Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 9 by baktimi
Sukaku


A hajnali pára átlátszó fátyolként borította be Konoha épületeit, és a környező tájat. Egy alak bontakozott ki a homályból, és a kapu felé közeledett lassú, megfontolt léptekkel. Már vártak rá.
- Indulhatunk? - mosolygott rá egy lila mintázattal díszített arc.
- Igen. - válaszolt halkan, és együtt folytatták tovább az útjukat. A közeli erdőben már vártak rájuk a többiek.

- Üdvözöllek Kazekage-sama. - hajolt meg kecsesen a lány, és rózsaszín tincsein megcsillantak a felkelő nap első sugarai...
Gaara csendben figyelte a sápadt kis arcot, és a szikrázó smaragdzöld szemeket. Nem válaszolt, csak biccentett, majd hátat fordítva elindult. Sakura szomorúan lesütött szemekkel állt dermedten... "Olyan rideg velem..." De nem értette miért, hiszen mindent feláldozott érte. Mindent...
Egy meleg kezet érzett a vállára nehezedni, és felnézett Kankuro bíztatóan mosolygó arcára.
- Ne feledd, hogy most egy homok-ninja vagy. Egy egyszerű chounin. - mondta nagyon halkan neki a férfi. - Ő a Kazekage. Nem bánhat veled másképpen az emberei előtt, amíg nem vagy a felesége.
Sakura csak bólintani bírt, és hagyta, hogy a férfi vigasztalóan megölelje.
- Induljunk. - fogta meg a kezét, és húzta maga után. - Hosszú az út, és szeretnénk sötétedés előtt haza érni.

A homok-ninják fegyelmezetten, csendben haladtak előre, védőn körülvéve vezetőjüket, míg Kankuro és Sakura mögöttük mentek egymás mellett. Kankuro vidáman csevegett, amitől Sakura végre feloldódott, és ellazult. Mégsem lesz olyan rémes neki Suna-ban, hiszen már van egy barátja... Éppen egy régi kalandjukról beszélgettek, amelyben a lány mentette meg a férfi életét egy mérgezéstől medi-ninjaként, amikor a csapat hirtelen megtorpant. Kankuro azonnal elkomorult, és levette hátizsákját. Sakura azonnal megértette... Ellenség van a közelben. Egy előre küldött felderítő csapat lépett elő a fák közül, és Gaara elé térdelve halkan számoltak be neki a látottakról. A Kazekage néhány apróbb kézmozdulattal utasította az embereit, ők pedig felvették körülötte a harci állást.
Kankuro megragadta Sakura karját, és maga mögé állította.
- Maradj a közelemben. - kérte halkan.
- Én is tudok harcolni, ne félts engem. - ellenkezett.
- Fogadj szót. - dörrent rá a férfi, és ennek már nem mondhatott ellent. Egy jounin parancsa volt ez.
- Értettem. - suttogta.
Ekkor hangos dörrenést hallottak, és mindent elborított a füst. Nem láttak semmit, levegőt sem kaptak. "Füstbombák!" Sakura köhögve nézett fel Kankuro-ra, aki pecséteket formált, majd előugrottak bábjai a földön heverő zsákból, és támadásba lendültek. Nem látta pontosan, hogy mire támadtak, mert csak érzékelte az ellenséget, és hallotta a többiek harcát... a pengék csattanását, öklök puffanását, a fájdalomkiáltásokat... Elővette kunai-késeit, hátát Kankuro-énak vetve éberen figyelt. Nagyon zavaró volt a füst, és égette a szemeit is, de kitartóan pásztázta a környezetét. Időnként látott küzdő alakokat, de nem mert shuriken-t dobálni... nem tudhatta kit lát éppen, saját csapattársában pedig nem akart kárt tenni. Valószínűleg ezért is hall annyi tompa puffanást... a többiek is inkább közelharccal próbálkoznak. Hátra pillantva, látta, ahogy Kankuro bábjai küzdenek, és mikor visszafordult, már felé is közeledett egy sötét alak. Felvette a harci állást, gyorsan meggyőződött róla, hogy nem homok-ninjával áll szemben, s támadásba lendült. Ügyesen ugrált és hajolt félre a felé záporozó ütések elől. A ninja szintén közelharcot használt, valószínűleg a társait féltve. "Annál jobb..." - gondolta elégedetten Sakura, és megpörgette késeit mutatóujjain. Halk kiáltással ugrott a férfinak, és sikerült komoly sérüléseket okoznia... Megvágta mindkét karját, és pontosan kimért metszéseivel tehetetlenné tette ellenfelét, aki hörögve szitkozódott, s ernyedten csüngő karjait lóbálva lendült ismét támadásba. Sakura Kankuro felé pillantott, aki körül már több holttest hevert, és végre tudatosult benne...
Ez egy élet-halál harc, és Ő még nem ölt embert...
Bizonytalanságát megérezte az ellensége, és gyomron rúgta majdnem, de egy homoknyaláb elévágódott, és megakadályozta. Sakura meglepetten nézett körül, elképzelni sem tudta, Gaara hogyan lát ebben a füstben... Visszafordult ellenfeléhez.
- Add fel. - mondta halkan a ninjának. - Különben meghalsz.
Nevetés volt a válasz, és ismét nekirontott. Sakura számtalan módját ismerte az emberi élet kioltásának, csupán választania kellett volna egyet a palettáról, de... akkor is egy ember életéről volt szó! Kimérte a döfés irányát, és behunyt szemekkel vágta el a férfi torkát a megfelelő helyen, amivel szenvedés nélküli azonnali halált okozhat. Ahogy megérezte a szövetekbe hatoló kés nyomását, és a különleges, semmivel össze nem hasonlítható hörgést, egy könnycsepp csordult ki szeméből. Ő nem így képzelte soha... Amikor a ninja élettelenül összerogyott, Kankuro-ra nézett, aki térdre ereszkedve szorította kezeit a hasára, és előre görnyedve szenvedett, ijedten felnyögött... Azonnal mellé ugrott, és hárítani kezdte az őket támadó két ninja ütéseit. Látta, hogy kunai-kés is van náluk... Nem volt más lehetőség... Pecséteket formált, ököllel a földbe csapott, és a kettéhasadó talaj elnyelte a két ninját... Mikor meggyőződött róla, hogy biztonságban vannak, visszafordult Kankuro-hoz, és letérdelt mellé.
- Mutasd. - ölelte át a vállát, gyengéden a hátára fektette, hogy megvizsgálhassa. - Mély a vágás, de nem vészes. - nyugtatta meg a verejtékező, ziháló férfit. Gyorsan körbe nézett, nem örült volna, ha közben megtámadják őket... Örömmel látta, hogy a füst majdnem eloszlott már, és a többiek körülöttük állva, lihegve figyelik őket. Gaara melléjük lépett, és letérdelt testvére feje mellé.
- Néhány perc, és jobban leszel. - mosolygott bíztatóan Sakura a páciensére, és felszakította a férfi hasát borító inget, hogy jobban hozzáférhessen a sebhez. Miután meggyőződött róla, hogy nincs benne idegen test, pecséteket formált, előidézte a gyógyító jutsuját. Kékesen felderengő kezeit a seb felé tartva behunyt szemekkel koncentrált. ".. kevés a chakrám..." Ahogy egyre jobban előre haladt a seb összeforrasztásában, annál gyengébb lett. "Pedig még sok teendőm lesz..." - nézett fel, és körülnézett. Voltak még sérültek bőven...
Ahogy befejezte, sóhajtva állt fel Kankuro mellől.
- Most már felállhatsz, végeztünk. - nézett mosolyogva Kankuro-ra, aki meghökkent mosollyal fogdosta immár sértetlen hasfalát.
- Nem semmi vagy kislány. - vigyorgott fel rá, és Gaara segítő kezét elfogadva felállt.
- Kösz. - vigyorgott vissza rá Sakura, majd a többiekhez fordult. - A súlyos sérülteket ellátom, de máshoz nincs elég chakrám. - Szólt a többiekhez, akik megértően bólintottak. Szerencsére csak két ilyen eset volt, és gyorsan végzett velük.
- Indulás. - zendült fel a rideg bariton, ahogy az utolsó sérülttől is ellépett, és ismét fegyelmezetten haladtak tovább.
Kankuro a lány mellett haladt, közben halkan beszámolt neki a támadó ninjákról.
- Köd-ninják voltak. Az utóbbi hónapokban csapataik Suna környékén portyáztak. Nem gondoltam, hogy ilyen messzire behatolnak a területünkre...

Csendben haladt tovább a csapat, és Sakura egyre kimerültebb lett. Kankuro észrevette rajta, és pihenőt vezényelt. Gaara jegesen nézett hátra.
- Nem állunk meg. - válaszolt halkan.
- Gaara... szükségünk van pihenésre... - próbált erőtlenül ellenkezni, de megérezte a lány kezét a karján.
- Minden rendben lesz. - suttogta Sakura halvány mosollyal. - Bírni fogom, ne aggódj értem.
Kankuro aggódva nézett le rá. Ennek a stramm lánynak köszönheti az életét... Már nem először. Bizonytalanul bólintott, és folytatták az utat.
Már sötétedett, mire megérkeztek Suna kapujához, és végre beléphettek rajta. Sakura meglepetten nézett körül. Ezúttal teljesen kihaltak voltak az utcák, nem úgy, mint amikor utoljára látta. A házak ablakaiból fény szűrődött ki, és tompán verődött vissza a mindent beborító homokról.
A csapat ninjái várakozóan sorakoztak fel Gaara előtt, aki halk utasításokat osztott szét. Közben Sakura félénken nézett Kankuro-ra.
- Hol lesz a szállásom? - suttogta.
- A kage rezidencián természetesen. - mosolygott le rá a lilamintás arc.
- Sakura. - hallotta meg Gaara halk hangját, és engedelmesen a férfi elé ált, lesütött szemekkel. - Kövess. - indult el, és a lány még utoljára búcsút intett barátjának. Kankuro szomorúan nézett a törékeny alak után...


