de nem számított... majdnem megölte Sakura-t... "Ezért az életével fizetett." - hajította félre a rongybabaként elernyedt testet, majd visszasietett a többiekhez.

"Nem kellett volna egyedül elküldenem őket felderítést végezni... azt hittem óvatosabbak lesznek. Szerencse, hogy időben érkeztem..." - szidta magát dőreségéért, és letérdelt Naruto mellé. Sakura már a sérüléseit látta el, így lehiggadva vett egy mély levegőt. Lopva végignézett a lányon, de nem látott rajta sebeket...

"Ha nem érek ide időben..." - szorult ökölbe mindkét keze, és megfeszült a teste. A gondolattól, hogy elveszítheti Őt, őrjítően fájdalmas volt.

 

Naruto óvatosan feltápászkodott a földről, és a többieket is fölkaparták a földről. Szerencsére mindenki élt, csak kisebb-nagyobb sérüléseik szorultak ellátásra. Sakura keményen dolgozott, végül épségben bicegett vissza a kis csapat a faluba.

 

A falu vezetője boldogan mosolyogva köszönte meg nekik, hogy megszabadították őket a garázdálkodó bandától, visszaszerezték az ereklyét... és rögtönzött ünnepséget tartottak. Neji csapata nem vett részt az ünnepségben, egyenesen a szállásukra mentek...

 
 
***
 
 

Sakura lassan ébredezett, kábán körülnézve próbálta felidézni hol is van és miért. Ahogy eszébe jutottak az előző nap történései, úgy tisztult ki a feje is. Hotelszobájának fürdőjébe vánszorogva jobb kedvre derült, és frissen, fitten, illatosra zuhanyozottan tépte fel szobájának ajtaját. Elégedetten sietett Naruto ajtajához.

- Hét te lustaság! Kelj fel! - kopogott, de nem jött válasz. Benyitott, és meglepetten nézett körül az üres szobában. - Mi a szösz?

 

Benyitott sorra a többiek szobájába is, végül Neji ajtaja előtt torpant meg... Tétován bekopogott, de semmi válasz. Pirulva nyitott be az ajtón, és megnyugodva felsóhajtott, amikor körbepillantva látta, hogy a holmija még itt van. Nyílt a fürdőszoba ajtó, és a férfi lépett ki rajta, egy törülközővel a derekán.

Neji érezte Sakura chakráját már a fürdőből, így csak egy félmosollyal nyugtázta jelenlétét.

- Hol vannak a többiek? - néztek rá a gyönyörű tengerzöld szemek, amelyek aztán óvatosan végigsiklottak izmos testén.

- Hajnalban visszautaztak Konoha-ba. - válaszolt mély hangján, és az ágyhoz lépett. Sakura pirulva kapta el tekintetét róla, és az ajtóhoz sietett. Legszívesebben hanyatt-homlok menekült volna, de nem akarta hogy Neji lássa rajta, milyen hatással van rá. Menet közben tudatosult benne amit mondott, és meglepetten pördült meg.

- Tessék? - nyögött fel. - És nekünk miért nem szóltak? Mi ez az egész? Jézusom...! - sikkantott fel, amikor meglátta Neji teljesen meztelen testét, szerencsére csak hátulról, hiszen idő közben a törülközőtől is megszabadult. Villámgyorsan szemei elé tette kis kezeit, és piros arccal fordult el. - Azonnal vegyél fel valamit...! Mégis hogy képzeled, hogy...

Halk, érzéki nevetés volt a válasz.

- Te jöttél be az én szobámba... - duruzsolta mély hangján a férfi, és a lány elé állt. Dehogy vesz ő föl bármit is, amikor imádja ilyen zavartnak látni Őt...!

- Akkor én most... - hátrált az ajtó felé egyik kezét még mindig a szemeire szorítva, és tétován tapogatózott a kilincs felé.

