Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


1.
 

- Ez minden, amire képes vagy? - kérdezte Neji hidegen, és megvetően végigmérte unokahúgát.

Hinata lassan föltápászkodott, és kis kezeit fájó mellkasára szorította. Felköhögött, és a száján végigcsorduló vért megérezve letörölte azt. „Soha nem adom fel!” - visszhangoztak Naruto szavai a fejében. Ez adott neki erőt, ezen a kemény chounin-vizsgán... Felnézett a karzaton álló szőke fiúra, ökölbe szorította remegő kezeit, majd elszántan nézett unokabátyjára. Újra felvette a harciállást, és ismét támadásba lendült.

Ütések záporoztak a fiúra, de ő könnyedén kivédett mindent, majd egy jól irányzott csapással ismét a földre küldte a törékeny kis testet... Nem érzett szánalmat, csak megvetést és gyűlöletet. Nem Hinata-t gyűlölte... ó nem! A család fő ágát, és a nagybátyját... És ezt a haragot, neheztelést most mind Őrá zúdíthatta... Jeges tekintettel figyelte a földön heverő lányt, aki súlyos sérülései ellenére még mindig felállt, és bizonytalan léptekkel indult el felé.

- Add fel, Hinata. - figyelmeztette hidegen. Haragtól elsötétült szemekkel méricskélte a törékeny kislányt. Dühítette, hogy a lány azt meri gondolni, van esélye ellene.

- Soha...nem adom...fel! - jött az elhalóan halk, de annál meglepőbb válasz. Nem gondolta volna... Újabb támadás, és ütés...

 

Hinata eszméletlenül terült el a földön, és a medi-ninja csapat azonnal elszállította. A vezetőjük alig észrevehetően rázta meg a fejét a kis, törékeny test láttán...

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 

Hinata rémülten ült fel. Levegőért kapkodva szorította reszkető, karcsú kezeit mellkasára. „Pokoli ez a folyton visszatérő rémálom!” - gondolta.

 
Hajnalodott...
 

Fölkelt az ágyából, és kinyitotta az ablakot, sóhajtva szívta be a kellemes, friss levegőt, és felült az ablakpárkányra, hogy kényelmesen végignézhesse a napfelkeltét. A nap lágy sugarai körülölelték gyönyörű arcát, halványlila szemei felszikráztak, és kis szellő borzolt bele vállig érő, selymes fekete hajába.

 

„Majdnem két éve történt...” - gondolta. Mégis gyakran vannak rémálmai, és ha a fiúval találkozik, bénító félelmet érez. Amikor csak teheti, messziről elkerüli.

Apja sokat foglalkozik Neji-vel, mióta kibékültek, és legtöbb idejüket együtt töltötték edzéssel, gyakorlással. Így Hinata kénytelen volt elviselnie a jelenlétét házukban minden nap, de nagyon ritkán találkoztak, akkor is csak futólag az udvaron vagy valamelyik folyosón. Ilyenkor a lány sápadtan kitért az útjából, és bemenekült valahová, vagy lesütött szemekkel elsietett mellette. Rá sem mer nézni... Retteg tőle!

 

Amikor Neji és az Ő apja edzenek az udvaron, remegve viszi ki a teájukat és gyorsan el is menekül. Ennek köszönhetően egyre jobban fejlődik a rejtőző-lopakodó-technikája... Erre a gondolatra keserűen elmosolyodott...

 
Sóhajtva indult a fürdőszoba felé...
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Frissen, felüdülve lépett ki a folyosóra, és elindult a kapuhoz, ahol már csapattársai várták. Egyre jobban haladt az edzéseivel, hiszen Shino és Kiba nagyon sokat segítettek neki. Halkan felkuncogott, amikor eszébe jutott Kiba előző napi „balesete”, amely során megtámadta Hinata-t, majd meglepetten popsira esett Akamaru-ban megbotolva... Kiba arcának felidézése újabb kuncogásra késztette.

- Mi olyan vicces Hinata? - hallotta meg a mély hangot háta mögött, és elakadt lélegzettel torpant meg. A lábaiba jeges félelem kúszott és meg sem bírt moccanni. Sápadtan fordult a hang felé, és mikor meglátta a hidegen villanó halványlila szemeket, önkéntelenül hátrált néhány lépést...

 

- Jó reggelt. - köszönt Neji halkan, és érdeklődve figyelte a lányt. Amikor hajnalban az ablakban meglátta, első pillantásra nem ismerte meg, annyira más volt... Olyan gyönyörű. Szemeit végigfuttatta a karcsú, nőies idomokon, és szép arcon, az ametisztként csillogó szemeken, és közelebb lépett. Hinata hátrált, karjaival védekezően ölelte át sajátmagát. A fiú meglepetten torpant meg. „Remeg?” - lepődött meg. - Ennyire félsz tőlem? - kérdezte halkan. Érezte már kezdettől fogva, hiszen Hinata folyton kerülte, és elmenekült előle, soha nem szólt hozzá... De nem is sejtette, hogy ennyire komoly a helyzet. Óvatosan előrébb lépett, és a lány szép szemei rémülten néztek fel rá.

- Ne közelíts... - suttogta remegő ajkakkal, és hátrálni kezdett.

- Hinata...? Ne félj tőlem... - nyúlt a lány arca felé óvatosan, hogy megérintse. Maga sem tudta miért... Talán, mert felébredt benne valamiféle ösztönös gyengédség...

A lány hátraugrott, és lélekszakadva a kapuhoz futott, majd eltűnt.

Neji csak állt az udvar közepén, és döbbenten nézett utána.
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Hinata jól vagy? - néztek rá aggódva barátai a halálra rémült arcát látva.

- Bántott valaki? - hajolt le hozzá Shino.

A lány hevesen megrázta a fejét, majd remegő kezeit zsebre vágva nézett fel csapattársaira.

- Sziasztok! - kényszerített remegő ajkaira egy kis mosolyt, és elindult a gyakorlópálya felé. Társai gyanakodva követték.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
Neji az edzés után a verandán üldögélve pihent Hizashi-val.
- Bácsikám... - kezdett bele habozva.
- Hm?
- Ma reggel találkoztam Hinata-val.
- Igen? És? - nézett rá várakozóan a férfi.

- Miért nem említettétek nekem soha, hogy ennyire fél tőlem? - bökte ki zavartan. - Tudom, hogy a chounin-vizsgán csúnyán elbántam vele... - hajtotta le szégyenkezve a fejét. - ...de az már olyan régen volt. Azt hittem, elfelejtette...

A férfi meglepetten nézett unokaöccsére.

- Nekem is feltűnt, hogy a jelenlétedben a szokottnál is félénkebb... Majd beszélek az anyjával. - mosolygott bíztatóan Neji-re. - Ne aggódj, majd megbékél. Ha meg nem... - vonta meg a vállát érdektelenül.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Hinata késő délután ért haza. Fáradtan vánszorgott szobájába, majd a fürdőbe.

- Kislányom! - fordult felé mosolyogva édesanyja, mikor belépett a konyhaajtón.

- Készítenél édesapádéknak teát meg szendvicseket? - nézett kislányára gyengéden. Férje említette neki a problémát, de fogalma sincs mit mondhatna neki. Nem nagyon szoktak beszélgetni...

- Hogyan? Még mindig edzenek? - lepődött meg a lány, és gyorsan nekilátott.

 
 

Remegő térdekkel vitte a tálcát, és óvatosan letette a verandára. Lopva pillantott az udvaron gyakorló két alak felé, majd sietve távozott.

 
 

Neji azonnal észrevette Őt. Fél szemmel lopva figyelte, ahogy a lány félénken feléjük pillantott, és kecses mozdulattal letette a tálcát. Önkéntelenül is meg akart szólalni, vagy legalább inteni neki, de hirtelen kapott egy ütést a gyomrára, óvatlanságának következményeként.

- Jól vagy? - lépett felé Hizashi.
- Ühm... - bólintott, de képtelen volt felegyenesedni.

- Furcsa... Figyelmetlen voltál. Még soha nem fordult ez elő. - méregette elgondolkodva bácsikája. Ekkor a veranda felé fordult, és a tálcát meglátva elmosolyodott. Mindent értett. - Ha ennyire foglalkoztat Hinata, akkor miért nem beszélsz vele? - szegezte hirtelen a fiúnak a kérdést. - Menj! - csattant az utasítás. - Minél hamarabb kibékültök, annál gyorsabban tudsz ismét a fejlődésedre koncentrálni.

- Igen... bácsikám. - szedte össze magát Neji.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
Kopogtattak...
 
 

- Szabad! - szólt Hinata, és felállt az ágyáról kezében a könyvével, amelyet azonnal elejtett, mikor meglátta a belépő fiút.

- Szia Hinata. - köszönt halkan Neji. Mély hangja borzongatóan kellemes lett volna, ha nem érez éppen halálos félelmet iránta. Sápadtan állt a szoba közepén, és bénultan figyelte unokatestvérét.

- Szia... - suttogta. Képtelen volt hangot is produkálni. Remegő kezeit a háta mögé rejtette, és lesütött szemekkel várt. Elszaladni nem lett volna illendő, habár az ablak nyitva...

 
 

Neji becsukta maga után az ajtót, és közelebb lépett, szemeit a lány arcára szegezve. A reggel történtek után nem hagyja elmenekülni, amíg nem tisztázták ezt a problémát! Ránézett a sápadt kis arcra, és észrevette, hogy egész testében remeg. Lelkében szánalom és bűnbánat kavargott... Valóban nagyon csúnyán bánt akkor vele...

A szép szemek kíváncsian felnéztek rá, de azonnal újra a szőnyegmintázatot bámulták.

 
- Miben segíthetek? - cincogta.

- Beszélni szeretnék veled. - hallotta Hinata a rideg, ellentmondást nem tűrő hangot. Biccentett, és kérdően nézett fel. Végtagjait bénító félelem végre kezdett feloldódni.

 
Neji nagy levegőt vett, és belekezdett.

- Sajnálom, hogy a chounin-vizsgán bántottalak. Tudom, még mindig neheztelsz rám, és félsz tőlem. - nézett a szép arcra. - Sajnálom...