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura csendben követte Őt, lopva nézte széles vállait, magas termetét. Vajon ma éjjel szeretkezni fognak? A gondolattól izgatott borzongás futott végig a testén...
Gaara kinyitotta a bejárati ajtót, előre engedve Őt. Sakura pirulva lépett be a férfi házába, és körülnézett. Nem változott semmi... Igaz, hogy a hálószobában töltötte ideje nagy részét, de az utolsó napon már szabadon járkálhatott... Szép otthona volt Gaara-nak.
Halkan kattant a zár, és a következő pillanatban már erős karok fonódtak a derekára, és forró ajkak tapadtak nyakának érzékeny bőrére.
- Egész nap csak erre vágytam... - hallotta a férfi suttogását, és borzongva simult bele az ölelésébe... "Én is..." - akarta válaszolni, de képtelen volt megszólalni. Még elevenen élt benne a fájdalmas emlék... A férfi maga felé fordította, és türkizkék szemeiből gyengédség sugárzott le rá. "Olyan ritkán néz rám így..." - szorult össze a szíve. Gaara lágyan ölelte magához, ajkai éhesen vetődtek Sakura szájára...

Kopogtattak.

Sóhajtva engedte el Őt a férfi, és kiszólt. A jól ismert idős cseléd lépett be, meghajolva közölte, hogy a fürdő és a vacsora is elkészült. Ő viselte gondját Sakura-nak a fogság alatt. Gaara elégedetten biccentett.
- Megmutatom a szobádat. - fordult vissza hozzá, és felkísérte az emeletre. Benyitott egy helyiségbe, amely szomszédos volt az Ő hálószobájával.
Sakura körülnézett, majd elégedetten felmosolygott szerelmére.
- Köszönöm, hogy harc közben megmentettél... a homokkal.
Gaara kifejezéstelen arccal nézett vissza rá. Nem értette, miről beszél Sakura, de aztán a felismeréstől kissé elsápadt, és gyorsan az ajtóhoz lépett.
- Fél óra múlva érted jövök. - mosolygott vissza rá gyengéden, és becsukta maga után.

Sakura döbbenten nézett utána. Ez az a Gaara volt, akibe beleszeretett... Szíve boldogan kalimpálni kezdett a gondolatra, hogy talán mégis tévedett, amikor rosszat feltételezett a férfiről. Sóhajtva indult a zuhany alá...

Gaara remegve dőlt a lány ajtajának külső felszínéhez, mélyeket lélegezve próbálta meg visszanyerni önuralmát. Sukaku-t egyre nehezebb kordában tartani... Harc közben is többször majdnem kitört, szerencsére megoszlott a figyelme, így megakadályozhatta. Akkor nem sejtette mi foglalkoztatta annyira a démont, de mostmár tudja... Sakura-ra vigyázott.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura végre megszabadulhatott véres, szakadozott ruhájától, és elégedetten mosolyogva lépett a fürdőszobába. Szépen csempézett helyiség volt, kellemes pasztell-zöld árnyalatban játszott minden. Volt kád is, meg zuhanyfülke is, de ő most inkább csak egy forró zuhanyra vágyott. Belépett a rózsa alá, és a kellemesen meleg vizet folyatni kezdte magára. Lágyan habzó szappannal kezdett tisztálkodni, közben az átélteken gondolkozott.
Ez a harc váratlanul érte őket. De örült neki, hogy komolyabb veszteségek nélkül megúszhatták. Gaara nagyon erős ninja, és milyen ügyes, hogy még harc közben is figyel az emberei épségére. "Megmentett." - pirult el Sakura. Felidézte maga előtt a férfit, ahogy áll az ellenséggel szemben, testéből bénító fenyegetés árad, jeges szemeivel a támadót nézi... körülötte hömpölyög a homok...a szél lágyan beletúr vörös hajába...
Sakura kezei önkéntelenül is lelassultak szappanozás közben, és behunyt szemekkel időztek el gömbölyű mellein, lágyan simogatva őket, majd egyik keze lesiklott lapos hasára, és finoman becsúsztatta ujjait kincséhez. Hátát a csempének támasztotta, és szemei előtt a férfi meztelen teste jelent meg, ahogy lassan végigfolynak rajta a vízcseppek...
- Gaara... - sóhajtott fel érzékien, és ujjaival simogatni kezdte magát... A képzeletbeli férfi beletúrt nedves, vörös tincseibe, és érzékien mosolygott rá, majd végigsimított széles, izmos mellkasán, bordás hasfalán... Sakura felnyögött a kéjtől...


Gaara ellökte magát az ajtótól, elindult a szobája felé, de ekkor erős fájdalom nyilallt a fejébe. A Sukaku tombolni kezdett benne. Értetlenül figyelt befelé, nem értette... A démon megérzett valamit... De mit? Hirtelen minden elsötétedett...


Sakura sóhajai és apró nyögései betöltötték a fürdőszobát, és Ő remegő lábakon állva kényeztette magát... A képzeletbeli Gaara már fölötte vonaglott, arcán tiszta nyers vágy... Felhevülve fokozta ujjainak játékát a csiklóján, és már érezte, hogy közel jár a csúcshoz...
- Gaara... - sóhajtotta egyre szenvedélyesebben. Kábán felnézett, és rémülten rándult össze. A férfi előtte állt, a fülke ajtajában, és karjaival hanyagul megtámaszkodott a fülke két oldalán, elzárva ezzel a menekülési útvonalat. Arcán halvány mosollyal figyelte őt...
"Vajon mióta lehet itt?" - pirult el mélyen Sakura, a zuhanyfüggönyt kétségbeesetten maga elé rántva.
- Mit...mit csinálsz te itt? Nem tudsz kopogni? - pirult el mélyen, és szégyenkezett... Lesütött szemekkel állt tétován, miközben a melegvíz áztatta felhevült testét.
- Gondoltam szükség lehet rám. - mosolyodott el még jobban a férfi, és lassan vetkőzni kezdett. Sakura pirulva, zavartan toporogva figyelte.
- Én... én csak... - dadogta, és megbűvölten figyelte, ahogy Gaara lassan kigombolja az ingét, és előtűnik bőre... izmos mellkasa... hasfala... Hallotta a férfi halk nevetését, és már nagyon izgatott volt. Őrülten kívánta... Halkan felsóhajtott, és alsó ajkába harapva figyelte Gaara további tevékenységét.
A férfi kigombolta nadrágját is, és könnyedén letolta alsójával együtt. Immár meztelenül állt Sakura előtt, mereven ágaskodó férfiasságával szinte hipnotizálva Őt, akinek szemei itták magukba a látványt.
- Gaara... - sóhajtott fel vágyakozva, elfelejtkezve iménti szégyenéről, zavaráról... Elengedte a zuhanyfüggönyt, és a férfiért nyújtotta remegő kis kezét, aki lassan belépett mellé, és az álla alá nyúlva felemelte fejét, hogy a szemébe nézhessen. Sakura csalódottan szakította el szemeit az izmos testtől, és felpillantott. Elsápadt, amikor meglátta egy pár pillanatra ismét a sárgásbarna szemeket, amelyek gyorsan vissza is változtak szép türkizkékké.
- Ő nincs itt Sakura. Most én akarok veled játszadozni... - lehelte Sukaku a puha ajkakra, és lágyan megcsókolta. - Ne aggódj, vigyázok rád...
- Hogyan...? De...- dadogott rémülten.
- Cssss... - érintette meg ujjával a lány ajkait, ezzel hallgatásra kényszerítve Őt. - Ne félj, olyan lesz, mint Gaara-val... - vigyorgott. - Észre sem vetted, milyen sokszor beszéltél velem? - kuncogott halkan.
Sakura döbbenten nézte a férfit. Valóban, a démonnal beszélgetett? Ennyire észrevehetetlenül képes átvenni az uralmat Gaara teste felett? Ez nagyon veszélyes...
- De miért teszed ezt? Ezzel veszélybe sodorhatod a falut is! - suttogta ajkain a férfi ujjával, ami azonnal becsusszant a szájába, elhallgatásra kényszerítve.
Sukaku a látványtól, és a lány szájának puha forróságától megrészegülve hajolt közelebb, és a szemébe nézett. Gaara szemeivel...
- Engem nem érdekel a falu. Semmi más nem érdekel, csak te. Élvezni akarlak... - mélyült el a hangja, kihúzta ujját a szájából majd megnyalta, és elvigyorodott.
Sakura még sápadtabb lett.
- De te magad mondtad, hogy ha te szeretkezel velem, akkor belehalok... - érezte, hogy szédül... a félelem fagyos gombócként szorította össze torkát.
- Már teljesen én uralom ezt a testet, Sakura. - mondta mély hangján, és a lány nevét simogatóan lágyan búgta. - Nem áll fenn a veszélye annak, hogy kitörök belőle... nincs rá szükségem. Élvezhetem az előnyeit... - lehelte a puha kis ajkakra.
- De miért én kellek neked? - hátrált el a férfitől, aki lassan utána lépett a meleg vízsugár alá, és a csempéhez szorította a reszkető kis testet.
- Mennyit tudsz a démonokról Sakura? - ejtette ki újra a nevét, finoman ízlelgetve.
A lány nagyot nyelt, és felhagyott a meneküléssel.
- Ősi lények, pusztításra teremtették őket... - suttogta halkan a választ.
Sukaku mosolyogva nézett le rá, várta a folytatást, de a lány hallgatott.
- Ennyi? - kérdezte tetetett csalódással. - Hát ez nem sok... - mosolygott, és lágyan megcsókolta. Forró nyelve puhán cirógatta a lány ajkait, de nem nyert bebocsátást az édes kehelybe, ezért folytatta tovább, mély hangjával cirógatva Sakura füleit.
- A démonokat az istenek teremtették, hogy aljas kis céljaikra felhasználhassák őket... de elkövettek egy csúnya hibát. Halhatatlannak, sérthetetlennek alkották meg őket. Kilencen vagyunk... - csókolta meg újból, majd ajka lejjebb siklott a lány állára. - ...én már több ezer éves vagyok, pontosan nem is tudom mennyi. Az emberek nem is léteztek, amikor megszülettem, s létformám még csak nem is hasonlított a mostanira. - nyelvével finoman megízlelte a puha fülcimpát, és Sakura beleremegett. A férfi halványan mosolyogva folytatta. - Aztán isteneink felhagytak a hadakozással, és a mi életünk céltalanná vált... Pedig a pusztítás a lételemünk... nélküle pokoli szenvedésre vagyunk ítélve. - lejjebb siklott a szépen ívelt nyakán, és megízlelte a szép hajlatát.
- Ezért az emberek ellen fordultunk... mert általuk kielégülést nyerhetünk. - hangsúlyozta mély hangján az utolsó két szót, és elvigyorodva nézett az immár vágytól homályos smaragdzöld szemekbe.
- Persze ti emberek nem vagytok ostobák, megtaláltátok a lehetőséget, hogy megszabaduljatok tőlünk, még ha nem is tudtok megölni minket. Egy hordozó ember testének börtöne... milyen méltatlan ez egy ősi, isteni eredetű lényhez... És azt hiszitek a test halálával a démon is elvész? Hah... nem tudtok ti semmit sem... - lehelte, és kezeivel gyengéden átölelte Sakura karcsú derekát.
- De mi közöm nekem ehhez? - nézett fel a férfi szemébe. Már nem félt... érezte, hogy nincs mitől félnie.
- A pusztítás ösztöne...a sóvárgás... szinte kielégíthetetlen Sakura. De te képes voltál rá. Nem tudom én sem, hogy hogyan és miért, de megtetted... amikor először szeretkeztünk veled... - Sakura megremegett, ahogy eszébe jutott az első éjszaka, és Sukaku elégedetten elvigyorodva folytatta tovább. - ...ugyanazt éreztem, mint amikor ötszázezer embert mészároltam le időszámításotok előtt 788-ban. - sóhajtott fel, és tekintete a távolba révedt, majd visszanézett rá.
- Ezért kellesz nekem. - vetette magát a lány ajkaira, és vadul, szenvedélyesen vette birtokba. Nyelve behatolt a meleg puhaságba, karjai erősen tartották a törékeny kis testet.

