Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aranysárga.

Ezt a színt egy másik ember szemeiben látni igazán különös érzés volt. A macskára emlékeztető furcsa pupillák összeszűkültek, majd lassan kitágultak, ahogy halvány íriszei elmerültek bennük.
Már nem félt. Már nem.
- Ez valami genjutsu? - lehelte halkan. Orochimaru elmosolyodott.
- Mit érzel?
- Inkább azt kérdezd, mit nem érzek...
Halkan kuncogva fogta meg karcsú csuklóját, és az ágyra ülve húzta az ölébe őt. Nem vonakodott, szót fogadva helyezkedett kényelembe a férfi combján.
- Akkor mit nem érzel?
- Félelmet.
- Nincs is rá okod kicsi Hinata. Még.
Derekát átölelve vonta közelebb magához, finoman végignyalta a remegő kis ajkakat. Mosolyogva figyelte ahogy a halványszín szemek lecsukódnak.
- Ha megteszem... sértetlenül távozhatok?
- Le sem tagadhatod hogy Hyuuga vagy. Még a halál torkában is alkudoztok... - kuncogott halkan Orochimaru, majd elengedte őt és felállt. - Kövess.

***

Hosszú, kígyóként kanyargó folyosók, sötét, érdes falak. Fáklyák.
Torkában dobogó szívvel figyelte az új és szokatlan környezetet. Orochimaru búvóhelyét falujából még senki nem láthatta. Hatalmas, föld alatti mesterséges barlang. Hihetetlen.
Egy nagy, mívesen faragott sötétbarna ajtóhoz érkeztek. Mindkét ajtószárnyon kígyófaragások tekeregtek körbe-körbe szédítően és félelmetesen. Maga a fémkilincs egy csörgőkígyó farkát ábrázolta, igazán dicséretes részletességgel. Nesztelenül nyílt az ajtó ahogy a férfi benyomta, ami Hinatát meglepte. Egy ilyen hatalmas, régi ajtónak nyikorognia illene. Gondolatmenetét félbeszakítva csodálkozott el ahogy belépett.
A falakon vastag, sötét kárpit, sötétvörös kígyómintázattal, a padlón fekete, puha szőnyeg, és a szoba közepén egy óriási ágy. Teljesen fekete szaténágyneműje szinte elnyelte a gyertyák lángjának gyér fényét.
Orochimaru hálószobája.
Óvatosan sétált beljebb, és magán érezte a férfi tekintetének súlyát, miközben a berendezést vizsgálgatta. Nem volt kétsége afelől, hogy jól jövedelmez a környező falvak feletti uralkodás és a rablóbandákkal kötött szövetség, valamint ki tudja még miféle üzelmei lehetnek a férfinak. Gátlástalan, tehát bármi elképzelhető.

- Tetszik? - riasztotta fel gondolataiból a férfi mély, bársonyos hangja. Megérezte a mögé lépő testből áradó forró erőt, és bizseregni kezdett a bőre tőle. Tudta jól, hogy szándékosan engedte ki a chakráját Orochimaru. A tapasztalt férfiak szándékosan csinálják, hogy dominanciájukat éreztessék, sőt... Iruka-sensei előjátéknak is szerette ezt csinálni.
- Nagyon szép - biccentett félénken. Hosszú, hűvös ujjak kulcsolódtak csuklójára, és ő engedelmeskedett a húzóerőnek. Sápadtan lépett az ágyhoz, és felpillantott a férfira.
- Nos, mivel tudod mi vár rád, gondolom nem szükséges elmagyaráznom semmit - cirógatta meg arcát Orochimaru. Reszketeg sóhajjal viszonozta az aranysárga szemek pillantását. Nem, nem volt szükséges elmagyaráznia semmit. Mindent tud, hiszen életének szinte a felét eddig arra szentelte, hogy felkészítse magát arra, hogy egy napon majd Narutot a világ legboldogabb férjévé tegye. Szerelme lángolt minden porcikájában, ha csak felidézte maga előtt az égszínkék szemeket, a széles, bizalomgerjesztő mosolyt, és a szép arcot.

Behunyta a szemét, és egy pillanatra érezni vélte a Narutoból folyton áradó finom, fűszeres ramen illatát is.

Ajkába harapott, ha csak arra gondolt, mit gondolna most róla a fiú, ha látná mit fog tenni másodperceken belül.

