Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új, drága ruhákba öltöztették őket, hajukat megmosták, és addig fésülték, amíg selymes nem lett, akár a legdrágább kelmék. Bőrüket finom olajjal dörzsölték be, amitől úgy ragyogott mintha folyton csillogna, és kápráztató illat érződött a testükön.

 

Raja idegennek érezte a sok cicomát, nem ő volt ez a kiszépített tárgy, amit csináltak belőle.

 

A többiek izgatottan tűrték az előkészületeket, izgulva, zsongva várták az estét... ő rettegett.

 

Képzeletében százszor ezerszer feltűnt a más országokat lemészároló öreg gyilkosok arca, akiknek ő kénytelen lesz odaadni a testét.

 

Kénytelen, mert erre van kárhoztatva.

 

De ha a testét meg is törik, a lelkét sohasem kapják meg.

 

Azt nem adja oda senkinek sem.

 

Senkinek...

 

 

*********

 

 

Mindegyikőjükön más színű ruha volt mikor beléptek a terembe.

 

Raja-n egy fehér selyemnadrág volt, felsőteste bekenve illatos olajjal, derekára arany, drágaköves láncot kötöttek.

 

Egy őr terelte be őket az ajtón, ők pedig megilletődve nézték körül a hatalmas teremben.

 

Mindenhol párnák voltak köröskörül, azokon különböző korú és kinézetű férfiak ültek, ki beszélgetve, ki iszogatva, ki eszegetve és mást csinálva.

 

A császár az egyik nagyobb csoportosulás közepén foglalt helyet, egy hatalmas arany selyempárnán.

 

Hosszú haja szabadon hullotta vállaira, vékony selyemruhát viselt, akár egy köntöst, és éppen a poharát emelte a szájához.

 

Mosolya tettetett volt csupán, ez rögtön feltűnt Raja-nak. Nem úgy mosolygott, mint ahogy rá tette az éjjel. Az valahogy..sokkal őszintébbnek tűnt.

 

Elbambult kicsit, ezért az egyik fiú meglökte hogy mozduljon.

 

Megilletődve sétált társai között a hatalmas terem közepére. Minden szem rájuk szegeződött.

 

Lesütötte a szemét. Zavarta a sok tekintet.

 

Úgy mustrálták mint egy állatot a vásárban.. vagy mint egy finom kelmét vásár előtt.

 

A császár intésére a fiúk szétszéledtek, és táncolni kezdtek.

 

Lágy zene csendült fel, ők pedig járkáltak az alacsony asztalok körül, és táncoltak.

 

A férfiak elégedetten kurjongattak.

 

Nagyon élvezték a műsort.

 

Egyesek a kezüket nyújtogatták nekik, Raja viszont kerülte hogy megérintsék.

 

Szemét behunyta, csak a táncra figyelt, és másra nem.

 

Aztán mikor legközelebb kinyitotta a szemét már azt látta hogy társai szétszéledtek, egy páran már csatlakoztak is a férfiakhoz, bizonyára azok hívására.

 

Az egyik fiút elrántották mellőle, és egy szakállas férfi csókolta durván szájon.

 

Raja szájára szorított kézzel hátrált el, mikor nekiütközött valaminek.

 

Hebegve kért bocsánatot, de mielőtt még megfordulhatott volna egy kéz csúszott a mellkasára és átkarolták.

 

- Micsoda ritka szépség vagy te... az én háremembe is elkéne egy ilyen darab. - morfondírozott az idegen a háta mögött.

 

Erős kezek ragadták meg és húzták hátrébb.

 

Remegve eresztette le a kezeit amivel tiltakozni próbált.

 

Szemben vele Kiri éppen szőlőt evett egy öreg férfi kezéből. Az még élveteg pillantással, a száját nyalogatva figyelte.

 

El kellett fordítania a fejét hogy ne lássa.

 

Nem bírta elviselni. Tudta hogy ők ezért vannak itt, de akkoris sok volt neki a látvány.

 

Elfordította a fejét a másik irányba, hogy aztán nyögve a szája elé kapja a kezeit.

 

Egyik társáról épp akkor rángatták le a ruhát.

 

Két férfi közé szorult, az egyik a fenekét simogatta, a másik durván a szájába erőltette a péniszét.

 

Raja érezte hogy remegnek a lábai.

 

Összecsuklott volna, ha idegen meg nem tartja.

 

A drágaköves lánc halkan csilingelt a derekán ahogy megmozdult.

 

Valakik beszéltek a közelében azon az ismeretlen nyelven. Semmit sem értett belőle. A hangsúlyt figyelte.. úgy tűnt jól szórakoznak.

