Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A nevem Ibiki

Igen, tudom. Sötét érzelmeket ígértem, darkos yaoit. Képtelen voltam rá, Ibiki annyira a szívemhez nőtt. Egy szép kis forró oneshot kerekedett belőle, ez most az én kis ajándékom nektek így karácsonyra. Azonban Ibikivel a darkos yaoi terveimet nem adtam fel, a Pillangóm befejezése után belekezdek majd. Jó olvasást!

 

 

 ibiki_morino_by_mrsbt-d4mck5n.jpg

2dw6lhg.jpg

 

 

 

 

 

A nevem Ibiki

 

 

 

Hokage épület, alagsor, kihallgató szoba

 

 

- Ne! Kérem ne! Áááá!

A férfi fájdalmas ordításainak csupán tizede jutott el a megfigyelőszobába. Ibiki karba font kezekkel állt, akár egy kétméteres bronzszobor. Sötét szemeit nem vette le a tükrözött üveg túloldalán játszódó jelenetről. Legbelül sajnálatot érzett a rejtett ködfalvi kém iránt, aki csupán egy parancsot teljesítő ninja volt. ahogy azok is, akik elkapták és kivallatják őt arról, mi mindenről szerzett tudomást, milyen információk gyűjtésére jött, mennyit továbbított ebből a felettesei felé. És ha már a markukba kaparintották, hát minél több információt akartak tudni az ellenségesen viselkedő faluról. Állítólag béke van. Cöh. Ibiki születésekor kezdődött a Második Nagy Ninja Háború, ebben nőtt fel, ebben kovácsolódott igazi acélötvözetté a teste és a lelke. Annyi borzalmat látott már a saját szemeivel, előfordult az is, hogy legszívesebben kivájta volna őket, de nem tette. Még hogy béke lenne? Hidegháború zajlik, semmi egyéb. A nyugalom átmeneti, ezt mindenki tudja. Aki mást állít, az hazudik, vagy oly ostoba, hogy képes áltatni magát.

Hideg, kifejezéstelen tekintettel figyelte, hogyan törik meg lassan a ködninja maradék ellenállása is. Az elmúlt négy napban a pszichológiai kínzómódszerek mindegyikét bevetette, mert utálta a fizikai erőszakot. Bárki bármit is állít, Ibiki hasztalannak tartja mindaddig, amíg bármilyen más módszer a rendelkezésére áll. Most is, az üveg túloldalán Yamanaka Inoichi egy genjutsuval, illúziókkal kínozta a kémet, semmi mást nem tett.

Régen nem így zajlott egy kínvallatás, nem volt ennyire kifinomult a repertoár. Sietni kellett, nem volt lehetőség ezekre az idő-, és energiaigényes trükkökre. Ő még a régi módszereket is ismerte, amelyeket manapság már csak kevesen. Őrajta is alkalmazták, ennek nyomait a teste örökké őrizni fogja.

 

Egy órával később már minden kérdésükre választ kaptak. Yamanaka otthagyta a megtört ninját, a medininják gondjaira bízta, majd kisétált az ajtón a másik helyiségbe. Egy üres asztal, két szék és Ibiki várta őt a sivár szürke szobában. Kék szemeivel a robosztus alakra pillantott, hosszú szőke copfja olyan fakó-szőkének tűnt a tompa fényben, mint Kakashi korán őszült haja.

- Mindent hallottál? – kérdezte mély hangján. Megállt az üvegablak előtt álló férfi mellett, aki még mindig mereven bámulta a megtörten zokogó foglyot. Csak hosszú másodpercek múlva érkezett válasz, azon a rendkívül mély hangon, amelyet társa olyan jól ismert:

- Igen.

- Mit gondolsz?

Ibiki leeresztette vastag karjait. Bajtársa és barátja felé fordult.

- Azt gondolom, hogy szerencsénk volt, mert hibázott, így el tudtuk kapni. Ha egy képzettebb ninja lett volna, már rég messze járna ezekkel az információkkal. Az őt beengedő kapuőrséget felelősségre vonom, mert egy ilyen hibát még egyszer nem engedhetünk meg magunknak.

Yamanaka bólintott. Hosszú szőke haja vállát söpörte mozdulattól, acélkék szemei hidegen csillogtak, de nincs ez mindig így, mert ha a feleségére vagy kislányára néz, meleg szeretetet tükröznek.

- Mi lesz a következő lépés?

- Jelentem Tsunade-himének, ő eldönti a ninja sorsát.

Mindketten tudták, hogy még a mai napon valaki elvágja majd a kém torkát, a takarítóosztag pedig örökre eltörli létezésének minden nyomát.

- Van programod ma estére? A feleségem pulykát süt vacsorára, és arra kért, hogy hívjalak meg. Nara Shikaku is eljön a feleségével és a fiával. Ino teljesen bezsongott, amikor megtudta.

A mosolyt látva Ibiki biccentett.

- Összeillenek, semmi kétség.

- Szóval, átjössz?

Kisétáltak a folyosóra, beszélgetés közben a Hokage épület felsőszintjei felé haladtak.

- Ma inkább otthon maradok és pihenek.

