Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Nyár van Konohában, meleg napos idő, mint az év legtöbb idejében. Az emberek ilyenkor általában az utcákon nyüzsögnek, élvezik a jó időt, parkba mennek, vannak akik dolgoznak. Egy húsz éves copfos hajú férfi, chuunin mellényben a sűrű utcákat rótta, zsebre dugott kezekkel csak a lába elé nézett. Ő is épp dolgozott, habár nem nagyon látszott meg rajta. Mint minden félévben, most is a chuunin vizsgára kell készülnie, nem egyedül természetesen, de most fel kellett állina a papírok felől, mert Sunából fog társat kapni segítségként, és könnyítésként.
„Kíváncsi vagyok, hogy idén milyen kis chuunin kezdeményt sóznak rám. A tavalyi elég tűrhető volt, bár nem elég finom falat. Hehe."
Egy gúnyos mosoly húzódott szája sarkába, bár csak nagyon haloványan, hogy senki ne vegye észre.
Shikamaru nagy nőcsábász hírében állt sokak körében, de nem mindenki hitte el róla, csak aki személyesen ismerte, vagy tapasztalta, sokan még így is nagyon szerették. Vagyis inkább rajongtak érte, de ő ezt nem szerette. Azt szerette, ha vadászhat valakire, akit behálózhat, és elcsábíthat. A nehéz falatokat szerette, és nem tagadta. Már sejtette, hogy Sunaban nem nagyon kedvelik, mert ha egy lányt küldtek neki segíteni, az mindig sírva tért haza, ezért az előző félévben már egy fiút kapott, ami igaz nem hatotta meg. Talál különb lányokat is Konohában. De egy biztos... nem szereti a hosszú távú kapcsolatokat, mert nem hisz benne.

Morogva állt a konohai nyugati kapunál, nem szerette ha megváratják, és ráadásul a munkával is le van maradva, sietni kéne.
Egyszer csak egy sötét pontot látott meg a messziben, és lassan körvonalazódni kezdett az alak.
„Már éppen itt volt az ideje" - morogta magában, majd egyre jobban felfigyelt a közeledőre. Fekete kimonó, női idomok. Erre a látványra kiegyenesedett, és egyre jobban figyelt, majd amikor egyre tisztábban látta az arcát, elkerekedtek szemei.
„Az nem lehet"- mondogatta magában hitetlenkedve, majd egyenesen a méregzöld szemekbe nézett, amik egyre csak közeledtek felé. Állta a szúrós pillantást, sőt, kissé hunyorított is, hogy egyre tovább nézhesse, míg teljesen közel nem ért.
- Hát te? - kérdezte még mindig zsebre dugott kezekkel, és azóta már egy füstölgő cigarettával a szájában.
- Meglepődtél?... - tette karba kezeit a nő, egy élveteg fél mosollyal ajkain - ... bőgőmasina... - tette hozzá suttogva, és tekintete még szúrósabbá vált.
Shikamaru csak sértődötten fordította arcát oldalra, és nem is sejtette, hogy a nő pont ezt a hatást várta, és fel is nevetett. Shikamaru egyre jobban érezte, hogy nem lesz könnyű számára ez a pár hét. Nagyon is nem. Régen már dolgozott vele együtt, és tudta, hogy nagyon nehéz eset. Elindultak a kapuból, a Hokage irodája felé. Temarit zavarta a csend, és a füst.
- Leszokhatnál... - közölte morogva, karjai teste mellett libegtek minden egyes lépésénél.
- Majd én azt szabályozom... - szívott egy utolsót, majd előre dobta a csikket és rátaposott.
- Most is a kísérőm leszel? - mosolyodott el gúnyosan, a férfira sandítva.
- Nem... papírmunkát is végzek... felügyelő is vagyok... szervező... fárasztó munka... - fejezte be egy ásítással, majd kelletlen mosollyal léptek be a Hokage épületbe.
- Látom semmit sem változtál - nevetett fel, majd elgondolkodott.
„Rég nem láttam, rég nem hallottam felőle. Egész férfias lett, mit ne mondjak. Bár nem értem, hogy Kankuro miért mondta hogy vigyázzak vele..."
Gondolatmenetét megzavarta a fa ajtón való kopogtatás, hisz már megérkeztek.

