Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyerekek. Olyan ártatlan lelkek.. akiket még szennyezett be a háborúk korának szennye. Akik még nem hatalomvágyók, akik nem érdekből cselekszenek, csakis kedvességből és szeretetből.

 

- Tudod.. én egy hercegnő vagyok. - magyarázta a fiatal lány nagy büszkén Raja-nak. 7-8 éves lehetett, mégis máris egy hercegnő fennségességével vonult végig a kertben, abban a virágkoszorúban amit a fiú font neki. Csengő kacagása messze elhallatszott.

- Na és te? Te mi vagy?

Raja maga is meglepődött a kérdésen. Főleg mert nem tudott rá mit mondani. Rabszolga? Nem.. azért a rabszolgákat nem úgy tartották mint őket. De szabad sem volt, hiszen a palota a börtöne volt. A kalitkája.. ahonnan nem szabadulhat.. amíg a császár meg nem unja őt.

 

És vajh akkor hova megy? Valószínűleg már sehová. A fiúk között keringett pletyka arról mi lesz azokkal akikre ráun a császár.. vagy kiöregszenek. Állítólag eladják őket kereskedőknek, akik bányákban dolgoztatják a szolgáikat.

 

Úgy döntött, ha ez valaha is megtörténne, ő inkább választaná a halált.. mint hogy sose lássa többé a napfényt.

 

A napfelkeltét.. amit a palota ablakából is oly sokszor figyel vágyódva.

 

Vajon mi van a falujával odahaza?

 

Lerombolták.. de lehet hogy él még onnan valaki. Talán ha elszabadulhatna..

Áh, teljesen felesleges ezen gondolkozni, hiszen azt sem tudja milyen messzire került a hazájától.. csak azt tudta hogy bizonyára nagyon.. nagyon messzire.

 

***

 

Délután még mindig a lánykával játszott, mikor az őrök megérkeztek. A kislány ijedten bújt bő nadrágba bújtatott lábai mögé, és onnan kukucskált az állig felfegyverkezett katonákra, akik marcona tekintettel intettek neki hogy kövesse őket. A kislány szaladt volna utána, de azok visszatartották.. Raja a sírására állt meg, és fordult vissza.

 

- Várjatok. - szaladt vissza mégis. - Hagy vigyem őt vissza. - pillantott a férfiakra, mire azok vállat vontak.

 

Miután a kislányt az egyik másik fiú és a mellé szegődött nő gondjaira bízta, visszatért a hárembe a többiekhez, akiket a katonák odahordtak. Mindenki nagyon izgatott volt.. sustorgás szaladt végig az álló, ülő fekvő alakok között, miközben várakoztak valamire.

 

Raja szívesen megkérdezte volna hogy mi ez a nagy felhajtás, de sem Salim sem Kiri nem volt a fiúk között,  a többiekkel pedig nem volt annyira jó viszonyban.

 

Ijedten pislogott a sok napbarnította bőrű, keleti szépség között, míg meg nem érkezett az akira vártak. Egy számára ismeretlen férfi volt, szintén a testőrség egyenruháját viselte. Haja neki is fekete volt mint a császárnak, arcát több heg is elcsúfította, mégis vonásai nem voltak ijesztőek, szemei pedig inkább sugároztak nyugalmat mint azt a pusztító erőt... amit a többi harcosé.

 

- Ő a császár egyik testőre.. - súgta oda neki a mellette álló rövid, göndör hajú fiú.

Kell neki testőr? - csodálkozott Raja, aki a saját szemével láthatta micsoda izmokat rejt a császár lenge ruházata... és mekkora ereje van a karjának.

 

A férfi végigsétált köztük.. valamit beszélt.. amiből Raja csak az utazás szót vette ki.

 

Elutazik? Ki?

 

- .. és magával visz közületek egyet, aki majd a társasága lesz az úton.

 

Raja-nak felcsillantak a szemei. Talán... talán ...

 

Innen megszökni lehetetlen.. de egy ilyen úton temérdek lehetőség adódhat.

 

Itt az alkalom.. talán sikerül.

