Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fejezet 1 by baktimi
Sakura megtörése


Gaara komoran figyelte a foglyokat.
- Kazekage-sama! - hajolt meg előtte egy harcosa. - Elfogtuk a levél-ninja csapatot. Ketten megszöktek, de ezt itt újra elkaptuk - mutatott az egyik összekötözött ninjára.
- Szép munka volt - szólalt meg mély bariton hangján. - Az ANBU-különítmény induljon, és keresse meg azt az egy szökevényt.
Közelebb lépett a foglyokhoz, és végignézett rajtuk. Mind gúzsba kötve feküdtek a földön, szájuk és szemük bekötözve. Arcán kegyetlen mosoly jelent meg, mikor felismerte őket.
- Nocsak... Őt a legkomolyabb őrizet alá helyezzétek, és nem vehetitek le róla a szemkötést, mert bal szemében sharingan van - mutatott az ezüsthajú ninjára. - Ezeket, pedig különítsétek el, és vigyázzatok velük, nagyon erős thai-jutsu specialista mindkettő. Tovább haladt, és a szökött rabhoz ért. - Őt vigyétek a házamba, két ANBU őrizze - mutatott rá, és türkizkék szemeiben valami állatias villant. Két embere bólintott, és megragadták a fogoly karjait.

Gaara arcán gonosz mosoly terült szét.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura lassan tért magához. Nem látott semmit, és egy pillanatra pánikba esett, de néhány nagyobb levegővétel után lecsillapodott. "Ezek szerint elkaptak." - konstatálta csalódottan. Pedig azt hitte sikerült. Naruto-val ügyesen elmenekültek, de elszakadtak egymástól, így könnyebben tudták Őt becserkészni. Fájtak a karjai, olyan erősen kötözték meg... "De legalább a titkos tekercset nem szerezték meg, hiszen Naruto-t szinte lehetetlen utolérni. Ő biztos sikeresen végrehajtotta a küldetést!" - reménykedett. Mióta háborúban állt a két falu, azóta Naruto képességei is nagyon sokat fejlődtek, így mára ő lett a Hokage jobb keze. Szinte legyőzhetetlen.
Sakura megmozdult, hogy zsibbadt, gúzsba kötött végtagjaiba jusson némi vér, már ha a kötelek nem szorították el végleg azt. Felnyögött az égető fájdalomtól...

- Magához tért uram! - hallotta beszűrődni kintről tompán a hangokat. Kinyílt egy ajtó, majd halkan becsukódott. Közeledő lépteket nem hallott, csak az erős chakrát érezte meg, amely végigperzselte érzékeny bőrét, és fojtogatni kezdte. Levegőért kapkodva, rémülten kapta fel a fejét. "Ki lehet ez?" - rázta ki a hideg.
Valaki levette róla a szemét fedő kendőt, és végre körülnézhetett. Egy szobában, ágyon hevert, és néhány gyertya biztosított némi félhomályt. "Már este van..." Felnézett az idegenre, és a jeges türkizkék szemek és a lángvörös haj láttán megremegett, és félelem kúszott a torkába.
- Szia Sakura... - köszönt a férfi halkan, és közelebb hajolt hozzá, arca pár centire volt csupán tőle. A lány szerencsére nem tudott felsikítani a szájpecektől, csak rémülten nézte a férfit.
"Végem..."


Gaara a félelemtől csillogó smaragdzöld szemek láttán elégedetten felsóhajtott, és elfordult a lánytól. Kezeit ökölbe szorítva fogta vissza magát. Nehéz volt türtőztetni vad, állatias ösztöneit, amikor végignézett a formás testen, a szép arcon, és a lágyan aláhulló rózsaszín tincseken... és az illata... "Türelem." - bíztatta magát.
- A társaidat is elkaptuk, mind életben vannak. Jelenleg vallatják őket a jouninok, aztán... - harapta le a mondat végét, és elégedetten elmosolyodott. Visszanézett az őt figyelő lányra. - A te kihallgatásodat átvállaltam - terült szét arcán a kegyetlen mosoly - Nem mintha értékes információk birtokában lennél...

Sakura rémülten nyelt egyet, és körülnézett. Lehetséges szabadulási terven dolgozott az agya lázasan. Ha ez a férfi elkezdi kínozni, abba belehal. Jól emlékszik a chounin vizsgára, és az utána lezajló harcra... Ez a férfi egy szörnyeteg! Érezte, hogy kezd pánikba esni... Pulzusa száguldott, kapkodva vette a levegőt, és a csuklóin lévő kötelet próbálta szétszaggatni, de csak fájdalom jutalmazta próbálkozásait és érezte, ahogy forró vére kiserkent, majd végig folyt alkarján.

Gaara közelebb lépett az ágyhoz, megérezte a friss vér illatát... a félelem ízével keveredve. Szemei elsötétültek, és vágyakozva nézett végig áldozatán.
- Fölösleges bármivel is próbálkoznod - csattant fel hidegen a hangja, egy mozdulattal levette kezéről és lábáról a köteleket majd a szájpecket, és karjánál fogva felrángatta. - Mutatok neked valamit kicsi Sakura...
Hirtelen minden elsötétült, és úgy érezte, hogy a gyomrát és mellkasát valami erősen összepréseli. Levegőért kapkodott, hogy sikíthasson, de képtelen volt. Mintha valami vákuum kiszippantotta volna belőle.
Egyszer csak hirtelen véget ért ez a tortúra, és zihálva rogyott térdre. Egy erős férfikéz karjánál fogva talpra rántotta, és Ő rémülten körülnézett... Egy sötét cella közepén álltak. Teleportáció.
- Lee... - nyögött fel rémülten, és a földön fekvő, több sebből vérző fiúhoz akart szaladni, de Gaara erősen tartotta. - Engedj... Lee...

Egy ninja lépett a fiúhoz, és fél kézzel felrántotta a földről, majd a falhoz lökte, és az onnan lógó láncokhoz kötötte kezeit és lábait.
- Lee... - suttogta Sakura, szemei könnybe lábadtak a sok seb és vér láttán.
Miután a ninja végzett, kunai kését a fiú nyakához illesztette, és várakozóan nézett a Kazekage-ra. Gaara bólintott, és a tőr megindult, hogy halálos útját befejezve kioltson egy emberéletet.
- Ne...! - sikoltotta Sakura, és vadul küzdeni kezdett az őt tartó erős kéz ellen.
- Állj. - szólalt meg halkan Gaara. A ninja azonnal leeresztette karját, és tisztelettudóan meghajolt. - Elmehetsz.
Sakura lenyugodott, és kipislogta szemeiből a könnyeket. Képtelen volt máshová nézni, csak Lee-t látta. Nézte a sérüléseit, és medi-ninjaként próbálta analizálni az állapotát, de az érzelmei elködösítették tudatát.

Gaara nyugodtan figyelte a lány reakcióit, és elégedetten elmosolyodott. "A lány hamarosan megtörik."
Sakura a férfi felé fordult, és könnyei ismét patakokban áramlottak, de ezúttal a düh miatt.
- Hogy lehettél erre képes? - suttogta - A chounin-vizsga óta gyűlölöd őt. Miért nem te magad áltál ki ellene? Ennyire gyáva vagy? - köpte undorral.
A férfi szeme elsötétült, és a lány csuklóját megragadva húzta közelebb magához.
- Azt ajánlom, ne sértegess... - sziszegte. - Épp az imént mentettem meg az életét. Ha feldühítesz, a szemed előtt fogom kivégezni, a másik kettővel együtt!
Sakura rémülten tágranyílt szemekkel nézett fel rá, és remegni kezdett. Félt. Nagyon félt.

Gaara ismét megérezte a félelem finom, izgató illatát, és démona elégedetten dörgölőzött szívéhez. Átjárta testét a vadászösztön... Szorítását fokozta a karcsú csuklón, és a lány felnyögött a fájdalomtól. A férfi ajkain lágy mosoly jelent meg, és élvezettel nézte, ahogy Sakura felnyög a fájdalomtól, és térdre kényszerül.

Rémülten nézett fel a türkizkék szemekbe, és összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat. "Miért csinálja ezt? Hiszen nincs rá oka. Mi csak szállítók vagyunk, Ő is tudja, hogy információkat nem szedhet ki belőlünk, mert nem tudunk semmit..."
- Miért csinálod ezt? - kiáltott fel fájdalmasan.
Gaara előre hajolt, és közvetlen közelről nézett szemeibe. Mély hangja, és fagyos tekintete végigkarcolta idegszálait.
- Hogy lásd, mire vagyok képes.
Sakura egy pillanatra elfelejtkezett a fájdalomról, és meglepetten felkapta a fejét. Gaara elégedetten nézte. Igen, most végre figyel rá... Szinte hallotta, hogy a lány agytekervényei kattognak. Csendben várt, tekintetével fogva tartva a smaragdzöld szemeket.

- Mit... mit akarsz tőlem? - suttogta remegő ajkakkal, mikor végre tudatosult benne, hogy ez az egész nem volt más, mint egy erődemonstráció. Így kell egy ninját megtörni... A társaival kell zsarolni. Ó, hányszor hallotta ezt az akadémián... Ki gondolta volna, hogy egyszer testközelből tapasztalja meg... És szegény Lee... Könnybe lábadtak ismét a szemei, és lehajtotta a fejét. Elhatározta, hogy a falut elárulni nem fogja, de minden tőle telhetőt megtesz társai érdekében.
- Téged - hallotta a választ, és először nem értette. "Engem?" - hiszen itt van. Kiszolgáltatva, összetörve. Meg akarja ölni? Akkor minek ekkora feneket keríteni a dolognak?

Gaara figyelte az érzelmek hullámzását, és az értetlen arckifejezést. Felrántotta magához a karcsú kis testet, és ismét elcsodálkozott, hogy lehet egy ilyen törékeny nőből ninja. Magához szorította, és Sakura mellkasa ismét összepréselődött, a világ megfordult... Behunyta szemeit, és mire felnézett, ismét az előző szobában voltak. Gaara az ágyra lökte, és hidegen nézett rá.
- Itt maradsz, és azt teszed, amit mondok neked - mondta halkan, parancsolóan. - Légy hozzám nagyon kedves, ha társaid egy kicsit is számítanak neked... - mosolygott kegyetlenül.
- Kedves...? - néztek rá az elbűvölő, ártatlan szemek. Gaara-t kezdte most már nagyon bosszantani... Dühösen belemarkolt a puha, illatos hajtincsekbe, és fölrántotta magához a fejét. Sakura rémülten hunyta be szemeit, és ekkor megérezte a férfi csókját...
Gaara szája forrón tapadt az övére, és erőteljesen, vadul birtokba vette, nyelve erőszakosan behatolt ajkai közé, hogy feltérképezze új tulajdonát.
A lány rémülten ellenkezni próbált, de az erős kezek fájdalmasan sakkban tartották... A félelemtől megremegett, de ekkor Gaara elengedte, és visszazuhant a párnák közé. Sakura felnézett a vágytól csillogó türkizkék szemű, ziháló férfire és végre megértette, mit akar tőle.
Remegve kúszott hátrébb az ágyon, és elsápadt.
- Lehetetlent kérsz. Nekem... nekem... vőlegényem van - suttogta.
- Tudom - komorodott el a férfi, és a kezét nyújtotta. - Add ide a gyűrűt.
Sakura felháborodva kapta maga elé a kezét, és óvón fogta körül ujját. Gaara elkapta a kezét, és durván lerántotta róla, majd kidobta a kis, kerek ablakon.
- Ne... - kiáltotta a lány, és kétségbeesetten nézett a röptében felszikrázó ékszer után. Eszébe jutott szerelme arca, ahogy megkérte a kezét. "Neji..." - Könnyes szemekkel nézett fel. - Te...
A férfi ismét belemarkolt a hajába, és a szemébe nézett.
- Jól vigyázz mit mondasz - mondta halkan, és chakrája fellángolt körülötte. Sakura levegőért kapkodva figyelte, félelme teljesen lebénította. - Nem akarod hátizsákban hazavinni társaid fejét igaz?

Sakura-ban ekkor megtört valami...

Felnézett a fagyos türkizkék szemekbe és érezte, ahogy könnyei felmelegítik arcát.
- Mit kell tennem? - sütötte le szemeit megadóan.


Fejezet 2 by baktimi
A csábítás...


Sakura-ban ekkor megtört valami...

Felnézett a fagyos türkizkék szemekbe és érezte, ahogy könnyei felmelegítik arcát.
- Mit kell tennem? - sütötte le szemeit megadóan.