- Ch. Pihenni? Tudod-e mire lenne szükséged?! Egy rendes asszonyra, és egy szakajtónyi gyerekre! Nara egyik unokatestvére...

- Nem kell feleség – szakította félbe a szokásos lemezt Ibiki. Már ezerszer hallgatta végig ezt, nem volt kedve hozzá ismét, és kerítőre sem volt szüksége.

Hallgatásba burkolózva folytatták az utat. A szembejövő ninják tisztelettel fejet hajtottak előttük, ahogy tekintélyt parancsolóan vonultak a folyosón. Yamanaka markánsan jóképű arcával és hosszú szalmaszőke hajával lenyűgöző jelenség volt, de Ibiki mellett senki sem figyelt fel rá, mert a nála legalább egy fejjel magasabb férfi kisugárzása olyan bénítóan elementáris erejű volt, hogy mindenki más eltörpült mellette és jelentéktelen zsebpiszokká vált.

- Azt pletykálják, hogy a Sziromházba jársz – mondta halkan Yamanaka, kék szemei komolyan fürkészték a sebhelyes arc profilját. A falu legnépszerűbb szórakozóhelye a Tűzgödör nevű zenés bár után a Szirom nevű örömház volt, amely a város szélén egy kedves kis park közepén állt. Gyönyörű kéjnők szolgálták ki a jómódú vendégeket. Ha elég pénzzel rendelkezik, bárki enyhülést találhatott a magányára, még Ibiki is.

- Kakashi mesélte el neked – konstatálta egykedvűen. Emlékezett rá, hogy látta ott a férfit egyik este. Tudvalevő volt, hogy a maszkos ninja pletykásabb mint a piaci kofák.

- Igen, ő volt. Azt mondta, teljesen ledöbbentettél mindenkit, amikor hirtelen beállítottál. Szerinte mókás jelenet volt a sok menekülő vendég. Azt hitték, keresel valakit. – Yamanaka mosolygott. – Aztán amikor a házvezető Madame magához tért és közölted vele, hogy miért vagy ott...

- Nincs ebben semmi. Konohában rengeteg férfi veszi igénybe a Sziromházat.

- Ez igaz – biccentett Yamanaka.

- A Madame pedig nem ájult el, csupán megijedt.

- Igen, hát így tényleg sokkal jobb – vigyorgott szemtelenül. - Na és melyik lányhoz jársz?

Ibiki nem lepődött meg, amiért társa ismeri a kéjnőket. Jó apa és jó férj volt, de ő is néha enyhülésért járt oda, akár a többi férfi.

- Genka.

- Őt nem ismerem. Új lenne? Várjunk csak... – Yamanaka megtorpant, de Ibiki zavartalanul folytatta az útját. Néhány másodpercnyi döbbenet után ismét utolérte, és csendben ment mellette. Már nem volt kedve nevetni.

- A fenébe is, barátom. Fogalmam sem volt róla, hogy...

- Nem vagyok homokos, Inoichi.

Értetlen pislogás volt a reakció.

- Rendben, megértettem. Hát... Én még nem próbáltam férfival, de foglalkoztatott a dolog engem is, ahogy valószínűleg mindenkit. Genka az a vörös hajú fiú, aki táncolni szokott, ugye?

- Igen.

- Na és hogy fogadta, amikor őt választottad? Ugye nem rémítetted halálra szegénykét?

- Nem én választottam.

- Hanem?

Ibiki megtorpant a Hokage irodájának ajtajában, kopogásra emelte a kezét, de előbb még válaszolt a kérdésre.

- Ő választott engem.

 

 

***

 

A zene tompán lüktetett, a levegő nehéz és fülledt volt, benne meghatározhatatlan édes pézsmaillat terjengett. Illatosított füstölők. Ibiki a tüdejébe szívta, majd lassan kifújta, sötét tekintetével körbepásztázta a vöröslámpás ház fogadószobáját. Sok ismerős arcot látott, de nem reagált az ismerősök integetésére. Ez nem az a hely, ahol szociális kapcsolatokat ápolni szokás, Ő ide másért jött, ahogy a többiek is.

A terjedelmes bőrkanapék felé sétált, amelyek sötétvörös szőnyegeken nyugodtak, viszonylag távol egymástól és óriási cserepes pálmanövényekkel ágyazták körbe őket. Előttük alacsony, feketére festett strapabíró asztalokon koktélos poharak álltak. Kiválasztott egy kanapét és leült, felnézett a faliórára. Pontos volt. Ő mindig pontos. Soha nem késik, soha nem érkezik korán, precizitása az élet minden területére kiterjedt.

Előbb jelezte a tudatalattija, mint látása, hogy közeledik felé az, akire várt. Felpillantott az elé álló fiatal férfira, érzékszervei azonnal hiper-érzékennyé váltak. Élesebben hallotta a zenét, erőteljesebben az édes illatot, és szemei itták magukba a lángvörös hajzuhatag és a zöld szempár színét.

- Már nagyon vártalak, danna* – hallotta az izgatóan rekedtes, mély hangot. – Üdvözöllek újra nálam.

