Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

"Mocskos egy világban élünk, nincs igazság a Földön."





Ezt állítja több milliárd ember. Ezt főleg azok ismerik el, akik megérdemelnék a jó sorsot, még sincs rá lehetőségük. De vannak olyanok is, akik ezt mind elismerik, és ezt kihasználva jó, talán túl jó módon élnek, és tudják, hogy nem tisztességes módon tettek szert hatalmas vagyonukra. Ők örülnek ennek az "igazságnak". Minden városban, faluban van legalább egy, talán több ilyen ember is, még ha nem is tudunk róla. A háttérből ők mozgatják az egész világot. Annak aki belekerül ebbe az életbe, onnan nincs visszaút. Az élet egy kegyetlen játék, csak jó taktikákkal élhetsz igazán. A tehetség nem minden, pénz is kell hozzá. Csak akkor érhetsz el valamit az életben, ha nem csak tehetséged, hanem elég pénzed is van. Csak ezeknek a kombinációja biztosítja azt, hogy később is megélhess.

De mi van akkor, ha se pénzed se tehetséged? Legalábbis olyan dologhoz nincs tehetséged, ami a társadalom javára válna.
Ilyen helyzetbe került egy lány is. Egy kislány, akinek születése után nem sokkal szülei balesetben haltak meg - legalább is ő így tudta - és így árva lett. Nem volt semmije és senkije. Egy nagyon rossz állapotú árvaházban "nevelkedett". Sosem fogadták örökbe, mert - lány létére - nagyon szemtelen és pimasz volt. Makacs és akaratos.
Kinek kéne egy ilyen gyerek?
Temari mindig "fiúsan" viselkedett, legtöbbször még a fiúknál is sokkal rosszabb volt. "Tehetségét" arra használta, hogy szerezzen magának egy kis plusz pénzt.
Kevesellte amit az árvaháztól kapott, de nem is várt onnan többet. Jó érzéke volt a titokzatos lopakodáshoz, és a rejtőzködéshez. Nagyon fiatalon kezdte, és ahogy nőtt, úgy fejlődött tudománya is. Legtöbbször amit összeszedett pénzt, annak egy jó részét arra fordította, hogy tökéletesítse technikáit, és minnél jobban tudjon teljesíteni.
Az árvaházban még volt annyi "erő", hogy megfelelő oktatásban részesítse az ott élőket, így a lány szerzett egy érettségit is. Amint betöltötte a tizennyolcat, elhagyhatta - el kellett hagynia - a helyet ahol eddig élt, és saját lábra állnia.
Szerencséjére elég pénzt gyűjtött össze, hogy egy ideig megélhessen, és lakást bérelhessen magának. A város közepén, egy viszonylag még jó helyen - a hangsúly a mégen van - talált is egy megfelelő lakást, ahol nem kérdezősködnek arról, hogy miből fizeti majd a bérleti díjat. Elfoglalt egy kis lakást, berendezte saját ízlésére, emellett sok rejtett szekrényt és polcot készített nem publikus holmijai számára. A körülményekhez képest nagyon okos lány volt, tökéletes stratéga.

Már huszonhat éves, nyolc éve költözött be a kis lakásba. A lakbért rendesen fizetgeti, nincs oka a házmesternek zargatni ezért. igaz nem is merné, mert tudja, hogy a fejét vesztené. Amióta kikerült az árvaházból, sokkal rohamosabban fejlődött mint akkor. Mindent, szinte már tökéletesre fejlesztett. Sosem hibázott, mindig másodperces pontosra tervezett.
Senki sem tudta, hogy honnan, de pontos és biztos információkat tudott szerezni. Soha, senkinek nem sikerült még elkapnia őt.
A városba új fiatal és tehetséges nyomozó érkezett, aki hatalmas intelligenciával rendelkezett. De most még ő is vetélytársra akadt.

...

Eltelt három év.
Egy huszonkilencedik éveit taposó nő kényelmesen ült le fotelében, kis asztalán remegő kézzel húzta közelebb magához a hamus tálat, majd egy cigit vett szájába, és még mindig remegő kezekkel rágyújtott. Amint beszívta az első slukkot, megnyugodott.
"Becsületes" neve Sand Temari, de minden alvilági alak csak a "Tünemény" néven ismeri. Becenevét onnan kapta, hogy remekül tudott rejtőzködni, és könnyű szerrel bárki szeme elől eltűnni.
De... Egy valaki mégis kifogott rajta, ennyi év után. Valaki, aki hasonló intelligenciával rendelkezik, és minden lépését kielemezve, egyszer elkapta. Jól emlékszik arra a napra. Finoman szívva és kifújva a számára kellemes füstöt elmerült emlékeiben.