Remegő kezeivel nyúlt ingének gombjaihoz, de a hosszú ujjak megakadályozták.
Mire feleszmélt volna, már az ágyon feküdt ahogy könnyedén felkapta őt Orochimaru és a puha párnákra hajította. Levegőért kapkodva nézett fel a fölötte térdelőre, úgy figyelte ahogy az kioldja lassan lila övét, szétnyílik a krémszínű yukata felsője, és előbukkan a sápadt, vékony de inas és izmos test, amelyet valószínűtlenné varázsolt a gyertyák halvány fénye.
Hihetetlenül fehér volt a férfi bőre, mint amelyet még nem érintett soha napfény. Mintha örökké itt a katakombákban a föld alatt élt volna. Talán így is van... de nem, hiszen számtalanszor kimozdulhat a napfényre a dolgait intézni, azonban lehet hogy minderre éjjelente kényszerül. Nem volt ideje sokáig gondolkozni ezen, mert zavartan elpirulva figyelte ahogy a férfi bőszárú nadrágja is lecsusszan, majd az ágyékkötő is, és felszabadul a férfi szőrtelen testének minden centimétere. Pénisze hosszú volt, egyenes és sima, teljesen tettre készen várva az aktust.

Hinata dermedten fekve hagyta, hogy a hosszú ujjak bűvész könnyedségével szabadítsák meg minden ruhájától. Olyan szenvtelenül vetkőztette őt a férfi, mintha nem is szexre készülnének, hanem csupán egy kórházi ágyon feküdne, és egy medi-ninja tenné ezt vele, pusztán a gyógykezelés szükségessége miatt. Nem szólt semmit, csak tűrt. Remegő kezeit higgadtan pihentette az ágyneműn, érezte a hűvös szatén simogatását a bőrén.
- Olyan a bőröd, mint a fényes selyem... - dorombolta mély hangján elégedetten a férfit. A bóktól elpirulva fordította oldalra a fejét. Kapott már rengeteg dicséretet, de ez most akkor is más volt.
A hosszú, hűvös ujjak lágyan simították végig a vállait, kulcscsontjait, könnyedén érintették meg melleit, majd apró mellbimbóin köröztek finoman. Felsóhajtott az érzéstől. Jól esett neki a gyengéd érintés. Hasára csusszant a cirógatás, majd a nadrágjára. Lepillantott, és figyelte ahogy a férfi eljátszadozik a fekete szövettel, mielőtt kigombolja és lehúzza róla. Felpillantott abban a pillanatban amikor a bugyijától is megszabadították, és mélyen elvörösödött.
Orochimaru egész végig az ő arcát figyelte.
Elkapta tekintetét és összeszorította szemeit, ebben a pillanatban a hűvös ujjak combját simították végig, és határozottan csusszantak egészen vénuszdombjáig. Halkan felnyögve tárta szét engedelmesen a lábait, hagyva hogy belécsusszanjanak.
- Tényleg nem vagy szűz - hallotta a halk megállapítást, de nem reagált rá.
- Kíváncsi vagyok, ki vette el neked... vagy többen is voltak?
Felnyíltak a szemei, és összeszorította szép száját. Düh fojtogatta. Kényszeríti hogy lefeküdjön vele, de ez nem elég neki, még a lelkében is vájkálni akar?! Miféle dolog ez?!
Orochimaru csak halkan nevetett, és ránehezedve hajolt összeszorított szájához. Hinata megbűvölve figyelte a hosszú szemfogakat. Volt valami kígyószerű a férfiban, mégsem volt olyan hüllő típus. Ahogy a férfi meleg bőrét megérezte sajátján, megborzongott és lehunyta szemeit.
Forró nedvesség ért a szájához, selymes hajtincsek hullottak arcába. Megadóan nyitotta ki ajkait a férfi nyelve előtt.
Rövid és felületes csók volt, amolyan kóstolás. Más, mint amihez hozzászokott. Más, mint Neji vagy Iruka csókja... vagy más, mint Genmáé.
Utóbbi férfi képe hirtelen robbant be a tudatába, és ahogy a forró ajkak mellbimbójára tapadtak, felnyögött az emléktől.

Genma illata... ujjai a szemérmén... nyelve a lábai között...