 

A fiúk majd kiugrottak a bőrükből, egyként jelentkezett mindegyik, Raja pedig elszontyolodott ha arra gondolt, ilyen sok szépség között.. csekély az esély rá hogy most az egyszer őt választják.

 

Azért bátortalanul őis felemelte a kezét... épp akkor, amikor a férfi elhaladt mellette. Narancssárga köpenye meglebbent ahogy megállt előtte.

 

- Téged még nem láttalak. - intézte Raja-hoz a szavait, aki szemét lesütve álldogált.

- Még új, uram. - súgta oda az egyik szolga a férfinak.

- Na és ki van már tanítva?

Raja bólintott. Bár nem nagyon tudta ez mire vonatkozik..de ha arra.. amit Salimmal meg a Császárral műveltek hármasban, akkor igen.. ki van.

El is pirult a gondolatra.

 

A férfi az álla alá nyúlt és megemelte a fejét. Látta rajta a csodálkozást ahogy Raja lehetetlenül kék szemeibe nézett.

- Szeretnél a császárral utazni a szomszéd királyságba? - tette fel neki a kérdést a férfi, ő pedig hirtelen olyan hevesen kezdett el bólogatni, hogy a többiek kuncogni kezdtek.

A férfi elmosolyodott. Arcán kisimultak a sebhelyek mélyedései.

- Rendben. Akkor hozzátok őt. - intett az őröknek, akik karon fogták Raja-t.

 

Akkor most.. tényleg ő megy?

 

Nem is tudta hogy örüljön-e.. vagy talán mégse..

 

De mindenesetre.. ez is egy újabb esély a sorstól.. amit ki kell használnia.

 

***

 

Az éjszaka várakozással telt. Egy arany karperecet raktak a csuklójára, amit a császár lovához erősítenek majd.

 

Raja elszomorodott ha arra gondolt, így aligha lesz alkalma a szökésre. De legalább lát valami mást is a palota falain kívül.

 

***

 

Kora hajnalban indultak.

 

A császár lova egy fekete mén volt. Hatalmas, messze eltörpült azokhoz a kiszolgált öreg kancákhoz képest, amiket ők használtak a malomban a falujában. Szinte sugárzott belőle az a fajta erő, amia gazdájából is... és ami szokszor ámulatba ejtette őt.

 

Neki is kötöttek egy lovat a császár lova mellé, az pej volt.. a sörénye pedig ezüstösen csillogott. Nyugodt állat volt, halkan prüszkölve tűrte ahogy Raja megsimogatta az orrát.

 

A császár lova ellenben már idegesen toporgott.

 

Ő maga csak később érkezett, fekete, szürke és arany szegélyű köpenyben, felfegyverkezve. Épp csak egy pillantást vetett Raja-ra, de abban benne volt minden. A fiú elpirulva sütötte le a szemét.

 

Őt magát hófehér ruhába öltöztették, fehér volt rajta a köpeny is, aminek csuklyája most a fejére volt borítva.

 

 

 

A császár testőre akit már ismert előbbről, éppen azt magyarázta a férfinak, hogy nagyon felelőtlen egyedül útnakindulnia.

 

- Nagyon jól tudod, hogy meg tudom védeni magam. Az északi határokon maximum a vadállatok jelenthetnek gondot, nem kell hogy aggódj. - tette a vállára a kezét. Úgy tűnt régről ismerik egymást.

A testőr kiszúrta hogy Raja őket nézi.. és rámosolygott. Raja zavartan fordította el a fejét.

- Őt most szerezted? - kérdezte a császárt.

A férfi is Raja felé fordult, aki épp a lovat simogatta nagy hévvel, csakhogy ne kelljen megmutatnia nekik vörös arcát.

- Gyönyörű ugye?

- Még sosem láttam hozzá hasonlót.

- Csak nem irigy vagy? - hallotta a férfi nevetését.

- Rád uram? Tudod hogy sosem. De mégis.. azt kell mondjam..

- Ne aggódj. - vágott a szavába a császár, és a lovához lépett. A fekete mén rögtön elcsendesedett ahogy a férfi megsimogatta az üstökét.

 

Raja felnézett rá.