Sakura kábán simult a meztelen férfitesthez, és halkan felnyögve reagált, amikor megérezte az ágaskodó pénisz keménységét a hasán. Még mindig nagyon izgatott volt, de a hallottak is foglalkoztatták gondolatait. Ha az elmondottak igazak, akkor kitört a démon, és senki nem tarthatja vissza... Megszakította a csókot, hogy kérdezzen még valamit.
- Ha már te uralod ezt a testet, bármikor kitörhetsz belőle... miért nem mész el? Miért vagy még itt? - kérdezte halkan. Halk nevetés volt a válasz, és egy szenvedélyes csók.
- Olyan édes vagy... - suttogta, és kezei közé fogta a szép kis arcot, és egyre hevesebbé vált. Sakura belenyögött a csókba, és izgatottan dörgölőzött hozzá. A férfi forró ajkai, és a rájuk csobogó melegvíz simogatása izgatóan bombázták érzékeit... Kis kezei rásimultak az izmos karokra, felsiklottak a széles vállakra, majd a férfi hátára. Sukaku felnyögött, és a csempézett falhoz préselte, csípőjével hozzá dörgölőzve. Kezeivel megtámaszkodott a csempéken, és elmerült a lány édes ajkainak élvezetében. Egyik keze végigsiklott a lány testén, egyik gömbölyded mellén megpihent, majd folytatta útját a vízcseppek nyomán a lapos hasfalon, és megállapodott a lábai között.
- Ahogy kényeztetted magad, és közben ránk gondoltál... ez olyan izgató volt... - súgta Sakura fülébe, és ujjaival gyengéden masszírozni kezdte a legérzékenyebb pontját. - Ahh... még el sem kezdtük igazán, és te már nedves vagy és forró... - folytatta érzékien mély hangon, és egyik ujja becsusszant Sakura hüvelyébe.
A lány behunyt szemekkel hátravetette fejét, és a vízsugár az arcát nedvesítette, halk nyögései betöltötték a kis fülkét, visszaverődtek a csempékről, a férfi legnagyobb örömére. Sakura kissé magához térve szenvedélyesen megcsókolta Őt, és zihálva nyalta végig a nyakát, majd a mellkasára térve kényeztette a mellbimbóit. Kis köröket rajzolt rá nyelvével, és csalódottan felnyögött, amikor a férfi elvette róla a kezét, hogy újra megtámaszkodjon a csempéken. Nem látta, ahogy az ujjak a kéjmámor hevében mély lyukakat vájtak a falba könnyedén... Sukaku inkább a falat rongálta, mint hogy kárt tegyen édes kis szeretőjében...
Sakura kis keze hirtelen rákulcsolódott merev hímtagjára, és Ő hangosan felnyögött a meglepetéstől... ujjai mélyebbre vájtak a falba...
- Sakura... - zihálta a férfi, és remegve nézett le a kipirult kis arcra. A lány felnézett rá, smaragdzöld szemeiből a tiszta kéj sugárzott fel rá...
Sakura érezte a vad vágyat, és a veszélyt... ez a kettősség teljesen felizgatta... Gyengéden masszírozta, és érzékien elmosolyodott a hatáson.

Ekkor meglepő dolog történt. Sukaku ölbe kapta víztől síkos testét, és a szobába sietett vele, majd vadul az ágyra dobta, és fölémászott.
- Te tényleg egy bestia vagy... - lihegte, és abban a pillanatban beléhatolt. Egyszerre kiáltottak fel a gyönyörtől... Sakura vadul kapaszkodott a férfi vállaiba, és behunyt szemekkel, gátlástalanul élvezte, ahogy a férfi mélyen benne van, feszíti fájdalmasan és egyben gyönyörtelien... Úgy, ahogy még soha...
Sukaku vadul belemarkolt a lány feje mellett két oldalt az ágyba, és a szövetek, majd a matrac széthasadtak elképesztő erejétől... Lassan kezdett erőteljes csípőlökésekkel mozogni, és hörögve élvezte, ahogy péniszét a puha forróság körülöleli, fogva tartja, szorongatja kínzóan, gyönyörűen...
Sakura nyögött a gyönyörtől, és vad szenvedélye elködösítette elméjét... Dobálta a fejét, halványszínű haja nedvesen tapadt az arcába, szemeit szorosan lehunyva harapott ajkába...
A férfi vadul megcsókolta, és már egymás száját marcangolták kéjesen nyöszörögve... még mélyebbre hatolt, és élvezettel kiáltott fel, ahogy megérezte a hátába maró körmöket.
- Ahh... csináld még... - lihegte, és a puha ajkak után kapott, majd gyorsított vad tempóján. Olyan heves vágyat érzett, amelyet csak harctéren, mészárlás közben, és egyre nehezebben fogta vissza magát. Ahogy Sakura szót fogadva ismét végigszántotta a hátát, felkiáltott a gyönyörtől... mély, öblös, démoni hangján...
Visszahajolt a lányhoz, megcsókolta...megállt.
- Azt hittem kibírom... - zihálta, és a gyönyörű szemekbe nézett. - Sajnálom...
- Ne... - nyögött fel Sakura. - ...ne menj el...kérlek...
A férfi megcsókolta, és behunyta szemeit. Arca kisimult, vonásai lágyabbak lettek. Gyengéd szemek néztek rá ismét.
- Sakura... - zihálta Gaara, és döbbenten nézett le rá. - Mi... mi történt?
A lány hevesen megcsókolta, és megemelte a csípőjét.
- Szeress engem Gaara... - kérte nyögdécselve a vágytól. A férfi felnyögött a gyönyörtől, és mozogni kezdett. Megcsókolta Őt... Már megértette mi történt, és aggódva nézett le rá, de nem látott rajta sérüléseket szerencsére. Sakura hevességét látva ő is egyre izgatottabb lett, és vadul nyögdécselve tette magáévá... Vad csípőlökései nem maradtak el a démonétól, és a lány sikoltozva fürdött a gyönyörben. Amikor altestéből kiindult a forró görcshullám, felsikoltott, és beleharapott a férfi nyakába... beborította az égető orgazmus, és ő hosszan lebegett benne, elveszve időben és térben....... magával rántva a férfit is....... Együtt úsztak a világmindenség középpontjában, a csillagok ragyogtak bennük, rajtuk....