Gaara elégedetten beszívta a levegőt, és lassan kifújta. Szemeit végigfuttatta a kívánatos domborulatokon, és ismét belemart bőrébe a sóvár vágy. Elfordult tőle, és az ajtóhoz lépett, menet közben egy székre mutatott.
- Tudod mit kell tenned. Még van pár dolgom, aztán... - nézett vissza a válla fölött, szemeiből leplezetlen vágy sugárzott.
Sakura rémülten rezzent össze az ajtócsapódástól. A székre nézett... Eddig észre sem vette, mi van rajta. Határozottan felállt, és kezébe vette. Meglepetten elkerekedett szemekkel hajtogatta szét a fekete szatén hálóinget, amelyen a csipkebetéteknek hála teljesen keresztül lehetett látni... "Ez nem lehet igaz! Ez nem velem történik..." - remegő kezekkel összehajtogatta, és körülnézett. Szökésre még csak nem is gondolt, hiszen nem hagyná itt társait a biztos halál torkában. Számítanak rá. Tőle függ az életük... Benyitott a kis ajtón, ahol a fürdőszobát sejtette, és ruháit lehámozva magáról beállt a zuhany alá. Jól esett neki a forró fürdő... A meleg vízcseppek összemosódtak könnyeivel, és hangtalanul, némán sírva súrolta le magáról a vért és a koszt.
Frissen és illatosan lépett ki a fürdőből, egy hatalmas törülközőt csavart maga köré, és a hálóinget kiterítette az ágyra. Némán nézte, mintha élőlény lenne, amely bármikor megmozdulhat. Még soha nem viselt ilyet... Óvatosan megérintette, és végigsimított rajta. Kellemesen selymes volt, a csipke kissé durvább. Levette a törülközőjét, és vigyázva felvette. Körülnézett egy tükörért, de nem talált. Kiment a fürdőbe, hátha a kis fali tükörben megnézheti magát. Igazán kíváncsi lett, hogyan festhet benne... A tükörben ugyan nem látott semmit, de a fürdőszoba lámpájának fényében gyorsan végignézett magán, és rémülten felhördült. Mindene látszott! A mellbimbója és még ott lent is... Egy pillanatra elfogta a pánik, és rémülten megkapaszkodott a mosdó szegélyében. "Mit fog Gaara gondolni rólam, ha ebben meglát?" Aztán felnevetett a kérdés profánsága miatt. "Kit érdekel? Különben is Ő akarta, hogy felvegyem, mert..." Rémülten kirontott a fürdőből, és az ajtóhoz lépett. Pánikba esett, menekülni akart... A kilincs felé nyúlt, de ekkor az ajtó kinyílt, és Gaara lépett be rajta. Meglepetten nézett az előtte álló Sakura-ra, és becsapta maga mögött az ajtót.
A lány rémülten hátrálni kezdett, és kezeivel eltakarta magát, mélyen elpirulva fordított hátat neki.

Gaara levegőért kapkodva mérte végig a formás testet, és mögé lépett.
- Fordulj meg. - parancsolta halkan.
Sakura rémülten rázta meg a fejét, rózsaszín hajtincsei lágyan röpködtek feje körül, és minden mozdulatára finom, édes virágillat csapta meg a férfi orrát. Gaara felhördült, és megragadta a fehér, puha karokat, majd egy rántással maga elé penderítette. Elkapta csuklóit, és eltartotta a testétől, hogy alaposan megnézhesse ezt a csodát. Elakadt lélegzettel, tágranyílt szemekkel itta magába a látványt. Sakura hófehér hamvas bőrét tökéletesen kiemelte a fénylő, fekete szatén, és a csipkék a legjobb helyeken voltak... Látni engedték a gömbölyű melleket, az apró, rózsaszín mellbimbókat, a lapos hasat az izgató kis köldökkel... és...

Gaara testét állatias ösztönei elöntötték, és vágya végighullámzott rajta. Démona is megmoccant, ezáltal hirtelen mindent sokkal intenzívebben érzékelt... A lány illata elbódította, félelmének szagával keveredve felkorbácsolta benne a birtokló, domináns szenvedélyt. Még mindig a csuklókat szorította, és magához rántotta.
- Ne... kérlek ne... - suttogta Sakura, és kapálózni kezdett.
- Ne ellenkezz. - válaszolt fagyosan a férfi, és rávetődött az érzékien duzzadt ajkakra, és érzékien harapdálni kezdte, majd nyelvével beléhatolt. Halkan felsóhajtott, mikor visszanyerte önuralmát, és ridegen felcsattant.
- Vetkőztess le. - engedte el, és hátrább lépett. Várakozóan nézett a könnyes szemekbe.

Sakura felnézett, és elöntötte a düh. "Hogy merészeli? Ez... ez... olyan megalázó..."
Gaara felbőszült a lány dühét látva, és az arcába hajolt. "Megtörlek, bármibe kerül is!"
- Tedd, amit mondtam, különben imádott tanárod lesz a következő. És ezúttal végignézed! - mondta halkan, fenyegetően.
Sakura félelmében felnyögött, és ijedten kapott a férfi bőrmellényéhez. Remegő kezekkel húzogatta ki a rögzítő pántokat, és lerángatta róla. Nagyot nyelve gombolni kezdte a fekete ing gombjait...
Gaara elégedetten nézte a reszkető kis kezeket, és vágyakozva megremegett.
Sakura lecibálta a nadrágot is, és fülig pirulva fordította el szemeit a meztelen, izmos férfitestről. Gaara maga felé fordította, és nyelvével finoman megérintette a fülcimpáját.
- Csábíts el... - suttogta forrón. Sakura megremegett, és rémülten nézett fel rá, és elkezdte tördelni kis kezeit.

Gaara gyanakodva összehúzott szemekkel nézte. "Lehetséges, hogy...?"
- Én... én... - cincogta Sakura. - ...nem tudom...hogyan kell...
A férfi felnevetett, és végigmérte Őt.
- Ki gondolta volna...?! - rántotta magához. - Így még élvezetesebb lesz... - suttogta, és fogaival finoman megharapdálta ismét az édes kis fülcimpát. Álmaiban sem merte volna gondolni, hogy a lány még szűz...
- Csak tedd, amit mondok Sakura...
- Rendben... - bólintott pirosan.

Fejezet 3 by baktimi
A démon gyönyöre...


- Csábíts el... - suttogta forrón. Sakura megremegett, és rémülten nézett fel rá, és elkezdte tördelni kis kezeit.

Gaara gyanakodva összehúzott szemekkel nézte. "Lehetséges, hogy...?"
- Én... én... - cincogta Sakura. - ...nem tudom...hogyan kell...
A férfi felnevetett, és végigmérte Őt.
- Ki gondolta volna...?! - rántotta magához. - Így még élvezetesebb lesz... - suttogta, és fogaival finoman megharapdálta ismét az édes kis fülcimpát. Álmaiban sem merte volna gondolni, hogy a lány még szűz...
- Csak tedd, amit mondok Sakura...
- Rendben... - bólintott pirosan.



Gaara óriási önuralommal állt mozdulatlanul, miközben a lány érzékien hozzásimult, és kezei felfedezték a testét. Kis ajkai forró nyálcsíkot húztak a nyakától a mellkasáig...
- Most a hátamat... - suttogta, és megremegett, amikor a lány a hátához simult, és puha mellei nekinyomódtak. Sakura kis kezei a mellkasára siklottak, és végigperzselték bőrét, ugyanakkor kis ajkai égetően játszadoztak a vállán.
Sakura pirosan égő arccal engedelmeskedett a férfi halk parancsainak, és szégyene marta, égette... De akkor sem tehetett mást...
Érezte, ahogy csókjai és simogatásai hatására a férfitest életre kel, felizgul, és megremeg. Meglepetten tapasztalta meg ezt az új élményt, és hát... be kellett vallania magának, hogy nem is olyan rossz. Gaara megtehette volna, hogy durván megerőszakolja, mégsem bántja. A gondolattól kissé felbátorodott, és karcsú kezei lesiklottak a bordázott hasfalra. Mélyebben elpirult, amikor kezei kissé lejjebb jutottak, és kézfejéhez hozzáért Gaara pénisze. A férfi megremegett...
Gaara-ban erős volt a kísértés, hogy arra is rákényszerítse, de nem tette. Tudta, hogy akkor bármivel is fenyegetőzhetne, nem fog engedelmeskedni. Majd később... Lesz még rá ideje. Szembefordult vele, és megcsókolta. Idáig féken tartott vágyairól egy kicsit levette a gyeplőt, és magához ölelte a kis testet. Kezeivel végigsimított a lány karcsú nyakán, hátán, és belemarkolt az izmos popsiba, hogy magához préselje. Csípőjét ingerlően hozzá dörzsölte, hogy ágaskodó férfiasságát megérezze. Sakura rémülten behunyta szemeit, és megkapaszkodott a széles vállakban.
- Vedd le a hálóinget. - hallotta a suttogást a fülénél, és megborzongott a férfi forró leheletétől. Hátralépett, és a ruhához kapott...
- Lassan. - csattant fel a férfi hangja. Megtorpantak a kezei, és ösztönösen a férfira nézett, aki perzselő tekintetével fogva tartotta szemeit. Sakura meglátta a vad vágyat, és testén végighullámzott a forróság. Meglepődött, de azon még inkább, hogy kezei maguktól indultak útra... Lassan, érzéki mozdulatokkal simogatta le vállairól a kis pántokat, oldalra fordult, és karjait leengedve hagyta, hogy lecsusszanjon róla halk suhogással a puha anyag. Kecsesen kilépett belőle, és elmosolyodott. Élvezte, hogy ilyen nagy hatással van erre a legendásan erős, félelmetes férfira...

Gaara a csábító mozdulatoktól és a csintalan mosolytól teljesen felizgult...
- Te kis boszorkány... - suttogta forrón, és végignézett a gyönyörű, meztelen női testen. Keskeny kis vállak, gömbölyű mellek, lapos has, formás csípő és hosszú, izmos combok. De ami a legelbűvölőbb volt... a kis rózsaszín pihék a lábai között... Felhördült, és magához rántotta Sakura-t. Azóta várt erre a pillanatra, amióta először látta meg Őt Konoha-ban a chounin vizsga előtt, ahogy kétségbeesetten próbáltak Naruto-val kiszabadítani Kankuro kezei közül egy kisfiút. Akkor bűvölték el ezek a rózsaszín hajtincsek, és a zöld szemek...
Karjaiba vette a lányt, és az ágyra tette, lágyan beletúrt az illatos hajfürtökbe, és ráfeküdt. Csókokkal borította a szép arcot, a karcsú nyakat, a mellek puha halmait, és forró ostorként csapott le nyelve a rózsaszín mellbimbókra. Kezeivel simogatta, markolászta a formás testet, és lassan haladt lefelé. Meg akarta kóstolni... érezni akart az ízét. A lány halk sóhajai megőrjítették...

Sakura bénultan feküdt, és hitetlenkedve figyelte saját testét, ahogy életre kel a szakértő simogatások, csókok alatt. Mikor a melleihez ért Gaara, ajkai közül önkéntelen sóhajok fakadtak fel, és mélyen elpirult.
- Tárd szét a lábaid. - jött a halk utasítás, és azonnal engedelmeskedett. A vágy végighullámzott a testén, és behunyta szemeit.

Gaara keze besiklott a combok közé, és felnyögött, mikor megérezte, mennyire forró és nedves... Elmosolyodott, és felemelkedett, hogy újra megcsókolja az ő kis érzékeny szeretőjét. Ujjai lassan, finoman körözni kezdtek a csikló körül, és nézte a piros kis arcot, ahogy a csodálkozva néz fel rá vágytól fátyolos szemekkel. Ujját becsúsztatta a hüvelybe, és finoman mozgatni kezdte, hogy felkészítse... de nem bírta tovább... Kezét felemelte, és a zavartan pislogó szemek láttára nyalogatta le róla a lány édes nedvét, majd megcsókolta újra Sakura-t.

A lány érezte a férfi száján a saját ízét, és megremegett... Gaara nyelve érzékien eljátszadozott az ő kis nyelvével, majd a nyakára siklott, a melleire, és forró nyálcsíkot húzva tartott egyre lejjebb.
Mikor végre megkóstolta Őt, és a csiklót kezdte lágyan ingerelni forró nyelvével, Sakura felnyögött...
A férfi felkapta a fejét, és elmosolyodott a lány meglepett arckifejezését látva... Tekintetével fogva tartotta az elhomályosult szemeket, és visszatért a csikló szakszerű ingerléséhez. Érzéki játszadozásait csodálatos nyögések jutalmazták, és csöndben figyelte a lány vergődését.
Sakura teste ívben megfeszült, ekkor Gaara villámgyorsan fölötte termett, és beléhatolt. Érezte az orgazmustól ritmikusan görcsölő hüvely szorítását, és felnyögött.

