Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A párduc vágyai /Anita Blake fanfiction/

 A párduc vágyai

 

by baktimi


Élveteg mosollyal, hamiskásan emelte fel a kis bőrostort. Rózsaszín nyelvével lassan végignyalta nyelétől a végégig, miközben azúrkék szemeivel őt figyelte.

Nathaniel beleborzongott és felnyögött lágy hangján. Csuklóin, bokáin megfeszültek a bőrszíjak, meztelen testén csillogott az izzadtság.

Halványlila szemeit végigfuttatta az ágy mellett álló gyönyörű férfin. Hiába mondogatja mindenki, hogy St. Louisban Jean-Claude a legszebb vámpír, ez egy nagy baromság. Soha életében gyönyörűbbet nem látott még ennél a szőke istennél, aki épp készül megadni neki azt az egyetlen gyönyörűséget... amelyet Anita megtagadott tőle mindig is.

- Mennyi időre utaztak el Micah-val? - hallotta a lágyan búgó hangot, amely szinte végigbizsergette egész testét. Felnyögve vetette oldalra a fejét, bokáig érő gesztenyebarna haja hullámzott minden mozdulatára.

- Nem tudom... egy-két nap. Philadelphiába repültek...

- Anita dühös lesz, ha ezt megtudja. Tisztában vagy ezzel? - mosolyodott el a vámpír, szemfogainak hegyeit megnyalva.

- Tud róla...

Az egyik aranyszőke szemöldök finoman megemelkedett.

- Valóban? És nem zavarja?

- Akkor nem jöttem volna hozzád.

Asher leüllt mellé, hófehér batiszt inge szinte világított a meghitt félhomályban. Hosszú ujjaival úgy cirógatta a kis ostor nyelét, mintha vele tenné. Átható pillantása végigsimogatta Nathaniel testét, majd az ostor végét végighúzta rajta.

- Amióta először megláttalak téged mon chat, azóta kívánlak... de ezt te is tudod. Egyszerűen hihetetlen, hogy létezhet ilyen páratlan szépség egyszerű likantrópok között, mint te.

Nathaniel lélegzete elakadt, amikor ágaskodó hímvesszőjén is végigsiklott az ostor.  

- Ha nem lennél Anita pomme de sang-ja, már az enyém volnál... és meg merem kockáztatni a feltevést: piszkosul élveznéd. Nem igaz, mon cher?

 

Nathaniel behunyt szemekkel sóhajtott fel. Igen, a vámpírnak igaza van. Mégis... Anita hiányába belepusztulna. Érezte hogy a férfi feje mellett megtámaszkodó kezei alatt az ágy besüpped, így felemelte szemhéjait. A tőle alig néhány centire lévő azúrkék szemekbe nézett. Mint a végtelen égbolt... vagy a tenger mélykékje. Hihetetlen, mennyire szép... - gondolta kábán.

- Talán... - válaszolta végül halkan, elhalóan sóhajtva. Ajkai résnyire nyílva csábították Ashert, de ő csak mosolyogva emelkedett fel róla. Tudta jól, miért nem csókolja meg. A játékszabályok.

Figyelte ahogy a csipkés kézelős kéz végigsimítja az ágyláb egyik oszlopát, a cirádás fametszeteket.

- Mi legyen a jel, mon chat? - kérdezte lágyan. A jel vagy szó, amely leállítja a másik felet nagyon fontos. Amikor már a szub nem élvezi, akkor ezzel a lehetőséggel leállítja a domináns felet. Ezért is nevezik bizalom-játéknak is.

Nathaniel megrázta a fejét.

- Nem kell... - suttogta a vágytól reszketve.

Asher azúrkék szemei megvillantak, és az oszlophoz simította szép arcának forradásos felét. Ajkát lassan nyalta végig rózsaszín nyelvével, miközben mereven Nathaniel íriszeibe fúrta tekintetét.

- Így még izgalmasabb lesz - búgta finoman, és könnyed, szinte lebegő mozdulattal mászott felé a másodperc törtrésze alatt. Ágyékát az övéhez szorítva nehezedett rá. Nathaniel felnyögött a kéjtől és a sóvár vágytól. Zihálva figyelte ahogy Asher fölé térdel, és kínzóan lassú mozdulatokkal kezdi kigombolni fehér ingét. Nagyot nyelt. A látvány lehengerlő volt, a forradások a tökéletes, sápadt bőrön pedig leírhatatlanok voltak. Hihetetlenül izgató volt, ahogy a szépség tökéletessége megtörik miattuk és vadabb, nyers és érzéki látványt kölcsönöztek neki.

 

Asher még mindig a nadrágjában felemelkedett róla, és fölé állt. Magasból tekintett le rá, a hatalmas baldachinos ágy mennyezete még így is magasabban volt. A kék szemekben és a szép arcon gonosz kis mosoly terült szét, amelytől Nathaniel a gyönyörűségtől felnyögve rángatta meg kötelékeit. Már alig bírt magával, annyira vágyott rá hogy elkezdődjön végre. Asher szándékosan húzta az időt, élvezve az ő szenvedését, de nem haragudott rá ezért, ó nem! Imádta.

A férfi meztelen talpa végigsimította a combját, lágyan és gyengéden. A következő pillanatban pedig az ostor szisszenéssel szelte keresztül a levegőt, és belemart bőrébe.

Nathaniel felnyögött, teste megfeszült és szemei fennakadtak a gyönyörtől.