A Hokage örömmel fogadta a jounint, hisz már régről ismerte, tudta hogy jól fog dolgozni, de rég nem is hallott felőle.
- Merre jártál eddig? - érdeklődött, miközben Shizunéval válogattatta ki azokat a papírokat, amiket majd elvisznek magukkal.
- Egy hosszabb küldetésen voltam - jelentette ki mosolyogva, egy szúrós tekintettel, jelezve ezzel, hogy nem kíván többet beszélni róla.
Meg is kapták a nagy papírkupacot, amit természetesen Shikamarunak illett vinni, nem csak azért mert társa egy nő volt, hanem csak nem rég érkezett a faluba.
A Hogake meglátogatása után, útjukat Temari kijelölt szállása felé vették, hogy átvegye. Shikamaru lihegve tette le a kis asztalra a papírokat, majd derekára támaszkodva nézett a lány után, aki a konyhában eltűnt.
- Itt kezdjünk majd bele, vagy inkább lemenjünk valami étterembe? - lépkedett a konyha felé, de az ajtófélfán le is gyökerezett a látványtól. Temari csak egy pohár vízért ment, ki, amit nagy mohósággal ivott, egy szepp kiszökött szájának sarkából és épp felfedező útra indult nyakán.
Shikamaru nyelt egyet, majd visszaöltötte közömbös arcát, és visszahátrált a nappaliba.
- Mit is kérdeztél? - lépett ki a nő, lecsatolva legyezőjét.
- Hogy... Hol is dolgozzunk... - kérdezte tarkóját megvakargatva. Kicsit még a látottak hatása alatt volt.
- Éhes vagyok... Előbb ebédeljünk valahol - jelentette ki a nő vigyorogva és el is indult - Nem jössz? - fordult vissza válla felett. Shikamaru csak sóhajtott egyet, és kezeit újra zsebre vágva indult a nő után...
„Azt hiszem idén nem lesz olyan vicces..." - bosszankodott magában, de nem mutatta ki... Jól tudta álcázni érzéseit, és mindig csak az unott arcot mutatni.

Az ebéd alatt Temarinak feltűnt valami különös, ami megzavarta. Túl sok lány fordul meg kísérője után, csábos mosollyal, kacér tekintetekkel, csalogató suttogással.
„Vajon mi vonzza őket, hogy a lustaság császárára így rákattannak? Igaz mit ne mondjak, a kisugárzása megvan hozzá... De ez nem elég..." - ránézett a vele szemben ülőre, aki kelletlen arccal, az asztalon könyökölve kevergette ételét, és próbált nem odafigyelni.
„Nem... biztos hogy semmit sem tett azért hogy így kedveljék... Biztos..."

- Én végeztem - tette le az evőpálcáját a nő vigyorogva - Ha te is befejezted a rizsszemek számolgatását, akkor visszamehetnénk, hogy elkezdjük a munkát... - könyökölt az asztalra, és megtámasztotta állát. A férfi nem válaszolt semmit, csak egy szösszenés után felállt. Nem szerette ha így bánnak vele, szeretett ő a magaslaton lenni. Máris utálta azt a pár hetet, amit ezzel a nővel fog tölteni, mert tudta hogy számára nagyon kellemetlen lesz...
De ez van ha nagy az esze az embernek, és a Hokage mindig rá bízza a vizsgák levezetését. Nincs mit tenni ellene.

Temari egész úton visszafelé azon gondolkodott, hogy mégis mi lehet az, amiért őt küldték az idei vizsgarendezésre, és miért óvták úgy... És ami még „fontos"... Vajon miért érdekli őt ez a lustazsák? Mert hogy foglalkoztatja a fantáziáját, az biztos. És ha már itt a lehetőség, ki is fogja használni...