Genka gátlástalan mozdulattal kioldotta a fekete szaténköntösét, alatta csupán egy teljesen áttetsző, fekete csipkéből készült tanga volt. Kiváló választás volt a sápadt, hibátlan bőréhez. Ibiki elfelejtett lélegezni, csak mozdulatlanul, rezzenéstelen arccal nézte őt. Volt mit bámulnia, a fiatal férfi teste hihetetlen volt. Sehol egy durva izom vagy heg, csak hibátlan, egyenletesen sápadt és selymes, szőrtelen bőr. Vékony testalkatú volt, de nem nőies, ó nem, és mégis, olyan ápolt és jó illatú volt, mint bármelyik kurtizán. Amikor az ölébe ült, kezeivel önkéntelenül is végigsimított Genka kétoldalt megfeszülő combjain. Elszakította szemeit a csipkén áttetsző szőrtelenített ágyékról, hogy a csábító mosolyt láthassa. Ugyanígy nézett rá akkor is, amikor először találkoztak.

- Genka – Ez egyfajta köszönés volt, de alig lehetett érteni, hiszen a vágytól teljesen berekedt. A sápadt kezek mellkasára simultak, hogy a vastag mellény durva szövetét cirógassák. Érezhette Ibiki vágyát, mert egy hastáncos mozdulatait utánozva lassan és izgatóan ringatózni kezdett az ölében, fokozva ezzel az ágyékában a vad zsibongást.

- Hozassak egy finom koktélt? Mire vágysz, danna?

Ibiki mély levegőt vett, kezei megállapodtak a keskeny csípő két oldalán, de nem fogta le, nem akadályozta az izgató ringatózást. Lelki szemei előtt felelevenedett az kép, ahogyan felette mozgott ez a szép férfi, amelyhez foghatót még soha nem látott.

„Amikor újra eljössz hozzám, táncolok neked, danna. Csak neked. ”

Emlékezett erre az ígéretre, és beleborzongott. Genka a válaszát várta, és mivel a férfi még mindig csak némán ült, elmosolyodott. Hófehér gyöngyfogsora csillogott a félhomályban. Ugyanezek az apró fogak lágyan csócsálni kezdték az állának hegyét, játékos incselkedő hangja talán még izgatóbb volt.

- Úgy kívánlak már, danna… Menjünk a szobámba? Szeretnéd?

- Igen.

Na végre. Azt hitte, már meg sem tud szólalni. Érezte, hogy Genka megkönnyebbül a választól. Fogalma sem volt arról, hogy vajon mit érezhetett vagy gondolhatott, amíg ő fapofával ült és magában tipródott, hiszen kívülről nem láthatta rajta a belső harcot. Talán elbizonytalanította őt? Talán. Na és?

Egy könnyed mozdulattal lecsusszant az öléből, hosszú selymes bronzszínű haja közben meglebbent és hozzáért Ibiki arcához. Puha ujjait a férfi kérges tenyerébe csúsztatta, kézen fogva vezette a lépcső irányába. Nem fogta össze maga előtt a köntösét, természetesen viselte gátlástalan pucérságát az őt bámulók előtt. Ibiki látott női vendégeket is, és elcsodálkozott, majd homlokát ráncolta. Vajon Genkához milyen emberek járnak rajta kívül? Nőket is az ágyába fogad? Időseket is? Mert azt tudta, hogy nagyon ronda, ijesztő fazonokat igen, hiszen ő is az. Nincs nő és férfi ebben a rejtett faluban, aki ne rettegve, vagy félelemmel vegyes undorral nézne rá, de már megszokta ezt, és ő volt a legőszintébben meglepődve, amikor Genka odament hozzá akkor este. Azóta sem érti, miért. Ó elméletei vannak rá, de az igazságot csak Genka tudhatja.

 

A szoba kellemes félhomállyal fogadta őket. A sötét falak és a szőnyeg mellett a bordó ágynemű és a kis asztal a párnákkal tökéletesen reprezentálta, mire is való ez a helyiség.

- Készíttessek neked egy fürdőt? Mire vágysz édes gazdám?

A hozzá simuló puha test és a ruháján matató ujjak új mederbe terelték gondolatait.

- A fürdő jó ötlet.

Genka kettőt tapsolt, és a benyitó szolgát utasította, hogy készítsen fürdőt, majd segített levetni a ruháit, fegyvertartó táskáit és egyéb csatokat meg gombokat szétszedni. Amikor végre teljesen meztelenül állt, Genka csodálattal nézett végig robosztus testén, amellyel a rengeteg nagy és mély heg csúfos gúnyt űzött.

- Gyönyörű tested van, danna. Miért ráncos a homlokod, talán Genkán túl sok lenne a ruha?

Csábító mosoly, izgató ruhasuhogás, és lélegzetelállító látvány. Ibikinek már eszébe sem jutott saját rútsága, csak az előtte álló izgató test, amely profi mozdulattal, lassan megperdült, hogy minden hajlatot és dombot alaposan megnézhessen.

- Igen, így már sokkal jobb. Ezt a tekintetet jobban szeretem, danna – nevetett fel lágyan Genka. Ibikinek tetszett ez a tulajdonsága, hiszen kiválóan ellátta a feladatát, amely semmi más, csupán segít a vendégének, hogy néhány órára elfelejtse a problémáit és jól érezze magát.

