Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy kisebb szobába vitték őket, majd a férfi elküldte az őröket.

 

Raja érdeklődve figyelte ahogy becsukja az ajtót.

 

Rövid fekete haja volt, és szigorú tekintete. Ruhája földig ért, és sötétkék bársonyból volt, csillogva verve vissza a lámpások fényét. Raja-t a falu főnökére emlékeztette, attól eltekintve hogy az a férfi tudott mosolyogni, ez itt viszont nem mutatott semmilyen érzelmet.

 

-Szóval ti vagytok az újak. - mordult fel, mintha valami kényszer lenne hogy neki velük kell foglalkoznia.

 

Raja a többi fiúra nézett, azok halkan zokogtak.

 

-Bármi amit eddig tanultatok vagy igaznak hittetek azt most felejtsétek el. - szólalt meg a mély, parancsoló hang. - Mostantól nincs semmi amit meg ne tennétek a császárért. Az övéi vagytok, egytől-egyig, és ha ő úgy dönt hogy meg kell halnotok azt is megheteti. A kezében vagytok értitek?

 

A fiúk halkan hüppögtek. Raja rémülten hallgatta a férfit. Akkor ő most rabszolga? A császár szolgája? Mivel érdemelte ezt ki?

 

-Mostantól minden napotok azzal telik majd hogy lesitek minden óhaját. Ha a császár füttyent egyet, nektek ugrantok kell őt kiszolgálni. Bármit kér, szó nélkül megteszitek. Nem beszéltek, nem próbáltok ellenkezni. A szembeszegülésért korbácsolás jár, az engedelmességért megjutalmaz titeket a császár.

Mindannyian kaptok egy új nevet. Kezdjük veled. - mutatott Raja-ra a férfi. - Gyere ide.

 

Raja ijedten rezzent össze. Lábai nem akartak mozdulni, érzte hogy az egyik fiú kicsit meglöki. Térdre esett a férfi előtt, aki lehajolt hozzá és az ujjai közé fogta az állát.

 

-Gyönyörű az arcod. És a hajad..akár az oroszlán sörénye..fényes mint a nap... legyen a neved... Talon.. (=oroszlán)..

 

A férfi egyenként elnevezte a fiúkat, aztán a lelkükre kötötte hogy felejtsék el azt a nevet amit eddig a sajátjuknak tudtak. Felejtsenek el mindent, mert arra többé nem lesz szükségük.

 

Aztán pedig megkezdődött a tanításuk.

 

 

*************

 

Az első ilyen nap után Raja zokogva töltötte az éjjelt. Aztán a nappalt is.

 

Honvágya már nem volt, de elég volt a megaláztatásokra gondolnia és máris eleredtek a könnyei.

 

Mikor a rabszolga szót meghallotta, valahogy nem ez ugrott be neki, és az első nap rögtön szembesítették vele, hogy bizony mi mindent meg kell tennie „Ura szolgálatában”.

 

Természetesen először rettenetesen tiltakozott.

 

Őhozzá a gyerekeken kívül nem ért soha senki.

 

Nemvolt hozzászokva hogy megérintsék.. ahhoz meg, hogy olyan helyeken nyúljanak hozzá, végképp nem.

 

Fogalma sem volt hogyan kell valakinek a kedvére tenni, arról meg főleg nem, hogy hogyan használja a testét csábításra.

 

Karmolt, rúgott és harapott...de aztán rövid úton rájött hogy ezt nem teheti sokáig, mert a második ilyen után a háremőr aki tanítani volt hivatott őket, a felfegyverzett őröket hivatta hogy térítsék jobb belátásra.

 

Háta csíkos volt a korbácsolástól mikor nyugovóra tért este.

 

Álomba sírt magát.

 

 

************

 

 

Másnap folytatódott a tanítás.

 

Új ruhát kaptak, ami alig takarta őket valahol.

 

Az átlátszó selyemszál amiből szőtték a drága kelmét, csillogóan verte vissza a fényt, viszont óhatatlanul is elcsúszott rajtuk.

 

Haját az egyik szolgáló nagy gonddal mosta meg és kente be valami olajjal amitől csak még csillogóbb lett.

 

Emiatt mindenki megbámulta. Pedig nem szerette ha nézik.

 

Először csak táncolni tanultak, megtanították nekik hogyan kell mozogni érzékien a zenére.

 

Raja csodálkozott hogy hogyan lel ebben bárki is élvezetet, mikor neki minden tagja fájt a mutatványok után.

 

Hihetetlen hajlékony lévén nem volt nehéz végigcsinálnia amit mutattak neki, és inkább csinálta csak ne verjék meg mégegyszer.

 

Ilyenkor mindenki tátott szájjal bámulta, ő pedig legszívesebben elbújt volna szégyenében.