 

Hinata bénultan állt, képtelen volt gondolkozni. Hallotta a távolból a fiú szavait, és egy részét fel is fogta. „...chounin-vizsga...félsz tőlem...” De még mennyire hogy fél! A pánik kezdett elhatalmasodni rajta, és remegve hátrálni kezdett az ablak felé.

Neji megérezte a lány erős félelmét, és észrevette, hogy menekülni próbál. Egy szempillantás alatt előtte termett, és megragadta a karjait.

 
 
Ba-bammm...
 
 
 

Dobbant hatalmasat a szíve, és áramütés-szerű bizsergés futott végig a testén. Meglepetten levegőért kapkodott, és a rémült, rettegő szemekbe nézett.

- Ne... ne menekülj el, kérlek! Hallgass meg! - nyögte ki, és eltolta Hinata-t az ablaktól.

- Ez fáj... - suttogta Ő könnybe lábadt szemekkel. Neji azonnal eleresztette. Észre sem vette, mennyire szorítja...

- Sajnálom... - suttogta zavartan, immáron harmadszor. Hinata ezúttal az ajtó felé lépett, és a fiú lelkét elöntötte a harag. Mi az, hogy Ő itt erején felül próbálkozik, és a lány még csak nem is figyel rá? Az ajtó elé penderült, és dühösen meredt a könnyes szemekbe.

 
Hinata a fiú tekintetét látva rémülten hátrálni kezdett...
- Ne... - suttogta.

Neji mérgesen követte őt, tekintete a remegő ajkakra siklott, majd a lány blúzának kivágására... Szép gömbölyű mellek kandikáltak ki onnan.

Hinata megérezte térdhajlatánál az ágy szélét, és megtorpant. Neji, szemeiben furcsa csillogással lépett még közelebb hozzá, és pár centiméterre tőle állt meg, közvetlen közelről nézve a gyönyörű, ametisztként csillogó szemekbe. Megérezte a lány testéből áradó finom virágillatot, és megbűvölve figyelte az érzéki ajkakat.

- Ne bánts... - suttogta remegve Hinata.

- Nem bántalak. Ígérem... - válaszolt halkan, és az ágyra lökte Őt. Mire észbekapott, a fiú már fölötte térdelt. Megpróbálta ellökni, de erős kezek megragadták a csuklóit, és az ágyhoz szegezték. Rémülten hunyta be szemeit, és abban a pillanatban megérezte a forró ajkakat a száján. Durva, vad, birtokló csók volt, és Hinata hiába próbált ellenszegülni, vergődésének semmilyen eredménye nem volt. Neji túl erős... Erőtlenül elernyedt, belátta, hogy innen nincs menekvés. Forró könnyei kibuggyantak, és felsóhajtott. A fiú nyelve azonnal behatolt a megadóan szétnyíló ajkak közé, és a lány testén forró bizsergés cikázott végig. Meglepetten nyögött fel, és a fiú hozzásimulva ránehezedett.

 
 

Neji képtelen volt abbahagyni. Teljesen elvesztette önuralmát... Vadul hozzásimult a lányhoz, és felforrósodott, vágytól sajgó ágyékát a csípőjéhez nyomta. Mikor meghallotta a halk kis nyögést, térdével szétfeszítette a combokat, és befészkelődött a lány lábai közé. Vadul csókolta Őt, és beton-kemény hímtagját ösztönösen a puha vénuszdombhoz dörzsölte ruháikon keresztül.

Hinata öntudatlanul viszonozta a fiú csókjait, aki ettől mély hangon felnyögött, és kissé felemelkedve, vágytól izzó tekintetét a lányéba fúrta.

„Jézusom! Mit csinálok?” - kapott észbe, és megmozdult, hogy gyorsan lemászhasson unokahúgáról, de ekkor megérezte a derekára kulcsolódó lábakat...

- Hinata... - hördült fel, és rávetette magát a csókjaitól duzzadt ajkakra. Elengedte a karcsú csuklókat, és szenvedélyesen, mégis gyengéden végigsimított a szép arcon, melleken, gömbölyű csípőn és formás combokon. Vadul belemarkolt a kemény, kerek popsijába, és belenyögött a csókba.

Egy gyors mozdulattal letépte Hinata blúzát, és a gombok halk koppanással érkeztek a padlóra. Neji elgyönyörködött a halványlila, csipkés melltartóban, csókokkal hintette be a kis halmokat. A lány bőrének édes íze és illata teljesen elbódította érzékeit... Remegő kezekkel hámozta le róla ezt a darabot is, és rácsodálkozott a tökéletes mellekre, a kis halványrózsaszín mellbimbókra. Forró ajkaival azonnal birtokba vette őket... fülét, tudatát betöltötték a lány apró nyögései, sóhajai... Gyengéden simogatta, csókolta ahol érte, és egyre lejjebb haladt... Megízlelte a lány köldökét is, majd feltérdelt, mélyen belefúrta a vágytól homályos, gyönyörű szemekbe tekintetét, s egy határozott rántással megszabadította Hinata-t az utolsó ruhadaraboktól is. Visszanehezedett rá, és forrón megcsókolta ismét, közben kissé ügyetlenül, de megszabadult saját, zavaró ruháitól. Ajkai ismét lesiklottak a finoman ívelt karcsú nyak bársonyos bőrére, a mellekre, és végignyalta a lapos hasat, hogy végül megérkezzen áhított végcéljához.

 

Mikor Hinata megérezte érintését rejtett kincsén, rémülten nézett le, és ellenkezésre nyitotta száját. Ekkor kezdett el a fiú forró nyelve köröket rajzolni csiklójára, és a zsibbasztó forróság az öléből kiindulva végighullámzott rajta. Ívbe feszült a teste, visszahanyatlott a puha párnákra... Kezei beletúrtak a fiú hosszú, dús, fekete hajába, és csípője ösztönösen járta az ősi násztáncot. Halk nyögései, sóhajai betöltötték a szobát...

Neji kábultan hallgatta Hinata-t, és behunyta szemeit. Kicsit kitisztult a feje, és elszégyellte magát. Tudatosult benne, hogy amit tesznek, az helytelen. Nem jó. Nagyon nem.

Abbahagyta a lány kényeztetését, és felnézett...
 
 
A látványtól hirtelen a saját nevét is elfelejtette...
 
 

- Hinata... - suttogta áhítattal, és szemeivel magába itta a képet. Gyönyörű volt!

A lány meztelenül feküdt előtte, gátlástalanul feltárulkozva, arcáról és ametisztként fénylő szemeiből a tiszta vágy sugárzott, testén kristálycseppekként csillogott az izzadtság...

 

Neji nem bírt megállni. Most már nem volt visszaút... Fölémászott, és a lányért ágaskodó férfiasságát a hüvely bejáratához érintette. Érezte, hogy milyen forró és nedves... Lassan beléhatolt, s közben vad csókokkal fojtotta Hinata-ba a fájdalmas sikolyt. Remegve kapaszkodtak egymásba, mozdulatlanul vártak néhány másodpercig, míg a fájdalom teljesen elmúlt. Ekkor a lány, lábait Neji derekára kulcsolta, és puhán átölelte őt karjaival.

- Hinata... - suttogta elbűvölve a fiú, és mélyebbre hatolt az édesen szorongató, csodás kínokat okozó hüvelybe. Lassan mozogni kezdett, hörögve suttogta a lány nevét újra és újra, kábultan, boldogan...

Hinata halkan viszonozta a nyögéseket, és közösen vágtáztak a csodálatos gyönyörök paradicsomába.

Hatalmas robbanással csapódott közéjük az orgazmus, testük ívbe feszült, és Neji vad csókkal fojtotta a lányba kéjes sikolyát...

 
 
 

Mikor visszatértek a földre, lihegve, remegve kapaszkodtak egymásba. Neji hanyattfeküdt, és szorosan magához ölelte kis kedvesét. Boldogan mosolygott le a kipirult arcú lányra, és gyengéd csókokkal hintette be a szép ajkakat, szemeket.

- Most már nem félsz tőlem, ugye? - komolyodott el. Egy forró csók volt a válasz... A fiú közelebb vonta magához a reszkető, karcsú kis testet, és viszonozta a csókot.

Összebújva zuhantak álomba...
 
 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Neji furcsa érzésre ébredt. Meglepetten felült és körülnézett. Sötét volt. Rájuk esteledett!

Hinata az ágy szélén ült, és az ablakon bevilágító sápadt hold körülsimogatta meztelen testét. Némán sírt, könnyei gyémántként csillogtak a holdsugarak fényében.

- Mi a baj? - ölelte át gyengéden a karcsú testet.

- Mit tettünk? - suttogta a lány behunyt szemekkel. - A saját unokatestvérem...

Neji bénultan ejtette le karjait. „Vérrokonok.” Kapcsolatuk halálra van ítélve. Ha kitudódik... kitagadják és elűzik őket. Ránézett a halkan síró Hinata-ra, és lelkét elöntötte a mardosó bűntudat. „Mit tettem?”

Leszegett fejjel gondolkozott, és testén lassan eluralkodott a düh. És ha tiltott a kapcsolatuk? Ő akkor is ragaszkodik Hinata-hoz! „Az enyém! Szeretem! Mindig is szerettem!” - szorította ökölbe kezeit, és mérgesen felpattant az ágyból. Magához rántotta kedvesét, és határozottan megszólalt mély hangján.

- Nem számít. Mi már összetartozunk. - hajolt le hozzá, hogy megcsókolja, de a lány eltolta magától.

- Ez bűn, Neji! Ha bárki megtudja... A törvényeink... szigorúan büntetik a... - halkult el tétovázva a hangja.

- Vérfertőzést? - sziszegte a fiú dühösen, és visszarántotta magához. - Mi már összetartozunk Hinata! Az enyém vagy.

- Nem lehet! -rázta kétségbeesetten meg a fejét. - Menj innen, ne keress többé! Felejtsük el ezt az egészet... - csordulta ki ismét könnyei.

- Nem! - csókolta meg Őt forrón, szenvedélyesen a fiú. - Hát nem érted?

