Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A büntetés végül nem is késett, Raja pedig remegő lábakkal követte a szigorú tekintetű férfit vissza a helységbe ahol a többi fiú is volt.

 

A háremfiúk elhagyták a termet, a kalitka pedig köréjük zárult.

 

 

*****

 

 

Murah karon ragadta őt, a szomszédos szobába rángatta, ledobva őt a padlóra.

 

Raja még sosem járt ebben a teremben, de valahogy mindig is tudta hogy akit ide hoznak az nem megy el büntetés nélkül.

 

Remegve hátrált el a férfi útjából, aki elviharzott melette és kinyitott egy aranyberakásos szekrényt.

 

Raja rémülten figyelte a fáklyák fényében ahogy elővesz belőle valamit.

 

Egy korbács volt az.

 

Nagyot nyelve hátrált el, de nekiütközött két fegyveres őrnek akik karon ragadták.

 

Az erős kezek egyetlen rántással szakították le róla azt az „alig-ruhát” ami takarta a testét, ő pedig felszűkölt a félelemtől.

 

- A császár vendégei az uraid rabszolga. - mordult meg a fenyegető hang. - Ha nem engedelmeskedsz a szavuknak az olyan mintha magát a császárt árulnád el. Ezért most 25 korbácsütés lesz a jutalmad.

 

Gonosz kacaj hangzott fel a teremben, visszaverődve a csupasz kőfalakról.

 

 

*****

 

 

Az őrök erősen fogták míg a férfi ütötte őt, így nem tudott sem elmenekülni sem kitépni a karját a kezük közül. Túl erősek voltak.

 

A vastag bőrkorbács csattanásai olyanok voltak a fülének mint a harang kongása a temetésén. Az első ütések annyira fájtak hogy felsírt kínjában, aztán már csak halkan zokogott tovább.

 

Tudta hogy elkerülhette volna, de nem bírta volna elviselni a szégyent hogy a férfiak annyi ember előtt teszik magukévá. Nem azt nem..akkor már inkább a korbács.

 

Egy idő után háta egy merő fájdalommá változott, már érezte a sebeket amiket okozott rajta a szegecsekkel kivert bőrdarab, mert mindenhol ugyanannyira fájt.

 

Először még számolta az ütéseket, de aztán már képtelen volt bármire is figyelni.

 

Az a hang, ahogy a szíj a levegőt hasítja hogy aztán teljes erejévől a húsába vágjon..nem akarta hallani... nem..nem neeem...

 

Aztán egyszercsak abbamaradt a kínzás.

 

Egy hangot hallott.

 

Parancsoló, mély hangot.

 

- Elég volt! Már megtanulta a leckét.

 

Raja felismerte benne a császár hangját.

 

- De uram...

 

- Engedjétek el!

 

Az őrök elengedték a karjait, ő pedig a földre zuhant.

 

Léptek hallattszottak, megcsörrent a lándzsa az őrök kezében ahogy a császár intett nekik hogy emeljék fel.

 

- Vigyétek vissza. Hullákra nincs szükségem nekem sem, és gyilkosokra sem a palotámban. - villantotta szemeit Murah-ra.

 

- Szóljatok Layla-nak, ő majd bemegy hozzá és ellátja. - tette hozzá kicsivel később, azzal sarkon fordult és bevágta maga mögött az ajtót.

 

Raja hallotta ahogy a férfi cifrát káromkodott. Ködös tekintetén keresztül még látta ahogy az őrök hozzálépnek és felemelik, aztán minden elsötétült.

 

 

****

 

 

Arra ébredt hogy ordít.

 

Egy fiatal lány ült mellette, ugyanaz aki ide érkeztekor megfürdette, most a sebét kente be valamivel, ami úgy égette a bőrét mintha parazsat raktak volna rá.

 

Raja nem értette mit mond, mert azon a dallamos idegen nyelven beszélt, amin a többiek is, de a hangsúlyból megértette hogy próbálja megnyugtatni.

 

Összeszorította hát a fogát és a könnyeit nyelve hagyja hogy a lány bekenje a hátát az illatos krémmel.

