Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Második dobbanás



Hinata behunyt szemekkel tűrte, hogy a hűvös ujjaik végigsimítsák ajkait, arcát, nyakának kecses ívét. Nem volt kellemetlen érzés.
- Szűz vagy még? - hallotta a férfi simogatóan mély, lágy hangját. Lángvörösre gyúlt arccal pillantott fel halvány szemeivel az aranysárga szempárba, és emlékei elárasztották.




- Hinata nézd, a testtartásod így nem jó. Így kell csinálni... - mondta komoran Neji, és türelmetlenül igazította meg a kezét. Már hetek óta együtt gyakorolnak, és Hinata egyre inkább úgy érezte, hogy a fiú türelme kezd elfogyni. Ilyenkor mindig borzasztóan elszégyellte magát, hogy unokabátyja terhére van...
- Sajnálom... - motyogta legörbülő szájjal. Az elmúlt három napban Neji a megszokottnál is durvább és türelmetlenebb volt. Nem értette az okát...
- Jaj ne kezdj el most itt pityeregni nekem... - dörmögte a fiú, és gőgös büszkeséggel fordult el tőle. Hosszú haja ahogy meglebbent, finom kesernyés illat kúszott a lány orrába. Hinata irigyen sóhajtott fel... Neki soha nem lesz ilyen szép dús és hosszú haja... pedig szeretett volna.
Újra szembefordultak egymással, felvették a Hyuuga-harciállást, és ismét elkezdődött kecses táncuk, természetesen chakra nélkül, különben Hinata már halott lenne. Akárhányszor a lány hibázott, és beengedett véletlenül egy érintést, Neji arca egyre dühösebb lett. Végül felszisszenve ragadta meg unokatestvére csuklóit, arcába hajolt, és tekintete szikrázott a haragtól. Hinata megszeppenve pislogott fel rá.
- Sa...sajnálom... - próbált mentegetőzni. - Nem vagyok ma jó formában...
- Direkt csinálod ugye? - kérdezte tőle halkan, ismét kifejezéstelen arccal a fiú. Hinata szemei elkerekedtek. Mire gondol vajon Neji? Hiszen nem bénázna ennyit szándékosan, amikor tudja hogy mennyire feldühíti vele a fiút...!
- Bocsáss meg... nem kell többé gyakorolnod velem ha nem akarsz... - hajtotta le elszontyolodva fejecskéjét, hosszú fekete hajtincsei arcába hullottak. - Tudom, hogy szörnyen béna vagyok.
Neji elengedte őt, és faképnél hagyta, onnantól fogva Hinata egyedül gyakorolt.

Néhány hét alatt kidolgozta saját harci stílusát, amely könnyed, kecses mozdulatokból állt, mintha egy, csak az Ő számára hallható zenére táncolna. Talán így is volt, s olyankor Hinata erhu-t vagy hárfát képzelt el élénk fantáziájával.
Rezidenciájukon csak egy privát gyakorlótér volt, a nagy előkertben, amin általában Neji és az apja gyakoroltak rengeteget, ezért ő máshová járt, vagy a hajnali napsugaraknál is korábban kelt.

Felemelte karjait, és létrehozta sajátfejlesztésű jutsujának erőterét, majd megidézve néhány klónt irányította őket saját maga ellen. Könnyedén legyőzte őket, kecses mozdulataival.

Szétpukkant az utolsó klónja is, és ekkor megérezte...

Szinte varázsütésre józanodott ki, és perdült meg.

- Sokat fejlődtél - mondta neki kifejezéstelen arccal Neji. Karba font kezeivel, magas termetével pontosan úgy nézett ki, mint apja, csak arcát még nem árnyékolták be a kor és a gondok ráncai.
Elpirulva köszönte meg a dicséretet.
- ...megyek is, nem zavarlak...
- Nem zavarsz - lépett elé Neji. Hinata meglepődött, hiszen unokatestvére ezt a két szót még soha nem mondta neki. - Gyakoroljunk. Van kedved hozzá?

Paff.

Helyreigazította leesett állát. Ez ma a meglepetések nagy napja - gondolta, és félénken elmosolyodva biccentett.
- Megtisztelsz, Neji...