- Nem! - vágott a szavába dühösen Hinata. - Te nem érted! Mi soha nem lehetünk egymáséi! - kiszakította magát az erős karokból, és gyorsan magára kapkodta ruháit. - Távozz a szobámból, és ne keress többé. Titokban kell tartanunk a történteket... Sajnálom, de... - halkult el a hangja.

 

Neji felkapta ruháit, és gyorsan, mérges, kapkodó mozdulatokkal felöltözött, majd némán kiviharzott.

 
 
 
Hinata térdre rogyva zokogott...
 
 
Végre rátalált a szerelemre.
 
 
De...
 
 
 
„Vérfertőzés...”
 
 
 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 
 
2.
 

Hinata kábultan ült az ablakában, és a felkelő nap sugarait figyelte, ahogy megtörik a sötétség uralmát. Sápadtan, kisírt szemekkel nézte a látványt, mely már nem okozott örömet számára. Sóhajtva lépett az ajtóhoz, és kiosont a házból... Hátizsákját görcsösen mellkasához szorítva szaladt a Hokage irodája felé.

 

Tsunade-sama már ott volt... vagy inkább MÉG ott volt. Másnaposan emelte fel fejét az előtte heverő összenyálazott papírhalomról, és érdeklődve nézte a sápadt, karikás-szemű lányt. „Hinata.” Ismerte őt, de nem eléggé. Félénk kis genin, a nagy múltú és befolyásos Hyuuga-klán fejének legidősebb gyermeke. Sajnos kevés erővel és harctudással. „Mi a fenét akarhat korán reggel?” - morgott magában.

- Hallgatlak! - böffentett diszkréten.

Hinata zavartan lesütött szemekkel adta elő kérését, s a Hokage komoran hallgatta végig.

- Sajnálom, de egyedül nem mehetsz hosszú távú küldetésre, még ha teljesen veszélytelen, akkor sem.

- De nekem ez nagyon fontos lenne! Kérem!

- Hinata. - méregette összehúzott szemöldökkel a nő. - Nem kérdezem tőled, hogy miért akarod, biztosan nyomós indokod van rá, de sajnos akkor sem tehetem. Valaki mindenképpen kell melléd. Genin egyedül nem mehet!

- Majd én vele megyek! - lépett be az ajtón Naruto. - Hello Tsunade-öreghölgy! - vigyorgott teli szájjal.

- Te meg mi a fenét keresel itt? - mordult fel a Hokage.

- Láttam, hogy Hinata ideszalad. Épp gyakorolni indultam, de szívesen beszállok egy küldetésbe!

Hinata hálásan nézett a fiúra, és reménykedve fordult vissza a nő felé.

- Jól van... - sóhajtott Tsunade, és aláírt egy tekercset.

- Tsunade-sama... - hallotta meg a halk, bizonytalan hangot. - Ugye titkos küldetés lesz?

A hölgy bosszúsan sóhajtva nézett fel a nagy, halványlila szemekbe és megenyhült.

- Persze. - mosolygott rá melegen, miközben a tekercset nyújtotta.

 
 
 
 

A Hokage gyanakodva nézett utánuk az ablakból. „Mi a fene történhetett ezzel a lánnyal?”

 
 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
- Jó reggelt bácsikám!

- Jó reggelt Neji. - mosolygott rá Hizashi. - Épp időben érkeztél, elkészült a reggeli. - intett a fiúnak, aki követte az étkezőbe.

Csöndben étkeztek.
- Bácsikám...
- Hm?
- Hinata nem eszik velünk? - nézett fel reménykedve.

- Ma korán elment. - rázta meg fejét a férfi, majd érdeklődve nézett vissza rá. - Tegnap sikerült vele beszélned?

- Csak röviden. - sütötte le zavartan szemeit.
- Fáradtnak tűnsz... Pihentél te eleget?
Neji bólintott, és kifejezéstelen arccal nézett vissza rá.

- Igazán nem értem, miért nem akarsz a házunkban lakni... Akkor pihenhetnél is néha. - állt fel sóhajtva a férfi. - Na menjünk edzeni!

- Hizashi! - lépett be felesége az étkezőbe, és egy levelet lobogtatott. - Ezt Hinata szobájában találtam. - adta férje kezébe.

- Hm... küldetésre ment. - bólintott, és zsebre vágta. - Remélem nem lesz terhére senkinek.

Neji dühtől sápadtan nézett bácsikájára. Utálta, ha így beszélt Hinata-ról, de ami rosszabb volt, hogy a lány szó nélkül elment!

- Nem áll benne mikor jön vissza? - kérdezte.
A férfi meglepetten nézett rá.
- Nem. - vonta meg a vállát. - Menjünk gyakorolni.

- Bocsáss meg bácsikám, van egy kis dolgom, később visszajövök! - sietett Neji az ajtóhoz.

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Hova ment? - tenyerelt dühösen a Hokage asztalára. Szemeivel jegesen meredt a meglepett nőre. - Sürgősen beszélnem kell vele!

- Sajnálom Neji, titkos küldetésre mentek.
- Mentek? Kivel?

- Naruto-val. - húzta össze szemöldökét a nő. Nem tetszett neki a fiú viselkedése. Mindig udvarias és kimért. De most...

- Kivel? - hördült fel dühösen Neji. Lelkét elöntötte a féltékenység. Hinata régóta szerelmes abba a sárgafejű pipogyába...

- Azonnal árulja el, hol vannak! Utánuk megyek! - követelte. Mély, zengő hangja betöltötte a szobát. Halványlila szemei dühösen szikráztak.

Tsunade az asztalra csapott, és mérgesen felállt, de még így is felfelé kellett néznie a magas fiúra.

- Először is: ez egy D-szintű, egyszerű küldetés, nem igényli chounin jelenlétét. Másodszor: titkos, tehát nem árulhatom el neked hova mentek, csak azt, hogy sokáig eltart majd. Harmadszor pedig: mégis hogy merészelsz velem így beszélni? - lángolt tekintetében a düh.

Neji lehiggadt... Jegesen nézett a nő szemébe, és kifejezéstelen arccal kért bocsánatot.

Tsunade dühösen fújt egyet, és visszaült székére.
- Mi történt? - kérdezte komor arccal.

Neji elfordította a fejét, és kelletlenül bökte ki a választ.

- Családi ügy.
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Hinata és Naruto csendben vágtak át az erdőn. A fiú lopva figyelte társa arcán a szomorúságot. „Vajon mi történhetett?” Szerette a mindig szégyenlős, kedves Hinata-t, aki folyton elpirult. De most a lány olyan más. Olyan szomorú...

- Öhm... megnézhetem a küldetésről szóló tekercset? - törte meg a csendet.

- Ja, persze... - kotort bele táskájába Hinata.

- Hát ez tényleg nem nagy cucc! Egy kis falu tanácsosa kért ninja-testőrséget, csak hogy fitogtassa jó anyagi helyzetét. - fújt megvetően Naruto. - Hát ez...

Hinata szomorúan lehajtotta a fejét.

- Ööö... izgalmasan hangzik nem igaz? - próbálta Naruto menteni a menthetőt, nehogy elsírja magát a lány.

- De igen... - jött a halk válasz.
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Neji a Hokage szoborcsoport egyik fején ülve meredt a távolba. A lenyugvó nap sugarai lágyan simogatták sápadt arcát, és felszikráztak halványlila szemeiben. Szomorú volt. Fájt neki, hogy Hinata nem értette meg őt, és meg sem próbálta... Egyszerűen elmenekült.

Sóvárgó vággyal nézett a távolba, ahol Őt sejtette.

- Hinata... - sóhajtotta.

Felidézte magában a gyönyörű szemeket, a szép arcot, a gyöngéd mosolyt, a lány finom illatát...

Ökölbe szorította kezeit, és vágytól sajgó testét görcsbe rántotta a harag és a féltékenység, ahogy eszébe jutott Naruto. „Ha hozzá mer érni...”

 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Neji! - hívta Hizashi a fiút, és benyitott a szobájába. Egy hete költözött hozzájuk, a hosszas győzködésnek engedve. A klán-vezetője ennek nagyon örült, mert egyre jobban megkedvelte unokaöccsét, és fiaként tekintett rá. Büszke volt rá. Magas százalékban jelent meg benne a család rejtett képességeinek nagy része, ami nagyon ritka volt. Erős! És néhány nap múlva leteszi a jounin vizsgát, ami rendkívüli teljesítmény ilyen fiatalon.

 

Belépett a szobába, de nem találta ott. Körülnézett, és meglátott valamit az íróasztalon. Közelebb lépett, és kezébe vette a képkeretet.

 
 
Gyanakodva összehúzott szemöldökkel nézte...
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Hinataaaa! - üvöltötte Naruto, és vadul csápolt. Most a lány volt a soros az őrségben a tanácsos mellett, és éppen sétálni indultak a falu központjába, amikor Naruto megkapta a levelet, és villámgyorsan eléjük szaladt.

Az elmúlt, több mint egy hónapban kicsit közelebb kerültek egymáshoz, és igazi barátok lettek. Habár a lány szomorúságának okát nem sikerült megtudnia.

Hinata mosolyogva figyelte hiperaktív barátját, de mikor meglátta a kezében lobogtatott tekercset, elsápadt.

- Hinata... - lihegte boldogan Naruto amikor odaért hozzájuk. - Levelet kaptunk a...

- ...Hokagetől. - vágott a szavába. - Haza kell mennünk... - suttogta lehajtott fejjel a lány.

- Bíííízony! - kacagott fel a fiú, de meglátva a lány szomorúságát, elkomolyodott. - Mi a baj?

- Semmi...
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Neji! Fölösleges folyton engem zaklatnod... Ma délután körül érnek haza, ennyit mondhatok. - morogta a Hokage. - Viszont lenne egy A-rangú küldetésem, amihez egy erős jouninra van szükségem. Igaz, te még csak most tetted le a vizsgát, de...

- Ma délután? - kapta fel a fejét. - Ez biztos?

- Ühüm... de mint mondtam, a küldetés... öööö... Neji...? - nézett meglepetten a jounin mögött csukódó ajtóra. - Pff... - vágta az asztalra a tekercset mérgesen. „Micsoda nagyképű alak...”