Sakura a fájdalmasan belényomuló pénisztől felsikoltott, de forró ajkak beléfojtották. A férfi egyre mélyebbre hatolt, és vadul csókolta le arcáról a könnycseppeket. Mikor megérezte a szűzhártya átszakadását, elvesztette maradék önuralmát is, és mozogni kezdett. Lassan, mert olyan szűk volt a lány hüvelye, hogy attól félt, már az elején elélvez, és Ő nem akart pazarolni... Ahogy egyre jobban tágult, úgy gyorsított a tempóján, és a démona is életre kelt. Durván belemarkolt a lány fenekébe, megemelte, hogy még mélyebbre hatolhasson, és élvezettel felnyögött, amikor Sakura a fájdalomtól megvadulva végigkarmolta a hátát és a karjait. A kiserkenő vér szagától megrészegülve tombolni kezdett a Sukaku, és Ő hevesen, vadul mozogni kezdett, szinte beledöngölte a sikoltozó lányt az ágyba. Hörögve, nyögve tette magáévá a hőn áhított testet, és egy pillanatra megszakította csókját, felnézett a smaragdzöld szemekbe.
Arckifejezését látva meglepetten lassított a tempón... "Sakura... élvezi!"

A lány érzékelve, hogy a férfi elbizonytalanodik, elhomályosult tudattal fellökte a csípőjét, és körmeit ismét belevájta a bőrébe, türelmetlenül felnyögött...
Gaara felkiáltott a fájdalomtól, és elborította tudatát a vad szenvedély. Arcát beletemette Sakura puha nyakába, fogait belemélyesztette és keményen, kíméletlenül mozgott. Nem számított már más, csak hogy a tombolva őrjöngő démon és Ő kielégüljön...
Sakura felkiáltott, és teste ívben megfeszült a rajta végighullámzó kéjtől... Beleharapott Gaara vállába, és remegve görcsösen kapaszkodott belé...

A férfi a péniszét összeszorító, orgazmustól lüktető hüvelyt érzékelve felhördült. A lány nevét ordítva élvezett el, spermája a vad hullámokban spriccelt a forró hüvelybe, és fogait összeszorítva feszült meg a teste. Gyönyöre határtalan volt...

Ahogy a démoné is.


Fejezet 4 by baktimi
"Nem bízom benned..."


Sakura ájultan aludt reggelig... Mikor végre felébredt, kábultan nézett körül. Az ablakokon besütő nap állásából rájött, hogy már jócskán elmúlt a reggel, talán dél lehetett. Hirtelen eszébe jutottak a múlt éjjel történtek, és rémülten levegőért kapkodott. Gyorsan körülnézett, de az üres szobát látva megnyugodott. Halkan felszisszenve feltápászkodott, kibotorkált a fürdőbe, hogy lemossa magáról az emlékeket. Úgy érezte, bemocskolták... Sokáig állt a zuhany alatt, súrolta a bőrét, mégis égették a csókok és simogatások nyomai. Mintha megbélyegezték volna... Lassan aláhullott a kétségbeesés torokszorongató szakadékába...



Gaara elégedetten mosolyogva nézett embereire, akik a jelentésekkel fárasztották korán reggel. Nem volt most kedve semmi mással foglalkozni... Ahogy mozgott, időnként belenyilallt a karmolt sebekbe a fájdalom, és ilyenkor a Sukaku élvezettel megmoccant, de nyugton maradt. Egész nap békés volt, így Gaara is harmóniát érzett... olyat, amilyet csak akkor, amikor a Sukaku-val mészárolnak. Ez a nyugalom ahhoz fogható...igen.
Már dél volt, és a sebek még mindig nem gyógyultak be. Furcsállta, hiszen ennél komolyabbak is hamar behegednek, de ezek nem javultak semmit sem... A démon halkan felkuncogott, és elégedetten morrant egyet. Gaara megértette. Szándékosan nem gyógyítja be neki... élvezi...
Ahogy Ő is.


Végre befejezhette aznap a kötelességeit, és homokfelhő kíséretében eltűnt az irodájából, hogy felbukkanjon a hálószobájában, ahol a lányt tartja fogságban. Mosolyogva nézte, amint Sakura az asztalnál üldögél a terített asztal mellett. De az arcát látva elkomorult...
- Szia. - köszönt mély hangján, de semmi reakció.
Sakura sápadtan meredt maga elé, és könnyes szemekkel nézett az előtte lévő levesre, mintha valami csúnyát mondott volna neki...
- Sakura...? - érintette meg gyengéden. Rosszul esett neki így látni Őt, hiszen egész nap csak a halk sóhajaira, nyögéseire, és a vágytól piros kis arcára gondolt. És most itt lát egy szomorú, megtört lányt. Sejtette, hogy ez lesz, de...

Sakura az arcát érő simogatásra tért magához önsajnálatából. Gaara... észre sem vette, amikor bejött... Ijedten összerándult, majd nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon. Összehúzott szemöldökkel, ellenségesen nézett vissza a férfira, akitől válaszul csak egy gúnyos mosolyt kapott.
- Téged vártalak. - mondta kimérten, és figyelte, hogy Gaara, egy párduc könnyedségével leült vele szemben. Kissé megremegett, hogy a türkizkék szemek hidegen végigmérték. Összekaparva maradék önbizalmát szedett maguknak ételt.
Gaara mosolyogva figyelte, és Sukaku-t csitítgatta, aki egyre hevesebben toporzékolt a mellkasában. "Nyugalom..."
Sóvárogva figyelte étkezés közben Sakura kecses, finom mozdulatait...képtelen volt elszakadni a látványtól....
- Szeretném látni a társaimat. - zökkentette ki a lágy hang az álmodozásból.

Sakura óvatosan figyelte a férfi reakcióit, nem volt abban a helyzetben, hogy bármit is kérhetne, tudta jól.
- Nem. - komorult el Gaara.
A lány elsápadt. "Lehet hogy már nem is élnek?" - mart belé a jeges félelem. Ijedten markolt a fehér abroszba, és remegni kezdett. Gaara összeszűkült szemekkel figyelte. Sejtette mire gondol a lány, és megérezte a félelem szagát. A démon felhördülve karmolta belülről, és a lányért sóvárgó testébe belemart a vágy. "Gyerünk..." - hallotta a mordulást.
- Miért nem? - suttogta Sakura, és belenézett a fagyos szemekbe. Nem akarta hallani... de muszáj volt megtudnia...
- Élnek. - válaszolt a kimondatlan kérdésre hidegen, kifejezéstelen arccal a férfi, és felállt. Magához rántotta Őt, és belenyalt az egyik formás kis fülecskébe. Sakura borzongva hagyta magát, nem mert ellenkezni, de megkönnyebbülten sóhajtott a választ hallva.
- Akkor miért nem láthatom őket? Kérlek... - suttogta, és megremegett, ahogy a forró nyelv áttért a nyakára, megtalálva a legérzékenyebb részt. Nem kapott választ, helyette a férfi a hátához simult, és elkezdte vetkőztetni. Lefejtette róla a bordó inget, és végigsimított meztelen bőrén. Szájával kényeztette a nyakát, és vállát, majd belemarkolt a kemény, gömbölyű mellekbe. Sakura felnyögött a meglepetés és a vágy keverékétől, és hátradőlve simult az izmos testhez. Gaara elégedetten felmorrant, és lerántotta róla a nadrágot is. Tetszett neki, hogy nem talált a lányon melltartót... nagyon felizgatta... A Sukaku vadul tombolni kezdett, és egy pillanatra elengedte Sakura-t, félve, hogy kárt tesz benne. Mikor kissé lecsillapodott, felkapta Őt, és az ágyra dobta. Párducként ugrott fölé, és lecsapott a csodaszép mellekre. Teljesen elbódította a bőrének finom illata, és érezte, hogy a lány is felizgult... de ugyanakkor fél is tőle. A félelem és a vágy íze összekeveredett a szájában, és felnyögött. "Megőrjít ez a lány..." - volt az utolsó gondolata, és a kage-köpenyért nyúlt, hogy letépje magáról.
- Nem! - ült fel Sakura hirtelen, és menekülni próbált. - Eressz el! Nem akarom!
Gaara elkapta, és leszorította az ágyra. Dühösen meredt a gyönyörű szemekbe.
- Jól tudod mi történik, ha nem engedelmeskedsz! - sziszegte.
- Nem bízom benned... - suttogta remegve a lány, és elfordította a fejét. A dühösen villanó türkizkék szemek szinte megbénították, annyira félelmetes volt...
- Így is jó. - suttogta Gaara, és durván megcsókolta. Sakura felzokogott... Meg fogják erőszakolni... Nyilallt belé a gondolat, elernyedt és behunyta szemeit, hogy felkészüljön az elkerülhetetlenre.

A Sukaku felordított...

Ő a vad, karmolós bestiát akarta, nem ezt az ernyedt húscsomót! Durván belemart Gaara bensőjébe, és irtózatos fejfájás tört rá a férfira. Igen, ezt ő sem élvezné...

- Hát jó. - állt fel róla Gaara. - Öltözz.
Sakura meglepetten nézett fel rá, majd összeszedte magát, és felkapkodta ruháit. Remegve helyezte kis kezét a felé nyúló férfi tenyerébe, és felkészült.
Gaara magához rántotta, borzongva simult a karcsú kis testhez. Olyan finom az illata, olyan édes...
Sakura üdvözölte a már jól ismert vákuum-hatást, és már lent is voltak egy cellában. A falhoz kiláncolva egy test feketéllett a homályban...
- Kakashi-sensei. - suttogta rémülten. Kitépte magát Gaara karjaiból, és szeretett mesteréhez szaladt. Némán nézett fel rá, úgy tűnt, sértetlen. Szemei bekötözve, maszkja rajta... csak az ezüst hajáról és ruhájáról ismerte föl. Boldogan ölelte át, nem számított már semmi, annyira örült neki...
- Sakura? - hallotta meg a mély hangot.
- Igen... - suttogta könnyes szemekkel.
- Jól vagy?
A kérdést hallva közelebb bújt a meleg, megnyugtató testhez, és a férfi szívverését hallgatva halkan válaszolt.
- Jól vagyok. És te? Nem bántottak ugye?
Kakashi gyanakodva hallgatta tanítványát. Baj van.
- Sakura. Ne engedd, hogy megzsaroljanak. Ez a ninja sorsa. Ha kell, meghalunk, de...
- Elég volt! - csattant fel Gaara hangja, és Sakura érezte, ahogy megragadja a csuklóját, majd minden elsötétült, ismét a nyomás...
Meglepetten nézett körül a hálószobában. Könnyes szemeit a férfira emelte, és képtelen volt megszólalni.

Gaara hidegen nézett rá. Ezt akarta elkerülni, de már mindegy. A lány már egyszer megtört. Ha kell, megint megteszi.
- Mi a célod velünk? Meddig akarsz így itt tartani bennünket? - hallotta a meglepő kérdéseket. Elcsodálkozott a lélekjelenlétén, majd komoran elfordult tőle.
- A céljaim nem rád tartoznak, te csak egy egyszerű levél-ninja vagy. A fogságotok időtartama, pedig a Hokage tárgyalóképességeitől függ. Egyébként meg bármikor megölhetlek titeket. - mondta halkan. - Ha csak az ellenkezőjéről meg nem győznek. A kage-tok eléggé ostoba és makacs asszony, de egyik társad kivégzése lehet, hogy észhez térítené. - mosolyodott el számítóan, és visszafordult a lányhoz.

Sakura, amikor meglátta a kegyetlen mosolyt, rémülten hátrálni kezdett. Amiket hallott, nem voltak valami bíztatóak...
- Szóval? - kérdezte halkan Gaara. - Ismételjem önmagam, vagy tudod mi a dolgod?
A lány némán bólintott, és a szekrényhez lépett. Kivette az egyik hálóinget, ami a keze ügyébe akadt, és a fürdőszoba felé indult.
- Csak egy perc Gaara-sama. - rebegte tisztelettudóan.
A férfi az alárendeltség ilyen megnyilvánulásától megremegett, és az asztal szegélyébe kapaszkodva meredt a becsukódó ajtóra. "Ez... ez olyan izgató..." A démon is elégedetten felmordult. Jó móka lesz... "És milyen találékony!" - mosolyodott el. A szekrényt már régóta telepakoltatta csodaszép fehérneműkkel, amelyek csak a lányra vártak... Nem is értette, mi tartott ilyen sokáig, hogy miért nem tudta hamarabb elkapni. De ez most már nem számít... Mert már itt van a mancsai között, és nem ereszti!

Fejezet 5 by baktimi
"Elvarázsoltak..."