 

Alig fél órán belül már a földbe süllyesztett kismedencényi illóolajoktól aromás forró vízben ültek, és ő behunyt szemekkel élvezte, hogy a mögötte ülő Genka kimasszírozta vállaiból a feszültséget, miközben semmiségekről duruzsolt a fülébe. Dicsérte a testét, a szemeit, az illatát, elmondta ezerféleképpen, mennyire kívánja őt. Ibiki tudta, hogy ez csupán a munkája része, de próbált nem törődni vele, csak élvezni a kényeztetést. Ujjai a férfi hosszú és szőrtelen lábát cirógatták szórakozottan, gondolatai pedig csapongani kezdtek a munkája, öccse, a Hokage és a falu dolgai körül. Genka elképesztően profi volt - vagy csupán az ösztönei súgták, hogy a férfi gondolkodik és nem javasolt ebben zavarni őt, ki tudja -, a továbbiakban csendben masszírozta és simogatta heges és termetes felsőtestét.

Ibiki figyelme lassan visszaterelődött a jelenbe, finoman megszorította a dereka mellett elnyúló lábakat. Tetszett neki a férfi készségessége, ahogy a jelzésre azonnal felállt és máris hozta neki a törülközőt, időnként finoman hozzáért, mintha élvezetet okozna neki az érintkezésük. Figyelte, ahogy Genka begyakorlott és nagyon elegáns mozdulatokkal megszárítkozik, és feltűzött hajából kihúzza a hajtűket. Aláomlottak a lángvörös hajtincsek, Ibikire pedig áramütésszerűen hatott a vágy. Hímtagja máris tettre készen ágaskodott, s lépteinek ritmusára elnehezülve himbálózott, amikor követte a sápadt testű férfit a másik szobában álló ágyhoz.

A falakon át is hallani lehetett tisztán a mélytónusú zenét, és ha jobban odafigyelt, néha egy-egy nyögés hangjait is. Tudta, hogy nem csupán kettesben vannak, a gondolat pedig, hogy a környező szobákban miféle dolgok zajlanak, felajzotta képzeletét.

- Mihez volna kedved, danna? Lassú és kellemes lovaglás, vad vágta, vagy… - Genka feltérdelt, csábítóan buján nézett rá hajtincsei alól, apró rózsaszín nyelve előbukkant. Észbontó volt. – Szeretnéd megbüntetni a rossz kis Genkát?

Rekedtes mély hangjában benne volt az incselkedő játékosság és a buja ígéret, hogy bármire hajlandó, készségesen és élvezettel.

- Megbüntetni? Hogyan? – kérdezett vissza néhány hosszú másodperc gondolkodás után. Genka egyetlen arcizma sem rezdült meg, mintha csupán csak erre várt volna. Az ágy egyik oldalán fekete kis szekrény állt, kihúzta a felső fiókot és megvárta, hogy Ibiki közelebb lépjen és belenézzen. Ostorokat, szegecses dolgokat, bilincseket és sok egyéb olyan dolgot látott benne, amelyről egyértelmű volt, hogy mire való. Mindent értett. Sötét szemeit Genka rezdületlenül mosolygó arcára szegezte.

- Ne aggódj, danna, mondhatjuk úgy, hogy ennek a fajta játéknak a specialistája vagyok. Bármit kérhetsz tőlem, vagy tehetsz velem… Ha szeretnéd, akár én is eljátszadozhatok veled…

Eldőlt, lángvörös haja a fekete szaténágyneműn szétterült, teste buja és felkínálkozó volt.

- Ezért jöttél hozzám oda akkor este, mert azt láttad rajtam, hogy ilyen ember vagyok?

Genka felült. Csupán egyetlen pillanatra esett ki a szerepéből, tanácstalanság és gyámoltalanság tükröződött arcáról, és Ibiki dühe elillant, mielőtt kifejlődhetett volna. Visszafordult a fiók felé, belenyúlt és elővett egy ostort. Puha bőrből készült, és csillogó kövekkel díszítették a markolatot. Szóval Genka az ilyen élvezeteket kedvelőket szolgálja. Mennyire beteges. Vajon kik azok Konohában, akik ilyenben lelnek élvezetet? - gondolta komoran. Jó volna tudni, de szabályellenes lenne erről kifaggatni egy kurtizánt.

Genka a hasára fordult, válla felett várakozóan nézett fel rá, és Ibiki rádöbbent, hogy változatlanul azt gondolja róla, hogy ő is ezt szereti, csupán vonakodik beismerni. Valószínűleg számtalan olyan vendége volt, akinél óhatatlanul rátapintott a dologra, és néhány udvarias szex után rátértek a kemény játékokra, nyilván ezért nem lepődött meg azon, hogy Ibiki kivett egy ostort, mi több, arcrezdülés nélkül felkínálta magát.