**********EMLÉK**********

Pár éve, egy gazdag muksó házába készült betörni. Körülbelül egy hónap megfigyelés után, mindent eltervezett, s már csak a betörés napja maradt hátra. Fekete passzos ruhába öltözött, tökéletesen kiemelve nőiességének minden porcikáját. Különleges fekete kesztyűt, és fekete, hosszú szárú magas sarkú csizmát hozzá. Mind átalakítva, és megborsozva saját technikájával. Haját egy pici copfba fogta, és letűzte, erre vett egy vékony sí maszkot. Fekete övtáskája - vagyis inkább vastag öve sok zsebbel - tökéletesen passzolt csípőjéhez. Hatalmas táskáját és váltóruháját, egy közeli elhagyott épületben hagyta. Lassan odalopózott a hátsó udvar kerítéséhez, amit kinézett. Ránézett karórájára.

- Három, kettő, egy... most! - suttogta, megnyomott egy gombot ami egy stoppert indított el, és már ugrott is.

Átszaladt az udvaron, és ügyesen kikerülte a fényeket és az őröket, majd elrejtőzött egy bokorban. Mikor egy nagydarab őr elhaladt mellette, hevesebben vert a szíve, de nem hagyta magát kizökkenteni. Imádta, amikor ilyenkor gyülemlett benne az adrenalin. Elment az őr, megint számolt, és ugrott is. Felmászott a falon, mint egy pók. Nem véletlenül fejlesztett ki saját technikát. Egy sötét ablak mellett megállt, és benézett. Egyik zsebéből a sok közül elővett egy pici, szikéhez hasonló tárgyat. Végighúzta a két ablak közötti résen, miközben egy gombot nyomott az oldalán, és halvány kéken fénylett. Eltette a kis tárgyat és kinyitotta az ablakot.
Most az ablakban guggolt, és körbenézett. Mikor megbizonyosodott arról, hogy nincs bent senki, elővett egy pici flakont, és fújni kezdett belőle egy kis füst szerű anyagot. Ahogy egyre jobban terjedt a füst, úgy tűnt fel egyre több vörös lézercsík, míg végül az egész szoba területén látszott. Pár másodpercbe telt, míg kielemezte a csíkok helyét, és már be is szaltózott. Könnyű, kecses mozdulatokkal haladt át a szobán, és az ajtónál megállt. Rápillantott a halvány zölden világító órájára, és lehjaolt a küszöbhöz, ahol kis fény szivárgott be. Elszámolt háromig, és egy jól látható árny szelte át a beszűrődő fényt, mely jelezte, hogy egy őr haladt ott el. Halkan kinyitotta az ajtót, és becsukta maga után. Sajnos túl hangosan kattant a zár.

- Te is hallottad? - szólt egy férfi hang.
- Nem.
- Megyek és megnézem - hallotta az őr hangját, majd a közeledő lépteit is, és hirtelen nem tudta mit lépjen.

Az őr befordult a folyosóra, és megpillantott valakit. Vagy valamit?

- Ez csak a főnök nőjének kurva pincsije - jelentette a ki a társához fordulva, majd vissza is ment hozzá.

Temari sóhajtott egyet, majd útját a plafonon folytatta tovább.
Elért a kiszemelt szobához, és leugrott a plafonról. Beslisszolt, és bezárta az ajtót maga után.

Imádta a gazdag dögök hiúságát. Szerették vagyonukat mutogatni, és kiállítani, és a biztonsági rendszerüket könnyen ki tudta játszani. Ez a szoba is erre szolgált. Gyémántok, ékszerek, antik tárgyak és ereklyék.
Megállapította a biztonsági rendszer fajtáját, és elővette a szükséges holmikat a kikapcsolásához. Minden apróbb tárgyat elvitt, és ahogy volt - feldúlva - ott hagyta a helyet. Ismét órájára pillantott, és sietni kezdett. Az ablakhoz sietett, biztosította és kinézett rajta. Látta, hogy nincs senki a közelben így leugrott, kifutott és a kaputól húsz méterre állt meg, már kint egy bokor takarásában, hogy kifújja magát.

- Idióták. Olyan együgyűek - nevetett magában, majd elindult rejtekhelye felé.