- Anetha... olyan gyönyörű vagy... - térítette magához a férfi rekedt, mély hangja. Lepillantott az őt vágyakozva figyelő aranysárga íriszekbe. Orochimaru meleg, nedves, hihetetlenül hosszú nyelve köldöke körül játszadozott. Groteszk és taszító látvány volt. Elsápadva kapaszkodott meg az ágyneműben, és puha ajkába harapva figyelte ahogy a hosszú nyelv, meztelen csigaként kúszott lejjebb, remegő combjainak hajlatán keresztül egészen a vénuszdombjáig.
Megfordult a fejében, hogy ellenkeznie kéne. Mégsem tette, hiszen tudta jól milyen következményekkel járna, ezért inkább szorosan behunyta a szemeit, hogy ne kelljen látnia hogyan választja szét a hosszú és undorító nyelv nagyajkait és csusszan be a hüvelyébe mélyen, akár egy pénisz. Halkan felnyögött a különös érzéstől. Nem volt fájdalmas, csak furcsa...
A hűvös ujjak finoman matattak csiklója körül, majd lassú körözéssel masszírozni kezdték. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy a férfi örömet akar szerezni neki, és félénken lepillantva ismét az őt figyelő arany szempárral találkozott tekintete. Félénken megsimogatta a hasára lógó hosszú, fekete hajtincseket. Bátortalan mozdulatát látva a férfi jól érezhetően megremegett.
Hinata tudta jól, hogy Orochimaru nem őt látja ebben a pillanatban. Sajnálat töltötte el a lelkét. Bizonyára nagyon szerethette Anetha nagymamáját...
Behunyta újra szemeit, és megadóan tárta szét jobban a lábait. Elhaló sóhajjal feszítette ívbe a testét ahogy a forró nyelv lágyan mozogni kezdett benne. Ki és be...
Csiklója zsibbadni kezdett, és az egész annyira furcsa és különös volt számára. Azt hitte, a férfi majd nekiesik és magáévá teszi könyörtelenül és durván. Ehelyett... mondhatni gyengéd vele.
Nem merte újra lepillantani, mert a látvány taszító volt, és ő nem undort akart érezni. Kutatni kezdett fejében emlékek után, amelyekbe kapaszkodhat ebben a pillanatban, végül felidézte magában a legutóbbi szexuális élményét.
Mielőtt elindult volna a küldetésre, még utoljára Genmával volt. Akkor repült be az ablakon a sólyom, amikor a férfin lovagolva felsikkantott az orgazmustól.

Genma...

Soha nem fogja elfelejteni, milyen jó volt vele az első együttlét, annak minden borzalmával, fájdalmával és kéjes gyönyörűségével...

- Szia Hina-bébi - hallotta a mély, karcos hangot. Meglepetten pillantott fel, és keze, amellyel az akadémia főbejáratának ajtaját csukta volna be, megtorpant a levegőben.
- Öh... Genma-san - pislogott fel félénken, és elpirult a halványbarna szempártól, ahogy az végigsiklott rajta, megállapodva kissé megviselt, gyűrött blúzán. Gúnyos félmosollyal vette ki szájából a dobótűt, és elhajította.
- Ha befejezted a játszadozást Irukával, akkor mehetünk is.
- Tessék? De hát... hová...? - makogta, és nem tudta hogy vörösödjön, elájuljon vagy sikítson. Pedig igyekezett óvatos lenni, amikor Irukával találkozik, de ezek szerint körültekintő elővigyázatossága sem volt elég.
- Küldetést kaptunk, csak te és én - kacsintott rá a férfi, és egy hanyag mozdulattal ellökte magát a faltól. Ruganyos léptekkel indult el, és Hinata nem tehetett mást, félénken követte.
- Nem mehetnék haza előtte?
- Minek? Rövid küldetés lesz, ráadásul a fegyvertáskád is nálad van.
- De...
- A válaszom nem, nem mehetünk haza, így is sokat kellett rád várnom. Már rég úton kéne lennünk - jött a határozott válasz. Nem vitatkozhatott vele, hiszen a férfi jounin volt, ő pedig csak egy chounin. Beletörődve sorolt be mellé, és ahogy elhagyták Konohát és beléptek az erdőbe, Genma elkezdte beavatni a küldetés részleteibe. A kérdésére hogy miért csak ketten vannak, amikor egy csapat mindig három fős, nem kapott választ.
Furcsa volt.
Újabb kérdés:
- És hol van a küldetésről szóló tekercs?
Néma csend. Megtorpant, és zavartan nézett a férfira aki szintén megállt, de még mindig háttal neki.
- Genma-san...?
- Mióta tart ez köztetek Irukával? Meddig jutottatok el? - morrant a férfi tengermély, dohányzástól karcos hangján. Hinata eltátotta duzzadt ajkait, úgy szegezte halvány tekintetét a férfi tarkójára. Vajon miért kérdez tőle ilyeneket? Zavartan kezdett ujjacskáival babrálni, miközben fejében száguldoztak a gondolatok. Lehet hogy az apja bérelte fel? Nyomoztatott utána? Elképzelhető. De ha csak áll szótlanul, azzal nem jut előrébb.
- Miért érdekel...? - pittyegte félénken.
- Az ne izgasson. Csak válaszolj Hinata.
Elpirult a szégyentől és a haragtól. Mégis milyen alapon mer így beszélni vele?
- Visszamegyek - penderült meg, és a kínos szituációt hátrahagyva indult volna el, de a férfi már előtte is állt. Meghökkent a gyorsaságától, pedig számíthatott volna rá, hiszen Genma jounin. És a jouninok nagyon gyorsak és erősek.
- Nem. Itt maradsz és válaszolsz nekem.
Na betelt a pohár.
- Mégis hogy merészeled? - háborodott fel Hinata, dühös könnyek kezdtek a szemeibe gyűlni. Ő soha nem beszélt senkivel ilyen hangon, most sem igazán ment neki, de a saját érdekeit és Irukáét szeme előtt tartva muszáj volt a sarkára állnia. - És... miért érdekel téged?
Gúnyos pillantás volt a válasz, és a férfi az arcába hajolva nézett közvetlen közelből halvány szemeibe.
- Minden pórusodból árad a szex, Hina-baba. Izgató... Megkefélt már, hm? Jó volt? Vagy még csak játszadozik veled?