Fejezet 10 by baktimi
Sakura elrablása


Sakura lassan ébredezett... Kellemes melegség ölelte körül, és ő boldogan simult bele még jobban, majd magához tért, ahogy bevillantak neki a múlt éjjel történtek. Körülpillantott. Egy nagy ágyon feküdt, a saját szobájában, derekán egy férfikar... Elmosolyodva nézett hátra, egyenesen a türkizkék szemekbe.
- Jó reggelt... - lehelte pirulva. A férfi komoly arccal fürkészte az övét, majd elengedte, hátradöntötte és fölémászott.
- Jó reggelt. - köszönt vissza halkan, és lágyan megcsókolta.
Sakura boldogan fonta karjait szerelme nyaka köré, átadva magát a bódító csókoknak...
- Jól aludtál...? - sóhajtotta, ahogy a férfi ajkai a nyakát kezdték cirógatni.
- Én soha nem alszom. - hallotta a férfi mély hangját, és meglepetten nézett le rá.
- Hogyan? De hát... - dadogta értetlenül.
- Nincs rá szükségem. És ha elalszom, a démonom kitörhet. Nem mintha egyébként nem törne ki... - mélyült el dühösen a hangja, és visszaemelkedett a lány fölé, mélyen a szemébe nézve. - Mi történt tegnap? - markolt dühösen a megtépázott lepedőbe. Megtépázott? Meglepetten vette észre a szétszaggatott matracot a lány feje mellett.
Sakura pirulva nézte Gaara arcát, ahogy a szétdúlt ágyat szemléli, és zavartan fordította el a fejét.
- Szóval? - fordította vissza fél kézzel gyengéden a lány arcát, és komolyan nézett rá.
- Egyértelmű nem? - sütötte le szemeit Sakura.
- Nem bántott téged, ugye? - faggatta komoran.
- Nem... - pirult el még jobban. Ekkor megérezte a férfi forró csókját, és készségesen nyíltak meg ajkai a követelőző nyelvnek. Szégyellte magát, mert tegnap éjjel... kivetkőzött önmagából a Sukaku után sóhajtozva, pedig Gaara birtokolja a szívét. Remegve simult a férfihoz, aki egy határozott mozdulattal lerántotta a közéjük szorult takarót, és befészkelődött a combjai közé. Merevedése izgatóan dörzsölődött hüvelyének bejáratához, miközben falták egymás ajkait, és az érzés annyira bizsergetően jó volt a lány számára, hogy felnyögve emelte meg a csípőjét.
Gaara halványan elmosolyodott a türelmetlensége láttán, majd letért finom nyakára. Harapdálta, csókolta a finom, puha bőrt, és élvezettel hallgatta a sóhajokat, amelyeket kiváltott kényeztetésével. Gyengéden végigsimított a nyakán, karjain, mellein, lapos hasán...
- Sajnálom Sakura... hogy kitettelek egy ekkora veszélynek... Ha haza szeretnél menni Konoha-ba, elengedlek. Nem kényszerítelek többé, hogy mellettem maradj.
Sakura elsápadt a gondolatra. Nem, képtelen lenne elhagyni Őt. Átölelte a férfi nyakát, és szorosan magához húzta.
- Szeretnék itt maradni Veled. - suttogta a férfi fülébe.
- De a Sukaku... - próbált ellenkezni Gaara, miközben boldogan kapkodott levegőért. Sakura vele akar maradni...
- Nem bántott, és nem is akar engem bántani. - hadarta. - Ugyanazt akarja, amit te... a maga módján.
Gaara ellágyult tekintettel nézett újra rá, és gyengéden megcsókolta.
- Megpróbálok újra fölékerekedni, hogy még egyszer ne tudjon így kitörni...
- Jól van. - sóhajtotta a lány, és behunyt szemekkel csókolta meg újra szerelmét.
- Szeretlek... - lehelte. Vad, szenvedélyes csókkal jutalmazta őt Gaara, és kábán adta át magát az érzésnek.
- Én is szeretlek... - hallotta a férfi halk hangját.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gaara egyedül ült az irodájában. A jelentéseket olvasta, de képtelen volt koncentrálni. Előző este óta a démon nem adott életjelet. Nagyon furcsa volt... szinte nem is érzékelte a jelenlétét... Ennyire kielégült volna? "Sakura..." - dühösen gyűrte össze a kezében lévő papírt. Ez az aljas démon hozzá mert érni az ő kedveséhez... "Csoda, hogy nem esett baja..." - dühöngött.
- Féltékeny vagy...? - kuncogott fel Sukaku elégedetten. Gaara felkapta a fejét, és elsápadt a hang hallatán. A démon nagyon régen beszélgetett már vele. Csak érzéseket és kívánságokat közvetített felé, nem többet. Utoljára gyermekkorában hallotta a valós hangját.
- Kárt is tehettél volna benne. - mondta halkan, dühösen leszegett fejjel. Halk kuncogás volt a válasz, és aznap már nem szólalt meg többet, jelenlétét is csak néha érezte meg. Titokban örült ennek, mert így teljes intenzitással tudott a munkájára koncentrálni, amelyre most nagy szüksége volt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kankuro elégedetten mosolygott le Sakura-ra, ahogy keresztülvágtak a városon. "Egy erős medi-ninja... Tiszta haszon ez a házasság." - gondolta. A kórházhoz érve a megtorpanó lányra nézett.
- Mi a baj? - fordult felé.
Sakura csendben nézett az épületen végig.
- Nagyon kicsi ez a kórház... - nyögte meglepetten. - Pedig Suna majdnem akkora, mint Konoha. Hogyan lehetséges ez?
Kankuro elkomorult.
- Keveset tudsz a homok-ninjákról igaz, Sakura? Mi utolsó leheletünkig küzdünk, kemény kiképzésünknek hála. Ezért kevés a sérült ninja...
A hallottaktól a lány elsápadt. "Ez borzalmas..."
Kankuro sejtette mire gondol, ezért komoly arccal csattant fel.
- Ne gondolj erről semmi rosszat. Fogadd el, hogy a népek között hatalmas különbségek vannak. És örülj, hogy nem futottál még össze köd-ninjával. Ők nálunk is rosszabbak.
Sakura sápadtan idézte fel magában Zabuza arcát, akivel még geninként találkozott. Igen, igaza lehet...
Kankuro nézte a szép kis arcot, tekintete ellágyult, s arcára visszatért a kedves mosoly.
- Bárhogy is... - nyújtotta felé a kezét. - ...a tegnapi sérültek rád várnak, nem engedik, hogy másik medi-ninja gyógyítsa meg őket.
Sakura belecsúsztatta kis kezét a férfiébe, és meglepetten nézett fel rá.
- Miért nem?
- Még csak egy napja vagy homok-ninja, és máris rajongóid vannak... - vigyorodott el a férfi, és behúzta magával az épületbe.
- Rajongóim...? - pislogott fel rá.
- Amikor engem védtél, és aztán megmentetted az életemet két másik társunkkal együtt, az igazán népszerűvé tett téged. Kevés jó medi-ninjánk van...
- Ó... - pirult el Sakura.
- Ha megkérhetlek rá, először a legjobb barátomat gyógyítsd meg... Két hete fekszik itt válságos állapotban. - húzta egy ajtó felé, és a lány határozottan bólintva követte...


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Két hónap telt el azóta, hogy Sakura homok-ninja lett...

Sóhajtva lépett ki a kórház ajtaján, ahová egy sürgős esethez hívták az éjszaka közepén, amiért Gaara nagyon mérges volt, de elengedte Őt. Pedig... éppen elkezdtek valamit... Mélyen elpirult, és lehajtotta a fejét, hogy eltakarja rózsaszín tincseivel az arcát. Erre semmi szükség nem volt, hiszen az éjszaka közepén a sötét utcán, ahol egy lélek sem tartózkodott már ilyenkor... itt nem számít. Pirulhat nyugodtan.
Ekkor megérzett egy erős chakrát... szemből közeledett, pokoli gyorsan. "Nem lehet! Hol van az ANBU őrség ilyenkor?" - sápadt el, és előkapott egy kunai kést. Meresztette a szemeit a sötétben, de nem sokat látott... Csak érezte, ahogy egyre közeledik az idegen.
- Ki vagy? És mit akarsz? - szólt felé, de nem bírt tovább várni. Támadásba lendült... Az idegen ügyesen elhárította a rúgását, és megfogta a fegyvert szorongató kezét, magához rántotta, szoros ölelésben sakkban tartva.
- Hát így üdvözlöd a vőlegényedet? - hallotta a mély baritont, és azonnal megnyugodott. Elernyedt kezéből kiesett a kunai kés, és forrón átölelte a férfit.
- Bocsáss meg, Gaara. Nem tudom miért nem ismertem fel a chakrádat... - motyogta a férfi nyakába. - ...biztos a fáradtság miatt.
- Eléd jöttem, hogy ne mászkálj egyedül. - válaszolt a férfi halkan, és magához szorította.
- Értem. - simult hozzá sóhajtva.

Hirtelen minden elsötétült...


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


- Sajnálom Kazekage-sama... - hajolt meg egy homok-ANBU, és felpillantott az íróasztal mögött ülő férfira. - ...már mindent átkutattunk, nincs a faluban. Egyik kapuőr önnel látta távozni éjfél körül.

Gaara dühtől eltorzult arccal nézett rá, és lassan felállt. Az emberei rémülten hátrahőköltek...
- Elrabolták a menyasszonyomat? - kérdezte halkan, és hatalmas chakrája lassú hullámokban terjedt szét az irodájában, perzselve a jelenlévők bőrét.
- I...igen. - bólintott bátortalanul az egyik embere.
Gaara félredobta az íróasztalt egy gyors mozdulattal, és felordított.

