Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 
 
1.
 

Kiba hevesen dobogó szívvel lapult a fa mögött. Kezét rászorította a hasára, csillapítva a vérzést, és a fájdalmat. Teljesen kifáradt a küzdelemben Orochimaru harcosával szemben, ezért súlyos sebeivel menekülőre fogta a dolgot, de nem jutott messzire. Szegény kiskutyája Akamaru is súlyosan megsérült, eszméletlenül hevert ölében.

Hirtelen megérezte az ellenfele szagát távolról, majd kisvártatva meghallotta a lépteit közeledni, s lassan távolodni...

- Elmegy. - sóhajtott, és megkönnyebbülten hunyta le szép, fekete szemeit. Huncut, kócos fejét a fának döntötte. - Megmenekültem! - suttogta.

- Kicsoda? - hallotta meg a mély hangot a füle mellett. Rémülten nézett Ukon-ra, aki közvetlen közelről meredt rá. „Hogy lehet, hogy nem éreztem meg a szagát?” És meglátta...

A harc során levetett kabátját fölvette a férfi, és ezzel sikeresen elfedte érzékeny szaglása elől a testszagát. „Ravasz!”

Ukon elégedett mosolyra húzta zöld száját, és felemelte kunai-kését.

- Még így, hogy előtted állok, sem kezdesz el vonyítani, mint egy vesztes kutya? He? - kiáltotta mérgesen.

Kiba leszegte fejét, és elvigyorodott. „Azért megdolgoztattuk a győzelemért!” - gondolta szomorúan.

- Ne nevess a halálod előtt! - ordította a férfi, és meglendítette kését.

A fiú behunyta szemeit, felkészült a halálra.
 
Csattanás...
 

- Mi a...? - hallotta ellenfele döbbent hangját. Felnézett, és megkönnyebbülten mosolyodott el, mikor meglátta az előtte álló harci-bábut, és a kissé távolabb lévő homok-ninját.

- Úgy tűnik, ezúttal a mi oldalunkon állsz. - vigyorgott az érkezőre Kiba.

A fiatal férfi viszonozta mosolyát, majd az ellenségre nézett ismét, aki még mindig nem tért magához az első döbbenetből.

- Ki vagy? - kérdezte Ukon.

- Konoha egyik szövetségese. Homok-ninja. - zengte mély hangján Kankuro.

 
Kezdetét vette a harc...
 

Kiba jobb híján csak jó tanácsokkal segítette a homok-ninját, de szükségtelen volt, mert ő könnyedén legyőzte az ellenséget, majd kegyetlenül kivégezte.

Kiba tágranyílt szemekkel nézett a félelmetes harcosra. „Nem semmi!”

- Gratulálok... - nyögte lenyűgözve.

Válaszul a férfi lila-mintás szép arcán büszke vigyor terjedt szét. Pár mozdulattal összecsomagolta bábuit, hátára dobta, majd a földön ülő fiúhoz lépett.

- Visszaviszlek kölyök. - dörmögte, és komoly sérüléseit látva óvatosan erős karjaiba vette Kiba-t. „Milyen kicsi és törékeny!” - gondolta. „Csoda, hogy idáig kihúzta egy ilyen erős ellenféllel szemben.” Látta őt harcolni a chounin vizsgán. Huncut, komolytalan kis rosszcsontot látott akkor... De most egy sápadt, sérült, 15 éves srácot látott, aki valószínűleg életében először harcolt igazán komolyan. Sóhajtott. Ő 18 évesen már rengeteg csatát megvívott. „A homok-ninják kegyetlenebb oktatásban részesülnek, mint ezek a nyápicok”    

- Ne... tudok menni... - ellenkezett fájdalmas arccal a fiú.

- Ne ellenkezz. Csoda hogy élsz, kölyök! - dörmögte.

- Ne szólíts kölyöknek... - motyogta lecsukódó szemekkel Kiba, és feje a széles mellkasra hanyatlott. Kankuro észrevette, hogy elájult a fiú, sápadtságát látva teljes erejéből sietett vissza Konohába. Aggódva pillantott időnként könnyű kis csomagjára, aki még öntudatlan állapotban is kutyáját ölelte szorosan magához. Ha nem tudná mire képes a kutya, kis pincsinek nézné... Még nem látta ilyen közelről a fiút, ezért alaposan megnézte magának... kócos barna haj, helyes kis pofi, arcának két oldalán a klánjára jellemző lila agyar-minta. Az ő arcán is van lila minta, ami sokaknak nem tetszett a családban, de ez az erős chakráját, és különleges képességét szimbolizálta. Így született. Őt sosem zavarta... Nagy termete ellenére kecsesen ugrált fáról fára, és egyre közelebb ért a célhoz.

- Tarts ki kölyök... - morogta halkan.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kiba erős fájdalomra ébredt. Hirtelen felült, de felszisszenve hanyatlott vissza a párnára. Hasán lévő kötésre szorítva kezét, percekig csak a levegőt kapkodta. Számára új értelmet nyert a „Csillagokat látok a fájdalomtól.” - kifejezés.

Mikor a gyötrelem enyhült, végre körül tudott nézni. Az utolsó emléke az volt, hogy Kankuro ölbe vette őt... aztán sötétség. Most egy kórteremben feküdt, az ágya mellett egy nagy párnán hevert a még mindig eszméletlen Akamaru. A kutya kisebb múmiára hasonlított a sok kötéssel testén. Kiba a nővér-hívó gomb felé kapott, majd a belépő nőt bombázta kérdéseivel.

- Hogy van a kutyám? Meggyógyul? - hadarta kétségbeesetten.

A nővér elmosolyodott, kiszólt, és mögötte megjelent Kiba családja és barátai. A fiú megkönnyebbülten sóhajtott nővére láttán, aki Akamaru fölé hajolt.

- Ugye meggyógyul? Te állatorvos vagy! Meg tudod gyógyítani? - hadarta. Nővére néhány szóval megnyugtatta, és a kutyával foglalkozott tovább.

 

Kibához nap közben sok látogató érkezett, mindenki nagyon aggódott érte. Estére teljesen kimerült, és éppen elszenderedett, amikor kopogtattak. A belépő alak Kiba nagy örömére a mosolygó Kankuro volt...

- Szia. - köszöntötte elképesztően mély hangján a férfi.

- Szia! - mosolygott a fiú. - Köszönöm a segítségedet! Nélküled... - nézett szomorúan kutyájára.

- Semmiség! - vágott közbe Kankuro, és beljebb lépett. - Öhm... ezt nektek hoztam. - nyújtott át egy kis csomagot.

Kiba mosolyogva vette át, megköszönte és felbontotta. Mindenféle édesség volt benne.

- Foglalj helyet! - mutatott az ágya szélére. - Vagy hozassak széket? - nyúlt a csengő felé.

- Fölösleges. - huppant le mellé Kankuro. Kiba megkínálta édességgel, és szótlanul majszolni kezdtek. Pár másodperc múlva a férfi mély hangja törte meg a csendet.

- Na és hogy vagytok? - nézett a kutyára.

- Hm... én jól. De Akamaru lassabban fog gyógyulni. - hajtotta le szomorúan a fejét.

Kankuro a fiú álla alá nyúlt, és maga felé fordította a fiú arcát. Mélyen a szép szemekbe nézett.

- Nem tehetsz róla. Sokkal erősebb volt nálad.

- De te mégis könnyedén legyőzted... - meredt az igéző szempárba Kiba, majd szomorúan behunyta szemeit.

- Így van. És ha kell, máskor is megteszem. Rám mindig számíthatsz. - suttogta közelebb hajolva. Csendben gyönyörködött a szép arcban. Ujjaival lágyan végigsimított a fiú arcán lévő agyar-mintázaton, és felsóhajtott.

Kiba az érintéstől felnézett a sötét szemekbe, és azoknak furcsa csillogása meglepte. Kankuro arca csak pár centiméterre volt az övétől...

- Köszönöm... - rebegte halkan.

A férfi elmerült a szép szemekben, és némán bólintott. Ajkain gyengéd mosollyal elengedte a fiú arcát és felállt. Búcsút intett, s elindult az ajtó felé, de Kiba hangja megállította.

- Holnap is eljössz? - hadarta.
- Ha szeretnéd...
- Persze! Meddig maradtok Konohában?

- Nem tudom. Néhány hétig biztosan. Ha majd felépültök... - nézett vissza a válla fölött mosolyogva. - ...gyakorlunk néhány alkalommal, és mutatok pár hasznos önvédelmi trükköt nektek.

Kiba vigyorogva bólintott.
- Alig várom!
A férfi öblösen felnevetett, intett és elment.
 

Kiba némán érintette meg saját arcát, amely még mindig bizsergett Kankuro érintésétől...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Fenevad mimikri! Négyláb jutsu! - kiáltotta Kiba, és támadásba lendült. Kankuro könnyed mozdulatokkal hárította a támadást, még bábuit sem használta. Mosolyogva tűrte a fiú sikertelen próbálkozásait.

Egy kis Konoha közeli mezőn gyakoroltak.

Kiba szerencsére hamar felépült, és immáron második alkalommal edzettek együtt. A kis Akamaru a mező szélén egy fa tövében pihent. Szegényke még nem épült fel, de mindenáron gazdájával akart tartani, így Kiba sóhajtva engedett követelődzésének.

Kankuro időnként magyarázással és demonstrálással tarkította edzésüket, aminek a fiú nagyon örült... Már ezalatt a két nap alatt is sokat fejlődött, hála a férfinak, ezért hálás volt neki. Kankuro egy héten át minden nap meglátogatta őt, és nagyon boldoggá tette. Izgatottan várta minden alkalommal az ismerős lépteket, a kopogást... a kedves mosolyt. De a férfi többet nem érintette meg őt, pedig...

- ...és most védekezz úgy, ahogy mondtam. - fejezte be a leckét a férfi, és támadásba lendült. Kiba a tanult módszerrel védekezett, de amikor harc közben a férfira nézett, hirtelen lebénult.

 

Kankuro az utolsó pillanatban fékezte ütését, látva a védekezés hiányát. Meglepetten nézett a fiúra, és meglátta a szemében egy furcsa csillogást.

- Mi a baj? - engedte le kezeit.

Kiba lesütötte szemeit, elfordult hogy ne láthassa a pirulását.

- Lecsúszott a csuklyád... - suttogta.

- Óh... - Kankuro beletúrt sűrű, gesztenyebarna, rövid hajába, és zavartan elvigyorodott. - Visszavegyem?

- Ne... - fordult vissza Kiba, és még pirosabb lett. Félve nézett a férfi szemébe. Eszméletlenül jól nézett ki így Kankuro!