 
 

Neji lélekszakadva sietett a Hyuuga rezidenciához, és hevesen dobogó szívvel rontott be a lány szobájába... Üres. Még nem érkezett meg. Remegő lábakkal sietett Konoha főkapujáig...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Hinata? Mi a baj? - fordult Naruto a megtorpant lány felé. - Mindjárt ott vagyunk! - bíztatta.

Hinata mozdulatlanul állt, kis kezeit a szívére szorítva, behunyt szemekkel szorongott.

Egy hónap telt el azóta...

„Mi már összetartozunk!” - visszhangzott a fejében Neji mély hangja. Lelki szemei előtt megjelent a fiú arca, gyengéd mosolya, perzselő tekintete. „Az enyém vagy!”

Hinata megremegett, és kezeibe temette arcát. „Nem mehetek vissza! Képtelenség!” Ha újra találkoznak... Szíve belesajdult a gondolatra. Szereti Neji-t. Mindig is gyermeki rajongással szerette. A chounin-vizsgán történtek pokoliak voltak, és komolyan megsebezték lelkét, de... Neji begyógyította őket szeretetével, gyöngédségével.

 
Hogy újakat okozzon...
 
 

Ha Neji viszont szereti is Őt, kapcsolatuknak nincs jövője. Hiszen, ha a családja megtudja... ha a klán megtudja...

 

Őt nem bántanák, mert a Klán fejének legidősebb gyermeke. Kitagadnák és száműznék csupán. De Neji... Oldalági, még ha a legígéretesebb tehetség, akkor is. Apja párbajozna vele, és kivégezné. Ez biztos. Kétségbeesetten felzokogott a gondolatra...

 

- Hinata... - nézte őt Naruto. - Mi történt veled? Ki bántott? Mondd el! Segítek... - karolta át gyengéden. Elfogadta a vigasztaló ölelést, és csendben sírt, csak könnyei patakzottak megállíthatatlanul. A fiú vigasztalóan cirógatta selymes haját, és butaságokat sugdosott megnyugtató hangján.

Hinata görcsössége lassan feloldódott, és sóhajtva bontakozott ki a karjaiból, hogy letörölje könnyeit.

- Köszönöm Naruto. - suttogta.

- Semmiség. - vigyorgott zavartan, fejét vakargatva. - Rám mindig számíthatsz, hisz tudod!

- Tudom. - simogatta meg a fiú arcát, és a meglepetten kikerekedő kék szemekbe mosolygott kedvesen. Már nem volt vele olyan félénk, mint régen. Elmúlt a gyerekszerelem.

Naruto viszont ezúttal fülig pirult, és zavartan elfordította a fejét.

- Menjünk, kezdek éhes lenni. - motyogta.

Hinata szomorúan bólintott, és elindultak. Ahogy beléptek a kapunk, ismét elragadta a jeges szorongás, és a fiú keze után kapott. Naruto szó nélkül ölelte át újra, hogy megnyugtassa. Kissé zavarban volt és elpirult, de a lány ezt nem látta, viszont mélyet sóhajtva nyugodott meg újra.

- Rendben leszel? - nézett a szemébe a fiú. - Hazakísérjelek?

- Nem kell... Köszönöm Naruto. - mosolygott fel rá.
 
 
- Vedd le róla a kezed! - zendült fel egy rideg bariton.
 
 

Hinata meglepetten nézett a dühtől sápadt Neji-re, s döbbenten mérte végig... sokat változott az elmúlt egy hónap alatt. A Hyuugákra jellemző halvány-krémszínű kimonó-jellegű inget és hozzá illő nadrágot viselte. Haját kibontva hordta, és már egyáltalán nem lehetett őt fiú-jelzővel illetni.

Férfi volt. Félelmetes kisugárzása, és gyilkos dühvel áramló chakrája körüllengte testét. Egy erős jounin állt előttük... Jeges tekintetét rajtuk tartva lépett közelebb, és megállt velük szemben.

Tapintható volt a feszültség...

- Mi bajod van Neji? - meredt rá Naruto dühösen, és gyorsan elengedte a lányt. - Csak megöleltem...

- Ez az! - sziszegte a férfi, és közelebb hajolt, hogy a szemébe nézhessen.

- Csak megvigasztaltam, nem akarok tőle semmit! - fújt egy nagyot a szőke fiú.

- Te... - emelte föl kezeit a jounin, hogy pecséteket formáljon. Naruto hátralépett, hogy felkészüljön a harcra, de ekkor meglepő dolog történt.

Hinata közéjük állt, és közvetlen közelről nézett a fiú szemébe szomorúan.

- Igazat mondott. - suttogta reszkető ajkakkal, és gyengéden megcirógatta arcát.

 

Neji belenézett a gyönyörű szemekbe, és megszűnt létezni számára a külvilág. Elmerült az ametiszt-színű csillogásban, s erőtlenül hullottak alá karjai.

- Hinata... - suttogta rekedten. Vágytól sajgott a teste. Remegő kezekkel nyúlt a szép arc felé, és szemeiben áhítattal simogatta meg Őt.

Hinata az érintéstől felsóhajtott, behunyta szemeit.

- Hinata... - suttogta ismét Neji, és lágyan magához ölelte szerelme karcsú, törékeny testét. Boldogan fúrta arcát az illatos hajfürtökbe, és remegve felsóhajtott.

- Neji... - lehelte a lány, és megadóan simult a férfi karjaiba.

Csendben hallgatták egyszerre dobbanó szívverésüket, és forró szerelmük átjárta lelküket.

- Hinata...szeretlek...ne hagyj el többé... - suttogta Neji. - ...soha többé... - vonta magához szorosabban.

- Nem foglak... - suttogta a lány. - Én is szeretlek téged.
 
Forró csókban forrtak össze ajkaik...
 
 
 

Naruto nézte őket, és mindent megértett. Kék szemeiben szomorú csillogással fordult el tőlük, tudván milyen szörnyű, gyilkos szerelem az övék. Csendben magukra hagyta őket, és lopva körülnézett, de szerencsére nem volt a közelben senki, aki tanúja lett volna ennek a jelenetnek.

 
 
 
 

Perceken át álltak így, egymást átölelve, vágtázó szívveréssel.

- Neji... megláthatnak... - suttogta Hinata könnyes szemekkel. Hirtelen megérezte, hogy szerelme a karjaiba veszi, és minden elmosódott körülötte, annyira gyorsan haladtak. Megszédült egy kissé, s beletemette arcát a férfi széles mellkasába.

 
Megálltak.
 

Felnézett a kedvesen mosolygó Neji-re, és körültekintett. Konoha melletti kis tó partján álltak, amelyet pirosra festett a lenyugvó nap, hogy ámulatba ejtse nézőit.

Neji gyengéden letette őt, de csak hogy újra átölelhesse, és forrón megcsókolja.

Hinata a belefelejtkezett a perzselő ajkak érintésébe, és mikor a férfi áttért a nyakára, halkan felnyögött. Hangjától Neji megremegett, szorosabban magához vonva őt.

- Ugye tudod, hogy az életeddel játszol Neji? - suttogta Hinata, és eltolta magától.

A férfi komolyan nézett le rá, halványlila szemeiben düh villant fel egy pillanatra.

- Miért mondod ezt?

Hinata elfordult tőle, a napnyugtát nézve szorosan átölelte saját magát, hogy remegését leplezni tudja.

- Ha szerelmünk a klán tudomására jut, téged a klán feje...az apám... párbajra fog kihívni.

- Na és?! Állok elébe. - válaszolt ridegen.
Hinata könnyes szemekkel nézett fel rá.

- Ez nem párbaj lesz, Neji... Kivégzés... - temette arcát kis kezeibe. - Nem tudnám elviselni, ha elveszítenélek!

Ekkor megérezte a hátához simuló testet, és az erős karokat a derekán.

- Ne félj... - suttogta a férfi. - Már nem vagyok gyenge kölyök. Megvédem magunkat! Bármire képes vagyok, csak ne taszíts el magadtól Hinata...

A lány sóhajtva adta át magát az érzékeit borzongató ölelésnek, megadóan simult hozzá, s mikor megérezte a forró ajkakat érzékeny nyakán, halkan felnyögve behunyta gyönyörű szemeit.

- Nem, erre nem lennék képes szerelmem... - suttogta.
„Meg kell védenem Neji-t!”
 
- Titokban kell tartanunk...

Neji a lány szavaitól megmerevedett, elengedte őt, s egy határozott mozdulattal maga felé fordította, hogy a szemébe nézzen.

- Ne kérd ezt tőlem! - mondta határozottan. Hinata lesütötte szemeit, és elszántan húzta ki magát. „Nem engedhetem, hogy bántsanak téged!” - akarta a fiú mérges arcába kiáltani, de nem tette, inkább a legegyszerűbb módszer mellett döntött. Párszor látta már, hogyan alkalmazza anyja az apjánál, amikor el akar érni valamit nála. Asszonyi zsarolás...

- Ha szeretsz... megteszed amit kérek tőled... - nézett fel szerelmére, és visszafojtott lélegzettel várta a választ. Szégyellte magát, de csak így tudja megvédeni a férfit, akit szeret...

Mikor lenyugodtak a kedélyek, hosszas magyarázatba kezdett.
 

Neji elképedve hallgatta Hinata érvelését. Persze, intelligens férfi lévén már Ő is ezerszer átgondolta a lehetséges megoldásokat.

Először is a fő cél: akarja a lányt! Mindennél jobban! Vele akarja leélni az életét, és családot alapítani. Ha nem Konohában, akkor máshol. Nem számított. Ismerte a törvényeket és a jogaikat, és arra a következtetésre jutott, hogy bármelyik másik falu szívesen befogadná őket, és ninjaként is átvennék őket. Főleg őt, aki kivételesen erős jounin.

És ő végre feleségül vehetné szerelmét!
Természetesen rossz lesz elszakadni a gyökerektől, de...
 