 

Az idegen a háta mögött megfogta a karját és magával rángatta a terem másik végébe. Ott lehúzta magával egy hatalmas selyempárnára.

 

Raja férfiakat látott körös-körül. Őt figyelték.

 

Összerezzent mikor észrevette hogy pont abba a társaságba hozták ahol a császár is volt.

 

Lopva pillantott csak rá, figyelte ahogy az alkarján megcsillan a fém karvédő amit szinte ékszerként viselt.

 

Nevetve beszélgetett a mellette ülö őszes halántékú férfival, akinek ölében Salim ült, és a nyakát nyújtogatta a férfi pohara után.

 

Raja el sem hitte hogy lehet a fiú ilyen nyugodt. Olybá tűnt, hogy élvezi a dolgot, és nem rezzent össze egyszer sem, mikor a férfi kezei megérintették. Cicaként tűrte a simogatást, hosszú sötét haja lágy hullámokban omlott a vállaira.

 

Egy kalitkába zárt madár aki örül a fogságnak?

 

Az meg hogyan lehet?

 

Összerezzent ahogy a férfi mellette megérintette a karját. Elé tartott egy tál gyümölcsöt és intett neki hogy vegyen.

 

Raja nem akart udvariatlan lenni, úgyhogy elvett egy fürt szőlőt. A frissen mosott gyümölcsön halványan csillogtak a vízcseppek.

 

A férfiakat figyelte, ahogy beszélgetnek.

 

Mindannyian uralkodók voltak, szebbnél szebb ruhákban, volt amelyiken korona is volt, mások oldalán kard, de volt olyan is, akin ruha sem volt.

 

A szolgálók akik az ételeket hordták, fiatal lányok voltak, ők nem szólalhattak meg, ha hozzájuk szóltak akkor sem.

 

Raja behunyt szemmel tűrte hogy a férfi a mellkasát simogassa miközben beszélt.

 

Egyenlőre nem tett többet, de ő még mindig nem tudta megszokni hogy idegenek érnek hozzá ilyen intim módon.

 

Félrefordított fejjel nézelődött.

 

Hát, ha mondják neki hogy itt ez folyik biztos inkább vállalta volna a korbácsolást minthogy eljöjjön.

 

Nem messze mellettük, az egyik barna hajú fiút hárman teperték le, szegény ki sem látszott a férfiak alól, akik vigyorogva terpeszkedtek rajta.

 

Az egyik a lábait fogta le, a másik vadul mozgott rajta, elölről hatolva a testébe, a harmadik pedig a kezeit fogta, úgy hogy a fiú feje az ölében volt.

 

Raja sápadtan nézte.

 

Azon az idegen nyelven folyt a társalgás ezért sokat nem értett belőle, de akkor már inkább ez, mint ami máshol folyik.

 

Egy fiatal lány lett le eléjük egy újabb tálat, teli mindenféle tengeri herkentyűvel. A férfi mellette a szájából kínálta őt, ő pedig zavartan engedelmeskedett a parancsnak.

 

Még sosem evett ilyet, ezért ahogy a másik nyelvével a szájába tolta a rákot, majdnem félrenyelte.

 

Furcsa íze volt, de nem volt rossz.

 

Igyekezett nem azzal foglalkozni hogy azt nézi mit csinálnak körülötte.

 

Salim macska módjára gömbölyött egy másik egyik férfi ölébe, aki most viszont felállt hogy kard dobálással szórakoztassa az asztal köré gyűlt férfiakat.

 

Hihetetlenül ügyes harcos hírében állt, mindenki ámulva nézte, ahogy messzirőla háta mögé hajította a késeket és görbe kardokat, azok pedig egytől egyig a gyümölcsöstálban landoltak.

 

Az egyik kés pont egy lédús dinnyébe fúródott, a férfi Raja mellett kihúzta belőle és gyümölccsel kínálta a fiút.

 

Az a fejét rázta hogy nem kér.

 

Nem azért van itt hogy tele egye magát.

 

Végül engedett az uszolásnak, és elvett egy apró szeletet.

 

Megborzongott ahogy a férfi a háta mögött a mellkasát simogatta, a másik mellette, pedig élvetegen figyelte ahogyan eszik.

 

Remegve tűrte hogy hátrahúzzák a fejét a férfi megcsókolja gyümölcslétől nedves ajkait.

 

Halkan belesóhajtott a csókba, azzal győzködve magát, hogy nem akar ő meghalni.. inkább eltűri... inkább tűr... igen...

 

A másik férfi belenyúlt a nadrágjába, ő pedig ijedten nyögött fel.

 

Végülis.. annyira nem csúnyák és nem is öregek.. nézett körül kétségbeesetten.

 

De akkoris....