 
 

Kankuro közelebb lépett hozzá, szemeik fogva tartották egymást, és képtelenek voltak szabadulni... Lassan lehajolt a fiúhoz, aki úgy vonzotta őt, mint a mágnes. Mikor Kiba megérezte a férfi forró leheletét az arcán, szemeit behunyta és reszketegen felsóhajtott... Képtelen volt gondolkozni, megmozdulni, elmenekülni! Úgy érezte, fogságba került, de ez egyáltalán nem volt ellenére. Megérezte a forró ajkakat az övéin, és szíve hevesen dübörögni kezdett, arca égett... Önkéntelenül is előre lépett, hozzásimult az izmos testhez, s remegni kezdett mikor megérezte az erős karokat a derekán...

 

Kankuro testét forróság öntötte el, és mikor Kiba megadóan hozzásimult, szenvedélye vadul felizzott... A puha ajkakat teljesen birtokba vette, nyelvével beléhatolt... a fiú viszonozta csókját... Szorosan magához vonta a karcsú testet, érezte hogy a fiú elgyengül, ezért karjával még szorosabban tartotta, ölelte, csókolta. Teljesen elvesztette a fejét...

Mikor Kiba halkan felnyögött a vágytól, hirtelen kijózanodott, és elengedte. Hevesen zihálva, piros arccal álltak egymással szemben, és döbbent arccal próbáltak magukhoz térni, gondolkozni...

- Sajnálom... - suttogta rekedten Kankuro, és elfordult. Dühös volt magára, amiért elvesztette önuralmát. Tetszett neki a fiú nagyon, és a közelében akart lenni, ezért is vállalta el oktatását, de nem akarta, hogy ez történjen...

 

Kiba bénultan állt, szíve még mindig hevesen dobogott, arcpírja sem enyhült. Gondolatai vadul kavarogtak a fejében... Ránézett a háttal álló férfira, és remegni kezdett. Ujjaival megérintette csóktól duzzadt ajkait, behunyta szemeit, halkan felsóhajtott... Soha nem volt még része ilyen csodálatos élményben... Egész teste bizsergett, és a férfiért kiáltott sajgón...

 

Kankuro hátra sem nézve elindult a hátizsákjáért, amit az alvó Akamaru mellé rakott le.

- Várj... - hallotta Kiba halk, könyörgő hangját. Meglepetten fordult meg, és elakadt a lélegzete! A fiú gyönyörű szemeivel őt nézte, tekintetében vágy csillogott, és még valami más...

 
2.
 

Kankuro az ajkába harapott, remegő kezeit ökölbe szorította, így fogta vissza magát.

- Ez nem helyes... - mondta vágytól rekedt hangon. Te levél-ninja vagy... ráadásul túl fiatal...

Kiba megbűvölten meredt a férfi vágyakozó szemeibe, és lassan elindult felé.

„Ide jön!” - rándult össze Kankuro. Hátrálnia kellett volna, vagy elfordulni, de képtelen volt rá... Csak bután bámulta a felé közeledő tüneményt, és levegőért kapkodott. Magától elindultak a lábai, és hirtelen a fiú előtt termett, elszakadt benne az utolsó cérna... Vadul átölelte, szorosan hozzásimult, és forrón csókolta.

Kiba a nyaka köré fonta karjait, remegve adta át magát a szenvedély sodrásának...

Vágyuk mindent felkavaró szenvedélyes viharként söpört rajtuk végig, és hirtelen a földön találták magukat. Kiba a puha füvön hevert, és fölötte térdelt kankuro. A csókot egy pillanatra sem szakították meg. Testük összesimult, simogató kezeik felfedező útra indultak egymás testén... Nyelveik hevesen csatáztak, sóhajaik és nyögéseik csak tovább fokozták a vágyukat...

 
VAU!
 
Egyszerre kapták fel fejüket, és a kutyára néztek.
- Jön valaki! - suttogta Kiba.

Lihegve tápászkodtak fel, piros arcuk, duzzadt ajkaik, és gyűrött ruhájuk mindent elárult... Gyorsan felkapták cuccaikat és a kutyát, majd bevetődtek a fák közé. Egymás kezét fogva nevetve futottak amíg ki nem fulladtak, végül Kiba térdrerogyott egy kis patak partján. Leöblítette a hűs vízzel felhevült arcát, és vidáman nézett Kankurora. A férfi követte példáját, majd megrázta vizes haját mint egy kutya. A fröccsenő hideg víz elől kacagva próbált menekülni négykézláb Kiba, de erős kezek megragadták, és visszatartották. Forró ajkak csókolták le arcáról a vízcseppeket, végül a szájára tapadtak.

Egész délután a patak partján üldögéltek, sokat csókolóztak, simogatták egymást, és beszélgettek. Sokat megtudtak egymásról, kapcsolatuk egyre bensőségesebbé vált... Kankuro nagyon gyengéd, figyelmes férfi volt, és Kiba fürdött a boldogságban!

 
Sötétedett.
 
- Haza kísérlek! - segítette föl a fiút gyengéden.

- Rendben. - nyújtotta csókra ajkát, és emelkedett lábujjhegyre Kiba. A férfi mosolyogva hajolt le hozzá...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kankurovisszahúzta fejére csukjáját, és vidáman indult vissza szálláshelyére.

Elétoppant valaki.
- Láttalak titeket. - hallotta a rideg hangot.
- Ki vagy? - mordult fel mérgesen.
Az idegen előlépett a sötétből...
 
 
 
 
3.
 
Kankuro szemei csodálkozva kerekedtek el.
- Te?
Shino bólintott.

A homok-ninja összeszűkült szemekkel méregette. Jól emlékezett rá, hogy a chounin vizsga után megküzdött vele. Erős, és jó harcos volt a fiú, csúnyán elintézte őt. Életében először vesztett csatát akkor.

- Mit akarsz? - morgott.

Shino közelebb lépett, napszemüvegét letolta, és jeges szemeit belefúrta az övébe.

- Hagyd békén Kiba-t. Ő még gyerek. Nem tudom mi a célod vele homok-ninja... - köpte megvetően.- ...de ha kell, megint elintézlek. - mondta kimérten.

- Kezdheted. - jött a halk válasz, és felvette a harciállást. Bábjai mellette álltak, és támadásra készen várakoztak.

Shino mozdulatlanul állt, mögötte a félhomályból kibontakozott egy hatalmas bogárfelhő.

- Állj! - ugrott közéjük egy ANBU éjszakai őr. - Shino! - fordult a fiú felé. - Nem támadhatsz meg egy szövetséges ninját! - kiáltotta.

A bogárfelhő visszahúzódott, és Shino belenézett Kankuro feszült arcába.

- Ne feledd, amit mondtam. - sziszegte, s eltűnt.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Csakhogy itt vagy! - fogadta mosolyogva Temari. - Éppen elkészült a vacsora. - mutatott az asztal felé, ahol Gaara várt nyugodtan. Kankuro elvigyorodott, és letelepedett öccse mellé.

Nővére feltálalta eléjük saját készítésű borzalmát, és a fiúk némán pusztították...

 

-Mi történt? - hallotta a rideg, mély hangot, amikor kettesben maradtak öccsével. Mióta Naruto áldásos hatásának köszönhetően Gaara normális lett, azóta vele is „kedvesebb” volt. Már nem akarta minden apróságért megölni őt, és néha még szólt is hozzá.

- Semmi... - hazudta. Ha elárulja, akkor vége a szövetségnek a két falu között...

Gaara kilépett az ajtón, szokásos éjszakai sétáját megejteni...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Akamaru! Ne siess már annyira! - kiáltott kutyája után Kiba. A szokásos esti sétáltatás mindig ilyen, mert a kutya gyakran megfelejtkezik arról, hogy sötétben nehezebben tudja követni szemével gazdája. Sietve visszaügetett Kibához, és a közelében maradva szaglászott, pisilgetett tovább.

A fiú ajkain méla mosollyal nézegette a csillagos eget, és a férfire gondolt. Nagyot sóhajtva sétált tovább...

 

- Grrrrr! - jelzett kutyája, de már ő is érezte a közeledő személy szagát. Az érkező felé fordult, és rémülten torpant meg. Kutyája elé ugrott, hátán borzolódott a szőr, és némán vicsorgott az érkezőre.

- Gaara? - suttogta Kiba. A jeges türkizkék szemek az övébe fúródtak, és a férfi lassan lépkedett feléjük. Magasabb volt, mint amikor legutóbb látta, és félelmetesebb... 17 évesen ennyire erős ninjának lenni elképesztő teljesítmény, és fiatal kora ellenére nagyon félelmetes harcos volt... A fiú mosolyt erőltetett az arcára, és egy halk csettintéssel visszahívta kutyáját. Akamaru vonakodva, de visszaállt a fiú lábához. Gaara egyre közelebb lépett, és közvetlenül előtte állt meg, annyira közel, hogy Kiba kényszeredetten hátralépett. A férfi ismét előre lépett, és mélyen belefúrta tekintetét a szép fekete szemekbe.

„Valóban helyes fiú. Kankuro-nak jó ízlése van.” - gondolta.

 

- Szia... - szólt a fiú zavartan, mosolya lefagyott az arcáról. - Öhm... segíthetek valamiben?

Gaara válasz nélkül, némán figyelte zavarát.

- Több van köztetek holmi barátságnál igaz? - szólalt meg mély, rideg hangon. Kiba ijedten rándult össze, és a kutya felmordult. Gaara lenézett a kis fehér szőrcsomóra, amelyik a pillantásától gazdája lába mögé bújt.

- Mi csak barátok vagyunk... - szabadkozott a fiú. Valahogy érezte, hogy jobb eltitkolni a férfi elől.

Erős kéz ragadta meg az arcát, és erősen fogva tartotta.

- Mindegy. Viszont, ha a két falu szövetségét károsítja, meghalsz. - közölte vele kimérten, szemei nem sok jót ígértek... arca egyre közeledett, és Kiba rémülten rándult össze a durva csóktól. Gaara kiélvezte a kis ajkak lágyságát és finom ízét, majd lassan elengedte, s homokfelhő kíséretében eltűnt.

Kiba rémülten rogyott térdre, és bénultan tűrte, hogy kutyája aggódva szaglássza, nyalogassa kezeit...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
4.
 

Kankuro kipattant ágyából, betolta arcába reggelijét, és sietve elindult Kiba házához. A ház előtt a fiú már várta, arcán szomorú mosoly derengett. A férfi rögtön tudta hogy baj van. Elkomorult, és a fiúhoz lépett.

- Hallgatlak. - mondta halkan, s gyengéd puszit lehelt a kis ajkakra.

Kiba összeszorult szívvel nézett fel rá.
- Este látogatóm volt...

- Nekem is! - válaszolt Kankuro dühösen. Majd hirtelen kapcsolt, és kezei közé fogta a fiú arcát. - Gaara...?