Sakura félénken nézett végig magán. "Francba... jobban meg kellett volna néznem, mit veszek ki a szekrényből..." - gondolta elkeseredetten. A "hálóing" gyakorlatilag egy piros, csipkés melltartó volt, aminek az aljából a combközépig muszlin lógott. Volt hozzá egy nagyon kicsi fehérnemű alsó, sőt, a kicsi nem is jó jelző rá... három cérna, amit nagyon nagy jóindulattal lehetett csak bugyinak nevezni... Elöl kis csipkével takarta el éppen hogy a vénuszdombját, de hátul semmit sem rejtett véka alá. Mélyen elpirult, amikor felvette...
Kicsit nevetségesnek érezte magát benne, de ha Gaara-nak ez kell, hogy ne bántsa a társait, hát ezt kapja.
Remegő térdekkel lépett a fürdőszoba ajtajához, és elbizonytalanodva lassan kinyitotta...


Amíg a lány készülődött, Gaara besötétített a hálószobában, majd meggyújtott néhány gyertyát. Szerette nézni a lány smaragdzöld szemeiben a lángokat...
Megfordult a fejében, hogy a folyosón őrködő embereinek is szóljon, hogy senki ne merje zavarni, de aztán elvetette, hiszen egyébként sem mernék... Túlságosan félnek tőle.
Miután végre lehiggadt, a szoba közepén várt. A démon is néma áhítattal figyelte vele együtt a fürdőszoba ajtaját, mintha onnan várná a megvilágosodást...


A Sukaku ketrecbe zárt vadállatként tombolni kezdett benne néhány perc után, de Ő visszafogta magát... "Türelem..."
Ekkor halkan kinyílt az ajtó, és a zavartan piruló lány libbent be. Tétován lesütött szemekkel állt meg előtte, és hagyta, hogy Gaara megbámulja. Szerencsére nem látta, hogy a férfi piros arccal, levegőért kapkodva csodálja... Még jobban zavarba jött volna.

Sakura tudta mit kell tennie. Csábítania kell!

Összeszedte fejében a tegnap "tanultakat", és kecsesen körbefordult, hogy a férfi láthassa minden porcikáját, majd óvatosan felnézett... A leplezetlen vágytól égő szemek láttán kissé felbátorodva lassan felé lépett, és szaporán verdeső szívvel, pirulva hozzásimult.

Gaara némán nézte ezt a tüneményt, és képtelen volt megmozdulni... Sakura teljesen elvarázsolta,,, De nem csak Ő nem jutott szóhoz, Sukaku is csak bambán pislogott. Örült neki, hogy nyugton van a démon, mert szeretett volna teljesen a lányra koncentrálni. Eléggé fárasztó folyton megfékezni a démonát...
Sakura felmérte a hatást, amit kiváltott, és elmosolyodott. Pirulva vallotta be magának, hogy nagyon is élvezi ezt a csábítás-játékot... a hatalmat Gaara fölött...
A ledermedt férfi elé sétált finom léptekkel, majd lassan vetkőztetni kezdte. Óvatosan lefejtette róla a kage-köpenyt, majd a fekete inget... a fokozatosan felbukkanó bőrfelületet lágyan megérintette ujjaival, végül az utolsó ruhadarabot is lesimogatta róla, miközben hallgatta a férfi kapkodó légzését, és saját heves szívverését. Mélyen a türkizkék szemekbe nézett, amelyekben heves, vad vágy kavargott, majdnem állatias...
Sakura az izgalomtól megborzongott, majd a tüzesen forró, izmos férfitesthez simult.

Gaara végre magához tért... Felnyögött, amikor megérezte a puha ajkakat és a ficánkoló meleg nyelvecskét a nyakán, majd egy forró leheletet a fülén, és testén végigcikázott a vágy. Ekkor Sakura áttért a mellkasára, s amíg ajkaival szorgalmasan dolgozott, kezei sem maradtak tétlenül... Simogatta, markolászta az izmos férfitestet, és ismét rácsodálkozott, hogy ez milyen jó érzés...
Gaara behunyt szemekkel élvezte a kényeztetést, és egyre jobban elöntötte a vágy...
Amikor Sakura nyelve elérte a mellbimbóját, ismét önkéntelen nyögés szakadt fel ajkai közül, és a lány ekkor mögé lépve a vállakat finoman masszírozva csókolgatni kezdte a nyakát, ameddig felérte. Hiszen alacsony volt ehhez a magas, erős férfihez képest...
Gaara borzongva behunyta szemeit, és alávetette magát teljesen az érzéki csábításnak... Soha ilyen varázslatban nem volt még része, ki akarta élvezni...
Sakura gyengéden végigsimított a karjain és a hátán vöröslő karmolásokon, amelyeket Ő okozott, és Gaara démona a fájdalom és kéj keverékétől felizgulva vájta körmeit a test börtönébe.
A férfi felhördült...
- Bocsánat... - kapta el kezeit a lány.
A Sukaku acsarogva követelőzött, és olyan intenzíven reagált, hogy Ő szólalt meg Gaara szájából.
- Folytasd... - hörögte.
Sakura szerencsére csak a férfi suttogását hallotta, és nem látta a démoni szemeket, így óvatosan újra végigsimított az izmos karokon és a széles háton, és látván a férfi mennyire élvezi, ajkaival is végigperzselte a sebeket. Hangos nyögéssel válaszolt erre Gaara, és remegve kitépte magát a puha ölelésből... vissza kell nyernie az önuralmát... tudta, hogy ha Sukaku előjön, a lány belehal... Ha így folytatják tovább, megtörténhet...

Sakura meglepetten állt a szoba közepén, és az ablakpárkányba kapaszkodó, ziháló férfit nézte. "Rosszul csináltam?" - kételkedett magában, de Gaara vörös arcát és remegését látva megnyugodott. Ilyen hatással van erre a félelmetes ninjára a közelsége? Arra a férfira, akitől mindenki retteg...? A hatalom íze finom volt Sakura számára, s amikor Gaara végre ránézett, Ő elmosolyodott, és az ágy felé libbent kecses mozdulatokkal. Volt valami nagyon izgató abban, hogy ez a férfi ennyire vonzódik hozzá, és hát... Őt sem hagyja éppen hidegen... A válla fölött kacéran visszanézett, felmászott lassan az ágyra, majd feltérdelt, és félig lehunyt szemekkel, a szempillái mögül figyelte Gaara arcát, ahogy izzó tekintettel, ugrásra készen figyeli Őt...
Egy pillanatra elbizonytalanodott... "És most mit kellene tenni...? Légy kreatív Sakura!" - kiáltott fel a gonosz kis énje. Akarta Gaara-t, vágyott rá... érezni akarta...
Elmosolyodott.
- Gyere ide... - suttogta a megbűvölt férfinak, és kezeivel finoman végigsimított a mellein.

Gaara kissé tátott szájjal figyelte ezt a démonian csábító kis bestiát... "Ez hihetetlen..."
A Sukaku ketrecbe zárt vadállatként vergődött és ordított, körmeit mélyen Gaara-ba vájta, és Ő összerándult. Állatias ösztönök kezdték uralni elméjét, és mélyeket sóhajtva mélyesztette ujjait a falba, amely repedezve adta meg magát erejének.
Sakura megérezte a veszélyt... és felizgatta... Behunyt szemekkel, zihálva próbált megnyugodni, de úgy érezte, hogy bőre lángol a vágytól. Új volt számára ez az érzés, és egyik keze önkéntelenül végigsimított a hasán, és besiklott a combjai közé. A bugyi csipkéjén keresztül érezte, hogy mennyire nedves és meglepetten felsóhajtott...
Ekkor meghallotta a férfi fojtott kiáltását.

Gaara a látványtól, ahogy Sakura simogatja magát, teljesen megvadult, és artikulálatlan hangon vetődött rá... hanyatt döntötte, vadul csókolta, simogatta, belemarkolt a gömbölyű, puha húsába... A lány a meglepetéstől felsikkantott, de amikor megérezte a forró ajkakat, és a simogatásokat, végigfolyt testén a bizsergető kéj... Széttárta combjait, hogy közelebb érezhesse Őt magához, és nyögve dörzsölte vágytól sajgó vénuszdombját a kemény hímvesszőhöz.
Gaara felhördült... Két gyors mozdulat, szövetek megadó reccsenése... és Sakura már meztelenül feküdt alatta. Végignézett az alatta fekvő gyönyörű nőn, és kissé lehiggadt a smaragdzöld szemekben látott érzelmek láttán. Sakura vágyakozva nézte Őt, tele naiv bizalommal... Fogalma sem volt róla, hogy milyen veszélyben volt idáig...
Gaara lehűtötte a démont, és kezeivel gyengéden végigsimított a formás női testen, majd benyúlt a combok közé...
A lány türelmetlenül megemelte csípőjét, nehezen uralkodott vágyain... érezte, ahogy a profi ujjak játszadoznak csiklójával, kínzó gyönyörűséget okozva... Hallotta a saját hangját, ahogy nyögdécsel és sóhajtozik, Gaara-t hívja, kéri, könyörög...
- ...gyere...kérlek...még...mééég...
Gaara zihálva nézte Őt, és már képtelen volt visszafogni magát. Vadul beledöfte a nedves, forró hüvelybe férfiasságát, és összeszorított fogakkal, pattanásig feszült izmokkal megdermedt.
- Istenem... - sziszegte remegve. Majdnem elélvezett... Csodálkozva nézett le kipirult arcú, nyögdécselő kedvesére, és forrón megcsókolta. Mikor úgy érezte, hogy már képes lesz folytatni, megmozdult, és vad döféseire csodálatosan édes, izgató nyögéseket és sóhajokat kapott jutalmul. Behunyt szemmel élvezte a testét körbefonó puha karok és lábak érintését, simogatását, és zihálva fokozta a tempót.
Sakura érezte, ahogy az öléből kiinduló gyönyör lángolva, égetve folyik szét testében, és felsikoltott... vadul beleharapott a férfi vállába, és önkívületi állapotában véres sebeket vájt körmeivel hátának bőrébe.
- Te bestia! - ordított fel Gaara, és abban a pillanatban ívbe feszült testtel, görcsöktől vergődve élvezett bele újra és újra a lüktető, orgazmustól rángatózó hüvelybe........


Zihálva kapaszkodtak egymásba, és csodálkozva bámulták a másikat.
"Hihetetlen..." - gondolta Gaara. "Teljesen megbabonázott..." - hunyta be türkizkék szemeit, de a lány hangjára újra felnézett...
- Miért vagy rám ilyen hatással? - suttogta Sakura. - Mintha nem is önmagam lennék...
"Soha... soha nem akarok többé más férfit... csak Őt..." - kavarogtak Sakura gondolatai, és gyengéden megcirógatta Gaara arcát, aki megremegett az érintéstől, és behunyta szemeit. "Elvarázsoltak..." - volt az utolsó gondolata, mielőtt álomba zuhant.


Gaara sokáig nézte, cirógatta a lányt, majd óvatosan lemászott róla, hogy föl ne ébressze... Hozzásimulva átölelte, és befelé figyelt. A démon mintha nem is létezett volna. "Eltűnt?" Ekkor megérezte. "Nem, nem tűnt el... Alszik?!" A férfi elképedve nézett a karjaiban fekvő lányra, akinek sikerült elérnie azt, amire eddig soha senki nem volt képes. Elmosolyodott, és lágyan megcsókolta a duzzadt kis ajkakat.
- Örökre velem maradsz szerelmem. - mondta halkan.
Elszántsága kemény volt, mint Ő maga, és a cél érdekében bármire hajlandó volt. Ez a lány az övé. Bárkin és bármin képes átgázolni, hogy az övé is maradjon!

Az övé...