 

- Gyere Talon. - intett neki a férfi, de ő annyira elbambult hogy csak tovább simogatta a kancát.

 

- Talon!

 

Jah az én vagyok. - kapott észbe Raja és elindult utána, nagy sietségében majdnem megbotlott hosszú köpenyében.

 

Indulás előtt, mikor elértek a kapuhoz, a császár felrakta őt maga elé a lóra, a karperecet pedig hozzáerősítettek a nyereghez hogy ha akarna se tudjon megszökni. Egy vastag szemekből szőtt aranylánc kötötte össze a kezeit, és azokat a nyereghez, de szerencsére elég hosszú volt, hogy nem akadályozta őt a mozgásban.

 

- Jó utat uram. - köszönt el a testőrség parancsnoka, a császár pedig intett neki és felpattant mögé a nyeregbe. Raja összerezzent ahogy megérezte a férfi testét az övé mögött, keze megragadta a kantárt, ő pedig épp csak meg tudott kapaszkodni a nyeregkápában ahogy a hatalmas mén meglódult.

 

A császár lovához odakötötték a kancát is, hátán a csomagokkal. Raja kis naivan azt gondolta hogy azon fog ő utazni.  Nem gondolta volna hogy... így...

 

A hatalmas ló pár perc alatt olyan távol repítette őket a palotától hogy csak a magas  falak látszottak, azok is olyan aprónak tűntek, mintha át tudta volna lépni őket egy ember is.

 

Raja álmodozva kémlelte a látóhatárt. Lassan megszokta a férfi jelenlétét, és azzal töltötte az időt hogy nézelődött.

 

***

 

A sivatag egy idő után visszahúzódott, utaztak egy ideje már.. mikor átvette helyét a sziklás.. köves vidék.. ami között a homok mint a víz csordogált.

 

- Barátságtalan egy vidék igaz? - kérdezte a férfi halkan, mikor látta hogy Raja a sziklákat kémleli.

- Én..

- Igen?

- Szerintem gyönyörű. - felelte a fiú álmodozva.

Ahonnan ő jött sem volt egy kimondottan szép vidék.. de ott szabad volt.... akár a madár, azért aztán olyannak szerette.. amilyen. Az otthonát.

- A kövek? - kérdezte a császár csodálkozva, hangjában nevetés bújkált. - Furcsa egy fiú vagy te.

- Az otthonomban... is sok ilyen hely volt. - felelte Raja halkan.

Érezte hogy a férfi haja a vállára hullik, lova ügetésből lassú lépésbe váltott, úgy kaptattak fel egy sziklás domboldalon.

- Még sosem meséltél róla. - jegyezte meg a férfi halkan. Keze a kantárról Raja kezére vándorolt.. és megfogta.

Mert még sosem kérdezted. - felelte a fiú magában, de hangosan nem mondott semmit.

- Azt tudom hogy északról származol. Mesélte a kereskedő akitől elhoztak. - folytatta a férfi. - Errefelé nagyon ritka az ilyen mint te. De gondolom erre magadtól is rájöttél.

- Igen. - felelte halkan. Tudta hogy más mint a többi. Mondjuk ő ezt inkább szemetszúró csúnyaságnak könyvelte el.

 

Ahogy emelkedett az út úgy fogyott el a homok. Egyre több szikla jött, ritkás növényzettel. Raja kezdett fázni a köpenyben.. ami bár remekül takart és díszes is volt, de nem volt túl vastag. Viszont hátulról melegítette a császár erős mellkasa, ezért addig nem is volt baj, míg le nem szálltak a lóról.

 

Sötétedett, és a császár úgy döntött jobb ha letáboroznak.

 

A sziklák között már volt egy-két fa is, az egyik ilyen facsoport mellett vertek tábort. Kikötötték a lovakat, a férfi pedig eloldozta Raja-t.

 

A fiú lehetetlenül fáradtnak érezte magát.

 

De hiszen nem is csináltál semmit. - korholta magát. Nem is tudta hogy az egész napos lovaglás ilyen fárasztó.