Egy erős férfikéz lefeszegette az arcáról ujjait, és a buján mosolygó Neji-t meglátva még pirosabb lett... szorosan behunyta szemeit.

 

- Édes vagy... - susogta a férfi Sakura fülébe, miközben az ajtóhoz szorította Őt.

- Mit... mit csinálsz? Azonnal engedj ki... - motyogta zavartan, és elfordította az arcát is, nehogy lepillantson, és meglássa a... - Jesszus! - kapkodott levegőért, ahogy Neji szorosan hozzásimult, és megérezte kemény férfiasságát a hasán.

- Nem mész innen sehova kicsim... - nyalta végig a bársonyos bőrű nyakát, és elégedetten elvigyorodva nyugtázta a lány remegését.

- Nehh... - szakadt fel egy önkéntelen sóhaj Sakura-ból, és elgyengült térdekkel próbált szabadulni. Mindkét csuklóját megragadta a férfi, és az ágy felé kezdte húzni.

- Mivel ilyen udvariatlanul rám törted az ajtót... - susogta Neji. - ...büntetést érdemelsz...

Lenyomta az ágyra, mit sem törődve az ellenkezésével, és a matracba préselte a karcsú testet. Teljesen bezsongott a látványtól... A piruló, édes kis arc az Ő párnáján... gyönyörű teste alatta... puha mellei a mellkasához nyomódva... ez maga a mennyország...!

- Azonnal engedj el, vagy sikítok! - fenyegetőzött zavartan Sakura, de csak nevetés volt a válasz.

- Ó igen, fogsz sikoltozni mindjárt... - susogta a fülébe, és megharapta finoman a fülcimpáját. - ...az élvezettől. - tette hozzá halkan kuncogva. Sakura vadul megremegett, és felsóhajtott ahogy a zsibbadt bizsergés végigcikázott testén. Kábán hagyta, hogy Neji forrón megcsókolja, nyelvével lágyan végigcirógassa ajkait, és sóhajtva engedte be szájába kutakodó nyelvét...

 

Igézően bódító csókjától Sakura-ban minden ellenállás megtört... remegve simult hozzá, és halkan nyögdécselve élvezte a férfi minden mozdulatát.

Neji elszakította tőle ajkait, majd nyakára vetődve csókolta, nyalogatta a legérzékenyebb ponton. Boldog kis sóhajok, nyögések jutalmazták, és egyre jobban kezdte elveszíteni önuralmát.

- Úristen... hogy lehet valaki ennyire érzéki...? - lehelte a nyakába, és egy vad mozdulattal letépte a lány ingét. Felnyögve nézett le a szép melleket fedő csipkés, halványzöld melltartóra.

- Mondtam már, hogy a kedvenc színem a zöld? - vigyorgott a piruló lányra. Egy újabb reccsenés... szövetek szakadása... a melltartó is kilehelte lelkét.

 

Sakura behunyta szemeit, amikor megérezte a mellein a férfi forró ajkait, és nyelvének bizsergető játékát...

- Neji... - sóhajtotta a férfi nevét, és elernyedt ellenkező teste.

- Sakura... - susogta a férfi a mellei közötti völgybe. - ...megőrjítesz...

Finoman nyalogatta, és elengedve a csuklóit, kezeivel is lágyan végigsimított a kemény kis halmokon.

- Gyönyörű vagy... - susogta, és ajkai lejjebb vándoroltak a puha hasfalra.

- Nehh... kérlek neehhh... - nyögött fel érzékien, amikor megérezte, hogy a nadrágja is a többi ruhájának sorsára jut.

- Mit ne? - hallotta a halk nevetést. - Ne hagyd abba...vagy ne ilyen lassan...?

Sakura arca még pirosabb lett, és lepillantott a hasát nyalogató férfira. A látványtól a lélegzete is elállt... Neji hosszú fekete haja a hasát cirógatta, a halványlila szemek vágytól elsötétedve figyelték az Ő arcát, ajkain buja mosollyal... lassan, élvezettel nyalta végig a hasát, egészen a köldökéig... Halkan felnyögött, olyan hatással volt rá a látvány és az érintés...