- Akkor keressétek meg...! - zengett mély hangja egész Suna fölött...


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


- Ébredezik...hm... - hallotta a távolból, és érős fájdalom nyilallt tarkójába. Nyögve kapott sajgó fejéhez, és felnézett. Egy szép arcot látott, és vörös hajat. A férfi szúrós tekintettel figyelte őt közelről.
- Ő lenne az? - kérdezte halkan, és elfordult tőle, hogy a társára nézzen.
Sakura kábán felült, és émelyegve nézett körül. "Agyrázkódást kaphattam." - próbált mélyeket lélegezve úrrá lenni rosszullétén.
- Igen, a jinchuuriki menyasszonya...hm... - nevetett halkan a másik férfi, és közelebb lépett. Sakura kissé homályosan látott még, de nem kellett nagyon erőltetnie szemeit, mert a férfi közelhajolt hozzá, hogy a szemébe nézhessen. Jóképű férfi volt, ajkain halvány mosollyal, ami igazán barátságossá tette volna az arcát, ha nem lettek volna olyan jegesen csillogó, gyilkos égszínkék szemei. Hosszú szőke haja lágyan keretezte az arcát, és igazán jól nézett ki, de Sakura érezte a belőle sugárzó hihetetlen erőt, mint ahogy a másik férfiből is. Félelmetes volt... torokfolytogatóan...

Szemei már képesek voltak fókuszálni, körülnézett...egy szobában voltak, amelynek csak egy kicsi ablaka volt. Végigmérte a még mindig fölé hajló férfit. Fekete köpeny piros felhőkkel. rAkatsukik!r1; - kerekedtek el szemei a rémülettől.
- Miért raboltatok el? - talált vissza a hangjához, és felszisszenve ült volna fel, de visszanyomta az idegen férfi.
- Ne pattogj kicsi lány... - kuncogott, és jegesen villanó szemeivel végigmérte. - Jól mutatsz az ágyamban...hm...
- Elég legyen Deidara. - hallották a mély hangot az ajtó felől, ahova a másik lépkedett éppen. - Körülnézek, addig vigyázz rá. - csukta be az ajtót maga után.
Halk kuncogás volt a válasz.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


- Kazekage-sama! Ezt a tekercset hozta egy férfi önnek. - hajolt meg egy ninja. Gaara komor arccal bontotta fel, elolvasta majd dühösen kiáltva vágta a falhoz, és testvéréhez fordult.
- Az Akatsuki-knál van. - dühöngött. Kankuro sápadtan nézett vissza rá, alig észrevehetően remegett. Nagyon régen látta már ilyen dühösnek, és félt.

Mint akkor...

Lehajolt a papírért, és átfutotta.
- Ez csapda. - mondta halkan. - Nem mehetsz oda... azonnal elfognának téged.
Gaara lehiggadva nézett ki irodája ablakán, a messzi homokdombokat pásztázta türkizkék szemeivel. "Sakura... megölik..."-markolt dühösen az ablakpárkányba, amelynek téglái porrá törve morzsolódtak szét ujjai alatt.
- Tudom. - válaszolt mély bariton hangján, és lehajtotta a fejét.

Sukaku csendben figyelt...


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura nagyot nyelve csusszant hátrább az ágyon, ahogy a férfi leült mellé.
- Ne félj, nem eszlek meg... még... - susogta Deidara, és mosolyogva nézte Őt. - Még soha nem láttam rózsaszín hajú nőt...hm... - nyúlt az arcához.
Sakura elhúzódott tőle, és még távolabb csúszott, tekintetével a menekülési útvonalat keresve.
- Erre még csak ne is gondolj kislány...hm... - kuncogott fel a férfi, és megragadta a bokáját, hogy visszarántsa. Hihetetlen erejével könnyedén legyűrte, és ütésre emelt ökleit is elkapva az ágyba préselte Őt testével.
- Eressz el... - kiáltott fel Sakura. - Mit akartok tőlem...?
Nem érkezett válasz, csak a jeges kék szemek fúródtak az övéibe. A férfi keze a nyakára csusszant, és megszorította, de nem erősen, csak figyelmeztetően. A lány azonnal elhallgatott és az ellenkezéssel is felhagyva nézett fel rá.
- Így már jobb... - mosolyodott el Deidara, és egy mozdulattal letépte róla a fekete inget, és a melltartót. - Jó ízlése van a Kazekage-nak...hm... - folytatta társalgási hangnemben, és élvetegen nézett végig a szép testen, a hibátlan sápadt bőrén...
- Ne... - suttogta rémülten Sakura, és sápadtan nézett fel a kegyetlenül csillogó szemekbe. - ...kérem ne...
Egy széles vigyor volt a válasz, és egy durva csók... a férfi nyelve erőszakosan vette birtokba a száját, és egyik kezével lefogta a csuklóit feje fölött, a másikkal pedig durván belemarkolt az egyik mellébe. Rémülten felnyögve próbált küzdeni, de moccanni sem tudott... "Meg fog erőszakolni!" - futott át az agyán a kétségbeesés, és könnyei kicsordultak tehetetlenségét átérezve. A férfi keze besiklott a nadrágjába, és amikor megérezte a hüvelyébe csusszanni az ujját, a fájdalomtól összerándult, és utolsó reményét összekaparva chakrát áramoltatott a kezeibe, hogy kitörjön a szorításból. Sikerült meglepnie a férfit, és kiszabadult kezeivel ellökte magától, felpattant az ágyról és az ajtóhoz szaladt. Minden olyan gyorsan történt, de Deiadara sokkal fürgébb volt nála... arcán kegyetlen mosollyal megragadta a hajánál fogva, és a falhoz lökte majd egész testével odaszorította. Sakura kétségbeesetten felsikoltott...


Fejezet 11 by baktimi
Az alku


- Azonnal engedd el Deidara! - zendült egy mély hang. A szorítás enyhült, s Sakura összecsúszva kuporodott a földre, a fal mentén, és remegve ölelte át térdeit. Ebben a pillanatban úgy érezte, a halál is megváltás lenne számára.

- Sasori... - sziszegte egy férfihang. Nem látott semmit, mert képtelen volt kinyitni összezárt szemeit... Csak hallgatta a körülötte zajló eseményeket, teste fagyos dermedtségbe merevedett.
- Azt mondtam, hogy vigyázz rá, nem pedig azt, hogy verd össze és erőszakold meg... - válaszolt a kimért, mély orgánum.
- Csak játszadoztam vele...hm... - válaszolt higgadtabban Deidara.
- Menj ki! - dörrent rá a másik férfi, és ajtócsapódásra rezdült össze. Képtelen volt gondolkozni, csak az kötötte le minden gondolatát, hogy legyen már végre vége ennek az egésznek, mindegy hogyan...

Egy kéz nehezedett a vállára, összerándult az ijedtségtől. Rettegve nyitotta ki szemeit...
- Semmi baj. - nézett gyengéden le rá egy halványbarna szempár. Tekintete följebb siklott, a vörös hajkoronára, és felismerte a férfit korábbról. - Elment.
Sakura dermedten próbált gondolkozni, de a menekülési ösztöne minden ép gondolatot kizárt a fejéből, és kezeit védekezően felemelte.
- Ne félj tőlem. - hallotta a megnyugtatóan mély orgánumot, és kábán hagyta, hogy a férfi rá terítse a saját köpenyét. Kissé kitisztult a feje, és azonnal összefogta magán a ruhát, hogy eltakarja meztelenségét.
- Kö...köszönöm. - suttogta, és hagyta hogy felsegítsék. - Ki vagy te?
- Szólíts Sasori-nak. - jött az udvarias válasz.
- Hogy kerültem ide? És miért...? - nézett a szép arcba bátortalanul. Megnyerő külseje ellenére a férfinek félelmetes kisugárzása volt. Hatalmas erejét elpalástolta ugyan, de akkor is érezni lehetett a képességeinek erős vibrálását a közelében. Ilyet csak Gaara mellett érzett, azért sejtette, hogy nem akárkivel áll szemben.
- A hogyan most mellékes. A miért a lényeg... - mosolyodott el halványan Sasori, és gyengéden leültette őt az ágyra. - De azt te nem most, és nem tőlem fogod megtudni... Legyen elég számodra annyi, hogy fogoly vagy... és én vigyázok rád. - tette hozzá komoly arccal, mogyoróbarna szemeit figyelmeztetően megvillantva.
- És... - nyelt egyet sápadtan Sakura. - ...a társad ugye nem jön vissza?
- Nem. - mosolyodott el halványan a férfi, és az ajtóhoz lépett. - Hozok neked ételt, addig öltözz föl. A szekrényben találsz ruhákat. - nyitotta ki az ajtót.
- Rendben...
- Ja... - nézett vissza Sasori a vállai fölött. - ...mondanom sem kell, hogy ne próbálkozz szökéssel ugye?
Sakura sápadtan biccentett, és egy elégedett mosolyt kapott válaszul.