Újra egymással szemben álltak, harciállásuk azonban már eltért. Neji támadásba lendült, erős határozott mozdulatait könnyedén kivédte kecsesen és elegánsan, de sajnos nem tudta megérinteni őt. Hát, legalább annyi előnyöm származik az új technikámból, hogy meg tudom védeni magam - gondolta elszomorodva, amiért csak ennyi fejlődésre volt képes.
Fél órával később, már kimerülten pihegve emelte fel kezeit magadóan, és Neji abban a pillanatban megtorpant, majd elégedetten nézett le az éppen csak válláig érő lányra.
- Büszke vagyok rád - mondta ki a következő meglepő mondatot, amellyel igazi örömet okozott. Hinata arca felragyogott, és egy őszinte, meleg mosolyt ajándékozott Nejinek. Kinyitotta száját hogy megköszönje, de a következő pillanatban már a fiú ajkai tapadtak az övére.
Felnyögve nyíltak tágra szemei a meglepetéstől, és amikor Neji forró nyelve a szájába siklott, felfogta. Félénk volt, de nem ostoba.
Behunyt szemekkel engedte passzívan, hogy csókolgassa és simogassa, majd pihegve szakította el tőle ajkait.
- Neji... - motyogta piros arccal, szédelegve. Közel állt az ájuláshoz, de nem akart szégyenszemre egy csók miatt ilyen helyzetbe kerülni. A fiú nem válaszolt, csak hosszú ujjaival végigsimította nyakát, pont úgy ahogy az előbb Orochimaru, majd egy könnyed mozdulattal leteperte a földre.
- Kívánlak Hinata... - súgta Neji a fülébe. Beleborzongott mély hangjába, és fülét perzselő leheletének forróságába.
- Az nem lehet... - nyöszörögte elkábulva. - ...rokonok vagyunk...
- Azt hiszed nem tudom? - suttogta a fiú, elkeseredetten legördülő szájjal. - Mégis... ha csak rád nézek, szívem felgyorsul, és beleőrülök, ha nem érhetek hozzád...

Hinata behunyt szemekkel hallgatta a vallomást, és úgy érezte, a szíve kiugrik mellkasából, olyan gyorsan kalimpált.

- Érezni akarlak...csak egy kicsit... - suttogta Neji, és éhesen tapadt forró szája az övére. Nyelve becsusszant, hogy felfedezze édes barlangjának minden titkát, és kezei bebarangolták az oly hőn áhított testet, hosszan elidőzve a kemény és mégis lágy melleken.
Felsóhajtott, amikor megérezte a fiú vágyának jelét hasához nyomódni, de nem ellenkezett... Hogy is tehette volna, amikor már lángolt az ő teste is a vágytól? Kábán tűrte, hogy Neji keze becsusszanjon inge alá, és a melltartót kikapcsolva simuljon rá melleinek érzékeny bőrére, majd felhúzva az anyagot, a fiú nyelve vegye át a helyüket. Kéjes sóhajait elvitte a lágy szellő... nem hallotta más a kéjes sóhajokat, csak a faágakon éneklő madarak, akik a szerelem dalát énekelték párjaiknak.

- Nem szabad... baj lehet belőle... rájönnek... rá fognak jönni... - suttogta, miközben karcsú ujjai a fiú hosszú, ébenfekete hajtincsein siklottak végig. Ruhátlanul vonaglottak, már csak a lányon volt egy kis csipkés fehérnemű, karcsú combjai a fiú derekára kulcsolódtak, s a kemény hímvessző hüvelyének bejáratához nyomódott a vékonyka, átnedvesedett anyagon keresztül.
- Tudom... - hallotta a fiú hörgését, és behunyt szemekkel nyögött fel, amikor a kemény makk a bugyi szegélyéhez ért, ahogy ritmikusan újra és újra hozzádörgölőzött, mintha szeretkeznének. A vékony kis anyag elcsúszott, és Neji hímvesszője síkos lett Hinata mézként folyó gyönyörének nedveitől...
A fiú hörögve markolt bele a földbe az alatta fekvő karcsú test mellett, úgy fogta vissza magát. Sápadt arcán, halványlila szemeiben egyértelműen látszott a hatalmas belső harc... Csak egy apró mozdulat... csak ennyi kellene... és megkaphatná azt a gyönyört, amelyet csak Hinata tudna nyújtani számára...
Oly nehéz... oly borzasztóan nehéz...

Hinata egész testében remegve a vágytól csúsztatta kezét kettőjük közé, és eltakarta szemérmét, hogy ne tudjon Neji beléhatolni. Forrón tapadtak össze ajkaik, lázas szenvedéllyel, miközben a fiú saját merevedését megragadva enyhített testét gyötrő kínjain. Az orgazmus pillanatában belenyögött rekedtes mély hangján kedvesének ajkaiba, és combjaira spriccelte gyönyörének magját.
- Hinata... - hörögte remegve. - Sajnálom... bocsáss meg nekem.
- Nincs miért haragudnom rád Neji... - suttogta reszkető ajkakkal, félénken. Hagyta, hogy unokabátyja felsegítse, letörölje és ruháit ráadja. Túlságosan remegett ahhoz, hogy egyedül képes legyen rá.

Attól a pillanattól fogva Neji gyengéden udvarolt neki titokban.

Hinata minden este talált a párnáján egy szál piros rózsát és élvezte a törődést, de nem engedte többé közel magához őt.







- Nem... - válaszolt halkan Orochimaru aranysárga szemeibe nézve. - Nem vagyok szűz...
Szégyenlősen lehajtott fejjel pirult el zavarában.
- Nocsak... ez örömteli hír... - hallotta a bársonyos, mély hangot. - Nem szeretem a teljesen tapasztalatlan nőket. Abban nincs semmi izgalmas...