- Na ugye...?! - vigyorgott rá a férfi, és végre leért a legkívánatosabb ponthoz. Élvezettel gyönyörködött a halványzöld csipkés kis szépségben, lágyan végigsimított ujjaival a csipkeszegély mentén, és élvezettel elmosolyodott, ahogy megremegett érintésétől Sakura.

-Ó igen... le sem tagadhatod... - búgta érzékien. - ...te is kívánsz engem...

- Én nem... - próbált ellenkezni a lány, de a férfi beléfojtotta az átlátszó kifogást egy egyszerű mozdulattal... forró nyelvével végigsimított szemérmén a ruha anyagán keresztül.

- Ahh... Neji.... - nyögött fel, és teste ívbe feszült a kéjtől...

- Mit is mondtál...? - duruzsolta, és ujjaival lágy, körkörös mozdulatokkal kezdte ingerelni az érzékeny kis pontot. - Ja igen... hogy nem élvezed... - nevetett fel halkan, és az egyre jobban átnedvesedő bugyit látva vigyora szélesebb lett.

- Akkor bizonyára ez is nagyon kellemetlen lehet neked... - susogta, és letépve a kis ruhadarabot, ajkaival lágyan végigsimított a combhajlatán, kísértetiesen közel a vágytól nedves, duzzadt szeméremhez. Behunyt szemekkel élvezte a hangos nyögéseket, sóhajokat... s egyre nehezebben fogta vissza magát... remegett már az egész teste a visszafogott vágyakozástól... de nem akart rávetődni. "Van önuralmam. Kibírom... csak megtörhessem végre a makacs ellenállását..." - gondolta elszántan.

 

Nyelvével végigszántott combjának belső felszínén, és kezeivel stabilan fogta a remegő combokat...

Sakura reszketett mint a kocsonya...égett az egész teste, szinte lángolt a bőre... Elképedve figyelte saját testének reakcióját, és egyre mélyebbre süppedt a kábultságba... Már nem vágyott másra, csak hogy érezze magán, magában Őt... kívánta...őrülten...

 

Neji forró nyelve lassan, kéjesen rajzolt apró köröket a combjának érzékeny bőrén, és biztosan haladt egyre feljebb... egyre közelebb a vágytól lüktető, sajgó kincséhez... De még mindig csak a combján volt...

- Neji... kérlek... - feszült ívbe a teste sóvárgó vágyától...

- Mit szeretnél...? - susogta, és lágyan rálehelt perzselően forrón a legérzékenyebb részére.

- Ahh... - nyögött fel mélyen elpirulva a lány, és kezeibe temette szégyenkező arcát, amit azonnal elhúzott onnan a férfi erős keze.

- Ne takard el magad... csodálatos vagy... látni akarom az arcodat... - duruzsolta érzékien, és mosolyogva fordult vissza előbbi tevékenységéhez. Ujjaival lágyan szétválasztotta a hamvas, vágytól harmatos redőket...

- Itt is gyönyörű vagy... - susogta érzékien, és finoman megkóstolta, mint egy ízletes, lédús barackot... Behunyt szemekkel hallgatta az apró sikolyokat és az édes nyögéseket... nyelvével bódítóan ingerelte a legérzékenyebb pontját... és elégedetten felnyögött, amikor Sakura formás csípője ösztönös hullámzásba kezdett...

 

- Neji... óhh... - sóhajtotta szinte önkívületben, és ujjai beletúrtak a férfi selymes hajába... Mikor erőteljesebbekké váltak nyelvének mozdulatai, Sakura kéjes sikolyai önkéntelenül szakadtak fel belőle... úgy érezte, a kéj az altestéből óceánként áramlik végig testén, hogy aztán ajkai közül törjön felszínre, kiszabaduljon testéből a feszültség...