Bólintás volt a válasz.

- Ugye nem bántott? - fejrázás. A férfi megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Mit akart?

- A faluk közötti szövetséget félti... Megfenyegetett, hogy megöl, ha a kapcsolatunk megrendíti azt. - suttogta rémülten.

Kankuro szánakozva nézte. „Hát igen... Gaara nagyon meggyőző tud lenni.”

- Ne félj kedvesem. - Csókolta meg gyengéden. - Nem engedem, hogy bántson. Majd én beszélek vele. Ha találkoztok, légy vele nagyon óvatos! - nézett a szép szemekbe.

Kiba bólintott.
- És te? Mondtad, hogy téged is...
- Ühüm. - bólintott. - Shino.
- Shino? - döbbent meg Kiba. - Mit akart?

- Téged félt tőlem. - nézett gyengéden a fiúra, és magához vonta. Kiba remegve simult hozzá, fejét a széles mellkason pihentetve hallgatta az erőteljes szívverést. Mélyet sóhajtott.

- Majd én beszélek vele. - suttogta. Mélyen beszívta a férfi illatát, és átölelte a derekát.

- Nos, megyünk gyakorolni? - mosolygott le rá Kankuro.

- Persze. - vigyorodott el Kiba. Felkapta lábadozó kutyáját, berakta kabátja alá, és kéz a kézben futásnak eredtek. Egy eldugott helyet választottak, kisebb csókszünetekkel, de folytatták az edzést.

 

Mikor kimerültek, leheveredtek a fűbe, Kiba fejét Kankuro mellkasán pihentette. Együtt nézték a felhőket, és halkan beszélgettek.

Tökéletes harmóniát éreztek, boldogok voltak...
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Fölösleges volt ráijesztened Kiba-ra Gaara... Nagyon megrémítetted szegényt. Nyugodj meg, köztünk csak barátság van, amelynek semmi köze a faluink szövetségéhez. - nézett komolyan öccsére Kankuro.

Gaara ajkai körül mosoly játszadozott, amikor eszébe jutott a csinos kis arc a rémült, szép szemekkel.

- Nagyon megrémítettem? - kérdezte lassan, mélázva. Eljátszadozott a gondolattal, hogy...

- Eszedbe ne jusson! - kiáltott fel Kankuro, és felpattant az asztaltól.

 

Gaara mosolyogva nézte testvére ideges reakcióját, dühös tekintetét. Hideg szemeit testvérébe fúrta, míg meg nem érezte a félelem szagát.

- Csak barátok vagytok. - válaszolt mély hangon, és az ajtó felé indult.

Kankuro remegve figyelte öccsét, és tehetetlen dühében ökölbe szorította kezeit.

- Ne merészeld...! - ordított utána. Öccse megállt, és a válla fölött nézett vissza. Azok a szemek! Jeges félelem kúszott a torkába. - Meg... fogom... védeni tőled, ha kell... - dadogta, de állta a pillantást.

Gaara válasz nélkül távozott.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Sziasztok! - mosolygott Kiba kedvesen a csapattársaira. Hinata éppen a kunai-késes támadást gyakorolta a bogár-mester ellen, de kezei megtorpantak. Boldogan üdvözölték. Mikor Hinata végre hazament, a két fiú csöndben állt egymással szemben. Akamaru békésen aludt, meleg, szuszogó kis teste a fiú kabátjában dudorodott.

- Tegnap este... - kezdte Kiba.

- Tudom mit akarsz mondani. - vágott közbe a magas fiú. - Sajnálom... De aggódtam érted. Nincs ellenemre kettőtök kapcsolata, de ő akkor is egy homok-ninja. Légy óvatos.

Kiba bólintott, elmosolyodott, és egymás mellett indultak hazafelé.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kiba és Akamaru békésen sétálgattak a holdfényben, a kellemes levegőt és a lágy szellőt élvezték. Gaara ide vagy oda, az esti sétát nem hagyhatta ki, a kutya fontosabb. „Egyébként is, Kankuro már beszélt vele.” - nyugtatta meg magát a fiú. De azért kissé idegesen rezdült össze, ha zajokat hallott. A kutyára is kezdett átragadni az izgatottság, ezért hamar elindult visszafelé, és Kiba nem kérette magát...

 

Ekkor egy kar fonódott a nyaka köré, kéz tapadt a szájára, s egy forró test simult szorosan a hátához Olyan hirtelen történt mindez, hogy felfogni sem volt ideje. Meg sem tudott moccanni. Akamaru sem vett észre semmit, és már benn is volt a házban.

Kiba szíve rémülten kalimpált, kezeit felemelte, hogy kiszabadítsa magát, de ettől a szorítás csak fokozódott. A levegőhiánytól kábultan ernyedt el, a karok elengedték, és megfordították. Kiba felnézett a jeges, türkizkék szemekbe... „Ha találkoztok, légy vele nagyon óvatos!” - visszhangzottak fejében Kankuro szavai. Elsápadt, és remegni kezdett.

- Mit... mit akarsz? - suttogta. Képtelen volt hangosan megszólalni, vagy akár segítségért kiáltani.

 

Gaara ajkai körül mosoly játszadozott. Kezével megfogta a fiú arcát, és közelebbről nézett a szemébe. Kiba hátrahőkölt, szemei a félelemtől tágranyíltak.

- Ne... - nyöszörögte bénultan.

Gaara ettől a hangtól és a félelem szagától kéjesen felnyögött, s vadul megcsókolta. Durva, domináns csók volt, karjával magához rántotta a reszkető, karcsú kis testet, és magába szívta az élményt... a félelem szagát, a remegő testet, a rettegés ízét... Vad vágya elborította elméjét.

 

Kiba képtelen volt a védekezésre, annyira lebénította a félelem... Ajkait is alávetette a férfi akaratának, hagyta, hogy a forró nyelv beléhatoljon, nem mert ellenkezni. Gaara a hátát simogatta, majd erősen belemarkolt a popsijába, s hallotta a férfi halk, mély nyögését... Megérezte a kemény fatörzset a háta mögött, és érezte, hogy nekinyomják. Szemei tágranyíltak, és rémülten próbálta kezeivel eltolni magától a férfit, de gyenge volt. Erős kezek kulcsolódtak a csuklójára, és a fához szorították. Fejét elfordítva próbálta megszakítani a csókot, hogy kiáltson, de Gaara nem engedte. Mikor megérezte a férfi merevedését a hasának nyomódni, jeges félelem ömlött végig a testén, és rémülten felnyögött.

 

Hiba volt, ezzel csak még jobban megőrjítette! A csók egyre durvább lett...

Gaara fél kézzel a fiú feje fölött lefogta a csuklókat, és szabad kezével leszakította a fiú pólóját. A felszabadult bőrt simogatta, majd ajkai felfedezték a karcsú nyakat, a bársonyos bőrt. Teljesen bezsongott...

- Ne... eressz el... - könyörgött a fiú, de ez csak olaj volt a tűzre! Gaara szétfeszítette a combjait, és befészkelte magát közéjük. Vadul, vágytól csillogó szemekkel nézett Kiba gyönyörű, fekete szemeibe. Kéjes mosollyal hajolt közelebb, gyengéden harapdálta a reszkető ajkakat, és mély hangján halkan suttogta:

- Most már az enyém vagy!
 
 
5.
 

- Ereszd el! - hallották meg a mély hangot. Gaara arcán gonosz mosoly terült szét. Bátyjára nézett, majd ismét a fiúhoz fordult, s ott folytatta, ahol abbahagyta. Egyre vadabbul csókolta Kiba-t, hogy minél nagyobb fájdalmat okozzon Kankuro-nak. A fiú rémülten vergődött az erős kezek között, és szemeit szorosan lehunyta. Nem akarta látni a szeretett férfi arcát, miközben őt egy másik csókolgatja...

Kankuro felkiáltott, és támadásba lendült. A bábok elindultak Gaara ellen, de a homok-jutsu önállóan kivédett minden támadást, minden fegyvert, ütést. Gaara leteperte a földre a fiút, és kaján mosollyal folytatta a bőrének kóstolgatását, simogatását. Kiba rémülten nyöszörgött.

- Elég. - ugrott oda egy sötét alak, és keresztülvágva a homokon kirángatta Kiba-t. A fiú rémülten kapaszkodott megmentőjébe, Kankuro felé nézett könnytől csillogó arccal. A fiú már több sebből vérzett, és a földön térdelt lihegve. Mind az idegenre néztek, aki előrébb lépett, hogy láthassák az arcát.

- Gai-sensei? - suttogta Kiba.
A férfi komolyan nézett a homok-ninjákra.

- Mit műveltek? - Fúrta tekintetét a türkizkék szemekbe. - Konoha szövetségesei mi? - fújta megvetően.

Gaara arcán düh terült szét, majd homokfelhő kíséretében eltűnt.

 

Kankuro némán nézte kedvesét... Lassan feltápászkodott, és eléjük lépett. A jounin belenézett a szemébe, és mindent megértett. Alig észrevehetően biccentett, letette a fiút, és eltűnt. Kiba remegve állt a férfi előtt, akit szeretett. A pár perce történt események rémálomszerűen szürreálisnak tűntek számára. Könnyektől csillogó szemekkel nézett a férfi szemébe.

- Sa... sajnálom. - suttogta. - Hirtelen itt termett, és...
Kankuro magához vonta, és boldogan sóhajtott fel.

- Bocsáss meg, hogy kitettelek ennek a veszélynek téged. Sosem gondoltam, hogy Gaara erre is képes...

Kiba boldogan bújt a meleg karokba, és felsóhajtott.
- És most hogyan tovább? - nézett fel.

- Ezek után biztos visszaküldenek minket a falunkba. - hajtotta le a fejét, s belenézett a gyönyörű szemekbe. - Mindketten tudtuk, hogy nem fog örökké tartani... - mosolyodott el keserűen.

Kiba szomorúan hajtotta fejét a széles mellkasra. Miért kellett ennek így történnie? Ha egy faluba tartoznának, olyan egyszerű lenne minden...

- Szeretlek... - bukott ki önkéntelen az ajkai közül. Kankuro hevesen dobogó szívvel hajolt le hozzá, forrón megcsókolta, és elmosolyodott. A hold sápadt fénye megvilágította gesztenyebarna selymes fürtjeit, szerelemtől csillogó igéző szemeit.

- Én is szeretlek téged... - sóhajtotta.

Csókjaik felforrósodtak, Kiba szorosabban simult a férfitesthez, és megremegett a vágytól...

- Tegyük széppé ezt az estét... - suttogta zavartan pirulva, csillogó szemeit Kankuro-ra függesztve. - Ott a szobám. - mutatott a házuk felé, egy ablakra, és még pirosabb lett. A férfi erősen magához szorította.