...és a démoné.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura gyengéd csókokra és cirógatásra ébredt... Felnézett, és a türkizkék szemekből határtalan gyengédség sugárzott felé. Meglepetten elmosolyodott, de ekkor Gaara elfordult tőle. Nem akarta magát kiszolgáltatott helyzetbe hozni... Felült, hogy kipattanjon az ágyból.
- Várj... - kérte halkan egy édes hang, és Ő megmerevedett... - ...maradj, kérlek... - simult hátához a lány forró teste. - Hová mész? Hiszen még éjszaka van...
- Én... - nyelt egyet. Képtelen volt válaszolni. Tényleg... Hova is készült? Itt hagyni ezt a békességet, harmóniát? "Hát teljesen meghülyültem?" - csodálkozott el magán. Visszafordult a lány felé, és a smaragdzöld szemekbe nézett.
- Miért akarod, hogy itt maradjak veled? - suttogta.
Sakura nézte a komor arcot, a türkizkék szemeket, és boldogságot érzett. Kedvesen megsimogatta a férfi arcát, és elmosolyodott. "Összetartozunk." - gondolta.
- Te nem érzed? - suttogta, és ajkaival végigsimított a férfi száján. Képtelenség, hogy nem érzi... ezt az erős köteléket... Ők egymásnak vannak teremtve...
- Te mit érzel? - nézett mélyen a szemébe Gaara, s tekintetében félelmet látott. "Mitől fél?" - csodálkozott a lány. "Mitől fél egy ilyen nagy és erős ninja?"
Sakura elmosolyodott.
- Nem tudom megfogalmazni, de csodálatos érzés... - nézett őszintén rá, és finoman megcsókolta Őt. - Jó veled lenni... Olyan...
Gaara felpattant az ágyból, és elfordult tőle. Ökölbeszorított kezekkel, remegve állt, és a válla fölött szólt hátra.
- Ne mondj ilyeneket... Gyűlölnöd kéne engem. Megzsaroltalak...kihasználtalak. Ellenségek vagyunk! - vetette hátra ridegen.
Sakura a szavak súlyától összerázkódott...
- Igen... - suttogta. Felnézett a férfira, és a fájdalom tőrként hatolt mellkasába... levegőt sem volt képes venni néhány másodpercig. Belemarkolt a lepedőbe, összegörnyedt, s forró könnyeinek megállíthatatlan folyamával szabadjára engedte érzelmeit.
- Gyűlölni... nem... nem tudlak gyűlölni... - suttogta behunyt szemekkel.
Ekkor megérezte a férfi gyengéd ölelését, és a forró ajkakat, amelyek lecsókolták, felszárították a kristályosan csillogó cseppeket arcáról.
- Sakura... - hallotta a férfi sóhaját. - ...szerelmem... Annyira vágytam rád... Amikor a levélfaluban először megláttalak, azóta tudtam, hogy egyszer majd megszerezlek magamnak. De aztán az ostoba Hokage egy félreértés miatt megtámadta népemet, és nem tehettem mást... Ellenségek lettünk, és ez maga volt a pokol.
- Gaara... - nézett fel meglepetten rá a lány.
- Igen... szeretlek azóta a pillanat óta, amikor először megláttalak. Sajnálom, hogy így alakult... - ölelte át szorosabban. - Annyi tervezgetés és álmodozás után... idáig jutottunk. A foglyom lettél, és én kihasználtalak és bántottalak. Pedig nem ezt a sorsot szántam kettőnknek...
Sakura csendben könnyezve hallgatta a férfi mély hangját, és szomorúan, hangtalanul sírt.

Gaara csendben ringatta Őt, simogatta és puszilgatta... Nem tarthatja így itt... Nem akarja többé szenvedni látni... Elengedte, és homokfelhő kíséretében eltűnt.
- Gaara... - suttogta a lány a levegőbe.

Fejezet 6 by baktimi
"Felejtsd el Őt."


Gaara az irodájában olvasta át a jelentéseket, amikor halkan kopogtattak.
- Tessék. - szólt mély hangján.
- Kazekage-sama. - hajolt meg egyik embere. - A Konoha küldöttsége közeledik a kapuhoz, a tanácstagok már mind ott vannak.
- Rendben. - biccentett, és homokfelhő lepte el testét, majd eltűnt, hogy az őt váró Tanács előtt jelenjen meg újból. Hidegen nézett végig rajtuk, a kapu felé fordult, és biccentett az őröknek, engedélyezve az ajtószárnyak kinyitását.

Tíz-fős levél-ninja csapat állt a kapu előtt, néma csendben. Mindkét oldal kifejezéstelen arckifejezéssel fürkészte a másikat...
Előre lépett egy idős férfi, a Konoha Tanács jellegzetes köpenyében, és udvariasan meghajolt.
- Üdvözöllek Kazekage-sama. A nevem Shingo Yuu. Azért jöttem, hogy tisztelettel tolmácsoljam Hokage-sama üzenetét: Konoha fegyverszünetet ajánl fel a homokfalu népének, és béketárgyalásokat óhajt kezdeményezni. - zengte dallamos hangján, s mindenki feszülten figyelte. - Jó szándékunk jeléül elhoztuk magunkkal a foglyainkat, hogy békével térhessenek vissza népükhöz.
Gaara előre lépett, és karba tett kézzel, fagyosan nézett végig a küldöttségen. Harag villant egy pillanatra türkizkék szemében, amikor meglátta közöttük Neji Hyuuga-t, és lassan végigmérte riválisát. "Erős ninja." Mély hangja betöltötte a teret, amelyben olyan mély csend honolt, amely eddig soha, hisz sorsdöntő pillanatok voltak ezek, mindenki feszülten figyelt.
- Üdvözlöm a küldöttséget. A Hokage ajánlatát elfogadom, és a kölcsönös jó szándék nevében mi is visszaszolgáltatjuk a fogságban tartott konohai ninjákat.
Ekkor néhány levél-ninja kivált a többitől, és maguk mögött vezették foglyaikat, majd átadták őket a kapuőröknek.
Gaara biccentett, ekkor néhány embere udvariasan elővezette a foglyokat. Kakashi, Gai és Lee határozott, erős léptekkel siettek társaikhoz, de Sakura csak lassan követte őket... Bizonytalanul hátranézett a komor szoborként álló férfire, aki leszegett fejjel, kifejezéstelen arccal nézett maga elé, nem nézett rá...
Mikor kilépett a kapun, Neji sietett elé, és melegen átölelte.
- Sakura... kedvesem... jól vagy? - nézett rá aggódva halványlila szemeivel.
- Igen... - bólintott szomorúan. A férfi gyengéden elvezette Őt, és puhán megpuszilta a homlokát.
- Sakura-chan! - sietett elé Naruto is, de véletlenül Gaara-ra nézett, aki dühtől eltorzult arccal nézte a lányt ölelő férfit, s megdermedt. Végigmérte gyorsan sápadt kis csapattársát, látta elesettségét, szomorúságát...
- Gaara... - hördült fel mérgesen, és fenyegetően indult el a férfi felé. - Mit műv...
- Elég Naruto! -- vágott közbe Kakashi, és elé állt. - Azonnal menj hátra!
- De sensei... - remegett a dühtől.
- Naruto... Ezt bízd Yuu-sama-ra. - nézett összehúzott szemekkel a jounin hátra, Gaara felé, aki körül már ott hömpölygött homok-jutsuja, és egész lényéből áradt a fékezhetetlen, vad, félelmetes erő. Vörös haja az arca körül lobogott, jeges szemeit Naruto-ra szegezve, kissé leszegett fejjel, karba tett kézzel várt. Arca ismét kifejezéstelen volt.
- Yuu-san. - zengett mély hangja. - Fáradj be, kérlek.
Az idős férfi biccentett, és egyedül lépett be a kapun...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


"Miért?"

"Miért?"

Egy könnycsepp indult útjára...

- Sakura... Jól vagy? - hajolt le hozzá Neji.
- Jól vagyok. - válaszolt halkan.
- Mindjárt ott vagyunk, és pihenhetsz kedvesem... - vette őt karjaiba a férfi, egy pillanatra magához szorította, s arcán őszinte aggodalom tükröződött. Társaik komoran néztek össze...


Esteledett, mire hazaértek Konohába. Csak hatan voltak, a többiek Yuu-samaval maradtak. Maga a Hokage fogadta őket a kapunál, és aggódva nézett végig rajtuk. Arcán boldog, elégedett mosoly derült fel, amikor felmérte állapotukat. Ekkor Sakura-t letette Neji, és most csendben állt mestere előtt. Tsunade-sama a lány tekintetét látva elkomorult...
- Sakura?
- Tsunade-sama... üdvözöllek. - köszönt halkan.
Az idősebb nő kérdően nézett a többiekre, és Kakashi alig észrevehetően rázta meg a fejét.
- Bocsássatok meg, haza megyek pihenni. - indult el lassan Sakura, és alakja elveszett az esti félhomályban.
- Kakashi. Beszélnünk kell. - fordult mérgesen a Hokage a férfi felé.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Mit tudsz? - csapott az asztalra, amikor végre kettesben maradtak az irodában.
- Keveset... - nézett rá komoran a férfi. - Elválasztottak minket, külön cellákban voltunk. Egy alkalommal behozták Őt hozzám, és remegve ölelt át. Valószínűleg megzsarolták. De hogy milyen árat fizetett az életünkért, azt nem tudom. De van egy sejtésem...
- Gondolod hogy...? - sápadt el a nő.
- Nem, biztos nem árulta el a falu titkait, Sakura nem tenne ilyet.
Tsunade leszegett fejjel állt pár másodpercig, és elgondolkozva az ablakhoz lépett.
- Derítsd ki mi történt. - szólt hátra halkan.
Kakashi meghajolt, és eltűnt.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------





Sakura csendben dolgozott a kórteremben. Aktuális betege eszméletlenül feküdt előtte, hasi sérülései ijesztően véreztek. A lány keze felizzott, és kékesen sugárzó chakrát áramoltatott óvatosan a sebfelszínre. Mire végzett, a vérzés elállt, és a sebszélek összeforrtak. Elégedetten sóhajtva lépett ki a folyosóra, ahol már várták.
- Szia Sakura. - köszönt rá Kakashi kedvesen.
- Sensei... - mosolygott rá halványan. - Mi járatban? Csak nem...? - nézett végig rajta aggódva.
- Nem... - hajolt közelebb hozzá vidáman. - Úgy tudom, végeztél mára, így szeretnélek meghívni egy ramen-re. Volna kedved hozzá?
- Persze, köszönöm sensei... - mosolygott fel sugárzóan a férfira. Hálás volt neki, amiért segíteni próbált.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Azt csiripelték a verebek, hogy szakítottál Neji-vel. - tért a tárgyra Kakashi, amikor kiléptek a kórház kapuján. Biccentés volt a válasz, és a lány szemlesütve, szomorúan ment mellette.
- Megkérdezhetem, hogy miért? - nézett rá óvatosan Sakura sápadt arcára.
- Mert... nem vagyok szerelmes belé. - sóhajtott.
- Eddig sem voltál... - bökte ki rövid hallgatás utána férfi. Sakura meglepetten torpant meg, és levegőért kapkodva nézett Kakashi-ra.
- Honnan...? - suttogta.
- Ugyan kedvesem... kicsi korod óta ismerlek. - mosolygott rá a férfi, és lágyan megsimogatta az arcát. - Jól tudom, ki életed nagy szerelme...
Szavai hallatán Sakura szíve megfájdult, és könnybe-lábadt szemekkel fordult el a férfitől.
- Értem . suttogta.
- Sakura... - lépett mögé. - Mondd el mi történt a homokfaluban.
A lány némán rázta meg a fejét, s könnyei lassan folytak végig fehér bőrén.
- Kérlek... - fordította Őt maga felé, hogy a szemeibe nézhessen. - Tudom, hogy történt valami. Lee elmesélte, hogy miután megkínozták, téged bevezettek a cellájába, hogy lásd. De azt már nem hallotta, hogy mit követeltek tőled. Látom rajtad, hogy valami nyomja a lelked. Talán tudok neked segíteni, csak bízz bennem.
- Nem tudsz... - suttogta Sakura. "Senki sem tud segíteni rajtam..."
Kakashi gyengéden magához ölelte remegő kis testét, és vigasztalóan simogatta a selymes, rózsaszín fürtöket.
- Sakura... Gaara bántott téged igaz?
A férfi nevének hallatán megmerevedett, és megpróbált kibontakozni az ölelésből, de az erős karok nem engedték.
- Amikor ott a cellában hozzám bújtál... - folytatta elmélázva a férfi. - Olyan voltál, mint egy menedéket kereső kisállat.... Van egy elméletem a történtekről, de lehet, hogy tévedek... vagy inkább remélem.
- Lefeküdtem vele... - suttogta Sakura megtörten a férfi mellkasába, és erősen kapaszkodott az oltalmazó karokba. Kakashi visszafojtott lélegzettel hallgatta Őt, közben monotonul simogatta a hátát.
- Kezdetben azért, hogy az életeteket mentsem... de aztán... - zokogott halkan.
- Beleszerettél? - suttogta a férfi. Igen, ez mindent megmagyaráz. A Kazekage elfogadta Konoha ki tudja hányadik békeajánlatát, amin mindenki meglepődött. És az arckifejezés, amivel Neji-re nézett... "Szegény Sakura..." - sóhajtott fel. "Úgy tűnik az a végzeted, hogy mindig olyan férfiba szeress bele, aki elérhetetlen számodra. Ha meg is kötjük a békét, a két falu közötti viszony nem engedi meg a kapcsolatukat. Pláne, ha a Kazekage-ről van szó..."
- Sajnálom. - suttogta. Tényleg nagyon sajnálta. Itt ez a gyönyörű nő a karjaiban, aki végre szabad. De természetesen halálosan szerelmes egy újabb méltatlan férfiba. - Majd szép lassan elfelejted Őt. - folytatta mély hangján, vigasztalóan.
Sakura felnézett rá, szép arca piros volt a sírástól, és könnyes szemei őt fürkészték.
- Szóval szerinted is...
- Igen. Ő a Kazekage. Nem lehet köztetek semmi. - Nézett le rá határozottan. - A békét veszélyeztetné, ha folytatnátok. A homokfalu népe gyűlöli a miénket, és ha vezetőjüket egy levél-ninjával látnák, abba Gaara belebukna, és a háború újból kitörne. A Hokage pedig ha megtudná, akkor ugyanez történne, sőt. Sajnálom... Titokban kell ezt tartanunk, nem tudhatja meg senki!
Sakura kibontakozott a karjaiból, és Ő vonakodva bár, de elengedte.
- Felejtsd el Őt.
- Megpróbálom... - sóhajtott fel Sakura.
- Jól van... - mosolygott le rá a férfi, és letörölte a kis arcocskán csillogó könnyeket a kezeivel. - Gyere, vár minket az ebéd! - folytatta vidáman, és a derekát átölelve húzta magával Ichiraku-hoz.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Gaara szenvedett.
Kimondhatatlanul hiányzott neki a lány, ezért csak nehezen tudott koncentrálni a kötelességeire, ráadásul a démon is dühös volt. Mert hagyta elmenni Őt... egy másik férfival. Dühösen sétált fel-alá az irodájában, és egyre feszültebb lett. Már két hete elment Sakura, és azóta sem hallott róla semmi hírt, pedig két kémet is utána küldött...
"Valószínűleg már férjhez is ment..."
Felidézte maga előtt a képet, ahogy Neji átöleli és megpuszilja Sakura-t... Felhördült, és az asztalra csapott, amely azonnal ripityára tört. Ekkor kopogtattak.
- Mi van? - csattant fel.
- Bocsáss meg Kazekage-sama. - hajolt meg sápadtan egy embere. - A várt jelentés megérkezett Konoha-ból.
Gaara azonnal kikapta a tekercset a ninja kezéből, és vadul feltépte. Ó, hogy várta már! Izgatottan átfutotta, és elégedetten elmosolyodott a jó hírek láttán.
"Sakura Haruno felbontotta az eljegyzését..."
Sóhajtva ült vissza székére a törött íróasztal mögé, és lenyugodva olvasott tovább.
"A kórházban dolgozik, minden nap reggeltől délig, utána Kakashi Hatake-val ebédel, és a délutánokat is vele tölti. Sokat edzenek együtt, beszélgetnek, sétálnak, vásárolni járnak, láthatóan nagyon jó kapcsolat van közöttük. Intimitást nem tapasztaltam, csak a férfi részéről, aki szívesen ölelgeti a célszemélyt..."
Gaara dühösen olvasta végig, de több lényeges információt nem tartalmazott a jelentés. A féltékenység ismét fellángolt benne, és a démon is reagált, tovább szítva benne az indulatokat.
- Szívesen ölelgeti... - sziszegte haragosan.