 

Oktatójuk egy kopasz, magas hangú férfi volt, aki egy kígyó ügyességével mozgott.

 

Éppen az egyik fiúnak magyarázott valamit, amikor bejött az egyik őr.

 

A fiúk összerezzentek és a sarokba szaladtak.

 

Az őrrel volt egy öreg, kopaszodó, fogatlan, díszes ruhás férfi, akit már láttak párszor.

 

Tudták hogyha ő jön, akkor valamelyiküknek mennie kell. Csak azt nem tudták hogy kinek.. és hogy mikor.

 

A férfi végignézett rajtuk és kiválasztott közülük találomra egyet.

 

A fiatal fiú sírva könyörgött hogy engedjék el.

 

Az őr megragadta a kezét is kiráncigálta.

 

Néma csönd volt a teremben még miután becsukódott az ajtó.

 

Aztán a háremőr hirtelen megszólalt, ők pedig ijedten kapták fel a fejüket.

 

- Folytassuk! Folytassuk!

 

 

*****************

 

 

A fiú aki táncolt.. gyönyörű volt.

 

Fekete hajú, bőre napbarnított, szemei olyan sötét barnák hogy szinte már feketék.

 

Lágyan mozgott a zenére, mintha minden tagja külön ringatózott volna. Raja-t egy hattyúra emlékeztette.. fekete hattyúra.

 

Gyönyörű volt.

 

Mindannyian tátott szájjal nézték.

 

Mikor hátrahajolt.. kezei a földet érintették.. haja pedig a padlót söpörte. Karjára és derekára apró lánc volt fűzve, azon pedig drágakövek és pénzérmék csörögtek..minden mozdulatára csilingelve.

 

És mosolygott.

 

Raja nem értette miért.

 

Hiszen ő is fogoly.

 

És rabságban a madár szárnya is elgémberedik. Ha ketrecbe zárják elfelejt repülni.

 

..........

 

A kopasz férfi tapsolt neki ahogy kitépett a vázábólt egy virágot és szirmait széjjelszórta.

 

Raja összerezzent ahogy a szirmok közül egy-kettő rá is hullott. A fiú felé fordult és őt nézte. Sötét szemei pajkosan csillogtak. Csípőjét megbillentve libbentette meg magán a selyem ágyékkötőt amit viselt.

 

Hosszú haja előrehullott a mozdulattól és szétterült olajbarna bőrén.

 

Raja ámulva figyelte.

 

Sosem látott még ilyet.

 

Aztán mikor a fiú hirtelen elindult felé, nem tudott mit csinálni. El akart hátrálni, de a finom kezek megfogták és talpra rántották.

 

Rémülten nézett körül.

 

Hiszen ő nem... ő nem tud táncolni.

 

De a fiú csak kedvesen mosolygott, a kopasz férfi pedig intett neki hogy csinálja.

 

Félénken lépett oda hozzá mutatva hogy ő nem tud ilyet, de a fiú nem törődött vele.

 

Ahogy megfogta a kezét úgy érezte átáramlik belé a másik magabiztossága, és a barna szemek keresztüzében elfelejtett félni.

 

Először csak félénken mozdult meg, majd egyre bátrabban, végül már együtt vonaglottak a zenére, összesimulva.

 

A fiú keze a csípőjén.. olyan volt mintha ő mutatná az ütemet, úgy érezte, hogy ameddig nem hagyja abba, addig minden rendben és nem kell többé szembenéznie azzal, hogy mi van ezeken a termeken túl. Azok mögött az ajtók mögött, amikről annyian suttogtak.

 

A fiú végigsimított a mellkasán, ő pedig hátrahajolt a karjaiba, ösztönösen annyira rádőlve hogy haja a másik vállán folyjék lefelé.

 

Kezét a másik nyakához emelte és végigsimított rajta, játszott... ahogy tőle látta.

 

Élvezte hogy a másik mosolyog rá, és bíztatja. Testük összesimult a ritmusra, csak a halk csengő hang számított és a zene.

 

Aztán a zene hirtelen abbamaradt és ő úgy ébredt fel ebből az álomból mintha durván felrázták volna.

 

Rémülten rezzent össze.

 

A többiek tapsoltak, a kopasz fickó pedig vigyorgott.

 

- Salim vagyok. - mosolygott rá a fekete hajú fiú és a kezét nyújtotta. Raja szóhoz sem jutott.

 

- Neked mi a neved? - kérdezte meg az, miután látta hogy nem reagál.

 

- Raj.. azaz.. Talon. - sóhajtotta alig hallhatóan.

 

- Talon. - mosolygott rá a fiú. - Jó volt veled táncolni. - tette hozzá és ringó léptekkel kisiett a helységből, meghajtva magát a kopasz férfi előtt.

 

Raja csak nézett utána.

 

Nézte és nem értette.