Párbajozni Hizashi-val? Persze... Hinata ezt nem értheti... „Már én vagyok a legerősebb a klánban...” De kiváló képességei ellenére tudta, hogy ha elszöktetné a lányt, az egész klánnal kellene szembenéznie... És a homlokán a jel... a gyengepontja.

 

Még egy megoldás létezik. Őszintén felvállalni ezt a szerelmet, és reménykedni, hogy a Klán áldását adja rá, mert csak szülői beleegyezéssel történhet két unokatestvér között házasság...

De erre minimális az esély. Nagyon féltik a vérvonal tisztaságát, és esélyes egy korcs gyermek születése vérrokonok kapcsolatából...

 
Szóval a klán engedélye mindenképpen szükséges.
 
De hogyan lehetne őket meggyőzni?

Valóban jó ötlet egyenlőre titokban tartani szerelmüket, csak amíg eléggé megerősödik a pozíciója. Ha Hizashi után a második vezető lesz, akkor lesz esélye... ha elég hatalmat szerez, Hizashi-t kényszerítheti kapcsolatuk törvényesítésére...

 

Hinata tágranyílt szemekkel hallgatta szerelme ötleteit, és már nem látta annyira sötéten közös jövőjüket...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
Hizashi szomorúan figyelte kétségbeesetten zokogó feleségét.
- ...hidd el édesem, nincs más megoldás. Nem maradhat...
- És ez biztos? Nem lehet, hogy az a kép csak véletlenül...

- Nem. - vágott közbe a férfi. - Szerintem gyengéd érzelmeket táplál Hinata-val szemben. Ezt nem engedhetjük meg! Meg kell előznöm a bajt. - nézett szomorúan maga elé.

- Mi történt köztük? - szipogott felesége.

- Szerintem még semmi. Neji megpróbált beszélni vele, de Hinata annyira fél tőle, hogy másnap el is utazott. Szerencsére ez a dolog még egyoldalú plátói szerelem, amit gyorsan kiolthatunk, ha elküldjük...

- De miért pont Őt? - emelte fel fejét az asszony, folyékony kristályként ragyogó könnyei Hizashi szívéig hatoltak. Fájt neki, hogy szomorúnak látja imádott feleségét...

- Neji-re nagyobb szükségünk van. Ő a legerősebb a klánunkban. Még csak tizennyolc éves, de már engem is magasan túlszárnyalt! - szorította ökölbe kezeit. - Családunk vele újra a legbefolyásosabbak közé tartozhatna, sőt!

 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

A hold már magasan az égbolton volt, amikor Hinata és Neji hazaérkeztek. Sokáig beszélgettek, és tervezgetésük közben megfeledkeztek az idő múlásáról...

A családfő gyanakodva összehúzott szemöldökkel, komoran méregette őket, Hinata zavartan lesütött tekintettel állt előtte, és udvariasan köszöntötte. Neji kifejezéstelen arccal viszonozta tekintetét.

Viselkedésükben nem talált semmi gyanúsat.

- Hinata, beszélnem kell veled! - intett lányának, és unokaöccse felé biccentett, jelezve hogy távozhat.

Mikor kettesben maradtak, ridegen végigmérte „kudarcát”. Sajnálta, hogy nem tudott fiút nemzeni...

- Holnap hajnalban Yuko nagynénédhez fogsz utazni a Víz Földjére, és mostantól kezdve velük fogsz élni. Ha majd terveink lesznek veled, vagy végre férjet találunk neked, értesítünk. - fordult el tőle unottan. Nem volt kedve a sírást, könyörgést hallgatni. Ezt is csak azért Ő közölte Hinata-val, mert a felesége nem volt hajlandó rá.

 
 

Hinata a fagyos hangnemtől, és a szavak értelmétől bénultan állt. Meredten bámulta apja hátát, képtelen volt gondolkodni. Automatikusan motyogott valami választ, majd sápadtan a szobájába sietett. Magára zárta az ajtót, és sokáig csak bámult a levegőbe. „Hát ez lett a vége. Soha többé nem lehetünk együtt...” - nyilallt tudatába a felismerés. Sápadtan térdre rogyott, és görcsösen vájta ujjait a szőnyegbe.

 
 
 

Képtelenség... nem láthatja, nem hallhatja, nem érezheti Őt többé...

 
 
 

Igazán, lelkének mélyéből tört felszínre a fájdalmas sírás. Úgy érezte, széttépték a szívét.

 
 
 

Sokáig tartott, míg elfogytak a könnyei, végül fáradtan hanyatlott a földre. A szőnyeg hűvös érintése az arcán kissé magához térítette, és lassan feltápászkodott.

Csomagjai már összekészítve sorakoztak az ajtó mellett, olyan volt, mintha őrt álltak volna, s őt figyelnék rosszindulatúan.

Kiment a fürdőszobába, és felfrissülten, elszántan lépett az ajtóhoz...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Neji homályos tekintettel nézte a csillagos eget, és szerelmére gondolt. Legszívesebben átlopózott volna hozzá, de időt akart hagyni a lánynak, hogy megnyugodjon a mai megrázkódtatások után... A tó partján látta rajta mennyire kimerült...

 

Kezét vágytól sajgó ágyékára szorította, és behunyta szemeit, ahogy eszébe jutott, milyen öröm lesz másnap a karjaiban tartani szépséges szeretőjét.

Inkább megérezte, semmint meghallotta az ajtó nyílását, s elkerekedett szemmel nézett a belépő lányra, aki megállt előtte komoly arccal, és lassan kioldotta fehér köntösének övét, majd hagyta, hogy a ruhadarab érzékien lecsusszanjon róla.

 

Neji levegőért kapkodva figyelte minden mozdulatát, és képtelen volt megszólalni.

- Hinata... - nyögte ki nehezen, hitetlenkedve nézte a sápadt holdfényben gyönyörűen fénylő meztelen testet, s szíve egy pillanatra megszűnt dobogni.

- Szeretkezz velem Neji... - suttogta a lány, és félénken a szemébe nézett.

A férfi parázsló tekintete még egyszer végigmérte, megpihent rózsaszín mellbimbóin, majd elidőzött elefántcsont fehérségű bőrén.

 

Hinata megigézve állt, mikor Neji odalépett hozzá, és néhány mozdulattal a szeme előtt levetette ruháit. Levegőért kapkodva nézett végig az izmos férfitesten, a széles vállakon és mellkason, a lapos, bordázott hasfalon, és az őérte ágaskodó péniszt meglátva mélyen elpirult...

Amikor magához ölelte, Hinata lélegzete elállt, majd megfulladt meztelen mellkasának forróságától, s feszes hasának érintésétől. Aztán Neji száját az övére tapasztotta egy éhes, követelőző csókban, amitől a világ forogni kezdett vele, és karjait a férfi széles, izmos vállai köré fonta.

Neji szíve vadul vert. Ahogy a puha ágyra fektette Hinata-t, és fölé hajolt, szája még mindig abban a tüzes, szenvedélyes csókban zárta le a lány ajkait. S ekkor Hinata elkezdett visszacsókolni. Apró nyelve viadalra indult az övé ellen, kihívóan támadott, majd gyorsan visszavonult, mielőtt Neji a szájában tarthatta volna.

A nyers vágy remegése futott végig a férfin, de bármilyen izgató volt is a lány csókja, Neji visszafogta magát, teljes önuralmát bevetve. Ajkaira forrt, vad tűzzel ízlelgette annak édességét, miközben keze a lány testét vette birtokba.

Mikor Neji végül abbahagyta a szenvedélyes csókot, Hinata úgy érezte, mintha egy forró fürdőben merült volna meg. Szaggatottan lélegzett, és a szíve olyan gyorsan vert, hogy attól félt, kiugrik a helyéről. Teljesen mozdulatlanul feküdt, amint a férfi égető csókjaival borította a nyakát, vállait, majd puha melleinek domborulatát. Még mikor meleg tenyerével borította az egyik kis halmot, még akkor sem volt ereje megmozdulni. Olyan volt, mintha testének összes izma elolvadna, és minden egyes porcikája bizsergett. Aztán mikor a férfi ajkai megérintették vágyakozó mellbimbóját, és meleg nyelve nedves ostorként csapott le rá, megmozdult, teste megrándult, amint egy hirtelen, erős gyönyörhullám futott végig rajta.

- Neji... - nyögött fel, és ujjaival beletúrt hosszú, fekete hajába.

A férfi keze végigsimított az oldalán, gömbölyű csípőjén, majd besiklott combjai közé. Hinata felsóhajtott, ahogy megérezte az érzékien játszadozó ujjakat, és lábait teljesen széttárta.

 

Neji zihálva gyönyörködött a lány kéjes arcában, vágytól csillogó szemeiben, és boldogan kalimpált a szíve, amikor megérezte, mennyire forró és nedves...

- Kérlek... érezni akarlak... - suttogta Hinata a fülébe, amelytől a férfi testén forró, minden józan észt elnyomó vágy söpört végig. Vadul felhördült, és beléhatolt...

 

Ahogy megérezte a belényomuló péniszt, combjait még szélesebbre tárta, és vad mozdulattal fellökte csípőjét, majd az enyhe fájdalom miatt felnyögött. Neji elmosolyodott szerelme hevességén, és lassan mozogni kezdett. Szemeit képtelen volt elszakítani a gyönyörű, imádott arcról, és ajkaival forrón becézgette a lány száját, nyakának bársonyos bőrét. Egyre fokozta a tempót, és lassan eloldotta vágyainak kötőfékjét... Vad vágtával hajszolta magukat a gyönyör felé, és Hinata teste hirtelen görcsösen megfeszült, gerince ívben meghajolt...

 

Neji még időben fojtotta belé egy vad csókkal a gyönyör sikolyát...

 

A hüvely ritmikus összerándulásai olyan égető, gyönyörtelien kínzóak voltak számára, hogy néhány lökést követően felhördülve robbant szét benne, körülötte és rajta is az orgazmus.......

 
 
 
 

Hosszú ideig csak feküdtek, szaggatott lélegzetük szinte belekarcolt az éjszakai levegőbe, s ők elmerültek egy édes ölelésben.

Neji arcát Hinata puha nyakának hajlatába temette, majd megcsókolta a fülét, és felemelte a fejét, hogy lássa az arcát.