"Már hogy a fenébe ne próbálkoznék?" - gondolta magában, és az ajtó zárjának kattanásával szinte egy időben azonnal talpra ugrott, hogy körülnézzen. Egy ablak volt a helyiségben, de meg sem fordult a fejében, hogy próbálkozzon vele. Több mint valószínű, hogy bebiztosították az ablakot, ha mással nem, hát robbanó jegyzetekkel... Ezek nem ostobák, tudják jól, hogy egy kunoichivel van dolguk. Biztosan komoly óvintézkedéseket tettek. Sakura az ajtóhoz lopakodott, majd egy egyszerű jutsuval megvizsgálta a zárat. A különös chakrát érzékelve úgy rántotta vissza a kezét, mintha megégette volna magát. rEzt is bebiztosították...r1; - fújt csalódottan, és a helyiségben lévő másik ajtóhoz sietett. rEz csak a fürdőszoba lehet...r1; - nyitott be, és körülnézett. Egy nagyon kicsi ablak volt a zuhanyfülke fölött. Kicsike, amin egy átlagember nem férne ki, de... egy karcsú, kis termetű kunoichi igen. Megvizsgálta, csapdákat keresve, de tiszta volt. Elégedetten bólintva sietett vissza a hálószobába, és az ott lévő egyetlen szekrényben kutatni kezdett. Talált is sok ruhát, közöttük egy egyszerű fekete pólót. Azonnal felvette, és végre megszabadulhatott az akatsuki-köpenytől, ami csak akadályozta volna a menekülésben. Visszasietett a fürdőbe, és nagyon óvatosan, halkan surrant ki az ablakon. Klón hátrahagyásával nem is vesződött, hiszen ezeknek a ninjáknak a szintje messze magasabban áll... őket nem lehet csak úgy átverni... De azért a zuhanyban megnyitotta a csapot. Talán Sasori elhiszi ezt az átlátszó trükköt... és időt nyer vele.
Puhán érkezett a talajra, majd óvatosan körülnézett, őröket keresve. rSehol senki.r1; - mosolyodott el, és felugrott egy faágra. Néhány másodperc alatt a nap állásából betájolta magát, és az időt...
Már délután volt.
Két lehetséges irányt állapított meg, amelyekkel visszatérhet Suna-ba, és találomra kiválasztotta az egyiket. "Nincs idő hezitálásra."

Rejtőzködő jutsut alkalmazva suhant teljes erejéből, még chakrát is koncentrált a lábaiba, hogy növelje sebességét. Elégedetten sóhajtott, amikor húsz perc múlva sem jelent meg egy üldöző sem, és chakrát sem érzékelt. "El sem hiszem, hogy ilyen szerencsém van!" - mosolyodott el magában, de nem esett abba a hibába, hogy önelégültsége miatt óvatlanná váljon. Továbbra is teljes erejével haladt, cikázva, hogy nehezebb legyen nyomon követni.

Ekkor egy ütést érzett a tarkóján, és minden elsötétült...

--------------------------------------------------------------------------------------------


Gaara csendben várakozott a megbeszélt helyen egyedül...
Komoran lehajtott fejjel állt a sziklacsúcson, és az előtte nyugvó tájat figyelte türkizkék szemeivel. Lángvörös hajával játszadozott a sziklák között búgó szél, belekapott köpenyébe is, meglebbentve azt.

A férfi jól tudta, mit akar tőle az Akatsuki, és esze ágában sem volt belemenni... Emberei a közelben rejtőzve várták az utasításait.
Persze megtehette volna, hogy legyint az ajánlatra, és hagyja Sakura-t megölni, de...
"Abba beleőrülnék..."
Felidézte maga előtt a számára oly kedves arcot, a gyönyörű tengerzöld szemeket és a halványszínű hajat... Nem, képtelen lenne elképzelni az életét nélküle...

- Üdv Kazekage-sama...hm... - hallotta a gúnyos kuncogást a háta mögül, de nem lepődött meg. Hiába leplezte az illető a chakráját, őt nem lehet átverni ilyen olcsó trükkökkel. Mi több, tisztán érzékelte, az őket körülvevő többi ninját is, és Sakura-t is. A lányt kissé halványabban, ami azt jelenthette, hogy eszméletlen, vagy súlyosan megsérült. Tudta jól, hogy nem mernék bántani, ezért az előbbit tartotta valószínűnek.
Meg sem fordulva vetette hátra a válla fölött mély hangján:
- Mit műveltetek a menyasszonyommal?
- Ó, csak elkábítottuk... kissé hiperaktív volt. Nem is értem, hogy bírsz vele... hm... - kuncogott az előbbi idegesítő hang.

- Most. - mondta Gaara halkan, de ennyi elég is volt, hogy az Akatsukik rémülten körbepördülve védekező állást vegyenek fel.

De...

Nem történt semmi.

Deidara megnyugodva egyenesedett fel, és gúnyosan elmosolyodva mérte végig a még mindig háttal álló Gaara-t. Hanyag mozdulattal hátravetette vállán hosszú szőke haját, és felkuncogott.
- Cserben hagytak az embereid...hm...?
Sasori gyanakodva összehúzott szemekkel nézett a Kazekage-ra, és társa mellé lépve figyelmeztetően felemelte egyik kezét.
- Megváltozott a chakrája. - mondta halkan,és körbenézett. Az Akatsukik közül csak ők ketten voltak, a többiek csak egyszerű felbérelt harcosok voltak, és követők. Úgy számította ki, hogy ők ketten is bőven elegek ehhez a küldetéshez. De ez a chakra idegesítette... Nem jelent semmi jót, ha egy jinchuuriki ilyen mértékben képes a démonjának chakrája fölött uralkodni... mert biztosan nem tört ki. Egy ennyire erős ninja testének börtöne még a Kyuubi erejét is meghaladná.
Összeszűkült szemekkel méregette a mozdulatlan férfit, és egyre idegesebb lett...
A földön fekvő lány mellett álló őrre nézve egy biccentéssel utasította. A fekete maszkos ninja egy kunait szegezett Sakura torkához, és várt...

Jegesen rémisztő nevetés zendült fel, de nem lehetett meghatározni honnan jön. Sasori és Deidara is csak a fejüket kapkodták rémülten. Igen, rémültek voltak. Féltek... Hatalmas energiákat éreztek felszabadulni, de nem találták a forrását. Végül Gaara mozdulatlan testére néztek, aki még mindig háttal állt nekik, és ledermedtek. A férfi vállai rázkódtak...

- Mi olyan vicces...? - szisszent fel mérgesen Deidara, és egy lépést tett a Kazekage felé, de nem mert közelebb lépni.
- Deidara... - szólt figyelmeztetően Sasori.

Ekkor megfordult Gaara.

Köpenye rémisztően lobogott, de már nem a széltől... A homok szinte viharként örvénylett teste körül, lángvörös hajtincseibe is beletúrva, arca félelmetesen merev volt, teljesen kifejezéstelen, szoborszerű. És a szemei...
Mindenki hátrálni kezdett, ahogy végigfuttatta rajtuk. Sárgásbarna borostyánként ragyogott ki az arcából... Testéből sugárzott, áradt a hihetetlen erejű chakra, és a környezetét égette, perzselte...
- Azt hittétek, hogy van esélyetek ellenünk...? - szólalt meg, de szájából nem csak a saját mély baritonja hallatszott, hanem egy hörgésszerűen félelmetes, zengő hang.

Sasori elkerekedett szemekkel figyelte a jelenséget, képtelen volt megmozdulni...
- Mi ez az egész...? Kitört a démon? - hallotta maga mellett Deidara hangját.
- Nem... - válaszolt neki halkan. - ...én sem értem... Ő az, de mégsem ő... Talán a démonnal egyesült? De hiszen az...
Deidara előre lépett.
- Mi vagy te? - kérdezte dühösen.
A jelenség nem válaszolt, csak felemelte a kezét, és a körülötte örvénylő homok a nyitott tenyere elé koncentrálódott.
Sasori felkiáltott.
- Ha megtámadsz minket, a menyasszonyod azonnal meghal! - mutatott a remegő ninjára, aki az eszméletlenül fekvő lány mellett térdelt egy kunai kést szorítva a torkához. Ebben a pillanatban a férfit elnyelte a homokos talaj, és kétségbeesett segélykiáltását hallva mindenki odapillantott. Deidara még látta, ahogy a felszínre spriccelt az áldozat vére...
A homokgömb kilőtt Gaara kezéből, és több kisebb darabra szakadva csapódott be a tétován álló többi ninjába, keresztülhaladva a testükön, mint az ágyúgolyók.

Deidara kétségbeesetten nézett körül a véres csatamezőn, amit nem lehet igazán így nevezni... inkább mészárszéknek tűnt. Oldalra pillantott, de Sasori már nem volt ott, és a chakráját sem érzékelte. Halk pukkanással követte teleportáló társát ő is, hiszen reálisan felmérve a körülményeket... Semmi esélyük.

Gaara egyedül maradt... Emberei még mindig a parancsait várva lapultak a környéken, ezért egy intéssel magához rendelte őket, majd lassú léptekkel Sakura felé indult. Ahogy mellé ért, lehajolt érte és azonnal a karjaiba vette.
- Gaara... - hallotta a háta mögött, és hátrapillantott a már ismét türkizkék szemeivel. Kankuro sápadt arccal nézett rá. - Mi volt ez?
- Menjünk vissza a faluba. - adta ki az utasítást a Kazekage, és homok hömpölygött a teste köré, majd eltűnt.