 

A férfit figyelte ahogy az körbejárta a táborhelyüket. Ő leült az egyik sziklára, és a legelésző lovat simogatta. Mikor a császár visszaért a túráról már készen volt a fekhelyük elkészítésével is. Rengeteg takarót csomagoltak nekik a szolgák, pedig azt hitte majd a puszta földön kell aludniuk. Ehelyett annyi takaró volt alattuk, fölöttük, hogy meg sem érezte a köveket.

 

Magának az egyik nagyobb szikla tövébe ágyazott meg, a férfinak kicsivel odébb. Nem is látta a férfi jókedvű mosolyát ahogy végignézett a kompozíción, csak azt vette észre, amikor már mellette volt.

 

Míg ő a tűzre tett még egy adag fát, a férfi tönkretette a remekül elrendezett összeállítást, és összezúzta azt az álmát is, miszerint egyedül alszik ma éjjel. De hát.. hogy is gondolhatott erre.

 

A férfi mellé telepedett és levette róla a karperecet, amit ő kis bátorsággal bilincsnek is nevezhetett volna. Merthát.. az volt.

 

Raja a csillagokat bámulta mikor a férfi lefeküdt mellé. Hallotta a takaró susogását, de tekintetét tüntetően az égen tartotta, hogy ne kelljen odanéznie. Hiszen biztosan zavarba jött volna. Ám ekkor egy kezet érzett a combján. A köpeny anyagán is érezte milyen forró a férfi keze. Lassan fordította felé a fejét.

 

- Mi a baj? - kérdezte a férfi mikor Raja lesütötte a szemét.

- Semmi. - felelte az, térdeit felhúzva a mellkasához. A férfi felült és lehajtotta a fejéről a csuklyát. A hófehér anyag surrogva hullott alá.. a holdfény megcsillant Raja szőke haján.

- Ez nem igaz.. kisoroszlán.. ma egész nap sóhajtozol. Ha nem akartál eljönni.. akkor kellett volna szólnod. - felelte a férfi kedvesen, kezével végigsimítja az arcán.

- Nem én.. én.. nemaz hogy nem szerettem volna csak..

- Csak?

- Sosem voltam kint éjszaka még.. nekem... nem kellett..

-.. a szabad ég alatt aludnod? Csak nem félsz? - a férfi hangjában mosoly bujkált.

A védekezés gyorsan érkezett, de se őszinte, se nem meggyőző nem volt.

A császár felnevetett rajta milyen erőlködve próbálta elhitetni vele az ellenkezőjét.

- Semmi baj. Ezen a környéken maximum sakálok élnek. És azok se mernek éjszaka a tűz közelébe jönni.

Raja a tűzre nézett. És ha kialszik? Jajj akkor..

 

De nem tudta végiggondolni, mert a férfi nem hagyta. Ajka olyan puhán mégis erőteljesen tapadt az övére, hogy benne akadt a lélegzet. Elterült a takarón, és még csak annyi ereje sem volt hogy megtámaszkodjon.

 

Remegő kezeit a férfi mellkasára simította. A köpeny alatt nem viselt semmit? Vagy csak már megvált tőle? Mikor?

 

Fülig pirult a gondolatra.

 

Ő maga nyakig fel volt öltözve. Ez volt eddig a legtöbbet takaró öltözék amit ittléte alatt valaha is viselt. Persze ez látszólag nem is tetszett a férfinak.

 

Keze itt is, ott is utat talált a puha anyag alá, és Raja egyszercsak azt vette észre hogy mindenhol magán érzi az érintését.

 

A csillagos ég a fejük fölött puha takaróként borult rájuk, ő pedig kezdte sejteni miért akart a férfi útitársat magának. Valószínűleg nem azért hogy szórakoztassa a vicces történeteivel.

 

Egész testében beleremegett ahogy nyelve végigível a kulcscsontján. Azt az éjszakát jutatta az eszébe mikor először..

 

De ne gondolj most erre. - szuggerálta magát, de nem tudott másra gondolni, mikor a tűz fényénél fölé hajoló férfialak pompás testére nézett, amit nem fedett egyetlen ruhadarab sem.