- Biztos ezt szeretnéd Kiba? - fúrta bele arcát a fiú meleg nyakába, aki a leheletétől borzongva halkan nyögött egyet.

- Igen...
 

A házban csend volt, mindenki aludt már. Óvatosan bemásztak az ablakon, Kiba kiküldte Akamarut az ajtó elé őrködni, és fülig pirosan fordult kedvese felé.

- Hát... ilyen a szobám...

Kankuro érdeklődve nézett körül. Egyszerű szoba volt, alap bútorokkal, és egy egyszerű ággyal. A színek viszont nagyon kellemes, harmonikusak voltak. Minden a zöld árnyalataiban játszot.. Illett Kibához ez a szoba... Az ágyhoz lépett, és kezét végigfuttatta a párnán...

A fiú hevesen dobogó szívvel figyelte minden mozdulatát, és a szoba közepén toporgott idegesen.

- Meg... megkínálhatlak valamivel? - dadogta zavartan, csak hogy megtörje a csendet.

Kankuro felé fordult, és tekintete beléfojtotta a szavakat... Heves vágya láttán zavartan hátralépett, de a férfi előtte termett, magához rántotta, és vadul csókolta... Kiba testén folyékony lávaként terjedt szét a tűz, halkan felnyögött. Karjait kedvese nyaka köré fonta, és szorosan hozzásimult a vágytól remegő testhez.

 

Kankuro gyengéden levetkőztette a fiút, és magáról is ledobott mindent. Mikor csupasz, tüzes bőrük végre újra összesimult, mindketten megborzongtak. Kiba kibontakozott az ölelésből, az ágyhoz sétált. Kecses mozdulatai, és tökéletes testének látványa beleégett a férfi retinájába... Lefeküdt az ágyra, és várakozóan nézett fel. A látvány annyira izgató volt, hogy Kankuro a kezdeti bénultság után egy halk kiáltással felette termett, és vadul csókolta... Ajkai felfedezték Kiba bársonyos bőrét a nyakán, érzéki nyelvjátékával halk nyögéseket csalogatva ki belőle, majd leértek a szép kis rózsaszín mellbimbókhoz. Kezeivel bebarangolta a csodálatos test minden centiméterét. Egyre hevesebb remegése jelezte önuralmának csökkenését. Ajkai leértek a fiú merevedéséhez, és erotikus játszadozásba kezdett. Fimon kényeztetésének hatása nem maradt jutalom nélkül... Kiba halk sóhajai, nyögései mélyen megborzongatták, vágyát kínzóan fájóvá téve. Kezeivel, nyelvével simogatta, kényeztette az érzékeny testrészt, majd áttért az ánusz kis rózsaszín gyűrűjéhez... Türelmesen, hosszan lazította fel, és közben stabilan tartotta Kiba kéjtől vergődő testét...

Kankuro feltérdelt, lenézett az előtte heverő testre, s némán gyönyörködött benne néhány másodpercig. Kiba gyönyörű volt! Vágytól homályos, sötét szemei őt nézték, testén verejtékcseppek gyöngyöztek, combjai széttárva, feltárulkozva várta őt...

A férfi előrehajolt, belenézett a szép szemekbe, majd lassan beléhatolt. A fiú teste megrándult a fájdalomtól, és Kankuro kissé kicsúszott, majd ismét beljebb nyomult. Újabb rándulás, kicsusszanás, behatolás. Amikor már teljesen elmerült benne, teste görcsbe merevedett a gyönyörtől, fogait összeszorítva nyögött föl, karjain, lábain, nyakán dagadtak az izmok és az erek. Sok energiát felőrölt benne, hogy önuralmát ne veszítse el...  Újra lenézett a kedvese arcára...

 

Kiba a beléhatoló fájdalom hatására zsibbadt hideget érzett, de ellensúlyozta ezt a férfi forró teste és csókjai. Mikor a fájdalom alábbhagyott, felnézett, és Kankuro vágytól izzó, de gyengéd tekintete rabul ejtette. Karjait a nyaka köré fonta, és lehúzta magához egy fullasztóan édes csókra. A férfi lassan megmozdult, és egyszerre nyögtek fel... Lassan, óvatosan mozgott benne a férfi, és Kiba látta rajta, mennyire nehezen fogja vissza magát... Nézte a megfeszült izmokat, a dagadó ereket, a férfi feszült arcát... kezei lassan végigsiklottak a görcsös karizmokon, gyengéden masszírozta a merev vállakat, és megmozdította a csípőjét. A férfi belenyögött a csókba, és rázuhant. Remegett, és hörgött, de akkor is lassan mozgott.

 

Mikor Kankuro megérezte az édes kis kezeket a vállain, ahogy őt nyugtatgatják, csillapítják. Lenézett Kiba arcára. „Vissza kell fognom magam!” - ismételgette magában. „Nem okozhatok neki fájdalmat!” Ekkor megmozdult a fiú csípője, és ő akaratlanul mélyebben beléhatolt. Felnyögött, és összeomlott. Vad vágya szinte már eszét vette, de még mindig visszafogta magát...

- Szeretlek...- suttogta az illatos fürtök közé.
- Én is szeretlek. - jött azonnal a válasz.

A férfi felnyögött, és mozogni kezdett. Most már semmi sem számított, csak az alatta fekvő test, a forró ajkak, a gyönyörű szemek... Kiba fölvette a ritmusát, és sóhajai jelezték: már ő is élvezi. Lihegéseik, halk nyögéseik összemosódtak...

Kankuro feltérdelt, és az ölébe rántotta a fiút, aki erősen kapaszkodott a széles vállakba, nyakába, és hevesen lovagolt, remegő, görcsöktől hánykolódó testével... Sóhajaik csókba fulladtak, kezeik egymást simogatták, becézgették, csodálták...

Egyszerre jutottak el a csúcsra, orgazmusuk elementáris erővel csapott le, testük ívben megfeszült, és Kankuronak erősen fognia kellett Kibát, hogy ne zuhanjon le róla... Remegő kezekkel, lábakkal ölelték egymást, levegő után kapkodva, csodálattal figyelték a saját és a másik testének gyönyörét...

 

„A csillagok vakítóan beragyogták szépségüket és szerelmüket aznap éjjel...”

 
 
6.
 
1. évvel később...
 

- Kiba! Gyere az udvarra, anya beszédet tart a klánnak! - sietett öccse felé egy magas lány, arcán lila agyarmintázattal.

- Megyek! - dobott le mindent a kezéből. Dobogó szívvel sietett nővére után. Anyjuk a klán feje, és ritkán csődíti össze a családot. Nagyon fontos dolog lehet a közlendője...

Már messziről hallotta az asszony erőteljes mély hangját.

- ...már két generáció óta élünk a levélfaluban. Nagyapám költözött ide a ködfaluból, mert klánunk érdeke így kívánta. Most viszont a Kazekage ajánlatot tett nekünk. Ha a klánunk beköltözik a homokfaluba, a megtiszteltetésen kívül komoly gazdasági és politikai szerephez is juthatunk. Sokan vagyunk, és kiváló harcosokból áll családunk. Komoly erősítés lenne a homokfalunak, és persze az anyagi vonzata is csábító az egyezségnek. Itt a levél. Körbe adom, olvassátok el. - emelte fel a tekercset. - Utána szavazással eldöntjük. A kage az egész klánra igényt tart, tehát mindenkire vonatkozik majd a végleges döntés! - nézett szúrós szemeivel körbe. A férfiak és nők komoly arccal hallgatták.

 
Kibe szíve hevesen dübörgött. Ha odaköltöznek...
 
„Kankuro...”
 

Levegőért kapkodva nézte a család többi tagját, és sokak arcán rosszallást vélt felfedezni. Remegve fogta kezébe a levelet, de összefolytak a betűk. Mély levegőt vett, és gyorsan átolvasta. Erőteljes, lendületes kézírással írták, és összességében ugyanazt tartalmazta, amit anyja mondott. Gyorsan tovább adta türelmetlen nővérének, és csendben várt. Fejét lehajtotta, szemeit lehunyva emlékezett...

 
„- Szeretlek Kiba. Soha nem foglak elfelejteni. Soha...!”
 
Egy év telt el... Vajon hogy nézhet ki most a férfi?

Kiba sokat változott. Komolyabb lett, nőtt egy keveset, teste karcsúbb, hajlékonyabb lett, de izmos. Arcáról eltűnt a kisfiús huncutság, nagyon szép lett. 16 évesen ilyen csinos arccal mágnesként vonzotta a nőket, de nem foglalkozott velük. Gyönyörű fekete szemei érzékien csillogtak, arcát lágyan keretezte olvadt-csokoládészínű haja. Már teljesen eltűnt a huncut, kócos kölyök. Egy gyönyörű fiú lett, akit körül lengett a szomorú titokzatosság... Minden lány a faluban szerelmes volt belé!

Még mindig genin volt, ahogy csapattársai is. „Shino... Hinata...” Hiányozni fognak neki, ha elköltöznek. Karcsú, szép kezeivel megérintette a homlokán lévő fejpánt szimbólumát. „Fura lenne a homokfalu jelét viselni...” - mosolyodott el szomorúan. Megrázta a fejét. „Képtelenség. A klán nem fogja megszavazni.” Ő nem szavazhatott, csak a felnőttek.

- Szavazzatok! Költözünk? - törte meg a csendet anyja erős, mély hangja.

 

Kiba körül nézett, és szemei tágra nyíltak a csodálkozástól...

- A klán érdeke mindenek előtt... - suttogta neki nővére komoly arccal, majd fellendítette kezét, ahogy körülötte mindenki, s szemében egy könnycsepp ragyogott. Ő a vőlegényéről mondott le ezzel a mozdulattal...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Micsoda? - ordította a Hokage. Dühösen nézett végig a sok ninján. - Túl nagy veszteség a levélfalunak a ti távozásotok! Nem engedhetem!

- Nem tehetsz semmit. - szólt higgadtan Kiba anyja. - A klán összes tagja közösen döntött így. Nem tartozunk a levélfaluhoz szorosan, hiszen még csak két generáció telt el, hogy ide költöztünk. Így jogszerűen léphetünk ki. Engedély sem kell tőled Tsunade-sama. Csak búcsúzni jöttünk, és a lojalitásunkról tanúbizonyságot tenni.