Hinata álmodozó tekintettel felnézett, és megsimogatta a férfi széles vállát, ami csillogott az izzadtságtól a hold fényében. Sugárzóan elmosolyodott, és megilletődött hangon suttogta:

- Szeretlek Neji...

- Én is szeretlek Hinata... - válaszolt halkan, és boldogan álomba merült.

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Neji elégedetten sóhajtva ébredt édes álmából, és kezei maguktól indultak a lány puha testét megkeresni, de csalódottan kellett felnéznie.

 
Egyedül volt.
 

Bosszúsan fújva ült fel, és meglepetten nyúlt a levélért, ami a lány illatát őrző párnán hevert...

 
 
 
 
 
 

Könnyei forrón marták az arcát, és remegő kézzel olvasta el újra és újra...

 
 
 
- Hinata....
 
 
 
 
Apja halála óta nem sírt.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Folytatása következik!
 
 
 
 
 
.
 
 
 
 
 
3.
 
 
***************************************************************************

Hinata halkan felnyögött, amikor Ő mélyen beléhatolt, és vágytól fátyolos szemekkel nézett fel rá.

- Szeretlek Neji... - suttogta.
***************************************************************************
 

- ELÉG! - ordította, és verejtékben fürdő testtel ült fel. Zihálva markolta a takaróját, tágra meredt szemekkel nézett a sötétségbe.

 
 
Két év telt el azóta, hogy Hinata elment.
 
Két sóvárgással, és gyötrelemmel teli év...
 

Sóhajtva dőlt vissza a párnákra, és lassan lélegezve próbálta lenyugtatni dübörgő szívét. Hinata szinte már a mániájává vált... Az elmúlt időszakban csak egy bizonyos célért küzdött:

Hatalmat szerezni bármi áron.

Különleges képességei, rendkívüli intelligenciája és hihetetlen elszántsága együttes erővel járultak hozzá céljainak eléréséhez. Karrierje felívelt a csillagos egekig... Konoha öt főből álló Tanácsának a tagja lett, és ezzel klánja egyike lett a legbefolyásosabbaknak. Olyan kivételesen erős ninja lett, hogy nevét még távoli országokban is ismerik, és félik. A Klán büszke volt rá, és alig néhány hete Hizashi felemelte őt maga mellé. A vezetést nem adhatta át, mert nem főági leszármazott, de már befolyásosabb volt, és nagyobb hatalommal rendelkezett mindenkinél. A rivális klánokat is távol tartotta puszta híre, így klánjára boldog aranykorszak köszöntött.

 
És mindezt két évig tartó kemény munkával érte el.
 
De nem érdekelte.
 

Csak Ő számított. Ő, akiről az óta az éjszaka óta nem hallott hírt. Csak egy levél maradt belőle, és egy kép, amelyeket mindig magánál tartott.

 

Fölkelt az ágyából, és az ablakhoz lépett. A távolban szürkülő égbolt jelezte a hajnal közeledtét... Kinyitotta az ablakot, és megborzongott a bőrét karistoló hideg levegőtől. Mélán figyelte a távoli fényeket, és elmosolyodott.

A Hokage szavai jutottak eszébe.
„...tanács-elnök...”
Most, hogy elért mindent, amit lehetett, most...
 
Elérkezett a pillanat!
 
Minden mozzanatát eltervezte, és gondosan felkészült rá...
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

- Jó reggelt bácsikám. - köszönt, amikor belépett a Klán saját tárgyalótermébe.

- Jó reggelt. - mosolygott a férfi, és büszkén nézett rá.

Neji magában mosolyogva figyelte a reakciót, arca azonban kifejezéstelen maradt.

- Vannak új hírek?

- Umm... - bólintott a férfi. - A Biuji-Klán nem hajlandó tárgyalni. Újabb haragosok... - komorodott el az arca. - Egyre több ellenségünk van.

Neji hidegen nézett rá, és lassan leült vele szemben.
- És...?

A férfi feszült arccal nézett rá. Ha Neji nem lenne, már alulról szagolná a Klán az ibolyát. Túlságosan függő helyzetbe kerültek. Ez hiba. Egyetlen egy ember kezében a sorsuk... Óvatlanul juttatta ezt a fiút igen nagy hatalomhoz. „De...” - mosolyodott el megkönnyebbülten. „...Ő a legmegfelelőbb ember erre. Hiszen csak a Klán érdekeit tartja szem előtt, szinte már fanatikusan.” Ismét belenyilallt a fájdalmas gondolat: „Kár, hogy nem a fiam!”

 
 

Neji hidegen figyelte nagybátyja arcán az érzelmek változását... a félelmet, a megkönnyebbült mosolyt, a csalódottságot. Nyitott könyvként olvasott a gondolataiban.

- Szeretnék valamit elárulni neked, bácsikám. - szólalt meg közönyösen.

- Igen?
- Tegnap ezt kaptam. - nyújtotta a tekercset a férfinak.

Hizashi átvette, és azonnal meglátta rajta a Hokage pecsétjét. Aggódva nyitotta szét, és levegőért kapkodva felpattant a székből.

- De hiszen ez... hiszen ez... - hápogott.

- Igen. - állt fel Neji, és még mindig teljesen érzelemmentesen nézett rá. - A konohai tanács elnöke lettem.

„A Hokage után a második leghatalmasabb ember.”

- Büszke vagyok rád fiam! - mosolygott rá sugárzó arccal Hizashi.

- Ne nevezz fiadnak. - köpte fagyosan Neji. - Úgy döntöttem, kilépek a Klánból. - tenyerelt az asztalra, és jeges tekintetét halálsápadttá váló nagybátyja szemébe fúrta.

- Továbbmegyek... Teljesen leveszem rólatok a kezem, és ennek hamar híre megy majd...

- Ezt nem teheted! - hördült fel Hizashi, és felpattant. - Halálra ítélnéd a családod? Mindent nekünk köszönhetsz! Mindent! - kiabált dühösen.

- Ó igen! - mosolyodott el Neji, és ettől a férfit kirázta a hideg. - Majd elfelejtettem... Mindent elvettetek tőlem, ami fontos volt nekem. MINDENT! - ordította a férfi arcába, akibe jeges halálfélelem csapott, mint a villám. Tágranyílt szemekkel nézett fel erre a hihetetlenül erős férfira, akiből az intenzíven sugárzó chakra fojtogatni kezdte. Levegőt sem bírt venni tőle.

 

Neji lassan mély levegőt vett, és visszaült az asztalhoz, ujjbegyeit összeérintve, komor arccal gondolkozott, hangosan.

- Ha mindez megtörténik, szabad prédává váltok az ellenséges klánok számára. - mosolyodott el kegyetlenül, számítóan. Hizashi-t ettől a látványtól kirázta a hideg.

- A Hokage ezt úgysem...

- A Hokage-nak semmi köze a családi belharcokhoz, belpolitikához. Nem tenne semmit. - vágott élesen a szavába, majd nyugodt hangon folytatta tovább.

- Ha viszont maradok, akkor... - nézett bele nagybátyja ámuló szemeibe jegesen. - ...a Hyuuga Klán lesz a legbefolyásosabb és leggazdagabb, és nem csak Konoha-ban, hanem egész Tűzföldön.

 

Hizashi megértette. Beletörődve hajtotta le a fejét. Legyőzték.

- Te szeretnél lenni a klán vezetője. - mondta halkan. - Hát legyen.

- Nem kell a klánod. - jött a gúnyos válasz, és a férfi meglepetten kapta fel a fejét.

- Akkor mit akarsz? - kérdezte döbbenten tágranyílt szemekkel.

Neji ekkor a zsebébe nyúlt, és letett elé valamit.
- Őt.
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Hizashi tágranyílt szemekkel meredt lányára, aki szégyenlősen mosolygott vissza rá a fényképről. Igen... látta már ezt a képet egykor... Neji szobájában. Ezek szerint jól gondolta, hogy a fiú szerelmes lett lányába.

- Mit akarsz tenni Hinata-val? - nézett fel komoran.

- Feleségül veszem... És te beleegyezel. - nézte a dühtől kipiruló arcot.

- Lehetetlent kérsz... Vérrokonok vagytok! Törvényeink...

- ...engedélyezik, ha a szülő írásos nyilatkozatban beleegyezését adja. - vágott közbe ridegen Neji.

Hizashi hevesen megrázta a fejét.

- Beszennyeznétek a vérvonalat! Utódaitok... lehet hogy betegen jönnek majd a világra. Egy főági leszármazott...! - csapott az asztalra.

- Van még egy lányod, aki fenntartja az imádott vérvonalad. - mondta halkan Neji, és higgadtan figyelte a dühöngő férfit.

Hizashi felhördült.

- És miből gondolod, hogy Hinata majd hajlandó lesz hozzád menni? Hiszen retteg tőled! Mikor beszélni próbáltál vele, elmenekült itthonról! Miféle házasság lenne ez? - kiabálta.

- Ez nem rád tartozik. - állt fel komolyan, és az ajtóhoz lépett. - Gondolkozz el azon, amit mondtam. - Csukta be maga után az ajtót.

 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
 

Hinata szomorúan figyelte a napfelkeltét. Azóta a nap óta nem okozott már örömet számára, csak megszokásból nézte.

- Neji... - suttogta bánatosan.

Beletörődött már sorsába, és elfogadta, hogy soha többé nem találkozhat vele. De emlékét örökre a szívében fogja őrizni...

 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

- Neji-sama... - hajolt meg előtte egy szolga. - Hizashi-sama kéri, fáradjon a tárgyalóterembe.

A férfi komoran bólintott, és követte.
 

Hizashi mérgesen összevont szemöldökkel várakozott, négy másik klán-taggal együtt. Egyszerre fordultak a belépő férfi felé, hideg megvetéssel, majd elkerekedett szemekkel nézték a tanács-elnöki kék köpenyt. Hatalom sugárzott egész lényéből...

Neji kifejezéstelen arccal nézett vissza rájuk, leült velük szemben a hosszú tárgyalóasztalhoz, majd hanyag mozdulattal eléjük dobott egy tekercset.