Fejezet 7 by baktimi
A démon ajánlata...


- Sakura kedvesem... - ölelte át a derekát jól ismert mozdulattal a férfi. - A Hokage hívat téged.
- Köszönöm sensei. - mosolygott fel rá hálásan. Nagyon megszerette Őt az elmúlt hónapokban. Ha Kakashi nem lett volna... Megrázta a fejét, hogy elterelje buta gondolatait, és sietett a Hokage irodájába.

- Üdvözöllek Tsunade-sama. - lépett be mosolyogva, de a nő komor arcát látva meglepődött. - Mi történt?
- Sakura... - biccentett a hölgy. - Mint azt te is tudod, egy hét múlva chounin-vizsga lesz.
- Ó igen! Szívesen segítek a szervezésben... - mosolygott.
- Nem. - rázta meg a kage a fejét. - Te új feladatot kapsz. Látogatóba jön a Kazekage erre a rendezvényre, és egyúttal béketárgyalásokat is folytatunk... Sakura? - nézett fel meglepetten a hirtelen elsápadt lányra. - Mi a baj?
- Se...semmi... - dadogta zavartan.
- Nézd... - sóhajtott a hokage. - Tudom, hogy szörnyű lehetett a homokfaluban fogságban lenni, de most már béke van. Győzd le a haragodat és az ellenszenvedet...
- Tessék? - kerekedtek el Sakura szemei. "Ellenszenv..." Ezek szerint Kakashi tényleg nem mondta el neki.
- Tudom, hogy nehéz... - nézett rá a kage együtt érzően, de valahogy mégis hamisan csillogott a szeme.
- Nem... menni fog... - rázta meg a fejét Sakura. - Mit kell tennem?
Tsunade összevont szemöldökkel nézett rá.
- Te leszel a kísérője. Valami miatt személyesen téged kért. Valószínűleg jó viszonyt akar kialakítani a volt foglyokkal, így a békét megszilárdíthatjuk. Jó lenne felgyorsítani a folyamatokat, mert Konoha-nak szüksége lenne egy rendkívül erős szövetségre... És Suna erre tökéletes lenne. - gondolkozott hangosan. - Na de, félre a szócsépléssel! - mosolygott a lányra. - Ma este érkeznek, a kapunál fogadod őket Lee-vel, Gai-al, Kakashival és Yuu-sama-val.
- Értem. - bólintott Sakura.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Hazáig szaladt, és sápadtan rogyott az ágyára. "Gaara idejön..." Szíve boldogan kalimpált, de esze tudta, hogy ez így nincs rendjén. Az elmúlt hónapokban mást sem tett, mint hogy próbálta elfelejteni a férfit, és új életet kezdeni... A szerelmet mélyen eltemette magában, lelkében már két kis szerelem-sírhalom volt. Egy Sasuke, egy Gaara. Keserűen elmosolyodott a buta gondolatra, de könnyei megállíthatatlanul folytak. "Mi lesz, ha újra szemtől szemben állunk? Vajon mit tesz majd Gaara?" Valószínűleg semmit... A két falu közötti béke most fontosabb. És Tsunade-sama nagyon szeretne szövetségre lépni...
Kopogtattak az ablakon.
Sakura félrehúzta a függönyt, és beengedte a férfit.
- Kakashi-sensei... - suttogta, és a karjaiba bújt.
- Igen, már tudom. - ölelte magához komoran. - Ezért jöttem ide.
- Most mi lesz? Én nem vagyok képes... úgy tenni, mintha mi sem történt volna...
- Sakura... - sóhajtott a férfi. - Menni fog. Csak tartsd szem előtt Konoha érdekeit. Ne félj, ott leszek melletted. - húzta közelebb magához.
- Köszönöm sensei. - motyogta, és átölelte Kakashi-t.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A lenyugvó nap sugarai lágyan ölelték körül vöröses-narancs színükkel az öt várakozó alakot, akik hosszan fürkészték a horizontot.
- Yuu-sama... - nézett kérdően Lee a tanácstagra. - Előre menjek megnézni, hogy...
- Hagyd csak, fiam. - mosolygott az idős férfi.
-Ott jönnek. - mutatott Gai-sensei a távolba, és Sakura összerándult.
Mind Yuu-sama mögé álltak egymás mellé, és kifejezéstelen arccal várakoztak.
A szél megtáncoltatta az idős tanácstag krémszínű köpenyét, és Sakura hajába is lágyan beletúrva borzolta össze a rózsaszín fürtöket. A nap utolsó sugara még megvilágította a közeledő csapatot, és az élén álló férfit, majd kihunyt, s a félhomály vette át helyét. Gaara a jellegzetes kage köpenyt, kalapot és maszkot viselte, így csak fagyos, türkizkék szeméről lehetett Őt felismerni. Végignézett a fogadóbizottságon, és tekintete pár pillanatra megpihent a lesütött szemekkel álló sápadt lányon.
A két magas rangú ninja üdvözölte egymást, és a Kazekage belépett a faluba, majd elindultak a Hokage rezidencia felé. Az épület előtt Tsunade-sama állt ünnepélyesen, jouninokkal körülvéve, és kezdetét vette a hosszadalmas, protokoll-szerinti üdvözlés, majd mind besétáltak a nagy tárgyalóba, és elkezdték az egyeztetéseket. Sakura hevesen dobogó szívvel, sápadtan viselte el az eseményeket, és nem mert ránézni Gaara-ra, csak egyszer, amikor a Hokage-val beszélgetett éppen. Óvatosan felpillantott rá, és szíve hevesen dübörögni kezdett... Végignézett a magas, izmos testen, és oldalról látta a türkizkék szemek csillogását... Újra és újra megborzongott a férfi mély hangjától...

Gaara-ban egyre csak dagadt a düh... "Sakura még csak rám sem néz." Pedig olyan boldog volt, amikor újra láthatta... Szebb volt, mint valaha... Erőszakkal fordította figyelmét kötelezettségeire, de közben végig azon gondolkozott, miképpen maradhatna kettesben Vele.
Tsunade elejtett egy megjegyzést a szövetségről, de Gaara fanyalogva tért ki a kérdés elől. Suna-nak semmi előnye nem származna belőle... Befejezték a protokoll-megbeszélést, és Gaara várakozóan nézett a Hokage-ra. Kíváncsi volt, hogy betartja-e a nő az ígéretét.
- Sakura-san. - mosolygott a nő, és intett a lánynak.
- Igen, Tsunade-sama? - hajolt meg kecsesen.
- Kísérd a Kazekage-t kérlek a szállására. Ti pedig... - fordult a többi ninjához. - ... a kísérőket vezessétek szintén a kijelölt lakhelyükre.
Sakura sápadtan biccentett, és Gaara-ra nézett. Egyenesen az őt fürkésző jeges szemekbe...
- Kövess kérlek. - szólt halkan, és elfordult tőle, de érezte a tekintetét a hátán. Remegve nézett Kakashira, aki alig észrevehetően biccentett neki. Sakura megnyugodva indult a Hokage rezidencia mögötti elegáns épület felé... Beléptek az ajtón, és félénken fordult a férfi felé.
- Jó éjszakát. - hadarta zavartan, és a kilincs felé nyúlt...
Egy erős kéz megragadta a csuklóját, megfordította... Gaara nézett néhány centiméterről nézett a szemébe, immár kalap és maszk nélkül. Pár pillanatig némán csodálták egymást, s végül a férfi törte meg a csendet.
- Mi van köztetek? - szemeiben düh csillogott, és a falhoz szorította törékeny kis testét. Sakura megremegett a férfi forróságától, és elpirult.
- Tessék...? - suttogta elhalóan. Képtelen volt megmozdulni. Teljesen a férfi hatása alá került... Ezt látva Gaara szemei elhomályosultak a vágytól, szája lecsapott a reszkető kis ajkakra, és hevesen birtokba vette. Csókja azonnal viszonzásra talált, és ő boldogan felnyögve kapta karjaiba. Azonnal a hálószobában termett, és ledobta Őt a puha ágyra. Vágytól remegve mászott fölé, és fullasztó csókját megszakítva elszántan nézett a gyönyörű, smaragdzöld szemekbe.
- Te az enyém vagy. Senki másé... - mondta halkan, fenyegetően. - Megértetted?
Sakura sápadtan nézett rá. Nem értette miért mond neki ilyeneket...
- Felejtsd el Kakashi-t, vagy... - Gaara meglepetten elhallgatott, amikor a puha kis ajkak a szájára tapadtak.
- Nincs köztünk semmi. - lehelte végül a lány, és kedvesen elmosolyodott, . Nem kell féltékenynek lenned...
Gaara megnyugodva nézett le az alatta fekvő kedvesére.
- Hiányoztál... - suttogta.
- Te is nekem. Nagyon... - nézett fel rá könnyes szemekkel Sakura. - De most mennem kell. Nem maradhatok itt Veled, mert ha kiderül... A Hokage...
- Ugyan. A Hokage-tok bármire képes, csak hogy szövetségre lépjek vele. - vágott közbe türelmetlenül a férfi.

Ekkor Sakura-ban szörnyű gyanú ébredt... Ellökte magától, és felpattant az ágyról. Döbbenten nézett Gaara-ra, és hitetlenkedve mérte végig.
- Ti ezt előre kiterveltétek? - suttogta - Maga a Hokage ajánlott fel engem?
Gaara is felállt, és hidegen viszonozta a pillantását. Chakrája dühödten keringett körülötte, és perzselte a lány bőrét. Félelmetes volt... A dühe határtalan volt. Saját magára haragudott, amiért elszólta magát... Végignézett gyönyörű szerelmén.