 

Egy idő után aztán megérezte a jótékony hatását. Teste elzsibbadt, a háta pedig a fájdalom helyett csak enyhén bizsergett. Úgy aludt el ahogy volt...hason fekve.. meztelenül.. egy prémen fekve.

 

 

******

 

 

Másnap mindannyiukat elvitték fürödni egy kristálytiszta vizű forráshoz, nem messze a homokdűnék közé.

 

Raja nem győzött csodálkozni a hatalmas pálmafákon, és a sok zöld növényen, ami körülvette az oázist.

 

A fiúk egyszerű ágyékkötőszerű ruhában járultak a vízhez, mindegyiknek adtak mosdókendőt és illatos olajat, amivel tisztára moshatták a hajukat.

 

Egyesek annyira élvezték a fürdést hogy még játszottak is a vízben. Egymást fröcskölték és nevettek.

 

Raja csak ült egy sziklán és onnan nézte őket. Sebzett hátának nem tett volna jót ha áztatja ezért inkább nem tartott velük.

 

Egyébként sem tudott volna velük örülni.

 

Ő kalitkába zárt madárnak érezte magát itt, nem pedig kivételezettnek.

 

 

*******

 

 

Aztán hirtelen egy kezet érzett a vállán.

 

Felpillantott a fölötte állóra.

 

Salim volt az.

 

A fekete hajú fiú mosolyogva nézett rá.

 

Meztelen volt, kezében pedig egy korsót tartott, olyat amivel a többiek is öntötték magukra a vizet.

 

- Te nem jössz? - kérdezte kíváncsian.

 

Raja a fejét rázta.

 

Lesütötte a szemét, nem akarta hogy a többiek rájöjjenek hogy megkorbácsolták.

 

- Az őrök be fognak lökni ha nem jössz. - súgta oda neki a fiú, a fegyveres katonák felé pillantva akik őrizték őket. - Gyere, majd én segítek. Ez az egyik legjobb része az élettünknek. - mondta azzal felhúzta Raja-t a szikláról és a vízbe húzta.

 

Raja felkiáltott ahogy a hideg víz a bokájához ért, Salim csengő kacagását hallotta ahogy az nevetett rajta.

 

Az őrök fapofával bámuták ahogy a sok fiatal, meztelen fiú mártózik a vízben, a vízesés alatt.

 

Nem volt szabad tudomást venniük róluk, néha mégis feléjük kalandozott a tekintetük, hiszen ők nem voltak kőből.

 

Mikor befejezték a fürdést, felöltöztek, az őrök pedig visszakísérték őket a hárembe.

 

 

*****

 

 

Raja a fekhelyén heverve figyelte ahogy egy hófehér törött szárnyú galamb esetlenül próbál felszállni az ablakpárkányról.

 

A madár tegnap is ott volt, és ma újra eljött a kiszúrt morzsákért.

 

Raja a kezébe vette, levette a kendőt a derekáról és esetlen kötést rögtönzött a madár szárnyára. A madár arrébbtotyogott az ágyán és felkapaszkodott a vasra.

 

Ekkor kopogás nélkül berontott a hárem vezető férfi, nyomában négy fiatal lány szolgával és 2 őrrel.

 

- Hol vannak? - nézett körül. - Igen, azt a kettőt hozzátok. Na azt.. a másikat.

 

Raja figyelte ahogy ahogy az őrök megmaradják Salim karját, de a fiú egy érintéssel megnyugtatta őket hogy nem kell az erőszak megy ő magától is.

 

- Igen, meg a kis szőkét. - mutatott Raja-ra.

 

Jajj nee, már megint hova viszik őket?

 

 

****

 

 

- Te tudod hova megyünk? - kérdezte Raja a fiút halkan.

 

Az nyugodt léptekkel sétált mellette, ám amikor válaszolni akart, az egyik őr a vállára csapott és rámordult hogy nincs beszéd.

 

Egy szobába vezették őket, ahol aztán otthagyták őket a lányokkal.

 

Körül körül mindenféle kelmék voltak, a legdrágább bársonyok és selymek.