Neji mosolyogva figyelte érzékeny kedvesének csodálatos vergődését, a pompás testén gyöngyöző verejtékcseppeket... kipirult arcán a tiszta élvezetet...

 

Sakura jegesen perzselő örvényt érzett kibontakozni altestében, amelynek forrása a férfi érintése volt... nőtt és dagadt benne, egyre felkavaróbb, erősebb lett, és végigömölve, folyva a testén szétáradt, görcsös rángás formájában... olyan elemi őserővel tört rá, hogy csak sóhajtani volt képes... Az orgazmus lecsapott rá... szétáradt benne, tombolt, őrjöngött testében... feldobta a magasba, szárnyalt a fellegekben... lángolt a teste és mégis fázott....

 
 
- Neji...
 
 
 

- Sakura... csodálatos vagy... - nézett a szemébe, és fölé mászva közelről nézte a kéjtől kábán fénylő tengerzöld szemeket... - Szeretlek. - susogta a puha ajkakba, és finom puszit hintett rájuk. Pénisze finoman hozzáért a nedves hüvelyéhez, és remegve kapaszkodott bele a matracba, olyan erővel tört rá a vágy, hogy átlépje azt a bizonyos határt...

De... miért ne tehetné meg?! Sakura is kívánja Őt... "Nem..." - rázta meg a fejét, kissé kijózanodva. Utána gyűlölné őt, mert ezt tette vele.

Újra lenézett a rá mosolygó szép arcra... "Óhh, hogy vágytam erre..." - figyelte ellágyulva, és mosolyogva csókolta meg Őt.

Hangosan felnyögött a meglepetéstől, amikor Sakura visszacsókolva magához rántotta, és hozzá simult.

- Sakura... - hördült fel, és agyát elhomályosította a vad vágy. - ...nekem sem végtelen az önuralmam... - suttogta, de beléfojtotta a lány csókja az ellenkezést.

"Nem bírom..." - volt az utolsó tiszta gondolata, és finoman beléhatolt, de csak egy-két centiméternyit... forró és szűk...

- Ahh istenem... - nyögött fel, és görcsösen markolta a matracot. - ...nem szabad... - zihálta, és kitépte magát a karokból, feltérdelve nézett le a kipirult szépségre.

- Neji... - sóhajtotta a lány, kinyújtva érte a kezét.
Elkapta, és puszit hintve rá mosolygott le rá.

- Sakura... ezt az ajándékot majd a nászéjszakán fogadom el tőled... mert tudom, hogy akkor teljes szívedből adod nekem... - susogta, és a takarót kedvesére terítve nehezedett vissza rá, hogy megcsókolja ismét.

- Szeretlek... - nézett a szép szemekbe gyengéden mosolyogva.
Sakura szívét perzselő forróság járta át...

- Én is szeretlek... - nézett a halványlila szemekbe, és megsimogatta a férfi szép arcát.

- Hozzám jössz feleségül? - komolyodott el Neji arca.

- Ez minden vágyam... - susogta könnyes szemekkel, és felemelkedett egy puha csókért.

 
 
Fejezet 6 by baktimi
 
 

Sakura levegőért kapkodva, idegesen nyitotta ki a fürdőszoba ajtaját. Félénken húzta össze magán fehér szatén köntösét, és tétován a sötét szobába pillantott, amelyben csak egy kis gyertya derengését látta. Mikor szemei hozzászoktak a félhomályhoz, halványan kivette a férfi sziluettjét. Neji az ágy szélén ült, és halványszín szemeivel őt figyelte. Krémszínű kimonóban volt, és vállaira hulló sötét haja - amely szinte elnyelte a kevéske fényt -, olybá tűnt, mintha maga a sötét éjszaka ölelné körül nemes vonású szép arcát, és széles vállait.

 

Sakura tétován becsukta maga után az ajtót, és remegő térdekkel állt meg hálószobájuk közepén. Kioldotta köntösének övét, s az lágy suhogással aláhullott.