Ibiki nézelődni kezdett. Visszatette az ostort, elővett egy fekete bőrmaszkot, amelyen a szemek és a száj nyílása volt csupán meghagyva. Tovább kutakodott. Egy fémes, szegecses falloszt is megnézett. Ekkor Genka összerándult az ágyon, Ibiki tisztán látta néhány pillanatig az arcán az irtózatot, amelyet azonnal a haja mögé rejtett. Na jó, ebből elég volt. Visszadobta a fiókba a játékszernek egyáltalán nem nevezhető valamit. Ismerte a kínzás minden opcióját, a kínzóeszközökkel a gyönyörszerzés módjait is, hiszen erről szólt a szakmája, és sajnos sokat megtapasztalt belőle a saját bőrén is. A ninja háborúban átmenetileg fogoly is volt, és nagyon ocsmányul megkínozták a lelkét, a testét teljesen tönkre tették, a medininják rakták össze úgy ahogy. Éppen ezért, pontosan tudta, hogy Genka miféle poklot élhetett át régen, amikor megtanulta ezeket az eszközöket befogadni az intimitásának entitásába. Megsajnálta? Igen. Tud ezzel az érzéssel bármit is kezdeni? Nem. Ibiki nem az a típus volt, aki a saját vagy mások érzelmeivel a szükségesnél többet törődik.

- Az életem során túl sok fájdalmat láttam, okoztam és éreztem, Genka. Nincs szükségem erre a speciális szolgáltatásra, csak tedd amit eddig, és elégedett leszek.

A szép arc felé fordult, semmit sem lehetett kiolvasni udvarias mosolyából.

- Értettem, danna. Gyere kérlek, már annyira kívánlak… Meg akarlak lovagolni…

 

 

***

 

 

A zene lassan a bőrébe ivódott, mint a legfinomabb testápoló. Genka behunyta szemeit, hagyta hogy csípője magától ringjon, kövesse az ösztönök és a dobok ritmusát. Kinyújtózott, hajába túrt karjaival, és behunyt szemekkel, kéjes mosollyal élvezte az egészet, az pedig hab volt a tortán, amikor az érdes, harchoz szokott tenyerek végigsimították combjait és csípőjét. Halkan felnyögve alsóajkába harapott, csípőjével izgató nyolcasokkal körözött, a vastag és kemény hímtag pedig cuppogva ki-be csúszott a fenekében. Imádta ezt, imádta az alatta fekvő óriást, aki már hónapok óta csak hozzá járt, csak vele akart lenni, és amilyen félelmetes és erős volt, annyira figyelmes és gyengéd vele az ágyban. Minden héten ugyanakkor jött. Sosem késett még, sosem volt dühös vagy türelmetlen, sosem volt durva. Nagyon keveset beszélt, arcán sem látszott semmilyen érzelem, de Genka tudta, hogy nem csak a szexért jött. Hiába volt hallgatag, igenis igényelte a kényeztetést, hízelgést és ő megadta neki. Az első néhány együttlét alatt nagyon félt a férfitől, de aztán keresztülláthatott a kérges felszínen, és egy csöndes, nyugodt és magányos férfit talált mögötte. Ritmust változtatott, és mélyebben ráült a csodásan vastag farokra. Ah igen, imádta!

- Imádom a farkad, danna… - nyögte kéjesen, és nem csak azért, mert tudta hogy a férfi szereti a hangját hallgatni szex közben. Amit kifejezetten furcsállt, hogy a kliense nem szerette, ha obszcén szavakat használt, ezt már első alkalommal elmondta neki. Egészen addig a pillanatig nem értette, amíg el nem mondta neki a férfi, hogy sok fájdalmat látott, okozott és érzett már, miközben megvető mozdulattal visszahajította a fiókba a szado-mazo kellékeket, amelyeket megmutatott neki. Milyen különös élmény volt… A férfinak bizonyára olyan sok rossz dolog jutott az életében, hogy jobban becsülte a szép és érzéki, kifinomult dolgokat, mint például egy gyengéd éjszaka ővele.

Danna ujjai figyelmeztetően megszorították Genka csípőjét. Tehát már közel jár, gondolta csalódottan. Képes lett volna órákig is ellovagolni a férfin, annyira imádta a hatalmas izmos testét és a nagy vastag…

- Ahh, igen! – sikkantotta, amikor a férfi csípője fellendült, és mélyen belényomult. Résnyire nyitotta szürke szemeit, amely az érzelmeitől függően képes volt zölden is csillogni, és belenézett a fekete szempárba. Imádta, hogy a férfi mélyen belélát, olyan, mintha az agyáig megdugná… - Keményebben… még… még… - zihálta, és izzadt bőrük hangosan csattant minden lökésnél, csípőjét ellen mozdította, hogy még mélyebben magában érezhesse. Legszívesebben felnyársalta volna magát, azt kívánta bár szétszakítaná, ízekre tépné ez a csodás pasi…! És igen, végre meghallotta a gyönyörű hörgést is!

- Genka…!

Amíg a férfi görcsösen rángatózva teleélvezte az ő seggét, ő kéjesen mozogva a saját örömét hajszolva néhány másodperc alatt a csúcsra lovagolta végre önmagát, és összeszorított fogakkal, behunyt szemekkel ívbe feszült, heréje összerándult, kifojt belőle a feszültség, a gyönyörűen izmos és heges hasra. Élvezettel és örömmel nézte tejszín-fehér spermáját a férfi napbarnított testén. Imádta, hogy egy ilyen nyers erővel rendelkező vadállatot, egy izmos óriást meglovagolhatott, a meseszép robosztus testének bármely porcikáját kedvére nyalogathatta és csókolgathatta. Leborult a széles mellkasra, zihálva hunyta be a szemeit, hallgatta a férfi lihegését, élvezte ahogy a kérges kezek haját és hátát simogatják.