Visszatértek a szállásra, Shikamaru persze elsőnek a nappaliban lévő kanapéra vetette magát.
- Csak nyugodtan foglalj helyet... - tette karba kezeit, és fejét rázva indult meg a térelválasztó rész felé - kényelmesedj el, ha gondolod kezdheted szortírozni a papírokat, addig én felfrissülnék... - szólt már a fal mögül, és öltözni kezdett...
- Hogyne, persze persze... - morogta és egy papír felé nyúlt de oldalra nézett közben, majd elkerekedtek szemei. A papír fal elég sok mindent mutatott a nő alakjából, mivel az ablak közelében helyezkedett. Ajkaira gúnyos mosoly kúszott, és egy papírral visszaegyenesedett...
„Ez a nő... akar valamit" - gondolta magában, és úgy tett mint aki mélyen elmerül az olvasásban. Fél szemmel a papír mögül kukkantotta meg a törülközőbe csavart nőt, aki berobogott a fürdőbe. Gondolt rá, hogy letámadja zuhanyzás közben, de az túl egyszerű... És ahhoz fel kéne állnia...
Nem kellett sokat várni, máris jött az ösztönzésre való látvány. Temari csurom vizesen, leeresztett hajjal lépett ki, és a kanapén ülőre nézett...
Shikamaru mélyen el volt merülve az olvasásban... ezt látta ő...
„Egyszerűen nem bírom elképzelni, hogy ez valamire is képes lenne..." - fintorodott el, majd továbblépett volna, de lábai nem engedelmeskedtek.
- Mi a...? - kezdett bele, majd eszébe jutott a férfi képessége. Szemét forgatva nézett lábára, és az abból vezető árnyékra. Az árnyék birtokosa vigyorogva engedte le arca elől az eddig ott tartott papírt, és felállt a kanapéról, zsebre téve kezeit. A zöld chuunin mellény már nem volt rajta, csak a hosszú ujjú fekete felső.
- Direkt csinálod ezt? - morogta Shikamaru, és közben közvetlen a nő elé állt, aki alig fél fejjel volt alacsonyabb nála.
- Mégis mit? Te tartasz fogva! - háborodott fel, maga előtt szorongatva a törölközőt.
- Nem ezt... - rázta meg a fejét a férfi - Miért kelleted magad? - kérdezett rá pontosabban.
- Azt csinálok amit akarok. És ha ez neked kelletés, akkor bocs. Nem én akartam most rögtön a munkát kezdeni! - ráncolta össze szemöldökét, bár furcsállta, hogy ilyen hamar rájött... De amint visszaemlékezett a régebbi időkre, már nem is volt olyan meglepő.
- Mit csináltál ennyi éven keresztül? Több mint 3 éve nem hallottam felőled... - súgta Shikamaru, és kezét a lány combjára siklatta, feljebb simogatva ezzel egy picinyt a törülközőt.
- Az nem a te dolgod. Ez csak Sunára és rám tartozik.
- Azóta nem volt olyan jó munkatársam a chuunin vizsgákon - hajolt hozzá közelebb, és lábát hajlatánál megfogva tette a derekára, másik kezével a lány egyik kezét a vállára tette, mivel még nem tudott mozogni a jutsu hatása alatt.
- Igen? - szeppent meg Temari, és próbálta fejét hátrébb húzni, de nem sikerült - senki nem dolgozott olyan jól? - fordította nagy erőfeszítéssel kissé oldalra a fejét. Shikamaru változtatva a jutsun nyújtott és egy kéz alakú árnyék a lábán egészen felfelé a nyakáig, álláig futott a nőnek, és visszafordította.
- Nem - lehelte ajkaira - egyikük sem volt olyan szép... - csiklandozta érzékeit, és combját simogatva, derekát karolva hevítette magában is a vágyat. Lassan összeért ajkuk, puhán csókolták egymást.