 

A két nő komolyan nézett egymás szemébe. Lassan kezet fogtak, és szertartásosan meghajoltak egymásnak a levélfalu népe előtt. Komoly, nagy horderejű lépés volt ez, nagyon ritka, hogy egy klán elhagyja faluját... A családtagok egyenként a Hokage elé járultak, és a földre helyezték homlokpántjaikat. A faluban néma csönd volt, mindenki szomorúan nézte az egyre növekvő halmot a kage előtt...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Maga a Kazekage várta őket egy népes fogadóbizottsággal a homokfalu bejáratánál. A lakosok virágszirmokkal dobálták a belépőket, hiszen az Inuzuka-klánnal nagyon megerősödik a falu! Boldog éljenzés üdvözölte őket, lampionokkal díszítették az utcákat, és igazi ünnepi hangulat volt.

Kiba anyja kezet fogott a maszkot és kalapot viselő kage-val, majd szertartásos mozdulattal átvette tőle az új homlokpántját. Felhelyezte homlokára, s elfoglalta mellette új pozícióját, mint tanácstag, és homokfalu lakosai éljenezve ordítottak. 

A család felsorakozott, és egyenként járultak új kage-jük elé. Meghajoltak, hűséget fogadtak, átvették új homlokpántjukat, és a családfő mögé sorakoztak.

Kiba hevesen dobogó szívvel pásztázta a ninjákat, de nem látta sehol Kankurot... Rá került a sor, fél térdre ereszkedett a kage előtt.

- Esküszöm, hogy erőmet és tudásomat a homokfalu népének hasznára fordítom, és életemmel védelmezem a rászorulókat. - mondta lassan, a betanult ritmusban. Szemeit tisztelettudóan lesütötte, és kezét nyújtotta a pántért. Nem látta, hogy a kage keze megremegett, ahogy bőrük összeért...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Már két hete éltek a faluban, és Kiba, Akamaruval felderítette az egész falut, s hosszas sétáik során új ismerősökre tett szert, egyre kellemesebbnek találta új lakhelyét. Kankuro után hiába érdeklődött, senki nem válaszolt erre a kérdésre neki... De szerencsére Gaara sincs sehol, így nem kell tőle tartania... Soha nem felejti el azt az estét! - gondolta komoran. „És... azt az éjszakát sem...” - pirult el. Akamaru megállt vele szemben, és rámordult.

- Tudom, régen gyakoroltunk. De te miért pont most akarsz edzeni? - nézett bosszúsan le a kis fehér kutyára. Megvető horkanás volt a válasz.

- Nem vagyok lusta! - vitatkozott Kiba. - Csak most nincs kedvem. De holnap reggel korán kelünk jó? - elégedett vakkantás.

 

- Fiam! - fogadta az anyja házuk ajtajánál. - Örömhírem van számodra! - arcán elégedett mosoly ült, és Kiba gyanakodva húzta össze szemeit. - Az a megtiszteltetés ért téged, hogy maga a Kazekage lesz a tanárod, aki felkészít a chounin-vizsgára. Remélem, nem okozol majd csalódást! - fordult el. - Holnap reggel kezdesz az irodájában! - intett, majd elsietett.

Kiba lenézett a szintén meglepett Akamarura.

- Meg vagyunk tisztelve... - morogta. A kutya halkan vinnyogott nemtetszése jeléül.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

- Kazekage-sama! - hajolt meg a ninja. - Megérkezett a tanítványa!

A kage intett, és a fiú beléphetett az irodába. Illemtudóan meghajolt, köszönt, s szemeit lesütve várakozott.

A kage visszafojtott lélegzettel nézte... Gyönyörű volt! Karcsú test, elbűvölő tekintet, csinos arc, fényes barna haj... Hevesen dobogó szívvel nézte a tüneményt. Most mégjobban megbabonázta, mint a felavatáson a falu kapujában!

Intett a ninjáknak, hogy távozzanak, majd a fiú elé lépett. Gyengéden az álla alá nyúlt, és felemelte a szép arcot.

 

Kiba mikor megérezte a férfi érintését az arcán, megborzongott. Felnézett, és a látványtól elsápadt... A türkizkék szempár hidegen csillogott, és úgy érezte a lelkébe látnak. Rémülten hátrált egy lépést.

- Te...? - suttogta.
 
 
7.
 
 

Kiba mikor megérezte a férfi érintését az arcán, megborzongott. Felnézett, és a látványtól elsápadt... A türkizkék szemek hidegen csillogtak, és úgy érezte a lelkébe látnak. Rémülten hátrált egy lépést.

- Te...? - suttogta. Ijedten hátrált egy lépést, de Gaara követte. - Hogy lehetséges ez? Miért...?

A férfi ajkai körül gunyoros mosoly derengett fel.

- Hát még mindig nem érted? - suttogta. Megragadta a karcsú csuklókat, és magához rántotta. Szorosan hozzásimult, és átölelte a bénultan védekező fiút. - Te tehetsz róla... Egy évvel ezelőtt, akkor éjjel megbabonáztál, de elérhetetlen voltál számomra. Most viszont... - súgta a szép fülecskébe. - ...az enyém vagy! Végleg...

Kiba megborzongott, amikor a férfi forró lehelete a fülét csiklandozta, és remegve próbált szabadulni az erős karokból.

- Ne... - rebegte. - Kankuro...
A Kazekage megvetően horkantott.
- Felejtsd el azt az idiótát!

- Hol van? Mit tettél vele? - nézett rémülten fel az egy fejjel magasabb férfi arcába. A türkizkék szemek dühösen villantak.

- Küldetésen van. Sokáig nem fog visszajönni, és ha rajtam múlik, nem fogtok találkozni! Megtiltottam mindenkinek, hogy tájékoztassanak téged róla. Ő sem tud rólad semmit, és ez így is marad!

 

Kiba szomorúan hajtotta le a fejét. Az ő teljhatalmú új ura... Gaara. A gondolattól remegni kezdett, ismét érezte azt a torokfojtogató félelmet, amit akkor éjjel. Kiszolgáltatottságát csak most érezte át igazán!

Gaara újra magához vonta a karcsú testet, és élvezettel szívta be finom illatát. A birtoklás-érzés édesen terjedt szét mellkasában. „Az enyém.”

A fiú halkan felsóhajtott, és könnyes arcát a férfi mellkasába rejtette. Intelligens fiú lévén minden lehetőséget átgondolt. Nem menekülhet, nem ellenkezhet, az egyetlen, amit tehet, hogy elfogadja a sorsát. Nem mehet sehová, és ha megtenné, missing-ninjaként kivégzik. A családja sem állna mellé, mert a hatalom fontosabb. Semmit sem tehet!

 

Gaara hallotta a sóhajt, és érezte, ahogy a remegő test megadóan hozzásimul. Lelkét boldogság töltötte el, és karjaival gyengéden körülfonta a karcsú derekat. Behunyta szemeit, és arcát a puha fürtök közé fúrta. Kezével felemelte a könnyes arcot, és a gyönyörű szemekbe fúrta tekintetét.

 
Kiba felnézett a félelmetes férfira.
- Győztél... - suttogta remegő ajkakkal.

A türkizkék szemek elhomályosultak, és Gaara szája vad hévvel csapott le. Fullasztóan szenvedélyes csókja elkábította Kiba-t, és ő lassan engedett a követelődzésnek, kinyitotta ajkait, és a férfi forró nyelve beléhatolt. A karok erősebben szorították, és a fiú remegve próbált elhúzódni... Halkan felnyögött, és kezeit védekezően Gaara mellkasának feszítette, de fizikai erőfölényével szemben semmi esélye nem volt.

Ekkor a férfi elengedte, szemeiben vágy tükröződött, de elfordult. Mély levegőt vett... Mikor eléggé lehiggadt ahhoz, hogy újra ránézhessen Kiba-ra, megfordult. A fiú ránézett gyönyörű szemeivel...

- Mit kell tennem? - beletörődése és fájdalmas tekintete a szívéig hatolt.

 

- Mától a tanítványom vagy. Én készítelek fel a következő chounin vizsgára. De emellett elvárom, hogy mindig mellettem légy. A rezidenciámban fogsz lakni, és kizárólag nekem tartozol majd engedelmességgel! - sorolta halkan, fenyegetően. Ó, hogy várta, hogy kimondhassa ezeket a szavakat! A sokáig tartott tervezgetés végre meghozta gyümölcsét!

- Hogyan? De hát... akkor... - hebegte.

- Igen. - vágott közbe türelmetlenül a férfi. - A családoddal is megszakítod a kapcsolatod. Én már mindent elintéztem, a holmidat most szállítják át ide. - arcán kegyetlen mosoly terült szét. - Klánod feje rendkívül készséges volt.

Kiba szeme dühösen megvillant.

- Mert nincs tisztában a hátsó szándékaiddal! - sziszegte haragosan.

- Ha tudná, sem tehetne ellene semmit... - vágott vissza villámló szemekkel Gaara. Lélegzete egy pillanatra elakadt. „Milyén szép, amikor dühös...” - észrevétlenül megrázta a fejét, és ismét ránézett a fiúra. - Még mindig nem fogtad fel? - lépett mögé, és a karcsú nyak fölé hajolt, leheletével perzselve bőrét. - Kicsi klánod szépen besétált a csapdámba, és téged ezüst tálcán kínált fel nekem... - suttogta. - Az enyém vagy! - apró puszit lehelt a nyak érzékeny hajlatára, és lágyan elmosolyodott. - Azóta vágytam erre a pillanatra, amikor először néztem a szemeidbe...

Gaara megragadta a fiút, és maga felé fordította. Lágyan megcsókolta, majd elengedte. Az ajtóhoz lépett, és a kezét nyújtotta neki.

- Menjünk!
Kiba habozva fogta meg, és elindultak.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Mikor a lépcsőn tartottak felfelé, Kiba gyomra gombóccá húzódott össze.

- Hova... hova viszel? - próbálta kiszabadítani kezét, de Gaara erősen tartotta. - Eressz el!

A férfi dühösen megfordult, és a vállára dobta. Kiba meglepetten felnyögött, és hevesen ellenkezni kezdett. Mire feleszmélt, valami puhán huppant, és rémülten nézett körül. 

Egy hálószobában volt. Gaara felvitte őt a szobájába! Rémülten akart kiugrani az ágyból, de a férfi már rajta is feküdt, és a matrachoz szögezte testével. Kezeit is lefogta, és arca pár centiméterre volt csak övétől. Kaján mosollyal figyelte a fiú próbálkozásait... Szemei lesiklottak a tiltakozó szájra, és tekintete elhomályosult a vágytól. Megpróbálta megcsókolni, de Kiba elfordította a fejét, és így ajkai a karcsú nyakra siklottak, megtalálva egy érzékeny pontot. Kiba megremegett, és egy pillanatra megmerevedett. Testén forróság cikázott végig... „Mi ez?” - rémült meg. Még hevesebben vergődött, de a fészkelődésének arcpirító eredményeként ő már szétterpesztett combokkal feküdt, a férfi pedig a lábai közé került. Gaara halkan felnevetett, és fél kézzel lefogta a csuklóit, majd szabad kezével vetkőztetni kezdte Kiba-t. Feltűrte a pólóját, és megkóstolta mellkasán a fehér, bársonyos bőrt.