------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura lassan ébredezett a furcsa álomból. Félelmetes volt, de már nem emlékezett belőle semmire, csak hangokra és néhány szóra.
Felpillantott, és az őt figyelő türkizkék szemeket látva elmosolyodott.
- Gaara... - sóhajtotta boldogan, és kezét felemelve megérintette a szeretett férfi arcát.
- Hogy érzed magad?
- Jól... de mi történt? - nézett fel rá értetlenül.
- Mennyire emlékszel? - komorult el a férfi.
- Fogságban tartottak, és megszöktem. És... semmi más. - motyogta kissé zavartan. A majdnem megerőszakolásról inkább nem beszélt... Rossz emlék volt csupán, és nem akarta feldühíteni vele a férfit.
Gaara komoly arccal bólintott, és megcsókolta. Gyengéden, finoman... Sóhajtva adta át magát az ölelésnek, és hevesen zakatoló szíve örömódát énekelt mellkasában.
- Te mentettél meg ugye? - kérdezte.

Hosszas hallgatás után végül meghallotta a férfi halk hangját.

- Érted bármire képes lennék...

******************************************************************************************



Sakura idegesen igazította meg a hajába fűzött kamilla virágokat, és végigsimított hosszú, fehér ruháján.
"Eljött a nagy nap..." - gondolta remegő térdekkel, és nagyot nyelve próbált megnyugodni. Amióta Gaara megmentette, teljesen megváltozott. Ugyan olyan határozott és erős volt mint eddig, de... vele ismét olyan rideg volt, mint amikor fogságban tartotta. A szexen kívül kerülte a vele való kontaktust, és ritkán beszélgettek. Az ágyban viszont teljesen más volt... szenvedélyes és szinte már perverz... Mintha... "Az nem lehet!" - hessegette el a gondolatot. Észre venném, ha a Sukaku lenne.
Nem ugyanaz a gyengéd férfi volt, akibe beleszeretett... Ezt felismerve Sakura egyre nagyobb kétségbeeséssel küszködött.

- Indulhatunk? - lépett be a szobába édesanyja és édesapja, akik a szertartásra utaztak ide, ahogy a többiek is. Tsunade is eljött Naruto-val, és Kakashi-sensei is. Még nem találkozhatott velük, majd az ünnepi vacsorán...

---------------------------------------------------------------------------------------
Sakura hevesen zakatoló szívvel lépett a díszes terembe, és az emelvényen álló Tanács-elnökre nézett. Ő esketi össze őket, mivel a Kazekage saját magának nem tarthat esküvőt.
Tengerzöld szemei tovább siklottak, a neki háttal álló férfira, és a lángvörös fürtök látványától ugrott egyet a gyomra idegességében...
Halk zene csendült fel, és ő egy csokor virágot a kezében nyomorgatva kétségbeesetten körülnézett. Nagyon izgatott volt... A tömegben meglátta kedves barátainak arcát, és... Az ezüst hajkorona tulajdonosának szeretetet sugárzó éjfekete szemét látva elmosolyodott. A férfi megnyugtatóan és bíztatóan biccentett egyet, amitől Sakura testén végigfolyt a nyugalom, és lassan kifújta a levegőt.
Szemeit előre szegezve elindult az emelvény felé, és a vőlegényére nézett, aki már felé fordulva figyelte Őt. Arca kifejezéstelen volt...

Sakura elszomorodott... Még ebben a különleges pillanatban is olyan rideg...
De akkor is észbontóan néz ki teljesen fekete, földig érő köpenyében, amin elöl volt Suna szimbóluma vörösre festve.
Eszébe jutott a múlt éjszaka, és a vad szex... Még mindig érezte magán a férfi illatát, holott azóta már többször is fürdött.
Mellé lépett, és kezdetét vette a szertartás.

Örök esküt fogadtak egymásnak, és Gaara felhúzta a kis gyűrűt feleségének ujjára. Tisztán érezte a remegését, és a félénk tekintet láttán ismét dühös lett, de ez nem látszott rajta. Nem Sakura-ra haragudott, ó nem... Már előre gyűlölte a nászéjszakát.
- Csókolja meg a menyasszonyt. - dörmögte a Tanács Elnök, ő pedig határozottan rászorította száját a puha ajkakra. Beleremegett, annyira jó érzés volt... Sóvárgó vágya szinte felemésztette a lelkét már...

Éljenzés közepette kísérte ki pironkodó feleségét, és egész végig el sem mozdult mellőle... Élete szerelme egy karnyújtásnyira tőle, és már az övé... a felesége.

De...

Gyűlölete és dühe ismét fellángolt.


----------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura kissé értetlenül figyelte a körülötte zajló eseményeket. Barátai kedvesen gratuláltak nekik, de Kakashi-sensei ölelése kissé hosszasabbra sikerült, szinte már illetlenül. Gaara halk felmordulása vetett véget ennek, de a férfi még utoljára a fülébe suttogta:
- Látom, hogy valami nincs rendben... Beszéld meg vele. Ő már a férjed...
Sakura bólintott, és hálásan felmosolygott a jounin-ra. Nagyon hiányzott neki az elmúlt hónapokban...



Gaara a vacsora alatt sem szólt egy szót sem hozzá, és a házuk küszöbe előtt hirtelen ölbe kapva vitte be őt... Egyenesen a hálószobába, gyengéden lefektette az ágyra, majd elfordult tőle és az ajtóhoz lépett.
- Gaara... - hallotta a lány édes hangját, és megtorpant. - Mi a baj...?
- Semmi. - válaszolt, és a kilincsért nyúlt, de egy kis kéz a kezét lefogta. Meglepetten nézett a mellette álló tüneményre.
- Hová mész? Ez a nászéjszakánk... - dühödött be Sakura, és szikrázó szemekkel nézett férjére.
- Azt hiszed nem tudom...? - mélyült el Gaara hangja, és arca elsötétült a haragtól. Megragadta a törékeny kezet, és magához rántotta. - Ezért megyek el. Ha nem lehetsz ma éjjel az enyém, akkor inkább egyedül alszol! - tette hozzá indulatosan.
Sakura elkerekedett szemeit látva lehiggadt. "Hiszen Ő nem tehet róla..." - sóhajtott, és elengedte.
- Mondd el Gaara... - nézett komoran a férfi szemébe. - ...kérlek... szeretlek... hisz tudod...
- Tudom. - ölelte magához, és arcát a puha tincsek közé fúrta.

Hosszas hallgatás után a férfi halkan megszólalt, és Sakura szíve zakatolni kezdett az izgalomtól.
- Amikor elraboltak téged, tudtam hogy semmi esélyem az Akatsuki-kal szemben. Ők külön-külön is erősebbek nálam. Kettejükkel szemben nem volt esélyem. El akartak engem kapni, hogy a démont megszerezzék.
Szorosabban magához ölelte a törékeny testet, és behunyt szemekkel élvezte a melegségét...
- Sukaku pedig felajánlotta a segítségét... - folytatta. - ...Cserébe minden éjszakát magának követelt... - köpte keserűen. Elengedte Sakura-t, és hátat fordított neki. - Meg kellett tennem... Az életed volt a tét... és érted bármit megtennék...

Sakura kábán hallgatta a férfi szavait. Képtelen volt megmozdulni, megszólalni... Ezek szerint minden éjjel a démonnal hált azóta? És nem vette észre...

"Észre sem vetted, milyen sokszor beszéltél velem?" - jutottak eszébe a démon szavai, amit egykor kuncogva mondott neki. Lehetséges volna, hogy szerelmes nő létére összetévessze kedvesét a démonnal? Hogyan lehetséges ez?

"Ő és én szinte összefonódtunk. Még nekünk is nehéz eldönteni, hol kezdődik az egyikünk, és hol végződik a másikunk." - idézte fel magában Sukaku magyarázatát.

- Már hónapok óta nem tarthattalak a saját karjaimban Sakura... - szakította félbe gondolatait Gaara mély hangja. - Nem akarom, hogy a nászéjszakánkat is elvegye tőlünk. Inkább elmegyek...
Az ajtóhoz fordult, de a lány kétségbeesett kiáltása megállította.
- Várj! - meglepetten fordult meg. - Beszélek vele... Hívd elő.
- Felesleges, most is hall minket. De erre én nem vagyok képes. Amikor ő uralkodik a testem felett, csak akkor látok és hallok, ha ő is akarja. Én viszont nem tudom kizárni őt teljesen...

- Veled akarok beszélni! - ragadta meg a férfi karját, és a türkizkék szemekbe nézett. - Kérlek... - tette hozzá halkan, és a könnyeit nyeldeste. Nem akart sírni.
- Hallgatlak... - vigyorodott el a férfi, ami Gaara-ra csöppet sem volt jellemző, és magához rántotta Sakura-t, majd végignyalta a nyakát. - Mondd gyorsan, mert sok minden vár ránk ma éjjel... - duruzsolta.
- Hogy tehetted ezt? - sziszegte a lány, és kezeit a széles mellkasnak támasztva próbálta eltolni magától. - Miért csináltad?
Összerándult a férfi gúnyos nevetésétől...
- Hát nem tudod? - nézett le rá immár borostyánsárga, szikrázó szemekkel... - Akkor elmagyarázom.

Letépte róla egy mozdulattal a fehér ruhát, és szinte felfalta tekintetével a szép testet. Magáról is leszaggatta a fekete köpenyt és a nadrágot, majd élvezettel felnyögött, ahogy meztelen testük összesimult. Karjaiba kapta, az ágyhoz lépett vele...
Óvatosan lefektette, miközben a tengerzöld szemeket fogva tartotta tekintetével.
- Azt mondják, a tettek ékesebben beszélnek... - mondta elvigyorodva. - ...hát majd meglátjuk... - tette hozzá, és megnyalta a száját, kéjesen végigpillantva rajta.
- Kérlek...ne... - néztek rá a csodaszép szemek, de nem tudták meghatni.
- Te az enyém vagy! - morrant fel démoni hangján, és rávetődött... Az ellenkező kezeket az ágyhoz szorította, és kéjesen végignyalta a lány nyakát, majd elégedetten elmosolyodott a vágyakozó sóhajt meghallva.