Temari először nagyon meglepődött, kerek szemekkel figyelt, majd elérzékenyülve hunyta le a szemeit, nagyon is jól esett neki ez a puha csók. Egy újabb árnyékkéz nyúlt egyre feljebb a lábán, már combjánál érezte a lassú simogatást, és meglepődött, amikor a kéz a törülköző alá nyúlt, felsóhajtott, majd a csókba nyögött, amikor megérintette legérzékenyebb pontjánál. Tudta, hogy innen már nincs vissza út, ha akarna sem mondhatna ellent ennek az erős férfinak, mert látja, érzi, hogy jóval erősebb lett, erőszakkal semmiképp sem kerülhet ki karjai közül. De talán... nem is akar. észre sem vette hogy karjai felszabadultak, csak kábán Shikamaru nyaka köré fonta őket, és szenvedélyesen folytatta a csókot. Shikamaru közel vonta magához a nőt, beletúrt enyhén vizes hajába, és ölelve felemelte, hogy lábaira tegye a karcsú nőt. Lassú és óvatos léptekkel kezdett belépkedni a hálószoba felé, kinyitotta az ajtót, és be is zárta ahogy beléptek. A roló le volt húzva, félhomály uralta a szobát, és ezért nem is kapcsolta fel a villanyt. Így sokkal hangulatosabb. Erősen tartva a derekát fektette a nőt lágyan az ágyra, és felé mászott. Temarin meglazult a törülköző és már hasa is kivillant, de nem vette észre. Egyikük sem vette észre. Shikamaru felemelkedett, hogy végignézzen az alatta fekvőn. Éhesen és csodálattal mérte fel a „terepet" és azt kellett tapasztalnia, hogy tényleg igazat mondott. Rég, talán sosem látott még ilyen szépséget. Temari szokásához nem híven pirult el, de a felhevültségtől már amúgy piros volt az arca. Pihegett, és meglepődött... Mozognak a karjai.
- Gyönyörű tested van - simított felfelé a férfi a kezével a formás combon, egészen a fenekéig.
Temari úgy érezte itt az alkalom. ha nem akar nagy hülyeséget csinálni, itt az ideje, hogy tegyen valamit, amíg van még egy csöppnyi józan esze. Egy pofonra emelte a kezét, meg is lendítette, de egy árnyékkéz lefogta, megakadályozta ebben.
- Á-á - ingatta ujját Shikamaru a vicsorító Temari orra előtt - Most... nem fogsz mozogni... - jelentette ki élveteg vigyorral, és mielőtt Temari megszólalhatott volna, rengeteg árnyékkéz indult ki Shikamaru alól, lefogva lábait, karját, nyakát, testét, és befogva száját. A kezeket utasítva, lassan kezdték lesimogatni a törülközőt, ami végül a szoba sarkában landolt. A nő oldalán végigsimítva mászott ismét fölé, hogy egy újabb csókot lophasson.


A kezek simogatni kezdték Temari testét, akinek elméjét kezdte egyre jobban elborítani a lila köd.
„Innen nincs visszaút..."

Shikamaru letért a szépen ívelt nyakára, és mélyet szippantott a finom virágillatból. Elbódította a látvány is, de ez az illat, csak olaj volt a tűzre.

Letért a dús keblekre, és eljátszadozott velük. Temari nem nyögéseit az árnyékkezek fojtották vissza, és vonaglani sem engedték. Egyszerre élvezte a dolgot és volt ideges. Nem szeretett inaktív lenni. A kezek széttárták a nő combjait, hogy Shikamaru közéjük férkőzhessen. Ahogy kényeztetni kezdte, simogata közben combjának belső felét. És a látvány is feltüzelte. Ahogy a nő próbált kiszabadulni, vonaglani, Ahogy kipirult arccal nyöszörgött a kezekbe. Ahogy homlokán gyöngyöztek a verejtékcseppek, ahogy a méregzöld szemek homályosan figyelték minden mozdulatát. Hogy fokozza saját érzékeit, az utolsó pilanatban elgedte el temari száját, és mézként folyt fülébe a nő élvező mély sikolya. Lassan levette ruháit, és immáron teljesen meztelenül mászott a nő felé. Egy mosollyal simított ki arcából pár sötétszőke tincset, ami rá tapadt.
Temari pihegett, arca kipirult volt, szemei a vágytól csillogtak. Remegő tekintettel nézett fel a magabiztos férfira. Shikamaru már nem bírta tovább, lassan beléhatolt, és fejét hátravetve sóhajtott fel, ahogy Temari is.