- Ne... kérlek ne... - nyöszörögte a fiú.

Félelme és ellenkezése annyira izgató volt... Gaara testén forró borzongás cikázott végig, és hevesen megcsókolta Kiba-t.

- Innen nem menekülhetsz. - nézett a szemébe. Ha hagyod magad, sokkal kellemesebb lesz, és kevésbé fájdalmas! - várt egy kicsit, hogy tudatosuljon mondandója, majd elengedte a karcsú csuklókat.

 

Kiba mozdulatlanul feküdt, letaglózottan, legyőzötten... A férfinak igaza volt. Nem tehet semmit. Felnézett Gaara szemébe, aki megértően nézett rá, szemében gyengédség és vágy tükröződött. Megadóan behunyta szemeit. „Kankuro...” - idézte fel szerelme arcát, és egy könnycsepp indult el szomorú útján. Forró ajkak csókolták le, és a szájára tapadtak. Ő megadóan nyitott utat a követelődző nyelvnek, és felsóhajtott. „Kankuro...” Képtelen volt azt képzelni, hogy vele van... A forró ajkak bebarangolták a nyakát, mellkasát, és érzéki nyelvjátékkal korbácsolták benne fel a szenvedélyt. Meglepetten nézett fel, és levegő után kapkodott. „Nem lehet... hogy élvezem... nem szabad...” Ránézett a vonzó arcra, a dermesztő türkizkék szemekre, és arcán forró pír terült szét. Gaara már meztelen volt, és éppen róla rántotta le könnyed mozdulattal az utolsó kis ruhadarabot. Kiba végignézett az izmos férfitesten, és a látványtól halkan felnyögött... Széles mellkas, lapos has, erős, izmos karok és lábak... és az ágaskodó hímvessző...! Hihetetlenül erotikus volt. Gaara visszafeküdt rá, és ő ismét felnyögött, amikor megérezte a forró bőrét.

- Ez az, ne fogd vissza magad! - suttogta a fülébe. - Halljam az édes kis hangodat! - Nyalta végig a mellkasát, és ismét megtalálta a kis rózsaszín mellbimbókat. Kiba-ban átszakadt a gát, és halk nyögései, sóhajai betöltötték a szobát a férfi legnagyobb örömére.

„Nem szabad ezt élveznem... nem szabad...nem szabad...nem szabad...” Gaara ajkai lecsaptak merevedésére, és ő felkiáltott.

- Nem... ne... ne... - de hangja érzéki nyögésbe fulladt, teste ívben megfeszült, és megvonaglott.

 

Gaara felhevült teste forrón tapadt a fiúéhoz. Ó, hogy várta ezt. Ezerszer elképzelte már, hogyan teszi magáévá ezt a gyönyörű fiút, de ez messze felülmúlta az elvárásait! Kéjesen játszadozott a testével, és élvezettel szívta magába kéjes hangjait, érzéki látványát, és bőrének édes ízét.

 

Mikor Kiba megérezte a forró nyelvét a bejáratánál, a gyönyörtől megvonaglott, és a lepedőbe markolva nyögdécselt. Egész teste lángolt és remegett, gyönyöre egyetlen helyre koncentrálódott, elviselhetetlenül... Teste verejtékben úszott, és kezei önkéntelenül is beletúrtak a férfi sűrű, selymes hajába.

 

Gaara az érintésre elmosolyodott, és felnézett. Lélegzete elakadt, és a szíve kihagyott pár dobbanást... A fiú gyönyörű volt! Testén izzadtságcseppek ragyogtak a félhomályban, szemei kéjtől elhomályosulva néztek le rá, arcán heves vágy és gyönyör tükröződött.

- Kérlek... - könyörgött édes hangon.

Gaara felhördült, és rávetette magát. Hevesen csókolta, és merevedését a bejárathoz illesztette. Kiba behunyt szemmel adta át magát a gyönyörnek.

- Nézz rám. - követelte Gaara. - Nézz a szemembe!
Kiba vágytól homályos tekintettel nézett fel rá.
- Kérlek...
- Mondd a nevemet! - hörögte követelően.
- Kérlek... - lihegte Kiba.

- Gyerünk! - Péniszével finoman megérintette a bejáratot, de várt még. - Mondd!

- Gaara... - nézett a férfi vágytól izzó szemeibe, ebben a pillanatban a férfi beléhatolt, és mindkettőjük teste ívbe hajolt a kéjtől.

- Mondd! - hörögte.
- Gaara... - A férfi megmozdult, és mélyebbre hatolt.
- Mondd!

- Gaara... Gaara... - nyögött a lökések alatt, teste rázkódott a szenvedélytől, és egyre hevesebben remegett, vergődött.

- Mondd még! Gyerünk!

- Gaara... Gaara... Gaara... - nyögte az egyre hevesebb lökések alatt, és teljesen elvesztette a kapcsolatot a külvilággal. Ritmusuk felgyorsult, lihegéseik, nyögéseik betöltötték a szobát, egyre hajszolták magukat a kiteljesedés felé... Elementáris erővel robbant közéjük az orgazmus! A gyönyör pillanatában Kiba a férfi nevét kiáltva élvezett el, és Gaara is az ő nevét ordította...

 
 

Lihegve, kábultan ölelték egymást, és képtelenek voltak magukhoz térni! Gaara lemászott a fiúról, és oldalról átölelte. Kiba gyengéd csókokkal hintette a férfi ajkát, arcát, aki boldogan mosolygott kis kedvesére. Összebújtak, és álomba merültek...  

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
8.
 
 

Kiba a gyengéd simogatásra ébredt... A hasán feküdt, és Gaara a hátát cirógatta lágyan, finoman, arcán méla mosollyal. A fiú kinyitotta gyönyörű szemeit, és felnézett. Szíve a torkában dobogott...

Ilyen szenvedélyes szeretkezés után fogalma sem volt mit mondhatna a férfinak. Kinyitotta száját, hogy próbálkozzon, de a férfi gyorsabb volt, és szenvedélyesen birtokba vette ajkait. Kiba készségesen viszonozta bódító csókját, és felé fordult. Az izmos karok azonnal a dereka köré fonódtak, és a két forró test szorosan összesimult. Sokáig csókolóztak, ölelkeztek és élvezték az érintések, simogatások varázsát... Nem volt szükség szavakra. Gaara olyan boldogságot érzett, amilyet még soha. Mikor érezte a fiú kedves simogatásait, csókjait, látta a neki szóló mosolyát, szíve boldog pillangóként verdesett mellkasában!

 

Kiba kábán pihentette fejét az izmos mellkason, amikor megkordult a gyomra. Kinézett az ablakon...

- Már délután van? - suttogta meglepetten.

- Ühüm... reggel óta az ágyamban vagy. - mosolygott rá Gaara, amitől Kiba mélyen elpirult. - Gyere, menjünk enni valamit. - öltözött a férfi, és a fiú szanaszét heverő cuccait felkapkodta a földről. A ruhakupacot az ágyra dobta, és földbe gyökerezett lábbal, bénultan bámulta az ágyból fölkelő fiút... Gyönyörű, hajlékony testét, elegáns, légies mozdulatait...

Kiba a forró pillantások kereszttüzében zavartan kapkodta magára ruháit. Arcán szégyenlős mosollyal fordult a férfi felé. Gaara a kezét nyújtotta, és ő készségesen simította karcsú ujjait a meleg tenyérbe. A hatalmas ház földszintjére vezette, és egy nagy, szépen berendezett ebédlőbe léptek. Igazán hangulatos helyiség volt. Középen egy hosszúkás asztal helyezkedett el gyertyákkal. Az asztalfőn és közvetlenül mellette már várta őket két teríték... Gaara kedvesen az asztalhoz tessékelte a zavart fiút, és az idős cseléd felszolgálta nekik a késői ebédet.

Kiba már nagyon éhes volt, és jóízűen falatozott, miközben Gaara őt nézte álmodozva. Kezdett hozzászokni, és már nem zavarták a folyton őt figyelő türkizkék szemek.

 

Kiba tanácstalan volt. „És most hogyan tovább?” Viselkedjen úgy, mintha semmi sem történt volna? Végülis, most már ő Gaara asszisztense... „Mit csinál egy asszisztens?” Látta a Hokage segédjét néhányszor papírokkal, tekercsekkel sietni valahová, de...

- Mi lesz a dolgom? - törte meg a csendet, és belenézett az őt figyelő szép türkizkék szemekbe. - Mint asszisztens... - tette hozzá zavartan pirulva.

Gaara elmosolyodott.  

- Elsősorban a tanítványom vagy. Fejleszteni fogjuk a képességeiteket Akamaruval. Klánod titkos tekercse már az enyém, hiszen ez a kage előjoga. Mindent megtanítok neked... Az asszisztensi teendőid pedig... - vigyorodott el, élvezettel nézve a mélyülő arcpírt a fiú arcán. - ...csak kövesd a parancsaimat. - túrt bele gyengéden a fiú selymes hajába. Kiba az érintéstől kellemesen megborzongott, és lehunyta szemeit. Gaara felállt, és magához húzta kedvesét.

- Teljesen megbabonázol... - suttogta a puha ajkaknak, és forrón megcsókolta. A fiú készségesen viszonozta csókját, átengedve magát az ölelésnek, és a gyengéd simogatásnak. A férfi halkan felnyögött, amikor megérezte a hátát simogató kezeket. Csókja vadabb lett, kezei felfedezőútra indultak, és a pulóver alá siklottak. Végigsimított a selymes bőrön, és levegőért kapkodott. Vad mozdulattal lesöpörte a tányérokat az asztalról, és rádobta a fiút, aki fülig pirulva figyelte a vágytól elsötétült szemeket. Gaara letépte magáról a ruhát, és Kiba gyorsan követte ebben, félve, hogy az ő ruhái is cafatokban végzik. A férfi felnyögött a csodálatos látványtól, és boldogan simította végig a formás combokat. Belemarkolt a kemény popsiba, és magához rántotta a fiút. Ajkai rátapadtak a szájára, és fullasztóan szenvedélyes csókkal jutalmazta készségességét. A Kiba pirulva lenézett a férfi vágyának egyértelmű jelére, és gyengédem megfogta. Gaara felhördült, és remegve simult hozzá. Döbbenten nézett le kedvesére, aki gyengéden masszírozni kezdte. A férfi nyögései betöltötték a szobát, amikor már szinte eszét vesztette a kéjtől, lefogta az édes kis kezeket. Hanyatt döntötte Kibát, és gyengéd csókokkal borította a nyak bársonyos bőrét, a kis mellbimbókat, a lapos hasat, egyre lejjebb haladva. Mikor elérte a legérzékenyebb pontot, röviden elidőzött rajta, de a bejárat jobban érdekelte, mert már csak nehezen tudta visszafogni magát... Kis idő múlva már nem bírta tovább, és óvatosan beléhatolt. Kiba behunyt szemekkel, görcsösen az asztal szélébe kapaszkodva viselte a fájdalmat, és Gaara megállt. Várt egy kis ideig, amíg a fintor megszűnt, és vad csókkal jutalmazta kis kedvese türelmét. Mélyebbre hatolt...