 

Az egyik lány Salimhoz ment és rádobott a vállára egy vörös selymet megnézve hogy hogy megy a bőréhez. Valamit mondott neki azon a különös nyelven, mire az bólintott.

 

Levette róla az anyagot és hozzámért egy másikat.

 

Ez fehér volt..és sokkal jobban ment sötét..napbarnított bőréhez.

 

Raja összerezzent ahogy a másik két lányt őt kezdte el méricskélni.

 

Vajon mire kell az új ruha?

 

Hova mennek?

 

 

*****

 

 

Mikor elkészültek mindegyikükön bársony palást volt, két helyen összefogva a derekukon és a vállukon, alatta apró selyemnadrág drágakövekkel kirakva.

 

A lányok elbocsátották őket, miután fényesre fésülték a hajukat.

 

Raja megbűvölve nézte Salim mellbimbójában a karikát. Az apró ezüst furcsán csillogott a fiú sötét bőrén. Vajon fájt neki amikor... áh mindegy...udvariatlan kérdés lenne.

 

Összerezzent mikor megálltak és az őrök otthagyták őket a hatalmas faragott fa ajtó előtt.

 

Ismerte már ezt ajtót.

 

A császár hálójának bejárata volt, a szoba, ahol olyan dolgokat tapasztalt meg amiket még soha.

 

Ismerte, de félt is tőle.

 

 

********

 

 

Mikor beléptek ugyanolyan kellemes félhomály fogadta őket mint amikor Raja leutóbb itt járt.

 

A császárt nem látták sehol, ezért az ágy szélére telepedve vártak.

 

- Te mióta vagy itt? -kérdezte Raja félénken.

 

- Mióta az eszemet tudom. Egészen kicsi voltam amikor az apám eladott rabszolgának. - felelte az közömbösen.

 

Raja az arcát figyelte. Úgy beszélt róla mintha nem is az a szörnyű dolog volna ami valójában volt.

 

- Hidd el nem olyan rossz itt. - mondta Raja-nak. - Te még új vagy azért nem tudod. De meg lehet szokni.

 

Raja nem hitte el hogy valaha is meg fogja szokni hogy idegen emberek úgy használják a testét mint egy tárgyat.

 

- Ráadásul te gyönyörű vagy. - hajolt közelebb hozzá a fekete hajú fiú és a kezébe fogta egy tincs haját. Arca egészen közel úszott Raja-éhoz. - Csodálatos a hajad és a bőröd is olyan finom puha. - végigsimított Raja mellkasán.

 

Raja nyikkanni sem mert.

 

Ő Salimról gondolta épp ezt.

 

Szerinte ő volt a legszebb itt... erre meg most...

 

Egy hang sem jött ki a torkán. A fiú kedvesen ért hozzá.. valahogy a gyerek apró kezére emlékeztette a faluból.

 

Ezért aztán nagyon meglepődött mikor a fiú szájon csókolta.

 

Levegőt venni is elfelejtett annyira elvörösött és hanyattborult az ágyon.

 

Ezt meg... hogy..? ...miért..?

 

Egyszerre csak hangos kacagásra lettek figyelmesek. Valaki tapsolt, és nevetett rajtuk tengermély hangján.

 

Az ajtóban a császár állt, frissen fürödve, dereka körül csak egy puha kendő.. haja vizesen hullott a vállaira.

 

- Nahát.. nahát.. micsoda látvány.. - sétált közelebb hozzájuk.

 

Salim felemelkedett Raja mellkasáról és elmosolyodott. Raja ellenben megszólalni sem tudott.

 

- A kis cicák... - simogatta meg a fiú hátát.. másik kezét pedig Raja derekán feledte.

 

Leült melléjük az ágyra.

 

- Ha már így belejöttetek.. - vigyorodott el mint egy jóllakott párduc. - Játsszatok nekem.

 

Raja eltátott a száját...

 

Hogy mi?

 

A császár felkönyökölt a párnán és Salim kezét Raja csípőjére tette ahol eddig az övé volt.

 

- Gyerünk.......