„Ez egyszerűen csodálatos... Tökéletes..." - gondolták egyszerre, ahogy ujjaik összefűződtek a puha párnán. Lágy ringásba kezdtek, mélyen egymás szemébe nézve, homlokukat egymásnak döntve.
A nő átkarolta a férfi nyakát, hátát simítva barangolt a keze, egy erősebb döfésnél karmolta meg a hátát, de nem hagyott nyomot. Nyakát harapta meg finoman, egy kis foltott hagyva. Shikamaru hogy visszafogja saját nyögéseit, borult a nő nyakába, és oda sóhajtozott, vagy csókolgatni kezdte, élvezte a perceket.
Temari persze rögtön észrevette, hogy már nem béklyózza semmi, így egy hirtelen ötlettől vezérelve fordított a helyzeten, és Shikamaru csak pislogni tudott, majd elvigyorodott. Nagyon is tetszett neki a helyzet. Temari lefogta a férfi két kezét a feje mellé, és ujjaikat összefűzte. Kínzó lassúsággal lágy ringásba kezdett, és mosolyogva figyelte a reakciót. Ez a helyzet neki is sokkal jobban tetszett. Mikor már nem bírta tovább, vadul lovagolt tovább, vad vágtával üzte a beteljesülés csodás érzését, a végén már a férfira támaszkodva és borulva mozgott, füle mellett sóhajtozott és nyögött Shikamaru, és élvezte a hangját. Minden egyes hangot. Forró testükön hideg ostorként csapott végig az orgazmus csodálatos érzése, és verejtéktől gyöngyözve rogyott Temari az izmos testre. Shikamaru magához ölelte a nőt, próbálta légzését szabályozni, de alig tért észhez. Ilyen élményben még nem igazán volt része. Teljesen elcsábította. Temari remegett a karjaiban, forró testüket a hideg érte, így nem is volt csoda. Egy gyors mozdulattal terítette magukra a takarót, és apró puszikkal hintve a már bóbiskoló nő fejét hunyta le ő is a szemét. Elfáradt...

~*~



Temari csak pár napra jött Konohába, hisz csak pár papírt kellett elintéznie. A többi napban, Shikamaru a kísérője maradt, de mivel sok volt a munka, így beosztottak melléjük még 2 embert, így sosem volt szabad percük kettesben. Igaz tanácstalanok is voltak, hogy vajon mi volt az az alkalom. vajon számított e a másiknak. Vajon a másiknak is többet jelentett egy egyszerű szeretkezésnél? De nem tudtak beszélgetni. Nem volt rá alkalom, és idejük se. Sietni kellett. Az utolsó nap amikor Temari hazafelé indult, már kettesben mehettek ki a kapuhoz. De egyikük sem tudott érdemleges dolgot mondani. A kapuhoz érve Temari szembe állt a férfival, és lesütötte szemeit. vajon mondjon neki valamit? talán még túl korai lenne.
- Hát... Akkor... - kezdett bele a férfi, de nem fejezte be a mondatot.
- Egy hét múlva a vizsgán... - tette hozzá Temari, felemelve fejét.
- Igen... - mosolyodott el Shikamaru, és zsebre vágta kezeit.
- Aztán tartsd a frontot - intett ujjával mosolyogva Temari, majd megfordult.
Shikamaru pár percig csak nézett utána. Elgondolkotott...
„Hogy lehet az hogy egy alkalommal így rabul ejtett? Ilyen még nem fordult elő" - fintorodott el, és ő is megfordult, hogy további dolgára induljon.
„Csak Te voltál képes erre..." - mosolyodott el, majd azon kezdett gondolkodni, hogy menyi idő is van még, amíg visszajön. Mert mindenképp beszélni akar vele.
„Csak te voltál képes kihozni ezt belőlem..." - gondolkodott a nő.
„Még találkozunk..." - sandított át válla felett Temari, és elmosolyodott. „Még találkozunk..."