Beért a szobába, ahol teljes sötétség volt, csak az utca lámpa fénye szivárgott be egy vastag csíkon az ablakon keresztül. Lekapta sapkáját, és nagyot sóhajtott. Melege volt már ebben a passzos ruciban, - igaz csak az volt rajta és a fehérnemű - így lezipzárazta az elején, de még csak a nyaka látszott ki.
Hajnali kettő volt már, nyugodtan kezdett táskájában turkálni a ruhája után, mikor meghallott egy hangot, és megijedt.

- Megvagy - dörmögte az idegen, majd magát láthatóbbá téve állt a fény útjába.

Arca nem látszott, csak hallani lehetett, hogy férfiről van szó. Menekülőre fogta volna, de hirtelen elkapták a kezét, csuklójára szorosan kulcsolódott egy erős kéz, és arccal a fal felé nyomta, két kezét hátra szorítva. Egész testével préselte a nőt a falhoz. Temari megérezte a szolgálati fegyvert a csípőjébe nyomódni.

- Nem tudtam, hogy a biztos úr ilyen durván szereti - éles gúny hallatszott hangjában.
- Nyomozó vagyok, és te most velem jössz - búgta a fülébe, miközben egy bilincset rakott a csuklójára.

A hideg fémtől kirázta a hideg még a kesztyűn keresztül is. A férfi felvette az összes cuccát, és elindultak. Lent benyomta a kocsiba. Az autóban ülve a nő jobban megfigyelte elkapója arcát. Haja barna, és copfba van fogva. Mindkét fülében egy pici karika fülbevaló. Arca rideg, kegyetlen, mégis unott. Szeme csoki barna, érzéstelen, mégis most egy kis elégedettség csillant benne. Egész úton nem szólt semmit. Egy kis gondolkodás után a nő rájött, hogy ki is ő. A nyomozó, aki évek óta őt üldözi. Nara Shikamaru.

Az őrsön egy lélek sem volt, csak pár villany égett. Most ép a sok íróasztal között vonszolta irodája felé. Hiába nem volt ott senki, bezárta az iroda ajtaját, és a reluxát is lehúzta. Ledobta egy székre, és leült saját pici forgó bőrfotelébe.

- Na mi van? Hol a többi patkány, akik a papírjait írogatják? Nem azért hozott be, hogy bedugjon egy retkes dutyiba?
- Nem - jött a komor válasz.
- Akkor minek vonszolt ide? Hogy kiélvezze elkapásomat?
- Nem - válaszolt ismét tömören, úgy látszott, őt lehetetlen kihozni a béketűrésből.
- Akkor mit akar? - szinte ordította.
- Ha lenyugszik, talán eloldozom.
- És nem fél attól, hogy elszököm? - nyugodott le végre, és kérdezte gúnyosan.
- Tudom, hogy nem ostoba - felállt székéből, és a nő felé vette az irányt. Levette róla a bilincset, és ledobta az asztalra, ahova le is ült.
- Szóval mit akar? - dörzsölte meg csuklóit, levette a kesztyűt, és elkényelmesedett a székben. Még mindig melege volt, így lejjebb húzta a zipzárt a felsőjén, így tökéletes rálátást biztosítva kerek melleire egy mély dekoltázs keretében. A rendíthetetlen nyomozó most felállt az asztaltól, és az ablakhoz sétált, majd kikandikált a reluxák között.
- Maga Sand Temari, más néven a Tünemény?
- Igen, de ezt maga is tudja... Mr. Nara.
- Évek óta nyomozok maga után, és elemzem minden lépését. Kiválóan vitte véghez terveit, még nekem is nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy elfoghassam. Pedig ez tőlem nagyon szokatlan, hogy bármiért is ilyen keményen dolgozzak. De maga. Nagyon foglalkoztatott a precíz munkájával - sorolta gondolatait, még mindig az ablakban állva.
- Minden nőnek így bókol nyomozó? Még a végén elbízom magam. Mit szólna ehhez a felesége? - még mindig nem hagyta abba a pimaszkodást. Kiengedte haját, és négy copfba kezdte fogni.
- Lát rajtam gyűrűt? - emelte fel kezét, majd lassan megfordult, és rágyújtott egy cigire.
- Hm - húzta szájára szokásos mosolyát a nő.
- Lecsuknám, de inkább egy szívességre kérném.
- Honnan gondolja, hogy segítenék a zsernyákoknak?
- Mert tudom, hogy keresztbe akar tenni a szülei gyilkosának, aki után nyomozok.
- Mi?! Ezt meg honnan? - lepődött meg.
" Honnan tudja? Honnan jött rá? "
- Gondolja azt hittem, hogy csak véletlenül tör be mindig Sasori alárendeltjeihez? És... Kutattam az aktájában. Megtaláltam a szülei aktáját is. Tudom, hogy ő ölte meg őket. És ezt maga is tudja. Minden honnan információt gyűjt, hogy a közelébe férkőzhessen. És bosszút állhasson rajta. Én most adok egy lehetőséget, hogy ezt egy kicsit könnyebben tehesse meg.
- Szeretek a saját módszeremmel dolgozni, és nincs szükségem holmi újoncokra. Egyedül dolgozom. Elég információm van már.
- De mihez kezd az információival, ha lecsukom? - sétált közelebb a széken ülő nőhöz.
- Higgye el. Nem maradnék bent sokáig - nézet farkasszemet a férfivel.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos - lépett közel a székhez, rátámaszkodott a karfára, és közvetlen közelről nézett bele méregzöld szemeibe. A nő tovább pimaszkodott, kivette az égő cigit a férfi szájából és ő szívott bele.
- Nem hittem volna, hogy a maga szájából ilyen finom a cigaretta - incselkedett.
A férfi nem zavartatta magát, csak rágyújtott még egyre.
- Maga... egy kellemetlen nőszemély - jelentette ki unottan.
- Szóval - tért vissza a tárgyra - Mikor kéne kezdenem? És a legfontosabb. Mit tudnak róla?
A férfi leült asztalához, és kinyitott egy fiókot. Az asztal másik végében ülő nő elé dobta az aktákat. A nő a kezébe vette és belenézett az egyikbe.
Talált egy fényképet, anim egy vörös hajú épp beszélget valakivel. Elöntötte a méreg, mikor a képet vizslatta. Most látta először, de rögtön meg is gyűlölte. Összezárta az aktát, és magához szorította.
- Ennyi lenne? - érdeklődött tovább.
- Igen. Arra szeretném kérni, hogy épüljön be hozzá, és tudjon meg ennél is többet. Most megint készül valamire, és meg szeretném akadályozni.
- Mindent megteszek drága nyomozó - fordult át hangja pimaszból bujába, és elnyomta a csikket.
- Most elmehet, nem tartom vissza. De ne próbáljon eltűnni, úgy is megtalálom.
- Rendben - mosolygott, és felállt a székből - De ha nem bánja. Átöltöznék - nyúlt a zipzárhoz, és nem zavartatva magát elkezdte lassan lehúzni. Már látszott a fekete melltartó közepe.

