Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Este érkezett a hír hogy a császár a lakosztályába kéret néhány fiút.

 

Az egész hárem zsongott mint egy méhkas.

 

Azt találgatták ki lesz az, akit a főúr ezúttal kiválaszt.

 

Raja a fekhelyén üldögélt és éppen Kiri-nek mesélte a történteket mikor megérkeztek.

 

Négy őr érkezett és az öreg férfi.

 

Annyit már megtudott róla hogy Murah volt a neve és senki sem szerette a fiúk közül.

 

Hogy miért nem, azt nem mondták, de mindenki elkomorult ha szóba került és nem akart róla beszélni.

 

A zümmögés, beszélgetés egy pillanat alatt elhalt a teremben, mindenki némán várta az ítéletet.

 

A férfi és az őrök végigsétáltak a fiúk között és akire rámutattak annak mennie kellett.

 

Raja lesütött szemmel figyelte pillái alól, ahogy az első két fiú izgatottan beszélgetni kezdett.

 

Aztán a férfi szeme feléjük fordult.

 

- Azok ott az újak? - kérdezte a háremőrtől.

 

- Igen. - bólintott az rögtön.

 

- Ki lettek tanítva? - kérdezte a férfi flegmán. Tekintete szinte érdektelen volt és lenéző.

 

- Nem, ők még érintetlenek uram. - felelte az őr halkan.

 

- Csodás, hozz belőle kettőt. - szólt oda a férfi a jobbján álló lándzsás őrnek, mire az feléjük lépett és elráncigálta a Raja-tól balra lévő két fiút.

 

Azok holtra váltan, sápadtan hagyták magukat terelni.

 

Raja megkönnyebülten fújta ki a levegőt.

 

- Várj csak. - hallotta a férfi hangját. - Inkább azt hozd!

 

Raja rémülten pislogott ahogy látta hogy a férfi hosszú kisujja körme éppen rá mutat.

 

- Azt az arany hajút...

 

Legszívesebben a föld alá bújt a volna.

 

A többiek elhátráltak körüle, mintha valamilyen fertőző betegséget terjesztene.

 

Meg sem bírt mozdulni.

 

Pont ő?

 

Most?

 

Miért?

 

Az őr megragadta a kezét, és a másik fiú helyett őt rángatta magával.

 

 

*********

 

 

Ahogy az ajtó becsukódott mögötte, Raja-n úrrá lett a félelem.

 

Hova viszik?

 

És miért?

 

Vajon a császár meg akarja majd kínozni? Vagy csak a kedvét leli benne és elengedi?

 

Fogalma sem volt.

 

De éjszaka még tartogatott számára meglepetéseket.

 

 

****

 

 

Megfürdették, és díszes ruhába öltöztették.

 

Azaz szinte alig volt ruha, amit viselt, de díszes volt.

 

Csak éppen nem takart szinte sehol.

 

Aztán várnia kellett, hogy az őrök érte jöjjenek.

 

A naplementét bámulta a palota ablakából.

 

Olyan messze volt attól, amit valaha otthonnak nevezett...

 

Olyan távol..

 

 

*************

 

Aztán hirtelen nyílt az ajtó, és az őr intett neki hogy kövesse.

 

Remegve állt fel, és lábainak rázkódását fékezve próbált meg úrrá lenni félelmén.

 

Követte a férfit végig a díszes folyosón.

 

A fáklyák már mindenhol égtek, fényük természetellenesen hosszúra nyújtotta az árnyékokat a falon.

 

Félelmetes volt.

 

Félelmetes és idegen.

 

 

**************

 

 

Egy díszes ajtó előtt álltak meg.

 

Raja sosem látott még ilyen szépet. Az egészet egyetlen fából faragták ki, arany díszítőfaragások futottak körbe rajta, tevéket és indás növényeket ábrázolva. Pálmalevelek lógtak az ajtó szárnyaira.

 

- Itt várj. - parancsolt rá az ő és otthagyta.

 

 

*********

 

Raja a kezét tördelve ácsorgott az ajtóban.

 

Fázott lenge ruhájában, és rettenetesen félt.

 

Megmondták neki ugyan, hogy nincs mitől tartania, a császár nem fogja megölni, ha azt teszi amit mondd, de ő akkoris tartott tőle.

 

Vajon milyen ember lehet aki egy ekkora birodalmat irányít?

 

Biztosan öreg és bölcs.

 

És nagyon tapasztalt.

 

Megreszketett ahogy arra gondolt, hogy ő, a maga 17 évével mennyire tapasztalatlan minden téren.

 

Félt.

 

Rettegett, de nem merte mutatni.

 

Az ajtón túlról hangok szűrődtek felé. Mintha csak a szél sordorta volna felé őket, folytottan szűrődtek át a vastag fán.

 

Először nem foglalkozott velük.

 

Várt. Némán és szótlanul.

 

Aztán a hangok egyre erősödtek ő pedig kíváncsian tapasztotta a fülét a fára.