Csatt.

Hinata meglepetten pislogott a férfi arcán pirosló foltra. El sem hitte, hogy ezt ő tette. Pofon vágott egy jounint... Aki csak vigyorgott.
- Kis vadmacska... - súgta Genma. Mire feleszmélt, már háta egy fatörzshöz nyomódott, ajkain a férfi szája, fenekén pedig az erős kezei. Döbbenten felnyögve hagyta hogy leszaggassa róla a ruháit. Lába között matató ujjait érezve combjai megremegtek, és a férfi elégedett morranásától összerándult.
- Kis ribanc... máris nedves vagy. Vagy pedig „még” nedves vagy... Iruka jó munkát végzett...
- Ne... - zokogott fel a szégyentől, de nem hatotta meg a jounint. A benne ügyködő ujjak nyomán zsizsegés áradt szét altestében, és sírása halk nyögésekké szelídült.
Zihálva kapaszkodott a mellényébe, és behunyt szemekkel fonta ösztönösen combjait a férfi derekára. Genma lassan hatolt belé, pedig azt hitte meg fogja erőszakolni. Mégsem tette, helyette magához ölelte szorosan, és remegve, hörögve temette arcát Hinata puha nyakába.
- Olyan...finom meleg vagy... - zihálta Genma. Hinata csak nyöszörögni volt képes. A férfi pénisze hosszú volt, és vastag. Úgy érezte szétszakad, mégis úgy kitölti, hogy néhány pillanatra minden űrt betöltött még a lelkében is.
Nem érezte azt a folytonos hiányt... a szerelme iránt. A fájdalmat, amely születése óta emészti, és a megaláztatást, amely szintén azóta van jelen életében.

Most csak Genma volt az, akit érzékelt, és hatalmas hímtagját, amely fájdalmasan, mégis jóleső kínnal feszítette hüvelyét.
Karjait a férfi nyaka köré fonva hagyta hogy a férfi gyengéden fektesse le a puha fűbe, és ránehezedve lassan kihúzódjon belőle, majd újra elmerüljön. Lassan, óvatosan mozgott benne. A feszítő fájdalom lassan enyhülni kezdett, és átvette a helyét egy furcsa bizsergés. Ismerte az érzést, hiszen orgazmus előtt ezt szokta érezni, de ez most mégis más volt. Talán azért, mert eddig így még nem jutott el a csúcsra... Mintha a férfi megérezte volna, keze kettőjük közé siklott, és kissé megemelkedett hogy kényelmesen elérhesse. Ujjai csiklóját kezdték ingerelni, és majdnem olyan jól csinálta mint Iruka-sensei. Nyögdécselve, sóhajtva élvezte, és ahogy szétáradt testében az ismerős zsibogás, felnyögött lágy hangján.
Genma remegve húzódott ki belőle, és péniszét megmarkolva élvezett rá Hinata combjára, fejét puha mellei közé fektetve kortyolta a levegőt.

Hosszú percekig feküdtek kábán, egyikük sem szólalt meg. Még a faágakon üldögélő madarak sem mertek csicseregni, csak némán figyelték őket. A fák lombkoronáin átszűrődő napfény csipkés árnyékkal borította be verejtéktől csillogó testüket, és bőrüket hűsítő enyhe szelet érezve Hinata lúdbőrözni kezdett.


- Anetha... - hallotta a halk nyögést, és pihegve nyitotta fel szemeit. Az orgazmustól még kába volt és gyönge, és ráadásul olyan erővel taglózta alig pár perce, hogy maga is meglepődött. Pedig ha Genmával szexel, mindig Narutot képzeli a helyére. Most először fordult elő, hogy Genmáról álmodozott.
Figyelte ahogy Orochimaru visszahúzza hosszú nyelvét a szájába, és fölé mászik. Hosszú és vékony péniszével egyetlen döféssel merült el benne.
Felnyögött, bár maga sem tudta miért. Nem élvezte, de mégis... Talán igaza volt Genmának, amikor tüzelő kis szukának, kéjes kis ribancnak becézgette aktus közben. Talán tényleg az... talán valóban képes lenne a testébe fogadni minden péniszt Konohában, és élvezné. Pokolian.