Shikamaru épp a csikkjét nyomta el, majd felpillantott. Hirtelen zavarba jött, és kihasználna a forgószék praktikusságát, gyorsan hátat fordított a nőnek, és halványan elpirult.
Temari átvette váltóruháját, ami egy sokat mutató fekete top, és egy szűk, farmer miniszoknya volt.
Kihasználva a férfi zavarodottságát, odatipegett hozzá, és megragadta a vállát, odahajolt a fejéhez, de még a háta mögött állt.

- Még soha, senki nem tudott elkapni - súgta kéjesen a fülébe - nagy elismerést érdemel, és nagy intelligenciára vall - folytatta, miközben a férfi vállát masszírozta melleit a hátának nyomva.
Bevallotta magának, hogy elég sármos pasi, és már régen volt férfival.
Vágyott már az izgalomra, így bevetet mindent. Maga felé fordította a férfit, és szemben vele, leült az ölébe. Kicsit előre hajolt, kimutatva bájait. Amikor a combjára támaszkodott, megérezte, hogy a várt hatás nem maradt el, felkelt a férfiassága is. Ezen csak elmosolyodott és belenézett a barna szemekbe, amiben vágy csillogott. Meglepődött, amikor a férfi egy hirtelen mozdulattal ajkai után kapott, és felállt a székből, magával emelve őt.
Temari a derekára kulcsolta a lábait, és átkarolta a nyakát, így viszonozta a csókot. A férfi leültette őt az íróasztalra, és vadul falta ajkait. Próbált letérni a nyakára, de két kéz közrefogta arcát, és megint egy szemmagasságban voltak.

- Velem nem kell finomkodni - nyögte kéjesen, mire csak egy gonosz mosoly volt a válasz.
A barna hajú férfi szétrántotta a nő combjait, és letolta a saját nadrágját...