Sakura képtelen volt ellenállni, olyan hatással volt rá a férfi érintése... Pedig Ő nem Gaara... értetlenül figyelte saját testének reakcióját, és elszégyellte magát... "Miért...?" - visszhangzott fejében az érthető kérdés újra és újra. Miért reagál így a teste, amikor tudja jól, hogy nem szerelme karjaiban fekszik? Miért? És miért dobog így a szíve, a mosolyát látva? Miért?
A kérdések egyre csak halmozódtak a fejében, de a combjai közé sikló kéz azonnal elvonta a figyelmét belső vívódásáról.
- Ahh... - nyögött fel kéjesen, amikor megérezte a csiklóját ingerlő ujjakat.

- Látod...? - duruzsolta mosolyogva a férfi a fülébe, és beleremegett a forró leheletének csiklandozásába. - Elég csak megérintenem téged, és te már nedves is vagy... micsoda kéjsóvár test... - nyögött fel halkan a démon, amikor Sakura végigszántott körmeivel a hátán.
Száját rátapasztotta a bársonyos bőrű nyakára, majd finoman megharapdálta... Vigyorogva haladt egyre lejjebb a nyögdécselő nő testén, majd a mellbimbókat kényeztette, közben ujjaival egyre jobban hajszolta Sakura-t a gyönyör felé...
- Ne...neh... kérlek... - nyögdécselte áldozata, és kétségbeesetten kapaszkodott a férfi vállaiba.
Sukaku halkan felnevetett, és egy erőteljes mozdulattal szétnyitotta a remegő lábakat, és befészkelődött közéjük. Nyelvével kéjesen borzongva nyalt végig a lány édes bejáratán, és behunyt szemekkel hallgatta az érzéki hangokat, amelyek önkéntelenül szakadtak fel Sakura-ból. Gyengéden körözött a csiklója körül, majd egyre hevesebb nyelvcsapásokkal űzte hajtotta a beteljesülés csúcsa felé...

Sakura remegett és rángatózott a gyönyörtől, amely újra és újra végigcikázott testén, amikor a férfi nyelve megérintette legérzékenyebb pontján. Képtelen volt már gondolkozni, elvesztette teljesen kapcsolatát a külvilággal... Már csak Gaara számított és Ő... Lenézett a szeretett férfi arcára, aki behunyt szemekkel kényeztette...

Az orgazmus pillanatában megérintette szerelme arcát, és teste ívbe feszült... A fehér fény elárasztotta tudatát, és testén végigömlött a jeges borzongás, majd a forró, folyékony tűz...
- Gaara... - sóhajtotta behunyt szemekkel, és teste összerándult újra és újra...

Forró könnyei lassan folytak végig arcán...


Fejezet 12 by baktimi

Sakura csendben nézte a férfit akit szeret, szemeiben szikrázó könnycseppek gyülekeztek. Képtelen volt elhinni... Ő Gaara-ra vágyik, őt szereti... És ezzel a szörnyeteggel kell együtt élnie ezentúl? Ez elviselhetetlen...
- Kérlek... - suttogta reszkető ajkakkal. - ...ez a nászéjszakám...
- Tudom. - lehelte a férfi, és puhán megpuszilta. - De meg kell értened, hogy nem engedek abból, ami az enyém.
A lány halkan felsóhajtott, ahogy a férfi szája végigsimított az ajkain. Bizsergett a bőre... rPedig Ő nem Gaara... Mégis miért van akkor rám ilyen hatással?r1;
- Én Őt szeretem... - nézett a szemébe.
- Nem érdekel. - jött a válasz, és a férfi ránehezedve, hüvelyéhez érintette péniszét.

- Fontos vagyok számodra? - kérdezte hirtelen Sakura. Sukaku meglepetten megdermedve nézett le rá, de nem válaszolt.
- Az lehetek, mert nem hallottam még démonról, aki alkut kötött volna emberrel... - folytatta Sakura idegesen. - ...és ha ez igaz... akkor kérlek... kérlek... Ne tedd ezt velünk. Szeretjük egymást...
- Nem. - válaszolt Sukaku határozottan, mély öblös hangja betöltötte a szobát.
- Akkor elmegyek! - lökte le hirtelen magától, és az ajtó felé iramodott, de egy láthatatlan erő megállásra kényszerítette. Mozdulatlanná dermedve torpant meg az ajtó előtt, megszólalni sem volt képes...
- Nem mész te sehova. - hallotta a halk nevetést, és ernyedten hagyta, hogy a férfi a karjaiba vegye és az ágyra tegye. - Teljesíted szépen az egyezségünk rád eső részét, amit Konoha-ban kötöttünk. Emlékszel? Sakura... - néztek le rá meglepetten a borostyán-sárga szemek. - Ne sírj... Tudtad mit vállalsz...
- Nem erről volt szó... - suttogta behunyt szemekkel. - Miért fontos neked ennyire, hogy tönkre tedd a boldogságomat?
A férfi felült, és dühösen nézett le rá.
- Több ezer éves vagyok... és mégis féltékenység mardossa a lelkemet. Hát ezért csinálom. Önzésből... Mert csak én akarlak téged birtokolni.
- Féltékenység...? - ült fel Sakura meglepetten, és az őt figyelő sárga szemekbe nézve.
- Jól hallottad. - bólintott komoly arccal a férfi. - Áruld el nekem, mit szeretsz te Gaara-ban? Győzz meg, hogy valóban szereted őt...

Elgondolkodva nézett a férfira. Mégis hogyan lehet a szerelmet megmagyarázni? Törte a fejét, végül behunyta szemeit, és felidézte magában Gaara mosolyát, gyengéd csókját és kedves szavait...
Aztán az első szeretkezésük... majd a második... a vad és heves szex, amit soha életében nem fog elfelejteni, annyira elsöprő volt... Aztán a férfi vallomásai, aggodalmas tekintete...
Gyöngédsége, érintései, ölelése...
- Nem... nem tudom megfogalmazni... mindent szeretek benne. - felnézett a férfi szemeibe. - Még téged is szeretlek, mert hozzá tartozol... a része vagy... - suttogta, és kedvesen mosolyogva megérintette a szeretett arcot.
- Sakura... - suttogta a férfi, és egy könnycsepp gördült le az arcán. - ...szeretlek...
A lány elmerült a gyengéden csillogó türkizkék szemekben, és elöntötte lelkét a forró szerelem.
- Én is szeretlek Gaara... - bújt férje karjaiba, és remegve adta át magát a csókjainak.

Akkor éjjel szeretkeztek, és boldogságuk mélysége határtalan volt...




A Sukaku persze nem vonult vissza végleg.
Az egyezségük szerint időnként szeretkezett Sakura-val, de soha többé nem állt a szerelmesek boldogságának útjába.






Epilógus:

- Üdvözöllek Kazekage! - zengte hivatalos hangon a Hokage. Gaara kifejezéstelen arccal biccentett, és viszonozta az udvarias frázist.
- Megtiszteltetés téged Konohában fogadni, a chounin vizsga alkalmából... - kezdett bele nagy levegőt véve a férfi.
- Ennyi elég lesz Naruto. - dörmögte bosszúsan Gaara. - Most csak magunk között vagyunk... - tette hozzá egy halvány mosollyal, és kezet fogott régi barátjával.
Rókavigyor volt a válasz, majd fürkész tekintet.
- Sakurát nem hoztad magaddal?
- Azt hiszed kihagyná a legkisebb gyermekünk chounin-vizsgáját? - kérdezett vissza halvány mosollyal a Kazekage. Ekkor két puha kéz csusszant Naruto szeme elé, eltakarva azokat.
- Sakura... - nevetett fel vidáman, és megperdülve karjaiba kapta a törékeny szépséget. - Szia! - ölelgette meg jó erősen, majd még mindig a levegőben tartva nézett végig rajta. - Jaj anyám, te még mindig gyönyörű vagy! Ha ráunsz erre a vén morgósra, majd én elveszlek! - kacagott fel vidáman.
- Azt lesheted. - jött a mély dörmögés Gaara felől.
Sakura csilingelően felnevetve puszilta meg Narutót, és férje mellé lépett.
- Hát a gyerekek? - nézett körül a Hokage.
- Mind Tomokoval vannak, épp lelket öntenek belé, mert nagyon izgul. - válaszolta elérzékenyülve Sakura, és felnézett gyengéden rámosolygó férjére. A legkisebb gyermekük volt az egyetlen, aki a legjobban hasonlított apjára. Kiköpött mása volt.
Kivéve egy dolgot...
Szerető családban nőtt fel, boldog gyermekkorral. Valamint öt testvére is volt, akik imádattal csüngtek rajta. Dédelgették, szeretgették... Boldog és elégedett fiú volt.

- Induljunk. - ölelte magához gyengéden Gaara a feleségét.
- Igen... - mosolygott fel. - A fiunk most vizsgázik. Le ne maradjunk róla.
- Nem fogunk. - puszilta meg a homlokát, és tekintetéből őszinte szeretet sütött le rá.

Naruto ajkain halvány mosollyal nézte az előtte lépkedő barátait, és fejében egy szó formálódott. Lepillantott az éppen mellé lépő feleségére, akinek halványlila szemei szeretettel ragyogtak fel rá. Elmosolyodott.

- Boldogság... - mondta halkan.

VÉGE