Sakura remegve figyelte a férfi reakcióját, és magában rimánkodott. "Könyörgöm, mondd hogy nem igaz... kérlek..."
Gaara közelebb lépett hozzá, és kissé lehajolt, hogy a szemébe nézhessen.
- Számít ez? - kérdezte halkan, arca nagyon komoly volt.
- Ha hazudtatok nekem, és kihasználtatok, akkor igen. - nézett a férfi szemébe, fájdalmát képtelen volt elrejteni. - Mondd el az igazat kérlek...
- Fölösleges. Már mindent tudsz. - mondta halkan.
Sakura csendben figyelte Őt, s egy könnycsepp indult hosszú útjára...
- Az a tekercs... - suttogta a férfi hátának.
- Üres volt. - fejezte be Gaara.
Sakura hátratántorodott.
- Miért...? - képtelen volt ellenállni ösztöneinek, és kétségbeesetten a férfi hátához simult, átölelve a derekát. Szüksége volt rá... érezni akarta.
- Sakura... - sóhajtott fel a férfi. - Hát nem tudod? - fordult felé, és szorosan magához ölelte, majd letörölte ujjaival a könnycseppeket.
- Nem...
- Nézz körül. Alig egy tucat jounin-ja maradt Konoha-nak, amíg Suna-nak vagy bármelyik másik falunak a sokszorosa áll rendelkezésre. Tsunade pengeélen táncolt idáig. Egy kis támadással is bármikor el tudtuk volna pusztítani a falutokat, annyira lemerültetek a háború miatt. A Hokage, hogy népét megmentse, arra kényszerült, amire bármelyik kage hajlandó lenne hasonló esetben. A békéért cserébe felajánlott bármit, amit csak kérek...
- Bármit? Akármit? - képedt el Sakura, és nagy szemekkel nézett fel a férfi arcába. - De... ez...
- Igen... - vágott közbe Gaara. - De meg kell értened... Ő egész Konoha-ért felelős. És egy vezetőnek néha nehéz döntéseket kell meghoznia.
- Értem. - bólintott szomorúan Sakura. - És te engem kértél. A Hokage pedig beleegyezett, de nem akarta, hogy kitudódjon, ezért ál-küldetéssel juttatott a kezedre... - suttogta lehajtott fejjel. Elárulták. Az árulta el, akiben a legjobban megbízott...
Gaara az állánál fogva felemelte a fejét, hogy a szemeibe nézhessen.
- Háború van Sakura. - nézett a szép szemekbe. - És addig tart, amíg én alá nem írom a békeszerződést. De ezzel még nem menekültetek meg. Ha valamelyik falu nem lép szövetségre Konoha-val, egy egyszerűbb támadás is végezhet veletek.
- Ez igaz? - sápadt el a lány. Felnézett a férfi komor arcára, és végre megértett mindent. - És velem... milyen terveid vannak? - suttogta. Gaara leült az ágy szélére, és az ölébe vonta Őt, majd mélyen a szemébe nézett.
- Kellesz nekem...nekünk. Maradj velem önként. Csak annyit ígérhetek, hogy megpróbállak boldoggá tenni.
Sakura csendben figyelt rá, majd gondolataiba merülve nézett ki az ablakon. Nem tulajdonított jelentőséget a "nekünk" - szónak. Fel sem fogta...
- Nekem ez kevés... Én normális életre vágyom... Családra, gyermekekre... - suttogta. - Te ezt meg tudod adni nekem? - szemei könnybe lábadtak, hisz jól tudta, mit fog válaszolni a férfi. Kazekage nem vehet nőül idegen kunoichi-t.

Gaara levegőért kapkodott... Milyen csodálatos lenne... közös élet, gyermekek... De nem teheti. Akkor sem, ha ő a leghatalmasabb ninja. Ő Suna Kazekage-ja. Nem veheti feleségül, bármennyire szeretné...
Vagy mégis? Végülis bármit megtehet! De ezt a Suna-Tanács nem engedné... Ellene fordulnának, és... Végül Sakura-n csattanna az ostor. Megöletnék, és Ő nem tudná megvédeni...

Gaara feje megfájdult... A Sukaku, aki eddig visszafojtott lélegzettel figyelte az eseményeket, most dühösen felmorrant. Ő csak a lányra vágyik, mindegy hogyan. Gaara vágyai, kívánságai nem érdekelték. Akarta Sakurát, és ordítva marta körmeivel börtönének falat. "Mi az, hogy a világot is a lábai elé helyezzük, ő pedig még követelődzik?" - hörögte. Dühe egyre jobban dagadt, míg végül eluralkodott a férfi testén, és olyan elfojtott erőket szabadított fel, amelyeket eddig titokban tartott.
- Sakura... menekülj... - nyögte a férfi, és hirtelen felállva elhátrált a lány közeléből.
- Gaara... - nézett rá ijedten a lány. - Mi az....? Mi történt...? - látta, hogy a falba mélyeszti az ujjait, megrepesztve azt, és remeg egész testében. Rémülten lépett mögé. - Válaszolj... mi a baj? - Ekkor megérezte a veszélyt...

A férfi chakrája fellángolt teste körül, és hirtelen szétrobbant a szobában... Forrósága és hatalmas ereje körbeölelte a lányt, aki levegőt sem volt képes venni tőle... Mikor az áramlat alábbhagyott, térdre rogyva zihált, és a földre támaszkodva próbálta összeszedni magát. Felnézett, de nem látta már sehol sem kedvesét. Felállt, és körbefordult...
- Keresel valakit? - suttogta egy mély férfihang a fülébe, és megremegett a perzselő leheletétől. Rémülten fordult meg....
- Gaara...? - nézett az ismerős arcba, amely most valahogy más volt. Olyan kegyetlen vonásai voltak, amelyeket eddig nem látott... és a szemei... nem türkizkék színük volt, hanem sárgás-barna... hosszúkás pupillákkal... - Mi...mi történt veled?
A férfi halkan felnevetett, hangja sziszegő volt... mintha nem is ugyanaz a férfi állt volna vele szemben.
- Gaara... - suttogta Sakura. - ...megrémítesz.... - megremegett a félelemtől, és hátrálni kezdett.

A démon mélyet szippantott a levegőből...
- Igeeen... - sziszegte. - ...érzem... - elkapta a csuklóját, és magához rántotta.
- Ne... - sikoltotta a lány. - Gaara...engedj el...
A Sukaku felnevetett. Hangja más volt, mélyebb, karcosan zengő.
- Őt hiába szólongatod kicsi Sakura... - folytatta kuncogva. - Arca folyamatosan változott, és már csak a vörös haj hasonlított a test tulajdonosára. Most más volt. Olyan félelmetes... Sakura látta, ahogy az arcvonások szinte szemmel láthatóan átrendeződnek, és az eddig oly szeretett arcból egy másik férfi nézett le rá.
- Ki vagy te? - suttogta, és végül felfogta, mert eszébe jutott egy régi emlék. "Hiszen Ő olyan, mint Naruto. Egy démon van a testében lezárva. Lehet, hogy..."
- Te vagy a démon? Aki...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen felemelkedett a levegőbe, valami láthatatlan erő dobta a magasba... az ágyra érkezett szerencsére, így nem ütötte meg magát. Gyorsan felpattant, hála a menekülési ösztönének, és már éppen lelépett volna az ágyról, amikor egy erős kéz visszarántotta.
- Nem, nem kis vadmacskám. - hallotta a kuncogást. - Nem mész sehova.
- Eressz el! - kiabálta a lány rémülten. - Mit akarsz tőlem? - felnézett az idegen arcra, és jeges félelem szorította össze a torkát, ahogy az lemosolygott rá. Az izmos test fölé kerekedett, és a férfiből áradó erős chakra forrón égette a testét. Felnyögött a fájdalomtól.
- Hogy mit akarok tőled? Téged... - válaszolt mély, karcos hangján, és lefogta az ellenkező kis kezeket.
Sakura meglepetten nézett fel rá. "Engem? Minek? Meg akar ölni? Akkor miért nem teszi? Vagy azt akarja? Nem, nem lehet, hiszen a démonok ősi lények, amelyek céltalan pusztításra teremtődtek." Teljesen összezavarodott.
A Sukaku felnevetett öblös hangján, és lehajolt hozzá. Lágyan suttogott a fülébe.
- Több ezer éves vagyok, Sakura. Számtalan testbe voltam már bezárva, és mindent tudok az emberekről, sokat tapasztaltam általuk. De még soha nem volt részem ilyen élményben, amelyben te részesítettél engem. Te kis bestia... - hörögte az utolsó mondatot, és vadul megcsókolta.
- Ne... ne... - nyöszörögte.
A férfi komoran a szemébe nézett.
- Kiszabadultam a börtönömből, és nincs ami megállíthatna. Egy mozdulattal elpusztíthatom az egész faludat, és a környező többi falvakat is. - hörögte. - Csak te tarthatsz vissza ettől.
Sakura a szavai hallatán lebénult.
- Meg fogsz...ölni? - suttogta. A démon felnevetett... Vidáman nézett le a sápadt kis szépségre. Régen nevetett már...
- Alkut ajánlok neked. Soha, senkivel nem tettem még ilyet, ezért jól figyelj rám. - zengte komoly arccal.
Sakura remegve feküdt alatta, félelme lebénította, de figyelt... mást nem tehetett.


Csendben hallgatta a démon szavait, és könnyei lassan csordogálni kezdtek szép szemeiből...


Fejezet 8 by baktimi
Az új homok-ninja


Sakura csendben hallgatta a démont...

A faluja... a családja... a szerelme...
Igen, a szerelme Gaara is az alku tárgya.
-...cserébe csak ezt az egy dolgot kérem tőled. - fejezte be mély, karcos hangján a démon.
Sakura megremegett. Jól tudta, hogy mindegy mit kér tőle, meg kell adnia. Nem tagadhat meg tőle semmit...
Sukaku gonosz vigyorral figyelte az alatta fekvő kis testet... kívánta. "Miért is ne kóstolhatna bele ő is egy kicsit?"
- Szépen elköszönsz mindenkitől, és velünk jössz Suna-ba... - sorolta halkan, miközben megszabadította a ruháitól. - ...ahol boldogan engedelmeskedsz a parancsainknak. - folytatta, és végigsimogatta a meztelen testet. - Mmm... hidd el, jól fogod magad érezni velünk...
- Ne... - suttogta könnyes szemekkel.
- Mi a baj, kicsi Sakura? - lehelte a fülébe a férfi, és végignyalta az arcát. Érezte, hogy a lány megremeg, és kajánul elvigyorodott. Lenyúlt a combjai közé, és finoman becsúsztatta kezét a legféltettebb kincséhez. Ujjainak érzéki játéka nem maradt hatástalan... halk sóhajok szakadtak fel Sakura ajkairól, a démon legnagyobb megelégedésére.
- Kérlek ne... - lehelte Sakura, és felnézett rá. - És Gaara...?
Halk kuncogás volt a válasz.
- Ő és én szinte összefonódtunk. Még nekünk is nehéz eldönteni, hol kezdődik az egyikünk, és hol végződik a másikunk. Ő is itt van, hall és lát minket... - kuncogott fel újra.
- És... Ő is... - próbált Sakura akadozva beszélni, ugyanis a férfi ujjai megállíthatatlanul folytatták az izgató játszadozást, és egyre ködösebb lett a tudata. Sukaku elégedett vigyorral figyelte...
- Igen, Ő is ezt akarja. Mi mást?
- Ahh...ne... - nyögött fel Sakura, ahogy a férfi egyik ujja behatolt a hüvelyébe. Behunyt szemekkel, ívbe hajolt testtel élvezte, gátlásait teljesen levetkőzve nyögdécselt. Képtelen volt ellenállni... a veszély, a félelem és a vad vágy elsöprően felizgatta. Ugyanezt érezte akkor este is, amikor Gaara...
- Ahh... - nyögött fel érzékien, fejét hátravetve.
- Ez az... - sziszegte elsötétült szemekkel a férfi. - ...élvezz...
- Ne...ne...kérlek ne... - nyöszörögte remegve, és zihálva próbált ellenszegülni.
- Gaara-t szeretnéd? - suttogta a férfi a lány ajkaiba, és vadul megcsókolta. - Igen, ez a legjobb ötlet... én csak megölnélek közben. - morogta mély hangján, és még utoljára beleharapott a puha ajkakba, és a kiserkenő kis vért borzongva nyalta le.
- Ne feledd amit mondtam... - hallotta Sakura a mélyről jövő hörgő hangot, és mire felpillantott, már Gaara nézett le rá... Türkizkék szemeiben vad vágy lobogott, amely szinte elemésztette.
- Sakura... - zihálta a férfi az immár jól ismert mély hangján. - Maradj velem... kérlek... feleségül veszlek, szülhetsz nekem gyermekeket, boldoggá teszlek...
- Cserébe nekem kell lekötnöm a démon energiáit... - fordította el a fejét tőle. "Pedig azt hittem szeret."
Gaara beléhatolt, és egyszerre nyögtek fel....
- Ahh... - hörögte Gaara. - Légy az enyém... a miénk! - kezdett el mozogni a lányban.
Sakura felnyögött a gyönyörtől, és lábait a férfi dereka köré fonva ölelte magához.
- Tehetek mást...? - nézett fel rá. - Ha nemet mondok...
Gaara egy erősebb döféssel szakította félbe, lehajolva végignyalta a melleit, s közben felnézett rá. Türkizkék szeme jegesen villant.
- Akkor lesújtok mindenre és mindenkire, akik fontosak számodra. - mondta, de nem a saját hangján... A démonén.
Sakura-n végighullámzott a jeges félelem...
A férfi mélyet szippantott a rettegés szagából, és behunyt szemekkel felnyögve hatolt mélyebbre. Lenézett egy pillanatra, és szemei megint sárgás-barnák voltak, de néhány másodperc után visszaváltoztak.
Az izgató veszélyt megérezve a lány testén forróság cikázott fel és alá, vágya szinte szétfeszítette... úgy érezte, leolvad a bőre... Nyögve, sóhajtozva gátlástalanul tárta szélesebbre a combjait, és mélyebben magába fogadta Őt. A kemény döfések tovább fokozták gyönyörét, szenvedélyét... Gaara csókolta, harapdálta az ajkait, a bőrét a nyakán, mellein, és szilaj vágtája űzte, hajtotta őket...
Sakura sikolyai összefolytak a férfi hangos nyögéseivel, hörgéseivel, verejtékben úszó testük síkosan tapadt össze...
Amikor Sakura úgy érezte, hogy ezt már nem bírja tovább, ez már elviselhetetlen, beleharapott Gaara vállába, és szenvedélyesen végigszántott körmeivel a hátán... Gaara a fájdalomtól, a vér szagától és a gyönyörtől megrészegülve felkiáltott.
- Bestia... - hörögte a démon a szájából, és ordítva élveztek el újra és újra, Sakura kéjes sikolyának kíséretében.......