**********ELMÉK*VÉGE**********

A szőke nő egy utolsót szívott cigijéből, majd lazán kifújta a füstöt és elnyomta a csikket. Elmosolyodott emléke végén, és magabiztosan ült a fotelban. Az elmúlt pár évben sokminden történt. Azóta a nyomozóval kavart, de kizárólag csak szexuális kapcsolat volt közöttük, semmi több. Emellett. Sikerült beépülnie, és mind a két oldalnak saját zsebre kémkedett. Nem csak a rendőröknek, hanem magának Sasorinak is. Amikor a rossz oldalon dolgozott, mindig barna parókát és maszkot viselt, hogy máshol ne ismerjék fel. A rendőröknél, igaz arcát mutatta. Igaz "főnökével" - Sasorival - még soha nem találkozott, mert az csak néhány ember kiváltsága volt.
De eljött a ma este.
Kiderítette, hogy Sasori kikapcsolódásként egy bárban fog feltűnni, így beilleszkedett oda táncosnőként. Végre élőben is akarta látni fő ellenségét. Felállt ülőhelyéről, és egy szekrény előtt állt meg. Kitárta két ajtaját,és szemügyre vette a szekrény tartalmát, és kiválogatta, hogy mi kellesz neki. A biztonság kedvéért eddig használt maszkja mellé tett be még kettőt, hátha szüksége lesz rá. Tett még be minden olyan felszerelést, ami eltűnéshez, esetleg meneküléshez lesz majd jó, és egy mellék zsebet telepakolt sminkkel. Felöltözött, és táskáját vállára kapva indult el.

Bement a bárba és kedélyesen köszönt jelenlegi úgymond munkatársainak. Felöltözött, majd azt várta, hogy megérkezzen Sasori és akkor előadja számát. Nem kellett sokat várni, meg is érkezett, így Temari következett domina műsorszámával. Haja ki volt engedve, és néhol feltűzve. Egy fekete hálós-csipkés fűző volt rajta, fekete harisnyával és tartóval. A hosszú szárú fekete - most tűsarkú - csizma sem maradhatott el. A műsor elején még egy fekete szűk miniszoknya is volt rajta egy fekete blúzzal együtt, de ezek a műsor során lekerültek. Démonian festett így. Táncolt, pördült rúd és szék körül, ezzel izgatva a férfiak fantáziáját is.
A számba beletartozott, hogy a végén sétálgatott az asztalok között, "lenge" öltözetben és ahhoz ment, aki a legtöbbet ajánlotta.
Ha nem tetszett neki a pasas, domina módjára lökte félre. Most célját, a leghátul, kicsit komoran ülő Sasori felé vette. A vöröshajú barna szemében látszott csak, hogy nagyon megmozgatta a fantáziáját ez a nő. Temari kecsesen odatipegett hozzá, és az ölébe kezdett ráncolni, ami nagyon is tetszett a férfinak.
Éhes vad módjára kapta ölébe a nőt és közvetlen közelről nézett vele farkasszemet. Megragadta szőke haját, és derekát magához szorította.

- Ma az enyém vagy! - jelentette ki ellentmondást nem tűrőn.

Temari nem ijedt meg a kegyetlen tekintettől.

- Az attól függ, mennyire tudod megfizetni - kacérkodott fogva tartójával, amin a férfi alárendeltjei nagyon meglepődtek, hisz még soha senki nem mert ellent mondani főnöküknek.
- Hidd el. Van elég pénzem.

A nő kibújt az ölelésből.

- Mindjárt jövök, csak hozom a holmim - hajolt arcához, és megcsattintotta fogait, mintha az ajkába akart volna harapni.

Hátat fordított, és fenekét riszálva, macskaszerű kecsességgel tipegett ki az öltözőbe.

- Ez egy igazi vadmacska főnök. Jól kifogta - hízelgett az egyik talpnyaló.
- Tudom seggfej, nem kell kommentálni - nézett a mellette állóra, majd vissza az öltözőre és megnyalta szája szélét, végül kiment a bárból.

Temari az öltözőben rendbe szedte magát, nagyjából tisztességes ruhába öltözött, és mindent összepakolt. Tombolt a szíve. Azt tervezte, hogy nem érdekli se a nyomozó, se senki más. Itt a lehetőség, ma megöli Sasorit. Kicsit beleborzongott, amikor visszagondolt a barna szemekre, és arra a vadító érintésre, amikor birtokolni akarta. Kirázta a fejéből a gondolatot. Nem zavarhatta össze magát. Csak azért, mert megkívánta a pasast, nem térhet el céljától. Meg kell ölnie.