- Nézz rám! - parancsolta. Kiba szót fogadott, és elmerült a türkizkék vágytengerben... A férfi lassan mozogni kezdett, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt. Teste égett a vágytól, de nem akart még bevadulni. Kiba végre ellazult, és halk nyögdécselései csodálatos dallamként visszhangzottak fülében! Elmosolyodott, és gyengéd csókokkal halmozta el ajkait, nyakát, mellkasát. Kezeivel stabilan tartotta a formás csípőt, és tempója fokozódott. Közösen vették fel az ősi ritmust, Kiba pedig egyre odaadóbbá vált. Kezei maguktól útra keltek, beletúrtak a sűrű vörös hajkoronába, végigsimítottak a széles vállakon, az izmos karokon, és felfedezték Gaara testét. A férfi a gyönyörtől behunyta szemeit egy rövid ideig, de gyorsan felvette újra a szemkontaktust. Fontos volt számára, hogy a fiú figyeljen rá szeretkezés közben... Csak őt lássa, csak rá gondoljon! Kiba felemelkedett, és az ajkait kereste szenvedélyesen... Gaara nyögve adta meg neki amire vágyott, és tudata teljesen elhomályosult. Egyre vadabb ritmust diktált, és a fiú halk nyögései még jobban felkorbácsolták szenvedélyét! Hörögve vágtattak a gyönyör hátán, egyre közelebb jutva a beteljesedésig... Kiáltva élveztek el, szinte ugyanabban a pillanatban!!!

Félájultan pihegve kapaszkodtak egymásba, remegő testük szorosan összesimult... 

- Örökre velem maradsz... - lihegte Gaara, és arcát az illatos fürtök közé temette. Válaszul Kiba átölelte a nyakát, és szorosabban magához húzta. Szívét átjárta a fájdalom...

„Kankuro”    
 
9.
 
 

- Kazekage-sama! Itt a jelentés, amelyet kértél. - lépett be az irodába Kiba. Udvariasan meghajolt, és átadta a tekercset urának.

- Szép munka volt. - jött a hűvös válasz. Gaara gyorsan felbontotta a tekercset, és belemerült. Komoran olvasta a sorokat. A rejtettkő-falu mozgolódik. Baj.

Halk kopogást követően beléptek az összehívott tanácstagok és ANBU-k. Kiba elsápadt saját anyja láttán, de nem mutatott ki érzelmeket, csak udvariasan meghajolt. A nő meglepetten mérte végig Gaara széke mögött álló fiát. „Erősebb lett, pedig még csak egy hónapja oktatja a Kazekage...” - érezte a chakráján. Kíváncsian nézett rá, és a kutyára, aki már sokkal nagyobb volt. „Ezek szerint a kage a családi tekercsünket használja az oktatására.” - bólintott elégedetten.

 

Hosszas tárgyalás vette kezdetét, és Kiba csodálva figyelte Gaara-t. Most jött rá, mennyire nem ismeri a férfit. Rendkívül intelligens volt, és türelmes. Mindenkit meghallgatott, alaposan mérlegelte a teendőket, és azok következményeit. Végül megszületett a döntés, és a férfi határozottan intézkedni kezdett.

 

Végre az utolsó ember is elment, és a Kazekage fáradtan roskadt vissza íróasztala mögé, kezeibe temetve sajgó fejét. Borzasztóan feszült volt...

Kiba halkan becsukta az ajtót, és Gaara mellé lépett. Nézte a fáradt arcot, a csukott szemeket, a határozott vonásokat, a kage ruhát... Csodálatot érzett. Felelősségteljes, komoly vezető. Mennyire félreismerte! Gyengéden masszírozni kezdte a feszült vállakat, és a meglepetten felnéző férfire mosolygott.

 

Gaara újra behunyta szemeit, és csöndben élvezte a gyengéd kényeztetést. Milyen jól esett neki! Halkan felsóhajtott és érezte, ahogy a feszültség lassan elszivárog belőle, kellemes tunyaságnak átadva a helyét. Mennyire vágyott erre az intim nyugalomra! Az elmúlt időszakban nappal csak az éjszakákat várta, éjjelente pedig megállította volna az időt... Megfogta a fiú kezét, és gyengéden az ölébe vonta. Akamaru kinyitotta az irodaajtót, és kiosont...

Kiba engedelmesen ült a férfi ölébe, és átkarolta a nyakát. Csókra nyújtotta ajkait, és kissé megremegett a vágytól. Az együtt töltött hetek alatt Gaara megismertette vele az érzéki gyönyörök paradicsomát, és ő boldogan szívta magába az élményeket. Szerette a férfi perzselő ajkait... simogatásait, mosolyát...

A csók nem váratott sokat magára, Gaara szenvedélyesen vetette rá magát. Megőrjítette ez a fiú... Bármivel képes volt őt felizgatni... egy mozdulat, egy illat, vagy egy pillantás elég volt, és ő tüzelő testtel vetődött rá.

 
Kopogtattak.
 

Gaara sóhajtva engedte el a szégyenlősen felpattanó fülig pirult fiút. Dühösen felmordult, és az ajtó kinyílt.

- Kazekage-sama. - hajolt meg egy homok-ninja. - Kérte, hogy jelentsem, ha... - hallgatott el, és Kiba-ra nézett. Gaara szeme dühösen megvillant.

- Kiba, menj a szobádba. - parancsolta halkan, komoran. A fiú engedelmesen bólintott, és mikor az ajtó becsukódott mögötte, a férfi sápadt arcán dühös grimasz terült szét.

- Mikor érkezett? - sziszegte.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Kiba Akamaruval beszélgetett a szobájában, amikor belépett Gaara. Arca komoly volt, és a fiú aggódni kezdett.

- Mi történt? - nézett a türkizkék szemekbe.

A férfi ránézett a kutyára, és egy intéssel kiküldte. A fiú egyre idegesebb lett, hevesen dobogó szívvel figyelte az elé lépő kage-t. Udvariasan felállt, de a férfi visszalökte az ágyra.

- Most néhány napig nem hagyhatod el a házat. - jött a parancs halk, rideg hangon.

- Miért? - nézett fel rá gyanakodva. „Kankuro...” - dobbant meg a szíve, és elsápadt. Eszébe jutott, amit Gaara mondott neki nem olyan rég. „...ha rajtam múlik, nem fogtok találkozni!” - visszhangoztak fejében a férfi szavai. Kankuro itt van a faluban! Szíve hevesen megdobbant, arca felforrósodott, kezei megremegtek. Legszívesebben kirobbant volna a szobából, hogy szerelme keresésére induljon! Felidézte maga előtt a férfi gyengéd mosolyát, tekintetét...

 

Gaara egyre fokozódó dühvel figyelte a boldogságtól sugárzó szemeket, mikor a fiú rájött az igazságra. A fiú növekvő örömével egyenes arányban nőtt benne a harag...

Megragadta a karcsú, fehér csuklókat, lenyomta Kiba-t az ágyra és fölémászott, testével szorítva le őt a matracra. Közvetlen közelről nézett a gyönyörű szemekbe, és halkan, fenyegetően szólalt meg.

- Ha megszeged a parancsomat, nem csak te jársz pórul. - fúrta hideg tekintetét a fiúéba. - Lesújtok mindenre és mindenkire akit szeretsz. - Egész lényéből sugárzott a fenyegetés, és a fiú testén végigcikázott a jeges félelem. Ez nem az a férfi volt, aki oly gyöngéden szeretkezett vele, vagy a falut irányította megfontoltan, higgadtan. Ez az a Gaara volt, aki akkor éjjel megtámadta őt... akitől mindenki fél. A könyörtelen gyilkos. Sivatagi Gaara.

 

Lelkébe tőrként döfött a fájdalom, és behunyta szemeit. Nem kockáztathatja a családja és Akamaru életét... Felrémlett előtte szerelme arca, amely egyre távolabb és távolabb került tőle...

- Nézz rám! - csattant a férfi hideg hangja parancsolóan, és ő engedelmesen nézett fel. Gaara elengedte őt, letépte a ruháit, majd magáról is ledobott mindent. Pár pillanat múlva ismét rajta feküdt, és ugyanúgy fogta le kezeivel. Kiba beletörődve hunyta be szemeit, elfordította az arcát, de egy erős kéz visszafordította. Tudta mit akar a férfi... újra felnézett a türkizkék szemekbe, amelyek most jegesen csillogtak, érzelemmentesen méregetve őt. De tudta, hogy Gaara kívánja őt... kőkemény pénisze a hasának nyomódva tanúskodott erről. Önkéntelenül is megborzongott, és felsóhajtott. Éhes ajkak csaptak le a szájára, érintésüktől perzselő forróság áradt szét ereiben. Behunyt szemekkel felsóhajtott, mikor megérezte az érzéki nyelvjátékot a nyakán, mellkasán, hasán, és végül legérzékenyebb testrészén... Önkéntelenül felszakadó nyögései saját magát is meglepték... még alig kezdte el a férfi az ő kényeztetését, és máris ilyen intenzíven reagál... „Mi a fene történik velem?!” Lenézett az őt figyelő hideg szemekbe, amelyek általában gyengédséget és vágyat tükröztek szeretkezésükkor, de most hidegen csillogtak... Gaara felemelkedett, és tekintetét fogvatartva hatolt belé, ezúttal csöppet sem óvatosan. Kiba felnyögött, amikor megérezte magában a férfi péniszét, és az enyhe fájdalomtól behunyta szemeit.

- Nyisd ki a szemed! - csattant a rideg utasítás, és újra felnézett. Vad vágyat sugárzott a férfi szeme, és minden egyes lökéssel fokozatosan eltűnt belőle a hidegség, átadva helyét a benne kavargó érzelmeknek. Kiba megbűvölve figyelte, és teste önkéntelenül reagált a férfiéra. Felvette szeretkezésük ritmusát, remegve simult hozzá, lábai átölelték a derekát, karjai a nyakára fonódtak, és ajkai a férfiét keresték. Egyre hevesebb mozdulataik, nyögéseik betöltötték tudatukat, hajszolva őket az orgazmus legmagasabb csúcsáig.

- Mondd a nevemet! - hörögte Gaara, gyengéden beleharapva a fiú alsó ajkába.