Elpirulva sütötte le szemeit, és hagyta hogy a férfi szemei magukba igyák a látványt...

 

Neji levegőért kapkodva figyelte Őt, ahogy arcán halvány pírral áll egy szál szatén hálóingben, amelynél szebbet még életében nem látott. Nem a ruhát... nem... ifjú feleségénél szebbet nem látott még soha...

Kinyújtotta érte a kezét, és felállva elindult felé. Látta Sakura testének enyhe remegését.

- Ne félj... - súgta, és kedvesen magához ölelte szerelmét. - Gyengéd leszek... ez a nászéjszakánk.

- Tu...tudom... - lehelte a lány, ahogy megérezte a száját simogató ajkakat, és karjait férje nyaka köré fonva simult az izmos, erős karok ölelésébe. Tétován megtapogatta az ujján lévő jegygyűrűt, és belesóhajtott a csókba.

Most már Neji felesége... és boldog. Nagyon boldog...
 

Hirtelen elvesztette lábai alól a talajt, és halkan felsikkantott, ahogy erős karok fellendítették. A férfi néhány lépéssel az ágynál termett Sakurával a karjaiban, és gyengéden lefektette. Halványlila szemei lassan végigfutottak rajta... szép arcán, a párnán szétterülő halványszínű hajkoronán, a karcsú, formás testen...

- Álomszép vagy Sakura... - mondta halkan, és komolyan nézett felesége tengerzöld szemeibe.

- Neji... - pirult el még jobban, és felnézett a fölé hajoló férjére.

- Erre a pillanatra vártam azóta, hogy megpillantottalak a chounin vizsgán... Amikor először belenéztem gyönyörű szemeidbe, azonnal rabul ejtetted a szívemet, és egyre jobban csúsztam a kétségbeesés bugyraiba, amikor láttam, hogy nincs esélyem.

 

Sakura elkerekedett szemekkel figyelt rá. Ha csak sejtette volna...

- Emlékszem... az első találkozásunkra. - nézett fel férjének gyöngéden csillogó szemeibe. - Abban a pillanatban én is éreztem, hogy valami különleges történik közöttünk...

Remegő kis kezével finoman megsimogatta a szép metszésű arcot, és elmosolyodott.

- Szeretlek, Neji. - súgta halkan.

- Én is szeretlek téged, Sakura. - viszonozta mosolyát a férje, és kedvesen megcsókolta. - Bízd rám magad... gyengéd leszek, ígérem...

Sakura félénken biccentett, és beletúrt az arcába hulló fekete hajzuhatagba.

Oldalán végigsiklottak a meleg férfikezek, és halkan felsóhajtott a kellemes borzongástól, amit érzett.

Neji csókkal zárta le a duzzadt kis ajkakat, és észrevétlen gyorsasággal tépte szét a hálóinget. Ez egy szimbólum volt számára...átszakította az utolsó akadályt is kettejük között. Most már visszafordíthatatlanul övé volt ez a test... az övé, és senki másé. Sakura riadtan összerándult, amikor a szövet reccsenését meghallotta, de a férfi csókja azonnal elterelte a figyelmét. Kis kezei felfedező útra indultak a széles vállakon, és besiklottak a kimonó alá.

Neji halkan belenyögött a csókba, amikor megérezte mellkasán a finom érintéseket, és felhördülve rángatta le magáról ruháját. Mosolyogva figyelte közben szerelmének piros arcát, és az őt figyelő szemeket. Feltérdelve nézett végig Ő is Sakurán, és halkan felnyögött...