"Bár..." - húzódott gonosz mosolyra a szája - " Miért ne ötvözhetném a kellemest a hasznossal? "

Azt tervezte, hogy lefekszik a férfival, mert teste kívánja, hiába gyűlöli lelke legsötétebb zugáig. Gonosz és kegyetlen módon a csúcs előtt fogja megölni. Meglepődött saját ötletén, még sosem gondolkodott ilyen kegyetlenül.
Összeszedte magát, és elindult kifelé. A kilincsre téve a kezét, még sóhajtott egy nagyot, majd kiment és tökéletes magabiztosságot mutatott mindenki felé.
Egy nagy fekete limuzin mellett megpillantotta Sasori egyik talpnyalóját, és úgy vélte maga a férfi már az autóban ül. Odatipegett és kinyitották neki az ajtót, és beszállt a kocsiba. Leült, és pont a vörössel találta szemben magát. Bezáródott mellette az ajtó, és pár másodperc múlva már indultak is.

- Hová megyünk? - kérdezte magabiztosan, megszeppentséget álcázva.
- A villámba. Ott sokkal kényelmesebb - válaszolta, miközben pezsgőt töltött, és átnyújtott egy poharat a nőnek.
- Köszönöm - fogadta el bájosan a poharat.

Sasori rágyújtott egy drága szivarra, és kényelmesen pöfögtetni kezdett. Temari kérlelően nézett a pasasra, és ő is kért egy szálat. A vörös, vigyorogva adott neki egyet. Mire mindketten elszívták a szivarjukat, és telefüstölték a limuzint, meg is érkeztek. Egymás derekát karolva mentek be a hatalmas ajtón, mögöttük két testőrrel.

- Szép kis villa - tette az ámuldozóst, miközben össze-vissza kapkodta a fejét.
- Van miből aranyom - nevetett fel gonoszan.
- Hozzá tudnék szokni - nézett sandán a férfire, aki csak előre haladt tovább, majd hideg arccal, és egy ugyan olyan mosollyal nézett rá.
- Csak egy szavadba kerül - fúrta a nő szemeibe barna tekintetét, és folytatta - és örökre az enyém leszel.

Temari állta a pillantást, és gúnyosan nézett a barna íriszekbe.

- Majd meglátjuk, hogyan teljesítesz drága - tette egy ujját Sasori állára, és picit messzebb tolta fejét sajátjától.

Meg is érkeztek a szoba elé, a két emberke az ajtó két oldalára állt, őrzésképp, hogy majd senki ne zavarhassa meg őket. Beléptek az ajtón, és Temari nagy szemekkel ámult a szoba láttán. Fekete bútorok, még az ágykeret is fekete. Vörös szőnyeg, és tűzvörös selyem ágynemű. A szobában egy kis lámpa égett csak, így félhomály uralta a szoba hangulatát. Bezáródott mögöttük az ajtó, és vadul kaptak egymás ajkai után. Falták, marcangolták a másikat, közben lassan haladtak az ágy felé. Sasori egy hirtelen mozdulattal lelökte a nőt az ágyra, ami rugózott Temari alatt. Ekkor kopogtattak, és a férfi morogva, nagyon zabosan csapta ki az ajtót.

- Mi a faszom van?!? - ordította a kint lévőknek, és becsapta maga mögött az ajtót.

Temari ott maradt egyedül a szobában. Gyorsan elkezdett szétnézni, hogy mivel tudná majd kinyírni a pasast. Kutakodott a fiókokban, és a polcokon.

Kint az egyik alattvaló összerezzenve, és majdnem maga alá vizelve, lehajtott fejjel állt Sasori előtt.

- U... Uram... i... én... inform... mációt... hoztam... a... a... lányról - válaszolt remegve az ordításra.
- És mit tudtál meg? Hogy egy sarki kurva? Azt én is tudom - mondta flegmán, kicsit még ingerülten.
- Nem... Uram... Ő a kém, akit régóta keresünk. Ráadásul nem akárki. Ő a... "Tünemény" - bátorodott fel a mondat végére.
- Micsoda? - lepődött meg, és hatalmas szemeket meresztett - Köszönöm, hogy értesítettél - mondta most már komor, rideg tekintettel, és faarccal, miközben egyik kezét hátra lendítette, és fekete köpenye alól egy hátsó zsebbe dugott pisztolyt vett elő. Az embere megint összerezzent, szemét összeszorította, kezeit maga elé kapta, és könyörögni kezdett életéért. Sasori előbb az emberre, majd csak a feje mellé célzott, és lőtt.

Bent Temari hirtelen az ajtóra nézett. Gyorsan beugrott az ágyba, lenyugodott, és elkapott egy kintről szivárgó mondatot.