- Csodálatos voltál, danna. Hatalmasat élveztem… - duruzsolta, és érezte ahogy az ernyedő hímtag lassan kicsúszik belőle, ezért hátranyúlt, és egy gyakorlott, gyors mozdulattal lehúzta a gumióvszert a férfiról, majd az ágy melletti kis szemetesbe hajította. Tele volt spermával, szinte toccsant, és ez kéjes örömmel töltötte el Genkát, mert tudta hogy a férfi nem csak hogy nem kefélt már napok óta, de még csak ki sem verte magának. Talán a legutóbbi együttlétük óta… Genka elfojtott egy elégedett mosolyt, és az éjjeliszekrényen lévő nedves törlőkendőkből elvett egyet, gondosan tisztára törölgette kedvenc kliense ernyedt hímtagját és hasát.

- Kívánsz egy kis frissítőt, danna?

- Narancslevet kérek – jött a válasz azon a mély és rekedtes hangján. Genka mosolyogva biccentett, és az bárszekrényhez sétált. Nem zavarta a meztelensége, hiszen tudta jól, hogy a kliense imádja a látványt. Lángvörös haját egy könnyű csuklómozdulattal a válla elé húzta, hogy a férfi kedvére legeltethesse szemeit hátának ívén és a fenekén, miközben kiöntötte egy üvegpohárba a hűs üdítőt. Visszasétált, átadta a törékeny poharat abba az erős és durva kézbe, ami eddig még sosem okozott neki fájdalmat. Kéjesen elnyújtózott a nagy test mellett, mosolyogva nézte ahogy iszik. Micsoda izmok!

- Olyan szép vagy, danna – udvarolt lágyan, egyik kezét az izmos hasfalra simította. – Imádlak nézni… Legszívesebben egész nap lovagolnék rajtad, és csak bámulnálak közben.

Elvette az üres poharat, letette az éjjeliszekrényre. Máris éledezni kezdett újra a vágya, ami ritkán történik meg vele, de őmellette mindig.

Visszakúszott hozzá, és négykézláb fölé hajolt, mosolyogva érintette meg ajkaival a férfi száraz száját, amelyet baloldalt egy nagy heg csúfított el az arcával együtt. Hiába, neki még ez is iszonyúan tetszett rajta.

- Készen állsz az új menetre, danna? Vagy inkább fürdenél?

- Egy kicsit fáradt vagyok, Genka. Pihennem kell – felelte azon a mélységes hangján neki, és borzongás futott végig a gerincén. Igen, látott néhány friss sebet a férfin, valószínűleg küldetésen volt… Engedelmesen bólintott.

- Ez esetben szívesen megmasszírozlak, ha engeded és aztán kedvedre pihenhetsz, ameddig csak kívánod – mosolygott, és félig behunyta szemeit az élvezettől, amikor az egyik érdes tenyér megsimogatta az arcát.

- Köszönöm.