 

Azon kapta magát hogy hozzáér.. és egy műértő szakértelmével simít végig a szálkás izmokon.. amik a testét borították. Ámulatba ejtette mennyire különböztek és mégis.. a férfi valahányszor meglátta őt.. mindig őt választotta.

 

De most te választottad őt. - mondta egy gonosz hang a fejében, és csak akkor kapott észbe, mikor a férfi megrándult ahogy a mellkasához ért.

 

Ijedten pillantott fel rá, de már csak az elmosódott foltot érzékelte ahogy az, mintegy vadállat ráveti magát.

 

Jajj istenem.. mit tettem?

 

Súlyos teste a takaróhoz szegezte, most vette csak észre hogy míg ő álmodozott gondos kezek már le is hámozták róla a nagyja ruhát. Csupán a takaró csücske takarta ruhátlanságát, amit most csigalassúsággal el is húzott onnan egy erős kéz, ő pedig zavarában lehunyta a szemét.

 

Nem szerette ha bámulják. Olyankor mindig szörnyen zavarban érezte magát.

 

De persze a császár időt sem hagyott neki erre.

- Talon.. nézz rám. - paracsolta gyengéd, mégis határozott hangon.

- Raj..

- Igen?

- A nevem Raja. - sóhajtotta halkan, ahogy a férfi a hasát simogatta.

- Szóval Raja. - mosolygott rá a férfi és jóllakott nagymacska vigyorával. - Nagyon szép neved van. - súgta a fülébe, és végignyalt rajta.. amitől Rajának meleg borzongás kúszott végig a gerincén.

 

***

 

Valahogy.. elfelejtette hogy fázik. Elfelejtette hogy fél. És azt is hogy meg akart szökni.

 

Valahogy.. jelen pillanatban nem létezett számára más, csak a férfi forró ajkai, ujjai ahogy a testén kalandoztak, és a másik forró test.. ahogy hozzá, belé simult.. olyan természetességgel, mintha erre teremtették volna.

 

Kéjes sikolyát messze vitte a szél ahogy megvonaglott alatta, ujjai végigszántották a férfi izzadtságtól csillogó mellkasát.

 

Kék szemei előtt a vágy köde úszott, de ezen a ködön keresztül is látta ahogy a férfi teste pattanásig feszül, ajkai az övét keresték, ő pedig hangosan felnyögött ahogy minden eddiginél mélyebbre hatolt a testébe.

 

Az egész teste egyetlen hatalmas idegvégződés volt.. ami most nyögve.. levegő után kapkodva könyörgött beteljesülésért, minden szégyenérzetét félredobva. Ujjai a férfi hajába kapaszkodva húzták le őt magához.. miközben a fülében hallotta a másik ziháló, hörgő sóhajait.

 

Úgy érezte pillanatokon belül el fog pattanni benne valami.. ha nem tesz valamit.. mert ez már.. kínzááhhs..

 

Szinte ő voltaz aki magára húzta a férfit, arcát a nyakába temetve, haja végigfolyt a takarón.. rajta pedig a férfi fekete tincsei.

 

Pár pillanat sem kellett már neki, hogy elragadja a gyönyör, sikoltva vonaglott meg, magával rántva a férfit is.

 

Testébe ezernyi szikraként robbant az orgazmus, úgy érezte elszakat a testétől és repül.

 

Aztán puha simogatást érzett ahogy szép lassan visszatért a valóságba. A férfi sötét szemei őt fürkészték. Nem mondott semmit, de nem is kellett.

 

Raja érezte hogy akkor, ott, valami megváltozott.

 

Már nem csak egy ezköz volt amit használnak.

 

Meghetette volna hogy megszökik.. mégsem tette.

 

Megtehette volna hogy ellenáll.. mégsem tette.

 

Hogy magányos volt az nem indok. Vágyott a férfi érintésére.. és most hogy itt feküdt mellette.. látta be csak igazán.. hogy.. biztonságban érzi magát mellette.

 

Mellette.. aki minden bizonnyal kiirtotta a faluját.

 

Mellette aki bezártságra kárhoztatta.

 

Aki kihasználta.. és aki mégis.. jelenleg minden gondolatát lekötötte.