 

Miért veri a sors ezzel?

 

Miért?

 

- Nem is tudtam hogy ilyen finom falatok vannak a birtokodban Aaron, honnan szedted össze őket? - kérdezte az egyik Raja mögül, annak fülét harapdálva.

 

Aaron? Ez a neve császárnak? Hiszen ő fordult feléjük neve hallatán. Komor arccal nézett végig rajtuk, majd mosolyogva megjegyezte.

 

- Hadizsákmány. De jobb lesz ha vigyáztok a tulajdonomra mert ha megkarcoljátok a fejeteket vétetem. - felelte kedvesnek álcázott arccal.

 

- Óh, nyugodt lehetsz. Csak kipróbáljuk. Biztos nagyon jól ki van tanítva. Igazi kis szajha.

 

Raja remegve húzódott össze kicsire.

 

Szerette volna ha most elájul vagy valami.

 

Nem akarta hogy mások is végignézék mit tesz vele ez a két férfi.

 

Tekintetével Kiri-t kereste, majd rémülten elkerekedett szemekkel nyögött fel ahogy meglátta.

 

Kiri egy szőke férfi előtt térdelt, aki a derekát fogva mozgott benne. Teste minden egyes lökésre megrázkódott.

 

Raja el akart szaladni.

 

Elfutni, elmenkülni, csakhogy ne legyen részese ennek az őrültnek.

 

Az oké hogy a császár fogva tartja, elveszi a testét.. és használja.. na de ezek.

 

Rémülten pattant fel és hátrálni kezdett.

 

A férfiak bosszúsan kaptak utána, dühös tekintetük kereszttüzében Raja már érezte a korbács csapásait a hátán.

 

Neee... kérlek.. csak ezt ne...

 

Látta hogy az őrök megmozdultak a sarokban hogy közbelépjenek ha esetleg el akar szökni.

 

Hirtelen meghallott egy mély hangot, és a két férfi visszaült a helyére. A császár intett és csatlakozott hozzájuk két másik fiú.

 

Raja döbbenten figyelte.

 

Nem értette mit mondott nekik... de............ akkor ezt most azt jelenti hogy megúszta a dolgot.

 

Ahogy Murah dühösen szikrázó szemét meglátta, tudta hogy nem.

 

A szexuális zaklatást megúszta talán, de a fenyítést nem.

 

Lassan újraindult a beszélgetés, ő pedig csak állt ott, remeg, földbe gyökerezett lábbal, kezével markolva a selyemleplet, ami a nadrágja volt, csak eltépték.

 

Arca még mindig vörös volt a szégyentől, összerezzent ahogy valaki hátulról hozzáért.

 

- Ha ezt csinálod annak nem lesz jó vége.. ugye tudod... kicsi oroszlán? - súgta a fülébe egy mély hang, ő pedig elpirulva sütötte le a szemeit.

 

- I..igen.. Uram. - sóhajtotta Raja szégyenlősen.

 

- Gyere. - húzta magával a férfi és leültette maga mellé.

 

A férfiak dühös oldalpillantásokat vetettek rá, biztosan zavarta őket hogy nem kaphatták meg.

 

Úgy érezte magát mint valami egzotikus állat, amit mindenki meg akar érinteni, meg akar szerezni magának.

 

Rajta kívül itt majdnem minden fiúnak barna vagy fekete volt a haja, ő volt az egyetlen sápadt, világosszőke hajú a sokaságban.

 

Errefelé nem születtek ilyen kinézettel az emberek.

 

Az anyjára gondolt, akitől a külsejét örökölte.

 

Azt kívánta bárcsak született volna jelentéktelen kis csúnya fiúnak.

 

Akkor talán nem kívánnák meg ennyien.

 

Akkor nem kellene szenvednie azért.. csakmert ilyen..

 

Akkor már bizonyára megölték volna, ahogy a többi fiatalt a falujában.

 

Érezte hogy a császár magához húzza, miközben beszélt.

 

Fejét a mellkasára hajtotta hogy elrejtse a könnyeit.

 

Hiányzott neki a kis kunyhó ahol élt.. a gyerekek... a napfény.. a puszta vidék.. a sziklák...

 

Itt minden csábító volt, és csodálatosan szép.

 

De ez a gyönyörűség egy arany börtön volt, ahonnan nem szabadulhatott.

 

Ő pedig szenvedett ennek a gondolatnak a súlya alatt.

 

Némán hallgatta ahogy a férfiak beszélgetnek, még véletlenül se vette le tekintetét a padlóról, nehogy megint olyat lásson amit nem akar.

 

Alig várta hogy vége legyen az estének. Mégha tudta hogy meg is verik akkoris..

 

Alig várta...