- A szaggatott vonalnál kell aláírni. - köpte megvetően.
 

Hizashi-t kirázta a hideg, ahogy unokaöccse fagyos szemeibe nézett. Félt tőle...

- Hogy merészeled? - háborodott fel tiszteletlenségén egy idősebb férfi, aki a klán-vezető jobb oldalán ült. - Egy szavába kerül, és halott vagy te kis...

Neji fölnevetett... Hangja félelmetesen karcolta végig gerincüket, és hosszan visszhangzott a nagy terem falain.

- Erre gondolsz? - sziszegte, és levette homlokpántját.
 
 

A klán-tagok felhördülve, egy emberként pattantak fel az asztaltól, és sápadtan zihálva nézték a sima, hibátlan homlokot, amelyen semmi jel nem volt immár.

- Hogyan lehetséges ez? - kérdezte komoran egy másik idős férfi.

Neji gúnyosan elmosolyodott.

- A Hokage ajándéka. - kötötte vissza a pántját. - Egy tanács-elnöknek nem lehet gyengepontja. Bejöhettek! - szólt az ajtó felé, és belépett két barátja. Komoran néztek végig a társaságon, majd mellé ültek.

Neji gyengéden rájuk pillantott. Szerette barátait. Ha ők ketten nem lettek volna, Nem élte volna túl Hinata elvesztését követő őrjöngését.

Naruto, jegesen csillogó kék szemeit a klán vezetőjére függesztette, és megszólalt mély hangján.

- Lee és én vagyunk a tanúk a nyilatkozathoz. Siess vénember, nem érünk rá egész nap!

 

Hizashi dühösen véste nevét a papír aljára, és megvetően dobta unokaöccse elé.

- Leszármazottaitok nem fognak a főághoz tartozni! - sziszegte dühösen.

Neji elégedetten eltette a nyilatkozatot, és felállt. Arcáról eltűnt a gúnyos megvetés, és komolyan nézett rá.

- Egyáltalán nem fognak utódaim a Hyuuga-klánhoz tartozni. Sajnálom, hogy így alakult... - lépett ki barátaival az ajtón.

 
 

Hizashi meglepetten nézett utána. Igen... valóban fájdalmat látott Neji szemében... „Lehet hogy...?” - a gondolattól döbbenten ült vissza a székére.

- Mi történt veled Hizashi? - nézett rá egyik rokona.

- Csak ezért...? Mindent csak ezért...? - hápogta. „Hihetetlen!”

Hirtelen szánalmat érzett unokaöccse iránt, és lehajtotta a fejét.

- Sajnálom Neji, hogy annyit szenvedtél miattam... - suttogta.

 
 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------  

 
 
 

Hinata a fárasztó út után kábán hallgatta néhány rokonának beszámolóját, és hitetlenkedve rázta fejét. „Lehetetlen, hogy Neji ezekre az aljasságokra képes lenne!” - hárította a vádakat. Bizalma töretlen volt szerelmében, és szíve boldog pillangóként verdesett mellkasában. Végre találkozhat Vele!

Vajon miért hívták haza?
 
 

Apja lépett be az ajtón, és a rokonok, akik egymás szavába vágva ordítoztak, hirtelen elhallgattak. Hinata udvariasan köszöntötte apját, és várakozóan tekintett rá.

- Hinata. - sóhajtott a férfi fáradtan, és a lánynak feltűnt a sok új ránc, ami gondterhelt arckifejezést csak még jobban elmélyítette. Hizashi fáradtnak, megtörtnek tűnt.

- Egy hónap múlva férjhez mész. - hallotta a férfi szavait, és szíve néhány másodpercre megszűnt dobogni. - A Klán közösen döntött, nem utasíthatod vissza. - folytatta kíméletlenül Hizashi, sápadtan remegő lányát figyelve.

 

Hinata lázasan gondolkozott. Ha férjhez adják, el kell majd költöznie, és az utolsó reményét is elveszítheti, hogy valaha együtt legyen Neji-vel...

A gondolattól képtelen volt levegőt venni...
 
 
Ájultan rogyott össze.
 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
 

Neji boldogan sietett nagybátyja rezidenciájához. Amikor belépett a terembe, elképedve nézett a földön fekvő lányra.

- Hinata... - rohant hozzá, és gyengéden a karjaiba vette. Dühösen nézett fel Hizashi-ra, chakrája fellángolt körülötte, a klán-tagok rémülten húzódtak a fal mellé.

- Mit műveltetek vele? - nézett fagyosan Hizashi-ra.

- Nyugodj meg Neji. - nézett rá szomorúan a férfi. - Elmondtam neki, hogy férjhez megy, de hogy kihez, azt már nem tudtam, mert a megrázkódtatástól elájult. - hajtotta le a fejét.

 
 

Neji felállt, karjaiban a törékeny kis testtel, és az ajtóhoz lépett.

- Most azonnal magammal viszem. - közölte szárazon. - A csomagjait küldesd hozzám. Ha látni akarjátok Őt... - mosolyodott el gúnyosan a dolog abszurditásán. - ...a házam nyitva áll előttetek.

Lenézett a lányra, és arcán halvány mosollyal faképnél hagyta klánját. Boldogan szorította magához kedvesét, pár perc múlva már a házában volt, és az ágyába fektette Őt...

  
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Hinata lassan tért magához. Valaki az arcát cirógatta... Felnézett, egyenesen a halványlila szemekbe, amelyek gyengéden néztek rá. Felismerte az arcot, és boldogan elmosolyodott. Szíve hevesen vert, elöntötte a forróság... Szemeivel magába itta a férfi látványát, és remegve felsóhajtott...

- Neji... - lehelte. A férfi arca kicsit más lett... férfiasabb, határozottabb. Testalkata is erőteljesebbé vált. Fekete haja lágyan hullott vállaira, és néhány előre hulló hajtincs Hinata arcát simogatta.

Hitetlenkedve felemelte kis kezeit, hogy megérinthesse ezt a csodás látomást... Ez nem lehet valóság. Biztosan álmodik. Viszont akkor soha többé nem akar felébredni!

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Neji hosszan nézte a számára oly kedves arcot, és finoman megcirógatta. „Hinata... Gyönyörűbb, mint valaha...” - bámulta csodálattal. Nőtt egy keveset, és karcsú testén szemeit végigfuttatva megállapíthatta, a legmegfelelőbb helyeken is „nőtt egy keveset”. Elmosolyodott saját butaságán, és a lány arca fölé hajolt, amelyet puhán keretezett selymes fekete haja. „Az arca... csodálatos...” Kissé keskenyebb lett, ajkai duzzadtak, csókért kiáltók, bőre, mint a hamvas barack...

Ekkor megrebbentek a hosszú, szénfekete szempillák, és Hinata felnézett. Gyönyörű, halványlila szemei a legszebb ametiszteket juttatták Neji eszébe.

- Neji... - hallotta meg a világ legcsodálatosabb hangját, és megérezte édes kezeit az arcán.

- Hinata... szerelmem. - suttogta elérzékenyülve. Boldogan csókolta meg a reszkető ajkakat, és szíve hevesen verdesett mellkasában, ahogy megérezte a lány karjait a nyaka köré fonódni.

- Szeretlek... - suttogta Hinata fülébe, és remegve simult hozzá.

- Én is szeretlek. Nagyon... - remegve húzta magához szorosabban a férfit.

- Annyira hiányoztál. - sóhajtott Neji, és mélyet szippantott a finom illatból. Karjával átölelte Őt, és hosszan, szerelemmel átitatott csókkal kényeztette...  

 
 

Hinata arcán végigcsordult egy könnycsepp, mint a gyöngyszemű harmat, és szivárványos kristályként csillogott, a boldogság ígéretét hordozva magában...

 
 

- Soha többé nem kell elválnunk szerelmem... - suttogta a férfi, és lágyan letörölte az értékes cseppet.

- Ne mondd ezt... - suttogta Hinata. - Férjhez kell mennem.
- Igen... - mosolyodott el Neji. - Hozzám.
Hinata elkerekedett szemekkel nézett fel szerelmére.

- Hogyan lehetséges ez? - fonta karjait szorosabban a férfi nyakára, és remegve simult hozzá. Csöndben hallgatta végig Neji történetét, és szívét átjárta a fájdalom, majd a boldog szerelem bizsergető melege.

Neji boldogan nézte Őt, és a gyönyörű szemeket, amelyek áldott csodáknak tükreiként ragyogtak, csak neki, csak Őrá...

 
 
 
__________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________
 
 
*************************************
 
EPILÓGUS:
 
 
- Jó reggelt Tsunade-sama!

- Ó, szervusz Hinata! - mosolygott rá kedvesen az idősebb hölgy. - Neji-t keresed? Az irodájában nézted már?

- Igen...
- Tárgyalóban? Ugyanis most fejeztünk be egy megbeszélést.
- Ó, köszönöm, máris rohanok. - mosolygott kedvesen a lány.

A Hokage hosszan nézett utána. „Hát igen, valóban nagyon szép...” - gondolta megértően.

 
 
 

Neji komoran szedte össze tekercseit, és magában mérgelődött, amiért nem tudott ebédre haza menni. Mióta visszakapta és eljegyezte szerelmét, úgy élnek, mint két turbékoló galamb, és minden percüket együtt töltik. „De sajnos dolgozni is kell néha...” - sóhajtott.

 
Kopogtattak.
 

- Igen? - mordult, fel sem nézve. Bosszúsan nyúlt egy tekercsért, amikor megérezte a finom virágillatot, és ezzel egy időben puha karok fonódtak dereka köré. Hirtelen minden gondját elfelejtette, és mosolyogva fordult meg.

- Szia... - suttogta Hinata.

- Szia... - lehelte az érzéki ajkakra. A boldogságtól sugárzó kipirult kis arcot kezei közé fogva gyengéden megcsókolta Őt, s ahogy megérezte a lány félénk kis nyelvét, a forró vágy ismét elöntötte, és csak nehezen tudta türtőztetni magát. „Mindig ez történik... Legszívesebben bárhol és bármikor rávetném magam...” - mosolyodott el saját magán.