- Mostantól, senki ne merjen zavarni - jelentette ki a vörös és a kilincs után nyúlt. Mielőtt még benyitott volna, egy gondolat futott át az agyán.

"Kár érted kis tüneményem." - húzódott gúnyos mosolyra a szája, és lenyomta a kilincset.

Temari már az ágyon volt elterülve, és kéjesre vette a formát. Vadul izgatta még a látványával, és kecses mozdulataival is a férfit. Nem beszélve a hangjáról:

- Nem illik egy hölgyet megvárakoztatni - mosolygott buján, egyik lábát átvetette a másik felett, és egy ujját a szájába vette. Ledobta magáról a köpenyét, és a pisztolyt az ágy melletti éjjeli szekrényre tette.
- Szükség van erre? - kérdezte a szőke, közben gondolkodott.

"Ez az. Majd ezt használom. Tökéletes."

- E nélkül egy lépést sem teszek - mosolyodott el gúnyosan. Temari elkezdett játszani ujjával, megnyalta a végét, majd szívott rajta egyet. Sasori éhes vadként ugrott rá az ágyra, pontosabban a nőre és újból falni kezdte a puha ajkait, és fogdosta ahol érte.

- Megőrjítesz te kurva - lehelte ajkaiba vágytól izzón, amire a válasz az volt, hogy beleharapott alsó ajkába.

Kicsit felhördült a fájdalomtól és a kéjtől, de folytatta tevékenységét. halk reccsenéssel adta meg magát a fekete harisnya és az ágy szélén végezte.

- Hé! Ez nem volt olcsó darab - szakította meg a csókot, és háborodott fel.
- Nyugi. Tőlem akár száz ilyet is kaphatsz - búgta, majd beleharapott a nyakába.

Nyögött egyet a nő, de nagyon élvezte. Elkezdte az inget gombolni a férfiről és le is marcangolta róla, így láthatóvá vált izmos felsőteste. Végig simított rajta, majd felemelte karjait, hogy levehessék róla a blúzt - időközben a szoknya már lekerült róla és csak a fekete fehérnemű maradt. Sasori letolta magáról a nadrágot és újra a nő harapdálásába kezdett. Temari sem maradt rest, ő karmolászott, ha valamit nagyon élvezett. Már mindkettőjükről a fehérnemű is lekerült, és most a vörös leszorította a nőt az ágyra, csókolta, egyik kezével a haját "húzta" , a másikkal a csiklóját kezdte izgatni. A szőke próbált ellenkezni, bele-bele nyögött a csókba, de ez is abbamaradt, mikor kezdte élvezni a dolgot. Most két ujjat érzett meg magában, és újra nyögött.
Már-már elérte volna a csúcsot, mikor abbamaradt a kényeztetés. Csalódottan sóhajtott egyet, de még gondolkozni sem volt ideje, a vörös egy hirtelen mozdulattal hasra fordította, kicsit felhúzta, hogy térdein és kezein támaszkodjon. Várt még egy kicsit, majd Sasori egy gyors mozdulattal belé hatolt. Hatalmasat nyögött, mikor megérezte magában a kőkemény fériasságot. Nem vicceltem, tényleg olyan keménynek érezte.
Hirtelen és gyorsan mozogni kezdett benne, és a nő az erős lökésektől nagyot sikoltozott.

Kint csak vigyorgott a két őr.

- A főnök aztán tudja a dolgát.
- Igen. nagyon ért a nőkhöz.

Sasori most a csípőjét tartotta két oldalt, és kedvére mozgatta. Temari megint érezte a beteljesülés közeledtét, ahová most nehezebben jutott el, de megint abbamaradt a mozgás.
Na most telt be a pohár. Vele ne játszadozzon. Most már bármi áron, de be akar teljesülni. Nem érdekelte milyen szorosan tartják, kibújt a férfi alól - elől - megfordult, és maga alá gyűrte a férfit. Sasori meglepődött, de tudta, elérte amit akart, kihozta a béketűrésből, és már semmi másra nem figyel.
Temari ledöntötte a férfit az ágyra, kezével erősen támaszkodott a mellkasán, és ágyékát a másikéhoz dörzsölte, majd egy jól irányzott mozdulattal magába engedte a hímtagot, mire mind a ketten felsóhajtottak. Temari finoman ringatni kezdte a csípőjét, és kínzóan lassan mozgott. Élvezte, hogy most ő irányíthat. A vörös egy ideig élvezte a dolgot, de mikor már nem bírta tovább, megragadta a lány csípőjét, és kényszerítette a vad, gyors tempóra. Most már a szőke sem fogta vissza magát, szabadon mozgott egyre gyorsabban, és maga javára fordította előnyét.
Hangos sikolyok és hörgések, gyors vágta. Mindketten annyira élvezték a vad pillanatokat, még sosem volt ilyen jó egyikőjüknek sem. Temari most még a bosszújáról is megfeledkezett, csak élvezni akart. a nem gyűlölné ennyire, bele is szeretne ebbe a pasasba, bár ilyenkor az érzések is könnyen kavarognak. Nem is volt nehéz, hisz a szeretetet és a gyűlöletet csak egy hajszál választja el egymástól.
És a nő lelkében ez a hajszál most nagyon könnyen szakadt el.
Most megint érezte... Igen. Mindjárt... itt van.. Még... pár mozdulat... és...