Csak ennyi, egy szó, de ettől Genka kivirult, mint egy villanykörte. És miért? Mert a férfi mosolygott, és ettől legszívesebben énekelni támadt kedve. Félrehúzódva adott helyet a hasra forduló óriási testnek, ráült a hátára, és máris gyúrni kezdte a kemény izomkötegeket. Farka keményen simult a hasához, már teljesen felizgult, de csendben maradt és hagyta, hogy vendége hallgassa a zenét, élvezze a masszázst. Egyre lassabb és lágyabb mozdulatokkal folytatta, míg a végére minden mozdulata simogatássá szelídült. Vendége egyenletesen és mélyen lélegzett, teste elernyedt, úgy tűnt, hogy mélyen elaludt. Betakarta a takaróval, és kínzóan lüktető farkára simította a kezét. Kívánta a férfit, annyira hogy szinte nyüszíteni tudott volna. Mellé feküdt, és a nyugodt arcvonásokat figyelte. Még álmában is félelmetesnek és veszélyesnek látszott. Egyik erős keze mellette pihent a párnán, Genka elgyönyörködött benne. Bütykök, forradások és bőrkeményedések meséltek a férfi durva életéről. Bárcsak többet tudhatna róla, bárcsak jobban ismerhetné, bárcsak… Ahh, túlságosan leköti ez a kliense, pedig nem lenne szabad! De nem ám! Sok kurvával megesik, hogy beleszeret a vendégébe, és mind pórul járt eddig, aki engedelmeskedett a szívének. Márpedig sajnos belezúgott ebbe a gyönyörű óriásba. Ez baj. Nagy baj, de a legnagyobb baj ebben a pillanatban a fájó merevedése volt. Lekúszott az ágyról, hogy ne ébressze fel a férfit, és a földön heverő párnák egyikére ült. A rövidlábú asztalon szakés poharak és vázában már kihűlt ital volt, töltött magának és lehajtotta. Vágyakozva nézett az alvó test felé. Ó danna, bárcsak felébrednél és rám dörrennél, hogy pattanjak rád! De te sosem tennél ilyet, csak kinyújtanád felém a kezed, és várnád, hogy odamenjek. A férfi minden látszat ellenére kedves volt. Különös párosítás, de igaz. Pedig amikor négy hónappal korábban azon a bizonyos estén belépett a Sziromház ajtaján, még a levegő is megdermedt. A madame szabályosan falfehér lett a láttán, a durva vonások és a rengeteg heg, a hatalmas test és a lehengerlő kisugárzásától tapinthatóvá vált a félelem. Közölte a madame-al, hogy vendégként jött, és körülnézett. Genka biztos volt abban, hogy a férfi komoly károkat képes okozni a partnerében, szentül hitte hogy durva alak. Ő az ilyen férfiak specialistája volt, sok szadista járt hozzá, ezért azonnal felismerte a fajtájukat, ahogy beléptek az ajtón. Az ablak mellett támaszkodott egy komódra, és egy szál cigarettát szívott éppen. A füléhez hajolt egy kurtizán és elmondta ki ő, mi ő. Egy nagyon befolyásos személy, de ezt első pillantásra is felmérte, hiszen a ruhája hiába volt hagyományos jounin viselet, a varráson és a ruha anyagán látszott, hogy bőven van pénze, a fellépése pedig olyan emberé volt, aki kellően magabiztos, mert tudja, hogy ki is ő és hol a helye a világban. Ez a fajta viselkedés a gazdag és befolyásos emberek sajátos nyugalma volt. Genka lassan eloltotta a cigarettáját, hátravetette lángvörös hajzuhatagát a vállain, és a kanapén ülő férfihoz sétált. Közelről még bénítóbban hatott rá a lehengerlő kisugárzása, de nem engedte, hogy lássa rajta a félelmet. Itt ő most dolgozik, és egy újabb szadista de nagyon pénzes klienst próbál befűzni. Csak remélni merte, hogy nem a legrosszabbak közül való lesz, mert ha egy ilyen bevadul és őrjöngésbe kezd, senki sem fogja tudni megmenteni őt tőle.

A madame megkönnyebbülten hagyta őket magukra, és Genka már bánta, hogy egyszerű fekete nadrágban van. Nem számított ma vendégre, csak táncolgatnia kellett volna.

- Jó estét – búgta kedves mosollyal, és egy pohár pezsgőt nyújtott a férfi felé. – Megkínálhatom egy pezsgővel, vagy valami mást kívánna esetleg?

- Köszönöm.

Nagy és erős kéz nyúlt a karcsú pohárért, és amikor elvette tőle és a szemébe nézett, Genka megkönnyebbült.

- Leülhetek?

A biccentést látva hanyag eleganciával leült, hátrasöpörte lángvörös hajzuhatagát és rámosolygott az óriásra.

- Genka vagyok.

- A nevem Ibiki.

És ezzel eldőlt. Genka mindent bevetett, táncolt, csábított, mosolygott, hízelgett és várta, hogy mikor tör felszínre a férfiből a vadállat. De nem jött elő, mert olyan nem létezett. Ibiki, az ő dannája egy gyönyörű szörnyeteg volt, mindent megtestesített, amire ő vágyott.

 

 

***

 

 

Ibiki csodálatos érzésre ébredt, ezért minden fáradtsága ellenére kinyitotta szemét és felemelte a fejét. Puha és finomillatú test simult a hátához, forró nyelv nyalogatta a hátát csúfító nagy hegeket, kis kezek simogatták karjainak kemény izmait.

- Ah… - hallotta, és felemelte a fejét, hogy válla felett hátranézzen. Genka vonaglott rajta, kipirulva, kábán csókolgatta és simogatta őt, miközben saját farkát masszírozta. Amikor tekintete találkozott az övével, megdermedt és felült. – Ne haragudj rám, danna… Annyira kívánlak már, hogy nem bírom visszafogni magam…

Ibiki megborzongott a vágytól, és óvatos, lassú mozdulattal megfordult, nem akarta lesodorni magáról a kis szeretőjét.

- Nem haragszom, csak meglepődtem.

- Miért? – zihálta a lángvörös hajú szépség, és félig ernyedt pénisze fölé hajolt. – Olyan szép vagy, teljesen lázba hozol… - Rózsaszín nyelve nedvesen kúszott végig a hímtagján, majd szakértő és ügyes szopással néhány perc alatt kőkeményre megdolgozta. Ibiki elvett egy gumióvszert az asztalkáról, kibontotta, de Genka helyezte fel rá, és zihálva, kipirulva mászott rá, hogy azonnal beleülhessen. Összeszorított szemekkel, kéjesen nyöszörögve, apró csípőkörzésekkel vezette egyre mélyebbre és mélyebbre őt, és vad vágtába kezdett. Ibiki csodálattal figyelte, most először volt ennyire heves az ő szépséges tündérkéje.

- El fogok menni… danna… Nem bírom sokáig, kérlek siess…!