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Tsunade elégedett mosollyal figyelte, ahogy a Kazekage aláírja a békeszerződést, majd megkönnyebbült sóhajjal vette át tőle. Figyelte ezt a félelmetes, erős ninját, és gondolkozott.... a szövetséggel vajon mi legyen? Kettesben voltak az irodájában, és Ő egyre feszültebb lett. Konoha-nak szüksége van Suna-ra...
- Kazekage-sama... - kezdett bele sóhajtva. - ...a szövetségről... - folytatta, de a férfi felemelte a kezét, hogy félbeszakítsa. Lemondóan sóhajtott. Sejtette, hogy Gaara elutasítja... Suna-nak csak kolonc lenne Konoha.
- Rendben. - hallotta a mély hangot, és egy pillanatra nem értette... "Mi van rendben?!" Aztán felfogta, és boldogan ugrott fel a székéről.
- Hogyan...?! De hát miért...? - kérdezte izgatottan.
- A két falu jó viszonya fontos. Ezért Konoha ad nekem egy jó feleséget, amely megerősíti a két falu kapcsolatát. - zendült a rideg bariton.
Tsunade elsápadt ekkora pofátlanság hallatán. Rendkívül sértő módon, parancsként csattantak a férfi szavai.
- Sakura? - suttogta, és visszaült a székébe. A férfi jegesen nézett rá, és nem válaszolt.
- De hát Őt nem viheted el... Csak egy kis szórakozásról volt szó, semmi többről. Megkaptad, amit akartál nem?! El akarod vinni? Túl nagy veszteség lenne, Ő a legjobb medi-ninjám... - dadogta.
- Ó igen, és Suna ezért rendkívül hálás. - jött a rideg válasz.
Tsunade és Gaara hosszan néztek farkasszemet, végül a Hokage sóhajtva bólintott.
"Bocsáss meg, Sakura..."


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Sakura a kage díszpáholyából figyelte a genineket... csendben figyelte a vizsgára érkező diákokat, de gondolatban teljesen máshol járt... Az elmúlt éjszaka fejleményei kavarogtak a szeme előtt. Egy átszeretkezett éjszaka után Gaara a Hokage irodájába ment, és egész délelőtt vele tárgyalt, és még most sem értek a stadionba.
Végül megérkeztek, és leültek a székeikre...
Sakura beállt Tsunade mögé, a szokásos helyére, de Ő felé fordult.
- Neked a Kazekage mellett a helyed. - mondta halkan, szinte már szégyenkező kifejezéssel az arcán, és nem mert a lány szemébe nézni. Sakura elsápadt... Félénken a férfi felé pillantott, aki kifejezéstelen tekintettel figyelte a várakozó tömeget a nézőtéren. Ha akarta volna, sem tudta volna leolvasni az arcáról, hogy mit gondol, mert a kage-maszk és a kalap szinte mindent eltakart... Lassan Gaara széke mögé lépett, és remegve megállt Kankuro mellett. A magas férfi hidegen nézett le rá, arcán lévő lila mintázatával félelmetesen festett... De ekkor egy halvány mosolyt látott, és a férfi bíztatóan megszorította a kezét. Sakura hálásan mosolygott fel rá, jól esett neki ez a gesztus.
A Hokage ekkor felállt, és elkiáltotta magát.
- Kezdődjön a chounin-vizsga!


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


- Sakura... a Hokage hívat téged. - lépett mellé Shikamaru. A lány felnézett a munkájából. A vizsga véget ért, és Ő éppen egy kis sérült genint látott el. Miután végzett, sietett az irodába. Halkan kopogott, és benyitott. Két arc fordult felé azonnal... Két komoly arc...
- Hívattál, Tsunade-sama. - hajolt meg a két kage felé illedelmesen.
- Igen... - sóhajtott a nő, és felállt. - Sakura... mától nem vagy levél-ninja. - nézett rá szigorúan, barna szemeivel.
A lány hátratántorodott, és elsápadt... erőtlenül megkapaszkodott egy szék háttámlájában.
- Tessék...? - suttogta, és a férfira pillantott. Gaara kifejezéstelen arccal figyelte Őt.
A Hokage komoran nézett a Kazekage-ra, és dühösen folytatta.
- Úgy tudom, hogy össze akartok házasodni. De törvényeink nem teszik lehetővé, hogy egy levél-ninját vegyen feleségül egy homok-ninja. És bár néhány apróbb szabályt áthágunk ezzel, de ez a helyes út. - mondta egyre keményebb hangnemben, majd kinyújtotta felé a kezét.
- Kérem a homlokvédődet.
A lány remegő kézzel bontotta ki a fejpántként viselt szalag csomóját, és lassan levette. Könnyes szemekkel vetett rá egy utolsó pillantást mielőtt átnyújtotta. Szerette volna elmondani szeretett mesterének, hogy téved, és Ő nem akar elmenni, maradni szeretne... pedig tudta, hogy Tsunade a hibás... de nem volt képes rá neheztelni.
- Sajnálom Sakura... - suttogta Tsunade szomorúan. - ...de meg kell értened...
Csak bólintani bírt.

- És most, egy gyorsított eljárással homok-ninjává esketünk... - lépett el a faltól Kankuro. Sakura meglepetten nézett rá, nem is vette őt észre eddig... A férfi mély hangja betöltötte a szobát...
- Térdelj le a Kazekage előtt, és ismételd el, amit mondok!
Sakura felnézett Gaara kifejezéstelen arcára, és letérdelt elé, majd halkan mondta fel a szájába adott eskü szavait. Amikor végzett, egy pántot nyújtott át neki a férfi, és ő bizonytalanul felállva átvette. Felrakta a fejére, és lesütött szemekkel állt. Képtelen volt megmozdulni,... úgy érezte, teljesen kiürült. Mindentől megfosztották...
- Üdvözöllek Suna ninjái között! - ölelte meg Őt melegen Kankuro, és bíztatóan mosolygott le rá. Sakura hálásan viszonozta az ölelést, de mosolyogni... azt nem bírt.
Gaara az ajtóhoz lépett, és a kilincset megfogva megtorpant.
- Holnap reggel indulunk. - vetette hátra a válla fölött halkan. Hideg baritonjától megborzongott.
- Igen, Kazekage-sama. - válaszolt halkan Sakura.


-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Kilépett a folyosóra, Kakashi már várt rá, és Ő remegve vetődött a karjaiba. Úgy bújt hozzá, mintha a férfi mindentől megóvhatná...
- Sakura... láttam rajtad, hogy valami baj van. Mi tör...? - meglátta a fejpántját, és rémülten felnyögött. - Mi az ördög folyik itt?!
- Kakashi-sensei... - szipogott halkan. - Össze vagyok zavarodva...
- Homok-ninja lettél? De hát hogyan lehetséges ez? De ami még fontosabb: miért?
- Hogy a felesége lehessek...
Kakashi behunyt szemekkel hajtotta fejét a lányéra, és szorosabban magához vonta a reszkető kis testet.
- Értem. De hát nem erre vágytál? - kérdezte halkan.
Sakura-ban nagy volt a kísértés, hogy mindent elmondjon a férfinak, de nem tehette.
- De nem így... Én önszántamból akartam Őt követni, szeretni... Nem kényszerből! - csúszott ki a száján.
Kakashi megfogta az állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Sakura... a körülmények és az eszközök másodlagosak. A cél számít. Hiszen szereted Őt nem?
- Nem tudom... - suttogta könnyes szemekkel. - Azt hittem, hogy igen... de Ő annyira kegyetlen... és önző... és a démona uralja... - motyogta.
Kakashi szomorúan nézett rá. Nem tehetett semmit. Szívből sajnálta, hogy így alakult.
- Jaj, Sakura... - sóhajtott.

- Vedd le a kezed a Kazekage menyasszonyáról! - csattant fel egy mély férfihang. Meglepetten engedte el Kakashi a lányt, és az iroda ajtaja felé fordultak. Kankuro állt ott, és dühtől elsötétült arccal nézte őket.
- Nyugalom barátom. - válaszolt fagyosan a jounin. - Éppen búcsúztunk egymástól.
Kankuro közéjük lépett, és a lányt maga mögé terelve döfte tekintetét a férfiéba.
- Mától semmi közöd hozzá. Az engedélyünk nélkül hozzá sem szólhatsz. - sziszegte, és Sakura kezét fogva elindult a folyosón. - Gyere Sakura!
A lány még búcsúzóul megszorította Kakashi kezét...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Annak ellenére, ahogy Kankuro viselkedett Kakashi-val szemben, Sakura-val nagyon kedves és figyelmes volt. Hazakísérte, segített neki összecsomagolni, és a holmiját elküldte a homok-ninják csomagjaihoz, hogy azokkal együtt szállítsák el Suna-ba. Sőt, még kedélyesen beszélgettek is egy csésze tea mellett Sakura lakásának erkélyén. Felidézték régi emlékeiket, közös kalandjaikat...
- Köszönöm Kankuro. - mosolygott búcsúzóul a férfira. - Már nem is tűnik olyan félelmetesnek a homok-falu.
- Na látod... - vigyorgott rá vidáman a férfi. - Jól fogod magad érezni velünk. Akkor holnap! - intett búcsút, és vidáman fütyülve, zsebre-vágott kézzel elindult a szállása felé.
Sakura még meglátogatta Naruto-t, és Ino-t... elbúcsúzott. Mindkét barátja nagyon nehezen fogadta el a történteket, és értetlenül ellenezték a dolgot, de Sakura nem mondhatta el nekik...

A sötétben tartott éppen hazafelé, amikor valaki elétoppant. Villámgyorsan előrántotta kunai kését, de az idegen gyorsabb volt, és lefogta, majd átölelte... Sakura azonnal felismerte a férfi finom, kesernyés illatát.
- Sensei...? - suttogta meglepetten.
- Követnek téged... megfigyelés alatt tartanak, és én parancsot kaptam, hogy nem mehetek a közeledbe, de... El akartam tőled rendesen búcsúzni.
Sakura remegve simult a vigasztaló ölelésbe, és boldogtalanul felsóhajtott. Olyan volt számára ez a férfi, mint egy idősebb testvér, vagy... valami sokkal közelibb.
- Isten veled Kakashi-sensei... - suttogta.
A férfi felemelte az állánál fogva a fejét, de ebben a sötétben nem látta a szemét... Viszont megérezte ajkain forró csókját... Visszafogott, sóvárgó csók volt ez, és Sakura nem haragudott érte. A szíve mélyén mindig tudta, hogy a férfi vonzódik hozzá, és úgy érezte, meg kell valahogy hálálnia ezt a sok szeretetet és törődést... Felsóhajtott, a férfi remegő testéhez simult, és viszonozta a gyengéd csókot... Hosszú perceken át álltak ölelkezve, és ajkaik gyengéden vallottak érzéseikről. Kakashi szerelméről, Sakura baráti szeretetéről... Végül a férfi elengedte Őt...
- Isten veled. - lehelte a fülébe, és eltűnt.