- Hoztam neked ebédet. - suttogta kedvese.
- Hm... - vetődött újra a lány szájára. - Finom!

Hinata kuncogva simult hozzá, és nyakát átkarolva merült el szerelme csókjaiban.

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
- Hinata! Siess már! - kiabálta Kiba.

- Ne kiabálj. - szólt rá Shino. - Nem késünk el sehonnan. Csak edzeni megyünk. - korholta kedvesen.

Ekkor kinyílt Neji Hyuuga saját rezidenciájának kapuja, és a kipirultan mosolygó, sugárzóan szép és boldog lány lépett ki rajta. Míg a fiúk tátott szájjal nézték, Akamaru a karjaiba akart vetődni, de hatalmas méretei miatt inkább megelégedett egy arcon-nyalintással. Nagyot nevettek, és boldog ölelkezést követően indult az újra teljessé váló csapat a tanpálya felé.

Hinata boldogan nézte drága barátait, és úgy érezte, ennél boldogabb már nem lehetne...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Neji idegesen lépkedett fel-alá a Hokage irodájában, és kezeit ökölbe szorítva mérgelődött.

- Hol van már?
- Nyugodj meg Neji. - szólt rá Tsunade komolyan.

- Erre a megbízhatatlan alakra bízni egy ilyen fontos küldetést... Nem is értem, mi ütött belém. És mennyit késik!

Ekkor kopogtattak, és Kakashi lépett be, vidáman integetve.

- Üdv mindenkinek! - mosolygott a szeme. - Küldetés teljesítve. 18-as méret. - nyújtotta át a gyűrűméretezőt Neji-nek.

- Nem vett észre semmit ugye? - nézett rá aggódva a tanács-elnök.

- Semmit, nyugodt lehetsz. - rázta meg fejét a jounin, és ezüstszínű haján lágyan csillantak meg az ablakon beszűrődő napsugarak.

- Köszönöm. - mosolygott megkönnyebbülten Neji, majd búcsút intve robogott az ékszerészhez, aki tűkön ülve várta már Őt.

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

Neji sietett haza, és mérgesen nézett a lenyugvó napra. Egész nap dolgozott, és már reggel óta nem látta Hinata-t. Bosszantó.

Benyitott az üzletbe, ahol Ino sietett elé sugárzó mosollyal.

- Szia Neji! A szokásosat?

- Igen, köszönöm. - és már kapta is az előre elkészített csokrot, amelyért szinte minden nap betér ide. Mélyet szippantott a csodálatos illatból, és egy pillantással nyugtázta: Ino anyukája ismét nagyon szép kompozíciót alkotott a halványlila íriszekből és rózsákból.

Ajkai körül kis mosollyal intett búcsút, és boldogan szedte lábait, hiszen kis menyasszonya már várja a vacsorával...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 

A nap aranyló sugarai lágyan sütöttek be a kis kápolna színes üvegablakain, hogy szemet gyönyörködtető színekkel kápráztassa a csendben figyelő embereket.

 

Neji lassan, gyengéden húzta fel kedvese hófehér, karcsú ujjára az ametisztköves gyűrűt, és arcáról, szeméből őszinte, tiszta szerelem sugárzott, ahogy a drágakővel azonos színű szemekbe nézett. Lágyan megcsókolta szerelmét, és szinte egyszerre suttogták:

- Szeretlek...
- Szeretlek...
 

Ekkor felzúdult az éljenzés, és a rengeteg barát, ismerős és rokon vidáman üdvözölte az ifjú párt. Még a Hyuuga Klán is eljött, hála Neji kitűnő diplomáciai érzékének. Kibékültek. De távolságtartó maradt velük a férfi, hisz utódait nem akarta a Klán érdekeinek alávetni. Saját klánt alapít majd, de lojális maradt Hizashi-val, aki remegő szájszéllel, örömmel figyelte lánya boldogságát...

 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 

Neji a karjaiba kapta gyönyörű, hófehér ruhába öltöztetett feleségét, és házukba lépve végre elkezdhették közös életüket, mint férj és feleség.

 
 
 

Hinata csilingelő kacagása betöltötte a hálószobát, ahogy újdonsült férje összevont szemöldökkel próbálta kifejteni Őt az ezer gombbal teletűzdelt ruha fogságából. Kezdett egyre türelmetlenebbé válni, mert a lány illata már teljesen elbódította. Érezni akarta a testét, csókolni, simogatni... De ezek a fránya gombok... „Utálom a gombokat.” - határozott. Egy erőteljes rántás, és a ruha halk reccsenéssel megadta magát.

- Neji! - sikkantott felesége. - Mit csinálsz?! Eltépted... - kerekedtek el gyönyörű szemei, és felpattant az ágyról, ahol eddig ült. A férfi megragadta a csuklóját, és határozottan visszahúzta.

- Nem baj... Ezt a ruhát már úgysem veszed fel többet. - suttogta rekedten, és halkan felnevetve folytatta az „ellenség” szaggatását, mit sem törődve a hangos ellenkezéssel. Amikor végre a ruha a jól megérdemelt helyére (a padlóra) került, Hinata lefeküdt az ágyra, és érzékien kinyújtózva emelte tekintetét férjére... aki áhítattal nézte. Képtelen volt megszólalni... Gyönyörű látvány volt, ahogy a tökéletes test Őrá várt, halványlila fehérneműben, harisnyában. Felesége igézően nézett rá, csillogó, fényes fekete haja a párnán szétterülve...

Hinata a mozdulatlanul bámuló férjén kuncogott, majd csábítóan rámosolygott...

- Gyere szerelmem... - suttogta.
 

Neji remegve tépte le magáról díszes köpenyét, és rávetődött a kuncogó lányra. Mosolyogva nézte a boldogságtól szikrázó gyönyörű szemeket.  

- Szeretlek Hinata. - lehelte áhítattal a puha ajkakra.

- Én is szeretlek Neji. - válaszolt komolyan, és finoman megcsókolta férjét. Kis nyelve játékosan ficánkolt, küzdött a férfiéval, egyre jobban felhevítve Őt... Forró teste szorosan hozzásimult, és Hinata megérezte a máris kőkeményen ágaskodó férfiasságát... Szelíden hozzádörgölőzött, aminek beláthatatlan következményei lettek...

 

Neji felhördült, és vad, forró csókokkal borította felesége nyakát, melleit, hasát... Fogaival és kezeivel leszaggatta az útjába kerülő ártatlan kis melltartót, és forrón körözött a mellbimbókon, majd végignyalta őt a hasáig. Megtorpant az édes kis köldöknél, de csak hogy tovább izzítsa a halkan nyögdécselő nő szenvedélyét...

Hinata kábultan figyelte férjét, aki eddig még soha nem vesztette el ennyire az önkontrollt. Szenvedélye szinte fullasztóan sugárzott belőle...

Hinata érezni akarta Őt, úgy, ahogy még soha... behunyta szemeit, hogy a bőrével is lásson, és remegve koncentrált a forró nyelv útjára. Amikor Neji végignyalta a bugyi szegélyét a combhajlatában, összerándult, és felnyögött. Érezte a férfi bódító illatát, bőrének és leheletének forróságát, nyelvének nedves melegét...

Neji letépte ezt a fölösleges ruhadarabot is, és csodálattal nézett végig immáron meztelen tulajdonán.

- Az enyém vagy. - mondta mély hangján, szenvedélyesen és Hinata megremegett.

- A tiéd vagyok. - nézett fel rá, szemeiben ugyanazzal a heves vággyal, amit Ő is érzett. Tekintetük összefonódott, és a férfi finoman szétválasztotta ujjaival a bársonyos redőket, majd lassan, gyönyörtől borzongva végignyalta a meleg, édes, finom rést. Ámulva hallgatta a csodálatos sóhajokat és nyögéseket, amelyeket kiváltott érzéki nyelvjátékával.

Amikor Hinata összerándult az orgazmustól, ujjaival megnyugtatóan, szelíden simogatta tovább, türelmesen kivárva, hogy leülepedjenek a mámor hullámai. Közben nézte Őt...

Őt, akinél szebbet soha nem látott, és ezt a tüneményes pillanatot örökké a szívében őrzi majd.

Óvatosan fölé mászott, és beléhatolt. A forró nedves és szűk hüvely boldogan fogadta magába, és Ők egyszerre nyögtek fel a kéjtől...

Lassan mozogni kezdtek, az ősi ritmusos táncot járta csípőjük, ajkaik pedig azon a bizonyos közösen nyelven beszéltek...

 
 
...a szerelemén.
 
 

Hinata testén végigfutott egy jeges, vad hullám, és a férfi nevét sikoltva, szemeivel csodálkozva fogadta magába az eddig még soha ilyen erővel rátörő gyönyört...

Neji a látványtól, és az összeránduló hüvelytől felhördült, és nevének hallatán felordítva élvezett el újra és újra... összeszorított szemhéjakkal, zihálva temette arcát a lány puha nyakába, és egymásba kapaszkodva remegtek sokáig..............

 
 

A holdfény volt csak tanúja eszményi szerelmük beteljesülésének...

 
 
 
 
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
2 évvel később...
 
 
- Uram! A felesége keresi. - hajolt meg egy ifjú chounin.
- Engedje be. - pattant fel Neji, és az ajtóhoz sietett.

- Szia... - ölelte át őt, és gyengéden megcsókolta. - Nos? - nézett rá várakozóan.

- Most jövök a kórházból. - sóhajtott fáradtan Hinata. Aggódó férje átkarolta, és az irodai kanapéhoz vezette.

- Mi volt? - nézett rá feszülten Neji.
Hinata mosolyogva vetődött a karjaiba.

- Ikrek! És Sakura szerint teljesen egészségesek... Hét hónap múlva szülők leszünk szerelmem.... - kacagott boldogan, és könnyes szemekkel nézett fel férjére.

Neji mosolyogva ölelte át, és megcsókolta imádott feleségét... Egy boldog könnycsepp, mint folyékony gyémánt csordult végig arcán.

 
„Ez hát a boldogság...”
 
 
 
 

 

 
 
Victor Hugo
Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)

 

VÉGE