 

Magas hangú nyögések töltötték be a levegőt, majd egy sikoly hallatszott. Valami csattant és a következő pillanatban éktelen csörömpöléssel a földre esett valami.

 

Rémülten rezzent össze.

 

- Ne mozdulj.. - hallott egy mély hangot. Még a kislábujja is beleborzongott. - Ahh..ez az...

 

Pirulva rántotta el fejét a kemény falaptól.

 

A szemközti falig hátrált de nem tudta nem hallani a hangokat. Mély morranások és nyögések és fiú sikoltozó hangja.

 

Jesszusom.. mit csinál vele? Megöli? - futott át az agyán mikor meghallotta a mindennél hangosabb sikolyt.

 

Szíve rémülten vert a mellkasában, szemei elkerekedtek ahogy látta a szaggatott ruhájú fiút kilépni az ajtó mögül.

 

Keze a kilincsen volt még mikor végignézett Raja-n és intett neki hogy menjen.

 

Nem volt rajta sérülés. Csak ki volt pirulva és furcsán járt.

 

De akkor... mi a fene volt az a sikoly?

 

Raja sokáig bámult utána ahogy eltűnt a folyosón, összefogva magán a szakadt ruhát.

 

Majd az őr belökte az ajtón.

 

 

************

 

A szobában félhomály volt és olyan illat, amit életében nem érzett még, de kellemes dolgok jutottak róla eszébe.

 

Halk, nesztelen léptekkel osont beljebb, remélve hogy nem veszik észre.

 

Aztán meghallotta a halk kuncogást a háta mögött.

 

Rémülten fordult meg.

 

Egy hatalmas ágy állt előtte, baldachinos csoda, oszlopai akkorák voltak mint a csarnok tartólécei, és mind gazdagon faragottak.

 

Egy árnyat látott a függöny mögött, ami most megmozdult.

 

Ijedten nyelt egyet.

 

- Gyere közelebb, hagy lássalak! - szólalt meg újból az a mély hang, ami minden bizonnyal a császárhoz tartozott.

 

Egészen lassan ment csak közelebb, majd megállt az ágy végétől fél méternyire.

 

Figyelte ahogy a függöny mögül kinyúl egy kéz és az arcát érinti, a férfi akit meglátott egyáltalán nem is hasonlított arra a képzeletbeli császárra ahogyan ő elképzelte.

 

Szemei döbbenten nyíltak nagyra.

 

Ez a férfi kicsit sem volt öreg. Markáns arca büszke, erőteljes vonásai emelték ki szép arcát, szemei szürkék mint a felhős égbolt, haja hosszú és fekete. Kicsit lejebb nézett és látta hogy teste izmos, bőrén csillogva fénylettek az izzadságcseppek.

 

Annyira bámulta, hogy el is felejtette mit tanítottak neki.

 

Ijedten rezzent össze, és meghajolt gyorsan.

 

- Uram. Mivel lehetek a szolgálatodra.

 

A császár mosolyogva nézett rá... egy nagymacska vigyorával.

 

Raja most vette csak észre hogy bizony egy ruha nem sok, annyi sem takarja a testét... teljesen meztelen.

 

Pirulva fordította el égő arcát.

 

- De hiszen te gyönyörű vagy. - hallotta a féri hangját. Érezte hogy a hajába bújnak az erős ujjak. - Mi a neved?

 

Először szólni sem bírt.

 

„Válaszolj már! Válaszolj ha kérdeznek te szerencsétlen! Vagy azt akarod hogy megint megkorbácsoljanak?” - szidta magát.

 

-R..Talon..

 

Még mindig nem szokta meg az új nevét.

 

A császár elmosolyodott. Tekintete éhesen siklott végig rajta, amitől Raja gyorsabban kezdte el szedni a levegőt.

 

- Gyere ide Talon. - intett neki a férfi, ő pedig félve lépett oda hozzá.

 

Egy erős marok ragadta meg a csuklóját, és térde puhán landolt az ágyon. A matrac olyan puha volt, hogy szinte belesüppedt a lába.

 

Ahogy így jobban megnézte, a császár hihetetlenül nagy volt hozzá képest. Magasabb, erősebb, combjai hosszúak és izmosak, karjai erősek, és a haja... hosszasan tekergődzött az arany takarón. Ami meg lentebb volt... arról inkább szeretett volna megfeledkezni.

 

Még sosem látott ekkorát.

 

Keveset látott eddig életében igaz ami igaz, csak mostanában szokta meg hogy a többi fiúval együtt fürödve láthatja a testük minden részét, de ez a méret egyenesen ledöbbentette.

 

A férfi látta hogy hova kalandozott a tekintete, ezért finoman az álla alá nyúlva emelte kicsit feljebb a fejét hogy a szemébe nézzen.

 

- Tudsz táncolni? - kérdezte mosolyogva.

 

Raja nem mert megszólalni.

 

- Öhn..egy kicsit... - nyögte végül.

 

- Akkor táncolj nekem.