- Tökéletes vagy... - nehezedett vissza rá. Egész testével hozzásimulva csókolta, falta édes ajkait, nyakának illatos bőrét, keblének puha halmait. Nedves csíkokat és köröcskéket rajzolva lapos hasára, lassan kalandozott egyre lejjebb, míg édes kelyhének nektárját meg nem kóstolhatta. Remegő kezekkel markolta a lepedőt, és gyönygyöző homlokkal figyelte, ahogy Sakura ívbe feszült testtel, kéjes sóhajokkal adja át teljesen magát a kényeztetés élvezetének.

- Neji...ahh...nehhm bírom...tovább... - hallotta a lágy kis hangot, és elmosolyodva mászott újra fölé.

- Én sem - súgta a puha ajkakba, és felsóhajtva borzongott meg a gyönyörűségtől, ahogy Sakura karjait nyaka köré fonva viszonozta szenvedélyes csókját.

Férfiasságát a bejáratához érintette, és nagyon lassan hatol egyre beljebb a szűk kis hüvelybe. Nem akart fájdalmat okozni... Elérte a szűzhártya akadályát, és megtorpant, de Sakura fellendítve csípőjét, és egyszerre nyögtek fel. Sakura a fájdalomtól, Neji pedig a végtelen, forró gyönyörtől, amikor férfiasságát hirtelen körülölelte a lány szorongató forrósága. Oh hogy élvezte!

Mozdulatlanná dermedve puhán puszilgatta nyöszörgő kis szerelmét, várva hogy elcsituljon a fájdalom. Sakura a derekára fonta karcsú lábait, és a férfi felmorranva harapott gyengéden a puha nyakába. Az ősi ösztönök oly erősek voltak...

Lassú, lágy ringással kezdett el szeretkezni feleségével, és füléhez hajolva félig öntudatlanul becézgette szerelmes szavakkal kedvesét. A szavak önkéntelenül törtek fel belőle, mint ha kinyitott volna egy titkos kis ajtót, amin kiözönlöttek a sosem mondott szavak.

- ...kicsim...édesem... szerelmem... - és még sok-sok szép szó, amit csak neki tartogatott, amióta az eszét tudta, amikor még nem is ismerte...

Együtt fokozták a tempót, sóhajaik és nyögéseik is szinte szeretkeztek egymással, olyan összhangban simultak össze hálószobájuk meghitt magányában.

 

Sakura összerándulva sikoltott fel hirtelen, és ívbe feszült testtel, fuldoklóként kapaszkodott férjébe, aki hangos nyögéssel szállt vele együtt a paradicsom csodás gyönyöreibe...

 
Aznap éjjel két szerelmes lélek egyesült...
 
 
 
 
 
 
 
 
Epilógus:
 
 

- Anya...anya... - robbant be a ház ajtaján két rózsaszín hajú, halványlila szemű kislány. - Megjött apa a küldetésről! - kiabálták kórusban.

Sakura megtörölve kezeit mosolyogva követi őket a rezidenciájuk előkertjébe a nagy kapuhoz, ahol a két kislány bátyja állt, idegesen toporogva. Hosszú fekete haja a hátán összekötve, lila szemeivel édesanyját figyelve. Szakasztott úgy néz ki, mint Neji ennyi idősen... - gondolta Sakura, és mögé lépve karolta át a vállát.

- Biztos vagy benne, fiam? - kérdezte halkan.

- Igen, a byakugannal látom... - válaszolt. - Mindjárt ideér...

- Mi is látjuk! - kiabálták kórusban az ikrek, anyjuk kezébe kapaszkodva ugrálva.

 

Nyílt a kapu, és belépett rajta egy magas férfi, hosszú fekete haján megcsillant a napfény, és ahogy észre vette a rá váró családját, elmosolyodott.

- Sziasztok... - köszönt mély hangján. A gyerekek egyszerre ugrottak a nyakába, és Sakura nevetve lépett közelebb.

- Szia kedvesem... - súgta, és ahogy gyermekeik végre lehiggadtak, hozzásimulva bújt férjének erős karjaiba. Puha csókot váltva ballagtak be a házukba, egymást átölelve...

 
 
 
 
 
VÉGE