Haja vörös felhőként lebegett körülötte, testén izzadtságcseppek gyöngyöztek, szája sarkában nyál csillant a gyertyák fényében, szemei fennakadva, ajkai elnyílva. Tömény gyönyörrel hágott egyre magasabbra a gyönyörben, és Ibiki egyre döbbentebb és döbbentebb volt már, azonban a nyers vágy őt is magával ragadta. Hirtelen fordított a helyzetükön, maga alá söpörte a karcsú és törékeny testet, és ettől Genka kéjesen, boldog mosollyal felsikított.

- Igen, kefélj meg, danna! Tépj szét engem, ölj meg a farkaddal…!

Körmei a vállába vájtak, gyönyörű zöld szemei fennakadtak és ívbe feszült alatta, miközben Ibiki erős és vad döngetéssel, hörögve és lihegve megadta neki, amiért könyörgött. Olyan hihetetlen extázisban vergődött alatta a fiú, amilyennek még sosem látta. Ezt nem lehet megjátszani, ezt tényleg nagyon élvezi, és ettől forró borzongás futott végig a gerincén, heréjébe összpontosult és hangos nyögéssel élvezett el ő is.

 

Nem nehezedett rá, mellé dőlt, és fújtatva nézte a kábán heverő ernyedt Genkát. Mi a fene volt ez? Érdes tenyerével megsimogatta a fiú arcát és nyakát, mellkasát. Felé fordult a bájos arc, egy elkenődött mosolyt kapott.

- Imádlak… danna… - zihálta rekedten. – Köszönöm…

Ibiki bólintott.

- Nem vettél be semmit, ugye? – kérdezte halkan, hangjában azzal a ridegséggel, amivel vallatni szokott. Genka mosolya elhalványult és felült. Remegett mindene, mint a kocsonya, de józanul nézett le a párnán pihenő Ibiki arcára.

- Nem, danna, te ilyen hatással vagy rám. Sajnálom ha ezzel megbántottalak, vagy megsértettelek, és sajnálom hogy megzavartam a pihenésed, én csak… Nagyon sajnálom, danna! – nyögte szomorúan, és térdeltében meghajolt előtte, hosszú lángvörös tincsei beterítettek mindent körülötte. A hagyomány szerinti legalázatosabb meghajlásával kérte a bocsánatát, és Ibiki elmosolyodott.

- Te vagy az első ember, aki képes volt ilyen nagymértékben meglepni engem, Genka.

Felemelkedett a csinos arcocska.

- Akkor nem haragszol a kis Genkádra, danna? – kérdezte imádni valóan csücsörítve.

- Ha így tennék, bizonyára nem stimmelne valami a fejemben – bökött mutatóujjával saját kopasz fejére. - Genka, gyönyörű vagy és teljesen elvarázsoltál, de legmerészebb álmaimban sem mertem volna elképzelni, hogy te akár a legcsekélyebb mértékben is vonzódnál hozzám.

Genka szemei csodálkozva elnyíltak. Talán most először beszélgettek igazán.

- Kezdetben féltem tőled, danna, de amikor jobban megismertelek, rájöttem, hogy milyen kedves és jó ember vagy. A tested pedig nekem gyönyörű és őrjítően szexi, legszívesebben soha nem szállnék le rólad – mondta, egyenesen a sötét szemekbe nézve. Ibiki ezúttal elhitte a szavait. – Minden heged, izmod, minden porcikádat imádom, danna. Kérlek, ne vess meg érte!

- Gyere ide, és adj egy csókot.

Boldog mosollyal kúszott hozzá Genka, és a karjaiba vetette magát.

 

 

***

 

A reggel korán elérkezett, és Genka szomorúságát mosollyal leplezve felvette a köntösét és lekísérte a bejáratig dannáját.

- Csodálatos éjszaka volt, danna. Ugye eljössz még a kis Genkádhoz? – ismételte a szokásos mondatot, de mégis megremegett a hangja.

 

Ibiki felé fordult.

 

- Genka, van egy szép nagy lakásom, vagyonos vagyok. Ha úgy döntenél, hogy velem jössz, kifizetem az adósságaidat és magamhoz veszlek. - A vörös hajú szépség hátratántorodott, könnyei kicsordultak. - De ha nem akarod ezt, válaszolnod sem kell, ez csak egy ajánlat volt, nem kényszerítenélek semmire. Gondolkozz az ajánlatomon, jó?

 

- Nem!

 

Ibiki bólintott, arca meg sem rezdült, nem látszott semmi a tekintetében. Mesteri volt a maszkja.

 

- Rendben, akkor viszlát legközelebb.

 

- Nem! Nem! – Genka belekapaszkodott a férfi erős kezébe, hogy visszatartsa. – Nem akarok gondolkozni semmin, veled megyek! Veled akarok élni, minden nap érezni téged, nézni téged és a mosolyodat, imádlak téged!

 

Ibiki nem kérdezett vissza, nem mondott semmit, csupán bólintott. És mosolygott.

 

 

 

VÉGE

 

 

 

 

 

 

________________

*danna – tisztelet kifejezése, sok jelentéssel bír. A gésák a pártfogóikat így hívták, illetve a magas rangú vendégeiket. Genka ezzel a megszólítással a mély tiszteletet kívánja kimutatni vendége iránt.

 

>> Kommenteket ide kérek szépen <<