 

 

Asher remekül értett ehhez a játékhoz. Pontosan tudta, érezte mire vágyik a másik, és ő megadta neki. Ahol kellett ott erősebben, ahol kellett ott gyengédebben. Amikor végigcsókolta a skarlátvörös csíkokkal ékített testet, vágyakozva sóhajtott fel. Ez a gyönyörű kis párduc egyszerűen megőrjítette. Annyira akarta, vágyott már rá, és most itt van. Egy vágyálom teljesült be...

Felkúszott rajta, végigsimítva a fájdalomtól és kéjtől remegő testet sajátjával, feltérdelve kapaszkodott meg egyik kezével az ágytámlába, másikkal pedig a selymes és illatos hajtömegbe. Durván rántotta fel a fejét, szinte természetellenes szögbe. Nathaniel tekintete elúszott a kéjes messzeségbe, nyöszörögve sóhajtott fel. Asher elmosolyodott.

- Milyen érzéki kis ringyó vagy te... - susogta, és érezte ahogy szavaiba beleremeg a fiú. Imádta érte.

- Kérlek... - nyögte Nathaniel, kezeit rángatva feszült ellen a bőrszíjaknak. Asher lágyan felnevetett. Egyszerűen észbontóan jól érezte magát. Kioldozta a kezeit és lábait.

- Fordulj meg.

Végigsimította kezeivel a meztelen vállakat, a sima hát bőrét, végül durván belemarkolt fenekének kemény kis félholdjaiba. Felmordult kéjesen, ahogy a fiú kitolta neki, akár egy párzásra kész nősténymacska.

Már nem volt kikötve, mégsem mozdította kezeit amikor Asher ismét kezébe vette az ágyon heverő korbácsot és lesújtott vele.

 

Egyre jobban belelendült, Nathaniel pedig a takarót markolta kezeivel, és kéjesen nyögdécselve remegett. Asher szívta magába a látványt.

Ráült Nathaniel fenekére, és elhajította a korbácsot. Körmeivel kíméletlenül végigszántotta hátának puha bőrét, keresztbe húzódó csíkokat rajzolva rá. Szinte kockás lett a bőre, és vére aprócska bíbor cseppekben kezdett szivárogni belőle.

Hogy saját magát kínozza, gyönyörűséggel hajolt le és nyalta végig a lüktető sebeket, rózsaszín nyelvével lekanyarítva róla a vért. Beleborzongott. Nathaniel vére nagyon finom volt, ezt tudta hiszen máskor is táplálkozott belőle, mielőtt Anitát megdugta. De az más volt. Most csak rá kell koncentrálnia...

- Szeretnéd ha folytatnám? - búgta lágyan, egy kiserkenő vércseppet lenyalintva a fiú válláról.  

- Igen... ó igen! - sikoltotta Nathaniel, ami egy mosolyt csalt ajkaira. Lecsúsztatta magáról a nadrágját, és merevedését a két félholdacska közé préselte. Nathaniel önkéntelenül is felfelé mozdult, de ő nem adta meg neki azt az örömet hogy beléhatolt. Nem... korai még.

Ütemesen dörgölőzött hozzá, miközben körmeivel újra és újra végigkarmolta. Nathaniel kéjes sikolyai csak olajként szították a szenvedélyét.

Annyira de annyira meg akarta harapni, hogy fogai megnyúltak és belesajdultak.

Hörögve adta meg magát végül, és hajánál fogva rántotta fel magához. Abban a pillanatban, amikor mélyen beléhatolt, fogait is mélyen bőrébe vájta.

 

Nathaniel a fájdalom és a gyönyör keverékétől felsikoltva ernyedt el karjaiban.

 

Csodálatos érzés volt egyszerre benne lenni így, és ahogy mozgott és dugta, közben száját betöltötte vérének bizsergető íze, és végigsimogatta torkát...

Hatalmasat élvezett...

 

 

Nathaniel csak hosszú órákkal később tért magához. Mindene fájt, zsongott az egész teste, a fenekébe nyilalló fájdalom pedig mélységes elégedettséggel töltötte el.

A mellette fekvő sápadt, meztelen testet látva elmosolyodott. Dorombolva gurult közelebb hozzá, és föléhengeredett.

Kába elégedettséggel pislogtak fel rá az azúrkék szemek.

- Felébredtél, mon chat? - suttogta lágyan Asher, hosszú ujjaival kisimítva Nathaniel arcából a hajszálakat. - Hogy érzed magad?

- Pompásan - dörgölőzött a férfihoz, nyakába fúrva arcát. Halk dorombolását hallva a vámpír felkuncogott. - De most mennem kell, ma este fellépésem lesz. Eljössz megnézni?

- Hát persze. És a sebeid? Begyógyultak már?

Nathaniel végigmérte magát. Teste tele volt hosszú vékony sebekkel, de szemmel láthatóan gyógyultak.

- Mire a színpadra lépek, már nem is fognak látszani.

Asher belemarkolt a hosszú, dús hajzuhatagba és mélyen magába szívta a finom vanília illatot.

- Ebben az esetben... a fellépésed után ismét kapsz tőlem párat. Mit szólsz hozzá? - súgta a fiú fülébe. Érezte borzongását és elmosolyodott. Nagyon élvezte, hogy ilyen erősen hat a fiúra bármit is tesz vagy mond. A halványlila szemek lenéztek rá, jól látható mohósággal..

- Megígéred?

- Megígérem... - súgta ajkaiba puhán, mielőtt megcsókolta.

 

 

 

VÉGE

...