Már a férfi arcán is észrevette a torzulást, hogy lassan ő is eléri azt a pontot.
Még pár mozdulat, még pár csusszanás, egy visszatartott mély lélegzet, és mindketten szinte ordítva lépték át a gyönyör kapuját, hatalmas hullámokban tört rájuk az orgazmus. Látásuk kis időre homályossá vált, s szinte repkedtek előttük a csillagok. Temari kicsit fáradtan, és lihegve borult a férfi mellé.
Hirtelen eszébe jutott valami. Gondolta kifújja magát, és majd akkor végez vele. Vagy megvárja míg elalszik. Kavarogtak benne az érzések, és már az is megfordult a fejében, hogy felad mindent, és mellé áll mint szeretője, mert több ilyen éjszakáért mindent megtenne. Zavart gondolataiból a férfi ziháló hangja zökkentette ki.

- Te vagy a legjobb akivel eddig dugtam. Ilyet még soha nem éltem át - lihegte a férfi.

Eközben az éjjeli szekrényen lévő pisztoly felé egy kéz közeledett.


Temari örömmel hallgatta a bókot, de ha meghallotta ezt a hangot, elkezdett benne felhalmozódni a düh. Még mindig gyűlölte. Gondolatai megint összezavarodtak, de józan esze azt parancsolta, hogy cselekedjen gyorsan. Szabályozta légzését, de a férfi ismét megszólalt.

- Kár érted... Tünemény! - ekkor A szőke nő hatalmas szemekkel fordult a férfi felé, mint egy lassított felvételen, és egy pisztolycsővel nézett farkasszemet, de csak pár pillanatig, mert a férfi meghúzta a ravaszt. Egy hangos puffanás, és a vörös hajú arcán jópár rubin vércsepp landolt. Szája széléről lenyalt egy ilyen cseppet, majd magához közelebb húzta a fegyvert és felállt az ágyról. Helyén, a vörös selyem ágyneműn jól láthatón kezdett el terjedni a rubin folyadék.

Kényelmesen felöltözött, és megtörölte az arcát. Az ajtóhoz lépve még egyszer visszanézett a válla fölött és az ágyon fekvő, meztelen nőt nézte, kinek szőke hajába bőségesen szívódott a vér. A pisztolyt visszatette a helyére, előre pillantott, és a kilincsért nyúlt.
Kint rá sem nézve a szolgáira megállt egy pillanatra.

- Takarítsátok fel - parancsolta halkan, majd tovább állt.

A két ember összenézett, hogy most hirtelen mit is kezdjenek.

- Igyekezzetek! - kiáltott vissza még utoljára a vörös, és végleg eltűnt a látókörből.

A két pasas összerezzent, és beszaladt a szobába.



Így van ez, ha valaki egy nagykutyával kezd ki. Ilyenkor hiába minden, hiába a pénz és a tehetség, ekkor már az sem elég. Minden embernek van gyengepontja, amit az ilyen férgek könnyen megtalálnak. Az élet nem játék, komolyan kell venni, és mindent addig megtenni, amíg lehet. Éld úgy az életed, hogy azt gondolod holnapod már nem lehet.
Sosem tudhatod mikor ér el a vég, élvezd ki életed minden percét. Sand Temari is így élt, mégis hamar végezte.
Nem volt családja, se tehetsége, se pénze, se barátai, mégis úgy élt, hogy minden percét kiélvezte.
És mégis miért végezte ilyen korán, ilyen fiatalon?
Mert mint mondják: Véletlenek nincsenek, mindenkit mozgat valaki, vagy valami.
Ezt a világot az alvilági alakok mozgatják, mint bábos a marionettet.
Mert a világ igazságtalan, mert:


" Mocskos egy világban élünk, nincs igazság a Földön. "