- Ne... ne kényszeríts... kérlek... - lihegte.
Gaara durvábban lökött egyet, és jegesen nézett a szemébe.

- Mondd! - parancsolta dühösen. Nem bírta volna elviselni, hogy a fiú másra gondol közben.

Kiba felkiáltott a döfés alatt, és felnyögött.

- Gaara... - nézett újra a férfira, akinek tekintete azonnal ellágyult, és forrón csókolta a reszkető ajkakat. Mozdulatai egyre hevesebbekké váltak, testéről csorgott a verejték, egész testén dagadtak az izmok az erőlködéstől.

- Kiba... kérlek... - lihegte szenvedélyesen. Megőrjítették az apró kis nyögések...

- Gaara... - kiáltott fel a fiú, amikor megérezte a testén ostorként végigcsapó gyönyörhullámokat....megrázkódott, ívbe hajlította az orgazmus. Távolból hallotta, ahogy a férfi is az ő nevét ordítva, és szinte vele egyszerre elélvez...      

Remegve kapaszkodtak egymásba, lihegve csodálták egymást, szemeik összekulcsolódtak, ajkaik ismét összeforrtak. Hosszan csókolgatták, becézgették a másikat, nem akarván szabadulni ebből a gyönyörből.

Kiba végül fáradtan álomba zuhant, míg Gaara gyengéd tekintettel figyelte őt, lágyan simogatva, cirógatva a fiú hátának érzékeny bőrét.

- Bármibe kerül is, az enyém maradsz! - suttogta elszántan.
 
 
10.
 

Kankuro kifejezéstelen arccal lépett be az ajtóm. Udvariasan meghajolt, és gyanakodva összehúzott szemekkel nézett testvérére.

- Üdvözöllek Kazekage-sama. - dörmögte.

Gaara komoran biccentett, majd átvette a küldetésről szóló jelentést. Gyorsan átfutotta, elégedetten bólintott, és felnézett.

Kankuro mozdulatlanul várt, eltűrve a vizsgáló pillantást. Más volt a férfi azóta az éjszaka óta... Mikor hazatértek a levélfalu-béli incidensük másnapján, Kankuro megváltozott. Keményebben edzett mindenki másnál, erősebb és magabiztosabb lett, még Gaara-val szemben is. Mára ő lett Kazekage után a második legerősebb ninja, és mindenki tisztelte. A legnehezebb küldetéseket is könnyedén elvégezte. Ezúttal is onnan jött. Mikor belépett a faluba, hozzá hűséges emberei és csatlósai azonnal tájékoztatták mindenről. Fortyogott benne a harag, de erős önuralmának köszönhetően semmi nem látszott rajta.

Az új klán integrálása jó ötlet volt, sokat lendített a homokfalu erején, és társadalmi struktúráján, de ő nagyon jól tudta, mire megy ki a játék... „Akkor éjjel...” - szorította ökölbe kezeit. Akkor éjjel Gaara kivetkőzött önmagából. Egyértelmű volt, hogy őt sem hagyta hidegen Kiba szépsége. Megtetszett neki, de csak most értette meg, hogy mennyire. Kémei jelentették Kankuro-nak Gaara dolgait, és ha nem az ő szerelméről lenne szó, még örülne is öccse boldogságának. De így...

- Újabb küldetésem van számodra. - szakította félbe gondolatmenetét a rideg hang.

Kankuro közelebb lépett az íróasztalhoz, és a két szempár fagyosan kapcsolódott össze. Még mindig érezte a bénító félelmet öccse jelenlétében, de már sokkal enyhébben.

- Hallgatlak Gaara. - válaszolt hűvösen.
A szólított kifejezéstelen arccal nézett vissza rá.

- Rejtettkő-falu. - nyújtotta a küldetésről szóló, utasításokat tartalmazó tekercset.

Kankuro gyorsan átfutotta, dühösen összehúzta szemöldökét. Újabb hosszútávú küldetés.... Béketárgyalások.

Fekete szemeiben indulat villant, és belefúrta tekintetét a türkizkék fagyosságba.

- Mindenről tudok. - mondta halkan, fenyegetően.

Gaara lassan felállt, testéből bénító fenyegetés sugárzott, demonstrálva elképesztő erejét. Kankuro hátralépett, mikor arcát megcsapta az erős chakra-kisugárzás, de a szemkontaktust nem szakította meg egy pillanatra sem.

- Hol van? - folytatta.

- Ő már az enyém. Ne akarj vele találkozni! - jött a halk válasz, melynek hatására hideg félelem szorította össze a férfi torkát. Mégis előrébb lépett, és fenyegetően magasodott Gaara fölé.

- Hogy lehettél ennyire aljas? - sötétült el az arca. - Tudtad jól akkor is, és most is, hogy mit érzek iránta. Te nem szereted őt, csak kihasználod!

Gaara fél kézzel dühösen félredobta a hatalmas íróasztalt az útjából, és teljesen fölegyenesedve állt elé. Egyforma magasak voltak, és testfelépítésben sem maradt el bátyja mögött. Homok-jutsuja vadul körülhömpölyögte, a homokszél beleborzolt vérvörös hajába, szemeiből harag sugárzott. Hatalmas erejének kisugárzása betöltötte a szobát...

Az asztal darabokra törve beterítette a padlót, és hangos dördülése még hosszan visszhangzott a nagy iroda falain.

Kankuro terpeszben állt, hogy szükség esetén védekezhessen a támadás ellen.

- Ehhez semmi közöd! - sziszegte Gaara, és felemelte kezét, tenyerét a bátyja felé fordítva, s azonnal homok koncentrálódott oda. - Távozz! - torzította el arcát haragja.

Kankuro az ajtóhoz lépett, de visszafordult.

- Most a háború kitörésének megelőzése a fontos. De ha visszajöttem... - csukta be maga után az ajtót.

 

Gaara dühöngve zúzta szét irodája berendezését, lelke lángolt a gyilkos dühtől.

Kankuro túl befolyásos... A falunak csaknem fele az ő híve. Ha ellene fordul... Mérgesen felhördült a gondolatra, de aztán lecsillapodott. Ő jó vezető, és a népe tiszteli. Kankuro pedig nem vágyik hatalomra. Ha jól keveri a kártyákat, minden rendben lesz. „És Kiba...” - sóhajtott fel. Kiba egyre több érzelmet mutat iránta. Komoly esélyei vannak a fiú szerelmének elnyerésére, csak testvérét kell távol tartania tőle.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Kankuro mérgesen fortyogva rúgta ki lábával a bejárati ajtót, és nagy léptekkel indult háza felé, de egy érzés hirtelen megtorpanásra kényszerítette. Visszafordult, és a kage-rezidencia felé nézett...

 
 
 
 
 
...Egy gyönyörű fekete szempárba.
 
 
 
 
Kiba sápadtan figyelte őt a nyitott ablakból.

„Milyen szép lett!” - dobbant nagyot a férfi szíve, és levegőt sem bírt venni. A fiú arca keskenyebb lett, kifejező fekete szemeiből őszinte szerelem és fájdalom sugárzott felé. Barna haja lágyan keretezte arcát. Igazán kivételes szépség lett, és Kankuro néma áhítattal gyönyörködött benne. A kezdeti sokkon túltéve magát előre lépett, szólásra nyitotta száját, amikor egy kéz visszarántotta a fiút, és az ablak becsapódott.

A férfi lábai önkéntelenül elindultak, de valaki megragadta a karját, hogy visszatartsa. Dühösen perdült meg, és azonnal lehiggadt, mikor legjobb embere arcát felismerte.

- nem tehetsz semmit uram. Mennünk kell!
Kankuro beletörődve hajtotta le fejét, és elindult.
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Mikor Kiba meghallotta a hangos dörrenést a földszintről, ijedten felpattant íróasztalától, s az ajtót feltépve kirohant a folyosóra. Négy ANBU ragadta meg, és visszavezették, Kiba dühös ellenkezésére csak udvariasan mentegetőztek.

- Sajnáljuk, a Kazekage utasítását követjük...

A fiú végül megadóan bólintott, és az ablakhoz lépett. Biztos volt benne, hogy az őt korlátozó ninják Kankuro-tól akarják távoltartani. „Itt van a házban!” - dobogott hevesen a szíve, és forró arcát a hideg ablaküveghez simította. Remegő kezekkel kapaszkodott meg, és mikor légzése végre lehiggadt, kinyitotta a zárat.

„Legalább láthatom őt...” - figyelt várakozóan. Szerencsére szobájának ablaka a főutcára nyílt.

Azonnal felismerte szerelmét fekete ruhájáról, hátizsákjáról, és jellegzetes csuklyájáról. A férfi megérezte, hogy figyelik, és felnézett rá. Kiba szíve őrült ütemben verdesett mellkasában, elsápadt, és testén forró öröm hullámzott végig.

- Kankuro... - suttogta boldogan, és szemeivel magába itta a látványt. Szerelme magasabb és izmosabb lett, arca markánsabb, szemeiből csodálat és szerelem sugárzott fel rá.

Kiba térdei elgyengültek, és elfehéredett ujjakkal kapaszkodott az ablakpárkányba. Levegőért kapkodva figyelte, ahogy felé lép a férfi, de ekkor egy erős kéz durván visszarántotta őt, és erőtlenül hanyatlott a puha ágyra.

Bénultan figyelte, ahogy Gaara becsukta az ablakot, behúzta a függönyöket, és dühösen mérte őt végig.

Kétségbeesetten hunyta be szemeit, és beletemette arcát a kezeibe. Őszintén megrázta szerelme látványa, és úgy érezte, ez a fájdalom elviselhetetlenül beléfúródott. Könnyei megállíthatatlanul folytak, kibuggyantak arcát takaró ujjai közül is...

 
 

Gaara némán figyelte kedvese reakcióját, s szívébe minden könnycsepp tövisként fúródott. Lázasan gondolkozott, mit tehetne, de jobbnak látta inkább egyedül hagyni őt, s majd ha mindketten lehiggadtak, akkor beszél vele...

Csendben csukta be maga után az ajtót.
 
 

- Akamaru... - zokogott fel Kiba, és hűséges kutyája azonnal átjött a szomszéd szobából. Szomorúan nézett fel gazdájára, és kedvesen hozzábújva, vigasztaló szavaival halkan nyugtatgatta őt.

Kiba belátta, hogy társának igaza van, de... „Annyira szeretem Kankuro-t!” Olyan forró szerelemmel! Oly mélyen...

A kutya halkan, türelmesen győzködte őt, és Kiba feladta. Valóban nem tehet semmit. A Kazekage fenyegetése valós volt, és nem kockáztathatta önző módon családja és Akamaru életét. Gaara képes lenne őket bántani... tudta.